Rész, Fejezet
1 1, 1 | Micsoda bolondság ez már megint? A Forintos Gergely
2 1, 1 | az uraság. De úgy, hogy már ebéd után ott legyen.~Forintos
3 1, 1 | olyan jóízűt nevetett. Már a másik utcába is befordult,
4 1, 2 | Édesapám egy híján mind eladta már a sok subát, arra az egyre
5 1, 3 | ROPOGÓS CSERESZNYE~Láttatok-e már olyan gyereket, aki a cseresznyét
6 1, 3 | még nem láttam, pedig én már sok mindent láttam életemben.
7 1, 3 | Ha hiszitek, ha nem: én már olyan gyereket is láttam,
8 1, 3 | legédesebb, aminek a felét már megette a veréb, nincs annál
9 1, 3 | soha életemben, pedig én már tengeri herkentyűt is ettem.
10 1, 3 | sírj, Janikám, látod, most már a Mariska részit is megettem,
11 1, 3 | elosztottam köztetek.~Ekkorra már nem piroslott az ághegyen
12 1, 3 | Mire én is beértem, akkorra már ők visszafelé jöttek pirosra
13 1, 4 | Galambosba. Megnézzük, zsendül-e már a szőlő.~No, a nyergelés
14 1, 4 | Mire kiértünk, átlépett már a juhász az árnyéka felett:
15 1, 4 | szőlőt, ha le nem szüretelték már az érettjét a seregélyek.~-
16 1, 4 | a mustos fehérhez, most már csak úgy kenyér nélkül.
17 1, 4 | nélkül. Hanem a rózsalugashoz már nem éreztem semmi étvágyat.
18 1, 4 | Hiába dicsekedett most már édesapám a piros szagos
19 1, 4 | nézzetek rám, gyerekek, hogy én már szóló szőlőt is ettem!~Búcsúzófélben
20 1, 4 | Búcsúzófélben csókolgatta már a nap a nyárfák hegyét,
21 1, 4 | Hallod-e, cselédem, most már jó lesz, ha útnak veszed
22 1, 4 | jobban esett, aztán meg már eszembe se jutott olvasgatni
23 1, 4 | szőlőt a kis húgának!~Én már bújtam volna a föld alá,
24 1, 4 | a pajtásaimnak, hogy én már szóló szőlőt is ettem.~
25 1, 5 | egy almamegevésnyi idő, már akkor megint körülsüvöltözött
26 1, 5 | ha hozzányúl valaki.~De már akkor úgy nézett rám Gilice
27 1, 5 | mint aki nagyon szeretne már nem látni. Hurcolkodtam
28 1, 5 | réges-régen nem süvöltözik már. Idegen kézre került a szőlő,
29 1, 6 | miért. Dió nem termett már rajta, már nyár derekán
30 1, 6 | Dió nem termett már rajta, már nyár derekán sárga levelek
31 1, 6 | és hogy ennek a hegyiből már be lehet látni a mennyországba.~
32 1, 6 | gyönge volt. Nem is tudott már másképp járni, csak botra
33 1, 6 | asztalra.~- Nagyapó pedig már nem tud dolgozni - simogatta
34 1, 6 | apám a hajamat. - Belátod már, buksi, hogy milyen oktalanságot
35 1, 6 | Megszégyenlettem magam, és most már nem esett jól az ebéd, akárhogy
36 1, 6 | gyümölcsöt, egyet se terem már. Öreg fa nem haszonra való.~-
37 1, 7 | arra gondoltam, hogy most már egymagamnak kell a pillangók
38 1, 7 | királyát keresni.~Utoljára már azt gondoltam, hogy elámított
39 1, 7 | volna, annyi sok hét óta már meg kellett volna találnom.
40 1, 7 | kezemet. Hogy visszahúztam, már benne volt a pillangókirály.
