77-beleh | belei-delut | der-ezriv | ezust-gondo | gonos-ideki | idoha-kifli | kifog-legto | legyc-mehec | mehek-orome | oromi-reszk | retek-szeth | szetl-tundo | turel-zuzmo
Rész, Fejezet
2004 1, 5 | Az még a cserebogárnál is gonoszabb szerzet! Mert a cserebogár
2005 3, 13| mulatságot eszeltek ki a gonoszok.~- Apukám - szalad hozzám
2006 3, 20| becsületem a háznál.~Bezzeg nem gorombáskodott a Cirmos cica. Az is olyan,
2007 4, 1 | ólommadár.~- A fejemnek grácia, üres a ládafia. Nagy pénznek
2008 1, 4 | szőlővel, a tömött szemű gránáttal, az aranyos bakatorral:
2009 1, 8 | úgy kiruházta Fütyűt, hogy grófnak is elmehetett volna, ha
2010 3, 2 | mely a könyvesszekrényemen gubbaszkodik, panaszosan mereszti rám
2011 4, 18| de minden hiába,~Nyögve gubódzik be farkasbőr bundába:~„Fűtsetek,
2012 2, 7 | gyereknek, aki a kertjükben guggol a fűben.~- Gyere csak, Palkó!
2013 3, 9 | konyhaszéken, Panka pedig ott guggolt mellette a földön.~- Mi
2014 3, 8 | másodszor magának. Fölgyűrte a gúnyácskája ujját, felkötötte zsebes
2015 4, 16| Folt hátán folt a szürke gúnyája, ijedt a szeme pislogása.~-
2016 3, 6 | csizmámat, hamar az ünneplő gúnyámat, mert itt már csak én leszek
2017 2, 9 | az iskolába ment, cifra gúnyás szolga vitte utána a könyveket.
2018 1, 5 | árnyékunk odavetődött a gunyhója elejbe.~- Hi-i-i, szedte-vette
2019 1, 4 | igaz! Ígéret: adósság.~A gunyhónk végiben nyomorgott egy árva
2020 3, 11| ültette, azt is az ablakhoz gurította vele.~- No, gyöngyvirágom,
2021 3, 8 | uramfia, kiugrik a gombóc, gurul a konyhába, konyhából a
2022 3, 15| megriasztottak kiskoromban.~- Gurulj, ne, Lapulj, te! - csettintettem
2023 3, 11| vinni. Ki hova igyekszik, gyalog is mindjárt odaér itten.
2024 4, 8 | mondta neki:~- Kocsiút meg gyalogút, föl is út, meg le is út.
2025 2, 2 | esztendeje fúrja, faragja, gyalulja, csiszolja az eszét az ötaraszos
2026 2, 2 | miatt lett Pétör, a csaló.~A gyanú a tanító úrban ébredt föl,
2027 2, 2 | Pétört mégis a tej keverte gyanúba, és juttatta olyan díszítőjelzőhöz,
2028 2, 12| meg a lennek, kendernek, gyapjúnak, ha a város nem csinálna
2029 2, 12| amelyről a posztónak való gyapjút nyírják.~Szerencsére a falunak
2030 2, 12| kapát, kaszát, ha a város gyárai egyszerre felhagynának a
2031 2, 9 | áldott keze se simogatta. Gyászba öltözött a kastély, s a
2032 2, 10| Vidd, szél, vidd a rózsák gyászjelentését, vidd el mindenkinek, aki
2033 1, 7 | pávaszemek, rókapillék, gyászpillék, tarka szárnyú szenderek
2034 1, 5 | csúszott-mászott a földre terített gyékényponyván. Nagyon meglátszott az istenadtán
2035 1, 5 | ínséges időben.~Nincs is az a gyémánt, amit úgy őriznének, mint
2036 3, 13| elől takarta is, de nem a gyémántbogarak elől. Volt már belőlük akkora
2037 3, 11| utcai olajlámpák nagyon gyenge világosságot vetettek. Csak
2038 4, 14| fodormentavirágokból volt a derékalja, puha gyepből a vánkosa. Szellőcske pedig
2039 4, 3 | Örzsike, gyere, szaladozzunk a gyepen!~- Ka-kukk, ka-kukk, kis
2040 1, 4 | országútra, leültem pihenni a gyepszélre. Fáradt is voltam, szomjas
2041 4, 3 | Ka-kukk, ka-kukk, kis babus, gyer, keress meg, hogyha tudsz!~
2042 1, 4 | mondd meg nekem, szófogadó gyerek-e az én Ferkó fiam, akinek
2043 4, 2 | a mondókájával.~- Drága gyerekeikkel együtt! - mondotta utána
2044 4, 9 | Szeressétek egymást, gyerekeim! Nincs a szeretetnél nagyobb
2045 1, 8 | fát a szegényeknek meg a gyerekeknek hagyom, ha engem betakarítanak
2046 3, 15| megvan-e még?~- Meg bizony, gyerekem - bólintott édesanyám -,
2047 2, 8 | megesett a szívünk a Palkó gyereken. Mérges szelek majd elvitték
2048 1, 2 | tulipántos ködmönt. Én gyerekeszemmel föl nem tudtam érni, minek
2049 2, 2 | Deák Pétör.~Mintha a magam gyerekhangja csendült volna vissza negyvenegynéhány
2050 1, 5 | Gilice bácsi lehajolt a gyerekhez, mikor egyszerre rá vetődött
2051 1, 4 | kenyeret sose szőlő nélkül.~Gyerekkoromban is az volt a legnagyobb
2052 1, 5 | mindjárt elnyeli.~- Hi-i-i, a gyereknél nincs rosszabb portéka a
2053 4, 9 | köszönteni összegyülekeztek gyermekei, együtt ették meg a pogácsaalmát,
2054 4, 9 | Nem hagyott a jó ember gyermekeire egyebet ennél a jó tanácsnál.
2055 2, 2 | olvasmány, nyolc- és kilencéves gyermekek örömére szerkesztve, így
2056 4, 5 | embernek.~Nincs is miért gyertyát gyújtani. Köhécselni, sóhajtozni,
2057 4, 5 | terjedő sötétségbe. Drága a gyertyavilág, nem lehet pazarolni a szegény
2058 4, 1 | tenyerébe szedte a lábát. Gyíknak ment el, csigabigának jött
2059 2, 10| hajlítom meg gyönge derekatok, gyöngéd vigyázattal, hogy meg ne
2060 3, 12| belőle.~Panka kivillantotta gyöngyfogát pici piros ajka közül.~-
2061 4, 18| egy lányka, icike-picike,~Gyöngyharmat tündöklik lenvirágszemibe.~
2062 4, 5 | alatt gilice turbékolt, s gyöngyvirágillat áradott be a kis kertből.
