Rész, Fejezet

 1       1,  8|                             TÓT ANTAL KÖRTÉI~Az én gyermekkoromban
 2       1,  8|       Gáspár, az öregebbnek Tót Antal volt a becsületes neve.
 3       1,  8|         Fütyű? - mosolyodott el Antal úr. - Hiszen nem tűri a
 4       1,  8|         Sebaj, Fütyű - nevetett Antal úr, s a kalaptól a csizmáig
 5       1,  8|       abból csakugyan, hogy Tót Antal úr egyszer hiába nyúlt a
 6       1,  8|        no - csapott a tenyerébe Antal úr, s másnap már furatta
 7       1,  8|      alól el nem ment éhesen, s Antal úr együtt bólogatott a nevető
 8       1,  8|      Sebaj, lelkem - szaladt ki Antal úr száján a szó, de aztán
 9       1,  8|           könyökölt az asztalra Antal úr -, annyi pénzed csak
10       1,  8|      kell érte pénz - folytatta Antal úr - Visszaadod a Kovácsné
11       1,  8|      Sebaj - szaladtak mosolyba Antal úr arcán a ráncok -, de
12       1,  8|       az biztos, hogy Sebaj Tót Antal föl nem ébredt többet, ahogy
13       1,  8| megeredtek, s a temetőben ma is Antal úrnak van a legszebb síremléke.