Rész, Fejezet
1 1, 1 | megsüvegeli még a földesúr is.~S olyan kevélyen nézett apámra,
2 1, 1 | uram fölfújta az ábrázatát, s nagy leereszkedve kérdezte:~-
3 1, 1 | csak fölbontotta a levelet, s úgy tett, mintha olvasna.~-
4 1, 1 | feje búbjáig elvörösödött, s olyan rengő léptekkel ment
5 1, 1 | kisvártatva csak kijött, s csöndesen megcirógatta a
6 1, 1 | apám - mondta a gyerek, s csodálkozva emelte apjára
7 1, 2 | ütött a vállamra a juhász, s markomba nyomott egy szörnyen
8 1, 2 | vettem rajta cukor-fütyülőt. S úgy mentem haza a vásárból,
9 1, 3 | Megsimogattam kerek orcáját, s megint bekaptam két szem
10 1, 4 | Bekotródtam a szoba sarkába, s tán még most se jöttem volna
11 1, 5 | közé, hogy meg ne égessen, s áthajítottam a mezsgyén.
12 1, 5 | Gilice bácsi szőlőjében, s akkor is azt gondoltam,
13 1, 5 | a vállamra Gilice bácsi, s rámutatott egy őszibarackfára.
14 1, 5 | ott süvöltözött körülötte, s mikor zsendülni kezdett
15 1, 5 | hálni is odajárt a fa alá. S nem volt bizodalma még magában
16 1, 5 | tölcsért csinált a tenyeréből, s elrikkantotta magát:~- Hej,
17 1, 5 | széthajtotta a leveleket, s hirtelen visszakapta a fejét.~
18 1, 5 | elszáradt csúcsát a nyárfa, s alig bírt egy-két szót nyöszörögni:~-
19 1, 6 | belevésve az öreg fa derekába, s én azokon nagyon sokat elnézelődtem.
20 1, 6 | feketéllettek a fa kérgén, s az édesapám mindnyájáról
21 1, 6 | emelt, ha jó kedve volt, s néha sírva, néha nevetve
22 1, 6 | lábujjhegyen kell járni. S a velőscsontból én mindig
23 1, 6 | ment a fejembe ez a dolog, s egyszer, mikor az édesapám
24 1, 6 | fordult el az édesapám, s hamarosan befejeztük a sétát.~
25 1, 6 | lesz - örvendeztem előre, s csak akkor vettem észre,
26 1, 6 | mögöttem állt nagyapó is, s ahogy a szívére ölelt, szépnek,
27 1, 7 | vén tölgyfa mohos tövébe, s utoljára elnyomott az álom.~
28 1, 7 | lélegzetemet is elfojtottam, s lábujjhegyen surrantam a
29 1, 7 | sarokba haragos-dacosan, s ki nem mozdultam volna onnan
30 1, 7 | Odaszálltak Margitka fölé, s harmatos szárnyukkal elkezdték
31 1, 7 | pillangókirály a szeme fölé repült, s addig legyezgette, cirógatta,
32 1, 7 | búgtak szelíden, lágyan, s egyenként kirepültek az
33 1, 8 | Fütyű - nevetett Antal úr, s a kalaptól a csizmáig úgy
34 1, 8 | még ebből a sok sebajból.~S az lett abból csakugyan,
35 1, 8 | csapott a tenyerébe Antal úr, s másnap már furatta a szegények
36 1, 8 | etetett, rongyosokat ruházott, s lassankint minden pénzét
37 1, 8 | szegényeim a körtefám alatt is.~S úgy is lett, mert azt még
38 1, 8 | alól el nem ment éhesen, s Antal úr együtt bólogatott
39 1, 8 | betakarítanak az Isten csűribe.~S végigsimogatta tekintetével
40 1, 8 | akiket rád hagyok örökségbe!~S úgy kell lenni, hogy lelke
