77-beleh | belei-delut | der-ezriv | ezust-gondo | gonos-ideki | idoha-kifli | kifog-legto | legyc-mehec | mehek-orome | oromi-reszk | retek-szeth | szetl-tundo | turel-zuzmo
Rész, Fejezet
1004 2, 10| is, hogy megcsípte már a dér ezt a levelet. Olyan, mintha
1005 1, 6 | volt belevésve az öreg fa derekába, s én azokon nagyon sokat
1006 4, 14| fodormentavirágokból volt a derékalja, puha gyepből a vánkosa.
1007 4, 16| mondom, megkegyelmezek a fa derekának is. Nem teszem földönfutóvá
1008 4, 16| ütöttem rá bosszúsan a derekára -, még egy nap az életed.
1009 4, 5 | átölelve az egyiknek jeges derekát, búsan kérdezte:~- Ó, ti
1010 2, 10| Azért hajlítom meg gyönge derekatok, gyöngéd vigyázattal, hogy
1011 2, 3 | Megállj, hozok neked lekváros derelyét is - szaladt volna ki a
1012 2, 2 | mert olyan jó sütős, hogy a dermedt, vörös kis ujjacskák egyszerre
1013 1, 4 | erre egyszerre elfüstölt a dézsmáló had.~Nagy csendesség támadt,
1014 1, 4 | benne. Azzal pedig sose dicsekedtem el a pajtásaimnak, hogy
1015 1, 5 | maszatos kis száját, és dicsekedve tartotta elejbe vézna kis
1016 3, 5 | vendégek pedig nem győzték dicsérni a világhíres szakácsnét:~-
1017 4, 14| sss, sss, az Istennek ő dicsőségire.~- Hát még mit tudsz, Szelecske?~-
1018 4, 5 | Köhécselni, sóhajtozni, dideregni sötétben is lehet, azt mondja
1019 4, 18| Utoljára mégis csak azt dideregte:~„Fűtsetek, mert megvesz
1020 4, 5 | vacokra, ahol a nagyanyó didergett szellős takaródzója alatt,
1021 1, 4 | fürtjeiket.~- Nézd ezt a piros dinkát - kérkedett édesapám -,
1022 3, 1 | lába elül, szúrós király dinnye!~Ha a dűlőúton szegényke
1023 3, 5 | koronám: hát az meg csupa dinnyehaj! Egyedem, begyedem: de mi
1024 1, 4 | petrezselyemszőlőt.~- Edd meg a diódat, ha nem tudod megmondani,
1025 3, 19| az én részemnek is.~Öreg diófák árnyékában hevertük keresztül
1026 1, 4 | orra vére folyik. Az öreg diófán éppen vackolt a sárgarigó,
1027 2, 4 | az öreg macskájuk fejére, dióhéjcipőt húzott a négy lábára, és
1028 3, 17| nézni. Megérdemli, hogy diribdarab selyemből függönyt is szerkesszen
1029 2, 2 | gyanúba, és juttatta olyan díszítőjelzőhöz, ami szokatlan a világtörténelemben,
1030 3, 12| papírkosaramban lakott, a díványomon hempergett, az ozsonnámat
1031 3, 12| mi bocinknak, hogy már a díványomról is leszorít! Nem baj, no,
1032 1, 7 | rajzott körülötte.~Nagyot dobbant a szívem. Szerettem volna
1033 4, 2 | azt csak a csicseriek füle dobja bírta ki megrepedés nélkül.~-
1034 4, 14| bele,~Hühühü, hehehe.~Ha dobog a lovam lába,~Por kavarog
1035 2, 9 | aludt a pamlagon. A gyerek dobogó szívvel emelt le egy kardot
1036 2, 3 | hogy beálljak halásznak - dobogott ki nagy haraggal Csipetke
1037 4, 2 | ott mutogassuk!~- Üssük dobra: ki ad többet érte?~- Süssük
1038 4, 18| Életem-halálom kezedbe ajánlom,~Most dobtam bele az utolsó forgácsot,~
1039 2, 4 | Palkó azonban csak úgy döcögött a kacagástól.~- Mit csinálsz,
1040 4, 6 | Beléje akad,~Kattogva neki~Dölyfös szavakat:~„De nagy hatalom ~
1041 4, 17| madarat!~A méhecske is ott döngicsélt a fodormenták közt:~- Hát
1042 4, 17| kellett több. Odarepült döngicsélve a kosár fölé: már csak megnézi
1043 3, 15| két eb egyszerre hízelegve dörgölte hozzám a nagy bumfordi fejét.~-
1044 4, 14| Ki robog, ki sivít, mi dörög?~Lábam alatt a mező dübörög.~
1045 4, 10| de jó, hogy fölébredtem - dörzsölgette Sohsevolt király a szemét,
1046 4, 3 | s még csak az álmot se dörzsölte ki a szeméből, úgy sietett
1047 2, 8 | szépen. Imre testvérem a dohánygyárba jár dolgozni, oda pedig
1048 4, 18| keserűn köhintett,~Bölcs doktorainak bosszúsan legyintett:~„Bölcsekkel
1049 1, 8 | elmehetett volna, ha jobb dolga nem akad.~Fukar Tót Gáspár
1050 4, 2 | Hiába, csak nincs párja ész dolgában az ő bírójuknak! Ugyan mit
1051 1, 3 | Mátyás.~Édesapám azzal ment dolgára, mi pedig leszaladtunk a
1052 3, 8 | tűzhely alá, én meg mentem dolgomra, de nagyon igyekeztem visszafelé.
1053 3, 3 | a bagoly az éjszaka? Mit dolgoznak a méhecskék? Haragszik-e
1054 1, 6 | tudom, sohase láttam, hogy dolgozott volna. Csak eregette a füstmacskákat
1055 1, 2 | édesapám -, csakhogy két hétig dolgoztam ám harmadmagammal azon az
1056 3, 11| több embert lehetett látni. Dolgukat végezve kiálltak egy kicsit
1057 4, 16| akkor szálltak haza. Aranyos dolmányuk átcsillogott a zöld lombokon,
1058 3, 14| söprűt, kapd a kefét, állj dologba szaporán. De hamar ám, mert
1059 4, 4 | Jó reggelt, szomszéd! Mi dologban fáradsz?~- Farkasvermet
1060 4, 5 | kertből. Puha vánkosán ott dorombolt mellette a cirmos cica,
1061 4, 17| megmondani, hogy hívják Dorozsmán a talicskát. Nem hívják
1062 3, 17| akkor a kezemben volt a drágalátos muzsika. Dugtam is a zsebembe
1063 3, 11| alvégen elkurjantja magát a drótostót, a felvégen is lekívánkoznak
1064 4, 14| lombokat. Nagyon szép nótákat dúdolgatott, bizonyosan mindnyájan hallottátok
1065 4, 14| fölötte az ágakon, s nagy dudorászva megcirógatta a lombokat.
