77-beleh | belei-delut | der-ezriv | ezust-gondo | gonos-ideki | idoha-kifli | kifog-legto | legyc-mehec | mehek-orome | oromi-reszk | retek-szeth | szetl-tundo | turel-zuzmo
Rész, Fejezet
1504 2, 10| a levelet. Olyan, mintha ezüst porzóval volna behintve.~-
1505 3, 17| magam, mikor Bözsike az ezüstbe öltözött babáját előhúzta.~-
1506 1, 5 | csilingelne rajta édes szavú ezüstcsengőcskékkel.~
1507 4, 16| futok oda: hát egy finom ezüstfonál van ráhurkolva a tollszár
1508 4, 11| A kerek karámba.~Lassan ezüstgyapjuk~Violásra válik,~Néha egy-egy
1509 4, 18| Bársonyrokolyája, selyem főkötője,~Lesz ezüstkötője, aranycipellője!”~Most már
1510 2, 5 | ám még a szép, ha ezt az ezüstsárkányt is le tudnám vontatni!”~
1511 3, 18| állkapcsát, mint valami ezüstszájú gólya.~Ette is az aranyhajat
1512 2, 5 | eltátotta a száját:~- Nini, ezután két holdvilág lesz az égen?~
1513 1, 7 | fölemelem, és fölteszem valami faágra. Hátha meggyógyul, mint
1514 1, 6 | meg egy törött kard van a fába vágva, bilincs van a markolatán.
1515 4, 15| ugrott oda a leveletlen fácskához. - Nagy tűzön süssük meg
1516 4, 15| várták, hogy kivallathassák a fácskát. Hanem az éppen nem sietett
1517 4, 8 | szekeret, megyünk az erdőre fáért, amit kivágtál.~Kapja magát
1518 2, 10| Előttem a hideg szél, a kemény fagy, velem a zúzmara, sarkamban
1519 4, 13| búzaszemnek, hogy meg ne fagyjon a földben.~A falu már rég
1520 4, 5 | pacsirták siránkoztak a fagyos göröngyökön. Könyörögve
1521 4, 16| a zöld lombokon, ahogy a fahegyben ugráltak. A kicsinyeiket
1522 4, 1 | Kapkodtak fűhöz, kapkodtak fához, csak a kukta kapott a lisztes
1523 1, 5 | mit csinálhatott az öreg a fáinak, de azt ki nem lehetne mondani,
1524 1, 5 | bántotta pedig a Gilice bácsi fáit senki se. Bizonyosan még
1525 4, 15| de recsegett, sistergett fájdalmában.~- Micsoda lárma ez? - riadtak
1526 1, 6 | Tán azóta se éreztem olyan fájdalmat, mint akkor.~- Nem engedem,
1527 2, 9 | nagyobbra dagasztotta a gyerek fájdalmát. A szeme megbágyadt, az
1528 1, 7 | volna találnom. Nagy-nagy fájdalom fogta el a szívemet, sírva
1529 4, 10| bekente édes mézzel a király fájós orrát, hogy az egyszerre
1530 3, 19| kislányom, pedig semmije se fájt. Csak étvágya nem volt,
1531 2, 9 | csúfolódva nevettek, mindenféle fajta puskák haragosan merészkedtek
1532 1, 7 | Valami tíz pille, mindenféle fajtájú, rajzott körülötte.~Nagyot
1533 2, 1 | kell-e most, vagy sírva fakadni.~- Miért különb hegedű ez
1534 3, 5 | kötője pántlikáján, nagy fejű fakanál a csöpp kezében - Pannikának
1535 3, 18| fölutazott a pesti vásárra fakanalat venni, Biri baba meg ott
1536 4, 15| fák odvában. Áldották a fákat, és a fák boldogan bólogattak:
1537 4, 18| jajgatva siratta.~A rengeteg fákból egy szál se maradt ott,~
1538 4, 15| volt első kérdése a többi fákhoz:~- Halljátok-e, fűzfák,
1539 4, 5 | egyszerre csak leolvadt a fákról a zúzmara, hajtásaik zöldültek,
1540 4, 9 | mosással kereste meg a betevő falatot. Amint egy este hazafelé
1541 3, 20| tükröket, levette a kis falitükröt, de még a rézkilincset is
1542 2, 9 | nem is látta meg, mert a falnak fordulva aludt a pamlagon.
1543 2, 9 | haragosan merészkedtek rá a falról.~No, most volt ott egyéb
1544 2, 12| onnan sugárzik ki a fény a faluba. A városokban születnek
1545 2, 12| ország volna az, amelyik csak faluból vagy csak városból állna.~
1546 4, 2 | valahogy szégyent ne hozzon a falujára.~A szolgabírót elfutotta
1547 2, 12| egy nagy falat húznának a falujuk körül, amin nem hagytak
1548 2, 12| tökéletesen.~Így áll a dolog a faluval és a várossal is. Kiegészítik
1549 4, 16| Megesett a szívem a papucsos famílián, s föltettem magamban, hogy
1550 1, 7 | bokrot, megkutattunk minden faodút. Hasztalan, hiába. Nem is
1551 1, 5 | két szemed legyen erre a fára, mert ha egy darab híja
1552 3, 12| szentjánoskenyeret.~- Sose fáradj vele, apukám. Nehéz lenne
1553 4, 5 | közben hideg elgyötörte, fáradság elcsigázta, nem bírta tovább.
1554 4, 4 | tetted őket?~- Megettem. Abba fáradtam bele.~- Megetted? Azért
1555 3, 12| volna. Csak úgy pihegtünk a fáradtságtól, mikor anyuka az ozsonnát
1556 2, 2 | harmadik esztendeje fúrja, faragja, gyalulja, csiszolja az
1557 2, 1 | szebbet tud, annak a nyáron faragok tökszárdudát.~
1558 1, 6 | bicskám. Azt Pista bátyád faragta, emezt meg az Ágneska nénéd.
1559 2, 5 | feje, papsajt nehezék a farkában.~Hanem zsinegje volt neki
1560 4, 18| hiába,~Nyögve gubódzik be farkasbőr bundába:~„Fűtsetek, mert
1561 4, 4 | biz az! Te erősebb vagy a farkasnál, megbirkózol vele, és legyőzöd.
1562 4, 4 | Jó lenne kitekinteni a farkasverem felé, és megszámlálni a
1563 4, 17| szarka is, ahogy billegeti a farkát a mezsgyeszélen.~- Vendég,
1564 2, 5 | szép jószág volt, hosszú farkú, kerek fejű, még szeme is
1565 4, 16| csak egy ágat vágok le a fáról.~Már rá is fogtam a fűrészt
1566 4, 17| termett.~Ahogy beértek a nagy fásközbe, nagyapó letette a talicskát
1567 3, 5 | Pattogatott kukorica? Öntsd a fatányérba, Vica! Hanem tudjátok mit,
1568 3, 8 | kezében, suhintott leves a fatányérban.~- Tessék, egyék, nem lesz
1569 3, 5 | szakácsné az abrosz mögül egy fatányérral.~- Pattogatott kukorica?