41 1, 7 | az Isten áldjon meg. Most már add vissza, ha megnézted.~
42 1, 7 | elsikoltottam magam, de már hiába. A pillangókirály
43 1, 7 | semmi baja se. Pár nap múlva már virágot is szedett anyukának.~
44 1, 8 | tenyerébe Antal úr, s másnap már furatta a szegények kútját.~
45 1, 8 | tekintetes úr. Mi lesz most már belőlem?~- Sebaj, lelkem -
46 1, 8 | szegényén, mikor egyebe sincs már egy körtefánál! S azt is
47 1, 8 | körtefánál! S azt is elszánta már a szegényeinek!~- Sebaj,
48 2, 1 | szólt, de Gyöngyöm Gyuszi már táncolt.~- Jaj, bácsim,
49 2, 1 | cirokseprűnek két szálát levágni: s már készen is volt a vadonatúj
50 2, 1 | délben, ahogy hazaérek, már a kapuban hallom a gyönyörű
51 2, 2 | Tudom magamról, mert én már kipróbáltam. Bent jártam
52 2, 2 | Melyik ezek közül most már az én Pétöröm?~- Ez ni -
53 2, 2 | egyszer szippant, de most már nem nyel hozzá. Kivágja
54 2, 2 | értelmes gyerek, holott már harmadik esztendeje fúrja,
55 2, 2 | felé, s mire odaér, akkorra már fehérebb az arcocskája,
56 2, 2 | az ajtóig, de a lépcsőn már nyargalva ment lefelé, tenyerét
57 2, 2 | tanító úr utolérte, Pétör már ott térdelt a kapusarokban,
58 2, 2 | meg, míg hozom a tejet.~Már akkor sírt Marika is, és
59 2, 2 | csordult.~- Hány nap csaltál már meg, Pétör? - kérdezte a
60 2, 3 | anyának, egyet meg nekem. Már vitte is a pillefogó hálót,
61 2, 3 | a hal, pajtikám, lehetsz már halász - mondtam neki, s
62 2, 3 | Csipetke is belátta, mert most már akkorát rikkantott, hogy
63 2, 3 | ott Csipetkét, de másnap már megint szomorúan lesett
64 2, 3 | fázott, de nem is táncolt már, mire beértünk, összeforrázva,
65 2, 4 | énekelni. Sem egeret nem tud már fogni, mert mind kihullott
66 2, 4 | belőled valakinek? Tudsz-e már segíteni apádnak kenyeret
67 2, 5 | akkor kapott észbe, mikor már hozzá is kötöztem a zsinegjét
68 2, 5 | szemét törölgette, mikor én már a harmadik utcán szaladtam.
69 2, 5 | sárkány. Úgy csattogott most már szabad röptében, mint valami
70 2, 5 | enyémet hosszabbítottam. Már a falu tornyát is meghaladta
71 2, 6 | olyan nagyokat.~- No, ezt már közelebbről is megnézzük -
72 2, 6 | villával eszi a kávét, de már ezt nem állhattam meg kacagás
73 2, 6 | mestersége, ami nekem.~De már erre megint nagy szemet
74 2, 6 | Uccu mákos, hát teneked már mesterséged is van? - emeltem
75 2, 6 | hogy legalább gyúrtál-e már vasat?~- Azt még nem gyúrtam -
76 2, 6 | kicsit elszomorodva. - De már sárból gyúrtam pogácsát.~-
77 2, 6 | kell ám a vasgyúráshoz.~- Már mért kellene olyan sok? -
78 2, 6 | toll egy mázsa vasnál.~De már erre Gyurka nevetett akkorát,
79 2, 6 | utánakiáltottam:~- Pihenj már egy kicsit, Gyurka fiam,
80 2, 6 | fiam, látom, alig bírod már azt a marék tollat!~- Micsoda? -
81 2, 6 | hogy a harmadik lépésre már egy szál toll nem maradt
82 2, 6 | No, Gyurka, kinek adjam már most a nyeletlen bicskát
83 2, 7 | telitölteni mogyoróval!~- Már miért tölteném? Hát hol
84 2, 8 | életében.~Jól benne jártunk már a télben, mikor megint megesett
85 2, 8 | fölmelegedjék egy kicsit. Most már haragosan kiáltottam rá:~-
86 2, 8 | haragosan kiáltottam rá:~- Hát már megint nincs csizmád?~-
87 2, 8 | lelkére kötöttem, hogy ezt már el ne merje ajándékozni.