2063 3, 11| ablakhoz gurította vele.~- No, gyöngyvirágom, ez lesz a te ablakod.~-
2064 4, 9 | almát, nem győzött benne gyönyörködni.~- Ha ezt az almát beviszem
2065 2, 4 | madárkákat nem szabad bántani. Gyönyörködtetik is az embert, hasznára is
2066 4, 3 | vigyázni magamra.~Édesanyja gyönyörködve nézett utána a kisajtóból,
2067 3, 17| meg ne bánja a vásárt a gyönyörűm.~No, nem is ő bánta meg,
2068 2, 2 | és orrcimpái reszketnek a gyönyörűségtől, ahogy szívja be a meleg
2069 2, 2 | tagadhatatlanul okozott némi gyötrelmet a vészteljes és végzetterhes
2070 4, 5 | nekem semmit, galambom. Nem gyógyít engem meg, csak a tavasz.
2071 4, 5 | Böske:~- Nagyanyókám, mikor gyógyulsz már te meg? Főzzek neked
2072 2, 2 | nyert meg Pétör az éhes kis gyomra ellen. Ha én isten volnék,
2073 1, 8 | annyi pénze, hogy olvasni se győzi.~Volt annak annyi, hogy
2074 3, 5 | ozsonna lesz ez, hogy nem győzitek emlegetni.~Erre közelébb,
2075 3, 3 | mézesüvegeket. Estélig se győzöm összeszedni az üvegcserepet.~-
2076 4, 9 | nézegette az almát, nem győzött benne gyönyörködni.~- Ha
2077 3, 20| különbek. A méhecskék nem győztek csodálkozni, mikor először
2078 3, 5 | mögé, a vendégek pedig nem győzték dicsérni a világhíres szakácsnét:~-
2079 3, 12| bocink.~De már ezt én se győztem tűrömfűvel. Kinyitottam
2080 1, 3 | idén a cseresznye, hogy nem győzzük piacra hordani. Mind eladjuk
2081 3, 5 | arról kukorékol!~Kiflivel, gyümölccsel besurrant az abrosz mögé,
2082 1, 5 | mikor zsendülni kezdett a gyümölcs, még hálni is odajárt a
2083 1, 8 | zúgatja lombjait; mikor a gyümölcsével szomját oltja a vándor,
2084 1, 6 | virágos bokrokkal megáldott gyümölcsfákkal telis-tele volt az udvarunk.~
2085 4, 18| berkek,~Recsegnek, ropognak a gyümölcsös kertek.~Sok lakójuk fejét
2086 1, 3 | módom. Pedig volt nekünk gyümölcsöskertünk akkora, hogy elbújócskázhatott
2087 3, 19| Aranyos búzaföldeken, árnyas gyümölcsösökön, vadvirágos réteken keresztül.
2088 4, 5 | Nincs is miért gyertyát gyújtani. Köhécselni, sóhajtozni,
2089 4, 18| legjobb a meleg kemence.~Gyújtass be csak, komám” - nevetett
2090 4, 15| döngicséltek körülöttem, és gyűjtögették rólam a mézet.~- Én még
2091 3, 15| Gyerünk, apu, mert már gyújtogatják az angyalok a mennyei lámpásokat.~
2092 1, 7 | kis testét egyre jobban gyújtogatta a forróság. Apa, anya, orvos
2093 1, 1 | ha nem tanulok, Forintos Gyurkára pedig akkor haragszanak,
2094 1, 1 | volna cserélni Forintos Gyurkával, ráadásul még a nyeletlen
2095 3, 2 | Szélvész kisasszony. Cipót gyúrt pogácsát szakajtott Szélvész
2096 2, 6 | meg inkább, hogy legalább gyúrtál-e már vasat?~- Azt még nem
2097 2, 1 | unta meg az életét, hogy Gyuszika reggel óta süvöltözött azon
2098 2, 1 | tündérhegedűt?~- Elcseréltem a Gyuszikával - vallotta nagy ijedten
2099 2, 1 | mellett virágszemű Gyöngyöm Gyuszival találkoztam valamelyik reggel.~-
2100 4, 7 | Jaj, de furcsát álmodtam!~Háborúban is voltam:~Két nagy szúnyog
2101 4, 10| szélét, a második már verte a habot, a harmadik már fente a
2102 1, 4 | egyszerre elfüstölt a dézsmáló had.~Nagy csendesség támadt,
2103 2, 10| behintve.~- Jövök már egész hadammal együtt! - ezt írja Tél apó
2104 2, 10| Jöhet már a Tél apó gonosz hadserege! Nincs már ág, amit letörjön,
2105 2, 2 | világháború összes nagy hadvezéreiben.~Ne haragudjatok meg, emberek,
2106 1, 3 | kertnek, hogy a nyomomba se hághatott a kis öcsém meg a kis húgom.
2107 4, 4 | szörnyülködött az asszony.~- Hagyd el, anyjok, jobban tudom
2108 2, 2 | A tanító úr azonban nem hagyja magát, se Pétört. Mindenáron
2109 3, 13| méz kell, az aranyat ott hagyják.~De mindegy volt ez Pankának,
2110 4, 18| Kandallóm kihűlni addig ne hagyjátok.~Jaj, mert mindjárt megvesz
2111 3, 2 | Megállj csak, kis szófogadóm. Hagyjuk meg ezt a szófogadatlan
2112 4, 15| meg, mikor itt akartalak hagyni benneteket. A királyom elé
2113 4, 9 | nagyobb kincs a világon.~Nem hagyott a jó ember gyermekeire egyebet
2114 3, 3 | meg a kenyeresboltnak nem hagysz békét, apuka? Igazán nem
2115 2, 12| falujuk körül, amin nem hagytak se ajtót, se ablakot. Semmi
2116 4, 14| nem tud, elviszem,~Hihihi, hahaha,~Senkinek sincs kegyelem.~
2117 3, 18| mukkant, akárhogy akadozott a hajában a fésű, Piri baba pedig
2118 4, 7 | álmomban.~A koronám tök hajából,~A paripám lenge nádból~
2119 4, 5 | Úgy, ahogy volt, mezítláb, hajadonfővel. A befagyott pitvarajtó
2120 4, 7 | A paripám lenge nádból~S hajaha!~Répából volt a sarkantyúm
2121 3, 17| hosszában felnyitottam, a fölső hajának a felét lefaragtam, a másik
2122 3, 4 | Úgy, mintha mesélnél~A hajas babádnak:~„Volt egy szegény
2123 3, 18| nagyapó. - Nem érem azt hajasan, kopaszon is bajosan. De
2124 3, 18| akkor Biri baba kezdett hajasodni.~Piri baba pedig annyira
2125 2, 5 | SELYEM JÁNOSKA~Csapzott szőke hajával, bánatos kék szemével itt
2126 1, 1 | személyében ott leszek.~Gáspár hajdú csak lekapta a fejét, aztán
2127 3, 18| a zsebkendőjéből, mintha hajdú-bíró-szegényembert akart volna játszani. Nagyapó
2128 1, 1 | benyitott az uraság Gáspár hajdúja, nagy tisztességtudással.
