Rész, Fejezet
1 1, 2 | túladjon azon, amije van, és vegyen helyette olyant,
2 1, 3 | lettem a piros cseresznyénél, és hallgattam, mint a tyúk
3 1, 3 | Hirtelen bátorságra kaptam, és megfeleltem az apámnak:~-
4 1, 4 | lekanyarított belőle egy karajt, és a markomba nyomta.~- Gyerünk,
5 1, 4 | szőlőcsutkát. Édesapám fölkapta, és tenyerére fektette.~- Szóló
6 1, 5 | össze maszatos kis száját, és dicsekedve tartotta elejbe
7 1, 5 | hirtelen fölkapta a fejét, és elkezdte a száját tátogatni.
8 1, 6 | világon ez a legmagasabb fa, és hogy ennek a hegyiből már
9 1, 6 | mert nagyapó nagyon kicsi és gyönge volt. Nem is tudott
10 1, 6 | füstmacskákat a nagy tajték-pipából, és nézegetett mindenféle régi
11 1, 6 | Kossuth-bankónak hívták, és nagyapó igen szerette simogatni
12 1, 6 | bár máskülönben fáradt és szomorú szokott lenni a
13 1, 6 | mikor vetsz nekem ágyat?~És akkor nagyon elcsodálkoztam
14 1, 6 | sírva borulnak nagyapóra, és addig csókolgatják a kezét,
15 1, 6 | Megszégyenlettem magam, és most már nem esett jól az
16 1, 7 | ide?~Nagyot sóhajtottam, és lesoványodott kis kezébe
17 1, 7 | aztán a tenyerébe fektette, és földobta a levegőbe.~- Eredj
18 1, 7 | nekivágott egyenesen az ablaknak, és úgy kilibbent rajta, hogy
19 1, 7 | porában, mindig fölemelem, és fölteszem valami faágra.
20 2, 2 | senki se hívja másnak, és ha valami tudatlan ember
21 2, 2 | jártam az iskolájukban, és megkérdeztem, melyikük az
22 2, 2 | kérd el a szomszédodét, és nyisd föl akárhol - segíti
23 2, 2 | Borzasztó szép olvasmány, nyolc- és kilencéves gyermekek örömére
24 2, 2 | alatt kitört a vészteljes és végzetterhes világháború.”~
25 2, 2 | gyötrelmet a vészteljes és végzetterhes mondat, amiből
26 2, 2 | Józsefnek.~Pétör egyet szippant, és egyet nyel. Aztán még egyszer
27 2, 2 | ablakra veti okos kis szemét, és ott megtalálja, amit keres.
28 2, 2 | annyival is, hogy Pétör van, és Pétör nagyon értelmes gyerek,
29 2, 2 | emberek számára rendeztetett és szabatott tudomány.~Igen,
30 2, 2 | szabatott tudomány.~Igen, és Pétör még most se unta meg
31 2, 2 | még jobban, mint otthon, és minden oka megvan rá, hogy
32 2, 2 | borzasztó sok gyerek van, és Pétör olyan mint a bárány:
33 2, 2 | mégis a tej keverte gyanúba, és juttatta olyan díszítőjelzőhöz,
34 2, 2 | ugyan az időhatározókba és a többi neveléstudományi
35 2, 2 | vette észre, hogy Pétör és a tej közt zavaros a viszony.
