77-beleh | belei-delut | der-ezriv | ezust-gondo | gonos-ideki | idoha-kifli | kifog-legto | legyc-mehec | mehek-orome | oromi-reszk | retek-szeth | szetl-tundo | turel-zuzmo
Rész, Fejezet
1 4, 17| az asztalra ezt a számot: 77.~- Hát igaz-e, hogy ez két
2 3, 13| éjszaka is leste a szegfűs kis ablakából. Pille ha arra csapongott,
3 3, 11| székbe ültette, azt is az ablakhoz gurította vele.~- No, gyöngyvirágom,
4 1, 7 | nekivágott egyenesen az ablaknak, és úgy kilibbent rajta,
5 4, 14| nem félt tőle. Ott ült az ablaknál édesanyja ölében.~
6 3, 11| mint Budapesten. Ezek az ég ablakocskái. A jó Isten ezeken keresztül
7 3, 11| gyöngyvirágom, ez lesz a te ablakod.~- Minek nekem az ablak,
8 4, 16| vadalmafára, amelyik az ablakom alatt ágaskodik. Nagy bolond
9 2, 11| ontva~Vén akácfa vetkezik,~Ablakomba~Búcsút mondva~Nyújtogatja
10 2, 2 | nem talál semmit. Aztán az ablakra veti okos kis szemét, és
11 2, 9 | állt, lázas arcát a hideg ablaküvegre nyomva, mikor a paripa visszafelé
12 2, 1 | tűzoltótrombita is megharsant az ablakunk alatt. Azt hitték az arra
13 3, 15| Már akkor törülgette le az ábrázatáról a pernyét, és tessékelt
14 2, 2 | lelkeket, akik ifjúkori ábrázatom után érdeklődnek.~- Aztán
15 2, 9 | édesapja, szálfatermetű, zord ábrázatú, kevély katona. Azt beszélték
16 4, 3 | kezébe nem adta volna a fehér abroszban az ételhordót.~- No, hát
17 3, 5 | tányérom, Vica, szaladj haza abroszért! Sárika tányért hozz! Klárika
18 4, 13| azt hiszem, holnap fehér abrosznál esszük az egérpecsenyét.~
19 3, 5 | a szekrényem kulcsát, se abroszom, se tányérom, Vica, szaladj
20 4, 3 | Az úton meg ne állj, az abroszra vigyázz, hogy be ne levesezd,
21 3, 15| libapásztorlányka is ott ácsingózott. Két-három kolduska is ott
22 1, 2 | állatseregletes bódé előtt ácsorgott, ki a bicskahányást nézegette,
23 4, 18| lenne hívatni az udvari, ácsot!”~Nekibúsult erre a didergő
24 3, 6 | teremtőm? Két ijedt kislány addig-addig nézett egymásra, hogy egyszerre
25 3, 18| neked, Piri baba! Bizony adhatnál belőle nagyapónak!~S mivel
26 3, 7 | mézes kalácsért,~Oda nem adhatom~Senki szép szaváért.”~,Fehér
27 1, 1 | kérsz, hogy délután nem adhatunk lovat, mert nekünk is szükségünk
28 4, 1 | ameddig a nincsnek okát nem adjátok.~Gyémántos szolgák, gyöngyös
29 3, 17| tudnék olyant, amiért nekem adnád - évelődtem vele.~- Olyan
30 3, 14| hogy szokták?~- Foglalót adnak neki.~- Adok én neked is -
31 3, 17| muzsika.~- Hátha olyan babát adnék érte, amilyen még sohase
32 1, 2 | sokan vannak, ott könnyebb adni-venni.~Csakugyan, annyi volt ott
33 2, 7 | szemig oda kellett neki adnom a mogyorómat. Palkó azonban
34 1, 4 | A' biz igaz! Ígéret: adósság.~A gunyhónk végiben nyomorgott
35 4, 1 | hiteledet. Annyi már nála az adósságunk, hogy a harmadik szomszéd
36 1, 2 | penészes krajcár. Lovat nem adtak érte, vettem rajta cukor-fütyülőt.
37 2, 8 | harapnivaló se.~Mindjárt a markába adtunk egy vajas kiflit. A gyerek
38 2, 10| gonosz hadserege! Nincs már ág, amit letörjön, rügy, amit
39 3, 18| tormalevél.”~A jó öreg almafa ága azonban kéretlenül is tudott
40 2, 11| vissza szép nyarát.~Puszta ágad,~Bármi bágyadt,~Bármi búsan
41 4, 16| pusztíthatom. Hanem azt az egy ágadat levágom, amelyik az ablak
42 1, 6 | Levelei úgyis hullóban, ágai száradóban. Ezrivel termette
43 4, 15| összesúgtak kilevelesedett ágaikkal:~- Nini, hát ezt mi lelte?~
44 1, 6 | pergett le róla, zuzmós, mohos ágain énekesmadárka nemigen pihent
45 1, 8 | nagyon búsan csörgette meg az ágait, mikor a Nekopogi kovács
46 4, 15| álmodtam - susogta a másik. - Ágakat szedtek rólam az emberek,
47 4, 14| ringatta magát fölötte az ágakon, s nagy dudorászva megcirógatta
48 2, 10| amit lepergessen.~Legutolsó ágán a legutolsó rózsafának megtaláljuk
49 4, 16| amelyik az ablakom alatt ágaskodik. Nagy bolond ágával mind
50 1, 3 | akkorácska legény voltam, hogy ágaskodva is alig értem föl az ajtókilincset.
51 4, 16| alatt ágaskodik. Nagy bolond ágával mind elfogta előlem a reggeli
52 4, 15| virágozni, a kosárkötőknek ágazni, a vadkacsáknak odvasodni.
53 4, 16| ahol a fa dereka háromfelé ágazott. Csakhogy nem legyecskék
54 2, 11| telet -~Új virággal,~Lombos ággal~Kelteget a kikelet!~ ~
55 2, 11| Búcsút mondva~Nyújtogatja ágkezit.~Ha szökellő~Őszi szellő~
56 1, 6 | bátyád faragta, emezt meg az Ágneska nénéd. Hát ezt a csillagot
57 4, 16| rá is fogtam a fűrészt az ágra, mikor Panka megszólalt:~-
58 3, 15| csoszogott a tornácon. Egy-két ágrólszakadt öreganyó is lappangott mögöttük.
