Rész, Fejezet

  1       1,  1 |                Gergely haragosan lökte el maga elől az irkát.~- Micsoda
  2       1,  2 |            suba, az a tömérdek ködmön. El nem bírjuk mi azt szaggatni,
  3       1,  2 |            elébb huszonöt birkát adtam el száz pengőért, most meg
  4       1,  3 |            igazság az - biggyesztettem el durcásan a számat.~- Mi
  5       1,  3 |                részemet! - pityeredett el az öcsikém, ahogy a cseresznyét
  6       1,  4 |           Azzal pedig sose dicsekedtem el a pajtásaimnak, hogy én
  7       1,  5 |                nem is tudom, hová fért el benne a nagy mérgesség.
  8       1,  5 |            Várjatok csak, hadd járatom el veletek a kutyakopogóst!~
  9       1,  5 |           gyerek a gyümölcsöt herdálja el.~Sose bántotta pedig a Gilice
 10       1,  5 |               ujját.~- Hi-i-i, öcskös, el nem eresztelek addig, míg
 11       1,  6 |         csókolgatják a kezét, míg csak el nem mosolyodik nagyapó.~- 
 12       1,  6 |             Ugyan miért? - mosolyodott el édesapám.~- Azért, mert
 13       1,  6 |                 Igazad lehet - fordult el az édesapám, s hamarosan
 14       1,  7 |               Nagy-nagy fájdalom fogta el a szívemet, sírva borultam
 15       1,  7 |           anyukának.~Én sohase mondtam el senkinek, mit láttam azon
 16       1,  8 |                te Fütyű? - mosolyodott el Antal úr. - Hiszen nem tűri
 17       1,  8 |                 gyerek, koldus az alól el nem ment éhesen, s Antal
 18       1,  8 |                 mint a fám, temessetek el velem a síromba egy kosárka
 19       2,  1 |                táncra kerekedett tőle. El is hordtam az irhát sebesen
 20       2,  1 |        kiabálja, hogy jaj, de szép ez.~El is kotródtam hazulról hamarost,
 21       2,  2 |                ám, ha vóna!~- No, kérd el a szomszédodét, és nyisd
 22       2,  2 |               vezényelt a tanító úr. - El tudnád-e mondani, amit olvastál,
 23       2,  2 |               sírásra fakadt. - Mindig el szokott kísérteni, osz itt
 24       2,  3 |       földiepret is csak létráról éred el - incselkedtem vele.~Nosza
 25       2,  3 |                ne volna jó? - nevettem el magamat.~- Azért, mert nem
 26       2,  4 |              Palkónak csak én neveztem el. Azért, mert értelmes, nyílt
 27       2,  4 |              látod, fiam - mosolyogtam el magam -, Cirmos sem bánt
 28       2,  5 |       zsinegjét a magaméhoz.~- Ne vedd el, Tamás, az Isten áldjon
 29       2,  6 |              foglalkozás - ismertem én el. - Csakhogy akkor te sárgyúró
 30       2,  6 |              Attól félek, ezt se bírja el a kapuig.~- Ugyan, bácsikám! -
 31       2,  6 |             Ugyan, bácsikám! - futotta el a pulykaméreg a kis cimborát,
 32       2,  7 |                 csak egy - szomorodott el Palkó.~- Az se igaz ám!
 33       2,  8 |         lelkére kötöttem, hogy ezt már el ne merje ajándékozni. Dehogy
 34       2,  9 | sarkantyúpengést hallott, ijedten bújt el az édesanyjához. Mikor meg
 35       2,  10|          előlünk, amit féltesz, takard el, ami drága.~Nagyon emberséges
 36       2,  10|           Rózsák lágy szirma simogatja el homlokunkról a kenyérkereső
 37       2,  10|           rózsák gyászjelentését, vidd el mindenkinek, aki szereti
 38       2,  10|              tornác sötét zugába, tedd el magad télire! Istenhozzád
 39       2,  10|              csengő kacagása, hozzátok el nekünk az ifjú ágat, az
 40       2,  12|            városból állna.~Képzeljétek el, mi lenne abból a városból,
 41       2,  12|         városnak, és kőfallal rekessze el a búzamezőket, a legelőket,
 42       2,  12|             nemcsak a várost veszítené el, hanem magát is. A falu
 43       2,  12|                 tojással, a hússal, ha el nem adná a városnak? S mi
 44       3,  2 |             láttam már én azt! - tűnik el az aranyerdő az ajtó mögött.
 45       3,  2 |                Ezt a büntetést, tudom, el nem felejti még szerecsen
 46       3,  3 |                alázatosan sompolyogtam el az utolsó sarokba, hogy
 47       3,  4 |              Kicsi száddal róla~Leheld el a gondot.~Virágfejecskédet~
 48       3,  5 |            díványra, s abban a nyomban el is aludtam ringatás nélkül.
 49       3,  5 |                arra hamarább - még tán el se szaladtak a vendégek,
 50       3,  5 |              lesz az ozsonna - mordult el csúfolódva a Fillér.~Most
 51       3,  6 |                  Jaj, apuka - sóhajtja el magát Pannácska -, csakhogy
 52       3,  6 |            sáros juhászlegény se veszi el.~Akkorára nagy lelkendezve
 53       3,  6 |     porolópálcával, hogy sohse felejti el, mikor foltoztak minálunk
 54       3,  8 |             FŐZTE AZ EBÉDET...~No, azt el nem felejtem, ha olyan öreg
 55       3,  8 |            Drága jó étel - mosolyogtam el magam.~- Mit eszünk utána? -
 56       3,  8 |              én -, máskor mink visszük el a Gabó pecsenyéjét. Kukta,
 57       3,  8 |           addig élek is! - fohászkodom el magam, s fogom a kést, kapom
 58       3,  9 |              van nálunk? - felejtettem el a haragomat csodálkozásomban. ‑
 59       3,  11|                az utcán villamoskocsi. El se férne a keskeny utcákon.
