Rész, Fejezet
1 1, 1 | betintázza az ujját.~No, akkor én nagyon szerettem volna cserélni
2 1, 2 | subát, tulipántos ködmönt. Én gyerekeszemmel föl nem tudtam
3 1, 2 | próbálni.~Ki is mentünk, hanem én egy kicsit megcsalatkoztam
4 1, 2 | tarisznyával - mondta a juhász -, én az előbb kaptam valami kovácslegénytől.
5 1, 2 | csudálkozott édesapám -, pedig én egy bosnyáknak adtam reggel
6 1, 3 | szereti? Azért kérdezem, mert én még nem láttam, pedig én
7 1, 3 | én még nem láttam, pedig én már sok mindent láttam életemben.
8 1, 3 | életemben. Ha hiszitek, ha nem: én már olyan gyereket is láttam,
9 1, 3 | Nosza, úgy nekilódultam én a kertnek, hogy a nyomomba
10 1, 3 | magam részét veszem ki, mert én vagyok a legnagyobb.~Nem
11 1, 3 | a legnagyobb.~Nem ettem én ahhoz fogható jót soha életemben,
12 1, 3 | jót soha életemben, pedig én már tengeri herkentyűt is
13 1, 3 | cseresznye. Úgy beropogtattam én azt, mintha soha ott se
14 1, 3 | ott se lettek volna. Mire én is beértem, akkorra már
15 1, 3 | azért sincs oda az igazság. Én is azt teszem veled, amit
16 1, 4 | nagyon rég volt ám az, mikor én Meseországban jártam. Hanem
17 1, 4 | fordítjuk a csikókat, kerítek én neked olyan szóló szőlőt,
18 1, 4 | nézzetek rám, gyerekek, hogy én már szóló szőlőt is ettem!~
19 1, 4 | ha útnak veszed magad. Én még egy kis kerülőt teszek
20 1, 4 | nekem, szófogadó gyerek-e az én Ferkó fiam, akinek én azt
21 1, 4 | az én Ferkó fiam, akinek én azt parancsoltam, hogy hozza
22 1, 4 | a szőlőt a kis húgának!~Én már bújtam volna a föld
23 1, 4 | el a pajtásaimnak, hogy én már szóló szőlőt is ettem.~
24 1, 5 | bácsinak is hívhattuk volna. Én legalább sose hallottam
25 1, 5 | gazduram, ott leszek akkor én is!~Az pedig nagy szó volt,
26 1, 6 | nem mondom, nem haragudtam én az almafára se, a császárkörtefákkal
27 1, 6 | barátkozni, hanem azért az én fám mégiscsak az öreg diófa
28 1, 6 | hiszem, azért szerettem, mert én olyan kicsi voltam, ő meg
29 1, 6 | legnagyobb az egész kertben. Én ugyan akkor azt hittem,
30 1, 6 | belevésve az öreg fa derekába, s én azokon nagyon sokat elnézelődtem.
31 1, 6 | bemetszéseket.~- Ezt a szívet én vágtam bele nagy deák koromban.
32 1, 6 | az édesapja véste, mikor én akkora voltam, mint te most.
33 1, 6 | mindig könnyes lett a szeme, én meg mindig elnevettem magamat.~-
34 1, 6 | elnevettem magamat.~- Nem hiszem én azt - csóváltam meg a buksi
35 1, 6 | Hiszen ő is olyan kicsi, mint én vagyok.~- Kis oktondi vagy
36 1, 6 | barackot a fejemre édesapám.~De én tudtam, hogy nagyon okosan
37 1, 6 | járni. S a velőscsontból én mindig csak a felét kapom
38 1, 6 | hogy ez nincs rendjén?~- Én nem tudom - mondtam egy
39 1, 6 | dolgozik, ne is egyék.~- De én még nem tudok dolgozni -
40 1, 7 | PILLANGÓK KIRÁLYA~Mikor én iskolás gyerek voltam, de
41 1, 7 | pillangókirály? Sose hallottam én ilyenről, könyvekben sincs
42 1, 7 | azt a könyvcsináló urak. Én magam is csak egyszer láttam
43 1, 7 | láttam életemben, pedig én az erdőben öregedtem meg.