1066 4, 14| dörög?~Lábam alatt a mező dübörög.~Huj, huj, mi ropog?~Erdő
1067 2, 7 | gavallérosan kárpótolt. Zsebembe dugott két csigabigát.~- Legalább
1068 3, 17| volt a drágalátos muzsika. Dugtam is a zsebembe sebesen, hogy
1069 2, 9 | hogy ne hallja a labda duhogását.~- Hé, úrfi - rikkantott
1070 1, 5 | nyárfának beillett volna a dűlő végére.~Hanem azért harmadnap
1071 4, 3 | tőle, mikor bekanyarodott a dűlőútra, a rozstáblák közé. Ha innen
1072 4, 5 | a cirmos cica barátságos duruzsolása hallatszott. Hosszú hallgatás
1073 3, 1 | ágyat!~Födjétek be, zsályák, dús leveletekkel,~Szelíd széki
1074 3, 17| ilyent ne mondj, bácsim! - duzzogott Böske húgom, s leemelte
1075 3, 15| nekik az ujjammal, s a két eb egyszerre hízelegve dörgölte
1076 4, 3 | Ha magam szaladok ki az ebéddel, elhalad rajtam az idő,
1077 2, 3 | meg, ha szúnyogot kellene ebédelnem.~- Majd megnövekszik a friss
1078 4, 3 | AZ ARATÓ EBÉDJE~Örzsike édesanyjának nagy
1079 3, 18| mellé a kiságyába, s föl se ébred addig, míg a virágokat meg
1080 2, 12| Hát bizony nagyon szomorú ébredés lenne. Először nem volna
1081 4, 5 | borulva kiáltott le hozzája:~- Ébredj, patakocska, csörgő patakocska,
1082 2, 12| amelyik egy reggel arra ébredne fel, hogy falu nélkül maradt.
1083 2, 10| illat, nem isten hozott. Nem ébrednek a rózsák, inkább most mennek
1084 3, 18| erre menten föl kellett ébredni anyukának is, nagyapónak
1085 2, 1 | Legédesebb álmomból arra ébredtem föl, hogy az egyik küszöbön
1086 4, 10| csöpp mézzel, mint egy hordó ecettel!~Sohsevolt király ezt a
1087 1, 4 | a petrezselyemszőlőt.~- Edd meg a diódat, ha nem tudod
1088 3, 15| ÁNGYÓ KENYEREI~Hogy a nyáron édesanyámnál jártunk, fölnéztem a kenyerespolcra,
1089 1, 7 | de nem használt semmi. Édesanyánk elájult, átvitték a másik
1090 2, 12| virágzóvá és boldoggá a közös édesanyát, az országot.~
1091 2, 9 | hallott, ijedten bújt el az édesanyjához. Mikor meg valami ficánkoló
1092 4, 3 | AZ ARATÓ EBÉDJE~Örzsike édesanyjának nagy volt a gondja. Elkészült
1093 2, 9 | lett. Mintha a fehér orcájú édesanyjával az apa szerető szívét is
1094 2, 9 | szájra, s meg sem állt az édesapjáig. Az is azzal mordult rá
1095 2, 9 | hozzá az utolsó jó szava az édesapjának. Hiába rakta elébe a rajzait,
1096 2, 9 | volt szegénynek, hogy az édesapjától kérdezze ezt meg.~Hiszen
1097 1, 4 | hogy a fehér bajor szőlő édesebb a méznél.~Egy fürtöt se
1098 3, 14| nyomtam. ‑ Lakj jól belőle, édesedj tőle!~- Inkább elsavanyodok -
1099 3, 14| Kétfelé szegtem a kenyeret édesszülémmel. Megélek én már a magam
1100 2, 2 | bánnak az emberrel, hogy az édesszülője se keresi annyira kedvét,
1101 2, 12| városba.~Az az igazság, hogy édestestvérek a falu meg a város, s az
1102 2, 2 | otthon nálatok?~- Mög. Az édösapám apja, aki vót, annak az
1103 4, 16| nyugalommal. - Majd beszélünk még efelől egymással. Elküldöm hozzád
1104 1, 8 | a kevély fejét, mikor az effajta hírek fülébe jutottak.~-
1105 4, 15| Utoljára pedig fölrepültem az égbe, és onnan néztem le rátok!~
1106 1, 3 | nem kell ám mindjárt az egereket itatni. Jut is, marad is.
1107 2, 4 | nem tud ám énekelni. Sem egeret nem tud már fogni, mert
1108 2, 7 | fölcsillant a szeme.~- Akkor az egérlyuk is ház, meg a békalyuk is?~-
1109 4, 7 | belüle~Kilátszott egy kis egérnek a füle.~Jaj, de furcsát
1110 4, 13| fehér abrosznál esszük az egérpecsenyét.~Nemsokára a búzamezők fölött
1111 1, 8 | Fütyű. - Ségyellem, hogy azs egés város kösön azs úrnak, csak
1112 1, 5 | ujjam közé, hogy meg ne égessen, s áthajítottam a mezsgyén.
