Rész, Fejezet

 504       4,  2 |                    szemrevaló a falu, olyan beleillők a lakói. Mezítláb járnak,
 505       2,  2 |                    egészet, csak egy kicsit beleizzadt.~- No, most csukd be a könyvet -
 506       4,  2 |                csicseri harangozó ijedtében belekapaszkodott a harangkötélbe, s akkorát
 507       1,  3 |           testvéreidet!~Mikor a testvérkéim belekapaszkodtak a két karomba, édesapánk
 508       3,  18|               tanácsot adni. Gallyacskáival belekapott a Piri baba aranyhajába,
 509       3,  13|                   nap süt, úgy ragyog, hogy belekáprázik az ember szeme.~- No, apum -
 510       3,  20|                  ott termett a hordónál, és belekukucskált a vízbe.~Lám, milyen szépen
 511       4,  10|                   az udvari bolond, s azzal belenyúlt a bögrébe: úgy bekente édes
 512       1,  2 |                      mondta a juhász, ahogy beleolvasgatta a pénzt az édesapám markába. -
 513       3,  20|                  belehajolt a hordóba, hogy belepottyant.~Jó szerencse, hogy a Pajtás
 514       4,  1 |               király, mikor a főudvarmester belerázogatta a tenyerét az övébe. - Mindnyájuknak
 515       3,  12|                      hogy nem csudálnám, ha belerekedtünk volna. Csak úgy pihegtünk
 516       4,  1 |                    túrótlan rétes, álmatlan béles! - keseredett el az egyszeri
 517       3,  18|                     Piri baba pedig annyira beleszeretett a nagyapó tudományába, hogy
 518       3,  15|            sütögetek, lelkem. Tudja, nagyon beleszoktam negyven esztendőn keresztül.
 519       2,  2 |                   elvész, s néha öt perc is beletelik, mire újra felbukkan kócos
 520       4,  5 |                     megint erőt vett rajta. Beletemette a fejét a vánkosba, s csak
 521       4,  8 |                      lenyesett két gallyat, beletette a patakba. Aztán megette
 522       2,  3 |                     boltban egy aranyhalat, beletettem egy takaros üvegmedencébe,
 523       4,  1 |                    volt, az is beletörött a beletlen kenyere keletlen hajába.~- 
 524       4,  1 |                egyetlenegy foga volt, az is beletörött a beletlen kenyere keletlen
 525       3,  3 |                csinálsz a te kis lányodnak! Beleülsz a mézesboltnak a kellős
 526       4,  15|                   favágó a fácska tövébe is belevágta a fejszét, de a többiek
 527       1,  6 |                Mindenféle ákombákom is volt belevésve az öreg fa derekába, s én
 528       3,  6 |                     nagy készségesen, s úgy belevetettem magamat az öreg karosszékbe,
 529       3,  14|                     úgy?~Kilibbent Csirike, belibbent Birike, és azt kérdezte:~- 
 530       3,  8 |                   Panna.~- Kenyeret, haját, bélit, háromfélit.~Elfanyarodott
 531       3,  15|                 lobogtatna valaki:~- Kerülj beljebb, szegény vándor!~Kis kanászgyerek
 532       3,  2 |                   ablakban.~- Kimarkolászta belőlünk a földet Szélvész kisasszony.
 533       1,  1 |                olyan rengő léptekkel ment a belső szobába, mintha ki se akarna
 534       3,  3 |                   kenyér, piros hajú, fehér belű! Itt a friss szamóca, piros
 535       4,  7 |               Szénaboglyát szétrugdostam,~S belüle~Kilátszott egy kis egérnek
 536       2,  1 |                      A nádsípot neki adta a Béluskának egy körtemuzsikáért. S ahogy
 537       2,  3 |                vagyunk szép békességben. Ha bemegyek hozzájuk, mindig Csipetke
 538       3,  6 |                    tisztálkodni! Anyuka meg bement a menyasszonyt öltöztetni,
 539       1,  6 |                  nevetve mutogatta a furcsa bemetszéseket.~- Ezt a szívet én vágtam
 540       4,  16|                 délután a másik pártfogó is bemutatkozott. Egyszer csak látom, hogy
 541       4,  17|                  nagyapó elhagyott az úton. Benéztek ők is: mi volt a talicskán,
 542       2,  10|                    hogy jobb fekvése legyen bennük letarolt fejeteknek. Azért
 543       4,  5 |                     a törött ablak papírral beragasztott fiókján. Böske megborzongott,
 544       3,  18|            falevelek nyelvén, egyszerre úgy beragyogta az öröm orcáját, hogy még
 545       4,  18|                    a fejszék, sírnak erdők, berkek,~Recsegnek, ropognak a gyümölcsös
 546       1,  3 |               legszebb szem cseresznye. Úgy beropogtattam én azt, mintha soha ott
 547       3,  11|              macskáját is.~Mire hazaértünk, besötétedett. Az utcai olajlámpák nagyon
 548       4,  11|                      Sugarakból fonva.~Mire besötétül,~Elalusznak szépen,~Álmuk
 549       3,  15|            kérdeztem ángyót, de már akkorra besuttyant a szobába. Mikor kijött,
 550       3,  8 |                  hozd be a pulykapecsenyét!~Beszaladt Vilmácska, patyolat a ruhája,
 551       3,  5 |                 tanyában - dörmögött bele a beszédbe a Fillér kutya is az asztal
 552       4,  9 |           valamennyien legjobban szerettek, beszegődött kanásznak.~Anyjuk mosással
 553       3,  16|                   kakasdivat: tudja az, mit beszél. Hárman fogták, ketten szappanozták
 554       4,  12|                    a tenyerembe is hullott. Beszélgetek vele.~- Nini, csöppike!
 555       1,  8 |                  pedig a szél se fújta.~Mit beszélgetett az öreg fa meg az öreg ember,
 556       3,  16|                    vele, a lekvárosfazékkal beszélgetett-e, vagy szénvonóval táncolt?~
 557       4,  5 |                 Vigyázz, kisleányom, szépen beszélj vele.~Böske megrázta kibomlott
 558       4,  2 |                     megszólalt a bíró:~- Ne beszéljenek annyian egyszerre, mert
 559       1,  8 |                  állni.~De két határban nem beszéltek az emberek Sebaj Tótról,
 560       2,  9 |                ábrázatú, kevély katona. Azt beszélték róla, hogy csak egyszer
 561       1,  6 |                    hogy milyen oktalanságot beszéltél?~Megszégyenlettem magam,
 562       1,  6 |                  tudtam, hogy nagyon okosan beszéltem, mert nagyapó nagyon kicsi
 563       4,  4 |                   fizetek? Ej, arról nem is beszéltünk, egészen elfelejtkeztem
 564       4,  16|                  öreges nyugalommal. - Majd beszélünk még efelől egymással. Elküldöm
 565       1,  8 |                gyerekeknek hagyom, ha engem betakarítanak az Isten csűribe.~S végigsimogatta
 566       3,  13|                     baj ne érje a vetést.~- Betakarom a szél elől is - fogadkozott
 567       1,  7 |                  orvos is. Magam maradtam a beteggel.~Egyszerre valami zúgást
 568       3,  3 |                  még csak ez hibázott, hogy betelepedjél a cukrászboltba címernek.
