Rész, Fejezet
1 1, 1 | tisztelteti szépen az uraság. De úgy, hogy már ebéd után
2 1, 1 | uramnak leesett az álla, de azért csak fölbontotta a
3 1, 1 | tartotta mind a kettőt, de még úgy is kilátszott mind
4 1, 1 | másik utcába is befordult, de még onnan is behallatszott
5 1, 1 | tenyerén, forgatta előre-hátra, de csak nem tudott vele mire
6 1, 1 | A városba akarnak menni, de megsántult az ostorhegyesük.~
7 1, 1 | se akarna többet jönni. De kisvártatva csak kijött,
8 1, 1 | vallj, mint az édesapád. De így írd ám, érted-e, tudós
9 1, 3 | értem föl az ajtókilincset. De bizony akárhogy epekedtem
10 1, 3 | Mind eladjuk a szépit - de azért nem kell ám mindjárt
11 1, 3 | soha ott se lett volna. De a kis testvéreim is úgy
12 1, 4 | esett a galambosi szőlő, de csizmában ki nem futotta
13 1, 4 | hagytam belőle a tőkén.~- De még azt a fekete kadarkát
14 1, 4 | kis madárlátta szőlőt.~- De ez nem szóló szőlő! - kötözködtem
15 1, 4 | Megindultam a szőlővel hazafelé, de olyan búsan ballagtam, mint
16 1, 5 | szorosabbra a nyakravalótokat!~De hiszen úgy elhordtuk mi
17 1, 5 | levelét eszi le a fának, de a gyerek a gyümölcsöt herdálja
18 1, 5 | tenyerembe szedtem a lábamat, de Gilice bácsi megkapta az
19 1, 5 | csinálhatott az öreg a fáinak, de azt ki nem lehetne mondani,
20 1, 5 | megcsendül, ha hozzányúl valaki.~De már akkor úgy nézett rám
21 1, 5 | Hurcolkodtam is kifelé sebesen, de még egy hét múlva is a csengő
22 1, 5 | szőlőben lakott a csősz, de olyan hamar ott termett
23 1, 5 | szeretett volna süvöltözni, de hiába: nem bírt sehogy sem.
24 1, 5 | öregember fején a hajszál. De azért, mikor elmegyek mellette,
25 1, 6 | barackot a fejemre édesapám.~De én tudtam, hogy nagyon okosan
26 1, 6 | dolgozik, ne is egyék.~- De én még nem tudok dolgozni -
27 1, 7 | én iskolás gyerek voltam, de sok szép lepkét fogtam!~
28 1, 7 | Nem tudom, meddig aludtam, de mikor kinyitottam a szememet,
29 1, 7 | volna elkiáltani magamat, de még a lélegzetemet is elfojtottam,
30 1, 7 | még a koronáját is letöri. De mikor olyan szívrehatóan
31 1, 7 | Én elsikoltottam magam, de már hiába. A pillangókirály
32 1, 7 | rakosgatta rá a jeges borogatást, de nem használt semmi. Édesanyánk
33 1, 7 | visszajött a pillangókirály. De nem egyedül, hanem egész
34 1, 7 | láttam azon az éjszakán, de azóta többet sohase fogtam
35 1, 8 | volt a becsületes neve. De a fiatalabbat csak Fukar
36 1, 8 | tőle hiába nem kért senki. De még kérni sem kellett tőle,
37 1, 8 | magad lábán meg bírsz állni.~De két határban nem beszéltek
38 1, 8 | inkább azt mondta, ad, de nem adja ingyen.~- Adok
39 1, 8 | ki Antal úr száján a szó, de aztán megzavarodva nézett
40 1, 8 | a körtefa.~- Nem bánom, de őszre kivágatom - mondta
41 1, 8 | Antal úr arcán a ráncok -, de van egy kikötésem. Ha előbb
42 1, 8 | éjszakán elaludt a fája alatt.~De kedves, szelíd arcán mosoly
43 2, 1 | A hegedű még nem szólt, de Gyöngyöm Gyuszi már táncolt.~-
44 2, 1 | cirokhegedűt.~Süvöltöztem én is, de nem ért az semmit. Nem lehetett
45 2, 1 | tetőn kiabálja, hogy jaj, de szép ez.~El is kotródtam
46 2, 1 | Gyuszi gallérját.~- Jaj, de megörülnék neki, ha a nádsípot
47 2, 2 | Pétör. Írhatnám Péternek is, de akkor mi lesz a történeti
48 2, 2 | egyszerre az aprajából. De hát akit nem annak hívnak,
49 2, 2 | Tudok.~- No, akkor olvass!~- De mit olvassak?~- Hát az olvasókönyvedet.~-
50 2, 2 | háromszor is elölről kezdte. De azért végigküzdötte emberül
51 2, 2 | én sem tudnám elmondani, de még tán az se, aki írta.