1113 3, 15| van, gyerek, fogyaszd el egészséggel - tett a karjára egy kenyérkét
1114 3, 14| parazsalló szemét, hamuvá égette minden fáját, szenét.~„Sebaj -
1115 3, 15| Hanem előbb lehámozgatta az égettjét.~- Nemigen bír már rágni
1116 3, 17| mint rostán a lyuk, még eggyel annál is több. Volt azok
1117 1, 8 | futkározó gyerek, vagy az égi madár, olyankor mindig vidáman
1118 1, 6 | nagynak, méltóságosnak, égig érőnek láttam, mint az öreg
1119 3, 18| állat a Mica cica, abban az egyben igaza van neki, hogy nem
1120 3, 12| nekem pedig nincs most egyebem. Lyukas az erszényem, osztán
1121 2, 10| kebelén kenyere. Nincs nekünk egyebünk a kerek világon egy-két
1122 3, 5 | az meg csupa dinnyehaj! Egyedem, begyedem: de mi lesz most
1123 2, 2 | én nem bánom, hogy Pétör egyelőre másképp határozza meg az
1124 1, 7 | búgtak szelíden, lágyan, s egyenként kirepültek az ablakon. Utoljára
1125 2, 5 | énnálam? Ő is mindenből egyes, én is az vagyok. Neki is
1126 3, 1 | kötőbe.~Dalolgatva ballag, egyes-egymagába,~Virágtestvérkéi, vigyázzatok
1127 3, 15| Ángyó megzavarodva köhintett egyet-kettőt.~- Csak magamnak sütögetek,
1128 3, 13| hess, hess, méhike, meg ne egyétek az aranytermő repcémet!~-
1129 2, 12| falu meg a város, s az ő egyetértésük teszi virágzóvá és boldoggá
1130 4, 1 | egyszeri királynak csak egyetlenegy foga volt, az is beletörött
1131 3, 2 | az üvegszemét. De csak az egyiket.~- A másikat kivette Szélvész
1132 2, 9 | cserélt volna biz avval egyikünk se. Mert minket zsellérgyerek
1133 3, 15| pártfogásába vette, mintha egymaga akarná megenni az egészet.~-
1134 2, 12| kívül is ezer szál köti egymáshoz a várost meg a falut. A
1135 4, 17| talicskán, s mosolyogva mondták egymásnak:~- Hiszen ez Panka, a nagyapó
1136 4, 16| Majd beszélünk még efelől egymással. Elküldöm hozzád a pártfogóimat.~
1137 4, 14| Szellőcske megrázkódott, egyszer-kétszer belefújt az arany sípjába,
1138 3, 20| is nagyon hívatta magát, egyszeriben ott termett a hordónál,
1139 2, 2 | a világtörténelemnek. Az egyszerű Péterből a tej miatt lett
1140 3, 14| mit akarsz?~- Hát ennél egyszerűbben már csakugyan nem titulálhatnál -
1141 1, 8 | volt a mi kis városunknak. Egytestvérek voltak, a fiatalabbnak Tót
1142 3, 12| kabátzsebben. Örülök, hogy ettől az egytől megszabadultam. Aki megfogja,
1143 4, 4 | kettő lesz belőle: nem olyan együgyű ám a farkas, hogy a veremnek
1144 4, 3 | árokpartról:~- Gyere, Örzsike, együnk papsajtot!~Jaj, dehogy ér
1145 2, 12| marad a konyha.~De nemcsak éhen veszne a város falu nélkül,
1146 3, 15| madárnak híre sincs már. Éhenkórász varjak fekete felhője kavarog
1147 1, 8 | Iskolát, kórházat építtetett, éheseket etetett, rongyosokat ruházott,
1148 1, 8 | koldus az alól el nem ment éhesen, s Antal úr együtt bólogatott
1149 3, 5 | Hanem tudjátok mit, lelkeim? Ehhez az ozsonnához takarosan
1150 3, 19| majd ríva fakadt már az éhségtől. Én ugyan nemigen tudtam
1151 4, 18| bánata,~Csupa siralom volt éjjele, nappala.~Hideg lelte-rázta,
1152 4, 15| riadtak fel bosszúsan éjszakai álmukból a füzek.~A szederindás
1153 4, 5 | nélkül, bátran nekivágott az éjszakának. Belépett apró lábával a
1154 2, 9 | többet kérdezte ő a sötét éjszakától, a néma kriptától, a maga
1155 4, 4 | és a komát ebbe a verembe ejteni.~- Hát csak ásd, szomszéd,
1156 3, 6 | édes, hátul Vilmácska, az ékes, közben, Garas kutya, az
1157 4, 18| Vágjátok ki kertem minden ékességét,~A szóló szőlőnek arany
1158 4, 8 | Vargához vitte élesíteni az ekeszarvát, szabóhoz patkolni a csizmát.~
1159 2, 12| föld megmíveléséhez való ekét, ásót, kapát, kaszát, ha
1160 2, 9 | az ezredes rápattant. S ekkor röpült, mint a nyíl, szállt,
1161 3, 15| Homokország. Fűt, fát lelegel ekkorára a szárazság. Zöld mezőnek,
1162 1, 3 | többit elosztottam köztetek.~Ekkorra már nem piroslott az ághegyen
1163 2, 3 | karját.~- Hohó, hékám, nem él az ilyenfélékkel - halásztam
1164 1, 5 | Ahelyett a köhögés vette elő, el-elakasztotta a szavát.~- Hát... izé...
1165 2, 9 | nekem bocsátani? - kérdezte el-elfúló hangon, összecsókolva poros
1166 4, 6 | malom...~Mikor kelepel,~El-elhallgatom.~Ahogy fut a hab,~Beléje
1167 4, 11| bárányfelhőket,~Csendes alkonyaton~El-elnézem őket,~Ahogy legelésznek~
1168 1, 3 | győzzük piacra hordani. Mind eladjuk a szépit - de azért nem
1169 1, 2 | Édesapám egy híján mind eladta már a sok subát, arra az
1170 1, 7 | használt semmi. Édesanyánk elájult, átvitték a másik szobába,
1171 4, 10| bajuszt, úgy, hogy szinte elakadt bele a lélegzete. A verejték
1172 2, 9 | karjára kapja az út porából az elalélt gyereket. Olyan könnyen
1173 4, 6 | nagy hatalom ~A vízi malom!~Elállom utad,~Ha én akarom!”~A csacska
1174 4, 14| Szélkirály.~Gabikának ijedtében elállt a szíve verése. Szeretett
1175 1, 4 | is sokallod a beszédjét.~Elálmosított a szőlősuhogás, a méhecskedongás,
1176 4, 11| Sugarakból fonva.~Mire besötétül,~Elalusznak szépen,~Álmuk a hű pásztor~
1177 1, 7 | már azt gondoltam, hogy elámított az erdőkerülő. Nincs olyan
1178 2, 2 | szökik le tejivás örvivel, elárulja a hideg arcocskája.~Végre
1179 4, 4 | alkut nem akarta feleségének elárulni, meglepetésnek tartogatta
1180 4, 18| padlásunkra az most mind beesik;~Elázik a bábum kimosott ruhája,~
1181 1, 8 | öreg úr két szeme. Aztán elballagott az öccséhez. Az akkor is
1182 3, 3 | azért nagy engedelmesen elballagtam a harmadik sarokba. De ott
1183 4, 2 | bölcseket, s a kelő nap is elbámult rajta, hogy a csicseri bíró
1184 2, 2 | részét az ingyentejből, elbánik vele mindjárt a helyszínen.
1185 4, 5 | fáradt kis lábával.~- Majd elbánok én vele, csak rátaláljak!