44 1, 7 | apám-anyám egyre sírt. Én meg akkor is csak arra gondoltam,
45 1, 7 | Azzal befordult a fal felé. Én elsikoltottam magam, de
46 1, 7 | virágot is szedett anyukának.~Én sohase mondtam el senkinek,
47 1, 7 | meggyógyul, mint ahogy az én húgom meggyógyult.~
48 1, 8 | TÓT ANTAL KÖRTÉI~Az én gyermekkoromban két gazdag
49 1, 8 | atyámfia, megtámasztlak én addig, amíg a magad lábán
50 1, 8 | város kösön azs úrnak, csak én nem kösönhetek, mert mán
51 1, 8 | fülébe jutottak.~- Azt mondom én, nagy baj lesz még ebből
52 2, 1 | cirokhegedűt.~Süvöltöztem én is, de nem ért az semmit.
53 2, 2 | ért. Tudom magamról, mert én már kipróbáltam. Bent jártam
54 2, 2 | mikor azt mondtam:~- Mert én ezt a körtét akarom odagurítani
55 2, 2 | Melyik ezek közül most már az én Pétöröm?~- Ez ni - mutatott
56 2, 2 | Pétör fiam ijedt meg, hanem én. Megkaptam a tanító úr karját.~-
57 2, 2 | Kedves barátom uram, hiszen én sem tudnám elmondani, de
58 2, 2 | Hanem majd mást kérdezek én ettől a híres Pétörtől.
59 2, 2 | körtét Pétör markába. Mert én csak arról akartam meggyőződni,
60 2, 2 | amelyik egészen olyan, mintha én találtam volna ki. Azt én
61 2, 2 | én találtam volna ki. Azt én nem bánom, hogy Pétör egyelőre
62 2, 2 | éhes kis gyomra ellen. Ha én isten volnék, nekem nagyobb
63 2, 2 | tökéletes nagy csalókkal, én erről a tökéletlen kis csalóról
64 2, 3 | cimborám. Sanyinak hívják, de én csak Csipetkének hívom,
65 2, 3 | és úgy rángatja, mintha én szivattyús kút volnék.~-
66 2, 3 | kicsúfoltál - lihegte az én kis pajtásom nekivörösödve.~-
67 2, 3 | nekivörösödve.~- Csakhogy én meg a zsebembe teszlek ám -
68 2, 3 | meglepődtem a minap, hogy az én kis barátom olyan képpel
69 2, 3 | kapuban.~„No, majd segítek én, Csipetkém” - gondoltam
70 2, 3 | kéteskedett Csipetke. - Én se nőnék meg, ha szúnyogot
71 2, 3 | friss víztől - magyaráztam én. - Olyan az neki, mint nekünk
72 2, 4 | Palkó. Bölcs Palkónak csak én neveztem el. Azért, mert
73 2, 4 | semmi hasznát venni.~Erre én nem szóltam semmit, csak
74 2, 4 | mint a kanári madár.~- Nem én! - hüledezett Palkó.~- Sebaj!
75 2, 4 | kenyeret keresni?~- Nem én!~- No gyere, akkor hadd
76 2, 4 | kérem, hiszen nem bántok én senkit!~- No látod, fiam -
77 2, 5 | Szerette is mindenki, csak én nem. Mindig elfutott a méreg,
78 2, 5 | énnálam? Ő is mindenből egyes, én is az vagyok. Neki is szűcsmester
79 2, 5 | szűcsmester. Ő gyáva, mint a nyúl, én bátor vagyok, mint az oroszlán.”~
80 2, 5 | búzavirágszín szemével. Biz én pedig nyilván még most is
81 2, 5 | bárány volt a sárkányom. Én azt szerettem volna, hogy
82 2, 5 | a többi fiúk sárkányai.~Én meg sóhajtottam nagyokat,
83 2, 5 | zsákmányt. Vontattam volna én is, ha lett volna mit. De
84 2, 5 | volna mit. De hogy kerüljek én az én bukdácsoló jószágommal
85 2, 5 | De hogy kerüljek én az én bukdácsoló jószágommal azok
86 2, 5 | Isten áldjon meg! Látod, én sose bántom a más játékát!~-
87 2, 5 | szemét törölgette, mikor én már a harmadik utcán szaladtam.