52 2, 2 | Aztán még egyszer szippant, de most már nem nyel hozzá.
53 2, 2 | esőcsináló intézet adná, de azért a tanító úr nincs
54 2, 2 | szempontjából igaza lehet. De nekem is igazam van a magam
55 2, 2 | neveléstudományi köszörűkövekbe, de azért aranyból van a szíve.
56 2, 2 | meleg párát. Szívja, szívja, de azonközben egyre visszavonulóban
57 2, 2 | embör nem szereti a tejet, de mivel tudja, hogy az ilyesmit
58 2, 2 | somfordált a gyerek az ajtóig, de a lépcsőn már nyargalva
59 2, 2 | tökéletlen kis csalóról írtam. De látjátok, arra gondoltam,
60 2, 3 | cimborám. Sanyinak hívják, de én csak Csipetkének hívom,
61 2, 3 | örömben hagytam ott Csipetkét, de másnap már megint szomorúan
62 2, 3 | ijedten.~- Nevet, bácsim, de még táncol is örömében.~-
63 2, 3 | cethal csakugyan nem fázott, de nem is táncolt már, mire
64 2, 4 | macska, nem madár.~- Ejnye, de sefüle-sefarka beszéd az
65 2, 5 | meg sóhajtottam nagyokat, de ez csak nem vitte följebb
66 2, 5 | én is, ha lett volna mit. De hogy kerüljek én az én bukdácsoló
67 2, 5 | maradt ugyan a holdban, de annál barátságosabban hunyorgott
68 2, 6 | valaki villával eszi a kávét, de már ezt nem állhattam meg
69 2, 6 | a mestersége, ami nekem.~De már erre megint nagy szemet
70 2, 6 | egy kicsit elszomorodva. - De már sárból gyúrtam pogácsát.~-
71 2, 6 | mázsa toll egy mázsa vasnál.~De már erre Gyurka nevetett
72 2, 6 | tömködni, hogy több beleférjen, de én kikaptam a kezéből a
73 2, 6 | Vitte ám az udvar közepéig, de akkor utánakiáltottam:~-
74 2, 6 | mint valami kengyelfutó. De vert is ám a szaladásával
75 2, 6 | megtollasodott még a Bodri kutya is, de még a háztetőre is jutott
76 2, 8 | megettük volna, ha lett volna. De nem volt a háznál egy falat
77 2, 8 | megint beállított Palkó, de megint csak mezítláb. Mikor
78 2, 8 | meg nincs csizma a lábán, de nagy csomó újság van a hóna
79 2, 9 | szemű, mosolygó orcájú, de ha az apja kardja megcsörrent,
80 2, 10| folyosópille! Szállna szegény, de csak lebeg.~Előcsalta a
81 2, 12| nélkül üres marad a konyha.~De nemcsak éhen veszne a város
82 2, 12| szövik, a falu termeli. De bizony a birka sem a kövezeten
83 2, 12| csizmát, vásznat, posztót?~De ezeken kívül is ezer szál
84 3, 2 | mereszti rám az üvegszemét. De csak az egyiket.~- A másikat
85 3, 2 | kisasszony bekukkant az ajtón, de csak a fejével, amin lobog,
86 3, 2 | szobából, ki a konyhából, de még a tornácról is. Már
87 3, 3 | várja, hogy elmondhassa. De már ezt csak meghallgatom!~
88 3, 3 | csörgette a kulcsait - de már ennek fele se tréfa.