2129 1, 7 | most kezdek álmodni. Egy hajításra tőlem, vadliliom kelyhében
2130 1, 4 | nyelvükön. Feleletképpen közéjük hajított egy szőlőkarót, erre egyszerre
2131 3, 12| Mintha csak egy egész csordát hajkurászgatna odakint a réten.~Haragosan
2132 2, 10| letarolt fejeteknek. Azért hajlítom meg gyönge derekatok, gyöngéd
2133 4, 16| amelyik az ablak előtt hajlong.~Reggel aztán még egyszer
2134 3, 5 | szék, ott is leülhetnék - hajlongott Vilmácska, mint virág a
2135 4, 2 | kevélyen folytatta:~- Holnap hajnalban indulunk. Velem jön a kisbíró,
2136 2, 1 | belém csimpeszkedett, mint hajnalicskavirág a kútágasba.~- Bácsim, hozzál
2137 1, 2 | kivitték azt a vásárba még hajnalkor - mondta édesanyám. - Odakint
2138 3, 19| bennünket, mikor harmatos hajnalon megállott kocsink a fehér
2139 4, 14| hajtok; sss, sss, a vízen a hajót repítem; sss, sss, sss,
2140 1, 5 | mint öregember fején a hajszál. De azért, mikor elmegyek
2141 2, 12| hajszállal se jobban, hanem egy hajszálig annyira.~Hol venné a falu
2142 4, 6 | Addig kelepelsz,~Míg én hajtalak!”~ ~
2143 4, 8 | a saroglyához. Hát ahogy hajtaná, nem megy a két ló, nem
2144 4, 5 | leolvadt a fákról a zúzmara, hajtásaik zöldültek, levelet, barkát
2145 1, 1 | uraság édesapámat, hogy hajtasson át hozzájuk egy lovat ebéd
2146 2, 10| rólatok ezt a sok mihaszna hajtást, amely úgyse hozna már virágot.
2147 3, 18| még szebben hullámzott a hajtenger, mint azelőtt. Hanem Piri
2148 4, 5 | Böske megrázta kibomlott hajtfürtjeit, ökölbe szorította parányi
2149 2, 6 | akkorákat, hogy szélmalmot hajthatott volna vele.~- Mit csinálsz
2150 4, 2 | Kisbíró koma egész úton azt hajtogatta: „De még a kedves feleségét
2151 4, 5 | virágmezőkre hullottak, ibolyák hajtogatták fejecskéjüket a langyos
2152 4, 14| sóhajtok, szélmalmokat hajtok; sss, sss, a vízen a hajót
2153 1, 6 | öregségéért kell megbecsülni - hajtottam le a fejemet.~Mire fölemeltem,
2154 3, 4 | gondot.~Virágfejecskédet~Hajtsd szívem fölébe,~Nevess éjszakára~
2155 3, 3 | kakastejes kenyér, piros hajú, fehér belű! Itt a friss
2156 3, 18| magukban -, hiszen nekünk sincs hajunk, mégis jólesik a tormalevél.”~
2157 2, 3 | átvittem Csipetkéhez.~- Itt a hal, pajtikám, lehetsz már halász -
2158 2, 7 | madárnak a fészek a háza. Ott hál éjszaka, oda húzódik a rossz
2159 4, 9 | tanácsnál. A szegény fiúk apjuk halála után kereset után láttak.
2160 4, 15| Öröm volt hallgatni, hogy hálálkodtak a csipogó porontyok a jóságomért.~-
2161 4, 5 | velem, hogy felébresztettél halálos álmomból. De meg is szolgálom,
2162 2, 3 | vigasztaltam Csipetkét. - Mire te halászinasból halászmester leszel, akkorra
2163 2, 3 | tovább élt volna, a Csipetke halászinassága is tovább tartott volna,
2164 2, 3 | akart szökni a Tiszára a halászokhoz. Azt mondta, vissza se jön
2165 2, 3 | nem él az ilyenfélékkel - halásztam ki a rétest a medencéből. -
2166 4, 15| tűzön süssük meg ezt a kis halat. Ez a kiszáradt fűzfa már
2167 1, 7 | kell hazajönni?! Margitka haldoklik.~Hallottam is, nem is, amit
2168 2, 10| csak lebeg.~Előcsalta a haldokló rózsa illata, azt gondolja
2169 3, 13| velünk.~- Ej, de szeretném hallani, hogyan szól a furulyájuk -
2170 4, 15| őket bosszúsan a fácska. - Hallgassátok meg az én álmomat! Maga
2171 4, 5 | duruzsolása hallatszott. Hosszú hallgatás után szepegve szólamlott
2172 4, 15| fészket az odvamban. Öröm volt hallgatni, hogy hálálkodtak a csipogó
2173 4, 14| mikor már nagyon sokáig hallgatta az altatgatót. - Ki cirógatja
2174 1, 3 | piros cseresznyénél, és hallgattam, mint a tyúk a búzában.