1570 3, 17| Böske húgom, s leemelte a fátyolt a legkisebb babájáról. Tetőtől
1571 4, 15| veszni tért fát. Az egyik favágó a fácska tövébe is belevágta
1572 4, 15| hogy mikor a hó lehullott, favágók jártak a füzesben, s kivágtak
1573 3, 11| lekívánkoznak a polcról a repedt fazekak.~Ehol ni, mi is ideértünk
1574 4, 5 | csillagszemű Böske?!~- Nem fázol, virágom? - kérdezte fáradtan,
1575 4, 18| Akármit csinálok, reszketek és fázom,~Hiába takargat aranyos
1576 4, 15| porontyok a jóságomért.~- Mit fecsegtek összevissza? - hallgattatta
1577 2, 7 | ám! Nézd meg csak, hány fecskefészek van az eresz alatt!~- A
1578 1, 5 | süvöltött, hogy valahány fecskéje volt a szőlőhegynek, az
1579 3, 3 | ijedtében az én hírmondó fecském.~- Már meg a kenyeresboltnak
1580 3, 3 | ülök a sarokba, s mondom a fecskének:~- Kezdhedd már, csicseri,
1581 2, 9 | csörömpölve hullott ki a nehéz fegyver.~- Ohó, húgom - szólt oda
1582 2, 9 | a száját, és besurrant a fegyveres szobába.~- Jaj, meg ne lásson
1583 2, 2 | mire odaér, akkorra már fehérebb az arcocskája, mint a fal.~
1584 1, 4 | hanem hozzáláttam a mustos fehérhez, most már csak úgy kenyér
1585 3, 15| haragoszöld eperfák közül fehérlett felénk egy takaros tanyaház.
1586 3, 16| az, hanem tél. Nem liliom fehérlik ott, hanem frissen esett
1587 3, 16| Vilmácska, többet senki se látta fehérnek a kezét. Se apu, se anyu,
1588 2, 12| és a kendert, amelyből a fehérneműnkhöz való vásznat szövik, a falu
1589 4, 13| maga se ismer magára, olyan fehérre meszeljük még a háztetőket
1590 3, 8 | fehérrel, úszkál a nagy fehérség közepében valami nagy feketeség.~-
1591 1, 4 | szakított le édesapám egy fej szőlőt.~- Itt a szóló szőlő -
1592 4, 15| van a lábadon? - kérdezte fejcsóválva az egyik görnyedt öreg fűz.~-
1593 3, 12| borjúpásztornak, illendő jutalom fejében.~Most már ketten is kergettük
1594 4, 5 | hullottak, ibolyák hajtogatták fejecskéjüket a langyos szellőben, bogár
1595 3, 16| Azért bizony ne fájjon a fejed, Bodri kutya. Kakasuccse,
1596 4, 10| máskülönben a lábadhoz tétetem a fejedet!~Az udvarmester hozta a
1597 2, 4 | gyere, akkor hadd húzzam a fejedre ezt a zabostarisznyát, aztán
1598 1, 6 | bizony sehogy se ment a fejembe ez a dolog, s egyszer, mikor
1599 4, 14| Por kavarog a nyomába,~S a fejemmel elérem~A felhőket az égen.~
1600 4, 1 | mint az ólommadár.~- A fejemnek grácia, üres a ládafia.
1601 1, 6 | vagy te - adott barackot a fejemre édesapám.~De én tudtam,
1602 1, 5 | azért nem merte levenni a fejéről még nyár derekán se.~Elég
1603 2, 10| fekvése legyen bennük letarolt fejeteknek. Azért hajlítom meg gyönge
1604 3, 2 | bekukkant az ajtón, de csak a fejével, amin lobog, ragyog az aranyerdő.~-
1605 4, 18| ajkam is bele!”~Csattognak a fejszék, sírnak erdők, berkek,~Recsegnek,
1606 3, 16| Mire apu odaadta neki a feketekávés cukrot, akkorra már ő a
1607 1, 6 | papmacska-hernyók gyanánt feketéllettek a fa kérgén, s az édesapám
1608 3, 16| sehogy se tudom olyan szép feketére mocskolni a mancsomat, mint
1609 3, 8 | fehérség közepében valami nagy feketeség.~- Ejnye - mondom -, hiszen
1610 2, 9 | daliás ember hogy meg tudja fékezni egy rántással a legszilajabb
1611 2, 10| puha homokkal, hogy jobb fekvése legyen bennük letarolt fejeteknek.
