77-beleh | belei-delut | der-ezriv | ezust-gondo | gonos-ideki | idoha-kifli | kifog-legto | legyc-mehec | mehek-orome | oromi-reszk | retek-szeth | szetl-tundo | turel-zuzmo
Rész, Fejezet
2504 2, 2 | odakint.~Ez olyan szabályos időhatározás, mintha az esőcsináló intézet
2505 2, 2 | termelni.~- Mondj hamar valami időhatározó mondatot!~Pétör fölnéz a
2506 2, 2 | kelleténél szerelmesebb ugyan az időhatározókba és a többi neveléstudományi
2507 4, 17| tőle, hogy ugyan mennyi idős már, akkor azt mondja rá:~-
2508 2, 2 | azokat a jó lelkeket, akik ifjúkori ábrázatom után érdeklődnek.~-
2509 1, 6 | dolgozik, ne is egyék.~- Igazad lehet - fordult el az édesapám,
2510 3, 9 | a tésztás kacsóit a maga igazát ismerő lélek nyugalmával.~-
2511 1, 3 | legöregebb, majd meglátom, milyen igazságot teszel, igazságos Mátyás.~
2512 2, 2 | az első Ferenc József!~- Igenis, tudom.~- Mondjad, no!~-
2513 3, 6 | Táncolhatsz a menyasszonnyal - ígérte Vilmácska.~- Megkóstolhatod
2514 1, 7 | benne, nagy vergődéssel igyekezett kiszabadulni. Társai szomorú
2515 2, 1 | nem az a gyerek, aki ne igyekezne örömet szerezni a bácsikájának.
2516 4, 17| emberek, akik szintén kifelé igyekeznek -, mindenkit beér, akit
2517 3, 8 | mentem dolgomra, de nagyon igyekeztem visszafelé. Kerültem-fordultam,
2518 3, 6 | hamar az alvéget, felvéget: igyekezzék, aki szépet akar látni,
2519 3, 11| neki kit vinni. Ki hova igyekszik, gyalog is mindjárt odaér
2520 4, 10| udvari vadász elővette az íját, s egy nap, egy éjszaka
2521 3, 2 | tegyük meg ajtónállónak. Hadd ijedjen meg tőle az olyan haszontalan
2522 3, 12| közül.~- Jaj, apu, de sok ijedős embernek adsz te kenyeret!
2523 2, 9 | madarak, amelyek éppen olyan ijedősek voltak, mint ő.~Más pajtása
2524 3, 9 | játék az? - kérdeztem még ijedtebben.~- Nagymosás.~Erre én úgy
2525 4, 10| ágyról egyszerre elszálltak ijedtükben a ráfestett angyalok.~-
2526 3, 9 | csak a nagy csendességen ijedtünk meg az ajtóban. Szakácsnénk
2527 2, 4 | Bölcs Palkó nagyon meg volt ijedve.~- Bácsi kérem, hiszen nem
2528 3, 2 | a tornácról is. Már kint ijesztgeti a Sajó kutyát a hóban:~-
2529 3, 2 | szerecsen királyfi lesz - ijesztgettem Szélvész kisasszonyt, mire
2530 4, 14| apró szemű eső, s valami ijesztő bömbölés hallatszott a levegőben.~
2531 2, 10| Istenhozzád volt az az illat, nem isten hozott. Nem ébrednek
2532 4, 14| a madárral, rétek, erdők illatával a levegőt frissítem. Aki
2533 4, 8 | kerékért. Meg is találja, illegeti a ló hátára, de sehogy se
2534 3, 15| Megláttam már azt, ámbár ángyó illegett-billegett előttünk, hogy hátha valahogy
2535 3, 12| beálltam borjúpásztornak, illendő jutalom fejében.~Most már
2536 3, 17| festeni, szép főkötőcskét illeszteni rá színes papírból, s olyan
2537 4, 10| No, ezért meglakolsz! - illesztgette össze a király a koronáját,
2538 3, 16| ahogy magaformájú tudóshoz illik, aztán felugrott a ketrec
2539 3, 16| se szelecske, de még az Ilus dada se. Pedig az minden
2540 4, 18| hordót csapra ütögetni,~Ily kedves vendég még nem járt
2541 2, 3 | Hohó, hékám, nem él az ilyenfélékkel - halásztam ki a rétest
2542 2, 1 | Ez a valódi cirokhegedű. Ilyennel húzzák a tündérek Seholsincs
2543 1, 7 | pillangókirály? Sose hallottam én ilyenről, könyvekben sincs lerajzolva.~-
2544 2, 2 | de mivel tudja, hogy az ilyesmit nem lehet nyilvánosságra
2545 2, 2 | megpróbáltatásnak tette ki imádott hazánkat. I. Ferenc József
2546 4, 5 | hullottak volna az égből. S íme, ahova lépett, elolvadt
2547 1, 5 | szőlőcsősznek, Kisborus Sós Imrének:~- Imre öcsém, két szemed
2548 1, 2 | volt. Hat legénnyel, két inassal varrta a sok szép subát,
2549 2, 3 | csak létráról éred el - incselkedtem vele.~Nosza nekiesik ám
2550 2, 12| az újságok, a városból indul ki a vasút, a telefon, a
2551 2, 4 | a zabostarisznyát, aztán indulj a háztetőre!~Láttam, hogy
2552 4, 2 | folytatta:~- Holnap hajnalban indulunk. Velem jön a kisbíró, ő
2553 2, 10| legutolsó rózsát. Fáradtan ing-leng, bágyadtan mosolyog, s ahogy
2554 1, 5 | Gilice bácsi megkapta az ingem ujját.~- Hi-i-i, öcskös,
2555 3, 6 | akár a patak. Az ám, addig ingott-lengett, hogy egyszer csak a buborékok
2556 4, 5 | szempillantásban elolvadt a hó. Ingott-ringott a zöld vetés, s a vetés
2557 1, 8 | mondta, ad, de nem adja ingyen.~- Adok pénzt, bátya, ha
2558 2, 2 | ahogy megkapja a részét az ingyentejből, elbánik vele mindjárt a
2559 3, 12| látod? Lám, milyen bánatosan integet azzal a csillagos homlokával!~
2560 4, 16| mintha valami láthatatlan kéz integetne vele:~- Gyere csak, gyere
2561 3, 11| is, onnan is barátságosan integettek felénk.~- Ismernek ezek
2562 2, 7 | MINDENFÉLE HÁZAKRÓL~Intek a kis szomszédomnak, a Palkó
2563 3, 11| ki-ki-ki?~Panka barátságosan intett nekik a piros napernyőjével:~-
2564 2, 2 | időhatározás, mintha az esőcsináló intézet adná, de azért a tanító
2565 4, 4 | és mint aki dolgát jól intézte, széles kedvvel ballagott
2566 3, 3 | az ára, hanem meg is éri.~Iramodtam lefelé a véges-végig boltból,
2567 2, 9 | rakta elébe a rajzait, az írásait, hiába dicsekedett a jó
2568 1, 1 | eldicsekedett az apjának a szép írásával.~- Ezt nézze meg, édesapám.
