Rész, Fejezet

  1       1,  1 |        egyszer kis iskolás koromban azt kérdezte öreg tanítóm, hogy
  2       1,  1 |            hogy mi szeretnél lenni, azt mondtam rá:~- Forintos Gyurka.~- 
  3       1,  1 |            Ezt nézze meg, édesapám. Azt mondta a tanítóm, olyan
  4       1,  1 |         kelmed, Forintos uram, hogy azt a jó eszű gyereket elfogja
  5       1,  2 |            ködmön. El nem bírjuk mi azt szaggatni, ha mindennap
  6       1,  2 |          házunknál.~- Mind kivitték azt a vásárba még hajnalkor -
  7       1,  2 |          pengő.~- Az ám, atyámfia - azt mondja erre az édesapám -,
  8       1,  2 |          lekapartam róla a penészt: azt néztem, jó pénz-e.~- Jó
  9       1,  3 |          két karomba, édesapánk még azt kiáltotta utánam:~- Hét
 10       1,  3 |    cseresznye. Úgy beropogtattam én azt, mintha soha ott se lett
 11       1,  3 |         sincs oda az igazság. Én is azt teszem veled, amit Mátyás
 12       1,  4 |      éltem-haltam a szőlőért. Ma is azt tartom, hogy nem teremtett
 13       1,  4 |           magát mellette.~Hanem biz azt nem látta többet a hajnal,
 14       1,  4 |            belőle a tőkén.~- De még azt a fekete kadarkát meg kell
 15       1,  4 |             a nyárfák hegyét, mikor azt mondja nekem édesapám:~- 
 16       1,  4 |        szófogadó gyerek vagy-e. Még azt is kitudom tőle, hogy szereted-e
 17       1,  4 |            én Ferkó fiam, akinek én azt parancsoltam, hogy hozza
 18       1,  5 |             benne a nagy mérgesség. Azt hiszem, a nagy báránybőr
 19       1,  5 |            a száját, mint a harcsa. Azt gondolta volna az ember,
 20       1,  5 |        bácsi szőlőjében, s akkor is azt gondoltam, valami mesebeli
 21       1,  5 |   csinálhatott az öreg a fáinak, de azt ki nem lehetne mondani,
 22       1,  5 |           bácsi csengő barackjának. Azt most is megáldotta az Isten:
 23       1,  5 |          bizodalma még magában sem. Azt mondta a szőlőcsősznek,
 24       1,  5 |         elvándorolt a másik hegybe. Azt gondolták, itt akarnak országgyűlést
 25       1,  6 |       mégiscsak az öreg diófa volt. Azt hiszem, azért szerettem,
 26       1,  6 |             kertben. Én ugyan akkor azt hittem, hogy az egész világon
 27       1,  6 |             Bele is tört a bicskám. Azt Pista bátyád faragta, emezt
 28       1,  6 |            ezt a csillagot látod-e? Azt még nagyapónak az édesapja
 29       1,  6 |            magamat.~- Nem hiszem én azt - csóváltam meg a buksi
 30       1,  6 |          fejemet.~- Mit, te?~- Hogy azt a rajzot nagyapó csinálta
 31       1,  6 |             az édesapám séta közben azt kérdezte tőlem, hogy mi
 32       1,  6 |          nézett rám.~- Hát aztán te azt hiszed, hogy ez nincs rendjén?~- 
 33       1,  6 |           kicsit megszeppenve. - Te azt szoktad mondani, hogy aki
 34       1,  7 |            öcsém, nem is ösmerik ám azt a könyvcsináló urak. Én
 35       1,  7 |             álmodtam, nappal mindig azt kerestem. Összebolyongtuk
 36       1,  7 |      királyát keresni.~Utoljára már azt gondoltam, hogy elámított
 37       1,  7 |             kinyitottam a szememet, azt hittem, még csak most kezdek
 38       1,  7 |           úgy kilibbent rajta, hogy azt se láttam, merre száll.~
 39       1,  7 |             se láttam, merre száll.~Azt hittem, meghasad a szívem.