59 3, 17| Hej, szegény világ, vetett ágy, mi lesz ebből! - sóhajtottam
60 4, 5 | a tanyán szép kis fehér ágyában. A nyitott fehér ablakon
61 3, 18| mikor lefektették a puha ágyacskájába. Ki se nyílt addig, míg
62 3, 4 | simítsd~Puhára a vánkost,~Ágyam szélire is~Te ülj ide már
63 3, 12| bizony még éjszakára is az ágyamba feküdt volna, ha világgá
64 1, 7 | hörögve hánykolódott kis fehér ágyán. Arca olyan volt, mint a
65 3, 17| többet. Elkezdte fújni már az ágyban, s még délben is fújta az
66 1, 3 | ugrasztott ki bennünket az ágyból:~- Gyerekek, ki szereti
67 3, 12| hát aztán volna lelked agyonnyomni azt a szegény párát?~- Melyiket,
68 4, 10| ha azt a hitvány legyet agyonparittyázod!~Az udvari főparittyás elővette
69 1, 5 | hiába: nem bírt sehogy sem. Ahelyett a köhögés vette elő, el-elakasztotta
70 4, 5 | hullottak volna az égből. S íme, ahova lépett, elolvadt a hó, lába
71 2, 4 | elpusztítják a hernyót, ahová a gazda oda sem férhet.~-
72 4, 18| tündöklik lenvirágszemibe.~Az ajaka kláris, a foga rizskása,~
73 4, 2 | vigyük el ezt a csudatojást ajándékba a szolgabíró úrnak. Aki
74 4, 2 | majd a szolgabíró úr az ajándékhoz? Ugyan mit küld a falunak
75 2, 8 | hogy ezt már el ne merje ajándékozni. Dehogy merte, úgy megbecsülte,
76 3, 19| merem ezt az orvosságot ajánlani: reggelire rigófütty, ebédre
77 3, 12| kivillantotta gyöngyfogát pici piros ajka közül.~- Jaj, apu, de sok
78 4, 18| Csak úgy kékellik már az ajkam is bele!”~Csattognak a fejszék,
79 4, 18| balta, horog -~A király ajtaja egyszer csak csikorog.~Betipeg
80 4, 1 | hogy a harmadik szomszéd ajtaját is mind telekrétázta vele.~-
81 2, 3 | megint szomorúan lesett az ajtajukban.~- Bácsim - szólított meg
82 3, 9 | csendességen ijedtünk meg az ajtóban. Szakácsnénk ott bóbiskolt
83 2, 2 | Lassan somfordált a gyerek az ajtóig, de a lépcsőn már nyargalva
84 1, 3 | ágaskodva is alig értem föl az ajtókilincset. De bizony akárhogy epekedtem
85 3, 2 | szerecsennek, s tegyük meg ajtónállónak. Hadd ijedjen meg tőle az
86 2, 3 | cicánkat tanította miákolni az ajtónkban, ahogy indultam kifelé.~-
87 2, 11| Kertem alján~Lombot ontva~Vén akácfa vetkezik,~Ablakomba~Búcsút
88 3, 11| áldott napocskát a virágos akácok sorától.~- Nagyanyó - fordult
89 2, 11| Bármi búsan bólogat:~Vén akácom,~E világon,~Nincsen nálad
90 2, 2 | határozza meg az időt, mint az Akadémia nyelvtudományi osztálya.
91 3, 18| meg se mukkant, akárhogy akadozott a hajában a fésű, Piri baba
92 2, 8 | lába, mint a kék posztó.~Akadt a kamrában valami viselt
93 4, 15| nyugovóra térni. Mindig akaratosan csóválta meg a fejét, valahányszor
94 2, 2 | szomszédodét, és nyisd föl akárhol - segíti ki a tanító úr.~
95 2, 10| mentsetek meg tőle!~Azt akarjuk mi is, szegény rózsafáink.
96 2, 3 | kérdeztem csudálkozva.~- Szét akarlak szaggatni, amiért kicsúfoltál -
97 3, 18| esernyőt is tart fölé, mert akármilyen ostoba állat a Mica cica,
98 4, 18| pergett fehér szakállába:~„Akármit csinálok, reszketek és fázom,~
99 3, 15| pártfogásába vette, mintha egymaga akarná megenni az egészet.~- Kettőnknek
100 4, 13| kíváncsi hópelyhek a várost akarták látni.~- Majd meglátjátok,
101 4, 15| botlottam meg, mikor itt akartalak hagyni benneteket. A királyom
102 4, 8 | a kereket a ló nyakába akasztja, úgy lovagol vissza.~Persze,
103 2, 5 | sárkány az ablak kallantyújára akasztva. Fél szeme ott maradt ugyan
104 4, 14| mi ropog?~Erdő csikorog.~Akire én ráfújok,~Elszalad, meg
105 2, 2 | csakugyan létezik-e az a Pétör, akiről hallottam egy történetet,
106 1, 3 | cseresznyéért, mikor még csak akkorácska legény voltam, hogy ágaskodva
107 4, 1 | vászonkötőjével a király ujjáról, s aközben azt súgta a fülébe:~- Uram,
108 3, 5 | álmodtam, hogy én vagyok az ákom-bákom király, akinek sárgarépából
109 1, 6 | mennyországba.~Mindenféle ákombákom is volt belevésve az öreg
110 2, 2 | világtörténelemben, noha nyilván sok alakja megszolgálta a világtörténelemnek.
111 3, 8 | krumplit.~Gabó cica nagy alamuszian körülhízelegte Pankát, s
112 2, 4 | játék az ilyen, Palkó. Nem álarcosbál ez, hanem állatkínzás.~-
113 2, 4 | szomszéd? - léptem oda hozzá.~- Álarcosbált játszom a macskával.~- Nagyon
114 3, 19| visszafütyültem a sárgarigónak:~- Áldja meg az isten azt a tudós
115 4, 15| látta meg senki, és nem áldotta meg senki.~Hanem egy este
116 4, 15| kosarat fontak, s engem áldottak, mikor a munkájuk árán kenyeret
117 4, 15| magzataikat a fák odvában. Áldották a fákat, és a fák boldogan
118 1, 5 | egyre erősödött a zörgés. Alighanem hörcsög motoszkál itt. Gilice
119 4, 5 | eregetve a fehér világba.~A nap alighogy kipillantott délfelé az
120 2, 2 | sajátságos stratégiát vett alkalmazásba. Tudniillik amikor megkapja
121 3, 11| a Nagy utcán az aranyos alkonyatban. A házak előtt most már
122 4, 11| bárányfelhőket,~Csendes alkonyaton~El-elnézem őket,~Ahogy legelésznek~
123 4, 4 | nap az esztendő!~- Áll az alku. Fogadom, hogy három nap
124 1, 2 | arra az egyre is éppen alkudott egy nagy bajuszú juhász.