2569 1, 1 | tudományod. Mi van ebben az írásban?~Gyurka majd a bőréből bújt
2570 1, 1 | mondta a tanítóm, olyan az írásom, mint a metszés, lehet még
2571 1, 1 | mint az édesapád. De így írd ám, érted-e, tudós kis deákom!~
2572 3, 8 | orcája, de legkormosabb az az irgalmatlan bogrács, amit lezöttyent
2573 1, 5 | Ha rajtakapsz valakit: se irgalom, se kegyelem neki, még ha
2574 2, 1 | kerekedett tőle. El is hordtam az irhát sebesen még a tájáról is
2575 2, 2 | CSALÓ~A csaló neve: Pétör. Írhatnám Péternek is, de akkor mi
2576 1, 2 | tátotta a száját. Legjobban irigyeltem Jani cimborámat: az a forgó
2577 2, 10| egész hadammal együtt! - ezt írja Tél apó a száraz levélen. -
2578 1, 1 | haragosan lökte el maga elől az irkát.~- Micsoda bolondság ez
2579 1, 1 | iskolából.~- Elég az, ha írni-olvasni megtanult - dörmögött az
2580 4, 1 | adó, s nem marad belőle se író, se savó! Kis balta nagy
2581 3, 18| halkan odacsoszogott az íróasztalhoz.~- Gyere csak, nagy olló!~
2582 3, 14| magam, s visszaültem az íróasztalomhoz. Tollal szántogatni, betűmagot
2583 4, 16| Egyszer csak látom, hogy az íróasztalomon a tollszár fölemelkedik,
2584 1, 1 | metszés, lehet még belőlem íródeák is.~Kevély Forintos Gergely
2585 3, 3 | tollat, papirost - nem írok én mesét most. Hol van az
2586 3, 14| BIRIKE~Előszobán innen, írószobán túl, kettő közt éppen a
2587 1, 1 | hamar, sebesen. Levelet írsz az uraságnak. Szépen engedelmet
2588 2, 10| mikor elújságolom neki, mit írt Tél apó a száraz levélre.~-
2589 2, 2 | elmondani, de még tán az se, aki írta. Pedig megérdemelné a lapátravaló,
2590 4, 2 | emlékezet okáért föl van írva a csicseri bíróék kéményébe
2591 2, 2 | kipróbáltam. Bent jártam az iskolájukban, és megkérdeztem, melyikük
2592 1, 3 | szánt az Isten. Kell az ára iskolára, kenyérkére, új ruhára.
2593 4, 13| hópelyhek. - Reggel maga se ismer magára, olyan fehérre meszeljük
2594 3, 11| egy-két nap múlva te is ismered még a szomszédék macskáját
2595 4, 15| Ó, ó, szegény jámbor! Ismerjük a szülődet. Becsületes öreg
2596 4, 14| te híres, hiszen én téged ismerlek! Te vagy a Szelecske, te
2597 3, 11| barátságosan integettek felénk.~- Ismernek ezek minket, apukám? - tudakolta
2598 3, 9 | tésztás kacsóit a maga igazát ismerő lélek nyugalmával.~- Ne
2599 3, 16| Vilmácska keze, hogy maga se ismert rá. El is dugta a kabátkája
2600 3, 15| hogy úr korotokban is rám ismertek - hajoltam le hozzájuk.~
2601 4, 14| Lirum-lárum, pajtikám, nem ismertél, ugye, rám? Szellőcske az
2602 1, 5 | gyékényponyván. Nagyon meglátszott az istenadtán az ínséges idő. Ahogy meglátta
2603 2, 10| zugába, tedd el magad télire! Istenhozzád volt az az illat, nem isten
2604 3, 18| langyos esőt adjon rá.~- Ó, Istenke, küldj hamar egy kis langyos
2605 3, 18| menten felvitte a fohászt az Istenkéhez.~Mert azóta mindennap esik
2606 2, 9 | mint a madár.~A gyerek iszonyodva nézett utána, s reszketve
2607 4, 4 | Mackó úr -, ki mer ilyen iszonytató nagy lármát csapni.~Kibújt
2608 1, 3 | ám mindjárt az egereket itatni. Jut is, marad is. Amit
2609 3, 15| most is a számban van az íze.~- Mit mosolyogsz, cselédem? -
2610 3, 12| jó apám, mit csinálsz? - jajgatott Panka, összetéve liliom
2611 1, 2 | száját. Legjobban irigyeltem Jani cimborámat: az a forgó komédiában
2612 1, 3 | cseresznyét.~- Ne sírj, Janikám, látod, most már a Mariska
2613 2, 5 | látom magam előtt Selyem Jánoskát, ahogy a nevét leírom. És
2614 4, 17| piros, a mozdulata fürge, a járása sebes. Ha kérdezik tőle,
2615 2, 7 | valamit.~Palkó csak a feje járásával feleli, hogy nem lehet.~-
2616 1, 4 | lerántani a lábamról. Másfél óra járásra esett a galambosi szőlő,
2617 4, 8 | gazda.~- Gyere, Fityók, hadd járassam el veled a kutyakopogóst.~
2618 3, 15| rajta, hogy nagyon tudja a járást, mert egyenesen a szelelőhöz
2619 1, 5 | népei! Várjatok csak, hadd járatom el veletek a kutyakopogóst!~
2620 2, 10| ne fájjon!~Rendre, sorra járjuk a rózsabokrokat, valamennyit
2621 2, 6 | napáldozat felé odalent járkálok az udvaron, egyszerre valami
2622 1, 6 | támaszkodva. Nem is igen járkált különben, csak üldögélt
2623 4, 14| iskolába nem kell neked járnod?~- Nem ám, mert én még kicsike
2624 2, 1 | alatt. Azt hitték az arra járók, tűz van nálunk, azért van
2625 3, 14| a másikban.~- Hát te hol jársz itt, ahol a madár se jár? -
2626 4, 15| a hó lehullott, favágók jártak a füzesben, s kivágtak egy-két
2627 4, 13| lett a városi hóból, így járták meg a kíváncsi hópelyhek!