2175 4, 15| fecsegtek összevissza? - hallgattatta el őket bosszúsan a fácska. -
2176 2, 9 | bedugta a fülét, hogy ne hallja a labda duhogását.~- Hé,
2177 4, 15| kérdése a többi fákhoz:~- Halljátok-e, fűzfák, ki mit álmodott
2178 4, 15| szegény kis ostoba. Nem hallod, hogy toporzékolnak már
2179 3, 3 | káposztapillére? Mit láttak, hallottak röptükben, szálltukban,
2180 4, 14| dúdolgatott, bizonyosan mindnyájan hallottátok már tőle:~Álom, álom, édes
2181 2, 8 | Örült a lelkünk, mikor hallottuk Palkó csizmáinak kopogását.~-
2182 1, 5 | kezdett a gyümölcs, még hálni is odajárt a fa alá. S nem
2183 4, 16| nem legyecskék voltak a hálóban: egy kis zacskó fityegett
2184 2, 3 | Már vitte is a pillefogó hálót, mikor az Etel dada utolérte
2185 3, 5 | emlegetni.~Erre közelébb, arra hamarább - még tán el se szaladtak
2186 2, 1 | El is kotródtam hazulról hamarost, s búcsúzóba meghúztam Gyuszi
2187 3, 18| babának már csukva volt az a hamis szeme, mikor lefektették
2188 4, 15| az öreg halász.~A kihűlt hamut fölkapta a szél, és sodorta,
2189 3, 14| kályha parazsalló szemét, hamuvá égette minden fáját, szenét.~„
2190 4, 14| Sikoltani akart, de egy hang nem jött ki a száján. Jaj,
2191 3, 12| ablakból csilingelt felém a hangja:~- A fehér csillagnak is
2192 1, 3 | a tyúk a búzában. Annál hangosabbra vette a szót édesapám:~-
2193 2, 6 | Olyan ez, Gyurka, mintha a hangya birkózna a kapufélfával -
2194 2, 8 | is volt. Nem tudom, hogy hányan tennétek meg ilyent a testvéretekért!~
2195 2, 9 | halálra vált arccal dőlt hanyatt a hátán.~A megbokrosodott
2196 4, 16| szinte elsikoltottam magam. Hanyatt-homlok ugráltak be a fa tövén levő
2197 3, 13| láthatott, mint mikor a repce hányja a virágját. Mikor a szél
2198 4, 18| almát, a csengő barackot,~Hányjatok a tűzre minden kis harasztot!~
2199 1, 7 | megvan!~A húgom hörögve hánykolódott kis fehér ágyán. Arca olyan
2200 4, 17| nem lehetne azt elmondani, hányszor fordul meg egy esztendő
2201 3, 20| is nevettek:~- Gi-gá-gá, háp-háp-háp! Beleesett Tükrös Kata a
2202 2, 3 | halásznak - dobogott ki nagy haraggal Csipetke a folyosóra.~Odabent
2203 3, 12| sincs neki, csak lába - haragítottam Pankát.~- Van annak szája
2204 2, 10| melengetni. Cudar télidőnek haragja közelget: rejtsetek előle,
2205 3, 6 | szegény feje. Anyuka meg haragjában a menyasszonyt ejtette ki
2206 3, 9 | nálunk? - felejtettem el a haragomat csodálkozásomban. ‑ Hát
2207 1, 7 | szívem. Behúzódtam a sarokba haragos-dacosan, s ki nem mozdultam volna
2208 3, 15| jobban megörültünk, mikor haragoszöld eperfák közül fehérlett
2209 1, 1 | Forintos Gyurkára pedig akkor haragszanak, mikor tanul.~Nem volt pedig
2210 3, 3 | Mit dolgoznak a méhecskék? Haragszik-e még a szarkagábor a káposztapillére?
2211 4, 18| soha se láttalak,~Mért haragszol reám? Sohse bántottalak!” -~
2212 4, 16| Én úgyis csak a koronára haragszom.~A fa megrázta koronáját,
2213 2, 2 | összes nagy hadvezéreiben.~Ne haragudjatok meg, emberek, hogy mikor
2214 2, 5 | pedig nyilván még most is haragudnám rá, ha egyszer a sárkány
2215 1, 6 | Hát hiszen nem mondom, nem haragudtam én az almafára se, a császárkörtefákkal
2216 4, 2 | ijedtében belekapaszkodott a harangkötélbe, s akkorát lódított rajta,
2217 3, 5 | szememet. De nem láttam vele se harangot, se galambot - csak egy
2218 4, 2 | kérdezték ijedten a csicseriek a harangozót.~- Bíró uram házában - felelte
2219 3, 8 | Kerültem-fordultam, s déli harangszóra már ott ültem a sarokban
2220 4, 14| átkelni; sss, sss, sss, a harangszót szétvinni messzire; sss,
2221 2, 8 | volt a háznál egy falat harapnivaló se.~Mindjárt a markába adtunk
2222 4, 18| Hányjatok a tűzre minden kis harasztot!~Széles ez országban amíg
2223 1, 5 | tátogatta rá a száját, mint a harcsa. Azt gondolta volna az ember,
2224 1, 2 | csakhogy két hétig dolgoztam ám harmadmagammal azon az öt bőrön, míg suba
2225 4, 18| Szemében buggyan ki szívének harmatja,~Szöghaját a lánynak végigsimogatja:~„
2226 4, 18| ereszre,~A király jégszive harmatot ereszte.~Szemében buggyan
2227 4, 16| takácsműhely, ahol a fa dereka háromfelé ágazott. Csakhogy nem legyecskék
2228 3, 8 | Kenyeret, haját, bélit, háromfélit.~Elfanyarodott erre a Panka
2229 2, 10| Látom, hogy egy száraz hársfalevél ez az én levelem. Szélpostás
2230 3, 3 | becsülöm őket. Nyílik-e már a hársfavirág? Tud-e már új nótát a szúnyog?
2231 3, 6 | a foltot nem tűri magán. Hasad, reped, foszlik, morzsolódik,
2232 2, 1 | álmomban is mintha éles náddal hasigatták volna a fülem. Legédesebb
2233 3, 14| Kapd hamar a kisbaltát, hasíts vele aprófát!~Elkocogott
2234 1, 5 | sivalkodása még most is hasogatja a fülemet. Nincs az az éhes
2235 3, 16| nem is tudom őket mihez hasonlítani. Úgy hallottam, mint most
2236 3, 19| bácsit! Már látom, hogy használ az orvossága. Hát még ha
2237 3, 16| taraja, hogy napernyőnek is használhatta volna, ha az volna a kakasdivat:
2238 1, 7 | jeges borogatást, de nem használt semmi. Édesanyánk elájult,
2239 2, 4 | Gyönyörködtetik is az embert, hasznára is vannak. Ott is elpusztítják
2240 1, 6 | se terem már. Öreg fa nem haszonra való.~- Az öregségéért kell
2241 3, 2 | a napsugár.~- Úgy kell a haszontalannak! Hogy merte fellökni az
2242 4, 6 | Dölyfös szavakat:~„De nagy hatalom ~A vízi malom!~Elállom utad,~
2243 2, 6 | keserves nyögést hallok a hátam mögött. Megfordulok, hát
2244 3, 14| orcáját.~- Keblemen kenyerem, hátamon a házam, szegény vándor
2245 1, 5 | mi hogyne féltünk volna!~Határos volt a szőlője a mienkkel;
2246 4, 10| Sohsevolt király mérgében hatfelé sodorta a három szál bajuszát,
2247 3, 12| már a mulatságot, mint a hathetes esőt, de mit volt mit tenni:
2248 4, 3 | csigabiga a mákos csíkot, hátrakötik a sarkát Örzsikének.~Ijedten
2249 3, 9 | megcsóválta pirosbabos kendővel hátrakötött fejecskéjét.~- Nézze meg
2250 3, 15| egyik sarka, babos kendővel hátrakötve a feje, kormos az ábrázata,
2251 3, 15| konyha földjén, fényes, barna hátú, piros púpú kalácscipó.