88 2, 8 | benyitott az újsággal, s már szaladt is kifelé.~- Gyere
89 2, 8 | Mire kiértem a kapuba, már a másik fiú lábán volt a
90 2, 9 | visszafelé nyargalt. Most már nem mint a nyíl, hanem mint
91 2, 10| hozta, Tél apó küldte, ezt már csak elolvassuk, ha tudjuk.~
92 2, 10| azt úgy is, hogy megcsípte már a dér ezt a levelet. Olyan,
93 2, 10| volna behintve.~- Jövök már egész hadammal együtt! -
94 2, 10| levélre.~- Apukám, én sírok.~- Már miért tennéd azt, édes madaram?~-
95 2, 10| vagyunk. Nagyon megtépázta már szegényeket az ősz, levél
96 2, 10| nyújtogatják elibénk:~- Segítsetek már rajtunk, édes gazdánk! Nincs
97 2, 10| rajtunk, édes gazdánk! Nincs már nekünk keresnivalónk ebben
98 2, 10| szomorú világban. Nincs már dalos madár, nincs már enyhe
99 2, 10| Nincs már dalos madár, nincs már enyhe szellő. Megdermed
100 2, 10| hajtást, amely úgyse hozna már virágot. Azért ásom ezeket
101 2, 10| föld alá bújtatjuk. Jöhet már a Tél apó gonosz hadserege!
102 2, 10| gonosz hadserege! Nincs már ág, amit letörjön, rügy,
103 2, 10| bohó, megint kitavaszodott már.~Eredj csak vissza, jámbor
104 3, 2 | vázából van kitépve.~No, ez már több a soknál. Veszem a
105 3, 2 | zsebkendőt a papírkosárba, s már mosolyog is a szája.~- Gyere
106 3, 2 | tóban.~- Jaj, apukám, láttam már én azt! - tűnik el az aranyerdő
107 3, 2 | de még a tornácról is. Már kint ijesztgeti a Sajó kutyát
108 3, 2 | elégedetten. - Hanem most már légy bíró, ha ilyen szófogadó
109 3, 2 | kéményseprő, s Szélvész kisasszony már vitte a fürösztőteknőhöz,
110 3, 3 | becsülöm őket. Nyílik-e már a hársfavirág? Tud-e már
111 3, 3 | már a hársfavirág? Tud-e már új nótát a szúnyog? Fodorodik-e
112 3, 3 | várja, hogy elmondhassa. De már ezt csak meghallgatom!~Fogom
113 3, 3 | a fecskének:~- Kezdhedd már, csicseri, mondhadd már,
114 3, 3 | már, csicseri, mondhadd már, figyeri!~Kezdené ám a jámbor,
115 3, 3 | nem kellene! Mit csináltál már megint, te apuka? Jaj, jaj,
116 3, 3 | csörgette a kulcsait - de már ennek fele se tréfa. Olyan
117 3, 3 | az én hírmondó fecském.~- Már meg a kenyeresboltnak nem
118 3, 3 | tehettem a széket, mikor már úgy szaladt nékem Pannika,
119 3, 3 | vevőnek van keresete.~- Ez már aztán helyre beszéd. Mért
120 3, 3 | beszéd. Mért nem mondtad már az elébb?~Azzal elhajítok
121 3, 3 | lelkem!~A cukrász boltjába már csak úgy futtában szóltam
122 3, 4 | Ágyam szélire is~Te ülj ide már most.~Homlokomon a bú~Nagyon
123 3, 5 | emberrel is megesik, hanem már olyat nem minden emberfia
124 3, 5 | begyedem: de mi lesz most már énvelem?~Hát az lett, hogy
125 3, 5 | világhíres szakácsnénak. Már éppen meg akartam búsítani
126 3, 5 | szakácsné konyhája. Hanem ide már nem eresztette be a vendéget.~-
