Rész, Fejezet

 1       1,  5 |         se láttam olyan mosolygó almát, mégse jutott eszembe beleharapni.
 2       3,  12|          kávét a lányának, piros almát az apjának.~- Jaj, lelkeim -
 3       4,  9 |        gyereknek adja azt a szép almát. Végre abban állapodott
 4       4,  9 | állapodott meg, hogy nem adja az almát sem egyiknek, sem másiknak,
 5       4,  9 |          gyermekem, micsoda szép almát hoztam neked. Tudom, hogyha
 6       4,  9 |           forgatta, nézegette az almát, nem győzött benne gyönyörködni.~- 
 7       4,  9 |        gyönyörködni.~- Ha ezt az almát beviszem István bátyámnak
 8       4,  9 |         neki.~István föltette az almát a polcra, le sem vette onnan
 9       4,  9 |         lenni örömében, ahogy az almát meglátta.~„Olyan szép ez,
10       4,  9 |     gondolta Jóska, s eltette az almát a ládafiába. Csak Szilveszter
11       4,  9 |             Mikor ettél utoljára almát, Péterke?~- Olyan régen
12       4,  9 |        ezzel elővette az ajándék almát.~Péterke két marokra fogta
13       4,  9 |     Péterke két marokra fogta az almát, úgy szaladt vele haza.~- 
14       4,  9 |  odatette anyja ölébe a mosolygó almát.~Dehogy volt az már mosolygó
15       4,  17|        hazahordani a nyári piros almát, a nagy szemű szilvát, a
16       4,  18|     arany venyigéjét,~A mosolygó almát, a csengő barackot,~Hányjatok