1612 4, 14| mikor nehéz lesz a számtani feladat.~- Hát bátyád is van, Szellőcske?~-
1613 3, 15| egyenesen a szelelőhöz ment, felágaskodott, s elszaladt a fél kenyérrel.~
1614 2, 2 | is beletelik, mire újra felbukkan kócos buksija a látóhatáron.~
1615 4, 18| hagyom,~Bíborköntösömet feldaraboltatom.~Bársonyrokolyája, selyem
1616 4, 15| ez a szeles tavasz erővel felébresztett. Pedig úgyse megy velem
1617 4, 5 | De jót tettél velem, hogy felébresztettél halálos álmomból. De meg
1618 3, 9 | egyszer azt mondta, hogy Félegyházán a lekváros tésztát piszkos
1619 3, 8 | EBÉDET...~No, azt el nem felejtem, ha olyan öreg leszek is,
1620 3, 2 | porcelán királyfira, akit ott felejtett Szélvész kisasszony az asztallábhoz
1621 3, 9 | nagymosás van nálunk? - felejtettem el a haragomat csodálkozásomban. ‑
1622 3, 12| hogy valami nagyon szépet felejthetett benne az álom ebben a ragyogó
1623 1, 4 | nagyon értett a nyelvükön. Feleletképpen közéjük hajított egy szőlőkarót,
1624 1, 5 | a percben hallatszott a félelmes süvöltés:~- Hi-i-i, még
1625 2, 12| többre vagy a várost, azt felelném:~- Először te mondd meg
1626 2, 12| természetesen csak azt lehet felelni, hogy az ember az egyik
1627 4, 12| talál a nap.~Erre már nem felelt a csöppecske. Nézem a tenyeremet:
1628 3, 18| csigabigáktól, de biz azok nem feleltek semmit.~„Bolondság - gondolták
1629 2, 3 | cethal.~- Jaj, fiacskám - feleltem egy kicsit bosszúsan -,
1630 2, 1 | az ajándék hegedűt.~Ahogy felérek a lépcsőn, akkor meg a Mici
1631 4, 15| százesztendőskoromban szétporladni - feleselt a fiatal fűzfa -, én nem
1632 3, 15| előtte. Foltos kék kötőjének felgyűrve az egyik sarka, babos kendővel
1633 4, 12| hordozgatott. Égen szálló felhő voltam, tenyeredbe onnan
1634 4, 12| már az égen van aranyszélű felhőben.~
1635 3, 15| Éhenkórász varjak fekete felhője kavarog a szúrós tarlók
1636 4, 5 | kipillantott délfelé az ólomszín felhőkárpitok mögül, megint csak visszabújt
1637 4, 14| nyomába,~S a fejemmel elérem~A felhőket az égen.~Hahó, hahó, hahó!~
1638 2, 8 | csizmát. Én csak addig szoktam felhúzni, míg az úrékhoz fölszaladok.~
1639 4, 10| a bölcs mondást mindjárt felíratta a kéménybe korommal, az
1640 1, 5 | annyit mondott, hogy:~- Ne féljen, gazduram, ott leszek akkor
1641 3, 8 | Fölgyűrte a gúnyácskája ujját, felkötötte zsebes kötőjét, s úgy kiserdült
1642 4, 14| leveleket, ő terelgette a fellegnyájakat. Gabika örömmel kiáltott
1643 3, 2 | haszontalannak! Hogy merte fellökni az én apukám íróasztalán
1644 2, 9 | poros kis képét.~Pali húgom felnyitotta a szemét, boldogan nevetett,
1645 3, 17| legnagyobb diót, hosszában felnyitottam, a fölső hajának a felét
1646 1, 7 | valami zúgást hallok az ablak felől. Odatekintek, hát látom
1647 3, 17| kocsijára.~Nem telt bele félóra, már odahúztam az asztalon
1648 3, 14| titulálhatnál - csaptam félre a taplósapkám. ‑ Kapd hamar
1649 1, 7 | elővette a láz, sírt, kiabált, félrebeszélt, kis testét egyre jobban
1650 3, 2 | kisasszony - ezt panaszolja a félszemű rigó.~A virágcserepek szomorúan
1651 1, 5 | Bizonyosan még a cserebogarak is féltek tőle: hát mi hogyne féltünk
1652 2, 10| Mentsd meg előlünk, amit féltesz, takard el, ami drága.~Nagyon
1653 4, 4 | Ugyan ugye? Talán van valami féltős jószágod?~- Volt kilenc
1654 4, 15| venni.~S mire a csillagok feltünedeztek, a nagyravágyó fácska már
1655 1, 5 | féltek tőle: hát mi hogyne féltünk volna!~Határos volt a szőlője
1656 2, 2 | alul két kis lábacskában, felül pedig egy gémberedett kis
1657 2, 1 | vonója mindig az, amelyiket felülről húzod. Éppen azért különb
1658 3, 16| magaformájú tudóshoz illik, aztán felugrott a ketrec tetejére, hogy
1659 4, 2 | csúfolódás már csakugyan felvágta a csicseriek nyelvét.~-
1660 3, 6 | Rétest akar enni az alvég, a felvég!~- Rétest, Garas, rétest? -
1661 3, 11| elkurjantja magát a drótostót, a felvégen is lekívánkoznak a polcról
1662 3, 6 | Szaladd be hamar az alvéget, felvéget: igyekezzék, aki szépet
1663 1, 8 | nyúlt a ládafiába, mikor a felvégi szegénysoron kutat akart
1664 4, 4 | sóhajtozással folyt a nehéz munka. Felverte vele a mackót álmából.~-
1665 4, 14| te szoktad olyan magasra felvinni az én sárkányomat. Hát mi
1666 3, 18| ráérő angyalka, s menten felvitte a fohászt az Istenkéhez.~
1667 2, 5 | tüzet valami sötét barlang fenekén, hanem úszkált szép szelíden
1668 3, 8 | többet megenni!~Éppen a tál fenekét kapargattuk, mikor nagy
1669 4, 10| szakadt róla, hogy száz feneketlen vödröt meg lehetett volna
1670 3, 2 | beszélni, mert a száján áll, fenékkel fölfelé. Egy csöpp nem sok,
1671 4, 4 | dicsekedett a gazda nagy fennen. A nagyszerű alkut nem akarta
1672 4, 10| a habot, a harmadik már fente a borotvát, mikor a Sohsevolt
1673 2, 12| és onnan sugárzik ki a fény a faluba. A városokban születnek
1674 2, 2 | összemelegszünk, lehet, hogy le is fényképeztetem, s kielégítem a képével
1675 2, 2 | Az - mondta Pétör, és férfiasan sírásra fakadt. - Mindig
1676 3, 13| hogy ezt a hitvány kis férget elkergesd, de mindjárt,
1677 2, 4 | hernyót, ahová a gazda oda sem férhet.~- Jól van, Palkó, ezt szépen
1678 3, 3 | mienk, ha a bodor babát férjhez adjuk a pléhhuszárhoz, bizonyosan
1679 3, 11| utcán villamoskocsi. El se férne a keskeny utcákon. Aztán
1680 3, 17| annak orrot, szemet, szájat festeni, szép főkötőcskét illeszteni
1681 3, 15| magamban, ahogy a zöldre festett ajtót kinyitottam. Abban
1682 3, 18| Inkább sikoltson az ember fésülés közben akkorát, hogy a hetedik
1683 3, 18| hevert a szőnyegen kócosan, fésületlen. De olyan nagyon kócos volt,
1684 3, 18| cirógatni, kócolgatni, fésülgetni! Legalább majd nagyapó is
1685 3, 18| egyszer, mi az, mikor más fésüli az embert. Nem olyan ám
1686 3, 18| az, mint mikor saját maga fésülködik - törülközővel!~- Mit kellene
1687 2, 2 | olyan tatárképű, éppen olyan fésűt nem álló bozontú, no meg
1688 2, 7 | szem mogyoró. A madárnak a fészek a háza. Ott hál éjszaka,
1689 2, 6 | mesterséged?~- Vasgyúró vagyok - feszítette ki Gyurka a mellét kevélyen,
1690 3, 5 | konyha sarkában ki volt feszítve egy kötél, azon lógott egy
1691 4, 15| álmodott.~- Vadkacsák raktak fészket az odvamban. Öröm volt hallgatni,
1692 4, 18| fejét bujdosásnak adta,~Fészkit ezer madár jajgatva siratta.~
1693 4, 1 | átnyújtotta a kis kuktának.~- Fiamnak mondom: te viseld gondom!~
1694 2, 9 | rá sem szeretett nézni a fiára.~Huszár ezredes volt a Pali
1695 1, 1 | menni. Utoljára odaintette a fiát:~- No, tudós úr, most mutasd
1696 1, 8 | a becsületes neve. De a fiatalabbat csak Fukar Tótnak, az öregebbet
1697 1, 8 | Egytestvérek voltak, a fiatalabbnak Tót Gáspár, az öregebbnek
1698 2, 9 | az egész város, öregek, fiatalok, mindnyájan levett kalappal
1699 2, 9 | találta legtöbb örömét.~A fiától azonban egyre jobban elkedvetlenedett.
