Rész, Fejezet

 1       1,  3 |         mindig azzal vigasztalt bennünket édesapánk:~- Az idén nem
 2       1,  3 |     letörte, akkor így búsított bennünket édesapánk:~- Istennek hála,
 3       1,  3 |       mégis azzal ugrasztott ki bennünket az ágyból:~- Gyerekek, ki
 4       1,  4 |     seregélyek, ahogy megláttak bennünket. A magunk szőlőjéből tessékeltek
 5       1,  4 |       szőlőjéből tessékeltek ki bennünket az arcátlanok. Hanem édesapám
 6       1,  5 |       lóháton se lehetett volna bennünket utolérni! Hanem azért nem
 7       1,  5 |         megint körülsüvöltözött bennünket Gilice bácsi:~- Hi-i-i szélhordta
 8       1,  5 | kutyakopogóst!~Sehogy se tudott bennünket szívelni. Ha akkora gyereket
 9       2,  5 |   sárkány össze nem barátkoztat bennünket. Nem kell megijedni, nem
10       2,  10|      Szelíd bókolással fogadnak bennünket a rózsafák, mintha csak
11       3,  3 |         mert anyuka csalogatott bennünket a foszlós friss kaláccsal:~- 
12       3,  11|        is.~Nagyapó már kint vár bennünket a kapuban. Harmatos rózsabokréta
13       3,  11|        a kezében, azzal köszönt bennünket.~- Jaj, nagyapó - tapsikolt
14       3,  19|         Sárgarigók köszöntöttek bennünket, mikor harmatos hajnalon
15       4,  14|     öcskös, mert mindjárt elkap bennünket a Szélkirály. Hadd tegyelek
16       4,  15|  bólogattak: úgy, úgy, segítesz bennünket! De a leveletlen fát nem