88 2, 5 | holdvilág lesz az égen?~Az én sárkányom pedig megállt
89 2, 5 | ármányos teremtés vagyok én, kis gazdám?~Ahogy kiszaladok,
90 2, 6 | látni.~Bizony nem is láttam én azt most se. Ahogy közelebb
91 2, 6 | a kőrisfa nyög, hanem az én Gyurka cimborám. Piros volt
92 2, 6 | Birkózom a fával - azt mondja.~Én olyan komoly ember vagyok,
93 2, 6 | hékám - mondom neki -, én nem vagyok ám vasból. Azt
94 2, 6 | szép foglalkozás - ismertem én el. - Csakhogy akkor te
95 2, 6 | vasgyúró Gyurka.~- Majd leszek én még az is - bizakodott Gyurka,
96 2, 6 | kellene olyan sok? - vontam én vállat. - Nem olyan nehéz
97 2, 6 | Van biz annál - mondtam én erre. - Nehezebb egy mázsa
98 2, 6 | mint egy mázsa toll. Tudom én azt, mert én nagyon okos
99 2, 6 | toll. Tudom én azt, mert én nagyon okos vasgyúró vagyok.~-
100 2, 6 | No, azt látom - mondtam én erre -, akkor hát okosan
101 2, 6 | hogy több beleférjen, de én kikaptam a kezéből a szakajtócskát.~-
102 2, 6 | mester eltátotta a száját, én pedig megveregettem a vállát.~-
103 2, 7 | közelebb lépek.~- Azért, mert én most villamost játszom a
104 2, 7 | tisztaszoba három...~- Ohó, én nem szobát mondtam, hanem
105 2, 8 | Azért adtam neki a csizmát. Én csak addig szoktam felhúzni,
106 2, 9 | Mindegy az, gyerekek, én azért mégsem cserélnék az
107 2, 9 | szépen - mondta ijedten -, én csak nézni szeretem a játékot.~-
108 2, 10| száraz hársfalevél ez az én levelem. Szélpostás hozta,
109 2, 10| száraz levélre.~- Apukám, én sírok.~- Már miért tennéd
110 3, 2 | Jaj, apukám, láttam már én azt! - tűnik el az aranyerdő
111 3, 2 | Hogy merte fellökni az én apukám íróasztalán a tintát.~-
112 3, 2 | akkor hogy mertél bejönni?~- Én? Hiszen én csak a kulcslyukon
113 3, 2 | mertél bejönni?~- Én? Hiszen én csak a kulcslyukon kukucskáltam
114 3, 2 | kukucskáltam be. Jaj, dehogy merném én ide betenni a lábamat!~-
115 3, 2 | cukros mandulát, azt majd én elveszem tőle. Ezt a büntetést,
116 3, 3 | is itt hűsölni ebéd után.~Én meg éppen azért szeretek
117 3, 3 | fecskék idejárnak. Ők az én kis postásaim, ők hoznak
118 3, 3 | elcsicsergik azt nekem az én kis hírhozóim, mind leírom
119 3, 3 | kis hírhozóim, mind leírom én azt, amit ők elcsicseregnek:
120 3, 3 | Pannikát -, hiszen nem tudtam én, hogy itt mézesbolt van.~
121 3, 3 | menten elrepült ijedtében az én hírmondó fecském.~- Már
122 3, 3 | ropogós kiflit?~Nem láttam én ott egy verébnek való morzsát
123 3, 3 | tollat, papirost - nem írok én mesét most. Hol van az erszényem?