41 1, 8 | sincs már egy körtefánál! S azt is elszánta már a szegényeinek!~-
42 1, 8 | akkor is pénzt olvasgatott, s ahogy a bátyját meglátta,
43 1, 8 | Visszaadod a Kovácsné tehénkéjét, s tied a körtefa.~- Nem bánom,
44 1, 8 | törzsét, súgott-búgott neki. S úgy kell lenni, hogy lelke
45 1, 8 | ravatalára a kosárka körtét. S mintha a körték piros arca
46 1, 8 | megtartjuk, amit fogadtunk!~S bizony megtartották. Gáspár
47 1, 8 | körték kikeltek, megeredtek, s a temetőben ma is Antal
48 2, 1 | cirokseprűnek két szálát levágni: s már készen is volt a vadonatúj
49 2, 1 | egymáson a két cirokszálat, s meghallotta, hogy milyen
50 2, 1 | vallotta nagy ijedten Ili baba, s ugyancsak kotródott befelé
51 2, 1 | kotródtam hazulról hamarost, s búcsúzóba meghúztam Gyuszi
52 2, 1 | Béluskának egy körtemuzsikáért. S ahogy uzsonnára hazaértem,
53 2, 1 | Mici, vonyított a Pici, s egyszerre csak a tűzoltótrombita
54 2, 1 | van az a nagy zenebona, s mindjárt segítségünkre küldték
55 2, 2 | hogy le is fényképeztetem, s kielégítem a képével azokat
56 2, 2 | tanító úr.~Pétör szót fogad, s éppen arra az olvasmányra
57 2, 2 | tanító úr nincs megelégedve, s neki a maga szempontjából
58 2, 2 | rajta nefelejcsvirág is, s nagyon jó azt a kézbe fogni,
59 2, 2 | visszavonulóban van az ajtó felé, s mire odaér, akkorra már
60 2, 2 | Egyszerre aztán Pétör elvész, s néha öt perc is beletelik,
61 2, 2 | térdelt a kapusarokban, s öntögette befelé a tejet
62 2, 3 | már halász - mondtam neki, s elszántan vártam a nagy
63 2, 4 | futkározott előre-hátra, s olyan keservesen miákolt,
64 2, 5 | beleakaszkodik a zsinegébe, s odavontatja magához a zsákmányt.
65 2, 5 | zsinegje volt neki szép hosszú, s az kellett nekem éppen.
66 2, 5 | az enyimmel, mint a nyíl, s úgy lerántottam, hogy Jánoska
67 2, 5 | falu felett észrevettem, s annak a zsinegével mind
68 2, 5 | megállt egy pillanatra, s olyanfélét gondolhatott
69 2, 5 | forgott, kóválygott a sárkány, s úgy bukott le fejjel, hogy
70 2, 5 | Nagyon megszégyelltem magam, s kantárjánál fogva ráhúztam
71 2, 6 | is - bizakodott Gyurka, s azzal megint nekigyűrkőzött
72 2, 8 | az újságot az asztalra, s úgy kiszaladt, mintha kergették
73 2, 8 | háztetőt, szitált a hó, s még az ablakon kinézni is
74 2, 8 | ócska csizmát keríteni, s ott nyomban föl is húzattuk
75 2, 8 | megfogtam a Palkó kezét, s elvezettem a csizmás boltba.
76 2, 8 | neki egy pár új csizmát, s a lelkére kötöttem, hogy
77 2, 8 | Törőcsik Palink, fölhúzta, s fölszaladt sebesen a lépcsőn.~-
78 2, 8 | csak benyitott az újsággal, s már szaladt is kifelé.~-
79 2, 9 | mereszkedett nagy kevélyen, s lenézte a nádtetejű zsellérportákat.~-
80 2, 9 | Szállt szájról szájra, s meg sem állt az édesapjáig.