125 4, 4 | nagy fennen. A nagyszerű alkut nem akarta feleségének elárulni,
126 1, 1 | Forintos uramnak leesett az álla, de azért csak fölbontotta
127 4, 9 | szép almát. Végre abban állapodott meg, hogy nem adja az almát
128 2, 4 | Nem álarcosbál ez, hanem állatkínzás.~- Ó, dehogy! - legyintett
129 2, 9 | vetette magát a rettenetes állatnak.~A szilaj ló megtorpant
130 4, 4 | Ugye, fürge, virgonc állatok, sokat lótnak-futnak?~-
131 1, 2 | hizlalták a szemüket. Ki az állatseregletes bódé előtt ácsorgott, ki
132 2, 4 | ember jól bánik azzal az állattal, amelyiknek hasznát veszi,
133 4, 4 | Harmadnap megint csak nem állhatta az asszony, hogy meg ne
134 4, 1 | Könnyeimet addig el nem állítjátok, ameddig a nincsnek okát
135 3, 15| a dagasztóteknő mellé ne álljak.~- De hát csak nem eszik
136 3, 18| amely úgy széttátotta a két állkapcsát, mint valami ezüstszájú
137 2, 12| faluból vagy csak városból állna.~Képzeljétek el, mi lenne
138 2, 2 | tatárképű, éppen olyan fésűt nem álló bozontú, no meg éppen olyan
139 3, 15| keresztül. Már most meg nem állom, hogy legalább egyszer egy
140 4, 2 | szolgabíró úr elé értek. Elöl állott az öregbíró, markában a
141 3, 15| tanya mögött aztán lesbe álltunk, de nem sokáig kellett várakoznunk.~
142 4, 2 | kezükre támasztották az állukat, s még jobban kimeresztették
143 3, 6 | most már, ugye, meg se állunk a túri vásárig?~Úgy ugrott
144 3, 1 | vigyázz reája, csöndes legyen álma!~
145 4, 9 | sem harapott volna bele az almába, akárhogy kínáltatta magát.~
146 4, 4 | Felverte vele a mackót álmából.~- Már csak megnézem - dörmögte
147 4, 16| fejem fölött. A sárguló almácskák halkan ütődtek össze a panaszosan
148 3, 18| a tormalevél.”~A jó öreg almafa ága azonban kéretlenül is
149 1, 6 | mondom, nem haragudtam én az almafára se, a császárkörtefákkal
150 1, 5 | mint minálunk az alma, az almák olyanok, mintha négyből
151 3, 12| előlem az én szép piros almám, mintha ott se lett volna.
152 1, 5 | azért nem telt bele egy almamegevésnyi idő, már akkor megint körülsüvöltözött
153 1, 5 | híre-hamva se volt körtének, almának. Örültünk, ha csicsókát
154 4, 1 | Hej, túrótlan rétes, álmatlan béles! - keseredett el az
155 1, 4 | kell kóstolnod! Ilyet még álmodban se ettél.~Nemigen kínáltattam
156 1, 7 | álmában, valami nagyon szépet álmodhatott. Reggelre nem volt semmi
157 3, 5 | olyat nem minden emberfia álmodik, mint amilyent én álmodtam.
158 1, 7 | hittem, még csak most kezdek álmodni. Egy hajításra tőlem, vadliliom
159 4, 10| Sohsevolt királya egyszer azt álmodta, hogy kilenc borbély kergeti
160 4, 15| Hallgassátok meg az én álmomat! Maga a király jött el hozzám,
161 3, 18| kanalat is elejti, olyan álmos!~- Így már szeretem a kislányomat -
162 4, 15| szederindás király pedig álmosan verte szét a parazsat az
163 1, 3 | az idén termett először. Álmotokban se láttatok még olyan szépet,
164 4, 11| besötétül,~Elalusznak szépen,~Álmuk a hű pásztor~Virrasztja
165 4, 15| riadtak fel bosszúsan éjszakai álmukból a füzek.~A szederindás király
166 4, 15| mikor fölébredtek a téli álomból, összesúgtak kilevelesedett
167 3, 17| meg visszaragasztottam az alsó hajára.~- Így ni, készen
168 4, 15| öreg füzek. - Jobb lesz, ha alszol, szegény kis ostoba. Nem
169 4, 14| nagyon sokáig hallgatta az altatgatót. - Ki cirógatja az arcomat?~
170 4, 3 | szájacskája. Feje fölött altatót zizegtek a kalászok, a pipacsok
171 4, 3 | sugdostak.~Még tán most is ott aludna, ha a kakukk arra nem repült
172 2, 2 | kiderítette, hogy a nagykendő alul két kis lábacskában, felül
173 4, 5 | találta magas partjai közt, de alva, jégszemfödele, hóterítője
174 3, 6 | vendég! Rétest akar enni az alvég, a felvég!~- Rétest, Garas,
175 3, 11| széle a másikhoz. Mikor az alvégen elkurjantja magát a drótostót,
176 3, 6 | Garas! Szaladd be hamar az alvéget, felvéget: igyekezzék, aki
177 4, 15| zizegéssel hulladozott le az alvó füzek levelére.~
178 3, 15| kalácscipó. Megláttam már azt, ámbár ángyó illegett-billegett
179 2, 12| gondoskodnak a jó utakról, amelyeken a falusi és a tanyai emberek
180 2, 1 | kicsit. - A vonója mindig az, amelyiket felülről húzod. Éppen azért
181 1, 5 | Nincs az az éhes vércse, amelyiknél különben nem értette volna
182 4, 5 | az öreg búbos kemencére, amelynek padkáján Böske meresztgette
183 2, 12| a kövezeten legelészik, amelyről a posztónak való gyapjút
184 2, 3 | három napban, akkor is csak amennyit a két ujjaddal föl bírsz
185 4, 14| felhők, csikorogtak a fák, amerre a hatalmas Szélkirály vágtatott.~
186 2, 2 | és végzetterhes mondat, amiből szemmel láthatóan csak az
187 2, 9 | csak a kert. A virágok, amik éppen olyan csendesek voltak,
188 1, 6 | mindenféle régi könyveket, amikbe cifra papirosok voltak raggatva.