1700 4, 15| a parti halász kötött ki fiával a füzesben. A halász öreg
1701 2, 9 | édesanyjához. Mikor meg valami ficánkoló lovat látott, olyankor majd
1702 2, 9 | parázs. Rúgott, toporzékolt, ficánkolt, három lovász is fogta,
1703 4, 14| bizony, az csak a mulatságos fickó.~- Ej, de szeretném megismerni!~-
1704 4, 2 | meg rá az egész falut!~- Figyelem, emberek, most én beszélek!
1705 2, 2 | napvilágra kerültek. A tanító úr figyelte minden mozdulatát. Lassan
1706 3, 3 | csicseri, mondhadd már, figyeri!~Kezdené ám a jámbor, ha
1707 2, 7 | idő elől, ott költi ki a fiókáit.~Palkónak fölcsillant a
1708 4, 5 | ablak papírral beragasztott fiókján. Böske megborzongott, de
1709 1, 8 | mérgesen taszította be a fiókot.~- Magam is szegény vagyok!~-
1710 3, 9 | be a konyhából, mint egy fióktigris, akinek a mamukáját kell
1711 4, 8 | rúdját is.~- Ó, te esze fitty! - förmed rá a gazda. -
1712 4, 16| hálóban: egy kis zacskó fityegett benne, tele aranykölessel.
1713 4, 8 | magát a gazda, fülön fogja Fityókot, s azt mondja neki:~- Hol
1714 4, 8 | megkeserülöd - förmed rá a gazda Fityókra.~Szót is fogadott Fityók.
1715 2, 2 | meg, Pétör? - kérdezte a fiút.~- Öt - mutogatta Pétör
1716 4, 4 | Mit fizetsz neki?~- Mit fizetek? Ej, arról nem is beszéltünk,
1717 3, 9 | elszomorodtam, mikor Panka azzal fizetett ki:~- Hogy is ne, éppen
1718 4, 4 | Mackót? Megbolondultál? Mit fizetsz neki?~- Mit fizetek? Ej,
1719 1, 4 | egy árva szőlőtőke. Apró fodor a levele, ritka szemű, hitvány
1720 3, 5 | arcom simogatva, a másikkal fodorkötőcskéje sarkát szorongatva.~- Nini,
1721 4, 17| méhecske is ott döngicsélt a fodormenták közt:~- Hát hol az a piros
1722 3, 3 | az üvegcserepet.~- Gyönge fodormentám, ne haragudj, nézz rám -
1723 4, 14| vadszőlőlugasban. Szagos fodormentavirágokból volt a derékalja, puha gyepből
1724 3, 3 | már új nótát a szúnyog? Fodorodik-e a mályvarózsa levele? Mit
1725 3, 1 | fodormenta, te vess neki ágyat!~Födjétek be, zsályák, dús leveletekkel,~
1726 2, 2 | föltenni a kérdést. Pétörök, fölállni!~Fölugrott hat gyerek, Pétör
1727 1, 1 | leesett az álla, de azért csak fölbontotta a levelet, s úgy tett, mintha
1728 2, 7 | költi ki a fiókáit.~Palkónak fölcsillant a szeme.~- Akkor az egérlyuk
1729 4, 13| búzaszemnek, hogy meg ne fagyjon a földben.~A falu már rég elcsendesedett,
1730 4, 5 | kidugták sárga fejüket a földből a pimpimpárévirágok.~Ment
1731 3, 18| hogy még az öreg Rozál is földerült tőle délben, s harmadszor
1732 1, 1 | mégis megsüvegeli még a földesúr is.~S olyan kevélyen nézett
1733 3, 2 | Kimarkolászta belőlünk a földet Szélvész kisasszony. Cipót
1734 2, 8 | Ugyancsak verte a sarkát a földhöz, hogy fölmelegedjék egy
1735 2, 3 | érni kezdett a kertünkben a földieper. Sanyika éppen a cicánkat
1736 2, 3 | olyan kicsi vagy, hogy a földiepret is csak létráról éred el -
1737 4, 15| szedtek rólam az emberek, és földíszítették velem az oltárt. Aranyhajú
1738 3, 15| cipó mosolygott a konyha földjén, fényes, barna hátú, piros
1739 1, 7 | a tenyerébe fektette, és földobta a levegőbe.~- Eredj haza,
1740 3, 9 | pedig ott guggolt mellette a földön.~- Mi újság, öreg? - szaladtam
1741 4, 16| derekának is. Nem teszem földönfutóvá a takácsokat. Én úgyis csak
1742 3, 18| örülhet neki, hogy nagyapó is fölébred, mert anyuka bizonyosan
1743 4, 15| Hanem az éppen nem sietett a fölébredéssel. Semmiben sem akart olyan
1744 4, 15| észrevették a tövén a sebet, mikor fölébredtek a téli álomból, összesúgtak
1745 4, 10| angyalok.~- Ejnye, de jó, hogy fölébredtem - dörzsölgette Sohsevolt
1746 1, 7 | látok az út porában, mindig fölemelem, és fölteszem valami faágra.
1747 4, 16| íróasztalomon a tollszár fölemelkedik, és úgy mozog, mintha valami
1748 1, 6 | hajtottam le a fejemet.~Mire fölemeltem, akkorra mögöttem állt nagyapó
1749 1, 4 | nincs az a méz, amelyik fölérne vele.~Magam is megbizonyosodtam
1750 1, 6 | magamban. Sehogy se tudtam fölérni ésszel, hogy ugyan miért
1751 3, 2 | mert a száján áll, fenékkel fölfelé. Egy csöpp nem sok, annyi
1752 3, 3 | a te kajla bajuszoddal. Fölfordítod a széket, összetöröd a mézesüvegeket.