81 2, 9 | Gyászba öltözött a kastély, s a Pali húgom kétszeresen
82 2, 9 | hetek, múltak a hónapok, s valamennyi nagyobbra dagasztotta
83 2, 9 | megbágyadt, az arca megfakult, s az édesapja soha meg nem
84 2, 9 | míg az ezredes rápattant. S ekkor röpült, mint a nyíl,
85 2, 9 | iszonyodva nézett utána, s reszketve fogódzott bele
86 2, 9 | mint valami fekete zászló, s lovasa halálra vált arccal
87 2, 9 | megbokrosodott állat elragadta, s vitte egyenesen a kapu márványoszlopának.~
88 2, 9 | húgom elsikoltotta magát, s villámnál sebesebben rohant
89 2, 9 | az udvaron, ki az utcára, s kiterjesztett karokkal eléje
90 2, 9 | hirtelen eléje zuhant testtől, s nagyot horkantva kapta föl
91 2, 9 | hogy leszökjön a nyeregből, s karjára kapja az út porából
92 2, 9 | szemét, boldogan nevetett, s két karjával erősen, katonásan
93 2, 9 | köszöntünk Pali húgomnak. S a katonacsapatok, ha találkoztak
94 2, 10| ing-leng, bágyadtan mosolyog, s ahogy hozzáérünk, egyszerre
95 2, 10| táncra kapja a forgószél, s viszi szét a világba, ahány,
96 2, 10| lomb közt ringó bimbót, s ha majd föltámadást hirdet
97 2, 12| hanem le is rongyolódnék, s a rongyos ruhát nem lehetne
98 2, 12| el nem adná a városnak? S mi hasznát venné a bőrnek,
99 2, 12| édestestvérek a falu meg a város, s az ő egyetértésük teszi
100 3, 1 | füvek, csillagfejetekkel!~S őre a mezőnek, szép jegenyenyárfa,~
101 3, 2 | zsebkendőm, megfonom korbácsnak, s átszólok a másik szobába:~-
102 3, 2 | zsebkendőt a papírkosárba, s már mosolyog is a szája.~-
103 3, 2 | aranyerdő az ajtó mögött. S kisurran Szélvész kisasszony
104 3, 2 | lett, mint a kéményseprő, s Szélvész kisasszony már
105 3, 2 | királyfit szerecsennek, s tegyük meg ajtónállónak.
106 3, 3 | széket, ülök a sarokba, s mondom a fecskének:~- Kezdhedd
107 3, 3 | elpittyesztette a száját, s úgy nézett rám, mint a vasvilla.~-
108 3, 3 | véges-végig csupa boltot, s jött lefelé, mint a forgószél.
109 3, 3 | Én azonban karon kaptam, s odavezettem az én asztalomhoz.~-
110 3, 3 | Pannika elpityeredett, s keseregve borult az ölembe.~-
111 3, 3 | közepébe a cukrászboltnak, s ott írtam meg ezt a mesét.~
112 3, 5 | leheveredtem a díványra, s abban a nyomban el is aludtam
113 3, 5 | fordult, serdült, perdült, s mire kifordult, már megint
114 3, 5 | már a vendégek kis cipői, s csörgött a kés-villa az
115 3, 6 | eléjük nagy készségesen, s úgy belevetettem magamat
116 3, 6 | minden szellőrezzenésre, s olyan buborékokat vetett,
117 3, 6 | reped, foszlik, morzsolódik, s mire szélitül a közepéig
118 3, 6 | a két kis rétesfoltozó. S mérgükben úgy helybenhagyták
119 3, 8 | felkötötte zsebes kötőjét, s úgy kiserdült a konyhára,
120 3, 8 | az ölembe kaptam Pankát, s csókoltam rajta akkorát,
121 3, 8 | tűzhely alól, nagyot ásított, s unottan kérdezte:~- Mi-a-ó,
122 3, 8 | alamuszian körülhízelegte Pankát, s visszafeküdt a tűzhely alá,
123 3, 8 | visszafelé. Kerültem-fordultam, s déli harangszóra már ott
124 3, 8 | a világhíres szakácsné, s kikiáltott a konyhába: -
125 3, 8 | fohászkodom el magam, s fogom a kést, kapom a villát,
126 3, 8 | konyhába, konyhából a tornácra, s tán a világból is kiszalad,
127 3, 8 | megsütötte a Panka kezét, s lett olyan visítás, hogy
128 3, 8 | kezét a tenyerembe vettem, s a másikkal végigsimogattam:~
129 3, 9 | a mamukáját kell védeni, s megcsóválta pirosbabos kendővel
130 3, 9 | is az ölébe vette Pankát, s ott cirógatta végig, ahol
131 3, 11| városban. Sétálgattunk le s fel a Nagy utcán az aranyos
132 3, 12| Mint egy ürge ugrottam, s vártam: honnan fú a szél?~-
133 3, 12| benne van a papírkosárban, s úgy kotorja ki belőle a
134 3, 12| kisszéket, vittem a kályha mögé, s megpróbáltam szundítani
135 3, 12| lármával szökdécselt Panka le s fel a szobában. Mintha csak
136 3, 12| királykisasszony.~- Vagy úgy? S mivel mulatja magát kisasszonyfölséged?~-
137 3, 12| kergettük az istenadta bocit, s kurjongattunk neki akkorákat,
138 3, 12| aranyhajú királykisasszony, s abban a percben úgy eltűnt
139 3, 12| Azzal becsaptam az ajtót, s azóta nem hurcolok bocit
140 3, 13| elszórta a repce a virágját, s hosszú kis tokocskák nőttek
141 3, 13| bogárnak.~- Gyere hát, nézzed!~S igaz is volt az csakugyan,
142 3, 13| bogár az utolsó szemig. S Panka erre vitt véghez olyan
143 3, 14| benne - nevettem el magam, s visszaültem az íróasztalomhoz.