1186 4, 5 | rajta a hó, hogy térdig elborította. Nem törődött vele, töprengés
1187 3, 4 | Homlokomon a bú~Nagyon elborongott,~Kicsi száddal róla~Leheld
1188 2, 9 | kardja megcsörrent, mindjárt elborult a jókedve. Ha sarkantyúpengést
1189 1, 3 | gyümölcsöskertünk akkora, hogy elbújócskázhatott benne száz rigó. Volt abban
1190 4, 7 | furcsát álmodtam!~Ijedtemben elbújtam.~Bújtam ebbe, bújtam abba,~
1191 3, 3 | mézet, hogy alig bírtam elcipelni a kenyeresboltig.~- Szép
1192 4, 13| földben.~A falu már rég elcsendesedett, mire a hófelhők odaértek
1193 2, 1 | megörülnék neki, ha a nádsípot is elcserélnéd valakivel, mire hazajövök!~
1194 2, 1 | szerezted ezt a tündérhegedűt?~- Elcseréltem a Gyuszikával - vallotta
1195 3, 3 | mind leírom én azt, amit ők elcsicseregnek: így terem a mese.~Ehol,
1196 3, 3 | világot jártukban? Mind elcsicsergik azt nekem az én kis hírhozóim,
1197 4, 5 | hideg elgyötörte, fáradság elcsigázta, nem bírta tovább. Meddig
1198 1, 6 | nekem ágyat?~És akkor nagyon elcsodálkoztam azon, hogy édesapám is,
1199 1, 1 | voltam, mikor Forintos Gyurka eldicsekedett az apjának a szép írásával.~-
1200 1, 4 | öröm lesz az, ha holnap eldicsekedhetem a pajtásaimnak:~- Úgy nézzetek
1201 1, 7 | erdőkerülő vetődött a házunkhoz. Eldicsekedtem neki egy gyönyörű pillangóval.~-
1202 2, 1 | akkor meg a Mici cica szalad elébem, kegyetlen miákolással.
1203 4, 10| legyecske meg fölszállt az elefántcsont gerendára, s onnan pislogott
1204 4, 5 | mendegél, egyszerre csak eléfeketéllik egy kis nyárfaerdő. Szomorúan
1205 3, 2 | No, jól van - bólogattam elégedetten. - Hanem most már légy bíró,
1206 2, 2 | látszik, hogy igen meg van elégedve magával, a tanító úr azonban
1207 2, 9 | világból. Azt pedig láthatott eleget. Az édesapja szilaj paripákban
1208 3, 15| Két lompos kutya buffogott elejbünk. Egyszerre rájuk ismertem,
1209 2, 2 | negyvenegynéhány omladék esztendő elejéről. Amúgy is formázza Pétör
1210 3, 6 | van a rétes? Ijedtemben elejtettem a bádogjuhászt a lépcső
1211 3, 18| Piri baba már a kanalat is elejti, olyan álmos!~- Így már
1212 3, 8 | már megkóstolom, ha addig élek is! - fohászkodom el magam,
1213 3, 9 | mosolygással terjesztette elénk a szappanos tenyerét.~-
1214 4, 14| a nyomába,~S a fejemmel elérem~A felhőket az égen.~Hahó,
1215 2, 1 | délutáni álmomban is mintha éles náddal hasigatták volna
1216 4, 17| szerszámokat, a csöbröket, az eleséget, azon szokta hazahordani
1217 4, 8 | homokot. Vargához vitte élesíteni az ekeszarvát, szabóhoz
1218 2, 10| Megdermed a harmat, nem tud éleszteni! Sápadt a napsugár, nem
1219 4, 16| derekára -, még egy nap az életed. Nekem útban vagy, haszna
1220 4, 14| az én nevem, vidám az én életem. Hipp-hopp, ide-oda lebegek,
1221 2, 3 | beértünk, összeforrázva, élettelenül úszott a forró víz tetején.~
1222 2, 10| Azok teszik széppé a mi életünket. Rózsák lágy szirma simogatja
1223 3, 12| inkább egy valóságos csupa eleven bocikát.~- Ó! - mondom ijedten. -
1224 3, 8 | haját, bélit, háromfélit.~Elfanyarodott erre a Panka mosolygós ábrázata,
1225 1, 2 | helyettem, mikor nagyon elfáradtam a bőrtörésben.~- Nagyra
1226 3, 12| Persze mire a sarokra értem, elfeledkeztem, hogy száz vadonatúj arany
1227 2, 3 | mondom a kertajtóban. - Elfelejtettünk létrát hozni.~- Minek az
1228 4, 4 | nem is beszéltünk, egészen elfelejtkeztem róla.~- Szerencsétlen emberfia!
1229 3, 12| ól a bocikának.~- Jobban elfér ebben, mint a te zsebedben,
1230 1, 4 | se jöttem volna elő, ha elférnék benne. Azzal pedig sose
1231 1, 1 | hogy azt a jó eszű gyereket elfogja az iskolából.~- Elég az,
1232 4, 16| Nagy bolond ágával mind elfogta előlem a reggeli napot,
1233 3, 13| ám az arany, ha sebesen elfogy is.~Egyszer aztán beköszöntött
1234 4, 5 | Nagyanyó szavát megint elfojtotta a köhögés, s Böskének majd
1235 1, 7 | de még a lélegzetemet is elfojtottam, s lábujjhegyen surrantam
1236 1, 4 | szőlőkarót, erre egyszerre elfüstölt a dézsmáló had.~Nagy csendesség
1237 2, 5 | mindenki, csak én nem. Mindig elfutott a méreg, mikor a tanító
1238 4, 2 | falujára.~A szolgabírót elfutotta a pulykaméreg, s dühösen
1239 1, 3 | a kis testvéreim is úgy elgurultak mellőlem, mintha soha ott
1240 4, 5 | bolyongása közben hideg elgyötörte, fáradság elcsigázta, nem
1241 4, 17| emberek is, akiket nagyapó elhagyott az úton. Benéztek ők is:
1242 3, 18| akkorára Biri babát egy szálig elhagyta az aranyhaj. Olyan szép
1243 3, 3 | mondtad már az elébb?~Azzal elhajítok tintát, tollat, papirost -
1244 4, 16| többin egy szem se.~S azzal elhajítottam a fűrészt, és az ölembe
1245 4, 3 | szaladok ki az ebéddel, elhalad rajtam az idő, pedig tarhonyát
1246 2, 2 | Kivágja lelkesen, milyen elhatározásra jutott. Mégpedig teljes
1247 4, 2 | de azt legalább könnyebb elhordani a szélnek.~Amilyen szemrevaló
1248 1, 5 | nyakravalótokat!~De hiszen úgy elhordtuk mi onnan a nyakravalót,
1249 3, 18| megrázta volna fülüket, ha elibe kerültek volna, így azonban
1250 2, 10| kolduskák gyanánt nyújtogatják elibénk:~- Segítsetek már rajtunk,
1251 3, 3 | a kellős közepibe, mind elijeszted a vevőket azzal a te kajla
1252 3, 5 | aranyszájú madár: de úgy elinalt erre az ürge, hogy utol
1253 1, 1 | Forintos uramnak. Tessék elintézni, tisztelteti szépen az uraság.