 40       1,  8 |            panaszolta neki a baját, azt mind azzal vigasztalta meg:~-
 41       1,  8 |            hírek fülébe jutottak.~- Azt mondom én, nagy baj lesz
 42       1,  8 |      bátyjának, hogy nem ad, inkább azt mondta, ad, de nem adja
 43       1,  8 |             is.~S úgy is lett, mert azt még a legínségesebb esztendőben
 44       1,  8 |            az öreg fát, mintha csak azt mondta volna neki:~- Aztán
 45       1,  8 |         sincs már egy körtefánál! S azt is elszánta már a szegényeinek!~- 
 46       1,  8 |             az öreg ember, ki tudná azt? Csak az biztos, hogy Sebaj
 47       2,  1 |         szegény párát?~Nem bántotta azt senki, csak azért unta meg
 48       2,  1 |       megharsant az ablakunk alatt. Azt hitték az arra járók, tűz
 49       2,  2 |            se állt föl senki, mikor azt mondtam:~- Mert én ezt a
 50       2,  2 |         rokkája tetszett neki, mert azt háromszor is elölről kezdte.
 51       2,  2 |             ettől a híres Pétörtől. Azt mondd meg nekem, pajtás,
 52       2,  2 |          gyerek vagy. Most még csak azt kérdezem tőled, hogy mért
 53       2,  2 |        mintha én találtam volna ki. Azt én nem bánom, hogy Pétör
 54       2,  2 |      nefelejcsvirág is, s nagyon jó azt a kézbe fogni, mert olyan
 55       2,  2 |       akinek mindenütt ott a szeme, azt vette észre, hogy Pétör
 56       2,  3 |          eleresztette a karomat, és azt mondta, hogy akkor inkább
 57       2,  3 |             apa?~- Nem jó zsef az - azt mondja mérgesen -, csak
 58       2,  3 |            a Tiszára a halászokhoz. Azt mondta, vissza se jön addig,
 59       2,  4 |            mert akkor nem bántanám. Azt tanultam az iskolában, hogy
 60       2,  4 |          szemét nagy ijedten.~- Hát azt kérdezem, tudsz-e olyan
 61       2,  5 |            méreg, mikor a tanító úr azt mondta:~- Fiúk, Selyem Jánoskáról
 62       2,  5 |         bárány volt a sárkányom. Én azt szerettem volna, hogy sasmadár
 63       2,  5 |            lent, csak lent! - egyre azt csörögte a papírfarka, míg
 64       2,  5 |          Visszahoztam a sárkányod - azt mondja -, ott esett le a
 65       2,  6 |             Bizony nem is láttam én azt most se. Ahogy közelebb
 66       2,  6 |          tőle.~- Birkózom a fával - azt mondja.~Én olyan komoly
 67       2,  6 |            én nem vagyok ám vasból. Azt mondd meg inkább, hogy legalább
 68       2,  6 |     legalább gyúrtál-e már vasat?~- Azt még nem gyúrtam - vallotta
 69       2,  6 |            egy mázsa toll. Tudom én azt, mert én nagyon okos vasgyúró
 70       2,  6 |         okos vasgyúró vagyok.~- No, azt látom - mondtam én erre -,
 71       2,  6 |      nyeletlen bicskám vasa nélkül. Azt adom neked, ha egy szakajtó
 72       2,  6 |           pajtás, előbb meg kell ám azt szolgálni - fogtam karon
 73       2,  6 |         fiam, látom, alig bírod már azt a marék tollat!~- Micsoda? -
 74       2,  7 | kocsivezetőnek beszélgetni tilos.~- Azt se szabad megkérdezni kocsivezető
 75       2,  7 |             szereti-e a mogyorót?~- Azt igen - ugrott talpra Palkó,
 76       2,  8 |            Törőcsik Palkónak hívták azt a kis suhancot, aki az újságot
 77       2,  8 |         megint csak mezítláb. Mikor azt kérdeztem tőle, hova tette
 78       2,  9 |            ábrázatú, kevély katona. Azt beszélték róla, hogy csak
 79       2,  9 |          majd kiszaladt a világból. Azt pedig láthatott eleget.