 569       4,  5 |           elláthatott. A nagy hófúvások úgy betemették az apró tanyaházakat, hogy
 570       3,  2 |                   Jaj, dehogy merném én ide betenni a lábamat!~- No, jól van -
 571       1,  1 |                  fia nem szorult arra, hogy betintázza az ujját.~No, akkor én nagyon
 572       4,  18|               ajtaja egyszer csak csikorog.~Betipeg egy lányka, icike-picike,~
 573       2,  10|               szétomlik. Illata még egyszer betölti az egész kertet, szirmait
 574       3,  6 |                    annyi baja történt, hogy betörte egy kicsit a porcelán fejét.
 575       1,  6 |                    elnézelődtem. Girbegurba betűk, nagy papmacska-hernyók
 576       2,  2 |                    ez mint jelmondat vastag betűkkel van nyomtatva az olvasókönyvben.~
 577       3,  14|         íróasztalomhoz. Tollal szántogatni, betűmagot vetni, seholnincs kertemben
 578       1,  1 |                     apja hírből se ismeri a betűt, mégis megsüvegeli még a
 579       3,  19|                   volt az első szava, ahogy beugrott az eresz alá:~- Jaj, apuskám,
 580       2,  6 |                 karon a nagy erőművészt, és bevezettem a konyhára.~No, a tollért
 581       1,  1 |                nekünk is szükségünk van rá. Beviszlek a városba, beíratlak a nagy
 582       1,  1 |                   megsajnáltam, mikor engem bevittek a városba tanulni, Gyurka
 583       3,  2 |                  szófogadatlan királyfival? Bezárjuk a pincébe?~- Megijedne szegényke.~- 
 584       4,  18|                babádat ruhátlan nem hagyom,~Bíborköntösömet feldaraboltatom.~Bársonyrokolyája,
 585       4,  3 |                   ugyancsak kiabált utána a Bicók Annuska az árokpartról:~- 
 586       2,  6 |                      Hol van hát az a híres bicska?~- Hohó, pajtás, előbb meg
 587       1,  2 |                  bódé előtt ácsorgott, ki a bicskahányást nézegette, ki meg a mézeskalácsos
 588       1,  1 |                    ráadásul még a nyeletlen bicskámat is neki adtam volna.~Hanem
 589       1,  3 |              világon.~- Nem is igazság az - biggyesztettem el durcásan a számat.~- 
 590       1,  6 |               törött kard van a fába vágva, bilincs van a markolatán. Ezt nagyapó
 591       4,  17|                   csörög a szarka is, ahogy billegeti a farkát a mezsgyeszélen.~- 
 592       3,  14|              küszöbön találkoztam Csiribiri Birikével. Szalmakalap a fején, virágos
 593       1,  2 |                     tömérdek ködmön. El nem bírjuk mi azt szaggatni, ha mindennap
 594       2,  12|                   falu termeli. De bizony a birka sem a kövezeten legelészik,
 595       1,  2 |                  száz pengőért, most meg öt birkának a bőréért oda a száz pengő.~- 
 596       1,  2 |                markába. - Az elébb huszonöt birkát adtam el száz pengőért,
 597       2,  6 |                     Gyurka, mintha a hangya birkózna a kapufélfával - törülgettem
 598       2,  6 |                 Gyurka? - kérdeztem tőle.~- Birkózom a fával - azt mondja.~Én
 599       3,  12|                Nehéz lenne a tarisznya, nem bírnád a zsákot. Hozz inkább egy
 600       4,  2 |                     föl van írva a csicseri bíróék kéményébe korommal. Ott
 601       4,  2 |                     párja ész dolgában az ő bírójuknak! Ugyan mit szól majd a szolgabíró
 602       3,  16|               szivárványos kútból, azóta se bírom a jobb karom. Vilmácska
 603       4,  2 |                     ott ne fogná a csicseri bírót maga helyett szolgabírónak!~
 604       2,  8 |                   testvéremnek.~Szerencsére bírtunk még egy pár ócska csizmát
 605       1,  2 |                    vásárban. Mindenki abban bizakodik, hogy ahol ilyen sokan vannak,
 606       2,  6 |                  Majd leszek én még az is - bizakodott Gyurka, s azzal megint nekigyűrkőzött
 607       4,  4 |                  meg ne szólítsa az urát.~- Bízd csak rám, nem lesz ott semmi
 608       1,  5 |                odajárt a fa alá. S nem volt bizodalma még magában sem. Azt mondta
 609       4,  3 |                  Isten tudja, mit álmodott, bizonyára megfogta álmában az aranyos
 610       2,  9 |                      hiába dicsekedett a jó bizonyítványaival: az apja csak vállat vont
 611       3,  12|                    bocit, amit uramapám rám bízott.~Szegény uramapám unta már
 612       3,  6 |                    foghatsz a vőlegénnyel - biztatott Pannácska.~- Táncolhatsz
 613       1,  8 |                ember, ki tudná azt? Csak az biztos, hogy Sebaj Tót Antal föl
 614       3,  9 |                    ajtóban. Szakácsnénk ott bóbiskolt a konyhaszéken, Panka pedig
 615       3,  12|                   kopogós csizmája van a ti bocikátoknak! Egész délután csak úgy
 616       3,  12|                   isten a dolgát annak a mi bocinknak, hogy már a díványomról
 617       3,  12|                   Panka -, de most beérem a bocival is.~- Az ám, lelkem - vetem
 618       2,  9 |                    hősöm, meg tudsz-e nekem bocsátani? - kérdezte el-elfúló hangon,
 619       3,  6 |                nemhogy a bádog juhászlegény bocskorát ‑ szabódtam a nagy tisztességtől.~- 
 620       3,  6 |                    is megszégyelltem magam, bocskoron csíptem a juhászlegényt:
 621       3,  6 |              tornácra.~- Hát hol az a sáros bocskorú vőlegény, hadd nézzek a
 622       1,  2 |             szemüket. Ki az állatseregletes bódé előtt ácsorgott, ki a bicskahányást
 623       1,  8 |                      bátya, ha nekem adod a bodomi rétet - szegezte testvérére
 624       3,  3 |                     tornác ez a mienk, ha a bodor babát férjhez adjuk a pléhhuszárhoz,
 625       3,  15|               rácskerítésen. Kéményéből úgy bodorgott ki a füst, mintha kendőt
 626       4,  5 |                    már te meg? Főzzek neked bodzateát?~- Ne főzz nekem semmit,
 627       4,  10|                 bolond, s azzal belenyúlt a bögrébe: úgy bekente édes mézzel
 628       4,  2 |                  Úgy elszaladtak a csicseri bölcsek, hogy máig se álltak meg.