189 3, 8 | eszik olyan ebédet, mint amilyennel engem Panka megvendégelt
190 3, 5 | minden emberfia álmodik, mint amilyent én álmodtam. Azt álmodtam,
191 3, 6 | siessen, aki olyat akar enni, amilyet még nem evett.~A Garas elindult,
192 1, 7 | haza. Repített az öröm, aminél nagyobbat azóta sem éreztem.
193 4, 9 | kereste meg a betevő falatot. Amint egy este hazafelé ballagott,
194 3, 6 | hosszú asztalon! Mintha angyalkezek lebegtetnének valami mesebeli
195 4, 5 | Isten tudja, aki bizonyosan angyalokkal őriztette. Mikor fölnyitotta
196 3, 2 | az íróasztal fölött a kis angyalszobor mind a két kezét a szája
197 3, 15| ez az uras tanya.~- Berec ángyóé - mondta a gyerek, és megemelte
198 3, 15| Berec ángyó? - kérdeztem ángyót, de már akkorra besuttyant
199 3, 15| s búcsút vettünk Berec ángyótól. Hanem addig el nem eresztett,
200 4, 3 | ugyancsak kiabált utána a Bicók Annuska az árokpartról:~- Gyere,
201 4, 2 | a bíró:~- Ne beszéljenek annyian egyszerre, mert nem értjük
202 2, 10| viszi szét a világba, ahány, annyifelé. Vidd, szél, vidd a rózsák
203 2, 2 | nyelvtudományi osztálya. Beérem annyival is, hogy Pétör van, és Pétör
204 3, 18| De lehet ám! Szaladj csak anyádhoz, kérj tőle egy csészike
205 2, 9 | elkedvetlenedett. Látta, hogy csak anyámasszony katonája lesz biz abból,
206 2, 3 | fog. Egyet apának, egyet anyának, egyet meg nekem. Már vitte
207 2, 9 | jobban szeretett apánk, anyánk a világ minden kincsénél,
208 4, 9 | én magának! - S odatette anyja ölébe a mosolygó almát.~
209 4, 4 | az asszony.~- Hagyd el, anyjok, jobban tudom én azt, mint
210 4, 9 | beszegődött kanásznak.~Anyjuk mosással kereste meg a betevő
211 4, 13| elkezdett esni a hó.~- No, anyó - mondta varjú apó a feleségének
212 3, 15| hajoltam le a töpörödött anyókához.~Berec ángyó ernyőt csinált
213 3, 9 | elszomorodtában.~- Nem szép játék. Anyukád is jobban tenné, ha nem
214 3, 20| tükrösködő gyereket! - porolt az anyukája. - Nem csoda, ha már a verebek
215 3, 7 | Gyöngyös aranyfüggő~Terem anyukámnak!”~ ~
216 3, 9 | olyan játék, hiszen azt anyukámtól tanultam.~- Micsoda játék
217 3, 9 | együtt próbálunk kalapot az anyukánkkal. Nekem kell kikeresnem,
218 3, 8 | mikor apuka megkérdezte anyukát, mi lesz az ebéd, az volt
219 3, 9 | telecsepegtetjük a szőnyeget, és aztán anyuval összeveszünk érte.~Egész
220 2, 4 | valakinek? Tudsz-e már segíteni apádnak kenyeret keresni?~- Nem
221 2, 9 | egyszer is megsimogatja az apai kéz!~Pedig nemsokára az
222 1, 7 | Jöttek-mentek az orvosok, apám-anyám egyre sírt. Én meg akkor
223 1, 3 | kaptam, és megfeleltem az apámnak:~- Jaj, apám, meghalt Mátyás
224 1, 1 | S olyan kevélyen nézett apámra, hogy az arcába szaladt
225 4, 3 | úgy kiviszem én az ételt apámuramnak, hogy el se hűl, mire kiérek
226 2, 3 | cethalat nem fog. Egyet apának, egyet anyának, egyet meg
227 2, 9 | létünkre is jobban szeretett apánk, anyánk a világ minden kincsénél,
228 4, 9 | tanácsnál. A szegény fiúk apjuk halála után kereset után
229 2, 2 | beleharaphatott volna egyszerre az aprajából. De hát akit nem annak hívnak,
230 3, 14| a kisbaltát, hasíts vele aprófát!~Elkocogott az én szobalányom
231 4, 16| borsószem, a kölesszemek aprók, mint a mákszem.~- Nini -
232 3, 3 | csöpp szádat, ne bántsd apukádat - kérleltem szépen Pannikát -,
233 3, 4 | Mesélj is majd egyet~Szegény apukádnak,~Úgy, mintha mesélnél~A
234 3, 7 | Aranyóra lánccal~Terem apukámnak,~Gyöngyös aranyfüggő~Terem
235 3, 13| várat is megeszi.~- Ugyan, apus, hogy foghatsz ennyi rosszat
236 3, 19| beugrott az eresz alá:~- Jaj, apuskám, odaadnám a törött lábú
237 3, 9 | valamelyik nap a kislányom.~Aput majd a hideg lelte ki örömében.~-
238 4, 5 | turbékolt, s gyöngyvirágillat áradott be a kis kertből. Puha vánkosán
239 4, 15| áldottak, mikor a munkájuk árán kenyeret vettek.~A negyedik
240 4, 1 | magad, hova lesz a te tenger aranyad. Száz kézen átfolyik, egy
241 3, 15| főhelyre ültetik az Úristen aranyasztalánál.~
242 1, 8 | annyi, hogy lapáttal mérte aranyát, szakajtóval a bankót. Nem
243 2, 2 | köszörűkövekbe, de azért aranyból van a szíve. A tanító úr,
244 4, 18| főkötője,~Lesz ezüstkötője, aranycipellője!”~Most már meg a kislány
245 1, 6 | nyár derekán sárga levelek aranyesője pergett le róla, zuzmós,
246 3, 7 | vetek,~Az aranykrajcárból~Aranyfát nevelek.”~,Fehér liliomszál,~
247 3, 7 | Terem apukámnak,~Gyöngyös aranyfüggő~Terem anyukámnak!”~ ~
248 3, 18| nagyapó az íróasztal alól az aranyfürtöket -, majd kinő az megint,
249 3, 20| hogy göndörödik ki alóla az aranyhaja. Jaj, hátha még a selyemszalagot
250 3, 18| Gallyacskáival belekapott a Piri baba aranyhajába, s el se eresztette addig,
251 3, 18| az olló nem mehetett az aranyhajhoz, az aranyhaj hajolt oda
252 2, 3 | rikkantott, hogy még az aranyhalacska is összerezzent bele. Meg
253 2, 3 | aztán vettem a boltban egy aranyhalat, beletettem egy takaros
254 1, 5 | az, barack. Mégpedig az aranyhúsú csengő barack. A századik,
255 3, 18| aranyhaj, mint kasza után az aranykalász. A Piri baba fél fején éppen
256 4, 16| zacskó fityegett benne, tele aranykölessel. A zacskó akkora volt, mint
257 3, 7 | közepébe~Aranymagot vetek,~Az aranykrajcárból~Aranyfát nevelek.”~,Fehér
258 3, 7 | Julikám?’~„Kertem közepébe~Aranymagot vetek,~Az aranykrajcárból~
259 3, 7 | fán,~Aranyos Julikám?’~„Aranyóra lánccal~Terem apukámnak,~
260 4, 1 | aranyat a ládafiából! Száz aranypengőt, ragyogót, csengőt!~Főudvarmester
261 3, 18| bajuszát.~- Hozom azt az ollót, aranyszálam, de te meg hozzad a macskát.