1753 1, 1 | tisztességtudással. Forintos uram fölfújta az ábrázatát, s nagy leereszkedve
1754 3, 8 | Panka másodszor magának. Fölgyűrte a gúnyácskája ujját, felkötötte
1755 2, 4 | lábára, és így kiöltöztetve fölhajította az óltetőre.~A szegény állat
1756 4, 5 | Ebben a percben hirtelen fölhasadt a hajnal, piros sugarai
1757 2, 8 | meg, a mi Törőcsik Palink, fölhúzta, s fölszaladt sebesen a
1758 3, 8 | akkorát, hogy a Gabó macska fölijedt rá. Előkecmergett a tűzhely
1759 4, 17| fölteszi a pápaszemet, s fölírja krétával az asztalra ezt
1760 2, 5 | nagyokat, de ez csak nem vitte följebb a sárkányt. „No, majd viszi
1761 4, 10| udvarmester hozta a nagy létrát, fölkapaszkodott a gerendára, de akkorára
1762 4, 12| tengerbe. Tengerből a nap fölkapott, szelek szárnya hordozgatott.
1763 4, 17| pipáragyújtás, de azalatt a szellő föllebbentette egy kicsit a lepedő szélét,
1764 3, 2 | szememmel láttam, ahogy föllökte a tintát. Rá is kiáltottam,
1765 3, 18| Piri babának az mindegy, fölmászik ő oda is. Csak előbb megkeresi
1766 3, 18| le ne süssön a nap, míg fölmászok a tetőre.~Nagyapó látja,
1767 2, 8 | a sarkát a földhöz, hogy fölmelegedjék egy kicsit. Most már haragosan
1768 2, 2 | kis ujjacskák egyszerre fölmelegednek rajta.~No, Pétört mégis
1769 3, 16| Még a búbos kakas is úgy fölmeresztette a taraját, hogy tán azóta
1770 2, 12| jutott még eszébe, hogy fölmondja a barátságot a városnak,
1771 2, 2 | időhatározó mondatot!~Pétör fölnéz a feje fölé, ott nem talál
1772 3, 15| nyáron édesanyámnál jártunk, fölnéztem a kenyerespolcra, és a kenyerespolcról
1773 4, 5 | angyalokkal őriztette. Mikor fölnyitotta a szemét, otthon találta
1774 4, 14| pedig ott ringatta magát fölötte az ágakon, s nagy dudorászva
1775 4, 7 | Két nagy szúnyog szállt fölöttem,~Mogyoróval lövöldöztem,~
1776 4, 15| mint a nap. Utoljára pedig fölrepültem az égbe, és onnan néztem
1777 3, 5 | hogy kétfelé vágjam vele a fölségsértő ürgefiókot: az ám, ha a
1778 3, 17| hosszában felnyitottam, a fölső hajának a felét lefaragtam,
1779 1, 6 | hallottam is, ahogy vacsora után fölsóhajtott:~- Pihentető Isten, mikor
1780 4, 5 | Mikor nagy erőlködéssel fölszakította, úgy dőlt be rajta a hó,
1781 2, 8 | felhúzni, míg az úrékhoz fölszaladok.~Ilyen gyerek ez a mi Törőcsik
1782 4, 10| repedt. A legyecske meg fölszállt az elefántcsont gerendára,
1783 2, 2 | ember a király.~Pétör ezt fölszegzett fejjel mondja, az orra hegyén
1784 4, 12| parancsolóm. Akárhonnan fölszippanthat, ha akarom, ha nem.~- No,
1785 4, 12| tenyeremet: hát már nincs ott. Fölszippantotta a hirtelen kisütő nap. A
1786 2, 10| annál szebbet. Álmodjatok a föltámadásról, álmodjatok a Pannika csengő
1787 2, 10| ringó bimbót, s ha majd föltámadást hirdet a Pannika csengő
1788 3, 15| hajoltam le hozzájuk.~Hát mire föltekintek, már előttünk áll Berec
1789 2, 2 | csak nem jól tetszett föltenni a kérdést. Pétörök, fölállni!~
1790 1, 7 | porában, mindig fölemelem, és fölteszem valami faágra. Hátha meggyógyul,
1791 4, 17| hazudtam életemben.~Arra fölteszi a pápaszemet, s fölírja
1792 4, 16| szívem a papucsos famílián, s föltettem magamban, hogy csak a derekán
1793 2, 2 | kérdést. Pétörök, fölállni!~Fölugrott hat gyerek, Pétör nevezetű
1794 3, 18| kikísérte a kapuba apukát, aki fölutazott a pesti vásárra fakanalat
1795 2, 10| reggeli időben?~Odamegyek, fölveszem. Látom, hogy egy száraz
1796 3, 15| az ángyó konyháját majd fölvetette a drága jó szag. Kilenc
1797 4, 3 | mondta mosolyogva, s azzal fölvette a kereszt töviből a kalapját.~
1798 1, 7 | pillangókirály.~Hirtelen fölvillant a tekintete.~- Mutasd meg,
1799 3, 12| csillagos homlokával!~Hm, hogy fölvitte az isten a dolgát annak
1800 4, 14| táncolni kezdtek a falevelek, s fönt az égen szép lassan ballagni
1801 4, 4 | a koma!~- Hm. Aztán bele fog-e esni?~- Bele az mindenestül -
1802 2, 10| Pannikám.~Szelíd bókolással fogadnak bennünket a rózsafák, mintha
1803 3, 14| így szokták a szobalányt fogadni.~- Hát hogy szokták?~- Foglalót
1804 4, 4 | esztendő!~- Áll az alku. Fogadom, hogy három nap múlva nem
1805 4, 4 | bele.~- Megetted? Azért fogadtalak fel csősznek?~- Hát nem
1806 4, 4 | semmi hiba, hiszen csőszt fogadtam a kecskék mellé! ‑ kevélykedett
1807 1, 8 | Ne félj, megtartjuk, amit fogadtunk!~S bizony megtartották.
1808 3, 14| Kicsi a foglaló, egy fogamra való.~- Tedd a vízbe, megdagad
1809 4, 8 | Hej, jeges teringette, fogj hamar egy lovat, pattanj
1810 3, 11| nem vetnek árnyékot, nem fogják el az áldott napocskát a
1811 4, 3 | kutya.~- Gyere, Örzsike, fogjunk ürgét!~- Most nem lehet,
1812 2, 6 | gyúrtam pogácsát.~- Az is szép foglalkozás - ismertem én el. - Csakhogy
1813 3, 6 | az éhes.~- Tessék helyet foglalni - ugrottam eléjük nagy készségesen,
1814 3, 14| mondta durcásan. - Kicsi a foglaló, egy fogamra való.~- Tedd
1815 3, 14| fogadni.~- Hát hogy szokták?~- Foglalót adnak neki.~- Adok én neked
1816 3, 18| sehogy se bírta a szegény foglyot megszabadítani.~Sebaj, ha
1817 4, 2 | cserébe? Csak már ott ne fogná a csicseri bírót maga helyett
1818 2, 9 | nézett utána, s reszketve fogódzott bele az ablak párkányába.~
1819 4, 16| belőled, holnap reggel fejszét fogok a tövedre.~Az öreg fa megrázkódott,
1820 4, 15| haragudott, mert egész nap nem fogott egyebet egy hitvány keszegnél.