 629       4,  2 |              hajnali harmat útban találta a bölcseket, s a kelő nap is elbámult
 630       4,  18|          doktorainak bosszúsan legyintett:~„Bölcsekkel az időt ne lopjuk, azt mondom,~
 631       2,  9 |                    az úrfival - mondta nagy bölcsen Kőmives Pista, aki arról
 632       4,  10|                bölcsnek, hogy tanuljon tőle bölcsességet az egész királyi udvar.
 633       4,  10|              bolondot pedig megtette udvari bölcsnek, hogy tanuljon tőle bölcsességet
 634       3,  16|                  akkor babucinak hívták, és bölcsőben rengették. Onnan lebegtette
 635       3,  16|                     igaz volt, mert ahogy a bölcsőből kikerült Vilmácska, többet
 636       4,  14|                    hallatszott a levegőben.~Böm-böm-böm, aki tud,~Jól teszi, hogyha
 637       4,  14|                 szemű eső, s valami ijesztő bömbölés hallatszott a levegőben.~
 638       3,  16|                   kislány kisvártatva olyan bömböléssel szaladt vissza az iskolából,
 639       4,  5 |                     nagy pelyhekben, a szél bömbölve szórta szét a csendes pusztaságon.
 640       3,  13|                     a világ minden furulyás bogara se.~Így aztán nem lett semmi
 641       3,  13|                      láttál te már furulyás bogarat?~- Nem én, te bogarak pásztora.
 642       2,  12|                 búzamezőket, a legelőket, a bogárhátú, kertes kis házakat a palotás
 643       4,  16|                  úgy hemzseg a milliom apró bogárka. Valóságos vadon erdő ez,
 644       3,  13|                     se hallottam a furulyás bogárnak.~- Gyere hát, nézzed!~S
 645       3,  14|                    oldozgatta, nagykendőjét bogozgatta Csiribiri Birike.~De kedvetlenül
 646       3,  9 |              kéményt mosogatni? Csak a régi bográcsokat hordtam le a padlásról.
 647       3,  8 |                   Panka mérgében megkapta a bográcsot, a bogrács mérgében megsütötte
 648       2,  10|                rózsa illata, azt gondolja a bohó, megint kitavaszodott már.~
 649       2,  1 |                ugyancsak kotródott befelé a bohóka. Attól félt szegényke, hogy
 650       3,  14|                     Már csak megnézem azt a bohókát - surrantam ki a konyhába,
 651       3,  6 |                       Tyuhaj - ütöm össze a bokámat -, ennek már fele se tréfa!
 652       2,  10|                  temetünk, Pannikám.~Szelíd bókolással fogadnak bennünket a rózsafák,
 653       1,  4 |                    nagy levelű szőlőgallyak bókolgattak körülöttünk, büszkén mutogatva
 654       3,  15|                  nem eresztett, míg föl nem bokrétázott őszirózsával.~A tanya mögött
 655       1,  6 |                 nekik hova szállni, virágos bokrokkal megáldott gyümölcsfákkal
 656       4,  10|                   borbély kergeti árkon át, bokron át nagy ollócsattogással,
 657       1,  7 |                környéket. Megbújtunk minden bokrot, megkutattunk minden faodút.
 658       2,  11|                    E világon,~Nincsen nálad boldogabb!~Viharával,~Nyomorával,~
 659       2,  12|             egyetértésük teszi virágzóvá és boldoggá a közös édesanyát, az országot.~
 660       4,  5 |                  száz ránccal barázdált, de boldogságtól ragyogó orcája hajolt.~- 
 661       2,  11|                  Bármi bágyadt,~Bármi búsan bólogat:~Vén akácom,~E világon,~
 662       1,  8 |                   éhesen, s Antal úr együtt bólogatott a nevető körtékkel:~- Úgy
 663       4,  15|                    fákat, és a fák boldogan bólogattak: úgy, úgy, segítesz bennünket!
 664       3,  2 |                    lábamat!~- No, jól van - bólogattam elégedetten. - Hanem most
 665       4,  18|                      Hívjátok elő az udvari bolondom!”~„Hallod-e, te bolond,
 666       4,  10|                kéménybe korommal, az udvari bolondot pedig megtette udvari bölcsnek,
 667       3,  9 |                éppen most érünk rá az ilyen bolondságra, mikor nagymosás van a háznál.~- 
 668       2,  3 |               szívem.~Másnap aztán vettem a boltban egy aranyhalat, beletettem
 669       3,  3 |              Iramodtam lefelé a véges-végig boltból, mert anyuka csalogatott
 670       3,  3 |                ilyen jót, lelkem!~A cukrász boltjába már csak úgy futtában szóltam
 671       2,  12|             szerszámkészítéssel, és a város boltjai felhagynának az árusításokkal?
 672       3,  13|                 nekünk várra való aranyat a boltos bácsi.~Attól fogva aztán
 673       3,  3 |               otthagyta a véges-végig csupa boltot, s jött lefelé, mint a forgószél.
 674       4,  5 |                 virágos patakparton. Hosszú bolyongása közben hideg elgyötörte,
 675       3,  4 |               fáradt -~Aranyhajú lányom,~Te bonts nekem ágyat.~Szelíden te
 676       4,  14|                     mit tudsz, Szelecske?~- Borbélytányért táncoltatni, kalapot lekapogatni,
 677       1,  1 |                   az írásban?~Gyurka majd a bőréből bújt ki örömében, ahogy
 678       1,  2 |                      most meg öt birkának a bőréért oda a száz pengő.~- Az ám,
 679       3,  12|                    tenni: magam is beálltam borjúpásztornak, illendő jutalom fejében.~
 680       2,  12|              városnak? S mi hasznát venné a bőrnek, amit termel, meg a lennek,
 681       1,  2 |                   harmadmagammal azon az öt bőrön, míg suba lett belőlük.
 682       1,  7 |                 egyre rakosgatta rá a jeges borogatást, de nem használt semmi.