262 4, 12| vándora már az égen van aranyszélű felhőben.~
263 1, 5 | nőtt volna egy, a gyönyörű aranyszínű körtéknek minden ágát külön-külön
264 3, 18| aranyszívű Pirikémet!~Hiszen az aranyszív megvan, de hol az aranyhaj?
265 3, 18| bántani merné az én aranyhajú, aranyszívű Pirikémet!~Hiszen az aranyszív
266 4, 1 | összetették, s amit kisütöttek, aranytálcán a király elé tették.~- Uram
267 3, 18| mindig kidugja az ablakon az aranytarlót: hadd ázzon, hadd nőjön!
268 3, 13| méhike, meg ne egyétek az aranytermő repcémet!~- Ne bántsd őket,
269 3, 13| vendéget talált Panka az aranyvetésen, hogy még olyat sose látott.~-
270 4, 2 | ne essen róla a gyerek, aratáskor pedig megállítják a toronyórát,
271 1, 1 | kevélyen nézett apámra, hogy az arcába szaladt tőle a vér. Hanem
272 1, 4 | tessékeltek ki bennünket az arcátlanok. Hanem édesapám nagyon értett
273 2, 9 | zászló, s lovasa halálra vált arccal dőlt hanyatt a hátán.~A
274 2, 2 | pedig egy gémberedett kis arcocskában végződött.~- Ki ez, Pétör? -
275 3, 5 | egyik patyolatkezével az arcom simogatva, a másikkal fodorkötőcskéje
276 4, 14| gyerekek, ha letörülgetem az arcukról a verejtéket, mikor nehéz
277 4, 10| hogy kilenc borbély kergeti árkon át, bokron át nagy ollócsattogással,
278 2, 5 | a másikkal:~- Ugye hogy ármányos teremtés vagyok én, kis
279 3, 19| menni. Aranyos búzaföldeken, árnyas gyümölcsösökön, vadvirágos
280 4, 5 | világított legalább a hó, bent árnyék borult mindenre. A szegényes
281 3, 11| Nagy kőfalak nem vetnek árnyékot, nem fogják el az áldott
282 1, 5 | se.~Elég volt neki, ha az árnyékunk odavetődött a gunyhója elejbe.~-
283 3, 11| kocsiút is kizöldült. Az árokparton szép fehér libák legelésznek,
284 4, 3 | utána a Bicók Annuska az árokpartról:~- Gyere, Örzsike, együnk
285 4, 8 | négylovas szekérrel. Nesze ez az árpacipó, élj vele vígan.~Fityók
286 2, 5 | nézett rám, mint valami ártatlan nyúl.~- Tamás, ne haragudj
287 1, 2 | Odakint van édesapád is, árulja. Gyerünk ki mi is, szerencsét
288 2, 12| boltjai felhagynának az árusításokkal? Mit tudna csinálni a sok
289 3, 8 | Előkecmergett a tűzhely alól, nagyot ásított, s unottan kérdezte:~- Mi-a-ó,
290 4, 4 | kezdett egy igen nagy vermet ásni. Nagy zajjal, sóhajtozással
291 2, 10| hozna már virágot. Azért ásom ezeket a gödröket, még ki
292 4, 4 | Jó lesz biz az, apjok! De ássa kelmed még ma, azzal is
293 3, 9 | mint hogy megmosdatja az asszonyt.~- No - mondom -, már mosdani
294 4, 4 | kérdezte:~- Nos, meg van ásva a verem?~- Meg bizony! Olyat
295 2, 2 | ahogy közelebb kerül az asztalhoz, ami attól lehet, hogy roppant
296 3, 2 | felejtett Szélvész kisasszony az asztallábhoz támasztva. Porcelán királyfinak
297 3, 3 | kaptam, s odavezettem az én asztalomhoz.~- Mármost majd csak apuka
298 4, 9 | láttak. Ki lakatosinas, ki asztalosinas lett, a legkisebbik pedig,
299 4, 9 | vele Jóska bátyjához az asztalosműhelybe. Jóska nem tudott hová lenni
300 4, 18| parancsolt mindjárt a kuktákra:~„Asztalt terigetni, ökröt sütögetni,~
301 4, 2 | másik fele úton. Én pedig átadom a szolgabíró úrnak.~Azon
302 2, 11| Viharával,~Nyomorával,~Átaluszod a telet -~Új virággal,~Lombos
303 4, 16| haza. Aranyos dolmányuk átcsillogott a zöld lombokon, ahogy a
304 4, 1 | tenger aranyad. Száz kézen átfolyik, egy szemig elkopik.~Hej,
305 1, 5 | hogy meg ne égessen, s áthajítottam a mezsgyén. Abban a percben
306 3, 11| csendes kis utcán kellett átjönnünk. Erre még kocsi is olyan
307 4, 14| sss, madárnak tengeren átkelni; sss, sss, sss, a harangszót
308 3, 9 | morogtam bosszúsan -, úgy kell átmászni az embernek ezen a ruhahegyen,
309 1, 7 | átvitték a másik szobába, átment vele apa is, az orvos is.