1821 3, 14| Lehetett akkora, mint egy fogpiszkáló. Csiribiri Birike ezt várja,
1822 3, 16| tudja az, mit beszél. Hárman fogták, ketten szappanozták Vilmácskát
1823 2, 2 | gondoltam, ti is örülni fogtok neki, hogy vannak még olyan
1824 2, 3 | lesz. A nyáron meg majd fogunk neki szúnyogot, az az ő
1825 3, 15| ángyó!~- Itt van, gyerek, fogyaszd el egészséggel - tett a
1826 4, 1 | panaszkodott, étele-itala meg nem fogyatkozott, napjában három kenyeret
1827 3, 8 | megkóstolom, ha addig élek is! - fohászkodom el magam, s fogom a kést,
1828 3, 18| egy kis langyos esőt! - fohászkodott összetett kézzel Piri baba.
1829 4, 1 | kécskei kecske, csókai csóka - fohászkodta el magát az egyszeri király. -
1830 3, 18| angyalka, s menten felvitte a fohászt az Istenkéhez.~Mert azóta
1831 3, 15| az angyalok bizonyosan a főhelyre ültetik az Úristen aranyasztalánál.~
1832 4, 1 | se savó! Kis balta nagy foka: mi ennek az oka?~Egyszeri
1833 4, 1 | belehullajtotta a lisztet a főkincstároséba.~- Tedd, ami tiszted: add
1834 4, 1 | főajtónállót, főajtónálló a főkincstárost, főkincstáros elment, mint
1835 3, 17| szemet, szájat festeni, szép főkötőcskét illeszteni rá színes papírból,
1836 4, 18| Bársonyrokolyája, selyem főkötője,~Lesz ezüstkötője, aranycipellője!”~
1837 3, 15| tiszta ruhát öltött, csipkés főkötőt tett a fehér hajára.~„Nini,
1838 3, 15| esztendővel ennek előtte. Foltos kék kötőjének felgyűrve
1839 3, 6 | Inkább tovább szakad, de a foltot nem tűri magán. Hasad, reped,
1840 3, 6 | sohse felejti el, mikor foltoztak minálunk mákos rétest.~
1841 3, 6 | van, hogy nem szereti, ha foltozzák. Inkább tovább szakad, de
1842 3, 6 | Tudod mit, Vilmácska? Foltozzuk meg a rétest!~- Ejnye, Pannácska,
1843 1, 4 | mint akinek az orra vére folyik. Az öreg diófán éppen vackolt
1844 4, 12| Patak elvitt a folyóba, folyó elvitt a tengerbe. Tengerből
1845 4, 12| csöppikém?~- Patak elvitt a folyóba, folyó elvitt a tengerbe.
1846 2, 10| vánszorog a tarka szárnyú folyosópille! Szállna szegény, de csak
1847 2, 3 | nagy haraggal Csipetke a folyosóra.~Odabent aztán József apa
1848 4, 4 | Nagy zajjal, sóhajtozással folyt a nehéz munka. Felverte
1849 3, 15| csakhogy most már nem folytatja a mesterségét. Föl vitte
1850 2, 2 | urat persze ilyen ravasz fondorlattal nem lehet megcsalni. A tanító
1851 4, 15| gyerek, akinek szederindából font korona volt a fején, tapsolt
1852 4, 15| Hajlós vesszeimből kosarat fontak, s engem áldottak, mikor
1853 4, 11| ostor volna,~Sugarakból fonva.~Mire besötétül,~Elalusznak
1854 4, 10| agyonparittyázod!~Az udvari főparittyás elővette a parittyáját,
1855 1, 4 | azért megállj, mire hazafelé fordítjuk a csikókat, kerítek én neked
1856 1, 7 | hűvös esti levegő. Felém fordította bágyadt szemét.~- Mi van
1857 4, 17| azt elmondani, hányszor fordul meg egy esztendő alatt a
1858 2, 9 | látta meg, mert a falnak fordulva aludt a pamlagon. A gyerek
1859 4, 18| Most dobtam bele az utolsó forgácsot,~Jó lenne hívatni az udvari,
1860 4, 14| sincs kegyelem.~Villámostort forgatok,~Mennydörög, ha pattogok,~
1861 3, 5 | Pannikának hívják ezt a forgószelet.~- Én vagyok a világhíres
1862 3, 5 | Szakácsnésan bekötve a feje a forgószélnek, marékra való törött kulcs
1863 2, 5 | elszakadt a zsineg! Lengett, forgott, kóválygott a sárkány, s
1864 2, 2 | esztendő elejéről. Amúgy is formázza Pétör a magam kisiskolás
1865 1, 2 | vettem tőle.~Ilyen gyorsan forog a vásárban a pénz. Énnálam
1866 3, 20| szalag a hajába. Ha tejet forralt a konyhán, nem bánta, ha
1867 3, 12| leveskét, hogy hamarabb forrjon, hát mire visszajövök a
1868 1, 7 | egyre jobban gyújtogatta a forróság. Apa, anya, orvos bácsi
1869 4, 1 | Főkincstáros adta a lisztet a főszakácsnak, főszakács a főudvarmesternek.
1870 4, 1 | aranyos főajtónálló az ezüstös főszakácsot, az ezüstös főszakács a
1871 3, 6 | tűri magán. Hasad, reped, foszlik, morzsolódik, s mire szélitül
1872 2, 6 | szomszédba menni, mert éppen ott fosztotta az Etel szobalány a küszöbön.
1873 4, 2 | katlanban? Azóta tán el is főtt a drága jó lebbencsleves.~-
1874 4, 1 | főszakácsnak, főszakács a főudvarmesternek. Ide is ragadt, oda is tapadt
1875 4, 10| elé parancsolta az udvari fővadászt:~- Fél koronám neked adom,
1876 4, 17| érő szagos szőlőt.~Vízzel főz, borral ránt a szegény ember,
1877 2, 12| tejet, a vajat, a húst, a főzeléket mind a falu adja a városnak.
