Rész, Fejezet
1 1, 1 | A KÉT FORINTOS~Mikor éntőlem egyszer kis iskolás
2 1, 1 | te Forintos Gyurka lenni, mikor te Pajor Palkó vagy? - nevetett
3 1, 1 | pedig akkor haragszanak, mikor tanul.~Nem volt pedig ennek
4 1, 1 | tréfa. Magam is ott voltam, mikor Forintos Gyurka eldicsekedett
5 1, 1 | akkor nagyon megsajnáltam, mikor engem bevittek a városba
6 1, 2 | benne. Ő nyögött helyettem, mikor nagyon elfáradtam a bőrtörésben.~-
7 1, 2 | reggel a penészes krajcárt, mikor botot vettem tőle.~Ilyen
8 1, 3 | éltem-haltam a cseresznyéért, mikor még csak akkorácska legény
9 1, 3 | csicsóka, csípje meg a csóka.~Mikor pedig annyi volt a cseresznye,
10 1, 3 | meg a kis testvéreidet!~Mikor a testvérkéim belekapaszkodtak
11 1, 4 | volt a legnagyobb örömöm, mikor édesapám a vállamra csapott:~-
12 1, 4 | nagyon rég volt ám az, mikor én Meseországban jártam.
13 1, 4 | a nap a nyárfák hegyét, mikor azt mondja nekem édesapám:~-
14 1, 4 | bújtam volna a föld alá, mikor édesapám újra megszólalt:~-
15 1, 5 | Örültünk, ha csicsókát kaptunk, mikor nagyon megbecsültük magunkat.~
16 1, 5 | süvöltözött körülötte, s mikor zsendülni kezdett a gyümölcs,
17 1, 5 | bácsi lehajolt a gyerekhez, mikor egyszerre rá vetődött a
18 1, 5 | fején a hajszál. De azért, mikor elmegyek mellette, mindig
19 1, 6 | nagyapónak az édesapja véste, mikor én akkora voltam, mint te
20 1, 6 | Ezt nagyapó vágta bele, mikor bujdosott a szabadságharc
21 1, 6 | fölsóhajtott:~- Pihentető Isten, mikor vetsz nekem ágyat?~És akkor
22 1, 6 | fejembe ez a dolog, s egyszer, mikor az édesapám séta közben
23 1, 6 | nagyapó kezét. Kérdeztem is, mikor jön haza.~- Mire az öreg
24 1, 7 | A PILLANGÓK KIRÁLYA~Mikor én iskolás gyerek voltam,
25 1, 7 | tudom, meddig aludtam, de mikor kinyitottam a szememet,
26 1, 7 | koronáját is letöri. De mikor olyan szívrehatóan könyörög.~-
27 1, 7 | Mért bántanának téged, mikor te se bántasz senkit.~Azzal
28 1, 8 | megcsóválta a kevély fejét, mikor az effajta hírek fülébe
29 1, 8 | hiába nyúlt a ládafiába, mikor a felvégi szegénysoron kutat
30 1, 8 | csörgette meg az ágait, mikor a Nekopogi kovács özvegye
31 1, 8 | ezen az isten szegényén, mikor egyebe sincs már egy körtefánál!
32 1, 8 | futott végig a napsugár, mikor odatették ravatalára a kosárka
33 1, 8 | körtefaerdő zúgatja lombjait; mikor a gyümölcsével szomját oltja
34 2, 1 | tűzoltókat.~Így van az, mikor a szegény ember gyereke
35 2, 2 | arra se állt föl senki, mikor azt mondtam:~- Mert én ezt
36 2, 2 | van a magam szempontjából, mikor odanyomom a nagy körtét
37 2, 2 | arcocskája.~Végre eljött a nap, mikor Pétör üzelmei teljes mivoltukban
38 2, 2 | haragudjatok meg, emberek, hogy mikor úgy tele van a világ tökéletes
39 2, 3 | Ezt a nyáron tudtam meg, mikor érni kezdett a kertünkben
40 2, 3 | vitte is a pillefogó hálót, mikor az Etel dada utolérte a
41 2, 3 | ujjaddal föl bírsz csípni. Mikor egy kis ostyácskát morzsolsz
42 2, 3 | a kályhánál sütkéreztem, mikor Csipetke nagy lihegve beesett
43 2, 5 | Mindig elfutott a méreg, mikor a tanító úr azt mondta:~-
44 2, 5 | csak akkor kapott észbe, mikor már hozzá is kötöztem a
45 2, 5 | is a szemét törölgette, mikor én már a harmadik utcán
46 2, 8 | benne jártunk már a télben, mikor megint megesett a szívünk
47 2, 8 | de megint csak mezítláb. Mikor azt kérdeztem tőle, hova
48 2, 8 | éjszakára. Örült a lelkünk, mikor hallottuk Palkó csizmáinak
49 2, 9 | a hétköznapi ruháját is. Mikor az iskolába ment, cifra
50 2, 9 | vitte utána a könyveket. Mikor hazaszabadultunk, üveges
51 2, 9 | mosolygott életében. Akkor, mikor a Pali fia született. Nagy,
52 2, 9 | bújt el az édesanyjához. Mikor meg valami ficánkoló lovat
53 2, 9 | fecskefarkú pillétől is megriadt, mikor tévedésből nekivágódott
54 2, 9 | pajtása akkor sem volt neki, mikor közénk került az iskolába.