2628 4, 12| vagyok a világ vándora.~- Hol jártál már, csöppikém?~- Patak
2629 3, 3 | röptükben, szálltukban, világot jártukban? Mind elcsicsergik azt nekem
2630 2, 5 | Látod, én sose bántom a más játékát!~- Nem ám, mert gyáva vagy!~
2631 3, 9 | is jobban tenné, ha nem játszana olyant.~No, ennél egyéb
2632 3, 18| hajdú-bíró-szegényembert akart volna játszani. Nagyapó azonban odahúzta
2633 3, 9 | nagymosásnak?~- Ó, dehogy, apu, a java még hátra van.~Mikor másnap
2634 4, 2 | falu esze. Én pedig azt javallom, hogy vigyük el ezt a csudatojást
2635 4, 5 | szürkületben, csupa hóból, csupa jégből, a feje a felhők közt veszett
2636 3, 1 | csillagfejetekkel!~S őre a mezőnek, szép jegenyenyárfa,~Te vigyázz reája, csöndes
2637 4, 5 | forró könnyei hullottak a jégóriásra, az elkezdett összébb-összébb
2638 4, 5 | A hóterítő eltakarodott, jégszemfödél kettéhasadt, a csörgő patakocska
2639 4, 5 | magas partjai közt, de alva, jégszemfödele, hóterítője alatt. Térdre
2640 4, 18| jeges ereszre,~A király jégszive harmatot ereszte.~Szemében
2641 3, 6 | Garas kutya is.~- Alássan jelentem, jön a tenger vendég! Rétest
2642 3, 3 | mese.~Ehol, most is valami jeles újságot hozhatott ez a füstös,
2643 2, 2 | tetszik tudni, ez mint jelmondat vastag betűkkel van nyomtatva
2644 2, 9 | sikoltozott a kis huszár jelölt torkaszakadtából, hogy csak
2645 3, 18| vagyok, mint a kopasz fejű jércikém!~- Nem baj, kis kopaszom -
2646 3, 18| ilyenkor esik rá a nagy jóakarat, mikor Piri baba már a kanalat
2647 3, 3 | isten, fogadj, isten, mi jóba jár lelkem itten?~- Van-e
2648 4, 14| az én sárkányomat. Hát mi jóban fáradsz?~- Ss, sss, sss,
2649 4, 1 | énrajtam rongyos a suba! Tenger jobbágyom, özön az adó, s nem marad
2650 4, 5 | elkergetem, hogy helyére jöhessen az áldott szép tavasz. Jó
2651 2, 10| koronáját föld alá bújtatjuk. Jöhet már a Tél apó gonosz hadserege!
2652 3, 15| végig a ruháján.~- Most már jöhetnek a népeim!~Akkorra már ott
2653 4, 3 | már az édesapja az útra: jön-e már a leveske meg a mákos
2654 1, 7 | Egyszer a húgom megbetegedett. Jöttek-mentek az orvosok, apám-anyám egyre
2655 3, 9 | igazi mosóasszony, aki olyan jóízűeket nyögjön, mint Panka vacsora
2656 3, 19| meg friss túró. De olyan jóízűen evett belőle Panka, hogy
2657 1, 1 | a harminckét foga, olyan jóízűt nevetett. Már a másik utcába
2658 2, 8 | mihozzánk hordani reggelenként. Jókedvű fiú volt, néha tréfálgattam
2659 4, 4 | az erdő szélére, és még jókor érkezett, mert Mackó szomszéd
2660 4, 15| hálálkodtak a csipogó porontyok a jóságomért.~- Mit fecsegtek összevissza? -
2661 2, 5 | sasmadár legyen. Ritka szép jószág volt, hosszú farkú, kerek
2662 4, 4 | Talán van valami féltős jószágod?~- Volt kilenc szép kecském,
2663 2, 5 | kerüljek én az én bukdácsoló jószágommal azok fölé a kevély sárkányok
2664 4, 8 | vele vígan.~Fityók mindent jóváhagyott, csak az árpacipót kevesellte.~-
2665 3, 15| Egy sovány, kócos, öreg juhászkutya. Látszott rajta, hogy nagyon
2666 3, 6 | magam, bocskoron csíptem a juhászlegényt: gyerünk, atyafi, tisztálkodni!
2667 1, 5 | eresztelek addig, míg meg nem jutalmazlak. Tudja Gilice bácsi, mi
2668 1, 5 | barackkal álmodtam, amit jutalomképpen mutatott meg Gilice bácsi.
2669 2, 12| palotás várostól. És nem is juthat eszébe soha, mert azzal
2670 3, 3 | az istenadta, ha szóhoz juthatna haragos Pannikától, haragos
2671 1, 4 | nem is olyan rossz. Hanem Jutkának mégiscsak nagyon savanyú
2672 3, 9 | kitalálni! Hát már kinek jutna eszébe kéményt mosogatni?