 60       3,  11|             Ellátni ám innen messzire.~El bizony, mert itt emeletes
 61       3,  11|            vetnek árnyékot, nem fogják el az áldott napocskát a virágos
 62       3,  13|               terem, azt aranyon adjuk el, az aranyon kakaslábon forgó
 63       3,  13|          nevezzük, abba megyünk lakni. El is szórtuk a repcemagot
 64       3,  14|              megdagad benne - nevettem el magam, s visszaültem az
 65       3,  14|           lelkem, szobalány - nevettem el magam -, nem szoktak ám
 66       3,  14|             mindjárt.~Ha a taplósapkám el nem repedt volna, többet
 67       3,  15|                Berec ángyó? - nevettem el magamat.~- Akad annak gazdája
 68       3,  15|        kilencnek, lelkem - mosolyodott el Berec ángyó is. - Ehol ez
 69       3,  15|              Itt van, gyerek, fogyaszd el egészséggel - tett a karjára
 70       3,  15|            Berec ángyótól. Hanem addig el nem eresztett, míg föl nem
 71       3,  16|            kakasnak:~- Már látom, hogy el kell bujdosnom a háztól.~- 
 72       3,  16|                hogy maga se ismert rá. El is dugta a kabátkája zsebébe,
 73       3,  16|             amilyen fehér volt. Szinte el se hitte, hogy az ő keze.
 74       3,  16|               tanító néni, csuda, hogy el nem olvadt a kezem, mikor
 75       3,  17|              lesz ebből! - sóhajtottam el magam, mikor Bözsike az
 76       3,  18|             Hát az is lehet? - tátotta el a szájacskáját Piri baba.~- 
 77       3,  18|               te hajad is a Mica vitte el, mikor kicsi voltál?~- Nem,
 78       3,  18|               Piri baba aranyhajába, s el se eresztette addig, míg
 79       3,  18|        eresztette addig, míg a levelei el nem suttogták a mondókájukat:~- 
 80       3,  18|           csukta az övét, s nagyapó is el nem szenderedett az öreg
 81       3,  18|            tartotta a nagy ollót, hogy el ne szökjön valahová, s Piri
 82       4,  1 |           szedte a lábát. Gyíknak ment el, csigabigának jött vissza.~- 
 83       4,  1 |             csókai csóka - fohászkodta el magát az egyszeri király. -
 84       4,  1 |           álmatlan béles! - keseredett el az egyszeri király. - Száz
 85       4,  1 |             király. - Könnyeimet addig el nem állítjátok, ameddig
 86       4,  2 |             nem a katlanban? Azóta tán el is főtt a drága jó lebbencsleves.~- 
 87       4,  2 |         csicseriek nyelvét.~- Ültessük el a tojást: mi kel ki belőle?~- 
 88       4,  2 |              azt javallom, hogy vigyük el ezt a csudatojást ajándékba
 89       4,  3 |                ételt apámuramnak, hogy el se hűl, mire kiérek vele.~- 
 90       4,  3 |               de hamar ám! Siess, hogy el ne késsél, lassan menj,
 91       4,  3 |              késsél, lassan menj, hogy el ne essél. Az úton meg ne
 92       4,  4 |                is kevesebb kecske vész el.~Az ember kiment az erdőre,
 93       4,  4 |     szörnyülködött az asszony.~- Hagyd el, anyjok, jobban tudom én
 94       4,  5 |                jó Isten! De sose múlik el ez a goromba tél.~Nagyanyó
 95       4,  5 |              legjobban szeret? Jaj, ha el lehetne űzni ezt a goromba
 96       4,  5 |                mendegélt, egyszer csak el is ért a búzamezők szélére.
 97       4,  5 |               cibálom a szakállát, míg el nem szalad, csak hogy nagyanyókám
 98       4,  5 |             feje a felhők közt veszett el. Nem tudott Böske semmit
 99       4,  5 |                   Cirmos, én kergettem el a telet, de ne mondd meg
100       4,  8 |           Fityók, szolgálatot keresni.~El is ment Fityók, talált gazdát
101       4,  8 |           Gyere, Fityók, hadd járassam el veled a kutyakopogóst.~De
102       4,  10|        Seholsincs országot. De még tán el is öntötte volna, ha a negyedik
103       4,  15|            összevissza? - hallgattatta el őket bosszúsan a fácska. -
104       4,  15|            álmomat! Maga a király jött el hozzám, annak kellett lenni,
105       4,  16|              hogy csak a derekán vágom el a fát. A tövének megkegyelmezek,
106       4,  16|          teremtésnek tanyát ad, azt én el nem pusztíthatom. Hanem
107       4,  17|            beér, akit meglát.~- De még el is hagyok mindenkit.~- Pedig
108       4,  17|                örömében. Nem is maradt el a kosár mellől többet, míg
109       4,  18|          kandalló, akár egy kaszárnya,~El is égett benne vagy száz