144 3, 14| bekönyökölt az ablakon, s rálehelte a hideg ködöt
145 3, 15| csettintettem oda nekik az ujjammal, s a két eb egyszerre hízelegve
146 3, 15| karikásostoros kanászgyerek, s beköszönt nagy alázatosan:~-
147 3, 15| kapott egy-egy kenyeret, s kisvártatva csak egy maradt
148 3, 15| ezen a tájon a szegény nép, s mind ide van szokva. Ezeknek
149 3, 15| lelkem - felelte ángyó, s kétfelé vágta az utolsó
150 3, 15| azt” - gondoltam magamban, s búcsút vettünk Berec ángyótól.
151 3, 15| szelelőhöz ment, felágaskodott, s elszaladt a fél kenyérrel.~
152 3, 16| ki a két liliomvirágot, s kiáltozott bele a világba
153 3, 16| anyuka is megharagudott ám, s akkorát toppantott a lábával,
154 3, 16| repesett a szíve örömében. S mikor Vilmácska elindult
155 3, 17| Elkezdte fújni már az ágyban, s még délben is fújta az asztalnál.~
156 3, 17| duzzogott Böske húgom, s leemelte a fátyolt a legkisebb
157 3, 17| ígértem meg Böskének, s egész délután törtem a fejem,
158 3, 17| illeszteni rá színes papírból, s olyan baba nevet ki a kocsiból,
159 3, 18| babáét meg az öreg Rozál. S Biri baba meg se mukkant,
160 3, 18| a Piri baba aranyhajába, s el se eresztette addig,
161 3, 18| adhatnál belőle nagyapónak!~S mivel Piri baba még ért
162 3, 18| is földerült tőle délben, s harmadszor is teleszedte
163 3, 18| anyuka mellé a kiságyába, s föl se ébred addig, míg
164 3, 18| a szép piros locsolóból.~S ki hallott ilyet, Piri babának
165 3, 18| anyuka le nem csukta az övét, s nagyapó is el nem szenderedett
166 3, 18| halkan lecsusszant az ágyról, s halkan odacsoszogott az
167 3, 18| el ne szökjön valahová, s Piri baba gyámoltalan kezecskéje
168 3, 18| Csitt, csatt, csitt, csatt - s hullott az aranyhaj, mint
169 3, 18| Rozáltól ‑ örvendett Piri baba, s eleresztette az ollót. De
170 3, 18| volna aranyhajat legelni, s bánatában úgy vágódott a
171 3, 18| anyukának is, nagyapónak is.~S Piri baba ugyan örülhet
172 3, 18| a tükrét Piri baba elé, s amit az mutat, az még a
173 3, 18| összetett kézzel Piri baba. S úgy kell lenni, hogy éppen
174 3, 18| arra valami ráérő angyalka, s menten felvitte a fohászt
175 3, 18| esik egy kis langyos eső, s olyankor Piri baba mindig
176 3, 19| Szedtük-vettük a sátorfánkat, s másnap már kint voltunk
177 3, 19| kocsink a fehér tanya előtt. S uramfia, Pankának az volt
178 3, 19| hevertük keresztül a délutánt, s hazafelé kolompolt a csorda,
179 4, 1 | Száz palotámban ezer terem, s nincs egy betevő falat kenyerem.