89 3, 3 | elballagtam a harmadik sarokba. De ott még le se tehettem a
90 3, 5 | pengetném a sarkantyúm - az ám, de egy éhes ürgefiók beleharapott
91 3, 5 | dinnyehaj! Egyedem, begyedem: de mi lesz most már énvelem?~
92 3, 5 | valami aranyszájú madár: de úgy elinalt erre az ürge,
93 3, 5 | kinyitottam én arra a szememet. De nem láttam vele se harangot,
94 3, 5 | visszakocogott a rózsaszállal, de annak nem volt bimbója.~-
95 3, 6 | jámbor a falhoz támasztva, de bizony nem nagyon nézegettem
96 3, 6 | foltozzák. Inkább tovább szakad, de a foltot nem tűri magán.
97 3, 6 | hogy csak úgy vakított. De mit ér ez, ha oda van a
98 3, 8 | múltkor.~Pedig hétköznap volt, de még milyen hétköznap! Olyan
99 3, 8 | csorbította le a szélét.~- De már látom, hogy az isten
100 3, 8 | én meg mentem dolgomra, de nagyon igyekeztem visszafelé.
101 3, 8 | volna ám a suhintott levest, de nem ment bele a kanál. Olyan
102 3, 8 | ruhája, kormosabb az orcája, de legkormosabb az az irgalmatlan
103 3, 8 | az a lekváros gombóc!~- De ezt már megkóstolom, ha
104 3, 9 | mindig csak ilyeneket mond. De most már csak azért is megmutatja,
105 3, 9 | estére - biztattam magamat. De nincs az az igazi mosóasszony,
106 3, 9 | is akartam még mondani, de akkorra Panka úgy ugrott
107 3, 9 | lehet szappan nélkül is, de mosni nem lehet.~- Hát már
108 3, 9 | babaszennyes a világon?~- Az nincs, de szennyes baba van - magyarázta
109 3, 9 | lefaragni a tortavágó késsel.~De már erre anyuka is az ölébe
110 3, 9 | Megmostam a lekváros tésztát.~De már erre akkorát kiáltottam,
111 3, 9 | piszkos tésztának hívják. De a mienk már nem piszkos
112 3, 12| vedd föl a kabátodat.~- De bizony már a sapkámba is
113 3, 12| bólintott rá komolyan Panka -, de most beérem a bocival is.~-
114 3, 12| ajka közül.~- Jaj, apu, de sok ijedős embernek adsz
115 3, 12| vásárból.~- Az ám, hékám, de kicsi lesz ám az az ól a
116 3, 12| szundítani egyet a sarokban. De a szemem sem hunyhattam
117 3, 12| mulatságot, mint a hathetes esőt, de mit volt mit tenni: magam
118 3, 12| sóhajtozott anyuka -, de nagyon kopogós csizmája
119 3, 12| csillagos homlokú bocink.~De már ezt én se győztem tűrömfűvel.
120 3, 13| egyet se - mondtam neki. De siettem is megvigasztalni,
121 3, 13| az aranyat ott hagyják.~De mindegy volt ez Pankának,
122 3, 13| igen nagyobb a repcemagnál, de csillog-villog a napfényben,
123 3, 13| hitvány kis férget elkergesd, de mindjárt, mert ez még a
124 3, 13| A szél elől takarta is, de nem a gyémántbogarak elől.