 683       4,  1 |                     mákos teringette, mézes borongatta! - ütött az asztalra az
 684       4,  10|                fülébe:~- Megállj csak, hadd borotváljuk le azt a három szál bajuszodat!~
 685       4,  10|                      a harmadik már fente a borotvát, mikor a Sohsevolt király
 686       4,  17|                  szagos szőlőt.~Vízzel főz, borral ránt a szegény ember, s
 687       4,  2 |               láttam, mint most látom - még borsószemnek is.~Csudálták is a csicseriek
 688       3,  17|                     kell pólyázni, egy szem borsót ráerősíteni, annak orrot,
 689       2,  12|                    lehetne újjal pótolni. A bőrt, amelyből cipőnk készül,
 690       1,  2 |                   mikor nagyon elfáradtam a bőrtörésben.~- Nagyra nőj, öcsém - ütött
 691       1,  6 |             édesapám is, édesanyám is sírva borulnak nagyapóra, és addig csókolgatják
 692       1,  2 |                    édesapám -, pedig én egy bosnyáknak adtam reggel a penészes
 693       2,  9 |                  nyíl, hanem mint a villám. Bőszült nyerítéssel szórta a tajtékot,
 694       4,  8 |                     az eszét, mint juhász a botját. Darálni akarta az ecetet,
 695       4,  15|                    vettem. Bizonyosan akkor botlottam meg, mikor itt akartalak
 696       4,  16|                  családot! Megfenyegettem a botommal a fát:~- Megmenekültél,
 697       1,  2 |                    penészes krajcárt, mikor botot vettem tőle.~Ilyen gyorsan
 698       1,  6 |                     már másképp járni, csak botra támaszkodva. Nem is igen
 699       4,  4 |                     No, hiszen üthetjük már bottal a nyomát a hat szép kecskének! -
 700       1,  8 |                        Hiszen nem tűri a te bozontod a kalapot.~- Oka van annak,
 701       2,  2 |                  éppen olyan fésűt nem álló bozontú, no meg éppen olyan rongyoskás.
 702       3,  4 |                  ide már most.~Homlokomon a bú~Nagyon elborongott,~Kicsi
 703       1,  1 |                     Forintos Gergely a feje búbjáig elvörösödött, s olyan rengő
 704       4,  10|                pödörgette a bajuszát a feje búbján, mintha lakodalomba készülne.
 705       3,  6 |         ingott-lengett, hogy egyszer csak a buborékok elpattannak. Nem maradt
 706       3,  6 |                   szellőrezzenésre, s olyan buborékokat vetett, akár a patak. Az
 707       3,  15|                    kilencből.~- No, ez nagy búcsújárás volt, ángyó - szólaltam
 708       2,  1 |              kotródtam hazulról hamarost, s búcsúzóba meghúztam Gyuszi gallérját.~- 
 709       1,  4 |                  már szóló szőlőt is ettem!~Búcsúzófélben csókolgatta már a nap a
 710       3,  11|                 csillagot látni rajta, mint Budapesten. Ezek az ég ablakocskái.
 711       3,  2 |                     én elveszem tőle. Ezt a büntetést, tudom, el nem felejti még
 712       3,  15|                   ijedten.~Két lompos kutya buffogott elejbünk. Egyszerre rájuk
 713       1,  7 |                kiszabadulni. Társai szomorú bugással repültek szét.~Repülvést
 714       4,  18|                  harmatot ereszte.~Szemében buggyan ki szívének harmatja,~Szöghaját
 715       1,  7 |                      Akkor aztán zümmögtek, búgtak szelíden, lágyan, s egyenként
 716       4,  10|                     fogni!~Sohsevolt király bújában tövig rágta a három szál
 717       4,  18|                   kertek.~Sok lakójuk fejét bujdosásnak adta,~Fészkit ezer madár
 718       3,  14|         nyárravalóval, mit tudom én, hosszú bujdosásom mikor ér véget?~- Varjú
 719       3,  16|                     Már látom, hogy el kell bujdosnom a háztól.~- Ugyan miért,
 720       1,  6 |                   nagyapó vágta bele, mikor bujdosott a szabadságharc után, mint
 721       3,  1 |                     jó szagoddal hintsd be,~Bújj a lába elül, szúrós király
 722       4,  14|           Szellőcske! Egész nap futkározol, bújócskázol, hintázol, danolgatsz. De
 723       4,  1 |                     udvari méltóságok, hogy bújtak volna már a ládafiába is,
 724       2,  10|             mindnyájának koronáját föld alá bújtatjuk. Jöhet már a Tél apó gonosz
 725       2,  5 |                   De hogy kerüljek én az én bukdácsoló jószágommal azok fölé a
 726       2,  5 |                 kóválygott a sárkány, s úgy bukott le fejjel, hogy majd meghasadt
 727       2,  2 |                   mire újra felbukkan kócos buksija a látóhatáron.~Az ábrázata
 728       3,  15|            hízelegve dörgölte hozzám a nagy bumfordi fejét.~- Szép tőletek, hogy
 729       4,  18|                Nyögve gubódzik be farkasbőr bundába:~„Fűtsetek, mert megvesz
 730       3,  20|                benne!~Pajtás megrázta kócos bundáját, és haragosan rámordult:~- 
 731       3,  5 |         szakácsnénak. Már éppen meg akartam búsítani Vilmácskát, hogy bizonyosan
 732       1,  3 |                     majd letörte, akkor így búsított bennünket édesapánk:~- Istennek
 733       1,  3 |                   új ruhára. Hanem azért ne búsuljatok: ha cseresznye nincsen,
 734       4,  3 |                gyúrni délután.~- Ó, csak ne búsuljon, édes szülém - kottyant
 735       1,  3 |                   hallgattam, mint a tyúk a búzában. Annál hangosabbra vette
 736       4,  5 |                 nyárfák -, megleled a telet búzaföldek szélén: hóból koronája,
 737       3,  19|             messzebb kellett menni. Aranyos búzaföldeken, árnyas gyümölcsösökön,
 738       4,  3 |                    már mindjárt kint lesz a búzaföldön, ahol bizonyosan nagyon
 739       3,  1 |                PANKA~ ~Sétálni megy Panka a búzamezőbe,~Pillangós papucsba, hófehér
 740       2,  12|                   és kőfallal rekessze el a búzamezőket, a legelőket, a bogárhátú,
 741       4,  7 |                   Bújtam ebbe, bújtam abba,~Búzaszembe, kendermagba,~S haja hopp!~
 742       4,  13|                  puha hó. Az tart meleget a búzaszemnek, hogy meg ne fagyjon a földben.~
 743       4,  14|                    sss, sss, sss, segítek a búzát szelelni; sss, sss, sss,
 744       3,  1 |                pille, röpülj versenyt vele!~Búzavirág-szeme mosolyog reátok:~Nevessetek
 745       2,  5 |                  rám! - mindig ezt mondta a búzavirágszín szemével. Biz én pedig nyilván
 746       4,  18|                     az udvari fűtőt!~„Hamar cédrusfával a kandallót tele,~Urunk-királyunknak
 747       4,  18|                    is égett benne vagy száz cédrusmáglya.~Sergett is a király előtte,
 748       3,  17|               készen volt a babakocsi, csak cérna kell bele húzónak - biztattam
 749       2,  3 |                   addig, míg legalább három cethalat nem fog. Egyet apának, egyet
 750       2,  3 |          halászmester leszel, akkorra a kis cethalból is nagy cethal lesz.~Ezt
 751       4,  5 |                      csak rátaláljak! Addig cibálom a szakállát, míg el nem
 752       3,  5 |                     törött kulcsain, hogy a cicamica majd leharapta ijedtében
 753       2,  3 |                  földieper. Sanyika éppen a cicánkat tanította miákolni az ajtónkban,
 754       3,  18|                  most már azt a gonosz Mica cicát akarja kopasznak látni ‑
 755       3,  14|                    szoktak ám énvelem ilyen cifrán beszélni. A nevemen szoktak
 756       1,  8 |                  kalaplevéve.~Egyszer Fütyű cigány is azzal állít be hozzá,
 757       4,  11|                 Néha egy-egy villám~Közibük cikázik,~Mintha ostor volna,~Sugarakból
 758       3,  9 |                 megint locsolót csináltál a cilinderemből?~- Ó, dehogy! - kacagott
 759       1,  2 |                   Legjobban irigyeltem Jani cimborámat: az a forgó komédiában lovagolt
 760       2,  6 |              futotta el a pulykaméreg a kis cimborát, azzal fölkapta a szakajtót,
 761       3,  3 |                betelepedjél a cukrászboltba címernek. Majd ad neked anyuka, csak
 762       2,  1 |                  ahogy uzsonnára hazaértem, cincogott a hegedű, sikoltott a síp,
 763       3,  15|                  azt érteni, hogy lerúgta a cipőcskéit. Nincs annál nagyobb öröm,
 764       3,  5 |                 kopogtak már a vendégek kis cipői, s csörgött a kés-villa
 765       3,  15|            Homokországba.~Nem telt bele egy cipókiszakajtásnyi idő, már akkorra Panka befogta
 766       2,  12|                   pótolni. A bőrt, amelyből cipőnk készül, a falu adja. A lent
 767       4,  5 |                     melegít. Ne adjam oda a cirmost nagyanyónak?~Nagyanyó nem
 768       4,  14|               hallgatta az altatgatót. - Ki cirógatja az arcomat?~Szellőcske nagyot
 769       3,  18|                 Hogy lehetne azt simogatni, cirógatni, kócolgatni, fésülgetni!