55 2, 9 | összerezzent, ha megszólították. Mikor métáztunk az iskola kertjében,
56 2, 9 | leginkább az ablakból, mikor az édesapja lóra ült az
57 2, 9 | hideg ablaküvegre nyomva, mikor a paripa visszafelé nyargalt.
58 2, 10| Pannika is elpityeredik, mikor elújságolom neki, mit írt
59 3, 2 | szedte a homlokát, mint mikor a liliomszirmot összeráncosítja
60 3, 2 | be mert jönni a szobába, mikor ide senkinek se szabad belépni.~-
61 3, 2 | vitte a fürösztőteknőhöz, mikor megkaptam a kezét.~- Megállj
62 3, 3 | le se tehettem a széket, mikor már úgy szaladt nékem Pannika,
63 3, 5 | eltévesztette a házszámot, mikor egyszerre csak kivágja az
64 3, 6 | keresnénk mi a túri vásáron, mikor a mi házunknál van a lakodalom!~-
65 3, 6 | hogy sohse felejti el, mikor foltoztak minálunk mákos
66 3, 8 | MIKOR PANKA FŐZTE AZ EBÉDET...~
67 3, 8 | nagyon hétköznap volt, hogy mikor apuka megkérdezte anyukát,
68 3, 8 | tapsikolni is tudott vele, mikor anyuka behozta a paprikás
69 3, 8 | tál fenekét kapargattuk, mikor nagy lelkendezve visszatért
70 3, 9 | csípőre a kezét -, így van ez, mikor nagymosás van a háznál!~
71 3, 9 | már igazán zokon esett, mikor ebéd után hiába hívtam Pankát
72 3, 9 | érte.~Egész elszomorodtam, mikor Panka azzal fizetett ki:~-
73 3, 9 | rá az ilyen bolondságra, mikor nagymosás van a háznál.~-
74 3, 9 | apu, a java még hátra van.~Mikor másnap előkerült, tán még
75 3, 10| tájat,~Hol könnyek teremnek.~Mikor elviszitek, mint az ólommadár,~
76 3, 11| egyik széle a másikhoz. Mikor az alvégen elkurjantja magát
77 3, 11| nézelődsz ki az utcára, mikor unod magadat. Ellátni ám
78 3, 12| Mindig ez az első kérdése, mikor hazaérek. Én meg most is
79 3, 12| ott lakott volna! Csakhogy mikor ebéd után le akarok heveredni
80 3, 12| pihegtünk a fáradtságtól, mikor anyuka az ozsonnát behozta,
81 3, 13| szebbet nem láthatott, mint mikor a repce hányja a virágját.
82 3, 13| repce hányja a virágját. Mikor a szél ringatja, mintha
83 3, 13| arany tenger hullámzana. Mikor a nap süt, úgy ragyog, hogy
84 3, 13| utánahajított egy káposztatorzsát, mikor elsuhant a repcetábla mellett.~
85 3, 14| tudom én, hosszú bujdosásom mikor ér véget?~- Varjú mondja:
86 3, 15| milyen lehet Berec ángyó, mikor uraskodik. Hamar fogd be
87 3, 15| Annál jobban megörültünk, mikor haragoszöld eperfák közül
88 3, 15| akkorra besuttyant a szobába. Mikor kijött, majd meg nem ismertem.
89 3, 15| ángyó - szólaltam meg, mikor magunk maradtunk.~- Így
90 3, 16| galagonyapille azt mondta a másiknak, mikor a Vilmácska kezét meglátta:~-
91 3, 16| vagyunk!~De az is igaz, hogy mikor ez történt, Vilmácskát még
92 3, 16| galagonyalepkék beszédjét, mikor a Bodri kutya azt mondta
93 3, 16| Vilmácskát tegnap reggel is, mikor iskolába készült. Én húztam
94 3, 16| hogy el nem olvadt a kezem, mikor a nap rásütött, mert olyan
95 3, 16| repesett a szíve örömében. S mikor Vilmácska elindult az iskolába,
96 3, 17| sóhajtottam el magam, mikor Bözsike az ezüstbe öltözött
97 3, 18| pedig akkor is sikoltozott, mikor csak cirógatta a haját a
98 3, 18| hajad is a Mica vitte el, mikor kicsi voltál?~- Nem, lelkem,
99 3, 18| húzogatták ki szálanként, mikor megöregedtem.~Piri baba
100 3, 18| megtudná egyszer, mi az, mikor más fésüli az embert. Nem
101 3, 18| embert. Nem olyan ám az, mint mikor saját maga fésülködik -
102 3, 18| esik rá a nagy jóakarat, mikor Piri baba már a kanalat
103 3, 18| csukva volt az a hamis szeme, mikor lefektették a puha ágyacskájába.