 80       2,  9 |          törött lábú porcelán bábu. Azt nyomta a markába az édesapja.~- 
 81       2,  9 |      bánatosan az édesanyja. - Csak azt szeretné, ha egy kicsit
 82       2,  9 |      Szegény Pali húgom megpróbálta azt is. Összeharapta a száját,
 83       2,  10|          kell ahhoz pápaszem, látni azt úgy is, hogy megcsípte már
 84       2,  10|           sírok.~- Már miért tennéd azt, édes madaram?~- Hát mit
 85       2,  10|          előle, mentsetek meg tőle!~Azt akarjuk mi is, szegény rózsafáink.
 86       2,  10|            a haldokló rózsa illata, azt gondolja a bohó, megint
 87       2,  12|             VÁROS~Ha valaki éntőlem azt kérdezné, a falut becsülöm-e
 88       2,  12|    becsülöm-e többre vagy a várost, azt felelném:~- Először te mondd
 89       2,  12|         kérdésre természetesen csak azt lehet felelni, hogy az ember
 90       3,  2 |          Jaj, apukám, láttam már én azt! - tűnik el az aranyerdő
 91       3,  2 |           egy szem cukros mandulát, azt majd én elveszem tőle. Ezt
 92       3,  3 |        jártukban? Mind elcsicsergik azt nekem az én kis hírhozóim,
 93       3,  3 |           hírhozóim, mind leírom én azt, amit ők elcsicseregnek:
 94       3,  3 |            neked ott. Nem látod ott azt a sok kalácscipót, friss
 95       3,  3 |             Úgy, úgy, csak rúgd fel azt a szamócás kosarat.~Nagyon
 96       3,  3 |            a párkányról; bizonyosan azt gondolta, egér vagyok. Bezzeg
 97       3,  5 |          mint amilyent én álmodtam. Azt álmodtam, hogy én vagyok
 98       3,  5 |            virág a szélben -, hanem azt mondd meg inkább, merre
 99       3,  5 |           annak legyen egy bimbója: azt tesszük az asztal közepére.
100       3,  6 |             Mit látsz, Vilmácska?~- Azt a sok lyukat a rétesben,
101       3,  6 |              Pannácska, éppen én is azt akartam mondani. Befoldjuk
102       3,  8 |        PANKA FŐZTE AZ EBÉDET...~No, azt el nem felejtem, ha olyan
103       3,  9 |             nem olyan játék, hiszen azt anyukámtól tanultam.~- Micsoda
104       3,  9 |             áll neki legrosszabbul. Azt aztán nyugodt lélekkel meg
105       3,  9 |            apukám, nagymama egyszer azt mondta, hogy Félegyházán
106       3,  11|    legpuhább párnás székbe ültette, azt is az ablakhoz gurította
107       3,  12|            volna lelked agyonnyomni azt a szegény párát?~- Melyiket,
108       3,  12|     kisasszonyfölséged?~- Őrizgetem azt a csillagos homlokú bocit,
109       3,  12|             lett volna. Elkapta biz azt a boci, a mi csillagos homlokú
110       3,  12|        liliom kacsóit.~- Kikergetem azt a csúf bocit. A papírkosaramban
111       3,  13|         végtelen-végig. Amit terem, azt aranyon adjuk el, az aranyon
112       3,  13|        forgatta előre-hátra, mintha azt akarta volna mondani:~- 
113       3,  13|   Megérkeztem, mit szólsz hozzám?~- Azt mondom én neked, lelkem -
114       3,  14|            is - mondja.~- Meghiszem azt - kaptam le előtte a taplósapkámat. -
115       3,  14|       Csirike, belibbent Birike, és azt kérdezte:~- No, Ferkó, mit
116       3,  14|         üvegre.~- Már csak megnézem azt a bohókát - surrantam ki
117       3,  15|            nélkül.~- No - mondom -, azt már magam is szeretném látni,
118       3,  15|        befogta a csikókat. Úgy kell azt érteni, hogy lerúgta a cipőcskéit.