 770       3,  11|              lugasban. Nagy fejű mákvirágok cirógatták, pillangók legyezték, méhecskék
 771       3,  16|                     kicsi kézre? Szelecske, cirógattál-e már ilyen fehér kezecskét?
 772       2,  1 |                     ütik.~- Jaj, pajtikám - cirókáltam meg a prémsapka alól kikukucskáló
 773       2,  1 |               hegedű, bácsim?~- Ez a valódi cirokhegedű. Ilyennel húzzák a tündérek
 774       2,  1 |                     Ili babának neki adta a cirokhegedűt.~Süvöltöztem én is, de nem
 775       2,  1 |                   az mulatja magát a valódi cirokhegedűvel.~- Hej, Ili baba - csípem
 776       2,  1 |                     kis bicskát elővenni, a cirokseprűnek két szálát levágni: s már
 777       2,  1 |                   megkérni, hogy adja elő a cirokseprűt, a kis bicskát elővenni,
 778       2,  1 |                   végighúzta egymáson a két cirokszálat, s meghallotta, hogy milyen
 779       3,  9 |          megvigasztalni szegénykét:~- Nono, csacsikám, hiszen nem olyan nagyon
 780       4,  18|                    kláris, a foga rizskása,~Csacsog, mint az erdő zengő muzsikása:~„
 781       4,  18|                siralom, zokogás.~Dolgozik a csákány, fűrész, balta, horog -~
 782       2,  12|                    az ember az egyik szemét csakúgy megbecsüli, mint a másikat.
 783       1,  8 |             körtefájához, ahogy más ember a családjához szokott.~Odaült alája, végigcirógatta
 784       4,  16|       szerencsétlenné ezt a boldog muzsikás családot! Megfenyegettem a botommal
 785       4,  7 |                                             CSALIMESE~ ~Jaj, de furcsát álmodtam!~
 786       2,  2 |              magukért csalnak, csak magukat csalják meg a testvéreikért.~
 787       2,  2 |                csalók is, akik nem magukért csalnak, csak magukat csalják meg
 788       3,  3 |            véges-végig boltból, mert anyuka csalogatott bennünket a foszlós friss
 789       4,  13|               hópihék.~- Gyertek, gyertek - csalogatták őket a szántóföldek -, jó
 790       2,  2 |                 neki, hogy vannak még olyan csalók is, akik nem magukért csalnak,
 791       2,  2 |                  van a világ tökéletes nagy csalókkal, én erről a tökéletlen kis
 792       2,  2 |                   én erről a tökéletlen kis csalóról írtam. De látjátok, arra
 793       2,  2 |                    nem csordult.~- Hány nap csaltál már meg, Pétör? - kérdezte
 794       4,  2 |           feleségének, aki még akkor is úgy csapkodta össze a két kezét, hogy
 795       4,  4 |                ilyen iszonytató nagy lármát csapni.~Kibújt a barlangjából,
 796       4,  18|                sütögetni,~Fussatok a hordót csapra ütögetni,~Ily kedves vendég
 797       3,  3 |                    a másik sarokba, hát úgy csapta ám össze Pannika a csöpp
 798       2,  5 |                              SELYEM JÁNOSKA~Csapzott szőke hajával, bánatos kék
 799       2,  2 |                   így kedvelje a tudományok csarnokát. Először is, itt melegebb
 800       1,  6 |             haragudtam én az almafára se, a császárkörtefákkal meg különösen szerettem
 801       2,  2 |                  tudott a sírástól.~Öt nagy csatát nyert meg Pétör az éhes
 802       2,  2 |                    a tejecskét az udvaron a csatornába. Mert bizonyos, hogy Pétör
 803       3,  14|                    Merek én mindent - adott csattanós parolát. - Tudok én mindent.
 804       3,  14|                 vagyok, könyörgöm alássan ‑ csattantotta a papucshoz a korcsolyát.~- 
 805       4,  18|             kékellik már az ajkam is bele!”~Csattognak a fejszék, sírnak erdők,
 806       3,  18|                nagyapó!~Nagyapó gondolkozva csavargatta meg a bajuszát.~- Hozom
 807       1,  3 |                     nem eszünk cseresznyét, cselédjeim. A piacra visszük, ami kicsit
 808       4,  8 |                találkozik vele, fogadja föl cselédnek.~
 809       3,  3 |                mézbe. Vígan mentem tovább a csemegésboltba.~- Van-e friss szamóca?~- 
 810       3,  3 |                     hogy majd kárt tettem a csemegésboltban. Olyan alázatosan sompolyogtam
 811       2,  9 |                   virágok, amik éppen olyan csendesek voltak, mint ő, meg a madarak,
 812       4,  2 |                  szemüket a tojásra. A nagy csendességben újra megszólalt a bíró:~- 
 813       3,  9 |                    hazatértünk, csak a nagy csendességen ijedtünk meg az ajtóban.