310 4, 1 | Nevenincsig. A ládakulcsot pedig átnyújtotta a kis kuktának.~- Fiamnak
311 4, 5 | szólni, csak odaborult eléje. Átölelte a lábát, és sírt, mint a
312 4, 5 | Böske közéjük toppant, s átölelve az egyiknek jeges derekát,
313 4, 10| de akkorára a legyecske átröpült a gerendának a másik oldalára.~
314 3, 5 | lugasszőlő.~- Tessék hozzám átsétálni - hívta ki magához a világhíres
315 3, 2 | megfonom korbácsnak, s átszólok a másik szobába:~- Gyere
316 1, 7 | semmi. Édesanyánk elájult, átvitték a másik szobába, átment
317 2, 3 | takaros üvegmedencébe, és átvittem Csipetkéhez.~- Itt a hal,
318 3, 6 | juhászlegényt: gyerünk, atyafi, tisztálkodni! Anyuka meg
319 2, 9 | iskolába.~Nem cserélt volna biz avval egyikünk se. Mert minket
320 4, 17| tartott a pipáragyújtás, de azalatt a szellő föllebbentette
321 3, 18| kopasz lett, akár nagyapó. Azazhogy ezt csak nagyapó mondta,
322 3, 5 | szakácsné a világhíres ozsonnát, azé legyen az az egy szem pattogatott
323 3, 18| hullámzott a hajtenger, mint azelőtt. Hanem Piri babának nem
324 3, 13| dicsekedett velük Panka.~- Azokban terem a repcemag, most kell
325 2, 10| egyebet nem tudunk adni azoknak, akiket szeretünk. Még Pannika
326 2, 2 | párát. Szívja, szívja, de azonközben egyre visszavonulóban van
327 3, 9 | bánatában kinek az orra ázott le, ki meg a szemét felejtette
328 3, 18| ablakon az aranytarlót: hadd ázzon, hadd nőjön! De persze esernyőt
329 4, 18| végigsimogatja:~„Ne félj, a babádat ruhátlan nem hagyom,~Bíborköntösömet
330 3, 4 | mintha mesélnél~A hajas babádnak:~„Volt egy szegény ember~
331 3, 18| a történet, hanem a Biri babáéról is. Szép, nagy hullámos
332 3, 17| leemelte a fátyolt a legkisebb babájáról. Tetőtől talpig arany volt
333 3, 17| Bözsike az ezüstbe öltözött babáját előhúzta.~- Ez a grófkisasszony
334 3, 17| már igen - nyugodott meg a babák királynéja.~Ez csakugyan
335 3, 9 | tenyerecskéivel. - Most a babákat mosom sorra.~Hanem a babáknak
336 3, 9 | babákat mosom sorra.~Hanem a babáknak nyilván nem tetszett annyira
337 3, 17| Így ni, készen volt a babakocsi, csak cérna kell bele húzónak -
338 3, 17| odahúztam az asztalon a babakocsit Böske húgom elé.~- Itt a
339 3, 16| volna mosni a világ minden babakötőjét.~De csak nem ért az a Vilmácska
340 3, 19| odaadnám a törött lábú babámat egy pohár friss tejért.~
341 3, 16| a világba szép, értelmes babanyelven:~- Ga-ga-ga-gi-gi-gő!~Megértette
342 3, 17| csimpeszkedett, és tessékelt befelé a babaszobába.~- No, gyere, bácsim! Nézd
343 3, 13| helyén.~- Csupa kis zöld babok - dicsekedett velük Panka.~-
344 2, 9 | Egy törött lábú porcelán bábu. Azt nyomta a markába az
345 3, 16| történt, Vilmácskát még akkor babucinak hívták, és bölcsőben rengették.
346 4, 18| most mind beesik;~Elázik a bábum kimosott ruhája,~Vasárnap
347 4, 3 | Ka-kukk, ka-kukk, kis babus, gyer, keress meg, hogyha
348 2, 1 | igyekezne örömet szerezni a bácsikájának. A nádsípot neki adta a
349 3, 6 | Ijedtemben elejtettem a bádogjuhászt a lépcső alján, nyakig merült
350 3, 3 | mályvarózsa levele? Mit álmodott a bagoly az éjszaka? Mit dolgoznak
351 2, 10| rózsát. Fáradtan ing-leng, bágyadtan mosolyog, s ahogy hozzáérünk,
352 1, 8 | ha hírét hallotta valaki bajának, maga sietett oda a segítséggel:~-
353 4, 18| tud orvosságot a király bajáról,~Hol az a bölcs ember, aki
354 1, 8 | ember panaszolta neki a baját, azt mind azzal vigasztalta
355 1, 8 | alája nagy jajszóval:~- Nagy bajban vagyok, lelkem. Elvitte
356 2, 8 | legényt:~- No, Palkó, mi bajod volt tegnap? Tán megette
357 4, 5 | Nekem nem is volt semmi bajom, nagyanyóka volt beteg.~-
358 3, 18| azt hajasan, kopaszon is bajosan. De látod, a Biri baba már
359 3, 16| ijedten pödrött egyet a bajuszán.~- De hiszen nem nyár az,
360 4, 10| borotváljuk le azt a három szál bajuszodat!~De vitte is ám a Sohsevolt
361 3, 3 | vevőket azzal a te kajla bajuszoddal. Fölfordítod a széket, összetöröd
362 4, 10| pislogott lefelé a három szál bajuszra.~- No, ezért meglakolsz! -
363 4, 10| Sohsevolt király a ritka szép bajuszt, úgy, hogy szinte elakadt
364 1, 2 | éppen alkudott egy nagy bajuszú juhász. Valami szép pávaszemes,
365 1, 4 | szemű gránáttal, az aranyos bakatorral: rájuk se néztem.~- Nem
366 2, 12| becsülöd-e többre, vagy a bal szemedet?~Erre a kérdésre
367 4, 8 | az apja megsokallta sok balgaságát, azt mondta neki:~- Kocsiút
368 3, 1 | hófehér kötőbe.~Dalolgatva ballag, egyes-egymagába,~Virágtestvérkéi,
369 4, 14| fönt az égen szép lassan ballagni kezdtek a bárányfelhők.
370 1, 4 | hazafelé, de olyan búsan ballagtam, mint akinek az orra vére
371 2, 3 | Megfogta a kezemet, és ballagtunk lefelé.~- Az ám, csakhogy
372 2, 2 | ezer év az idők rokkáján, a balsors nagy megpróbáltatásnak tette
373 3, 6 | ott felejtette magát nagy bámulatában, hogy még tán ma is ott
374 3, 14| ebbe a fejecskéjét, és bámult bele nagyon szigorúan a
375 2, 5 | Csapzott szőke hajával, bánatos kék szemével itt látom magam
376 4, 15| levelet.~- Velem ne úgy bánj, mint a többi fűzfával!