127 3, 5 | perdült, s mire kifordult, már megint a vendégek csikorgatták
128 3, 5 | kövén türelmetlenül kopogtak már a vendégek kis cipői, s
129 3, 6 | vagyunk - mondom nekik -, most már, ugye, meg se állunk a túri
130 3, 6 | össze a bokámat -, ennek már fele se tréfa! Hamar a sarkantyús
131 3, 6 | ünneplő gúnyámat, mert itt már csak én leszek a násznagy.~-
132 3, 6 | Mire visszaértem, ragyogott már a vőlegény bocskora, hogy
133 3, 6 | Attól félek, hogy most már még a nyakig sáros juhászlegény
134 3, 8 | konyhára, hogy mire kiértem, már a második tányérnak csorbította
135 3, 8 | csorbította le a szélét.~- De már látom, hogy az isten is
136 3, 8 | Lekváros gombóc.~Erre már szólni se tudtam örömömben,
137 3, 8 | Kerültem-fordultam, s déli harangszóra már ott ültem a sarokban a macskaasztalnál.~-
138 3, 8 | lekváros gombóc!~- De ezt már megkóstolom, ha addig élek
139 3, 8 | az én Pankám keze, hogy már tapsikolni is tudott vele,
140 3, 9 | te új játékot tudsz. Tán már megint locsolót csináltál
141 3, 9 | ilyeneket mond. De most már csak azért is megmutatja,
142 3, 9 | nevelésű apa vagyok, hanem az már igazán zokon esett, mikor
143 3, 9 | asszonyt.~- No - mondom -, már mosdani is a szomszédba
144 3, 9 | de mosni nem lehet.~- Hát már megint nagymosás van nálunk? -
145 3, 9 | este Pankát -, vége van-e már a nagymosásnak?~- Ó, dehogy,
146 3, 9 | te tudsz kitalálni! Hát már kinek jutna eszébe kéményt
147 3, 9 | lefaragni a tortavágó késsel.~De már erre anyuka is az ölébe
148 3, 9 | Panka -, hanem azért, mert már kifogytam minden mosnivalóból.~-
149 3, 9 | volt nálunk!~- Mit mostál már megint, te rosszkor lett?~-
150 3, 9 | Megmostam a lekváros tésztát.~De már erre akkorát kiáltottam,
151 3, 9 | tésztának hívják. De a mienk már nem piszkos ám!~
152 3, 11| Ehol ni, mi is ideértünk már a mi utcánkba, pedig alig
153 3, 11| nagyapóék háza is.~Nagyapó már kint vár bennünket a kapuban.
154 3, 11| alkonyatban. A házak előtt most már sokkal több embert lehetett
155 3, 12| a kabátodat.~- De bizony már a sapkámba is belebújtam.~-
156 3, 12| eredj ki a vásárba.~- Megyek már, pipikém, jövök már, tubukám.
157 3, 12| Megyek már, pipikém, jövök már, tubukám. Tarisznyával hozom
158 3, 12| tíz, sok, száz arany. Ezen már csak bírsz venni egy bocit!~
159 3, 12| zsebedben, apu.~No, ebben meg már megint Pankának volt igaza.
160 3, 12| hogy az én papírkosaramban már majd csak a boci lakik.~
161 3, 12| annak a mi bocinknak, hogy már a díványomról is leszorít!
162 3, 12| szemöldököm.~- Mit csinálsz már megint, te kis förgeteg?~-
163 3, 12| bízott.~Szegény uramapám unta már a mulatságot, mint a hathetes
164 3, 12| illendő jutalom fejében.~Most már ketten is kergettük az istenadta
165 3, 12| csillagos homlokú bocink.~De már ezt én se győztem tűrömfűvel.
