Rész, Fejezet

  1       1,  1 |            Gyurka majd a bőréből bújt ki örömében, ahogy a levelet
  2       1,  1 |               a belső szobába, mintha ki se akarna többet jönni.
  3       1,  2 |          édesapád is, árulja. Gyerünk ki mi is, szerencsét próbálni.~
  4       1,  2 |              is, szerencsét próbálni.~Ki is mentünk, hanem én egy
  5       1,  2 |             itt hizlalták a szemüket. Ki az állatseregletes bódé
  6       1,  2 | állatseregletes bódé előtt ácsorgott, ki a bicskahányást nézegette,
  7       1,  2 |              bicskahányást nézegette, ki meg a mézeskalácsos sátrak
  8       1,  3 |         reggel mégis azzal ugrasztott ki bennünket az ágyból:~- Gyerekek,
  9       1,  3 |      bennünket az ágyból:~- Gyerekek, ki szereti a ropogós cseresznyét?
 10       1,  3 |              is a magam részét veszem ki, mert én vagyok a legnagyobb.~
 11       1,  4 |         galambosi szőlő, de csizmában ki nem futotta volna három
 12       1,  4 |         érettjét a seregélyek.~- Csak ki, csak ki, csak ki! - rikácsolták
 13       1,  4 |           seregélyek.~- Csak ki, csak ki, csak ki! - rikácsolták
 14       1,  4 |                Csak ki, csak ki, csak ki! - rikácsolták haragosan
 15       1,  4 |         magunk szőlőjéből tessékeltek ki bennünket az arcátlanok.
 16       1,  5 |              az öreg a fáinak, de azt ki nem lehetne mondani, milyen
 17       1,  6 |              hogy mi szeretnék lenni, ki is mondtam a szívemen valót:~- 
 18       1,  7 |            sarokba haragos-dacosan, s ki nem mozdultam volna onnan
 19       1,  8 |  kanárimadárnak is szemenkint olvasta ki a kendermagot. Sebaj Tótot
 20       1,  8 |               Sebaj, lelkem - szaladt ki Antal úr száján a szó, de
 21       1,  8 |            öreg fa meg az öreg ember, ki tudná azt? Csak az biztos,
 22       1,  8 |               Gáspár úr hiába vágatta ki másnap az öreg körtefát,
 23       1,  8 |           bátyja emlékét nem vághatta ki vele az emberek szívéből.~
 24       2,  1 |                Hej, egér meg a farka, ki bántotta ezt a szegény párát?~
 25       2,  2 |            nyisd föl akárhol - segíti ki a tanító úr.~Pétör szót
 26       2,  2 |               megpróbáltatásnak tette ki imádott hazánkat. I. Ferenc
 27       2,  2 |            meg nekem, pajtás, tudod-e ki volt az az első Ferenc József!~- 
 28       2,  2 |          magát, se Pétört. Mindenáron ki akarja belőle szikráztatni
 29       2,  2 |              mintha én találtam volna ki. Azt én nem bánom, hogy
 30       2,  2 |              elszántsággal szopogatja ki a csészikéből az utolsó
 31       2,  2 |              arcocskában végződött.~- Ki ez, Pétör? - kérdezte a
 32       2,  2 |           sírását, míg az ő könnye is ki nem csordult.~- Hány nap
 33       2,  3 |                mindig Csipetke nyitja ki az ajtót, és akkorát rikolt
 34       2,  3 |         beálljak halásznak - dobogott ki nagy haraggal Csipetke a
 35       2,  3 |           derelyét is - szaladt volna ki a konyhára, ha meg nem kapom
 36       2,  3 |             ilyenfélékkel - halásztam ki a rétest a medencéből. -
 37       2,  4 |              Csúnya mulatságot eszelt ki. Hólyagot kötött az öreg
 38       2,  6 |          Vasgyúró vagyok - feszítette ki Gyurka a mellét kevélyen,
 39       2,  7 |             rossz idő elől, ott költi ki a fiókáit.~Palkónak fölcsillant
 40       2,  8 |               Palkónk. Mezítláb húzta ki a telet, pedig három pár