2252 4, 13| hópelyhek! Az erdők, mezők hava pedig tavaszig megmaradt
2253 4, 15| vitték a barkát az Isten házába. Jöttek a szegény emberek,
2254 4, 2 | harangozót.~- Bíró uram házában - felelte a harangozó, s
2255 2, 1 | körtemuzsikáért. S ahogy uzsonnára hazaértem, cincogott a hegedű, sikoltott
2256 3, 11| szomszédék macskáját is.~Mire hazaértünk, besötétedett. Az utcai
2257 4, 17| az eleséget, azon szokta hazahordani a nyári piros almát, a nagy
2258 4, 2 | hogy minél előbb a bíró házához érjenek.~- Hol a tűz, asszony? -
2259 3, 10| ólommadár,~Lassan tipegjetek,~Ha hazahozzátok, mint a sólyommadár,~Sebesek
2260 4, 8 | erdőre. Amit vágsz, holnap hazahozzuk négylovas szekérrel. Nesze
2261 2, 7 | villanyossal megy a bácsi hazáig.~
2262 1, 7 | Rossz fiú, ilyenkor kell hazajönni?! Margitka haldoklik.~Hallottam
2263 2, 1 | elcserélnéd valakivel, mire hazajövök!~Gyuszi pedig nem az a gyerek,
2264 2, 12| a bogárhátú, kertes kis házakat a palotás várostól. És nem
2265 1, 2 | Nini - nevetett édesapám -, hazakerült a krajcárom. Reggel kaptam
2266 3, 12| zsebemet. Mire pedig délben hazakerültem, az is kiment az eszemből,
2267 3, 11| meg ezeknek a szép fehér házaknak, meg ennek a szép zöld fűnek.~
2268 2, 7 | MINDENFÉLE HÁZAKRÓL~Intek a kis szomszédomnak,
2269 4, 8 | aludt estig. Akkor aztán hazament.~Másnap azt mondja neki
2270 2, 2 | megpróbáltatásnak tette ki imádott hazánkat. I. Ferenc József uralkodása
2271 2, 9 | utána a könyveket. Mikor hazaszabadultunk, üveges hintó röpítette
2272 3, 9 | elmentünk, nyugodtan is hazatértünk, csak a nagy csendességen
2273 1, 4 | húgod ezt is megköszöni, ha hazaviszed neki. Tudod, mennyire rimánkodott
2274 2, 8 | dugta zsebébe a süteményt.~- Hazaviszem. Kis húgom még úgyse evett
2275 3, 11| aztán vasútra ültettem, és hazavittem abba a kisvárosba. Apám,
2276 3, 16| kislányomnak olyan a keze, mintha a házmester bácsi azzal szokta volna
2277 4, 3 | gazdának. Kint volt az egész háznép, nem maradt otthon egy morzsa
2278 3, 5 | bizonyosan eltévesztette a házszámot, mikor egyszerre csak kivágja
2279 4, 13| fehérre meszeljük még a háztetőket is.~Voltak kíváncsi hópelyhek
2280 4, 13| fölé, s ott lehullottak a háztetőkre, az utcákra, a terekre.
2281 3, 18| macskát. Ahol mosakszik a háztetőn, ni!~Piri babának az mindegy,
2282 2, 8 | Mérges szelek majd elvitték a háztetőt, szitált a hó, s még az
2283 3, 16| hogy el kell bujdosnom a háztól.~- Ugyan miért, te szegény
2284 4, 17| akarnak hinni. Pedig én sosem hazudtam életemben.~Arra fölteszi
2285 3, 16| verebek azóta se mernek a házuk tájára menni. De nem ért
2286 2, 1 | szép ez.~El is kotródtam hazulról hamarost, s búcsúzóba meghúztam
2287 4, 18| szemét:~„Minek szedetted le a házunk tetejét?~Hó is hullongázik,
2288 3, 13| még a kakaslábatlan kis házunkban telelünk ki.~
2289 1, 7 | valami erdőkerülő vetődött a házunkhoz. Eldicsekedtem neki egy
2290 2, 8 | a csizma. Palkó sápadtan hebegett:~- Ne tessék rám haragudni,
2291 3, 15| elviszi a szelelőlyukból - hebegte az öregasszony. De olyan
2292 2, 1 | hozzál nekem, bácsim!~Hát a hegedűért nem messze kellett menni,
2293 3, 19| milliom tücsök pengeti a hegedűjét a tiszteletünkre:~- Ki-ri,
2294 2, 1 | a vonón, vagy a vonót a hegedűn.~Gyöngyöm Gyuszi még most
2295 2, 1 | tájáról is a szépen szóló hegedűnek.~Hát délben, ahogy hazaérek,
2296 1, 5 | mind elvándorolt a másik hegybe. Azt gondolták, itt akarnak
2297 4, 16| mit kacagtak. A fa sűrű hegyében rigófészek volt; akkor szálltak
2298 2, 2 | fölszegzett fejjel mondja, az orra hegyén is látszik, hogy igen meg
2299 4, 1 | marka, nekem csak az ujjam hegyére jutott egy kicsi.~A kis
2300 4, 3 | benne egyéb, csak egy csúnya hegyes tüske. Úgy a tenyerébe fúródott,
2301 1, 4 | csókolgatta már a nap a nyárfák hegyét, mikor azt mondja nekem
2302 4, 17| is ott csörgött az eperfa hegyiben:~- Gyere ki a kosárból,
2303 1, 6 | legmagasabb fa, és hogy ennek a hegyiből már be lehet látni a mennyországba.~
2304 4, 14| Rázkódik a föld bele,~Hühühü, hehehe.~Ha dobog a lovam lába,~
2305 3, 17| lehetett volna ringatni a héjában.~„Nini, hátha lehetne is!” -
2306 4, 10| cserépbögre.~- Légyfogni jöttem, hékás! - szólt a királynak. Az
2307 3, 6 | rétesfoltozó. S mérgükben úgy helybenhagyták Garas pajtást a porolópálcával,
2308 4, 5 | telet, s elkergetem, hogy helyére jöhessen az áldott szép
2309 4, 2 | fogná a csicseri bírót maga helyett szolgabírónak!~Másnap a
2310 1, 2 | segített benne. Ő nyögött helyettem, mikor nagyon elfáradtam
2311 1, 2 | krajcárom. Reggel kaptam a helypénzszedőtől, aztán itt a karimáján lekapartam
2312 3, 3 | keresete.~- Ez már aztán helyre beszéd. Mért nem mondtad
2313 3, 6 | tésztára, lelkeim, míg én helyrehozom a menyasszony ábrázatát.~
2314 2, 2 | elbánik vele mindjárt a helyszínen. Pétör azonban egy idő óta
2315 3, 6 | maradt egyéb belőlük, csak a helyük: egy-egy nagy kerek folt.~
2316 3, 12| papírkosaramban lakott, a díványomon hempergett, az ozsonnámat megette;
2317 4, 16| a sűrű mohában csak úgy hemzseg a milliom apró bogárka.