1878 3, 8 | Nem is tud anyuka egyebet főzni - pittyesztgette a száját.~-
1879 2, 9 | szánakozva az ezredes -, nem főzőkanál ám az!~Körülbelül ez volt
1880 3, 8 | MIKOR PANKA FŐZTE AZ EBÉDET...~No, azt el
1881 3, 8 | mondtam neki.~- Hát még ha a főztemet megkóstolod, apu! Tudom,
1882 4, 5 | mikor gyógyulsz már te meg? Főzzek neked bodzateát?~- Ne főzz
1883 3, 16| liliom fehérlik ott, hanem frissen esett hó. Repüljünk innen,
1884 4, 14| erdők illatával a levegőt frissítem. Aki engem nem szeretne,
1885 3, 12| ugrottam, s vártam: honnan fú a szél?~- Apu, vedd föl
1886 4, 3 | lehanyatlott a feje a puha fűbe, és lecsukódott a szeme.
1887 2, 7 | aki a kertjükben guggol a fűben.~- Gyere csak, Palkó! Kérdezni
1888 4, 16| békácska rezzent arra föl a fűből, hogy szinte elsikoltottam
1889 3, 5 | vajas kiflit hozott, Klárika fügét, narancsot, szentjánoskenyeret,
1890 3, 17| hogy diribdarab selyemből függönyt is szerkesszen az ember
1891 4, 16| reszketéssel zúgtak-zörögtek a fülembe.~- Nono, én is ott leszek
1892 1, 5 | még most is hasogatja a fülemet. Nincs az az éhes vércse,
1893 4, 17| csakhogy nincs olyan fülemüle a világon, amelyik olyan
1894 2, 10| árnyékában tanulunk nótát a fülemülétől. Rózsánál egyebet nem tudunk
1895 2, 8 | tőle, hova tette a csizmát, fülig pirulva felelte:~- Odaadtam
1896 4, 8 | kimérgeskedi magát a gazda, fülön fogja Fityókot, s azt mondja
1897 4, 18| ki a sok léhűtőt:~Hozzák fülönfogva az udvari fűtőt!~„Hamar
1898 3, 18| bizonyosan megrázta volna fülüket, ha elibe kerültek volna,
1899 3, 2 | az íróasztalon: kis kacsa fürdik fekete tóban.~- Jaj, apukám,
1900 3, 2 | Szélvész kisasszony már vitte a fürösztőteknőhöz, mikor megkaptam a kezét.~-
1901 1, 4 | büszkén mutogatva mosolygó fürtjeiket.~- Nézd ezt a piros dinkát -
1902 2, 9 | adott volna érte, ha szőke fürtjeit csak egyszer is megsimogatja
1903 1, 4 | szőlő édesebb a méznél.~Egy fürtöt se hagytam belőle a tőkén.~-
1904 3, 15| Kéményéből úgy bodorgott ki a füst, mintha kendőt lobogtatna
1905 4, 5 | kéményük látszott ki, fekete füstfelhőket eregetve a fehér világba.~
1906 1, 6 | dolgozott volna. Csak eregette a füstmacskákat a nagy tajték-pipából, és
1907 4, 17| rágyújtott a pipájára. Úgy füstölt a pipa, hogy a méhecske
1908 4, 17| mondta nagyapó -, sebesen és füstölve.~Csak egy szempillanatig
1909 3, 12| csakhogy a bocit nem adják füttyszóért, nekem pedig nincs most
1910 4, 5 | csapongott, sárgarigó vígan fütyörészett. Böske ujjongva kiáltott:~-
1911 4, 5 | megbújó pacsirták vígan fütyörészték:~- Eredj, kislány, eredj
1912 3, 1 | pázsit lába alá lágyan,~Fütyülj neki szépet, te rigó a nádban!~
1913 1, 2 | vásárból, mint a gőzös: fütyülve.~
1914 1, 8 | a csizmáig úgy kiruházta Fütyűt, hogy grófnak is elmehetett
1915 3, 1 | leveletekkel,~Szelíd széki füvek, csillagfejetekkel!~S őre
1916 4, 1 | befértek volna. Kapkodtak fűhöz, kapkodtak fához, csak a
1917 2, 6 | verejték a homlokát, és fújt akkorákat, hogy szélmalmot
1918 4, 18| felé szaladt,~Tökszárdudát fújtak minden ablak alatt:~„Ki
1919 4, 5 | bírt megszólalni reszkető, fuldokló hangon:~- Jaj, csak ez a
1920 3, 9 | Hiszen nem azért sírok én - fuldokolta Panka -, hanem azért, mert
1921 3, 11| házaknak, meg ennek a szép zöld fűnek.~Pedig van ennél a sok szépségnél
1922 1, 8 | szegénysoron kutat akart fúratni az iskola udvarán.~- Sebaj,
1923 1, 8 | tenyerébe Antal úr, s másnap már furatta a szegények kútját.~Iskolát,
1924 3, 9 | kérdeztem tőle.~- Ó, apu, ilyen furcsákat is csak te tudsz kitalálni!
1925 4, 16| apu? - szaladt Panka a fűrésszel.~- Nem, szívecském, csak
1926 4, 18| zokogás.~Dolgozik a csákány, fűrész, balta, horog -~A király
1927 3, 8 | Ejnye - mondom -, hiszen ez fűrészpor.~- Dehogy, apukám, az zsemlemorzsa.~-
1928 4, 4 | hogy őt is megvacsorálta a furfangos szomszéd ráadásul.~
1929 2, 2 | már harmadik esztendeje fúrja, faragja, gyalulja, csiszolja
1930 4, 3 | hegyes tüske. Úgy a tenyerébe fúródott, hogy alig bírta kihúzni.
1931 3, 13| Szép kerek lyukacskákat fúrtak rajtuk, ötöt-hatot mindegyiken.
1932 3, 13| szeretném hallani, hogyan szól a furulyájuk - kíváncsiskodott Panka.~-
1933 3, 13| csakugyan, hogy a bogarak csupa furulyákat csináltak a repcetokocskákból.
