Rész, Fejezet
1 1, 1 | rá:~- Forintos Gyurka.~- Hát aztán miért szeretnél te
2 1, 2 | okosított föl az édesapám.~- Hát ugyan kinek?~- Mindenkinek,
3 1, 3 | kisemmizted a kisebbeket? Hát ez az igazság?~Hirtelen
4 1, 4 | csak a csutkája maradt.~- Hát ez a fehér bajor - mutogatott
5 1, 4 | szóló szőlő nincsen közte.~- Hát az mi fán terem?~- Hát a
6 1, 4 | Hát az mi fán terem?~- Hát a mesében, édesapám.~- Jaj,
7 1, 4 | otthon ne legyek, mint te.~- Hát a szóló szőlő? - kérdeztem
8 1, 5 | cserebogarak is féltek tőle: hát mi hogyne féltünk volna!~
9 1, 5 | Tudta ő, mi a becsület!~Hát még a következő nyáron mennyit
10 1, 5 | el-elakasztotta a szavát.~- Hát... izé... nini, te vagy
11 1, 5 | vagy az, Kisborus Sós Imre? Hát... izé... no... mit is akarok
12 1, 5 | akarok mondani teneked... hát... izé... hallod-e, Imre
13 1, 6 | telis-tele volt az udvarunk.~Hát hiszen nem mondom, nem haragudtam
14 1, 6 | emezt meg az Ágneska nénéd. Hát ezt a csillagot látod-e?
15 1, 6 | elkomolyodva nézett rám.~- Hát aztán te azt hiszed, hogy
16 1, 6 | nem volt az asztalon.~- Hát énvelem mi lesz? - kérdeztem
17 1, 7 | szívrehatóan könyörög.~- Hát nem szereted Margitkát?
18 1, 7 | ablak felől. Odatekintek, hát látom ám, hogy visszajött
19 2, 1 | embernek való muzsika.~- Hát mi való a szegény embernek,
20 2, 1 | még vonója is van, igaz-e? Hát akkor hegedűt hozzál nekem,
21 2, 1 | hegedűt hozzál nekem, bácsim!~Hát a hegedűért nem messze kellett
22 2, 1 | hegedű ez a többinél, bácsim? Hát van másforma hegedű is?
23 2, 1 | van másforma hegedű is? Hát ez micsoda hegedű, bácsim?~-
24 2, 1 | szépen szóló hegedűnek.~Hát délben, ahogy hazaérek,
25 2, 1 | Gyuszi aranyhaját villogni. Hát Ili baba ül a küszöbön,
26 2, 2 | egyszerre az aprajából. De hát akit nem annak hívnak, az
27 2, 2 | nyújtogathatja az ujját.~- Hát nem itt van az a bizonyos
28 2, 2 | olvass!~- De mit olvassak?~- Hát az olvasókönyvedet.~- Az
29 2, 2 | lehet nyilvánosságra hozni, hát titokban leeresztgeti a
30 2, 3 | mérgesen -, csak zsef.~- Hát mért ne volna jó? - nevettem
31 2, 3 | érdemes halásznak lenni.~- Hát hiszen nem is vagy te még
32 2, 3 | még táncol is örömében.~- Hát minek örül olyan nagyon? -
33 2, 3 | kérdeztem kifelé szaladva.~- Hát annak, hogy meleg friss
34 2, 4 | csóváltam meg a fejemet. - Hát aztán miért kellene a szegény
35 2, 4 | a szemét nagy ijedten.~- Hát azt kérdezem, tudsz-e olyan
36 2, 4 | hüledezett Palkó.~- Sebaj! Hát haszna van-e belőled valakinek?
37 2, 5 | ilyenkor a hab a lelkemet. - Hát mivel különb ember ő énnálam?