1254 3, 8 | villával kellett szurkálni.~- Elitta a levét - mentegetődzött
1255 4, 8 | szekérrel. Nesze ez az árpacipó, élj vele vígan.~Fityók mindent
1256 2, 2 | hideg arcocskája.~Végre eljött a nap, mikor Pétör üzelmei
1257 4, 14| Szaladjunk, öcskös, mert mindjárt elkap bennünket a Szélkirály.
1258 3, 12| mintha ott se lett volna. Elkapta biz azt a boci, a mi csillagos
1259 2, 9 | fiától azonban egyre jobban elkedvetlenedett. Látta, hogy csak anyámasszony
1260 3, 13| ezt a hitvány kis férget elkergesd, de mindjárt, mert ez még
1261 4, 5 | megkeresem azt a goromba telet, s elkergetem, hogy helyére jöhessen az
1262 4, 3 | sietett az étellel. Mégis elkésett vele. Jól túljárt az idő
1263 4, 3 | édesanyjának nagy volt a gondja. Elkészült az ebéd, de nem volt, aki
1264 1, 7 | s harmatos szárnyukkal elkezdték legyezni, hűsíteni. A pillangókirály
1265 1, 7 | szívem. Szerettem volna elkiáltani magamat, de még a lélegzetemet
1266 4, 2 | öregbíró uram pedig haragosan elkiáltotta magát:~- Üsse a kő az ilyen
1267 3, 14| kisbaltát, hasíts vele aprófát!~Elkocogott az én szobalányom sebesen,
1268 1, 6 | ültünk az asztalnál. Nagyapó elkocsikázott valami régi barátjához.~-
1269 1, 6 | kedvét keresi.~Édesapám elkomolyodva nézett rám.~- Hát aztán
1270 4, 1 | kézen átfolyik, egy szemig elkopik.~Hej, talpra is ugrott az
1271 4, 10| tortavágó késsel, annak nyélig elkopott a vasa.~- Így van ez, uram
1272 4, 16| beszélünk még efelől egymással. Elküldöm hozzád a pártfogóimat.~Nem
1273 3, 11| másikhoz. Mikor az alvégen elkurjantja magát a drótostót, a felvégen
1274 4, 5 | semerre, ameddig a szem elláthatott. A nagy hófúvások úgy betemették
1275 3, 11| utcára, mikor unod magadat. Ellátni ám innen messzire.~El bizony,
1276 3, 14| toppant a mákvirágon. - Elláttam magamat télre-, nyárravalóval,
1277 2, 10| drága.~Nagyon emberséges ellenség vagy te, Tél apó, köszönjük
1278 4, 5 | a szélmalom mind messze elmaradt már, de a téllel még nem
1279 4, 3 | hallgatott, örült, hogy elmaradtak tőle, mikor bekanyarodott
1280 1, 8 | Fütyűt, hogy grófnak is elmehetett volna, ha jobb dolga nem
1281 1, 5 | híja lesz a száznak, akkor elmehetsz oda, ahol a part szakad.
1282 4, 1 | főkincstárost, főkincstáros elment, mint a sólyommadár, visszajött,
1283 2, 3 | Odabent aztán József apa elmesélte, hogy Csipetke le akart
1284 3, 3 | csillogásáról, alig várja, hogy elmondhassa. De már ezt csak meghallgatom!~
1285 1, 4 | szót. - Majd meglátod, hogy elmondja ez nekem estére, hogy szófogadó
1286 4, 17| nevetnek, akkor nagyapó is elmosolyodik.~- Ejnye, ejnye, hogy énnekem
1287 1, 3 | oda az igazság!~Édesapám elmosolyodott, hanem azért mégis lemetszett
1288 4, 5 | hangon:~- Jaj, csak ez a tél elmúlna már!~Aztán megint csend
1289 3, 11| Apám, anyám még most is ott élnek, őket látogattuk meg.~Ahogy
1290 1, 6 | lett a szeme, én meg mindig elnevettem magamat.~- Nem hiszem én
1291 1, 6 | s én azokon nagyon sokat elnézelődtem. Girbegurba betűk, nagy
1292 1, 5 | volna az ember, mindjárt elnyeli.~- Hi-i-i, a gyereknél nincs
1293 1, 7 | mohos tövébe, s utoljára elnyomott az álom.~Nem tudom, meddig
1294 4, 16| óra múlva már csakugyan előbújt a tövéből az első pártfogó.~-
1295 2, 10| szegény, de csak lebeg.~Előcsalta a haldokló rózsa illata,
1296 2, 2 | neki, mert azt háromszor is elölről kezdte. De azért végigküzdötte
1297 4, 10| belőle, hogy az árvíz majd elöntötte Seholsincs országot. De
1298 4, 14| megismerni!~- No, megállj, majd előhívom, hogy mulattasson. Nekem
1299 3, 17| ezüstbe öltözött babáját előhúzta.~- Ez a grófkisasszony baba -
1300 3, 8 | Gabó macska fölijedt rá. Előkecmergett a tűzhely alól, nagyot ásított,
1301 3, 9 | hátra van.~Mikor másnap előkerült, tán még a nyelve is kormos
1302 2, 10| haragja közelget: rejtsetek előle, mentsetek meg tőle!~Azt
1303 2, 10| ordító förgeteg. Mentsd meg előlünk, amit féltesz, takard el,
1304 4, 2 | s ahogy én elolvastam, elolvashatja más is.~Mikor, mikor se,
1305 2, 10| apó küldte, ezt már csak elolvassuk, ha tudjuk.~Nem kell ahhoz
1306 4, 2 | olvastam én is, s ahogy én elolvastam, elolvashatja más is.~Mikor,
1307 3, 14| CSIRIBIRI BIRIKE~Előszobán innen, írószobán túl, kettő
1308 1, 3 | édesapám is.~- No, te szépen elosztottad a cseresznyét.~Pirosabb
1309 1, 3 | az enyém, amiért a többit elosztottam köztetek.~Ekkorra már nem
1310 2, 1 | cirokseprűt, a kis bicskát elővenni, a cirokseprűnek két szálát
1311 3, 11| itt emeletes házak nemigen előzgetnek az ember szemének. Nagy
1312 4, 18| Aranyos kandallón mind elparazsallott.~Didergő királynak de minden
1313 3, 6 | egyszer csak a buborékok elpattannak. Nem maradt egyéb belőlük,
1314 3, 9 | Nagymosás.~Erre én úgy elpittyesztettem a számat, hogy az óra sétálója
1315 2, 10| szeretünk. Még Pannika is elpityeredik, mikor elújságolom neki,
1316 2, 10| ha az a gonosz Tél mind elpusztítja a rózsafáinkat?~No hát,
1317 2, 4 | hasznára is vannak. Ott is elpusztítják a hernyót, ahová a gazda
1318 2, 9 | A megbokrosodott állat elragadta, s vitte egyenesen a kapu
1319 3, 3 | ugrottam föl, hogy a széket is elrántottam magammal.~- Jaj, apuka,
1320 3, 3 | két tenyerét, hogy menten elrepült ijedtében az én hírmondó
1321 1, 5 | csinált a tenyeréből, s elrikkantotta magát:~- Hej, Imre, szőlőcsősz
1322 4, 3 | alig bírta kihúzni. A pille elröpült, és csúfolódva libegtette
1323 3, 2 | Mire a Szélvész kisasszony elropogtatta a cukros mandulát, a királyfi
1324 4, 13| havat a tetőkről is, és elsárosodva vitték a többi után. Mire
1325 3, 14| édesedj tőle!~- Inkább elsavanyodok - mondta durcásan. - Kicsi
1326 1, 8 | lassankint minden pénzét elsebajozta a jó szívével.~Föld, erdő,
1327 3, 13| egy káposztatorzsát, mikor elsuhant a repcetábla mellett.~Hanem
1328 2, 5 | rántott a karomon, sürr, elszakadt a zsineg! Lengett, forgott,
1329 4, 14| csikorog.~Akire én ráfújok,~Elszalad, meg nem áll,~Én vagyok
1330 4, 14| verése. Szeretett volna elszaladni, de meg se bírt mozdulni.