166 3, 13| gyémántbogár.~No, mondom, erre már magam is kíváncsi vagyok.
167 3, 13| gyémántbogarak elől. Volt már belőlük akkora nyáj, hogy
168 3, 13| sok lett volna. Több volt már a bogár, mint a repce.~-
169 3, 13| egyszer Panka -, láttál te már furulyás bogarat?~- Nem
170 3, 13| hagytam ott Pankát.~Ebben meg már énnekem volt igazam. Mert
171 3, 14| édesszülémmel. Megélek én már a magam emberségéből is -
172 3, 14| mondja: kár, legyen vége már - tartom eléje a tenyerem. -
173 3, 14| Hát ennél egyszerűbben már csakugyan nem titulálhatnál -
174 3, 14| akart visszajönni. Pedig már az alkonyat is bekönyökölt
175 3, 14| hideg ködöt az üvegre.~- Már csak megnézem azt a bohókát -
176 3, 15| édesanyám -, csakhogy most már nem folytatja a mesterségét.
177 3, 15| most ott uraskodik.~De már ezt nem lehetett megállni
178 3, 15| nélkül.~- No - mondom -, azt már magam is szeretném látni,
179 3, 15| cipókiszakajtásnyi idő, már akkorra Panka befogta a
180 3, 15| dalos madárnak híre sincs már. Éhenkórász varjak fekete
181 3, 15| hozzájuk.~Hát mire föltekintek, már előttünk áll Berec ángyó,
182 3, 15| a vastag szemöldökérül.~Már akkor törülgette le az ábrázatáról
183 3, 15| konyhán. Úgyis rég éreztem már friss kenyérszagot.~No,
184 3, 15| púpú kalácscipó. Megláttam már azt, ámbár ángyó illegett-billegett
185 3, 15| negyven esztendőn keresztül. Már most meg nem állom, hogy
186 3, 15| kérdeztem ángyót, de már akkorra besuttyant a szobába.
187 3, 15| végig a ruháján.~- Most már jöhetnek a népeim!~Akkorra
188 3, 15| jöhetnek a népeim!~Akkorra már ott is állt a konyhaajtóban
189 3, 15| kenyérkét Berec ángyó.~De már akkor egy kis libapásztorlányka
190 3, 15| égettjét.~- Nemigen bír már rágni szegényke - mondta
191 3, 15| kabátom.~- Gyerünk, apu, mert már gyújtogatják az angyalok
192 3, 16| hamar nyár lett az idén! Már a fehér liliom is nyit.
193 3, 16| Napocska, sütöttél-e már ilyen kicsi kézre? Szelecske,
194 3, 16| Szelecske, cirógattál-e már ilyen fehér kezecskét? Ide
195 3, 16| perdült, kettőt perdült, már akkorra olyan volt a kacsója,
196 3, 16| az öreg búbos kakasnak:~- Már látom, hogy el kell bujdosnom
197 3, 16| Anyukám, anyukám - ujjongta már az utca sarkán -, azt mondta
198 3, 16| feketekávés cukrot, akkorra már ő a kutat nyikorgatta az
199 3, 17| szóljon többet. Elkezdte fújni már az ágyban, s még délben
200 3, 17| körtemuzsikán fújta ki, hogy neki már elég volt a mákos csíkból,
201 3, 17| mondom -, én meg nem kérek már a körtemuzsikából.~- Nem
202 3, 17| amilyen még sohase volt?~Már akkor a kezemben volt a
203 3, 17| sohase láttam, mint ő.~- De már ilyent ne mondj, bácsim! -
204 3, 17| kocsijára.~Nem telt bele félóra, már odahúztam az asztalon a
205 3, 17| királykisasszony.~- Úgy már igen - nyugodott meg a babák
206 3, 18| babát látni, hanem ő most már azt a gonosz Mica cicát
207 3, 18| egy piskótamegevésnyi idő, már akkor Biri baba kezdett
208 3, 18| bajosan. De látod, a Biri baba már megérte.~Csakugyan, a Biri
209 3, 18| Hanem Piri babának nem telt már benne semmi öröme. Mit ér
210 3, 18| jóakarat, mikor Piri baba már a kanalat is elejti, olyan
211 3, 18| elejti, olyan álmos!~- Így már szeretem a kislányomat -
212 3, 18| hallott ilyet, Piri babának már csukva volt az a hamis szeme,
213 3, 18| elég lesz nagyapónak, most már csak tojásfehérjét kell
214 3, 18| rettenetesebb volt.~- Jaj, jaj, most már olyan vagyok, mint a kopasz
215 3, 19| a sátorfánkat, s másnap már kint voltunk a pusztán.
