Rész, Fejezet

 1       1,  6 |  fölemeltem, akkorra mögöttem állt nagyapó is, s ahogy a szívére
 2       1,  8 |       Nekopogi kovács özvegye állt alája nagy jajszóval:~- 
 3       2,  2 |    abból hiszem, hogy arra se állt föl senki, mikor azt mondtam:~- 
 4       2,  9 |     szájról szájra, s meg sem állt az édesapjáig. Az is azzal
 5       2,  9 |  párkányába.~Még akkor is ott állt, lázas arcát a hideg ablaküvegre
 6       3,  5 |     fehér liliomot. Vilmácska állt előttem talpig hófehérben,
 7       3,  6 |    hadd nézzek a szemibe!~Ott állt a jámbor a falhoz támasztva,
 8       3,  8 | visszatért a kis kukta.~- Nem állt meg a gombóc.~Nem ám, nem
 9       3,  8 |     meg a gombóc.~Nem ám, nem állt meg, még most is szalad.
10       3,  15|    népeim!~Akkorra már ott is állt a konyhaajtóban a karikásostoros
11       4,  1 |      léhűtő közt, hogy egy se állt meg Nekeresdtől Nevenincsig.
12       4,  3 |     házak közül kiért, elejbe állt a Maros kutya.~- Gyere,
13       4,  3 |       mert nagyon mosolygósra állt a szájacskája. Feje fölött
14       4,  8 |    most is szalad, ha meg nem állt.~Amelyiktek találkozik vele,