1934 3, 13| vitt véghez olyan keserves furulyázást, hogy olyant nem tud a világ
1935 3, 13| még téged is megtanítanak furulyázni - hagytam ott Pankát.~Ebben
1936 4, 5 | álmomból. De meg is szolgálom, fuss csak vélem versenyt: elvezetlek
1937 4, 18| terigetni, ökröt sütögetni,~Fussatok a hordót csapra ütögetni,~
1938 1, 8 | szomját oltja a vándor, vagy a futkározó gyerek, vagy az égi madár,
1939 4, 14| kedves Szellőcske! Egész nap futkározol, bújócskázol, hintázol,
1940 2, 4 | szegény állat kétségbeesetten futkározott előre-hátra, s olyan keservesen
1941 4, 18| reszket bele!”~Nyöszörög a fűtő: „Felséges királyom,~Életem-halálom
1942 4, 16| gyere csak!~Csodálkozva futok oda: hát egy finom ezüstfonál
1943 4, 18| Hozzák fülönfogva az udvari fűtőt!~„Hamar cédrusfával a kandallót
1944 3, 3 | cukrász boltjába már csak úgy futtában szóltam be:~- Van-e jeges
1945 2, 8 | kérem szépen - szólt vissza futtából -, ma nagyon sietős a dolgom.~
1946 4, 11| Terelgetik őket~Friss, fürge fuvalmak~Le a szemhatárba,~A kerek
1947 4, 14| nagyon ráfér egy kis hűs fuvalom.~Szellőcske megrázkódott,
1948 4, 18| az Isten hidege.~Körmét fúvogatta, keserűn köhintett,~Bölcs
1949 4, 16| kicsinyeiket tanították fuvolázni.~Gonosz ember, aki a madarat
1950 1, 3 | lemetszett egy suhogós vesszőt a fűzfabokorról.~- Látod, azért sincs oda
1951 4, 17| ott ugrál az út mentén a fűzfabokrok közt.~- Kis madár - feleli
1952 1, 3 | kis ropogós cseresznyét.~Fűzfán termett ez a cseresznye,
1953 4, 15| A FŰZFÁRÓL, AKI SZÉPET ÁLMODOTT~Mikor
1954 4, 15| ne úgy bánj, mint a többi fűzfával! Én nem olyan fűzfa vagyok,
1955 3, 7 | Aranyos Julikám?’~„Hajlós fűzfavessző,~Mogyorósuhogó:~Fényes aranykrajcár,~
1956 3, 16| értelmes babanyelven:~- Ga-ga-ga-gi-gi-gő!~Megértette ebből mindenki,
1957 4, 14| jaj, jaj!~A Szélkirály.~Gabikának ijedtében elállt a szíve
1958 4, 14| SZELLŐCSKE, SZELECSKE, SZÉL~Gáborka kint hevert a vadszőlőlugasban.
1959 4, 3 | úton. Mentek elébe nagy gágogással a libák, hozzátörleszkedett
1960 3, 20| konyhaajtóba kiállt, liba azt gágogta, kakas azt kukorékolta,
1961 3, 16| táncolt?~Úgy hallottam, mint a galagonyalepkék beszédjét, mikor a Bodri
1962 1, 4 | Nyergelj, legény, kimegyünk Galambosba. Megnézzük, zsendül-e már
1963 3, 5 | láttam vele se harangot, se galambot - csak egy fehér liliomot.
1964 2, 1 | búcsúzóba meghúztam Gyuszi gallérját.~- Jaj, de megörülnék neki,
1965 2, 11| szellő~Simogatja sudarát,~Gallya rebben,~Halk zörejben~Sírja
1966 3, 18| is tudott tanácsot adni. Gallyacskáival belekapott a Piri baba aranyhajába,
1967 4, 8 | az erdőbe, lenyesett két gallyat, beletette a patakba. Aztán
1968 2, 7 | mogyorómat. Palkó azonban gavallérosan kárpótolt. Zsebembe dugott
1969 4, 8 | vissza.~Persze, mire kiért a gazdához, mind véresre verte a kerék
1970 2, 5 | teremtés vagyok én, kis gazdám?~Ahogy kiszaladok, látom
1971 3, 14| nemes, nemzetes, vitézlő gazdám-uramnak?~- Hej, lelkem, szobalány -
1972 4, 3 | volt, aki kivigye az arató gazdának. Kint volt az egész háznép,
1973 2, 10| Segítsetek már rajtunk, édes gazdánk! Nincs már nekünk keresnivalónk
1974 1, 1 | ha tudományt szerezne a gazdasága mellé.~Ahogy így szót váltanak,
1975 3, 20| fejecskéjét a vízben. De még a gazdasszonykáját is odaintette:~- Gyere,
1976 4, 8 | El is ment Fityók, talált gazdát is, kapott parancsot is.
1977 1, 4 | akkora homokot kellett odáig gázolni.~Mire kiértünk, átlépett
1978 2, 2 | lábacskában, felül pedig egy gémberedett kis arcocskában végződött.~-
1979 4, 5 | valami pántlika. A tanya, a gémeskút, a szélmalom mind messze
1980 2, 9 | tisztelegtek neki, akár egy öreg generálisnak.~
1981 4, 10| akkorára a legyecske átröpült a gerendának a másik oldalára.~Hej, Sohsevolt
1982 4, 10| leröppent a legyecske a gerendáról, körüldongta háromszor a
1983 3, 17| aztán gyorsan ment. Egy gerezd diót be kell pólyázni, egy
1984 3, 20| meg a rucák is nevettek:~- Gi-gá-gá, háp-háp-háp! Beleesett
1985 4, 3 | bárány, rákiabált a kakukk:~- Giá-giá-giá-gá, ne menj, Örzse, világgá,
1986 1, 6 | nagyon sokat elnézelődtem. Girbegurba betűk, nagy papmacska-hernyók
1987 2, 10| virágot. Azért ásom ezeket a gödröket, még ki is párnázom jó puha
1988 3, 20| kalapján, öröm nézni, hogy göndörödik ki alóla az aranyhaja. Jaj,
1989 4, 5 | pacsirták siránkoztak a fagyos göröngyökön. Könyörögve szólította meg
1990 3, 18| mint valami ezüstszájú gólya.~Ette is az aranyhajat nagy
1991 3, 8 | kapom a villát, szúrom a gombócba - hát uramfia, kiugrik a
1992 3, 13| napfényben, akár a szivárvány. Gombostűnyi csepp fejét forgatta előre-hátra,
1993 4, 3 | édesanyjának nagy volt a gondja. Elkészült az ebéd, de nem
1994 1, 8 | Ugye hogy a síromban is gondjukat viselem a szegényeimnek?~
1995 2, 5 | pillanatra, s olyanfélét gondolhatott magában:~„Ejnye, az volna
1996 2, 10| haldokló rózsa illata, azt gondolja a bohó, megint kitavaszodott
1997 2, 6 | udvaron.~A vasgyúró mester gondolkozóba esett. Azon gondolkozott,
1998 2, 6 | gondolkozóba esett. Azon gondolkozott, hogy illik-e vasgyúró kezébe
1999 3, 18| ollót, nagyapó!~Nagyapó gondolkozva csavargatta meg a bajuszát.~-
2000 3, 18| Lehet, lelkem, de nem gondolnám - nevetett nagyapó. - Nem
2001 4, 1 | Fiamnak mondom: te viseld gondom!~No, a kis kukta gondját
2002 2, 10| hogy meg ne pattanjon, gondos szeretettel, hogy nektek
2003 2, 12| telefon, a városi mérnökök gondoskodnak a jó utakról, amelyeken
|