216 3, 19| azt a tudós doktor bácsit! Már látom, hogy használ az orvossága.
217 3, 19| az, aki majd ríva fakadt már az éhségtől. Én ugyan nemigen
218 3, 20| anyukája. - Nem csoda, ha már a verebek is Tükrös Katának
219 3, 20| kérkedett a Cirmos cica.~„Most már én is látom az enyimet” -
220 4, 1 | csigabigának jött vissza.~- Van már kisszék, csak lába kék,
221 4, 1 | mogyoróhéjjal a hiteledet. Annyi már nála az adósságunk, hogy
222 4, 1 | a király abba eregette, már az egész várost árvíz fenyegette.~
223 4, 1 | a király abba ejtegette, már egész országát árvíz fenyegette.~
224 4, 1 | méltóságok, hogy bújtak volna már a ládafiába is, ha befértek
225 4, 2 | megrepedés nélkül.~- Hát már hogyne sikoltottam volna,
226 4, 2 | nem esett Csicseren. Most már szóljanak kelmetek, mitévők
227 4, 2 | ember?~De ez a csúfolódás már csakugyan felvágta a csicseriek
228 4, 2 | a falunak cserébe? Csak már ott ne fogná a csicseri
229 4, 2 | a sárgarigó is eltanulta már tőlük, s még a fák is a
230 4, 3 | közé. Ha innen kiér, akkor már mindjárt kint lesz a búzaföldön,
231 4, 3 | bizonyosan nagyon nézeget már az édesapja az útra: jön-e
232 4, 3 | édesapja az útra: jön-e már a leveske meg a mákos tésztácska.~
233 4, 3 | nyakravalója, pörge bajusza.~De ezt már meg kell fogni, mert ilyen
234 4, 3 | De abban a pillanatban már egy tüskerózsa körül karikázott.
235 4, 4 | asszony, nagy a hiba!~- Ugyan már mi volna?~- Hát az, hogy
236 4, 4 | kelmed valamit!~- Kieszeltem már.~- Hadd lám, mi az?~- Farkasvermet
237 4, 4 | vele a mackót álmából.~- Már csak megnézem - dörmögte
238 4, 4 | akkor hogy essék bele?~- Már azt nem tudom. De jobb lesz
239 4, 4 | meg a kecskéidet.~- Úgy már értem. Csak jól vigyázz!~
240 4, 4 | előbb? No, hiszen üthetjük már bottal a nyomát a hat szép
241 4, 4 | sokat lótnak-futnak?~- Már nem.~- Hová tetted őket?~-
242 4, 5 | Jaj, csak ez a tél elmúlna már!~Aztán megint csend lett,
243 4, 5 | Nagyanyókám, mikor gyógyulsz már te meg? Főzzek neked bodzateát?~-
244 4, 5 | én orvosságom. Csak hozná már a jó Isten! De sose múlik
245 4, 5 | Elkezdett suttogni:~- Tudom már, hogy kell meggyógyítani
246 4, 5 | takaróját, úgy érezte, mintha már menne is hetedhét ország
247 4, 5 | taposott, hosszan kígyózott már mögötte, mint valami pántlika.