2673 3, 15| darabig nem tudtam szóhoz jutni.~- Hát ez a kilencedik kenyér? -
2674 1, 8 | az effajta hírek fülébe jutottak.~- Azt mondom én, nagy baj
2675 1, 4 | szegényke, hogy neki is juttassunk egy kis madárlátta szőlőt.~-
2676 4, 18| itt, hogy sok egymagamnak,~Juttatok belőle, aki fázik, annak!”~
2677 2, 2 | tej keverte gyanúba, és juttatta olyan díszítőjelzőhöz, ami
2678 3, 16| ismert rá. El is dugta a kabátkája zsebébe, mert nézni se szerette,
2679 3, 12| szél?~- Apu, vedd föl a kabátodat.~- De bizony már a sapkámba
2680 3, 15| Panka meg nem rántotta a kabátom.~- Gyerünk, apu, mert már
2681 3, 12| azóta nem hurcolok bocit a kabátzsebben. Örülök, hogy ettől az egytől
2682 2, 6 | már ezt nem állhattam meg kacagás nélkül.~- Olyan ez, Gyurka,
2683 2, 10| hirdet a Pannika csengő kacagása, hozzátok el nekünk az ifjú
2684 2, 10| álmodjatok a Pannika csengő kacagásáról. Álmodjatok üde lombot ifjú
2685 2, 4 | azonban csak úgy döcögött a kacagástól.~- Mit csinálsz, kis szomszéd? -
2686 4, 16| verődtek össze, mintha csak kacagnának.~Napáldozatkor azt is megtudtam,
2687 2, 3 | hogy nevet a kis cethal - kacagta boldogan.~- Mit csinál? -
2688 4, 16| Napáldozatkor azt is megtudtam, mit kacagtak. A fa sűrű hegyében rigófészek
2689 3, 2 | látsz az íróasztalon: kis kacsa fürdik fekete tóban.~- Jaj,
2690 3, 16| Vilmácskának olyan icipici kacsócskái vannak, hogy nem is tudom
2691 3, 14| másikon. Esernyő az egyik kacsójában, legyező a másikban.~- Hát
2692 1, 4 | tőkén.~- De még azt a fekete kadarkát meg kell kóstolnod! Ilyet
2693 1, 2 | hosszú sorban a rostások, a kádárok, a szappanosok; takácsok
2694 3, 3 | elijeszted a vevőket azzal a te kajla bajuszoddal. Fölfordítod
2695 3, 16| használhatta volna, ha az volna a kakasdivat: tudja az, mit beszél. Hárman
2696 3, 13| mindjárt, mert ez még a kakaslábas várat is megeszi.~- Ugyan,
2697 3, 13| Repcevárból. Az idén még a kakaslábatlan kis házunkban telelünk ki.~
2698 3, 13| aranyon adjuk el, az aranyon kakaslábon forgó várat veszünk. Repcevárnak
2699 3, 16| fájjon a fejed, Bodri kutya. Kakasuccse, lesikálják Vilmácskának
2700 3, 1 | vissza rá, búzavirágok!~Kakukkfű, az útját jó szagoddal hintsd
2701 3, 3 | bennünket a foszlós friss kaláccsal:~- Uzsonnázni, apja, lánya!~
2702 3, 15| barna hátú, piros púpú kalácscipó. Megláttam már azt, ámbár
2703 4, 18| együtt se ért az egy falat kalácsot.~Didergő királynak csak
2704 1, 1 | No, fiacskám, vedd elő a kalamárist. Van-e még benne tinta?~-
2705 3, 20| lengenek a rózsabimbók a kalapján, öröm nézni, hogy göndörödik
2706 1, 8 | emberek Sebaj Tótról, csak kalaplevéve.~Egyszer Fütyű cigány is
2707 3, 20| esővízben, hanem a rózsabimbós kalapnak az is egészen elég volt.
2708 1, 2 | vásznat, kalaposok a pörge kalapokat, csizmadiák a csikorgós
2709 3, 20| nézte, hogy a virág szép-e a kalapon, hanem azt, hogy a kalap
2710 1, 2 | kínálták a hófehér vásznat, kalaposok a pörge kalapokat, csizmadiák
2711 2, 9 | fiatalok, mindnyájan levett kalappal köszöntünk Pali húgomnak.
2712 1, 8 | nevetett Antal úr, s a kalaptól a csizmáig úgy kiruházta
2713 4, 3 | fölött altatót zizegtek a kalászok, a pipacsok bársony szirmukkal
2714 2, 5 | zörög a sárkány az ablak kallantyújára akasztva. Fél szeme ott
2715 2, 3 | Harmadnap reggel éppen a kályhánál sütkéreztem, mikor Csipetke
2716 2, 4 | semmit, csak befordultam a kamrába, és kihoztam egy zabostarisznyát.~-
2717 2, 8 | mint a kék posztó.~Akadt a kamrában valami viselt csizmácska.~
2718 3, 8 | levest, de nem ment bele a kanál. Olyan sűrű volt szegényke,
2719 1, 6 | ebédet, igazságos Mátyás - kanalazta édesapám a leveskét. - Aki
2720 2, 4 | szépen énekelni, mint a kanári madár.~- Nem én! - hüledezett
2721 1, 8 | arról volt híres, hogy még a kanárimadárnak is szemenkint olvasta ki
2722 4, 9 | meglátogatta Péterke, a kis kanász.~- Mikor ettél utoljára
2723 4, 9 | legjobban szerettek, beszegődött kanásznak.~Anyjuk mosással kereste
2724 4, 18| lesz melege!”~Nagy volt a kandalló, akár egy kaszárnya,~El
2725 4, 18| országban amíg erdőt láttok,~Kandallóm kihűlni addig ne hagyjátok.~
2726 4, 18| szál se maradt ott,~Aranyos kandallón mind elparazsallott.~Didergő
2727 4, 18| fűtőt!~„Hamar cédrusfával a kandallót tele,~Urunk-királyunknak
2728 2, 5 | megszégyelltem magam, s kantárjánál fogva ráhúztam a sárkányt
2729 4, 1 | árvíz fenyegette.~- Bánja a kánya! - legyintett a király. -
2730 3, 8 | megenni!~Éppen a tál fenekét kapargattuk, mikor nagy lelkendezve
2731 1, 3 | hogy még két szemet be ne kapjak a ropogós cseresznyéből.