 41       2,  9 |              ölébe rejteni. Ott sírta ki kis szíve tenger keserűségét:~- 
 42       2,  9 |           kezéből csörömpölve hullott ki a nehéz fegyver.~- Ohó,
 43       2,  9 |      lépcsőkön, keresztül az udvaron, ki az utcára, s kiterjesztett
 44       2,  10|             Tegnap reggel alig nyitom ki az ablakot, odaesik a párkányra
 45       2,  10|           párkányra egy levél. Ejnye, ki küldte, ki hozta ezt a levelet
 46       2,  10|              levél. Ejnye, ki küldte, ki hozta ezt a levelet nekem
 47       2,  10|           ásom ezeket a gödröket, még ki is párnázom jó puha homokkal,
 48       2,  12|        városban ég, és onnan sugárzik ki a fény a faluba. A városokban
 49       2,  12|             újságok, a városból indul ki a vasút, a telefon, a városi
 50       3,  2 |       Szélvész kisasszony a szobából, ki a konyhából, de még a tornácról
 51       3,  5 |              hozzám átsétálni - hívta ki magához a világhíres szakácsné
 52       3,  5 |           vendéget.~A konyha sarkában ki volt feszítve egy kötél,
 53       3,  5 |        világhíres szakácsnét keresem.~Ki is ugrott a világhíres szakácsné
 54       3,  6 |              van a lakodalom!~- Aztán ki a vőlegény?~- A bádog juhászlegény.~- 
 55       3,  6 |           bádog juhászlegény.~- Aztán ki a menyasszony?~- A porcelán
 56       3,  6 |     haragjában a menyasszonyt ejtette ki a kezéből. Annak meg éppen
 57       3,  9 |               Aput majd a hideg lelte ki örömében.~- Félek én attól,
 58       3,  9 |            mikor Panka azzal fizetett ki:~- Hogy is ne, éppen most
 59       3,  9 |               kinek az orra ázott le, ki meg a szemét felejtette
 60       3,  11|              is volna neki kit vinni. Ki hova igyekszik, gyalog is
 61       3,  11|              a hosszú nyakukat. Ugyan ki lehet ez a pesti kislány?~- 
 62       3,  11|           nagyanyó?~- Innen nézelődsz ki az utcára, mikor unod magadat.
 63       3,  12|              belebújtam.~- Apu, eredj ki a vásárba.~- Megyek már,
 64       3,  12|          papírkosárban, s úgy kotorja ki belőle a sok papírt, hogy
 65       3,  12|             papírt, hogy alig látszik ki közüle.~- Mire végzed, szentem? -
 66       3,  12|              a bocikának - pengyegett ki a kosárból.~- Micsoda bocikának?~- 
 67       3,  13|               is adott rá a jó Isten, ki is kelt, meg is növekedett,
 68       3,  13|               más mulatságot eszeltek ki a gonoszok.~- Apukám - szalad
 69       3,  13|             hol a másik lyukon ütötte ki fényes fejét, mintha csak
 70       3,  13|  kakaslábatlan kis házunkban telelünk ki.~
 71       3,  14|             azt a bohókát - surrantam ki a konyhába, hogy meg ne
 72       3,  14|            dagad, mint egy tuskó.~No, ki is telt az esztendeje mindjárt.~
 73       3,  15|               őszirózsák kukucskáltak ki a rácskerítésen. Kéményéből
 74       3,  15|              Kéményéből úgy bodorgott ki a füst, mintha kendőt lobogtatna
 75       3,  16|           rengették. Onnan lebegtette ki a két liliomvirágot, s kiáltozott
 76       3,  16|          fehér kezecskét? Ide nézzen, ki szépet akar látni, mert
 77       3,  16|               leereszteni.~- Hol fáj, ki bántott, csibuskám? - kérdezte
 78       3,  17|              is a körtemuzsikán fújta ki, hogy neki már elég volt
 79       3,  17|          papírból, s olyan baba nevet ki a kocsiból, hogy öröm nézni.