180 4, 1 | jobbágyom, özön az adó, s nem marad belőle se író,
181 4, 1 | cselédek eszük összetették, s amit kisütöttek, aranytálcán
182 4, 1 | legyintett a király. S mint a sebes eső, könnye
183 4, 1 | akkor szétnyitotta a markát, s belehullajtotta a lisztet
184 4, 1 | vászonkötőjével a király ujjáról, s aközben azt súgta a fülébe:~-
185 4, 1 | ugrott az egyszeri király, s úgy szétütött a sok udvari
186 4, 2 | korommal. Ott olvastam én is, s ahogy én elolvastam, elolvashatja
187 4, 2 | belekapaszkodott a harangkötélbe, s akkorát lódított rajta,
188 4, 2 | nem szaladnak a mezőről, s ki nem veszik az ütőjét.
189 4, 2 | házában - felelte a harangozó, s a megrémült csicseriek egymáson
190 4, 2 | támasztották az állukat, s még jobban kimeresztették
191 4, 2 | Süssük meg rántottának, s hívjuk meg rá az egész falut!~-
192 4, 2 | útban találta a bölcseket, s a kelő nap is elbámult rajta,
193 4, 2 | markomba fogom a tojást, s azt mondom: „Isten éltesse
194 4, 2 | is eltanulta már tőlük, s még a fák is a fejüket csóválgatták:
195 4, 2 | elfutotta a pulykaméreg, s dühösen vágta a taplósipkáját
196 4, 3 | fejét piros babos kendővel, s a kezébe nem adta volna
197 4, 3 | vigyázz, hogy be ne levesezd, s mindig a lábad alá nézz
198 4, 3 | ételhordót az útszélre, s utánakapott a pillének,
199 4, 3 | szájacskája, hogy öröm volt nézni. S Örzsike addig nézte, addig
200 4, 3 | szirmukkal legyezgették, s a búzavirágok lehajolva
201 4, 3 | kakukk arra nem repült volna, s röptében rá nem kiált:~-
202 4, 3 | Ijedten ugrott föl Örzsike, s még csak az álmot se dörzsölte
203 4, 3 | idekint - mondta mosolyogva, s azzal fölvette a kereszt
204 4, 4 | ásd! - dörmögte a Mackó, s tovább akart menni, de egyszerre
205 4, 4 | tájon semmi keresnivalója, s hogy nem ő eszi meg a kecskéidet?!
206 4, 5 | Beletemette a fejét a vánkosba, s csak nagy sokára bírt megszólalni
207 4, 5 | megint elfojtotta a köhögés, s Böskének majd meghasadt
208 4, 5 | megkeresem azt a goromba telet, s elkergetem, hogy helyére
209 4, 5 | hullottak volna az égből. S íme, ahova lépett, elolvadt
210 4, 5 | rögtön kizöldült a pázsit, s kidugták sárga fejüket a
211 4, 5 | Ment Böske, ment sebesen, s a sárga virágos ösvény,
212 4, 5 | amikor Böske közéjük toppant, s átölelve az egyiknek jeges
213 4, 5 | meggyógyuljon az én jó nagyanyám.~S egyszerre csak leolvadt
214 4, 5 | Ingott-ringott a zöld vetés, s a vetés tövében megbújó
215 4, 5 | és sírt, mint a záporeső. S ahogy forró könnyei hullottak
216 4, 5 | alatt gilice turbékolt, s gyöngyvirágillat áradott
217 4, 5 | mellette a cirmos cica, s föléje a nagyanyó száz ránccal
218 4, 5 | hóförgeteg volt, megfáztál, s olyan beteg lettél, hogy
219 4, 5 | Böske boldogan mosolygott, s büszkén súgta a cica fülébe:~-
220 4, 7 | A paripám lenge nádból~S hajaha!~Répából volt a sarkantyúm
221 4, 7 | Mogyoróval lövöldöztem,~S ott maradt~Másfél szúnyog
222 4, 7 | Szénaboglyát szétrugdostam,~S belüle~Kilátszott egy kis
223 4, 7 | Búzaszembe, kendermagba,~S haja hopp!~Kendermagba egy
224 4, 8 | árpacipót, kifeküdt a napra, s így aludt estig. Akkor aztán
225 4, 8 | gazda, fülön fogja Fityókot, s azt mondja neki:~- Hol az
226 4, 8 | nyaka közé kapta a lábát, s úgy meglódult, hogy még
227 4, 9 | maga mellé a szalmazsákra, s álmában is a markában szorongatta.