125 3, 13| a bogár, mint a repce.~- De nézd, apukám, nem tesznek
126 3, 13| csúfolódnék velünk.~- Ej, de szeretném hallani, hogyan
127 3, 14| előtte a taplósapkámat. - De hát a décbundához minek
128 3, 14| állj dologba szaporán. De hamar ám, mert mindjárt
129 3, 14| bogozgatta Csiribiri Birike.~De kedvetlenül ám nagyon. Meg
130 3, 14| szedegetni.~Szedtem volna én, de fázott a kezem. Behunyta
131 3, 14| én szobalányom sebesen, de lassan se akart visszajönni.
132 3, 14| rezzentsem valahogy Csiribirikét.~De hiszen meg nem ijedt volna
133 3, 15| tanyájára, most ott uraskodik.~De már ezt nem lehetett megállni
134 3, 15| előttünk áll Berec ángyó, de tulajdon úgy ám, mint húsz
135 3, 15| dagasztóteknő mellé ne álljak.~- De hát csak nem eszik meg minden
136 3, 15| ángyó? - kérdeztem ángyót, de már akkorra besuttyant a
137 3, 15| egy kenyérkét Berec ángyó.~De már akkor egy kis libapásztorlányka
138 3, 15| is.~Szégyen, nem szégyen, de egy darabig nem tudtam szóhoz
139 3, 15| hebegte az öregasszony. De olyan restelkedve, hogy
140 3, 15| mögött aztán lesbe álltunk, de nem sokáig kellett várakoznunk.~
141 3, 16| pödrött egyet a bajuszán.~- De hiszen nem nyár az, hanem
142 3, 16| innen, míg szépen vagyunk!~De az is igaz, hogy mikor ez
143 3, 16| napocska, se szelecske, de még az Ilus dada se. Pedig
144 3, 16| világ minden babakötőjét.~De csak nem ért az a Vilmácska
145 3, 16| mihelyt iskolába adják.~De hiszen nemhiába volt az
146 3, 16| mernek a házuk tájára menni. De nem ért az semmit. Mert
147 3, 16| se hitte, hogy az ő keze. De bezzeg az iskolából hazafelé
148 3, 16| mert olyan ez, mint a hó.~De olyan is maradt az még ebéd
149 3, 16| én okos kislányom.~Az ám, de az okos kislány kisvártatva
150 3, 17| szolgálóbaba is, kisasszonybaba is, de még bárókisasszony baba
151 3, 17| sohase láttam, mint ő.~- De már ilyent ne mondj, bácsim! -
152 3, 17| ozsonnára diót nem törtem volna. De azt törtem ám, mégpedig
153 3, 17| amilyen még senkinek se volt, de mindenkinek lehet.~
154 3, 18| szőnyegen kócosan, fésületlen. De olyan nagyon kócos volt,
155 3, 18| ezt csak nagyapó mondta, de Piri baba egészen máson
156 3, 18| topogott a parányi lábával.~- De rögtön, de mindjárt hozzad
157 3, 18| parányi lábával.~- De rögtön, de mindjárt hozzad azt az ollót,
158 3, 18| azt az ollót, aranyszálam, de te meg hozzad a macskát.
159 3, 18| szájacskáját Piri baba.~- De lehet ám! Szaladj csak anyádhoz,
160 3, 18| sírásra görbült szájjal:~- De ugye, nagyapó, a te hajad
161 3, 18| babáé?~- Lehet, lelkem, de nem gondolnám - nevetett
162 3, 18| hajasan, kopaszon is bajosan. De látod, a Biri baba már megérte.~
163 3, 18| kertben a csigabigáktól, de biz azok nem feleltek semmit.~„
164 3, 18| s eleresztette az ollót. De az olló még szeretett volna
165 3, 18| Hiszen az aranyszív megvan, de hol az aranyhaj? Anyuka
166 3, 18| hadd ázzon, hadd nőjön! De persze esernyőt is tart
167 3, 19| Panka sápadt képét. - No, de majd segítek ezen a városi
168 3, 19| néztem az orvos szavaira - de aztán megértettem. Szedtük-vettük
169 3, 19| tudtam enni az örömtől, de ő megfelelt az én részemnek
170 3, 19| szalonna volt meg friss túró. De olyan jóízűen evett belőle
171 3, 20| először látták.~- Nini, de korán kibimbózott idén a
172 3, 20| kibimbózott idén a vadrózsa!~No, de Kata nem azt nézte, hogy
173 3, 20| levette a kis falitükröt, de még a rézkilincset is megkérdezte:~-
174 3, 20| kakas azt kukorékolta, de Kata ügyet se vetett rájuk.
