Rész, Fejezet

 1       1,  3 |   ettem én ahhoz fogható jót soha életemben, pedig én már
 2       1,  3 | beropogtattam én azt, mintha soha ott se lett volna. De a
 3       1,  3 |  elgurultak mellőlem, mintha soha ott se lettek volna. Mire
 4       1,  8 |      amíg nékem ad az Isten!~Soha tőle hiába nem kért senki.
 5       2,  5 |    okom Jánoskára haragudni. Soha meg nem bántott egy tekintettel
 6       2,  9 |    szép katonagúnyától, hogy soha életében nem tudta szívelni.~
 7       2,  9 |     megfakult, s az édesapja soha meg nem kérdezte: miért?
 8       2,  12|      És nem is juthat eszébe soha, mert azzal a falu nemcsak
 9       3,  6 |   nekem egyéb látnivalóm is. Soha olyan szépet, mint ahogy
10       3,  13|     én, te bogarak pásztora. Soha hírét se hallottam a furulyás
11       3,  20| magát a kékmázos lábosban.~- Soha ilyen tükrösködő gyereket! -
12       3,  20|    vaslábas mind azt mondta: soha ilyen szépet! Ahogy a konyhaajtóba
13       4,  15|     során. Ilyen furcsát még soha senki sem álmodott közülük.~- 
14       4,  18|       Azt se tudom, ki vagy, soha se láttalak,~Mért haragszol
15       4,  18|   kedves vendég még nem járt soha nálam,~Mint a saját népem -