228 4, 9 | megenni” - gondolta Jóska, s eltette az almát a ládafiába.
229 4, 9 | egyet ebben a ládában! - S ezzel elővette az ajándék
230 4, 9 | mit hoztam én magának! - S odatette anyja ölébe a mosolygó
231 4, 9 | szűcsné mégis ráismert. S mikor újesztendőt köszönteni
232 4, 10| át nagy ollócsattogással, s egyre azt kiabálják a fülébe:~-
233 4, 10| Sohsevolt király a szemét, s ahogy körülnéz a szobában,
234 4, 10| mérgesen Sohsevolt király, s úgy odavágta a legyecskéhez
235 4, 10| elefántcsont gerendára, s onnan pislogott lefelé a
236 4, 10| mérgében a két papucsát, s maga elé parancsolta az
237 4, 10| vadász elővette az íját, s egy nap, egy éjszaka lövöldözött
238 4, 10| is odaállt a király elé, s azt vallotta szégyenszemre:~-
239 4, 10| rágta a három szál bajuszát, s maga elé rendelte az udvari
240 4, 10| elővette a parittyáját, s egy nap, egy éjszaka hányta
241 4, 10| megeredt a könnye bánatában, s olyan patak lett belőle,
242 4, 10| nevetett az udvari bolond, s azzal belenyúlt a bögrébe:
243 4, 10| háromszor a király fejét, s odaült a mézes orrának a
244 4, 13| város lámpái világítottak, s ezek a kíváncsi hópelyhek
245 4, 13| elszálltak a város fölé, s ott lehullottak a háztetőkre,
246 4, 14| magát fölötte az ágakon, s nagy dudorászva megcirógatta
247 4, 14| táncolni kezdtek a falevelek, s fönt az égen szép lassan
248 4, 14| mint az apró szemű eső, s valami ijesztő bömbölés
249 4, 14| Por kavarog a nyomába,~S a fejemmel elérem~A felhőket
250 4, 15| csúfolódva nevettek össze, s ahogy suttogtak, csak úgy
251 4, 15| keresztülrobogtak rajta a szélparipák, s lerázták róla az utolsó
252 4, 15| Egyszerre meglepte az álom, s éppen úgy megdermedt, mint
253 4, 15| favágók jártak a füzesben, s kivágtak egy-két veszni
254 4, 15| vesszeimből kosarat fontak, s engem áldottak, mikor a
255 4, 15| Én csak a királyt várom.~S csakugyan hiába nevetett
256 4, 15| hasznát nem lehet venni.~S mire a csillagok feltünedeztek,
257 4, 16| szívem a papucsos famílián, s föltettem magamban, hogy
258 4, 16| ám haragosan a pókocska, s nagy motollával eltakarja
259 4, 16| A fa megrázta koronáját, s a levelek olyan vidáman
260 4, 16| termés, a többin egy szem se.~S azzal elhajítottam a fűrészt,
261 4, 17| Arra fölteszi a pápaszemet, s fölírja krétával az asztalra
262 4, 17| borral ránt a szegény ember, s talicskával kocsikázik,
263 4, 17| kicsit a lepedő szélét, s a piros szárnyú pille bekukucskált
264 4, 17| lepedő elkezdett mozogni, s megszólalt alóla valaki:~-
265 4, 17| is: mi volt a talicskán, s mosolyogva mondták egymásnak:~-
266 4, 18| komám” - nevetett a bolond,~S nevetett köntösén a sok
267 4, 18| ugrált, tapsikolt, nevetett -~S didergő királynak nyomban
|