2318 3, 17| arany volt rajta.~- Ez a hercegkisasszony baba!~Ijedtemben szólni
2319 1, 5 | de a gyerek a gyümölcsöt herdálja el.~Sose bántotta pedig
2320 1, 3 | életemben, pedig én már tengeri herkentyűt is ettem. Meg nem állhattam,
2321 3, 5 | Hallgatott az abrosz mögött, mint hernyó a levél alatt. Pedig a konyha
2322 2, 4 | vannak. Ott is elpusztítják a hernyót, ahová a gazda oda sem férhet.~-
2323 4, 5 | épülsz többet. Éppen ma négy hete, hogy megbetegedtél. Akkor
2324 2, 9 | üres kastélyban.~Teltek a hetek, múltak a hónapok, s valamennyi
2325 3, 14| ijedt volna az tőlem, ha hétfejű sárkánynak állok is elébe.~
2326 1, 2 | édesapám -, csakhogy két hétig dolgoztam ám harmadmagammal
2327 2, 9 | Bársonyból szabták annak még a hétköznapi ruháját is. Mikor az iskolába
2328 3, 13| vehetünk. Egy ünneplőt meg egy hétköznapit.~- Nem biz ezen egyet se -
2329 4, 10| udvari parittyamester is hétrét görnyedt a király előtt:~-
2330 4, 17| gyerek azt mondja, hogy mégis hetvenhétnek kell ezt olvasni. Ő úgy
2331 3, 12| mikor ebéd után le akarok heveredni a díványra, Panka ugrik
2332 3, 19| Öreg diófák árnyékában hevertük keresztül a délutánt, s
2333 4, 4 | megszámlálni a kecskéket, nem hiányzik-e vagy egy.~- Ráérünk arra
2334 3, 3 | vasvilla.~- No még csak ez hibázott, hogy betelepedjél a cukrászboltba
2335 4, 14| hűsítem a meleget, enyhítem a hideget, virágokat ringatok, pilléket
2336 4, 14| Aki nem tud, elviszem,~Hihihi, hahaha,~Senkinek sincs
2337 1, 5 | fára, mert ha egy darab híja lesz a száznak, akkor elmehetsz
2338 1, 2 | szép ruhát.~Édesapám egy híján mind eladta már a sok subát,
2339 4, 17| hogy énnekem nem akarnak hinni. Pedig én sosem hazudtam
2340 4, 14| futkározol, bújócskázol, hintázol, danolgatsz. De hát iskolába
2341 2, 9 | hazaszabadultunk, üveges hintó röpítette abba a márványoszlopos
2342 4, 13| székkel is megkínálnak, talán hintóba is ültetnek.~Azzal a kíváncsi
2343 3, 1 | Kakukkfű, az útját jó szagoddal hintsd be,~Bújj a lába elül, szúrós
2344 4, 14| nevem, vidám az én életem. Hipp-hopp, ide-oda lebegek, hűsítem
2345 1, 1 | veszi semmi hasznát. Az apja hírből se ismeri a betűt, mégis
2346 2, 10| bimbót, s ha majd föltámadást hirdet a Pannika csengő kacagása,
2347 1, 5 | termettek volna. Hat határban híre-hamva se volt körtének, almának.
2348 1, 8 | fejét, mikor az effajta hírek fülébe jutottak.~- Azt mondom
2349 2, 2 | közül egy se vállalta. Nem a hírességet, hanem a Péterséget. Ezt
2350 3, 3 | elcsicsergik azt nekem az én kis hírhozóim, mind leírom én azt, amit
2351 4, 3 | ételhordót.~- No, hát akkor isten hírivel, de hamar ám! Siess, hogy
2352 3, 3 | elrepült ijedtében az én hírmondó fecském.~- Már meg a kenyeresboltnak
2353 3, 3 | hoznak meg nekem mindenféle hírt a nagy világból; bizony
2354 1, 6 | rám.~- Hát aztán te azt hiszed, hogy ez nincs rendjén?~-
2355 4, 1 | úgy elolvadt, mint a hó!~- Hiszi a piszi! - legyintett a
2356 1, 3 | mindent láttam életemben. Ha hiszitek, ha nem: én már olyan gyereket
2357 4, 1 | én, hogy még a pék se ad hitelbe! Hamar vigyetek neki egy
2358 4, 1 | becsületed, mogyoróhéjjal a hiteledet. Annyi már nála az adósságunk,
2359 2, 2 | akkor mi lesz a történeti hitellel? Pétör az ő neve, senki
2360 3, 16| fehér volt. Szinte el se hitte, hogy az ő keze. De bezzeg
2361 2, 1 | megharsant az ablakunk alatt. Azt hitték az arra járók, tűz van nálunk,
2362 4, 10| be nem állít a király elé hívás nélkül is. Nem volt pedig
2363 3, 2 | haszontalan gyerek, aki hívatlanul be akar menni az apu szobájába.~
2364 4, 18| utolsó forgácsot,~Jó lenne hívatni az udvari, ácsot!”~Nekibúsult
2365 3, 20| Tükrös Kata nem is nagyon hívatta magát, egyszeriben ott termett
2366 1, 5 | erővel Vércse bácsinak is hívhattuk volna. Én legalább sose
2367 2, 2 | Pétör az ő neve, senki se hívja másnak, és ha valami tudatlan
2368 4, 18| időt ne lopjuk, azt mondom,~Hívjátok elő az udvari bolondom!”~„
2369 4, 2 | Süssük meg rántottának, s hívjuk meg rá az egész falut!~-
2370 2, 3 | Csipetkét nem kellett kétszer hívni. Megfogta a kezemet, és
2371 2, 3 | de én csak Csipetkének hívom, mert akkora az egész gyerek,
2372 3, 5 | Tessék hozzám átsétálni - hívta ki magához a világhíres
2373 3, 9 | esett, mikor ebéd után hiába hívtam Pankát szappanbuborékot
2374 1, 5 | BARACK~Máig se tudom, mért hívtuk gyermekkoromban a szőlőszomszédunkat
2375 3, 15| ujjammal, s a két eb egyszerre hízelegve dörgölte hozzám a nagy bumfordi
2376 1, 2 | A pajtásaim is mind itt hizlalták a szemüket. Ki az állatseregletes
2377 1, 8 | megmenteni a vagyonomból.~- Hóbortos volt világéletében - nézett
2378 1, 5 | erősödött a zörgés. Alighanem hörcsög motoszkál itt. Gilice bácsi
2379 1, 7 | Megvan, megvan!~A húgom hörögve hánykolódott kis fehér ágyán.