175 3, 20| gömbölyű fejecskéjét a vízben. De még a gazdasszonykáját is
176 3, 20| mondta volna Tükrös Kata, de annyira belehajolt a hordóba,
177 3, 20| többet senki kislánya.~No, de volt is nevetés! Még a libák
178 4, 2 | másikat. Télen sáros ugyan, de nyáron poros: igaz, hogy
179 4, 2 | teteje csak szalmából van, de azt legalább könnyebb elhordani
180 4, 2 | okos emberek a csicseriek. De legjobban megtetszik a következő
181 4, 2 | énrajtam kívül is okos ember?~De ez a csúfolódás már csakugyan
182 4, 2 | Kisbíró koma azt mondja rá: „De még a kedves feleségét is!”
183 4, 2 | egész úton azt hajtogatta: „De még a kedves feleségét is!”
184 4, 2 | a kő az ilyen embert!~- De a kedves feleségét is! -
185 4, 3 | gondja. Elkészült az ebéd, de nem volt, aki kivigye az
186 4, 3 | hát akkor isten hírivel, de hamar ám! Siess, hogy el
187 4, 3 | nyakravalója, pörge bajusza.~De ezt már meg kell fogni,
188 4, 3 | leült egy rozskalászra. De abban a pillanatban már
189 4, 3 | terjesztette ki Örzsike a tenyerét, de hogy összecsukta, nem maradt
190 4, 3 | is egy szép nagy levelet, de ahogy le akarta szakítani,
191 4, 4 | Jó lesz biz az, apjok! De ássa kelmed még ma, azzal
192 4, 4 | Mackó, s tovább akart menni, de egyszerre csak megfordult,
193 4, 4 | bele?~- Már azt nem tudom. De jobb lesz másvalamit kitalálni.
194 4, 5 | Csak hozná már a jó Isten! De sose múlik el ez a goromba
195 4, 5 | fiókján. Böske megborzongott, de abban a percben hirtelen
196 4, 5 | mind messze elmaradt már, de a téllel még nem találkozott.
197 4, 5 | találta magas partjai közt, de alva, jégszemfödele, hóterítője
198 4, 5 | patakocska vígan csörgedezte:~- De jót tettél velem, hogy felébresztettél
199 4, 5 | felébresztettél halálos álmomból. De meg is szolgálom, fuss csak
200 4, 5 | száz ránccal barázdált, de boldogságtól ragyogó orcája
201 4, 5 | én kergettem el a telet, de ne mondd meg nagyanyónak!~
202 4, 6 | neki~Dölyfös szavakat:~„De nagy hatalom ~A vízi malom!~
203 4, 7 | CSALIMESE~ ~Jaj, de furcsát álmodtam!~Király
204 4, 7 | sarkantyúm taraja.~Jaj, de furcsát álmodtam!~Háborúban
205 4, 7 | egész egy nap alatt.~Jaj, de furcsát álmodtam!~Lábam
206 4, 7 | kis egérnek a füle.~Jaj, de furcsát álmodtam!~Ijedtemben
207 4, 8 | Fityók, megkeni a szekeret, de mindenütt, nemcsak a kerekeit,
208 4, 8 | fogta Fityók a négy lovat, de úgy, hogy kettőt előre a
209 4, 8 | kerékszög, utána a kerék. De azért meg nem szólalt volna
210 4, 8 | találja, illegeti a ló hátára, de sehogy se akar megállni
211 4, 8 | el veled a kutyakopogóst.~De erre Fityók is nyaka közé
212 4, 9 | aztán elvitte Laci öccsének, de az sem harapott volna bele
213 4, 10| a három szál bajuszodat!~De vitte is ám a Sohsevolt