2732 3, 3 | Haragszik-e még a szarkagábor a káposztapillére? Mit láttak, hallottak röptükben,
2733 3, 13| cirmosnak is utánahajított egy káposztatorzsát, mikor elsuhant a repcetábla
2734 2, 2 | nyelvek mezején kell valami káprázatosat termelni.~- Mondj hamar
2735 1, 5 | Örültünk, ha csicsókát kaptunk, mikor nagyon megbecsültük
2736 1, 1 | Forintos úgy megmeredt, akár a kapubálvány. Mi lelhette ezt a vén embert?
2737 2, 6 | mintha a hangya birkózna a kapufélfával - törülgettem meg a szememet.~-
2738 2, 6 | félek, ezt se bírja el a kapuig.~- Ugyan, bácsikám! - futotta
2739 2, 2 | Pétör már ott térdelt a kapusarokban, s öntögette befelé a tejet
2740 3, 14| ér véget?~- Varjú mondja: kár, legyen vége már - tartom
2741 1, 4 | lekanyarított belőle egy karajt, és a markomba nyomta.~-
2742 4, 11| Le a szemhatárba,~A kerek karámba.~Lassan ezüstgyapjuk~Violásra
2743 1, 6 | Nézd, ott meg egy törött kard van a fába vágva, bilincs
2744 2, 9 | mosolygó orcájú, de ha az apja kardja megcsörrent, mindjárt elborult
2745 2, 9 | pedig odamenni. Ragyogó kardok csúfolódva nevettek, mindenféle
2746 2, 9 | dobogó szívvel emelt le egy kardot a szögről, és megpróbált
2747 3, 15| kanászgyerek pattogtatta a karikását az út szélén, megkérdeztem
2748 3, 15| is állt a konyhaajtóban a karikásostoros kanászgyerek, s beköszönt
2749 4, 3 | már egy tüskerózsa körül karikázott. Nagy vigyázva terjesztette
2750 1, 2 | helypénzszedőtől, aztán itt a karimáján lekapartam róla a penészt:
2751 4, 5 | szétolvadt. Ami a Böske karjai közt maradt belőle, az is
2752 4, 15| lejtőben, mint valami kiszáradt karó.~Jöttek a vidám gyerekek,
2753 2, 9 | utcára, s kiterjesztett karokkal eléje vetette magát a rettenetes
2754 3, 16| kútból, azóta se bírom a jobb karom. Vilmácska akkorákat sikított,
2755 2, 3 | Csipetke eleresztette a karomat, és azt mondta, hogy akkor
2756 1, 3 | testvérkéim belekapaszkodtak a két karomba, édesapánk még azt kiáltotta
2757 2, 3 | nekiesik ám erre Csipetke a karomnak, és úgy rángatja, mintha
2758 2, 5 | fejét, nagyot rántott a karomon, sürr, elszakadt a zsineg!
2759 3, 3 | az a kis kosár? Veszem a karomra. Gyere csak, napernyő, gyerünk
2760 3, 6 | belevetettem magamat az öreg karosszékbe, hogy csak úgy reccsent.
2761 2, 7 | Palkó azonban gavallérosan kárpótolt. Zsebembe dugott két csigabigát.~-
2762 2, 9 | simogatta. Gyászba öltözött a kastély, s a Pali húgom kétszeresen
2763 2, 1 | túl, éppen a Pici kutya kastélya mellett virágszemű Gyöngyöm
2764 2, 9 | röpítette abba a márványoszlopos kastélyba, amelyik a város végén mereszkedett
2765 2, 9 | szegény gyerek a nagy, üres kastélyban.~Teltek a hetek, múltak
2766 2, 9 | világ minden kincsénél, a kastélybeli nagy úr meg rá sem szeretett
2767 3, 18| hullott az aranyhaj, mint kasza után az aranykalász. A Piri
2768 4, 16| bizonyosan azt akarta mondani a kaszáló lábaival.~Én meg egyszerre
2769 4, 2 | sikítottál akkorát, hogy a kaszanyél is kiesett a kezünkből?~
2770 4, 18| volt a kandalló, akár egy kaszárnya,~El is égett benne vagy
2771 2, 12| való ekét, ásót, kapát, kaszát, ha a város gyárai egyszerre
2772 4, 2 | hol volna a tűz, ha nem a katlanban? Azóta tán el is főtt a
2773 2, 9 | szálfatermetű, zord ábrázatú, kevély katona. Azt beszélték róla, hogy
2774 2, 9 | köszöntünk Pali húgomnak. S a katonacsapatok, ha találkoztak vele, úgy
2775 2, 9 | arcát.~- Apám, édes jó apám, katonadolog volt!~Attól fogva az egész
2776 2, 9 | orcácskája. Úgy megriadt a szép katonagúnyától, hogy soha életében nem
2777 2, 9 | hogy csak anyámasszony katonája lesz biz abból, hanem annak
2778 2, 9 | szeretné, ha egy kicsit katonásabb lennél.~Szegény Pali húgom
2779 2, 9 | s két karjával erősen, katonásan magához szorította az édesapja
2780 4, 6 | fut a hab,~Beléje akad,~Kattogva neki~Dölyfös szavakat:~„
2781 4, 15| fölkapta a szél, és sodorta, kavarta föl a magasba. Onnan aztán
2782 4, 10| úgy, hogy annyi volt már a kavics a szobában, mint az országúton.