 814       2,  2 |                 Mintha a magam gyerekhangja csendült volna vissza negyvenegynéhány
 815       3,  14|                    perdült az ajtón az első csengetésre, meg is hajolt módosan,
 816       2,  6 |              akkorát, hogy mind a két fülem csengett bele.~- Hát mi van ezen
 817       1,  8 |                 mindig lehúzta a piros képű csengettyűkörte. Vándor, gyerek, koldus
 818       4,  1 |                 Száz aranypengőt, ragyogót, csengőt!~Főudvarmester oldalba könyökölte
 819       3,  13|                     szivárvány. Gombostűnyi csepp fejét forgatta előre-hátra,
 820       4,  12|              nefelejcsen.~- Fáradt lehetsz, cseppecském. Tudod mit? Maradj itt nálunk.~- 
 821       4,  2 |                    Ugyan mit küld a falunak cserébe? Csak már ott ne fogná a
 822       1,  5 |                   gonoszabb szerzet! Mert a cserebogár csak a levelét eszi le a
 823       1,  5 |                  senki se. Bizonyosan még a cserebogarak is féltek tőle: hát mi hogyne
 824       1,  5 |                 portéka a világon! Az még a cserebogárnál is gonoszabb szerzet! Mert
 825       2,  9 |                   gyerekek, én azért mégsem cserélnék az úrfival - mondta nagy
 826       1,  1 |                   én nagyon szerettem volna cserélni Forintos Gyurkával, ráadásul
 827       2,  9 |      vászonzubbonyban járt az iskolába.~Nem cserélt volna biz avval egyikünk
 828       4,  10|                   parittya, csak egy csorba cserépbögre.~- Légyfogni jöttem, hékás! -
 829       3,  15|                 tanyaház. Oszlopos tornácú, cseréptetejű, városba beillő, őszirózsák
 830       1,  3 |                   királynak se vásik különb cseresznyébe a foga. No ez nem nagy baj,
 831       1,  3 |               szemet be ne kapjak a ropogós cseresznyéből. Az még jobban esett, mint
 832       1,  3 |                     Magam is éltem-haltam a cseresznyéért, mikor még csak akkorácska
 833       1,  3 |                   veréb, nincs annál különb cseresznyekóstoló a világon.~- Nem is igazság
 834       1,  3 |                     csak a hitványa marad a cseresznyének.~- Jaj, fiam, meghalt Mátyás
 835       1,  3 |                     Pirosabb lettem a piros cseresznyénél, és hallgattam, mint a tyúk
 836       1,  3 |                   aki ríva fakadt volna, ha cseresznyével kínálták.~Magam is éltem-haltam
 837       2,  2 |                     ment lefelé, tenyerét a csésze szájára tapasztva.~Mire
 838       2,  2 |                     úrigyerekeket. Szép kis csészékben adják a tejet, van rajta
 839       2,  2 |           Tudniillik amikor megkapja a teli csészét, akkor elvörösödik az örömtől,
 840       3,  18|                     anyádhoz, kérj tőle egy csészike tojásfehérjét. Én majd addig
 841       2,  2 |               elszántsággal szopogatja ki a csészikéből az utolsó csöppeket.~A tanító
 842       3,  15|                   Gurulj, ne, Lapulj, te! - csettintettem oda nekik az ujjammal, s
 843       4,  2 |                     éppen a fele útján esik Csicser. Nagyon csinos falu annak,
 844       4,  17|                   szélére.~- Még ilyen szép csicsergést csakugyan nem hallottam.~
 845       1,  3 |              cseresznye nincsen, majd terem csicsóka, csípje meg a csóka.~Mikor
 846       1,  5 |             körtének, almának. Örültünk, ha csicsókát kaptunk, mikor nagyon megbecsültük
 847       4,  3 |             szakítani, észrevette, hogy egy csigabigácska legelészget rajta. Úgy mozgott
 848       2,  7 |                    most villamost játszom a csigabigákkal.~- Hát aztán?~- A kocsivezetőnek
 849       3,  18|                    baba odalent a kertben a csigabigáktól, de biz azok nem feleltek
 850       4,  1 |                     lábát. Gyíknak ment el, csigabigának jött vissza.~- Van már kisszék,
 851       2,  7 |              kárpótolt. Zsebembe dugott két csigabigát.~- Legalább villanyossal
 852       2,  7 |                     sok ház?~- Hát ez a sok csigaház szanaszéjjel? - táncolt
 853       3,  17|                  neki már elég volt a mákos csíkból, nem kér többet belőle.~- 
 854       3,  5 |            kifordult, már megint a vendégek csikorgatták a kilincset.~A Sárika meg
 855       4,  16|                  ütődtek össze a panaszosan csikorgó ágon.~- Nézd, nézd - tekintettem
 856       1,  2 |                     kalapokat, csizmadiák a csikorgós csizmákat, szabók a sok
 857       4,  14|                    a föld, sírtak a felhők, csikorogtak a fák, amerre a hatalmas
 858       4,  3 |                 Megeszi a csigabiga a mákos csíkot, hátrakötik a sarkát Örzsikének.~
 859       1,  5 |                     mintha sok-sok angyalka csilingelne rajta édes szavú ezüstcsengőcskékkel.~
 860       3,  12|                 kapun kiléptem, az ablakból csilingelt felém a hangja:~- A fehér
 861       3,  12|                    utánam kiáltott:~- Fehér csillag legyen a homlokán! Másképp
 862       3,  1 |           leveletekkel,~Szelíd széki füvek, csillagfejetekkel!~S őre a mezőnek, szép jegenyenyárfa,~
 863       4,  5 |                     és szúrós, mintha csupa csillagmorzsák hullottak volna az égből.
 864       3,  12|                   felém a hangja:~- A fehér csillagnak is fekete legyen a legeslegközepe!
 865       4,  15|                   nem lehet venni.~S mire a csillagok feltünedeztek, a nagyravágyó
 866       4,  5 |          gyámoltalan kisleánynak, amilyen a csillagszemű Böske?!~- Nem fázol, virágom? -
 867       3,  13|                   nagyobb a repcemagnál, de csillog-villog a napfényben, akár a szivárvány.
 868       3,  3 |                     a füstös, látom a szeme csillogásáról, alig várja, hogy elmondhassa.
 869       3,  18|                  cirógatta meg anyuka azt a csillogó aranyhajat. - Most szépen
 870       1,  6 |             simogatni őket. Ilyenkor föl is csillogott a szeme mindig, bár máskülönben
 871       2,  3 |                     kacagta boldogan.~- Mit csinál? - kérdeztem ijedten.~- 
 872       1,  5 |               kertben járok. Nem tudom, mit csinálhatott az öreg a fáinak, de azt
 873       2,  10|                     édes madaram?~- Hát mit csináljak egyebet, ha az a gonosz
 874       4,  3 |                    inkább azt se tudta, mit csináljon örömiben, hogy ő hozta ki
 875       3,  2 |                 szófogadó kislány vagy. Mit csináljunk ezzel a szófogadatlan királyfival?