214 4, 10| ráfestett angyalok.~- Ejnye, de jó, hogy fölébredtem - dörzsölgette
215 4, 10| össze a király a koronáját, de hogy össze nem ragadt, kiadta
216 4, 10| fölkapaszkodott a gerendára, de akkorára a legyecske átröpült
217 4, 10| sodorta a három szál bajuszát, de azért az udvarmester egy
218 4, 10| befelé nőttek a tüskéi, de azért a legyecskének annyi
219 4, 10| mint a magnak való uborka, de a legyecskének kutyabaja
220 4, 10| elöntötte Seholsincs országot. De még tán el is öntötte volna,
221 4, 10| mondani Sohsevolt király, de abban a percben leröppent
222 4, 10| mézes orrának a leghegyébe. De bele is ragadt a mézbe úgy,
223 4, 12| akkor, mint az országút.~- De megfiatalodom minden percben.
224 4, 13| szétnézzenek a városban.~De mire kireggeledett, akkorra
225 4, 14| olyan senki sem.~- Ejnye, de csak jó is teneked, kedves
226 4, 14| bújócskázol, hintázol, danolgatsz. De hát iskolába nem kell neked
227 4, 14| mert én még kicsike vagyok, de ha akkora leszek, mint a
228 4, 14| mulatságos fickó.~- Ej, de szeretném megismerni!~-
229 4, 14| homokhegyet rakosgatni - de jaj nekem, sietek, bátyámuram
230 4, 14| Szeretett volna elszaladni, de meg se bírt mozdulni. Sikoltani
231 4, 14| mozdulni. Sikoltani akart, de egy hang nem jött ki a száján.
232 4, 14| hatalmas Szélkirály vágtatott.~De Gabika már nem félt tőle.
233 4, 15| akarta mondani a fűzfa, de ebben a percben keresztülrobogtak
234 4, 15| is belevágta a fejszét, de a többiek azt mondták neki:~-
235 4, 15| volt már az öregségtől. De azért ő is álmodott.~- Vadkacsák
236 4, 15| úgy, segítesz bennünket! De a leveletlen fát nem látta
237 4, 15| egyebet egy hitvány keszegnél. De a gyerek, akinek szederindából
238 4, 15| Világított, mint a nap, de recsegett, sistergett fájdalmában.~-
239 4, 16| szóra ezt mondta az öreg fa, de az értelme ez lehetett,
240 4, 16| közelebb a szegény papucsoshoz. De annyi pirinyó békácska rezzent
241 4, 17| tanulta az iskolában.~- De már látom, hogy csakugyan
242 4, 17| tudna énekelni, mint ez!~- De siet, nagyapó - mondják
243 4, 17| mindenkit beér, akit meglát.~- De még el is hagyok mindenkit.~-
244 4, 17| tartott a pipáragyújtás, de azalatt a szellő föllebbentette
245 4, 17| hogy mit látott a kosárban, de valami nagyon szépet láthatott,
246 4, 17| ki nem értek a szőlőbe.~De mire kiértek, akkorára kint
247 4, 17| rózsabimbó, fehér liliomszál?~De még a szarka is ott csörgött
248 4, 17| piros, mint a rózsa.~- Jaj, de csudaszép virágszál! - zümmögött
249 4, 18| bölcs ezeregy tanácsot.~De együtt se ért az egy falat
250 4, 18| elparazsallott.~Didergő királynak de minden hiába,~Nyögve gubódzik
251 4, 18| zengő muzsikása:~„Ejnye, de rossz bácsi vagy te, király
|