377 1, 8 | mérte aranyát, szakajtóval a bankót. Nem is mondta a bátyjának,
378 2, 2 | lenni. Harmadszor, itt úgy bánnak az emberrel, hogy az édesszülője
379 2, 4 | mosolyogtam el magam -, Cirmos sem bánt senkit. Okos ember jól bánik
380 2, 4 | Azért, mert akkor nem bántanám. Azt tanultam az iskolában,
381 1, 7 | a magad országába. Mért bántanának téged, mikor te se bántasz
382 1, 7 | bántanának téged, mikor te se bántasz senkit.~Azzal befordult
383 2, 4 | Bácsi kérem, hiszen nem bántok én senkit!~- No látod, fiam -
384 4, 18| Mért haragszol reám? Sohse bántottalak!” -~Kerekre nyitotta a csöppség
385 1, 6 | csillogott a szeme mindig, bár máskülönben fáradt és szomorú
386 1, 5 | hallod-e, Imre fiam, míg a barackban tart, mindennap hozz egyet
387 1, 5 | mégiscsak elveszett a száz barackból egy, a legszebb, a legérettebb
388 1, 5 | szőlő, megöregedett a csengő barackfája is, ritka rajta a levél,
389 1, 5 | volt a Gilice bácsi csengő barackjának. Azt most is megáldotta
390 1, 5 | egy hét múlva is a csengő barackkal álmodtam, amit jutalomképpen
391 2, 12| Mit tudna csinálni a sok bárányával, krumplijával, kukoricájával,
392 1, 5 | mérgesség. Azt hiszem, a nagy báránybőr sapkájában tartogathatta,
393 4, 14| lassan ballagni kezdtek a bárányfelhők. Megérkezett Szellőcske
394 4, 11| NAGYON~ ~Szeretem én nagyon~A bárányfelhőket,~Csendes alkonyaton~El-elnézem
395 3, 13| belőlük akkora nyáj, hogy báránynak is sok lett volna. Több
396 1, 6 | elkocsikázott valami régi barátjához.~- Most az egész velő az
397 3, 14| Papucs a korcsolyával hogy barátkozik össze? Meg esernyő mellé
398 1, 6 | meg különösen szerettem barátkozni, hanem azért az én fám mégiscsak
399 2, 5 | egyszer a sárkány össze nem barátkoztat bennünket. Nem kell megijedni,
400 2, 10| köszönjük is alássan a barátságodat, ámbátor hasznát nemigen
401 2, 5 | ugyan a holdban, de annál barátságosabban hunyorgott a másikkal:~-
402 2, 12| eszébe, hogy fölmondja a barátságot a városnak, és kőfallal
403 4, 5 | a nagyanyó száz ránccal barázdált, de boldogságtól ragyogó
404 4, 15| álmodtam, tele vagyok ezüstös barkával - zizegte szelíden az egyik
405 2, 5 | dühösen a tüzet valami sötét barlang fenekén, hanem úszkált szép
406 4, 4 | szedte-vette magát, hogy barlangja felé a sűrűbe osonjon.~-
407 4, 4 | lármát csapni.~Kibújt a barlangjából, odacammogott az emberhez,
408 3, 15| konyha földjén, fényes, barna hátú, piros púpú kalácscipó.
409 3, 17| kisasszonybaba is, de még bárókisasszony baba is.~- Hej, szegény
410 2, 9 | húgom finom úrigyerek volt. Bársonyból szabták annak még a hétköznapi
411 2, 8 | Odaadtuk neki. A király bársonycsizmájának nem örült volna úgy meg
412 4, 10| akkor repül föl a piros bársonypaplanról egy icike-picike legyecske.~-
413 4, 18| Bíborköntösömet feldaraboltatom.~Bársonyrokolyája, selyem főkötője,~Lesz ezüstkötője,
414 2, 5 | Ő gyáva, mint a nyúl, én bátor vagyok, mint az oroszlán.”~
415 2, 9 | az édesapám, miért?~Annyi bátorsága sose volt szegénynek, hogy
416 1, 3 | ez az igazság?~Hirtelen bátorságra kaptam, és megfeleltem az
417 4, 5 | vele, töprengés nélkül, bátran nekivágott az éjszakának.
418 4, 14| ha akkora leszek, mint a bátyám, akkor majd én is megpróbálkozom
419 4, 9 | az almát beviszem István bátyámnak a lakatosműhelybe, tudom,
420 4, 14| de jaj nekem, sietek, bátyámuram közeleg!~A kék szemű fodormenta
421 4, 9 | szalasztották, lekerült vele Jóska bátyjához az asztalosműhelybe. Jóska
422 1, 8 | bankót. Nem is mondta a bátyjának, hogy nem ad, inkább azt
423 1, 8 | pénzt olvasgatott, s ahogy a bátyját meglátta, mérgesen taszította
424 2, 3 | akarja megengedni, hogy beálljak halásznak - dobogott ki
425 3, 12| volt mit tenni: magam is beálltam borjúpásztornak, illendő
426 4, 5 | ajtót, a hideg lehelete becsapott a törött ablak papírral
427 3, 12| világgá nem űzöm!~Azzal becsaptam az ajtót, s azóta nem hurcolok
428 4, 1 | tisztel a pék. Vékával méri becsületed, mogyoróhéjjal a hiteledet.
429 3, 20| nézek tükörbe, mégis nagy a becsületem a háznál.~Bezzeg nem gorombáskodott
430 2, 12| nekem, hogy a jobb szemedet becsülöd-e többre, vagy a bal szemedet?~
431 3, 3 | világból; bizony meg is becsülöm őket. Nyílik-e már a hársfavirág?
432 2, 12| éntőlem azt kérdezné, a falut becsülöm-e többre vagy a várost, azt
433 2, 9 | métáztunk az iskola kertjében, bedugta a fülét, hogy ne hallja
434 4, 17| igyekeznek -, mindenkit beér, akit meglát.~- De még el
435 4, 16| napot, a délit meg mind beeregette.~- No, öreg vadalmafa -
436 2, 3 | nem is táncolt már, mire beértünk, összeforrázva, élettelenül
437 2, 3 | mikor Csipetke nagy lihegve beesett az ajtón.~- Gyere hamar,
438 4, 18| padlásunkra az most mind beesik;~Elázik a bábum kimosott
439 4, 5 | mezítláb, hajadonfővel. A befagyott pitvarajtó nem akart kinyílni.