 876       2,  12|                   gyapjúnak, ha a város nem csinálna belőle csizmát, vásznat,
 877       4,  10|                  nekem olyanféle, ugyan mit csinálnék véle? - nevetett az udvari
 878       4,  12|                     észre se veszed.~- Hogy csinálod azt, csöppecske?~- Szállok
 879       4,  18|                  fehér szakállába:~„Akármit csinálok, reszketek és fázom,~Hiába
 880       1,  6 |                   Hogy azt a rajzot nagyapó csinálta volna. Hiszen az van a legmagasabban.
 881       3,  13|                    bogarak csupa furulyákat csináltak a repcetokocskákból. Szép
 882       2,  10|                      Panka, a kertbe!~- Mit csinálunk ott, apukám?~- Rózsafákat
 883       4,  2 |                  útján esik Csicser. Nagyon csinos falu annak, aki sohase látott
 884       3,  20|                    Az is olyan, hogy mindig csinosítja, nézegeti magát. Most is
 885       3,  8 |               Vilmácskát:~- Szaladj, kukta, csípd meg a gombócot!~Vilmácska
 886       2,  1 |           cirokhegedűvel.~- Hej, Ili baba - csípem pirosra a gömbölyű képét -,
 887       2,  3 |                  üvegmedencébe, és átvittem Csipetkéhez.~- Itt a hal, pajtikám,
 888       2,  3 |              kapuban.~„No, majd segítek én, Csipetkém” - gondoltam magamban, mert
 889       2,  3 |                 Sanyinak hívják, de én csak Csipetkének hívom, mert akkora az egész
 890       1,  3 |               nincsen, majd terem csicsóka, csípje meg a csóka.~Mikor pedig
 891       3,  15|                   Szép tiszta ruhát öltött, csipkés főkötőt tett a fehér hajára.~„
 892       2,  3 |                    a két ujjaddal föl bírsz csípni. Mikor egy kis ostyácskát
 893       4,  15|               hallgatni, hogy hálálkodtak a csipogó porontyok a jóságomért.~- 
 894       4,  17|                     volt ám a veréb is. Ott csipogott a lugaskarón:~- Lássuk hát
 895       3,  3 |               sajnált ez a kőszívű Pannika. Csípőjére rakta a kezét, elpittyesztette
 896       3,  9 |                    Hja, kérem - rakta Panka csípőre a kezét -, így van ez, mikor
 897       3,  14|                  meg ne rezzentsem valahogy Csiribirikét.~De hiszen meg nem ijedt
 898       3,  14|                  tudnál-e te úgy?~Kilibbent Csirike, belibbent Birike, és azt
 899       4,  7 |                   hopp!~Kendermagba egy kis csirke bekapott.~ ~
 900       2,  2 |                   fúrja, faragja, gyalulja, csiszolja az eszét az ötaraszos emberek
 901       1,  4 |                 esett a galambosi szőlő, de csizmában ki nem futotta volna három
 902       2,  8 |                    a kamrában valami viselt csizmácska.~Odaadtuk neki. A király
 903       1,  4 |                 hamar megesett. Mindössze a csizmácskámat kellett lerántani a lábamról.
 904       2,  8 |                        Hát már megint nincs csizmád?~- Nekiadtam a másik testvéremnek -
 905       1,  2 |                kalaposok a pörge kalapokat, csizmadiák a csikorgós csizmákat, szabók
 906       2,  8 |                              TÖRŐCSIK PALKÓ CSIZMÁI~Törőcsik Palkónak hívták
 907       1,  8 |                    Antal úr, s a kalaptól a csizmáig úgy kiruházta Fütyűt, hogy
 908       2,  8 |              lelkünk, mikor hallottuk Palkó csizmáinak kopogását.~- Legalább a
 909       3,  6 |                     kutya is.~- Hm, a magam csizmáját se szoktam tisztogatni,
 910       4,  2 |                     Mezítláb járnak, hogy a csizmájuk ne kopogjon, csurgásba állnak
 911       1,  2 |                      csizmadiák a csikorgós csizmákat, szabók a sok szép ruhát.~
 912       3,  6 |                   tréfa! Hamar a sarkantyús csizmámat, hamar az ünneplő gúnyámat,
 913       2,  8 |                 Palkó kezét, s elvezettem a csizmás boltba. Vettem neki egy
 914       4,  6 |                akarom!”~A csacska patak~Azt csobogja csak:~„Addig kelepelsz,~
 915       3,  20|                   porolt az anyukája. - Nem csoda, ha már a verebek is Tükrös
 916       3,  9 |                  felejtettem el a haragomat csodálkozásomban. ‑ Hát van még babaszennyes
 917       3,  20|                     A méhecskék nem győztek csodálkozni, mikor először látták.~- 
 918       3,  2 |                  csak, Szélvész kisasszony, csodát látsz az íróasztalon: kis
 919       4,  17|                   szőlőbe a szerszámokat, a csöbröket, az eleséget, azon szokta
 920       1,  1 |                  kisvártatva csak kijött, s csöndesen megcirógatta a gyerek szöszke
 921       3,  11|                    csend.~- Nini, itten nem csöngetnek a villamosok?~Nem ám, mert
 922       2,  2 |                     a csészikéből az utolsó csöppeket.~A tanító urat persze ilyen
 923       4,  12|                   Beszélgetek vele.~- Nini, csöppike! Nézd, mennyi testvéred
 924       3,  5 |        szentjánoskenyeret, örömében akkorát csördített a világhíres szakácsné a
 925       4,  5 |                     csörgő patakocska vígan csörgedezte:~- De jót tettél velem,
 926       1,  8 |                    mert annak minden levele csörgött-zörgött egész éjszaka, pedig a szél
 927       4,  17|                     a talicskán, nagyapó? - csörög a szarka is, ahogy billegeti
 928       2,  5 |                      csak lent! - egyre azt csörögte a papírfarka, míg piros
 929       2,  9 |                    suhintani. Vézna kezéből csörömpölve hullott ki a nehéz fegyver.~- 
 930       4,  1 |                        Hej, kécskei kecske, csókai csóka - fohászkodta el magát
 931       1,  6 |                     az ebéd. Mindenki kezet csókol neki. Ha elszendereg, mindenkinek
 932       3,  3 |                  bekeverd a ruhádat azzal a csokoládétortával. Nézze meg az ember az ilyen
 933       1,  6 |                borulnak nagyapóra, és addig csókolgatják a kezét, míg csak el nem
 934       4,  14|                virágokat ringatok, pilléket csókolgatok, kergetőzöm a madárral,
 935       3,  16|                    az iskolába, rózsaszínre csókolta a hófehér kacsóját.~- Látod-e,
 936       3,  8 |                     ölembe kaptam Pankát, s csókoltam rajta akkorát, hogy a Gabó
 937       1,  4 |                    a kezemben, csak az üres csoma.~Édesapám csakugyan megelőzött.
 938       2,  8 |                     csizma a lábán, de nagy csomó újság van a hóna alatt.