38 2, 6 | hátam mögött. Megfordulok, hát az öreg kőrisfánk nyög olyan
39 2, 6 | meresztettem.~- Uccu mákos, hát teneked már mesterséged
40 2, 6 | tisztelettel a kalapomat. ‑ Hát aztán mi a te mesterséged?~-
41 2, 6 | két fülem csengett bele.~- Hát mi van ezen nevetni való? -
42 2, 6 | való? - kérdeztem tőle.~- Hát az, hogy te még ennyit se
43 2, 6 | mondtam én erre -, akkor hát okosan beszélek veled, fiam,
44 2, 6 | a tenyerembe.~- Hol van hát az a híres bicska?~- Hohó,
45 2, 7 | játszom a csigabigákkal.~- Hát aztán?~- A kocsivezetőnek
46 2, 7 | mogyoróval!~- Már miért tölteném? Hát hol van itt az a nagyon
47 2, 7 | itt az a nagyon sok ház?~- Hát ez a sok csigaház szanaszéjjel? -
48 2, 8 | haragosan kiáltottam rá:~- Hát már megint nincs csizmád?~-
49 2, 8 | Uram Isten, mi lesz ebből?~Hát az lett, hogy az egyik levetette
50 2, 10| tennéd azt, édes madaram?~- Hát mit csináljak egyebet, ha
51 2, 10| elpusztítja a rózsafáinkat?~No hát, azért se pusztítja. Fogom
52 2, 12| városhoz, éljen, ahogy tud!~Hát bizony nagyon szomorú ébredés
53 3, 2 | íróasztalán a tintát.~- Hát a porcelán királyfi szeleskedett
54 3, 2 | csaptam össze a kezemet.~- Hát persze - törleszkedett hozzám
55 3, 2 | se szabad belépni.~- Úgy? Hát te akkor hogy mertél bejönni?~-
56 3, 2 | Nagyon fájna neki.~- Hát mit tegyek vele?~- Tudod
57 3, 3 | viszem a másik sarokba, hát úgy csapta ám össze Pannika
58 3, 3 | szamóca, piros mint a rózsa. Hát még ez a habos kávé: jobb
59 3, 5 | Hozzávágnám a koronám: hát az meg csupa dinnyehaj!
60 3, 5 | mi lesz most már énvelem?~Hát az lett, hogy egyszerre
61 3, 5 | Klárika kést, villát, kanalat! Hát te mit hozol, Vilmácska?
62 3, 5 | ozsonnafőző konyhájába. Hát, lelkemadta, nem volt ott
63 3, 6 | tódította a Garas.~Micsoda, hát még mákos rétes is lesz?
64 3, 6 | szaladok a tornácra.~- Hát hol az a sáros bocskorú
65 3, 7 | Nevető tulipán,~Mit csinálsz hát vele,~Aranyos Julikám?’~„
66 3, 8 | teremtett - mondtam neki.~- Hát még ha a főztemet megkóstolod,
67 3, 8 | többet paprikás krumplira.~- Hát milyen lesz az a híres ebéd?~-
68 3, 8 | hozd be a suhintott levest!~Hát a kukta Vilmácska volt,
69 3, 8 | majd meg nem ösmertem. Hát ez a fekete kinek a labdája?~-
70 3, 8 | villát, szúrom a gombócba - hát uramfia, kiugrik a gombóc,
71 3, 9 | is, de mosni nem lehet.~- Hát már megint nagymosás van
72 3, 9 | haragomat csodálkozásomban. ‑ Hát van még babaszennyes a világon?~-
73 3, 9 | csak te tudsz kitalálni! Hát már kinek jutna eszébe kéményt
74 3, 9 | bizonyosan tetszeni fog.)~Hát nyugodtan elmentünk, nyugodtan
75 3, 12| lelkem?~- Micsoda, micsoda, hát nem látod, micsoda? Arany.
76 3, 12| hogy hamarabb forrjon, hát mire visszajövök a szobába,
77 3, 12| szentem? - kérdeztem tőle.~- Hát csak az ólat tisztogatom
78 3, 12| Micsoda bocikának?~- Hát amit te hoztál a vásárból.~-
79 3, 12| sárkány.~- Ugyan, ugyan, apu, hát aztán volna lelked agyonnyomni
80 3, 12| én ezen egy legyet se.~- Hát ezt a drága kis bocikát
81 3, 13| kíváncsi vagyok. Odamegyek, hát látom, hogy valami parányi
82 3, 13| furulyás bogárnak.~- Gyere hát, nézzed!~S igaz is volt
83 3, 14| kacsójában, legyező a másikban.~- Hát te hol jársz itt, ahol a
84 3, 14| papucshoz a korcsolyát.~- Hát aztán mi járatban vagy,
85 3, 14| előtte a taplósapkámat. - De hát a décbundához minek a szalmakalap?