104 3, 19| köszöntöttek bennünket, mikor harmatos hajnalon megállott
105 3, 19| hazafelé kolompolt a csorda, mikor a pázsiton nekiültünk a
106 3, 20| mondani, hogy mit csinált, mikor az új tavaszi kalapját megkapta.
107 3, 20| nem győztek csodálkozni, mikor először látták.~- Nini,
108 4, 1 | csóválta meg a fejét a király, mikor a főudvarmester belerázogatta
109 4, 2 | elolvastam, elolvashatja más is.~Mikor, mikor se, ha nem tegnap,
110 4, 2 | elolvashatja más is.~Mikor, mikor se, ha nem tegnap, tegnapelőtt,
111 4, 2 | hogyne sikoltottam volna, mikor a kendermagos tyúkom akkora
112 4, 2 | éppen meg akart szólalni, mikor a harangozó sógor hirtelen
113 4, 3 | papsajtot!~Jaj, dehogy ér ő rá, mikor az édesapja várja az ebédet!~
114 4, 3 | örült, hogy elmaradtak tőle, mikor bekanyarodott a dűlőútra,
115 4, 5 | meg Böske:~- Nagyanyókám, mikor gyógyulsz már te meg? Főzzek
116 4, 5 | pitvarajtó nem akart kinyílni. Mikor nagy erőlködéssel fölszakította,
117 4, 5 | nagyanyókám meggyógyuljon.~Jaj, mikor odaértek a tél királyához,
118 4, 5 | bizonyosan angyalokkal őriztette. Mikor fölnyitotta a szemét, otthon
119 4, 5 | a csúnya téli éjszakán, mikor az a nagy hóförgeteg volt,
120 4, 6 | patakon~A vízi malom...~Mikor kelepel,~El-elhallgatom.~
121 4, 8 | szabóhoz patkolni a csizmát.~Mikor az apja megsokallta sok
122 4, 9 | a markában szorongatta. Mikor aztán reggel a kútra szalasztották,
123 4, 9 | Péterke, a kis kanász.~- Mikor ettél utoljára almát, Péterke?~-
124 4, 9 | hogy már azt sem tudom, mikor volt.~- Megállj, keresek
125 4, 9 | szűcsné mégis ráismert. S mikor újesztendőt köszönteni összegyülekeztek
126 4, 10| harmadik már fente a borotvát, mikor a Sohsevolt király olyan
127 4, 11| legelésznek~Mezején az égnek.~Mikor a nap hunytát~Siratja a
128 4, 13| HÓPELYHEK~A nap éppen lement, mikor az erdő felett elkezdett
129 4, 14| itten? - kérdezte Gabika, mikor már nagyon sokáig hallgatta
130 4, 14| az arcukról a verejtéket, mikor nehéz lesz a számtani feladat.~-
131 4, 14| a kezét is megfogta, hát mikor a szemét kinyitja, akkor
132 4, 15| FŰZFÁRÓL, AKI SZÉPET ÁLMODOTT~Mikor a Tisza-parti füzesben télire
133 4, 15| Arról se tudott semmit, hogy mikor a hó lehullott, favágók
134 4, 15| észrevették a tövén a sebet, mikor fölébredtek a téli álomból,
135 4, 15| lenni, mint a többi fűzfa.~Mikor nagy sokára kipattant a
136 4, 15| fontak, s engem áldottak, mikor a munkájuk árán kenyeret
137 4, 15| Bizonyosan akkor botlottam meg, mikor itt akartalak hagyni benneteket.
138 4, 15| A királyom elé indultam, mikor ez a szeles tavasz erővel
139 4, 16| fogtam a fűrészt az ágra, mikor Panka megszólalt:~- Ugye,
140 4, 17| mondja rá:~- Két hetes.~Mikor aztán ezen nevetnek, akkor
141 4, 17| ilyen tréfás ember nagyapó, mikor ráér. Csakhogy nemigen ér
142 4, 17| nem száradt föl a harmat, mikor már ő tolja a talicskát
|