124 3, 3 | lefelé, mint a forgószél. Én azonban karon kaptam, s
125 3, 3 | kaptam, s odavezettem az én asztalomhoz.~- Mármost majd
126 3, 5 | emberfia álmodik, mint amilyent én álmodtam. Azt álmodtam,
127 3, 5 | álmodtam. Azt álmodtam, hogy én vagyok az ákom-bákom király,
128 3, 5 | szirma: mégiscsak kinyitottam én arra a szememet. De nem
129 3, 5 | szakácsné?~Úgy eltátottam én erre a kérdésre a szám,
130 3, 5 | a fejem. Sose hallottam én hírét a világhíres szakácsnénak.
131 3, 5 | hívják ezt a forgószelet.~- Én vagyok a világhíres szakácsné,
132 3, 5 | idegenek járnak a konyhámban. Én is mindjárt kijövök, csak
133 3, 5 | takarosan fel kell ám teríteni. Én pedig elvesztettem a szekrényem
134 3, 6 | amilyen tegnap délután az én szobámba beállított. Elöl
135 3, 6 | gúnyámat, mert itt már csak én leszek a násznagy.~- Jaj,
136 3, 6 | bizony nem nagyon nézegettem én a szemébe, volt nekem egyéb
137 3, 6 | a tésztára, lelkeim, míg én helyrehozom a menyasszony
138 3, 6 | Ejnye, Pannácska, éppen én is azt akartam mondani.
139 3, 8 | visszafeküdt a tűzhely alá, én meg mentem dolgomra, de
140 3, 8 | pulykapecsenyét!~- Sebaj - mondom én -, máskor mink visszük el
141 3, 8 | kacsóját. - Megállj, van az én patikámban erre is orvosság.~-
142 3, 8 | Egyszerre úgy meggyógyult az én Pankám keze, hogy már tapsikolni
143 3, 9 | lelte ki örömében.~- Félek én attól, lelkem - mondtam
144 3, 9 | ijedtebben.~- Nagymosás.~Erre én úgy elpittyesztettem a számat,
145 3, 9 | van a háznál!~Nem baj, no, én jó nevelésű apa vagyok,
146 3, 9 | Hiszen nem azért sírok én - fuldokolta Panka -, hanem
147 3, 11| A MI UTCÁNK~Az én Panka lányom nagyvárosban
148 3, 11| volt az a kisváros, ahol én születtem. Egyszer aztán
149 3, 11| a piros napernyőjével:~- Én Panka vagyok, nagyon örülök
150 3, 12| Az ám, lelkem - vetem én erre -, csakhogy a bocit
151 3, 12| kérdése, mikor hazaérek. Én meg most is ráhagytam, mint
152 3, 12| zsebedben hoztad, apu?~- Ott én, Panka.~Azzal kerülök-fordulok,
153 3, 12| nyugodtam szépen, hogy az én papírkosaramban már majd
154 3, 12| ijedten. - Hiszen nem látok én ezen egy legyet se.~- Hát
155 3, 12| förgeteg?~- Semmi kis förgeteg. Én vagyok az aranyhajú királykisasszony.~-
156 3, 12| percben úgy eltűnt előlem az én szép piros almám, mintha
157 3, 12| homlokú bocink.~De már ezt én se győztem tűrömfűvel. Kinyitottam
158 3, 13| lelkecském - mosolyogtam én -, lassan terem ám az arany,
159 3, 13| szólsz hozzám?~- Azt mondom én neked, lelkem - mondom Pankának -,
160 3, 13| furulyás bogarat?~- Nem én, te bogarak pásztora. Soha
161 3, 14| kenyeret édesszülémmel. Megélek én már a magam emberségéből
162 3, 14| nagyon okos kislány vagyok ám én - toppantott Csiribiri Birike,
163 3, 14| nyárravalóval, mit tudom én, hosszú bujdosásom mikor
164 3, 14| tenyerem. - Megfogadlak én szobalánynak, ha be mersz
165 3, 14| be mersz állni.~- Merek én mindent - adott csattanós
166 3, 14| csattanós parolát. - Tudok én mindent. Homokot kötözök,
167 3, 14| Foglalót adnak neki.~- Adok én neked is - nyúltam a zsebembe.