2783 4, 10| egy éjszaka hányta vele a kavicsot, úgy, hogy annyi volt már
2784 2, 10| szegény embernek hátán háza, kebelén kenyere. Nincs nekünk egyebünk
2785 3, 14| pirosra a patyolat orcáját.~- Keblemen kenyerem, hátamon a házam,
2786 4, 4 | A KECSKECSŐSZ~Medveországban történt.~
2787 4, 1 | telekrétázta vele.~- Hej, kécskei kecske, csókai csóka - fohászkodta
2788 4, 4 | felé, és megszámlálni a kecskéket, nem hiányzik-e vagy egy.~-
2789 4, 4 | jószágod?~- Volt kilenc szép kecském, megdézsmálta a farkas,
2790 4, 4 | bottal a nyomát a hat szép kecskének! - szörnyülködött az asszony.~-
2791 2, 2 | megvan rá, hogy telente így kedvelje a tudományok csarnokát.
2792 3, 14| bogozgatta Csiribiri Birike.~De kedvetlenül ám nagyon. Meg is mondta,
2793 4, 4 | dolgát jól intézte, széles kedvvel ballagott hazafelé.~Otthon
2794 4, 18| az Isten hidege,~Csak úgy kékellik már az ajkam is bele!”~Csattognak
2795 3, 20| csak megláthassa magát a kékmázos lábosban.~- Soha ilyen tükrösködő
2796 2, 9 | torkaszakadtából, hogy csak úgy kékült bele az orcácskája. Úgy
2797 4, 2 | Ültessük el a tojást: mi kel ki belőle?~- Építsünk neki
2798 4, 6 | patakon~A vízi malom...~Mikor kelepel,~El-elhallgatom.~Ahogy fut
2799 4, 6 | Azt csobogja csak:~„Addig kelepelsz,~Míg én hajtalak!”~ ~
2800 4, 1 | beletörött a beletlen kenyere keletlen hajába.~- Hej, mákos teringette,
2801 4, 4 | adott az a gonosz farkas? - kellemeskedett az ember.~- A farkas nem
2802 2, 2 | úrban ébredt föl, aki talán kelleténél szerelmesebb ugyan az időhatározókba
2803 2, 2 | lapátravaló, hogy kívülről meg kelljen neki tanulni a saját olvasmányát.
2804 4, 2 | Csicseren. Most már szóljanak kelmetek, mitévők legyünk a tojással?~
2805 4, 2 | találta a bölcseket, s a kelő nap is elbámult rajta, hogy
2806 2, 11| Új virággal,~Lombos ággal~Kelteget a kikelet!~ ~
2807 4, 14| akkor látja, hogy apuka keltegeti, az fogja a kezét.~- Szaladjunk,
2808 1, 7 | hajításra tőlem, vadliliom kelyhében ott ült a pillangókirály.
2809 4, 5 | Nem sokat ért ennek a nagy kemencének az az egy-két marék szalma.~
2810 4, 5 | takaródzója alatt, az öreg búbos kemencére, amelynek padkáján Böske
2811 4, 10| mondást mindjárt felíratta a kéménybe korommal, az udvari bolondot
2812 4, 2 | van írva a csicseri bíróék kéményébe korommal. Ott olvastam én
2813 3, 15| kukucskáltak ki a rácskerítésen. Kéményéből úgy bodorgott ki a füst,
2814 3, 2 | tinta. Fekete lett, mint a kéményseprő, s Szélvész kisasszony már
2815 4, 5 | tanyaházakat, hogy csak a kéményük látszott ki, fekete füstfelhőket
2816 3, 15| szeme fölött, és az alól kémlelt végig.~- Meg ám, lelkem -
2817 4, 8 | Itt ez a darab szalonna, kend meg vele a szekeret, megyünk
2818 1, 8 | szemenkint olvasta ki a kendermagot. Sebaj Tótot meg azért hívták
2819 2, 12| amit termel, meg a lennek, kendernek, gyapjúnak, ha a város nem
2820 2, 12| a falu adja. A lent és a kendert, amelyből a fehérneműnkhöz
2821 3, 3 | zsebembe. Hol az a nagy kendő? Vetem a vállamra. Hol az
2822 3, 15| az utolsó kenyeret. Fehér kendőbe takargatta, és föltette
2823 3, 15| bodorgott ki a füst, mintha kendőt lobogtatna valaki:~- Kerülj
2824 4, 2 | gyermekeikkel együtt!” Megértették-e kendtek?~Meg is értették, meg is
2825 2, 8 | tegnap? Tán megette a tyúk a kenyeredet?~Palkó lesütötte a buksi
2826 3, 15| BEREC ÁNGYÓ KENYEREI~Hogy a nyáron édesanyámnál
2827 3, 15| beköszönt nagy alázatosan:~- A kenyeremért jöttem, Berec ángyó!~- Itt
2828 4, 1 | én, hogy még béle sincs a kenyeremnek! Hozzatok hamar a péktől
2829 1, 6 | felét a nagyapó pirított kenyerére teszik.~Nekem bizony sehogy
2830 3, 3 | alig bírtam elcipelni a kenyeresboltig.~- Szép jó napot, szép leányka!~-
2831 3, 3 | hírmondó fecském.~- Már meg a kenyeresboltnak nem hagysz békét, apuka?
2832 3, 15| édesanyámnál jártunk, fölnéztem a kenyerespolcra, és a kenyerespolcról eszembe
2833 3, 15| fölnéztem a kenyerespolcra, és a kenyerespolcról eszembe jutott Berec ángyó.