86 3, 14| a szobalányt fogadni.~- Hát hogy szokták?~- Foglalót
87 3, 14| No, Ferkó, mit akarsz?~- Hát ennél egyszerűbben már csakugyan
88 3, 14| abban a mosdótálban, te?~- Hát várom, hogy megdagadjon.~-
89 3, 14| megdagadjon.~- Micsoda, te?~- Hát ami benne van.~- Mi van
90 3, 14| van.~- Mi van benne, te?~- Hát az aprófa.~Az aprófa csakugyan
91 3, 15| hajoltam le hozzájuk.~Hát mire föltekintek, már előttünk
92 3, 15| kérdeztem meglepődve -, hát Berec ángyó még most is
93 3, 15| dagasztóteknő mellé ne álljak.~- De hát csak nem eszik meg minden
94 3, 15| nem tudtam szóhoz jutni.~- Hát ez a kilencedik kenyér? -
95 3, 16| Be van zárva a kapu is. Hát akkor minek mostam én meg
96 3, 17| bácsim, a körtemuzsikáért.~- Hát majd körülnézek a világban -
97 3, 17| kérdezte gyanakodva.~- Hát dióbél királykisasszony.~-
98 3, 18| Minek lesz az, violám?~- Hát hogy le ne süssön a nap,
99 3, 18| hogy ennek fele se tréfa, hát inkább mást tanácsol:~-
100 3, 18| megragasztom a Biri baba haját.~- Hát az is lehet? - tátotta el
101 3, 19| hogy használ az orvossága. Hát még ha a tücsökmuzsika megszólal
102 3, 19| Ki-ri, ki-ri, ki-ri?~Ki ri? Hát bizony Panka volt az, aki
103 4, 2 | okos embernek ad kenyeret. Hát hol volna a tűz, ha nem
104 4, 2 | drága jó lebbencsleves.~- Hát miért sikítottál akkorát,
105 4, 2 | ki megrepedés nélkül.~- Hát már hogyne sikoltottam volna,
106 4, 2 | közé.~- Szedte-vedte népei, hát ilyeneket kívántok ti a
107 4, 3 | abroszban az ételhordót.~- No, hát akkor isten hírivel, de
108 4, 3 | meg a mákos tésztácska.~Hát ahogy mén sebesen, egyszer
109 4, 4 | Ugyan már mi volna?~- Hát az, hogy a farkas pusztítja
110 4, 4 | ebbe a verembe ejteni.~- Hát csak ásd, szomszéd, ásd! -
111 4, 4 | veremnek szaladjon.~- Nem? Hát akkor hogy essék bele?~-
112 4, 4 | Csőszt? Ugyan mifélét?~- Hát Mackó szomszédot!~- Mackót?
113 4, 4 | csőszöm?~- Megyek pihenni.~- Hát csak nagy dolgot adott az
114 4, 4 | fogadtalak fel csősznek?~- Hát nem azt ígértem én neked,
115 4, 5 | meghasadt a szíve. Istenkém, hát nem segíthet ő nagyanyón,
116 4, 8 | kettőt hátra a saroglyához. Hát ahogy hajtaná, nem megy
117 4, 12| csöppecske. Nézem a tenyeremet: hát már nincs ott. Fölszippantotta
118 4, 14| hintázol, danolgatsz. De hát iskolába nem kell neked
119 4, 14| lesz a számtani feladat.~- Hát bátyád is van, Szellőcske?~-
120 4, 14| belefújt az arany sípjába, hát, uram teremtőm, egyszerre
121 4, 14| felvinni az én sárkányomat. Hát mi jóban fáradsz?~- Ss,
122 4, 14| Istennek ő dicsőségire.~- Hát még mit tudsz, Szelecske?~-
123 4, 14| már a kezét is megfogta, hát mikor a szemét kinyitja,
124 4, 15| kilevelesedett ágaikkal:~- Nini, hát ezt mi lelte?~Biz azt nem
125 4, 15| sem álmodott közülük.~- Hát ez a seb mitől van a lábadon? -
126 4, 16| szeme pislogása.~- Nini, hát te itt zsellérkedel? - léptem
127 4, 16| Csodálkozva futok oda: hát egy finom ezüstfonál van
128 4, 16| lelkecském, a kis fűrészt!~- Hát nem a fejszét, apu? - szaladt
129 4, 17| asztalra ezt a számot: 77.~- Hát igaz-e, hogy ez két hetes,
130 4, 17| sehogy se, hanem tolják.~Hát ilyen tréfás ember nagyapó,
131 4, 17| csipogott a lugaskarón:~- Lássuk hát azt a szépen szóló madarat!~
132 4, 17| döngicsélt a fodormenták közt:~- Hát hol az a piros rózsabimbó,
133 4, 17| lekapta a kosárról a lepedőt, hát egy kislány volt alatta,
|