1331 4, 2 | a szolgabírótoknak?~Úgy elszaladtak a csicseri bölcsek, hogy
1332 4, 1 | rakásra: hogy a nap rásütött, elszállt, mint a pára.~- Vak varjú
1333 1, 8 | egy körtefánál! S azt is elszánta már a szegényeinek!~- Sebaj,
1334 2, 3 | halász - mondtam neki, s elszántan vártam a nagy örömrikoltást.
1335 2, 2 | attól lehet, hogy roppant elszántsággal szopogatja ki a csészikéből
1336 1, 5 | lehorgasztotta a fejét, mint elszáradt csúcsát a nyárfa, s alig
1337 1, 6 | Mindenki kezet csókol neki. Ha elszendereg, mindenkinek lábujjhegyen
1338 3, 13| siettem is megvigasztalni, úgy elszomorodott. ‑ Hanem majd ami magot
1339 3, 9 | lassúbbra fogta a sétát elszomorodtában.~- Nem szép játék. Anyukád
1340 2, 6 | vasgyúró mester egy kicsit elszomorodva. - De már sárból gyúrtam
1341 3, 12| mikorra megszólalna, akkorra elszopogatod.~- Az is nagyon szép - bólintott
1342 3, 13| Egy-két nap múlva aztán elszórta a repce a virágját, s hosszú
1343 2, 3 | Ha a kis cethal tovább élt volna, a Csipetke halászinassága
1344 3, 15| előttünk, hogy hátha valahogy eltakarhatná őket.~- Nini - kérdeztem
1345 4, 16| pókocska, s nagy motollával eltakarja testével a zacskót. „Megeszlek,
1346 4, 5 | jó nagyanyám.~A hóterítő eltakarodott, jégszemfödél kettéhasadt,
1347 4, 2 | együtt!” Még a sárgarigó is eltanulta már tőlük, s még a fák is
1348 4, 7 | táncoltam,~Falu tornyát eltapostam,~Szénaboglyát szétrugdostam,~
1349 3, 5 | világhíres szakácsné?~Úgy eltátottam én erre a kérdésre a szám,
1350 1, 4 | éreztem semmi étvágyat. Nagyon elteltem a szőlővel. Hiába dicsekedett
1351 1, 8 | az emberek szívéből.~Az eltemetett körték kikeltek, megeredtek,
1352 4, 2 | tojást, s azt mondom: „Isten éltesse a szolgabíró urat!” Kisbíró
1353 4, 9 | megenni” - gondolta Jóska, s eltette az almát a ládafiába. Csak
1354 3, 5 | Vilmácskát, hogy bizonyosan eltévesztette a házszámot, mikor egyszerre
1355 4, 12| se bírsz mozdulni.~- Úgy eltűnök, hogy észre se veszed.~-
1356 3, 12| királykisasszony, s abban a percben úgy eltűnt előlem az én szép piros
1357 3, 1 | szagoddal hintsd be,~Bújj a lába elül, szúrós király dinnye!~Ha
1358 4, 14| teszi, hogyha fut~Sebesen elülem.~Aki nem tud, elviszem,~
1359 4, 16| lelkem, csak termése. Ha azt elültetik, abból lesz a kis fa.~A
1360 2, 10| Pannika is elpityeredik, mikor elújságolom neki, mit írt Tél apó a
1361 1, 5 | a szőlőhegynek, az mind elvándorolt a másik hegybe. Azt gondolták,
1362 4, 10| nekem azt a legyecskét élve-halva megkerítsd, mert máskülönben
1363 1, 8 | mert mán hús estendeje elvesejtettem a kalapomat.~- Sebaj, Fütyű -
1364 2, 2 | fal.~Egyszerre aztán Pétör elvész, s néha öt perc is beletelik,
1365 3, 2 | cukros mandulát, azt majd én elveszem tőle. Ezt a büntetést, tudom,
1366 3, 16| minden reggel annyi szappant elvesztegetett rá, hogy azzal patyolatfehérre
1367 3, 5 | kell ám teríteni. Én pedig elvesztettem a szekrényem kulcsát, se
1368 4, 5 | fuss csak vélem versenyt: elvezetlek a tél királyához. Hatalmas
1369 2, 8 | megfogtam a Palkó kezét, s elvezettem a csizmás boltba. Vettem
1370 1, 5 | királyfi. Ezt nem lehet ám elvinni, mert ez egyszerre megcsendül,
1371 4, 14| Sebesen elülem.~Aki nem tud, elviszem,~Hihihi, hahaha,~Senkinek
1372 3, 10| könnyek teremnek.~Mikor elviszitek, mint az ólommadár,~Lassan
1373 2, 8 | gyereken. Mérges szelek majd elvitték a háztetőt, szitált a hó,
1374 2, 2 | megkapja a teli csészét, akkor elvörösödik az örömtől, és orrcimpái
1375 1, 1 | Forintos Gergely a feje búbjáig elvörösödött, s olyan rengő léptekkel
1376 1, 8 | gyermekkoromban két gazdag embere volt a mi kis városunknak.