2834 2, 3 | akinek a tyúk megette a kenyerét.~- Mi baj, pajtikám? - kérdem
2835 1, 3 | Isten. Kell az ára iskolára, kenyérkére, új ruhára. Hanem azért
2836 2, 10| simogatja el homlokunkról a kenyérkereső gondot. Rózsák árnyékában
2837 3, 15| egészséggel - tett a karjára egy kenyérkét Berec ángyó.~De már akkor
2838 2, 3 | a rétest a medencéből. - Kenyérmorzsácska kell ennek, az is csak minden
2839 3, 15| felágaskodott, s elszaladt a fél kenyérrel.~Néztem, néztem utána, míg
2840 3, 15| Úgyis rég éreztem már friss kenyérszagot.~No, az ángyó konyháját
2841 2, 12| mit vacsorázni. Mindennapi kenyerünk a szántóvető falusi ember
2842 4, 10| üldöztél engem kilenc borbély képében! - horkant föl mérgesen
2843 2, 2 | fényképeztetem, s kielégítem a képével azokat a jó lelkeket, akik
2844 1, 8 | is mindig lehúzta a piros képű csengettyűkörte. Vándor,
2845 2, 12| vagy csak városból állna.~Képzeljétek el, mi lenne abból a városból,
2846 3, 17| volt a mákos csíkból, nem kér többet belőle.~- No - mondom -,
2847 2, 2 | Az ám, ha vóna!~- No, kérd el a szomszédodét, és nyisd
2848 2, 2 | jól tetszett föltenni a kérdést. Pétörök, fölállni!~Fölugrott
2849 2, 2 | olvasmányát. Hanem majd mást kérdezek én ettől a híres Pétörtől.
2850 2, 12| VÁROS~Ha valaki éntőlem azt kérdezné, a falut becsülöm-e többre
2851 4, 2 | Hol a tűz, hol a tűz? - kérdezték ijedten a csicseriek a harangozót.~-
2852 2, 9 | szegénynek, hogy az édesapjától kérdezze ezt meg.~Hiszen ránézni
2853 3, 17| körtemuzsikából.~- Nem is adom, ha kéred is - fújta Bözsike kevélyen
2854 3, 17| No - mondom -, én meg nem kérek már a körtemuzsikából.~-
2855 2, 1 | harminckét fogam táncra kerekedett tőle. El is hordtam az irhát
2856 4, 8 | de mindenütt, nemcsak a kerekeit, hanem az oldalát is, a
2857 4, 8 | kiveri belőle a küllőket, a kereket a ló nyakába akasztja, úgy
2858 3, 3 | Pannikától, haragos Pannikának kereplő szavától:~- Jaj, apuka,
2859 2, 2 | és ott megtalálja, amit keres. Az ablakot befogta a pára,
2860 3, 5 | A világhíres szakácsnét keresem.~Ki is ugrott a világhíres
2861 4, 9 | szegény fiúk apjuk halála után kereset után láttak. Ki lakatosinas,
2862 3, 3 | itt csak a vevőnek van keresete.~- Ez már aztán helyre beszéd.
2863 3, 6 | ölemből, mint a labda.~- Mit keresnénk mi a túri vásáron, mikor
2864 3, 3 | apuka? Igazán nem tudom, mi keresnivalód van neked ott. Nem látod
2865 2, 10| gazdánk! Nincs már nekünk keresnivalónk ebben a szomorú világban.
2866 4, 3 | ka-kukk, kis babus, gyer, keress meg, hogyha tudsz!~Örzsike
2867 4, 5 | kitől, merre menjen, hol keresse, mert senkit se látott a
2868 1, 4 | markomba nyomta.~- Gyerünk, keressünk hozzá szőlőt, ha le nem
2869 1, 7 | álmodtam, nappal mindig azt kerestem. Összebolyongtuk a húgocskámmal
2870 4, 3 | mosolyogva, s azzal fölvette a kereszt töviből a kalapját.~Egy
2871 1, 4 | egy kis kerülőt teszek a keresztapádék szőlője felé. Hanem jól
2872 4, 15| fűzfa, de ebben a percben keresztülrobogtak rajta a szélparipák, s lerázták
2873 3, 18| öreg almafa ága azonban kéretlenül is tudott tanácsot adni.
2874 1, 6 | gyanánt feketéllettek a fa kérgén, s az édesapám mindnyájáról
2875 3, 16| szegény pára?~- Világgá kerget a szégyen, hogy én sehogy
2876 4, 14| ringatok, pilléket csókolgatok, kergetőzöm a madárral, rétek, erdők
2877 4, 10| nap, egy éjszaka hasztalan kergette a legyecskét a nagy létrával.
2878 2, 8 | s úgy kiszaladt, mintha kergették volna. Másnap aztán vallatóra
2879 4, 5 | cica fülébe:~- Cirmos, én kergettem el a telet, de ne mondd
2880 3, 12| fejében.~Most már ketten is kergettük az istenadta bocit, s kurjongattunk
2881 1, 1 | levelet olvasta.~- Arra kéri az uraság édesapámat, hogy
2882 1, 4 | hazafelé fordítjuk a csikókat, kerítek én neked olyan szóló szőlőt,
2883 2, 8 | még egy pár ócska csizmát keríteni, s ott nyomban föl is húzattuk
2884 3, 18| Szaladj csak anyádhoz, kérj tőle egy csészike tojásfehérjét.
2885 3, 3 | szádat, ne bántsd apukádat - kérleltem szépen Pannikát -, hiszen
2886 3, 3 | haragudj, nézz rám - békítem kérő szóval Pannikát -, hiszen
2887 1, 1 | uraságnak. Szépen engedelmet kérsz, hogy délután nem adhatunk
2888 1, 8 | Isten!~Soha tőle hiába nem kért senki. De még kérni sem
2889 2, 3 | csakhogy baj van - mondom a kertajtóban. - Elfelejtettünk létrát
2890 2, 10| kapát - gyerünk, Panka, a kertbe!~- Mit csinálunk ott, apukám?~-
2891 4, 5 | gyöngyvirágillat áradott be a kis kertből. Puha vánkosán ott dorombolt
2892 4, 18| Recsegnek, ropognak a gyümölcsös kertek.~Sok lakójuk fejét bujdosásnak
2893 3, 14| betűmagot vetni, seholnincs kertemben rózsát szedegetni.~Szedtem
2894 2, 12| legelőket, a bogárhátú, kertes kis házakat a palotás várostól.