 939       3,  2 |                    rózsaszirom úszkál rajta csónak gyanánt, az meg a vázából
 940       3,  8 |                    Pulykapecsenye.~- Csak a csontja kevés legyen!~- Lekváros
 941       4,  10|                 nyíl, se parittya, csak egy csorba cserépbögre.~- Légyfogni
 942       3,  8 |                     már a második tányérnak csorbította le a szélét.~- De már látom,
 943       3,  19|                      s hazafelé kolompolt a csorda, mikor a pázsiton nekiültünk
 944       3,  12|             szobában. Mintha csak egy egész csordát hajkurászgatna odakint a
 945       2,  2 |                   míg az ő könnye is ki nem csordult.~- Hány nap csaltál már
 946       1,  5 |                  harmadik szőlőben lakott a csősz, de olyan hamar ott termett
 947       1,  5 |               termett Gilice bácsi a füstös csőszgunyhó előtt, mint a jeges eső.~
 948       1,  4 |                 delet kongattak a galambosi csőszök. Édesapám kivette a csíkos
 949       4,  4 |                 osonjon.~- Hová, hová, édes csőszöm?~- Megyek pihenni.~- Hát
 950       3,  15|                   Két-három kolduska is ott csoszogott a tornácon. Egy-két ágrólszakadt
 951       4,  2 |                    s még a fák is a fejüket csóválgatták: Na, csak okos ember ez
 952       1,  5 |                     a fejét, mint elszáradt csúcsát a nyárfa, s alig bírt egy-két
 953       1,  2 |               Sajtot vett tőlem.~- No lám - csudálkozott édesapám -, pedig én egy
 954       2,  3 |               akarsz, Csipetke? - kérdeztem csudálkozva.~- Szét akarlak szaggatni,
 955       3,  12|                    neki akkorákat, hogy nem csudálnám, ha belerekedtünk volna.
 956       4,  2 |                látom - még borsószemnek is.~Csudálták is a csicseriek étlen-szomjan
 957       4,  2 |                     az öregbíró, markában a csudatojás, öregbíró mögött a kisbíró
 958       4,  2 |                   párját a kendermagos tyúk csudatojásának.~
 959       1,  5 |                 haragos bácsit, mosolygósra csücsörítette össze maszatos kis száját,
 960       3,  12|                 kacsóit.~- Kikergetem azt a csúf bocit. A papírkosaramban
 961       1,  4 |               termése, petrezselyemszőlőnek csúfolják a jámbort. Erről szakított
 962       4,  2 |                kívül is okos ember?~De ez a csúfolódás már csakugyan felvágta a
 963       3,  5 |                söprűnyelezték volna ezért a csúfolódásért a kislányok, ha rájuk nem
 964       3,  13|                   fényes fejét, mintha csak csúfolódnék velünk.~- Ej, de szeretném
 965       2,  2 |               kicsit beleizzadt.~- No, most csukd be a könyvet - vezényelt
 966       1,  7 |                   míg szép csendesen le nem csukódott. Akkor aztán zümmögtek,
 967       3,  18|                    addig, míg anyuka le nem csukta az övét, s nagyapó is el
 968       3,  18|                     ilyet, Piri babának már csukva volt az a hamis szeme, mikor
 969       4,  1 |                     szolgámon arany a ruha, csupán énrajtam rongyos a suba!
 970       4,  2 |                    a csizmájuk ne kopogjon, csurgásba állnak az eső elől, rostával
 971       1,  8 |                engem betakarítanak az Isten csűribe.~S végigsimogatta tekintetével
 972       1,  5 |               Sápadt, beteg szemű kisgyerek csúszott-mászott a földre terített gyékényponyván.
 973       1,  4 |                pászta végére értünk, csak a csutkája maradt.~- Hát ez a fehér
 974       1,  2 |                    adtak érte, vettem rajta cukor-fütyülőt. S úgy mentem haza a vásárból,
 975       3,  12|                 ijedten. - Hozok inkább egy cukorfütyülőt. Az a legszebb muzsika a
 976       3,  3 |                    még ilyen jót, lelkem!~A cukrász boltjába már csak úgy futtában
 977       3,  3 |               hibázott, hogy betelepedjél a cukrászboltba címernek. Majd ad neked
 978       3,  3 |                 tornácra, kellős közepébe a cukrászboltnak, s ott írtam meg ezt a mesét.~
 979       3,  16|                  odaadta neki a feketekávés cukrot, akkorra már ő a kutat nyikorgatta
 980       4,  5 |            szorította parányi kis kezét, és dacosan toppantott fáradt kis lábával.~- 
 981       3,  14|                    ezt várja, hogy akkorára dagad, mint egy tuskó.~No, ki
 982       3,  15|                legalább egyszer egy héten a dagasztóteknő mellé ne álljak.~- De hát
 983       2,  9 |                      s valamennyi nagyobbra dagasztotta a gyerek fájdalmát. A szeme
 984       2,  9 |                   büszkén, hogy az az erős, daliás ember hogy meg tudja fékezni
 985       4,  14|                     álom, édes álom.~ ~- Ki dalolgat itten? - kérdezte Gabika,
 986       3,  1 |                   papucsba, hófehér kötőbe.~Dalolgatva ballag, egyes-egymagába,~
 987       4,  14|                      bújócskázol, hintázol, danolgatsz. De hát iskolába nem kell
 988       3,  15|                Szégyen, nem szégyen, de egy darabig nem tudtam szóhoz jutni.~- 
 989       4,  8 |                eszét, mint juhász a botját. Darálni akarta az ecetet, kötözni
 990       3,  14|                     Homokot kötözök, ecetet darálok, ha szónak eredek, estig
 991       3,  8 |                   végigsimogattam:~Nyúlháj:~Daruháj:~Majd meggyógyul,~Ha nem
 992       3,  2 |                aranyerdő.~- Tessék, apukám! Datolya van a kezedben vagy csokoládé?~
 993       2,  4 |                 BÖLCS PALKÓ~Bölcs Palkó kis deákgyerek itt a szomszédban. Az igazi
 994       1,  1 |                  írd ám, érted-e, tudós kis deákom!~
 995       3,  14|                Szalmakalap a fején, virágos décbunda a vállán, prémes. Pillangós
 996       3,  14|                   taplósapkámat. - De hát a décbundához minek a szalmakalap? Papucs
 997       4,  3 |                  vele. Jól túljárt az idő a délen, a juhász régen átlépett
 998       4,  5 |                   nap alighogy kipillantott délfelé az ólomszín felhőkárpitok
 999       3,  8 |           visszafelé. Kerültem-fordultam, s déli harangszóra már ott ültem
1000       4,  16|                   előlem a reggeli napot, a délit meg mind beeregette.~- No,
1001       2,  1 |                    gyönyörű muzsikától. Még délutáni álmomban is mintha éles
1002       4,  9 |                 ládafiába. Csak Szilveszter délutánján vette elő, amikor meglátogatta
1003       3,  19|             árnyékában hevertük keresztül a délutánt, s hazafelé kolompolt a