2380 3, 5 | Vilmácska állt előttem talpig hófehérben, egyik patyolatkezével az
2381 4, 13| rég elcsendesedett, mire a hófelhők odaértek föléje.~- No, ezt
2382 4, 5 | éjszakán, mikor az a nagy hóförgeteg volt, megfáztál, s olyan
2383 4, 5 | szem elláthatott. A nagy hófúvások úgy betemették az apró tanyaházakat,
2384 4, 13| hópelyheknek beesteledett. Jöttek a hóhányó munkások, megkínálták a
2385 2, 5 | szeme ott maradt ugyan a holdban, de annál barátságosabban
2386 2, 5 | száját:~- Nini, ezután két holdvilág lesz az égen?~Az én sárkányom
2387 2, 5 | hittem, hogy beleesett a holdvilágba. Dehogy esett pedig, dehogy!
2388 2, 9 | A sörénye fekete, mint a holló, a szeme égett, mint a parázs.
2389 4, 12| vízcsepp vagyok, holnap pára, holnapután harmat a patakparti nefelejcsen.~-
2390 2, 2 | nagyon értelmes gyerek, holott már harmadik esztendeje
2391 2, 4 | Csúnya mulatságot eszelt ki. Hólyagot kötött az öreg macskájuk
2392 4, 1 | a kukta kapott a lisztes hombárhoz. Ürgette, forgatta, zörgette,
2393 3, 12| integet azzal a csillagos homlokával!~Hm, hogy fölvitte az isten
2394 3, 4 | is~Te ülj ide már most.~Homlokomon a bú~Nagyon elborongott,~
2395 2, 10| lágy szirma simogatja el homlokunkról a kenyérkereső gondot. Rózsák
2396 4, 14| lugas. Olyan sűrűn hullott a homok, mint az apró szemű eső,
2397 4, 14| táncoltatni, kalapot lekapogatni, homokhegyet rakosgatni - de jaj nekem,
2398 2, 10| még ki is párnázom jó puha homokkal, hogy jobb fekvése legyen
2399 4, 17| csikorog már a talicska a homokon, pedig még csak most ébredt
2400 3, 15| nagyon szomorú ország ez a Homokország. Fűt, fát lelegel ekkorára
2401 3, 15| csikókat, Panka, megyünk Homokországba.~Nem telt bele egy cipókiszakajtásnyi
2402 3, 15| öröm, mint mezítláb kocogni Homokországban.~Egyéb öröme úgyse igen
2403 2, 8 | de nagy csomó újság van a hóna alatt. Uram Isten, mi lesz
2404 2, 9 | Teltek a hetek, múltak a hónapok, s valamennyi nagyobbra
2405 3, 12| ürge ugrottam, s vártam: honnan fú a szél?~- Apu, vedd föl
2406 1, 6 | szabadságharc után, mint honvédtiszt.~Édesapámnak ilyenkor mindig
2407 4, 13| kireggeledett, akkorra a hópelyheknek beesteledett. Jöttek a hóhányó
2408 4, 13| fölött kezdtek táncolni a hópihék.~- Gyertek, gyertek - csalogatták
2409 3, 20| de annyira belehajolt a hordóba, hogy belepottyant.~Jó szerencse,
2410 3, 20| egyszeriben ott termett a hordónál, és belekukucskált a vízbe.~
2411 4, 12| fölkapott, szelek szárnya hordozgatott. Égen szálló felhő voltam,
2412 4, 13| Aztán rakásra rakták, úgy hordták ki a városból.~Lekotorták
2413 4, 10| kilenc borbély képében! - horkant föl mérgesen Sohsevolt király,
2414 2, 9 | zuhant testtől, s nagyot horkantva kapta föl a fejét. Ez a
2415 4, 18| csákány, fűrész, balta, horog -~A király ajtaja egyszer
2416 2, 5 | verni valami híres mesebeli hősnek: elég volt neki egy szál
2417 2, 9 | virágot.~- Fiam, édes kis hősöm, meg tudsz-e nekem bocsátani? -
2418 3, 17| kiválasztottam a legnagyobb diót, hosszában felnyitottam, a fölső hajának
2419 2, 5 | zsinegével mind az enyémet hosszabbítottam. Már a falu tornyát is meghaladta
2420 4, 5 | amit a hóban taposott, hosszan kígyózott már mögötte, mint
2421 4, 5 | meggyógyuljon az én jó nagyanyám.~A hóterítő eltakarodott, jégszemfödél
2422 4, 5 | de alva, jégszemfödele, hóterítője alatt. Térdre borulva kiáltott
2423 3, 3 | is valami jeles újságot hozhatott ez a füstös, látom a szeme
2424 2, 10| mihaszna hajtást, amely úgyse hozna már virágot. Azért ásom
2425 4, 5 | lesz az én orvosságom. Csak hozná már a jó Isten! De sose
2426 3, 3 | az én kis postásaim, ők hoznak meg nekem mindenféle hírt
2427 3, 5 | villát, kanalat! Hát te mit hozol, Vilmácska? Te meg hozz
2428 3, 12| boci is van a világon.~- Hoztad-e, apu? - ugrott Panka a nyakamba.~
2429 2, 9 | Egyszer valami csudaszép lovat hoztak az ezredesnek. A sörénye
2430 4, 16| efelől egymással. Elküldöm hozzád a pártfogóimat.~Nem mondom,
2431 2, 10| bágyadtan mosolyog, s ahogy hozzáérünk, egyszerre szétomlik. Illata
2432 4, 5 | Térdre borulva kiáltott le hozzája:~- Ébredj, patakocska, csörgő
2433 4, 18| király ki a sok léhűtőt:~Hozzák fülönfogva az udvari fűtőt!~„
2434 1, 4 | kínáltattam magamat, hanem hozzáláttam a mustos fehérhez, most
2435 2, 8 | csak mezítláb kocogott be hozzánk. Ugyancsak verte a sarkát
2436 1, 5 | egyszerre megcsendül, ha hozzányúl valaki.~De már akkor úgy
2437 4, 16| zacskót. „Megeszlek, ha hozzányúlsz!” - bizonyosan azt akarta
2438 4, 3 | nagy gágogással a libák, hozzátörleszkedett a kis tarka bárány, rákiabált
2439 4, 1 | béle sincs a kenyeremnek! Hozzatok hamar a péktől egy kalácscipót!