36 2, 2 | elvörösödik az örömtől, és orrcimpái reszketnek a gyönyörűségtől,
37 2, 2 | Húgod?~- Az - mondta Pétör, és férfiasan sírásra fakadt. -
38 2, 2 | Már akkor sírt Marika is, és a tanító úr addig tiltotta
39 2, 2 | teremtésben, mint a vészteljes és végzetterhes világháború
40 2, 3 | hívni. Megfogta a kezemet, és ballagtunk lefelé.~- Az
41 2, 3 | erre Csipetke a karomnak, és úgy rángatja, mintha én
42 2, 3 | eleresztette a karomat, és azt mondta, hogy akkor inkább
43 2, 3 | Csipetke nyitja ki az ajtót, és akkorát rikolt örömében,
44 2, 3 | egy takaros üvegmedencébe, és átvittem Csipetkéhez.~-
45 2, 4 | dióhéjcipőt húzott a négy lábára, és így kiöltöztetve fölhajította
46 2, 4 | csak befordultam a kamrába, és kihoztam egy zabostarisznyát.~-
47 2, 4 | amelyiknek hasznát veszi, és kíméletesen bánik azzal,
48 2, 5 | Jánoskát, ahogy a nevét leírom. És fáj a szívem, ahogy suttogja
49 2, 5 | a hold a nyárfák mögül, és eltátotta a száját:~- Nini,
50 2, 6 | verte a verejték a homlokát, és fújt akkorákat, hogy szélmalmot
51 2, 6 | Gyurka a mellét kevélyen, és úgy nézett rám, mintha mindjárt
52 2, 6 | karon a nagy erőművészt, és bevezettem a konyhára.~No,
53 2, 6 | azzal fölkapta a szakajtót, és vitte kifelé, mint a semmit.~
54 2, 6 | vissza haragosan Gyurka, és nagyot lódítva magán, elkezdett
55 2, 7 | igen - ugrott talpra Palkó, és tartotta elém a markát.~-
56 2, 8 | sietős a dolgom.~Megfordultam és utánaballagtam. Mire kiértem
57 2, 9 | Összeharapta a száját, és besurrant a fegyveres szobába.~-
58 2, 9 | le egy kardot a szögről, és megpróbált vele suhintani.
59 2, 9 | Olyankor nézte szívszorongva és mégis büszkén, hogy az az
60 2, 12| FALU ÉS VÁROS~Ha valaki éntőlem
61 2, 12| hasznát veszi mindkettőnek, és csak a kettővel együtt lát
62 2, 12| Így áll a dolog a faluval és a várossal is. Kiegészítik
63 2, 12| vannak szorulva egymásra, és nagyon szerencsétlen ország
64 2, 12| nem volna mit ebédelni, és végre nem volna mit vacsorázni.
65 2, 12| Falu nélkül nincs piac, és piac nélkül üres marad a
66 2, 12| készül, a falu adja. A lent és a kendert, amelyből a fehérneműnkhöz
67 2, 12| a barátságot a városnak, és kőfallal rekessze el a búzamezőket,
68 2, 12| házakat a palotás várostól. És nem is juthat eszébe soha,
69 2, 12| felhagynának a szerszámkészítéssel, és a város boltjai felhagynának
70 2, 12| művelődés lámpája a városban ég, és onnan sugárzik ki a fény
71 2, 12| találmányok, amelyek megkönnyítik és megszépítik a falusi ember
72 2, 12| utakról, amelyeken a falusi és a tanyai emberek bejönnek
73 2, 12| egyetértésük teszi virágzóvá és boldoggá a közös édesanyát,
74 3, 9 | telecsepegtetjük a szőnyeget, és aztán anyuval összeveszünk
75 3, 11| nagyvárosban született, és sehogy se tudta megérteni,
76 3, 11| aztán vasútra ültettem, és hazavittem abba a kisvárosba.
77 3, 11| fehér libák legelésznek, és kíváncsian meresztik felénk
78 3, 11| ölbe kapta a kis unokáját, és szaladt be vele a tisztaszobába.