1377 3, 11| keresztül vigyáz le a jó emberekre.~
1378 4, 4 | barlangjából, odacammogott az emberhez, és így köszöntötte:~- Jó
1379 3, 14| Megélek én már a magam emberségéből is - mondja.~- Meghiszem
1380 2, 10| takard el, ami drága.~Nagyon emberséges ellenség vagy te, Tél apó,
1381 2, 2 | De azért végigküzdötte emberül az egészet, csak egy kicsit
1382 2, 2 | megsejtette, hogy Pétör embör nem szereti a tejet, de
1383 3, 11| messzire.~El bizony, mert itt emeletes házak nemigen előzgetnek
1384 2, 2 | bizonyos, hogy Pétör az emeletről az udvarra szökik le tejivás
1385 4, 3 | csöppség? Hiszen föl se bírod emelni az ételhordót.~Örzsike mindjárt
1386 1, 1 | a gyerek, s csodálkozva emelte apjára a szemét.~- No, hozzad
1387 2, 6 | már mesterséged is van? - emeltem meg tisztelettel a kalapomat. ‑
1388 1, 6 | Azt Pista bátyád faragta, emezt meg az Ágneska nénéd. Hát
1389 3, 5 | lesz ez, hogy nem győzitek emlegetni.~Erre közelébb, arra hamarább -
1390 1, 8 | öreg körtefát, a bátyja emlékét nem vághatta ki vele az
1391 4, 2 | történetből, amelyik örök emlékezet okáért föl van írva a csicseri
1392 1, 6 | róla, zuzmós, mohos ágain énekesmadárka nemigen pihent meg. Volt
1393 3, 3 | morzsát sem, hanem azért nagy engedelmesen elballagtam a harmadik sarokba.
1394 1, 1 | írsz az uraságnak. Szépen engedelmet kérsz, hogy délután nem
1395 2, 2 | nem lehet rajta kilátni, ennélfogva Pétör így határozza meg
1396 1, 4 | mint ahogy nincsen, ma se enném lágy kenyeret sose szőlő
1397 3, 13| Ugyan, apus, hogy foghatsz ennyi rosszat erre a gyönyörű
1398 2, 6 | tőle.~- Hát az, hogy te még ennyit se tudsz, bácsikám. Egy
1399 2, 9 | jó anyám, mért haragszik énrám az édesapám?~- Nem haragszik
1400 2, 5 | annak a zsinegével mind az enyémet hosszabbítottam. Már a falu
1401 2, 10| már dalos madár, nincs már enyhe szellő. Megdermed a harmat,
1402 4, 14| lebegek, hűsítem a meleget, enyhítem a hideget, virágokat ringatok,
1403 2, 5 | sárkány, rohantam elő az enyimmel, mint a nyíl, s úgy lerántottam,
1404 1, 3 | ajtókilincset. De bizony akárhogy epekedtem utána, nem sokat telt benne
1405 1, 3 | vigasztalásra, Mariska pedig epekedve nézte az utolsó szem cseresznyét,
1406 4, 17| szarka is ott csörgött az eperfa hegyiben:~- Gyere ki a kosárból,
1407 3, 15| megörültünk, mikor haragoszöld eperfák közül fehérlett felénk egy
1408 4, 2 | tojást: mi kel ki belőle?~- Építsünk neki házat: ott mutogassuk!~-
1409 1, 8 | kútját.~Iskolát, kórházat építtetett, éheseket etetett, rongyosokat
1410 4, 4 | érkezett, mert Mackó szomszéd épp akkor szedte-vette magát,
1411 4, 2 | kiesett a kezünkből?~Most meg éppenséggel akkorát rikkantott a csicseri
1412 2, 3 | indultam kifelé.~- Gyere eprezni, Csipetke - szóltam oda
1413 4, 5 | már azt gondoltam, fel se épülsz többet. Éppen ma négy hete,
1414 2, 2 | ifjúkori ábrázatom után érdeklődnek.~- Aztán tudsz-e olvasni
1415 2, 3 | kicsi cethal ez, ezért nem érdemes halásznak lenni.~- Hát hiszen
1416 1, 7 | láttam életemben, pedig én az erdőben öregedtem meg. Kék selyemszárnya
1417 4, 18| Széles ez országban amíg erdőt láttok,~Kandallóm kihűlni
1418 2, 3 | földiepret is csak létráról éred el - incselkedtem vele.~
1419 3, 14| ecetet darálok, ha szónak eredek, estig meg se állok.~- Jaj -
1420 4, 5 | ki, fekete füstfelhőket eregetve a fehér világba.~A nap alighogy
1421 3, 18| nevetett nagyapó. - Nem érem azt hajasan, kopaszon is
1422 4, 18| Mint amikor nap süt a jeges ereszre,~A király jégszive harmatot
1423 4, 18| király jégszive harmatot ereszte.~Szemében buggyan ki szívének
1424 1, 5 | Hi-i-i, öcskös, el nem eresztelek addig, míg meg nem jutalmazlak.
1425 3, 15| ángyótól. Hanem addig el nem eresztett, míg föl nem bokrétázott
1426 2, 8 | dolgozni, oda pedig nem eresztik be mezítláb. Azért adtam
1427 1, 4 | le nem szüretelték már az érettjét a seregélyek.~- Csak ki,
1428 3, 3 | peták az ára, hanem meg is éri.~Iramodtam lefelé a véges-végig
1429 3, 13| ám vigyázni, hogy baj ne érje a vetést.~- Betakarom a
1430 4, 2 | minél előbb a bíró házához érjenek.~- Hol a tűz, asszony? -
1431 4, 4 | erdő szélére, és még jókor érkezett, mert Mackó szomszéd épp
1432 1, 6 | legmagasabban. Létrán se érne nagyapó odáig. Hiszen ő
1433 3, 15| töpörödött anyókához.~Berec ángyó ernyőt csinált a tenyeréből a szeme
1434 2, 6 | erőmet próbálgatom, mert sok erő kell ám a vasgyúráshoz.~-
1435 4, 17| nagy szemű szilvát, a korán érő szagos szőlőt.~Vízzel főz,
1436 4, 5 | akart kinyílni. Mikor nagy erőlködéssel fölszakította, úgy dőlt
1437 2, 6 | nekigyűrkőzött a fának. ‑ Éppen az erőmet próbálgatom, mert sok erő
1438 2, 6 | szolgálni - fogtam karon a nagy erőművészt, és bevezettem a konyhára.~
1439 1, 6 | nagynak, méltóságosnak, égig érőnek láttam, mint az öreg diófát.~
1440 4, 4 | Mackó! Igaz biz az! Te erősebb vagy a farkasnál, megbirkózol
1441 2, 9 | nevetett, s két karjával erősen, katonásan magához szorította
1442 1, 5 | hanem a kukorica közt egyre erősödött a zörgés. Alighanem hörcsög
1443 4, 5 | szólni, mert a köhögés megint erőt vett rajta. Beletemette
1444 4, 1 | Hamar vigyetek neki egy erszény aranyat a ládafiából! Száz
1445 4, 16| mondta az öreg fa, de az értelme ez lehetett, mert egy óra
1446 2, 2 | nevedet, Pétör fiam, szép értelmesen.~- Deák Pétör.~Mintha a
1447 1, 4 | arcátlanok. Hanem édesapám nagyon értett a nyelvükön. Feleletképpen
1448 1, 5 | amelyiknél különben nem értette volna ezt a mesterséget.~
1449 4, 2 | Megértették-e kendtek?~Meg is értették, meg is tanulták. Kisbíró
1450 2, 5 | úgyis a tied volt.~Akkor értettem meg, hogy mivel különb ember
1451 4, 2 | annyian egyszerre, mert nem értjük meg egymást a nagy lármában.