248 4, 5 | szélmalom mind messze elmaradt már, de a téllel még nem találkozott.
249 4, 5 | virágszálam? Ugye nem vagy már beteg?~- Én, nagyanyó? Nekem
250 4, 5 | olyan beteg lettél, hogy már azt gondoltam, fel se épülsz
251 4, 5 | ki a mérgét a tél, másnap már elkergette a tavasz.~Böske
252 4, 8 | volna ezt csinálni! No, most már fogd be a négy lovat.~Be
253 4, 8 | megdagad benne.~Erre aztán már a lőcs után kapott a gazda.~-
254 4, 9 | Olyan régen volt az, hogy már azt sem tudom, mikor volt.~-
255 4, 9 | mosolygó almát.~Dehogy volt az már mosolygó alma, dehogy. Polcon,
256 4, 10| borbély azért csak megkapta már a palástja szélét, a második
257 4, 10| palástja szélét, a második már verte a habot, a harmadik
258 4, 10| verte a habot, a harmadik már fente a borotvát, mikor
259 4, 10| legyecskére. Olyan volt már a szoba a sok nyílvesszőtől,
260 4, 10| kavicsot, úgy, hogy annyi volt már a kavics a szobában, mint
261 4, 12| világ vándora.~- Hol jártál már, csöppikém?~- Patak elvitt
262 4, 12| itt nálunk.~- Nem lehet. Már hívnak, mennem kell.~- Hova
263 4, 12| meg nem talál a nap.~Erre már nem felelt a csöppecske.
264 4, 12| Nézem a tenyeremet: hát már nincs ott. Fölszippantotta
265 4, 12| kisütő nap. A világ vándora már az égen van aranyszélű felhőben.~
266 4, 13| fagyjon a földben.~A falu már rég elcsendesedett, mire
267 4, 14| bizonyosan mindnyájan hallottátok már tőle:~Álom, álom, édes álom,~
268 4, 14| kérdezte Gabika, mikor már nagyon sokáig hallgatta
269 4, 14| mindjárt elviszi a Szélkirály. Már érezte a hideg leheletét
270 4, 14| hideg leheletét a homlokán, már a kezét is megfogta, hát
271 4, 14| Szélkirály vágtatott.~De Gabika már nem félt tőle. Ott ült az
272 4, 15| hallod, hogy toporzékolnak már Tél király szélparipái?~„
273 4, 15| fűzfa szinte kopasz volt már az öregségtől. De azért
274 4, 15| halat. Ez a kiszáradt fűzfa már úgyis csak tűzre való, egyéb
275 4, 15| feltünedeztek, a nagyravágyó fácska már ragyogó piros tűzruhába
276 4, 16| lehetett, mert egy óra múlva már csakugyan előbújt a tövéből
277 4, 16| pókocska remekelte. No most már nézzük meg, hová visz.~A
278 4, 16| egy ágat vágok le a fáról.~Már rá is fogtam a fűrészt az
279 4, 17| TALICSKÁN?~Nagyon öreg ember már nagyapó. Haja, bajusza,
280 4, 17| hogy ugyan mennyi idős már, akkor azt mondja rá:~-
281 4, 17| tanulta az iskolában.~- De már látom, hogy csakugyan tudós
282 4, 17| száradt föl a harmat, mikor már ő tolja a talicskát kifelé
283 4, 17| telik.~Ehol most is csikorog már a talicska a homokon, pedig
284 4, 17| döngicsélve a kosár fölé: már csak megnézi azt a piros
285 4, 17| többet repülni.~- No, most már úgy megyünk, mint a gőzös -
286 4, 18| megvesz az Isten hidege,~Már a szakállam is csak úgy
287 4, 18| hidege,~Csak úgy kékellik már az ajkam is bele!”~Csattognak
288 4, 18| hidege,~Csak egy fogam van már, az is vacog bele!”~Nekeresdországban
289 4, 18| ezüstkötője, aranycipellője!”~Most már meg a kislány mondta azt,
|