2440 2, 10| Pannika csengő kacagása, hozzátok el nekünk az ifjú ágat,
2441 3, 5 | kardom nem sáslevél volna. Hozzávágnám a koronám: hát az meg csupa
2442 1, 4 | dió, fiú?~Mérgemben majd hozzávágtam a petrezselyemszőlőt.~-
2443 4, 2 | hogy valahogy szégyent ne hozzon a falujára.~A szolgabírót
2444 4, 11| Elalusznak szépen,~Álmuk a hű pásztor~Virrasztja az égen:~
2445 4, 14| pattogok,~Rázkódik a föld bele,~Hühühü, hehehe.~Ha dobog a lovam
2446 2, 4 | kanári madár.~- Nem én! - hüledezett Palkó.~- Sebaj! Hát haszna
2447 1, 6 | énvelem mi lesz? - kérdeztem hüledezve.~- Te most nem kapsz ebédet,
2448 1, 4 | hozza haza a szőlőt a kis húgának!~Én már bújtam volna a föld
2449 1, 7 | kerestem. Összebolyongtuk a húgocskámmal az egész környéket. Megbújtunk
2450 1, 4 | tőle, hogy szereted-e a húgodat.~Megindultam a szőlővel
2451 3, 17| KIRÁLYKISASSZONY~Bimbószájú Böske húgommal nagy vásárt csaptam a minap.
2452 2, 9 | kalappal köszöntünk Pali húgomnak. S a katonacsapatok, ha
2453 4, 3 | apámuramnak, hogy el se hűl, mire kiérek vele.~- Te,
2454 4, 15| lassan, csöndes zizegéssel hulladozott le az alvó füzek levelére.~
2455 1, 5 | tüköralmafája éppen a lábam elé hullajtotta le a legszebb termését.
2456 3, 18| babáéról is. Szép, nagy hullámos aranyhaj volt az mind a
2457 3, 13| ringatja, mintha arany tenger hullámzana. Mikor a nap süt, úgy ragyog,
2458 3, 18| baba fején most még szebben hullámzott a hajtenger, mint azelőtt.
2459 4, 13| mondták a falura, mezőre hulló testvéreiknek. - Még székkel
2460 1, 6 | fiacskám? Levelei úgyis hullóban, ágai száradóban. Ezrivel
2461 4, 18| a házunk tetejét?~Hó is hullongázik, eső is szemezik,~A mi padlásunkra
2462 4, 12| voltam, tenyeredbe onnan hulltam.~- Öreg is lehetsz te akkor,
2463 3, 9 | mellett is. Mert ott is hűlt helye volt másnap reggel
2464 3, 12| sarokban. De a szemem sem hunyhattam be, olyan lármával szökdécselt
2465 4, 11| Mezején az égnek.~Mikor a nap hunytát~Siratja a harmat,~Terelgetik
2466 1, 5 | szeretne már nem látni. Hurcolkodtam is kifelé sebesen, de még
2467 3, 12| becsaptam az ajtót, s azóta nem hurcolok bocit a kabátzsebben. Örülök,
2468 4, 14| azokra nagyon ráfér egy kis hűs fuvalom.~Szellőcske megrázkódott,
2469 1, 8 | nem kösönhetek, mert mán hús estendeje elvesejtettem
2470 4, 14| Hipp-hopp, ide-oda lebegek, hűsítem a meleget, enyhítem a hideget,
2471 1, 7 | szárnyukkal elkezdték legyezni, hűsíteni. A pillangókirály a szeme
2472 3, 3 | szeretnek a fecskék is itt hűsölni ebéd után.~Én meg éppen
2473 3, 19| vacsorának. Biz az csak húsos szalonna volt meg friss
2474 2, 12| kukoricájával, a tejjel, tojással, a hússal, ha el nem adná a városnak?
2475 2, 12| van. A tejet, a vajat, a húst, a főzeléket mind a falu
2476 3, 15| de tulajdon úgy ám, mint húsz esztendővel ennek előtte.
2477 1, 2 | büszkén:~- Gyere, öcsém, huszárnak!~Előbb édesapámat kellett
2478 2, 9 | Hej, kis legény, takaros huszárt nevelek belőled!~- Ohó,
2479 1, 2 | édesapám markába. - Az elébb huszonöt birkát adtam el száz pengőért,
2480 4, 17| nagyapó.~- Inkább a talicska húz engem.~- Mit visz a talicskán,
2481 2, 8 | keríteni, s ott nyomban föl is húzattuk Palkóval. Harmadnap megint
2482 2, 8 | nézni.~- Inkább a lábadra húznád, Palkó - biztattam a gyereket.~-
2483 2, 12| falusi emberek egy nagy falat húznának a falujuk körül, amin nem
2484 4, 8 | két ló, nem bírja egymást húzni.~- Ó, te oktondi! - kiált
2485 2, 1 | mindig az, amelyiket felülről húzod. Éppen azért különb hegedű
2486 2, 1 | mindegy, hogy a hegedűt húzod-e a vonón, vagy a vonót a
2487 2, 7 | háza. Ott hál éjszaka, oda húzódik a rossz idő elől, ott költi
2488 3, 18| hajamat az esztendőmacskák húzogatták ki szálanként, mikor megöregedtem.~
2489 3, 17| babakocsi, csak cérna kell bele húzónak - biztattam magamat.~A többi
2490 2, 4 | macskájuk fejére, dióhéjcipőt húzott a négy lábára, és így kiöltöztetve
2491 2, 8 | Törőcsik Palkónk. Mezítláb húzta ki a telet, pedig három
2492 3, 16| mikor iskolába készült. Én húztam a friss vizet a kezére a
2493 3, 12| hogy száz vadonatúj arany húzza a zsebemet. Mire pedig délben
2494 2, 4 | No gyere, akkor hadd húzzam a fejedre ezt a zabostarisznyát,
2495 2, 2 | tette ki imádott hazánkat. I. Ferenc József uralkodása
2496 4, 5 | virágmezőkre hullottak, ibolyák hajtogatták fejecskéjüket
2497 3, 16| KEZEI~Vilmácskának olyan icipici kacsócskái vannak, hogy
2498 4, 14| az én életem. Hipp-hopp, ide-oda lebegek, hűsítem a meleget,
2499 3, 11| fazekak.~Ehol ni, mi is ideértünk már a mi utcánkba, pedig
2500 1, 5 | réges-régen nem süvöltözik már. Idegen kézre került a szőlő, megöregedett
2501 3, 5 | Vilmácskám. Nem szeretem, ha idegenek járnak a konyhámban. Én
2502 3, 3 | nézelődni, mert a fecskék idejárnak. Ők az én kis postásaim,
2503 4, 3 | Örzsikém, mit fogtam, én neked idekint - mondta mosolyogva, s azzal
|