168 3, 14| szedegetni.~Szedtem volna én, de fázott a kezem. Behunyta
169 3, 14| vele aprófát!~Elkocogott az én szobalányom sebesen, de
170 3, 15| tisztaszobába.~- Nem megyek én, Berec ángyó - szabadkoztam -,
171 3, 15| szokva. Ezeknek sütögetek én mostanában, lelkem. Nekem
172 3, 15| angyalok a mennyei lámpásokat.~Én pedig arra gondoltam, hogy
173 3, 16| Világgá kerget a szégyen, hogy én sehogy se tudom olyan szép
174 3, 16| mikor iskolába készült. Én húztam a friss vizet a kezére
175 3, 16| mondaná a tanító néni, hogy az én kislányomnak olyan a keze,
176 3, 16| szebb a tisztaságnál? Tudtam én azt, hogy hamar megtanulja
177 3, 16| hamar megtanulja ezt az én okos kislányom.~Az ám, de
178 3, 16| Hát akkor minek mostam én meg a kezemet?~
179 3, 17| belőle.~- No - mondom -, én meg nem kérek már a körtemuzsikából.~-
180 3, 17| szóló muzsikát.~- No, pedig én tudnék olyant, amiért nekem
181 3, 17| nem is ő bánta meg, hanem én. Mindjárt belém csimpeszkedett,
182 3, 17| törtem a fejem, hol vehetnék én királykisasszony babát.
183 3, 18| csészike tojásfehérjét. Én majd addig összeszedem ezt
184 3, 18| voltál?~- Nem, lelkem, az én hajamat az esztendőmacskák
185 3, 18| látni, aki bántani merné az én aranyhajú, aranyszívű Pirikémet!~
186 3, 19| fakadt már az éhségtől. Én ugyan nemigen tudtam enni
187 3, 19| örömtől, de ő megfelelt az én részemnek is.~Öreg diófák
188 3, 20| tükrösködés, hékám? Lám, én sose nézek tükörbe, mégis
189 3, 20| megláthatná a nyakán!~- Én látom az enyimet - kérkedett
190 3, 20| a Cirmos cica.~„Most már én is látom az enyimet” - mondta
191 4, 1 | micsoda király vagyok én, hogy még béle sincs a kenyeremnek!
192 4, 1 | Micsoda király vagyok én, hogy még a pék se ad hitelbe!
193 4, 2 | kéményébe korommal. Ott olvastam én is, s ahogy én elolvastam,
194 4, 2 | olvastam én is, s ahogy én elolvastam, elolvashatja
195 4, 2 | Figyelem, emberek, most én beszélek! Nálam van a falu
196 4, 2 | Nálam van a falu esze. Én pedig azt javallom, hogy
197 4, 2 | tojást a másik fele úton. Én pedig átadom a szolgabíró
198 4, 2 | szolgabíró úr elé érünk, én állok legelöl, utánam a
199 4, 2 | utána a harangozó sógor. Én a markomba fogom a tojást,
200 4, 3 | tépelődésbe -, úgy kiviszem én az ételt apámuramnak, hogy
201 4, 3 | fogadkozott Örzsike -, tudok én vigyázni magamra.~Édesanyja
202 4, 3 | Nézd, Örzsikém, mit fogtam, én neked idekint - mondta mosolyogva,
203 4, 4 | Hé, szomszéd, mondanék én egyet, kettő lesz belőle:
204 4, 4 | lesz másvalamit kitalálni. Én gondoltam egyet. Mivel úgyis
205 4, 4 | csősznek, meglásd, túljárok én a farkas eszén!~- Mondasz
206 4, 4 | el, anyjok, jobban tudom én azt, mint te.~Ezzel kiballagott