 80       3,  18|            esztendőmacskák húzogatták ki szálanként, mikor megöregedtem.~
 81       3,  18|             szegény nagyapónak nem nő ki többet a haja! Az lenne
 82       3,  18|              szép piros locsolóból.~S ki hallott ilyet, Piri babának
 83       3,  18|      lefektették a puha ágyacskájába. Ki se nyílt addig, míg anyuka
 84       3,  19|                  Ki-ri, ki-ri, ki-ri?~Ki ri? Hát bizony Panka volt
 85       3,  20|               Katának hívnak.~Azt meg ki se lehet mondani, hogy mit
 86       3,  20|       nézhetné még meg magát.~- Nyisd ki a szemed, kutyus - rúgta
 87       3,  20|           öröm nézni, hogy göndörödik ki alóla az aranyhaja. Jaj,
 88       4,  2 |            nem szaladnak a mezőről, s ki nem veszik az ütőjét. Nyelve
 89       4,  2 |           csicseriek füle dobja bírta ki megrepedés nélkül.~- Hát
 90       4,  2 |          Ültessük el a tojást: mi kel ki belőle?~- Építsünk neki
 91       4,  2 |            mutogassuk!~- Üssük dobra: ki ad többet érte?~- Süssük
 92       4,  3 |      gazdasszony. - Ha magam szaladok ki az ebéddel, elhalad rajtam
 93       4,  3 |            Nagy vigyázva terjesztette ki Örzsike a tenyerét, de hogy
 94       4,  3 |            csak az álmot se dörzsölte ki a szeméből, úgy sietett
 95       4,  3 |      csináljon örömiben, hogy ő hozta ki az ebédet.~- Nézd, Örzsikém,
 96       4,  4 |            pedig tenni kell! Eszeljen ki kelmed valamit!~- Kieszeltem
 97       4,  4 |          dörmögte magában Mackó úr -, ki mer ilyen iszonytató nagy
 98       4,  5 |              csak a kéményük látszott ki, fekete füstfelhőket eregetve
 99       4,  5 |             megbetegedtél. Akkor adta ki a mérgét a tél, másnap már
100       4,  9 |             után kereset után láttak. Ki lakatosinas, ki asztalosinas
101       4,  9 |               láttak. Ki lakatosinas, ki asztalosinas lett, a legkisebbik
102       4,  12|           mennem kell.~- Hova mennél? Ki parancsol neked?~- A nap
103       4,  13|           rakásra rakták, úgy hordták ki a városból.~Lekotorták a
104       4,  14|            Álom, álom, édes álom.~ ~- Ki dalolgat itten? - kérdezte
105       4,  14|            hallgatta az altatgatót. - Ki cirógatja az arcomat?~Szellőcske
106       4,  14|               égen.~Hahó, hahó, hahó!~Ki robog, ki sivít, mi dörög?~
107       4,  14|           Hahó, hahó, hahó!~Ki robog, ki sivít, mi dörög?~Lábam alatt
108       4,  14|           akart, de egy hang nem jött ki a száján. Jaj, istenem,
109       4,  15|                  Halljátok-e, fűzfák, ki mit álmodott a télen?~- 
110       4,  15|            este a parti halász kötött ki fiával a füzesben. A halász
111       4,  16|               a vadalmafához vezetett ki. Ott volt a takácsműhely,
112       4,  16|        odakiáltottam Pankának:~- Hozd ki, lelkecském, a kis fűrészt!~- 
113       4,  17|           sose járt a szőlőben. Gyere ki, nézd meg, ha szépet akarsz
114       4,  17|              kosár mellől többet, míg ki nem értek a szőlőbe.~De
115       4,  17|              eperfa hegyiben:~- Gyere ki a kosárból, te híres vendég!~
116       4,  17|     megszólalt alóla valaki:~- Vegyél ki, nagyapó!~A veréb odaröppent
117       4,  18|           fújtak minden ablak alatt:~„Ki tud orvosságot a király
118       4,  18|              kolomp.~Kergeti a király ki a sok léhűtőt:~Hozzák fülönfogva
119       4,  18|               kapuba kiáll:~„Vágjátok ki kertem minden ékességét,~
120       4,  18|          kislány, ácsi!~Azt se tudom, ki vagy, soha se láttalak,~
121       4,  18|             ereszte.~Szemében buggyan ki szívének harmatja,~Szöghaját
122       4,  18|             nyüzsgött, mint a tenger.~Ki is szorult tőlük király