119       3,  15|           kalácscipó. Megláttam már azt, ámbár ángyó illegett-billegett
120       3,  15|          cipót odakínálta Pankának. Azt a kis cseléd mindjárt úgy
121       3,  15|            vallatni.~„Majd kinézzük azt” - gondoltam magamban, s
122       3,  16|          egyszer egy galagonyapille azt mondta a másiknak, mikor
123       3,  16|       mindenki, hogy Vilmácska most azt kérdezi:~- Napocska, sütöttél-e
124       3,  16|      beszédjét, mikor a Bodri kutya azt mondta az öreg búbos kakasnak:~- 
125       3,  16|          szégyenletemben, ha megint azt mondaná a tanító néni, hogy
126       3,  16|      ujjongta már az utca sarkán -, azt mondta a tanító néni, csuda,
127       3,  16|             tisztaságnál? Tudtam én azt, hogy hamar megtanulja ezt
128       3,  17|             fújta az asztalnál.~Még azt is a körtemuzsikán fújta
129       3,  17|              Meghajtottam magam, és azt mondtam a grófkisasszony
130       3,  17|            nem volt - ezt szólta. - Azt adj nekem, bácsim, a körtemuzsikáért.~- 
131       3,  17|           diót nem törtem volna. De azt törtem ám, mégpedig nagy
132       3,  18|             látni, hanem ő most már azt a gonosz Mica cicát akarja
133       3,  18|          rögtön, de mindjárt hozzad azt az ollót, nagyapó!~Nagyapó
134       3,  18|             meg a bajuszát.~- Hozom azt az ollót, aranyszálam, de
135       3,  18|           nagyapó tudományába, hogy azt kérdezte, ami eddig sose
136       3,  18|         kerültek volna, így azonban azt kérdezte sírásra görbült
137       3,  18|        nevetett nagyapó. - Nem érem azt hajasan, kopaszon is bajosan.
138       3,  18|         aztán az öröm! Hogy lehetne azt simogatni, cirógatni, kócolgatni,
139       3,  18|  kislányomat - cirógatta meg anyuka azt a csillogó aranyhajat. -
140       3,  18|           két karjával.~- Szeretném azt látni, aki bántani merné
141       3,  19|  sárgarigónak:~- Áldja meg az isten azt a tudós doktor bácsit! Már
142       3,  20|             ragyogó, mint az arany.~Azt is megmondom, miért hívták
143       3,  20|     kinyitotta az ablakot, mindjárt azt nézegette az üvegjében:
144       3,  20|           is Tükrös Katának hívnak.~Azt meg ki se lehet mondani,
145       3,  20|       kalapját megkapta. Igaz, hogy azt se lehet kibeszélni, micsoda
146       3,  20|           vadrózsa!~No, de Kata nem azt nézte, hogy a virág szép-e
147       3,  20|             szép-e a kalapon, hanem azt, hogy a kalap szép-e őrajta.
148       3,  20|           rézkilincs, vaslábas mind azt mondta: soha ilyen szépet!
149       3,  20|           konyhaajtóba kiállt, liba azt gágogta, kakas azt kukorékolta,
150       3,  20|             liba azt gágogta, kakas azt kukorékolta, de Kata ügyet
151       3,  20|            az is egészen elég volt. Azt ugyan a fejére nem teheti
152       4,  1 |       jutott egy kicsi.~A kis kukta azt a kis lisztet is letörülgette
153       4,  1 |           király ujjáról, s aközben azt súgta a fülébe:~- Uram,
154       4,  2 |       teteje csak szalmából van, de azt legalább könnyebb elhordani
155       4,  2 |             a csicseri bíróné, hogy azt csak a csicseriek füle dobja
156       4,  2 |           van a falu esze. Én pedig azt javallom, hogy vigyük el
157       4,  2 |          markomba fogom a tojást, s azt mondom: „Isten éltesse a
158       4,  2 |      szolgabíró urat!” Kisbíró koma azt mondja rá: „De még a kedves
159       4,  2 |             Kisbíró koma egész úton azt hajtogatta: „De még a kedves
160       4,  3 |        Dehogy is haragudott, inkább azt se tudta, mit csináljon
161       4,  4 |   Medveországban történt.~Egy ember azt mondta a feleségének:~- 
162       4,  4 |        akkor hogy essék bele?~- Már azt nem tudom. De jobb lesz