79 3, 12| vettem a szőnyegporolót, és suhantottam vele a levegőbe
80 3, 14| Csirike, belibbent Birike, és azt kérdezte:~- No, Ferkó,
81 3, 14| kacsóját, ebbe a fejecskéjét, és bámult bele nagyon szigorúan
82 3, 15| fölnéztem a kenyerespolcra, és a kenyerespolcról eszembe
83 3, 15| ángyóé - mondta a gyerek, és megemelte mellé a kalapját.~„
84 3, 15| belefogódzott a zsebembe, és nagyon szeretett volna belebújni.~-
85 3, 15| tenyeréből a szeme fölött, és az alól kémlelt végig.~-
86 3, 15| az ábrázatáról a pernyét, és tessékelt be a tisztaszobába.~-
87 3, 15| Fehér kendőbe takargatta, és föltette a polcra, a másik
88 3, 16| akkor babucinak hívták, és bölcsőben rengették. Onnan
89 3, 17| Mindjárt belém csimpeszkedett, és tessékelt befelé a babaszobába.~-
90 3, 17| büszkén.~Meghajtottam magam, és azt mondtam a grófkisasszony
91 3, 18| gonosz esztendőmacskákra, és bizonyosan megrázta volna
92 3, 18| azonban odahúzta az ölébe, és eltakarta a két karjával.~-
93 3, 20| megrázta kócos bundáját, és haragosan rámordult:~- Mire
94 3, 20| az esővizes hordó szélén, és nézegeti gömbölyű fejecskéjét
95 3, 20| ott termett a hordónál, és belekukucskált a vízbe.~
96 3, 20| Pajtás kutya odaugrott, és megkapta a szoknyácskáját.
97 4, 3 | kihúzni. A pille elröpült, és csúfolódva libegtette a
98 4, 3 | lehanyatlott a feje a puha fűbe, és lecsukódott a szeme. Elaludt.~
99 4, 4 | az?~- Farkasvermet ások, és a koma majd beleesik.~-
100 4, 4 | ember kiment az erdőre, és kezdett egy igen nagy vermet
101 4, 4 | odacammogott az emberhez, és így köszöntötte:~- Jó reggelt,
102 4, 4 | kecskét szeretném megmenteni, és a komát ebbe a verembe ejteni.~-
103 4, 4 | farkasnál, megbirkózol vele, és legyőzöd. Nem bánom, állj
104 4, 4 | szomszédnak útjába ejtette, és mint aki dolgát jól intézte,
105 4, 4 | kitekinteni a farkasverem felé, és megszámlálni a kecskéket,
106 4, 4 | kiballagott az erdő szélére, és még jókor érkezett, mert
107 4, 4 | csak vakarta a füle tövét, és három napig nem merte magát
108 4, 5 | hóba, mely szikrázó volt és szúrós, mintha csupa csillagmorzsák
109 4, 5 | szorította parányi kis kezét, és dacosan toppantott fáradt
110 4, 5 | eléje. Átölelte a lábát, és sírt, mint a záporeső. S
111 4, 13| megkínálták a havat seprűvel és lapáttal. Aztán rakásra
112 4, 13| Lekotorták a havat a tetőkről is, és elsárosodva vitték a többi
113 4, 15| döngicséltek körülöttem, és gyűjtögették rólam a mézet.~-
114 4, 15| szedtek rólam az emberek, és földíszítették velem az
115 4, 15| pedig fölrepültem az égbe, és onnan néztem le rátok!~Halk
116 4, 15| Jöttek a vidám gyerekek, és vitték a barkát az Isten
117 4, 15| Jöttek a szegény emberek, és szedték a kosárnak való
118 4, 15| vesszőt. Jöttek az ég madarai, és kiköltötték pelyhes magzataikat
119 4, 15| odvában. Áldották a fákat, és a fák boldogan bólogattak:
120 4, 15| fát nem látta meg senki, és nem áldotta meg senki.~Hanem
121 4, 15| A halász öreg ember volt és haragudott, mert egész nap
122 4, 15| korona volt a fején, tapsolt és nevetett.~- Tudod mit, apám? -
123 4, 15| kihűlt hamut fölkapta a szél, és sodorta, kavarta föl a magasba.
124 4, 16| a tollszár fölemelkedik, és úgy mozog, mintha valami
125 4, 16| szemügyre vettem a fát, és odakiáltottam Pankának:~-
126 4, 16| elhajítottam a fűrészt, és az ölembe kaptam Pankát.~
127 4, 17| mondta nagyapó -, sebesen és füstölve.~Csak egy szempillanatig
128 4, 18| Akármit csinálok, reszketek és fázom,~Hiába takargat aranyos
|