440 1, 6 | az édesapám, s hamarosan befejeztük a sétát.~Délben csak hárman
441 4, 1 | volna már a ládafiába is, ha befértek volna. Kapkodtak fűhöz,
442 3, 6 | is azt akartam mondani. Befoldjuk az egyik sarkával a másikat!~
443 2, 4 | nem szóltam semmit, csak befordultam a kamrába, és kihoztam egy
444 3, 3 | polcról azokat a drága jó befőtteket. Úgy, úgy, csak rúgd fel
445 3, 5 | csupa dinnyehaj! Egyedem, begyedem: de mi lesz most már énvelem?~
446 1, 1 | befordult, de még onnan is behallatszott a nagy jókedve.~Az öreg
447 1, 7 | leveri a tündöklő porát. Behasítja a szárnyát. Tán még a koronáját
448 2, 2 | a tejet egy nagykendőbe. Beható vizsgálat kiderítette, hogy
449 2, 10| mintha ezüst porzóval volna behintve.~- Jövök már egész hadammal
450 1, 8 | a legszebb síremléke. A behorpadt sír felett kicsiny körtefaerdő
451 3, 14| volna én, de fázott a kezem. Behunyta a kályha parazsalló szemét,
452 1, 7 | hittem, meghasad a szívem. Behúzódtam a sarokba haragos-dacosan,
453 1, 5 | ember volt, hogy nyárfának beillett volna a dűlő végére.~Hanem
454 3, 15| tornácú, cseréptetejű, városba beillő, őszirózsák kukucskáltak
455 1, 1 | rá. Beviszlek a városba, beíratlak a nagy iskolába, hogy szégyent
456 1, 5 | barack, amiért fél világot bejárt az egyszeri királyfi. Ezt
457 2, 12| falusi és a tanyai emberek bejönnek a városba.~Az az igazság,
458 3, 2 | Hát te akkor hogy mertél bejönni?~- Én? Hiszen én csak a
459 1, 7 | pillangókirály.~Mire apa bejött, Margitka nyugodtan, csendesen
460 4, 16| Biz ez csak egy istenadta béka volt, a békáknak is csak
461 4, 16| papucsoshoz. De annyi pirinyó békácska rezzent arra föl a fűből,
462 4, 16| nevelje föl az öreg a kis békáit békességben.~Az ám, csakhogy
463 4, 16| egy istenadta béka volt, a békáknak is csak a szegényebbjéből
464 2, 7 | az egérlyuk is ház, meg a békalyuk is?~- Az is ház, Palkó!
465 4, 3 | hogy elmaradtak tőle, mikor bekanyarodott a dűlőútra, a rozstáblák
466 4, 7 | Kendermagba egy kis csirke bekapott.~ ~
467 4, 10| belenyúlt a bögrébe: úgy bekente édes mézzel a király fájós
468 3, 3 | kenyeresboltnak nem hagysz békét, apuka? Igazán nem tudom,
469 3, 3 | Majd ad neked anyuka, csak bekeverd a ruhádat azzal a csokoládétortával.
470 3, 3 | ne haragudj, nézz rám - békítem kérő szóval Pannikát -,
471 3, 14| Pedig már az alkonyat is bekönyökölt az ablakon, s rálehelte
472 3, 15| karikásostoros kanászgyerek, s beköszönt nagy alázatosan:~- A kenyeremért
473 3, 13| elfogy is.~Egyszer aztán beköszöntött a nyár. Harmat addig öntözte,
474 3, 5 | forgószél. Szakácsnésan bekötve a feje a forgószélnek, marékra
475 1, 4 | szőlő-e a petrezselyemszőlő?~Bekotródtam a szoba sarkába, s tán még
476 2, 1 | megnyugodott Gyuszi, meg is békült. Különösen, ahogy végighúzta
477 3, 2 | kisasszony!~Szélvész kisasszony bekukkant az ajtón, de csak a fejével,
478 3, 5 | tenni, utoljára mégiscsak bekukkantottak a kislányok az abrosz alá,
479 4, 17| s a piros szárnyú pille bekukucskált alá. Nem mondta, hogy mit
480 1, 6 | simogatta meg apám a hajamat. - Belátod már, buksi, hogy milyen
481 2, 3 | Ezt nyilván Csipetke is belátta, mert most már akkorát rikkantott,
482 2, 5 | másikénak, nagyot ránt rajta, beleakaszkodik a zsinegébe, s odavontatja
483 3, 12| Gömbölyű, puha ujjacskáival belebökdösött a tenyerembe.~- Micsoda
484 3, 15| és nagyon szeretett volna belebújni.~- Jaj, a kutyák! - pityergett
485 3, 12| bizony már a sapkámba is belebújtam.~- Apu, eredj ki a vásárba.~-
486 4, 12| megvédelmezlek, csöppikém. Belebújtatlak egy pohárkába. Leviszlek
487 2, 6 | szakajtó. Utoljára mégis csak belecsapott a tenyerembe.~- Hol van
488 3, 3 | sehol sincs kosárba úgy belecsorgatta Pannika a senki se látta
489 3, 3 | bele.~Senki se sütte cipó belecsusszant a senki se látta mézbe.
490 4, 5 | közt maradt belőle, az is belecsúszott a kis patakba nagy loccsanással.~
491 3, 2 | Apu megszégyelli magát, belecsúsztatja a zsebkendőt a papírkosárba,
492 4, 4 | Farkasvermet ások, és a koma majd beleesik.~- Jó lesz biz az, apjok!
493 3, 9 | kiáltottam, hogy mind a hárman belefehéredtünk, csak Panka tette össze
494 2, 6 | akarta tömködni, hogy több beleférjen, de én kikaptam a kezéből
495 3, 15| kinyitottam. Abban a percben Panka belefogódzott a zsebembe, és nagyon szeretett
496 4, 14| megrázkódott, egyszer-kétszer belefújt az arany sípjába, hát, uram
497 2, 3 | halászinas úgy, hogy egyszerre belehajította a kezében levő mákos rétest
498 3, 20| Tükrös Kata, de annyira belehajolt a hordóba, hogy belepottyant.~
499 2, 2 | volt, hogy négy Péter is beleharaphatott volna egyszerre az aprajából.
500 1, 5 | almát, mégse jutott eszembe beleharapni. Bizonyosan megakadt volna
501 3, 5 | ám, de egy éhes ürgefiók beleharapott a sárgarépa sarkantyú taréjába.
502 2, 4 | keservesen miákolt, hogy majd belehasadt az ember füle. Palkó azonban
503 4, 1 | szétnyitotta a markát, s belehullajtotta a lisztet a főkincstároséba.~-
|