1452 3, 13| Némelyiket éppen munkában értük, hol az egyik, hol a másik
1453 4, 15| mélyen aludt, hogy ebből se érzett semmit, az öreg fák azonban
1454 3, 18| ázzon, hadd nőjön! De persze esernyőt is tart fölé, mert akármilyen
1455 3, 18| van neki, hogy nem jó az esőben megázni!~
1456 2, 2 | időhatározás, mintha az esőcsináló intézet adná, de azért a
1457 3, 13| repcemagot első tavasznevetésen. Esőcskét is, napocskát is adott rá
1458 1, 6 | tornácon sütkérezett, szeles, esős napokban a kályha mellett.
1459 3, 20| a fejét mártotta meg az esővízben, hanem a rózsabimbós kalapnak
1460 3, 20| magát. Most is ott ül az esővizes hordó szélén, és nézegeti
1461 4, 4 | szaladjon.~- Nem? Hát akkor hogy essék bele?~- Már azt nem tudom.
1462 4, 3 | lassan menj, hogy el ne essél. Az úton meg ne állj, az
1463 4, 2 | ültetnek az udvarra, hogy le ne essen róla a gyerek, aratáskor
1464 4, 13| holnap fehér abrosznál esszük az egérpecsenyét.~Nemsokára
1465 1, 8 | kösönhetek, mert mán hús estendeje elvesejtettem a kalapomat.~-
1466 3, 20| vízbe!~Kislányok! Ti még nem estetek bele a vizeshordóba?~
1467 1, 7 | ablakon tódult befelé a hűvös esti levegő. Felém fordította
1468 2, 5 | Jánoska csak akkor kapott észbe, mikor már hozzá is kötöztem
1469 4, 18| te bolond, szedd össze az eszed,~Adj nekem tanácsot, akárhonnan
1470 4, 4 | arról pedig tenni kell! Eszeljen ki kelmed valamit!~- Kieszeltem
1471 2, 4 | benne. Csúnya mulatságot eszelt ki. Hólyagot kötött az öreg
1472 3, 13| ám! Egész más mulatságot eszeltek ki a gonoszok.~- Apukám -
1473 3, 12| hazakerültem, az is kiment az eszemből, hogy csillagos homlokú
1474 1, 6 | kályha mellett. Mióta az eszemet tudom, sohase láttam, hogy
1475 4, 4 | meglásd, túljárok én a farkas eszén!~- Mondasz valamit, Mackó!
1476 4, 1 | súgtak-búgtak, míg valahára megint észhez nyúltak.~- Verejtékből pergett
1477 4, 3 | ahogy le akarta szakítani, észrevette, hogy egy csigabigácska
1478 4, 15| öreg fák azonban mindjárt észrevették a tövén a sebet, mikor fölébredtek
1479 2, 5 | sárkányt, amit a falu felett észrevettem, s annak a zsinegével mind
1480 3, 5 | szakácsné?~- Ha hoztok, esztek, ha nem hoztok, néztek.~
1481 1, 8 | azt még a legínségesebb esztendőben is mindig lehúzta a piros
1482 3, 18| lelkem, az én hajamat az esztendőmacskák húzogatták ki szálanként,
1483 3, 18| megharagudott azokra a gonosz esztendőmacskákra, és bizonyosan megrázta
1484 3, 15| tulajdon úgy ám, mint húsz esztendővel ennek előtte. Foltos kék
1485 4, 1 | szolgák, gyöngyös cselédek eszük összetették, s amit kisütöttek,
1486 3, 8 | Paprikás krumpli.~- Drága jó étel - mosolyogtam el magam.~-
1487 4, 1 | többet sose panaszkodott, étele-itala meg nem fogyatkozott, napjában
1488 4, 3 | szeméből, úgy sietett az étellel. Mégis elkésett vele. Jól
1489 1, 8 | kórházat építtetett, éheseket etetett, rongyosokat ruházott, s
1490 3, 2 | belém tömte a cipót, velem etette meg a pogácsát.~Az íróasztalon
1491 4, 2 | Csudálták is a csicseriek étlen-szomjan egész naplementig, hanem
1492 3, 18| valami ezüstszájú gólya.~Ette is az aranyhajat nagy mohósággal.~-
1493 4, 9 | összegyülekeztek gyermekei, együtt ették meg a pogácsaalmát, hanem
1494 3, 8 | egyék, nem lesz egyéb!~Ettük volna ám a suhintott levest,
1495 3, 19| pedig semmije se fájt. Csak étvágya nem volt, meg aludni nem
1496 1, 4 | rózsalugashoz már nem éreztem semmi étvágyat. Nagyon elteltem a szőlővel.
1497 2, 2 | kezdődik:~„Alig pergett le ezer év az idők rokkáján, a balsors
1498 3, 17| olyant, amiért nekem adnád - évelődtem vele.~- Olyan nincs - rikoltotta
1499 4, 15| verte szét a parazsat az evező nyelével.~- Nem sokat ér
1500 4, 2 | mentől tovább tartson a nap.~Ezekből is látni való, hogy milyen
1501 2, 1 | a szép muzsikát. Aki még ezeknél is szebbet tud, annak a
1502 4, 18| tanácsol?”~Adott is ezer bölcs ezeregy tanácsot.~De együtt se ért
1503 1, 6 | hullóban, ágai száradóban. Ezrivel termette száz esztendőn
|