163       4,  4 |         farkasnak.~- Mit mondtál?~- Azt, hogy a farkas nem eszi
164       4,  4 |             anyjok, jobban tudom én azt, mint te.~Ezzel kiballagott
165       4,  4 |             fel csősznek?~- Hát nem azt ígértem én neked, hogy három
166       4,  5 |        dideregni sötétben is lehet, azt mondja nagyanyó. Egyebet
167       4,  5 |            ország ellen, megkeresem azt a goromba telet, s elkergetem,
168       4,  5 |              úgy megszeppent Böske, azt se tudta, hová legyen. Egy
169       4,  5 |          tovább. Meddig feküdt ott, azt csak az Isten tudja, aki
170       4,  5 |        olyan beteg lettél, hogy már azt gondoltam, fel se épülsz
171       4,  6 |            akarom!”~A csacska patak~Azt csobogja csak:~„Addig kelepelsz,~
172       4,  8 |         megsokallta sok balgaságát, azt mondta neki:~- Kocsiút meg
173       4,  8 |        Akkor aztán hazament.~Másnap azt mondja neki a gazda:~- Itt
174       4,  8 |          aztán megindultak.~- Hanem azt megmondom, hogy az úton
175       4,  8 |             fülön fogja Fityókot, s azt mondja neki:~- Hol az a
176       4,  9 |        fejét, melyik gyereknek adja azt a szép almát. Végre abban
177       4,  9 |             régen volt az, hogy már azt sem tudom, mikor volt.~- 
178       4,  10|           Sohsevolt királya egyszer azt álmodta, hogy kilenc borbély
179       4,  10|           ollócsattogással, s egyre azt kiabálják a fülébe:~- Megállj
180       4,  10|           csak, hadd borotváljuk le azt a három szál bajuszodat!~
181       4,  10|     udvarmestert:~- Hallod-e, nekem azt a legyecskét élve-halva
182       4,  10|            volt mit tenni, utoljára azt mondta a királynak:~- Felséges
183       4,  10|          Fél koronám neked adom, ha azt a haszontalan legyet lelövöd!~
184       4,  10|             odaállt a király elé, s azt vallotta szégyenszemre:~- 
185       4,  10|             fél országom a tied, ha azt a hitvány legyet agyonparittyázod!~
186       4,  12|             veszed.~- Hogy csinálod azt, csöppecske?~- Szállok szárny
187       4,  13|      feleségének a nyárfahegyben -, azt hiszem, holnap fehér abrosznál
188       4,  15|             a fejszét, de a többiek azt mondták neki:~- Ne bántsd,
189       4,  15|         Nini, hát ezt mi lelte?~Biz azt nem tudták kitalálni az
190       4,  15|          mit álmodott a télen?~- Én azt álmodtam, tele vagyok ezüstös
191       4,  16|          hozzányúlsz!” - bizonyosan azt akarta mondani a kaszáló
192       4,  16|           kacagnának.~Napáldozatkor azt is megtudtam, mit kacagtak.
193       4,  16|        annyi teremtésnek tanyát ad, azt én el nem pusztíthatom.
194       4,  16|             nem pusztíthatom. Hanem azt az egy ágadat levágom, amelyik
195       4,  16|            lelkem, csak termése. Ha azt elültetik, abból lesz a
196       4,  17|        ugyan mennyi idős már, akkor azt mondja rá:~- Két hetes.~
197       4,  17|      gyerekek?~Amire a Pista gyerek azt mondja, hogy mégis hetvenhétnek
198       4,  17|             tovább nagyapó -, hanem azt mégse tudnád megmondani,
199       4,  17|             a talicskát. Nem hívják azt, öcskös, sehogy se, hanem
200       4,  17|         szőlőúton. Hej, nem lehetne azt elmondani, hányszor fordul
201       4,  17|        kosár fölé: már csak megnézi azt a piros rózsabimbót, fehér
202       4,  17|            lugaskarón:~- Lássuk hát azt a szépen szóló madarat!~
203       4,  18|       Bölcsekkel az időt ne lopjuk, azt mondom,~Hívjátok elő az
204       4,  18|        megette,~Utoljára mégis csak azt dideregte:~„Fűtsetek, mert
205       4,  18|       király: „Ácsi, kislány, ácsi!~Azt se tudom, ki vagy, soha
206       4,  18|            már meg a kislány mondta azt, hogy „ácsi!~Mégiscsak jó