207 4, 4 | csősznek?~- Hát nem azt ígértem én neked, hogy három nap múlva
208 4, 5 | meleg napsugár, az lesz az én orvosságom. Csak hozná már
209 4, 5 | telet, hogy meggyógyuljon az én jó nagyanyám.~S egyszerre
210 4, 5 | telet, hogy meggyógyuljon az én jó nagyanyám?~Uram teremtőm,
211 4, 5 | télhez, hogy meggyógyuljon az én jó nagyanyám.~A hóterítő
212 4, 5 | lábával.~- Majd elbánok én vele, csak rátaláljak! Addig
213 4, 5 | Ugye nem vagy már beteg?~- Én, nagyanyó? Nekem nem is
214 4, 5 | a cica fülébe:~- Cirmos, én kergettem el a telet, de
215 4, 6 | malom!~Elállom utad,~Ha én akarom!”~A csacska patak~
216 4, 6 | csak:~„Addig kelepelsz,~Míg én hajtalak!”~ ~
217 4, 9 | szülém, nézze, mit hoztam én magának! - S odatette anyja
218 4, 10| nagyra nem vitte volna, az én mesém is tovább tartott
219 4, 11| SZERETEM ÉN NAGYON~ ~Szeretem én nagyon~
220 4, 11| SZERETEM ÉN NAGYON~ ~Szeretem én nagyon~A bárányfelhőket,~
221 4, 12| nélkül, járok láb nélkül. Én vagyok a világ vándora.~-
222 4, 12| parancsol neked?~- A nap az én uram, parancsolóm. Akárhonnan
223 4, 12| ha akarom, ha nem.~- No, én megvédelmezlek, csöppikém.
224 4, 14| ugye, rám? Szellőcske az én nevem, vidám az én életem.
225 4, 14| Szellőcske az én nevem, vidám az én életem. Hipp-hopp, ide-oda
226 4, 14| neked járnod?~- Nem ám, mert én még kicsike vagyok, de ha
227 4, 14| mint a bátyám, akkor majd én is megpróbálkozom vele.
228 4, 14| Nini, te híres, hiszen én téged ismerlek! Te vagy
229 4, 14| olyan magasra felvinni az én sárkányomat. Hát mi jóban
230 4, 14| ropog?~Erdő csikorog.~Akire én ráfújok,~Elszalad, meg nem
231 4, 14| Elszalad, meg nem áll,~Én vagyok a Szélkirály!~Jaj,
232 4, 15| mint a többi fűzfával! Én nem olyan fűzfa vagyok,
233 4, 15| Becsületes öreg fűzfa volt.~- Én nem akarok százesztendőskoromban
234 4, 15| feleselt a fiatal fűzfa -, én nem akarok itt köztetek
235 4, 15| itt köztetek megvénülni. Én különb akarok lenni, mint
236 4, 15| mit álmodott a télen?~- Én azt álmodtam, tele vagyok
237 4, 15| gyűjtögették rólam a mézet.~- Én még szebbet álmodtam - susogta
238 4, 15| nevettek rám az égből.~- Én a szegény emberek öröme
239 4, 15| fácska. - Hallgassátok meg az én álmomat! Maga a király jött
240 4, 15| úgyse megy velem semmire. Én nem akarok a méheknek virágozni,
241 4, 15| vadkacsáknak odvasodni. Én csak a királyt várom.~S
242 4, 16| zúgtak-zörögtek a fülembe.~- Nono, én is ott leszek akkor - mondta
243 4, 16| mondani a kaszáló lábaival.~Én meg egyszerre rájöttem,
244 4, 16| földönfutóvá a takácsokat. Én úgyis csak a koronára haragszom.~
245 4, 16| teremtésnek tanyát ad, azt én el nem pusztíthatom. Hanem
246 4, 17| nem akarnak hinni. Pedig én sosem hazudtam életemben.~
|