2895 2, 10| azért se pusztítja. Fogom a kertészollót, veszem az ásót, kapom a
2896 2, 10| egyszer betölti az egész kertet, szirmait táncra kapja a
2897 3, 11| ház az itten, amelyiknek kertje nincsen.~Nagyanyó mindjárt
2898 2, 9 | Mikor métáztunk az iskola kertjében, bedugta a fülét, hogy ne
2899 2, 7 | a Palkó gyereknek, aki a kertjükben guggol a fűben.~- Gyere
2900 1, 3 | Nosza, úgy nekilódultam én a kertnek, hogy a nyomomba se hághatott
2901 2, 3 | meg, mikor érni kezdett a kertünkben a földieper. Sanyika éppen
2902 3, 13| széles, négy lépés hosszú kertünknek. Repcét vetünk bele végtelen-végig.
2903 3, 15| kendőt lobogtatna valaki:~- Kerülj beljebb, szegény vándor!~
2904 2, 5 | lett volna mit. De hogy kerüljek én az én bukdácsoló jószágommal
2905 3, 10| mezejére~Rózsás örömöknek,~Kerüljetek vele minden olyan tájat,~
2906 1, 8 | állít be hozzá, hogy nem kerülközne-e az ő számára valami viseltes
2907 1, 7 | hogy nem mertem eléjük kerülni. Lassan sompolyogtam be
2908 3, 12| Ott én, Panka.~Azzal kerülök-fordulok, megyek a konyhába, megsiettetem
2909 1, 4 | veszed magad. Én még egy kis kerülőt teszek a keresztapádék szőlője
2910 3, 8 | nagyon igyekeztem visszafelé. Kerültem-fordultam, s déli harangszóra már
2911 3, 5 | kis cipői, s csörgött a kés-villa az üres tányérokban.~- Hosszú
2912 2, 2 | iskolát, sőt minden reggel késedelem nélkül megjelenik benne.
2913 4, 1 | rétes, álmatlan béles! - keseredett el az egyszeri király. -
2914 4, 18| hidege.~Körmét fúvogatta, keserűn köhintett,~Bölcs doktorainak
2915 2, 9 | sírta ki kis szíve tenger keserűségét:~- Anyám, lelkem jó anyám,
2916 2, 4 | futkározott előre-hátra, s olyan keservesen miákolt, hogy majd belehasadt
2917 4, 3 | hamar ám! Siess, hogy el ne késsél, lassan menj, hogy el ne
2918 4, 1 | lisztet.~- Van itt ész, hamar kész, uram király, ide nézz!
2919 3, 8 | sarokban a macskaasztalnál.~- Kész-e az ebéd, világhíres szakácsné?~-
2920 1, 5 | ezt a mesterséget.~Vékony, keszeg ember volt az öreg, nem
2921 4, 15| fogott egyebet egy hitvány keszegnél. De a gyerek, akinek szederindából
2922 3, 6 | foglalni - ugrottam eléjük nagy készségesen, s úgy belevetettem magamat
2923 3, 16| ez, bátya, mintha mindig kesztyű volna rajta.~Búbos kakas
2924 3, 16| Vilmácskának a kezéről a kesztyűt, mihelyt iskolába adják.~
2925 4, 10| búbján, mintha lakodalomba készülne. Utoljára az udvari parittyamester
2926 2, 12| életét is. A városokban készülnek a könyvek, az újságok, a
2927 3, 15| libapásztorlányka is ott ácsingózott. Két-három kolduska is ott csoszogott
2928 1, 3 | Igaz-e, mindnyájunknak két-két szem cseresznye jutott?
2929 2, 3 | ugyan meg nem növekszik - kéteskedett Csipetke. - Én se nőnék
2930 3, 16| illik, aztán felugrott a ketrec tetejére, hogy az egész
2931 3, 16| fehéren, mint a fal.~Csibuskám kétségbeesve tapasztotta a szemére könnyektől
2932 2, 3 | neki.~Csipetkét nem kellett kétszer hívni. Megfogta a kezemet,
2933 2, 9 | kastély, s a Pali húgom kétszeresen árva lett. Mintha a fehér
2934 4, 5 | eltakarodott, jégszemfödél kettéhasadt, a csörgő patakocska vígan
2935 2, 2 | tanító úr addig tiltotta kettőjük sírását, míg az ő könnye
2936 4, 2 | túl, Nekeresden innen, a kettőnek éppen a fele útján esik
2937 3, 15| akarná megenni az egészet.~- Kettőnknek szánta pedig ezt, ugye,
2938 4, 4 | fogadtam a kecskék mellé! ‑ kevélykedett az ember~- Csőszt? Ugyan
2939 2, 2 | No, Pétört mégis a tej keverte gyanúba, és juttatta olyan
2940 2, 12| falura. Egy hajszállal se kevésbé, egy hajszállal se jobban,
2941 4, 8 | jóváhagyott, csak az árpacipót kevesellte.~- Ha kevés, tedd a patakba,
2942 3, 11| Erre még kocsi is olyan keveset jár, hogy a kocsiút is kizöldült.
2943 2, 2 | nefelejcsvirág is, s nagyon jó azt a kézbe fogni, mert olyan jó sütős,
2944 1, 7 | azt hittem, még csak most kezdek álmodni. Egy hajításra tőlem,
2945 3, 3 | mondhadd már, figyeri!~Kezdené ám a jámbor, ha oda nem
2946 3, 3 | s mondom a fecskének:~- Kezdhedd már, csicseri, mondhadd
2947 2, 2 | azt háromszor is elölről kezdte. De azért végigküzdötte
2948 4, 18| Hideg lelte-rázta, fázott keze-lába.~Sűrű könnye pergett fehér
2949 3, 18| s Piri baba gyámoltalan kezecskéje sehogy se bírta a szegény
2950 3, 16| cirógattál-e már ilyen fehér kezecskét? Ide nézzen, ki szépet akar
2951 3, 16| VILMÁCSKA KEZEI~Vilmácskának olyan icipici
2952 1, 4 | Szégyenletemben kiejtettem a kezemből a szőlőcsutkát. Édesapám
2953 4, 1 | te tenger aranyad. Száz kézen átfolyik, egy szemig elkopik.~
2954 3, 16| csak nem ért az a Vilmácska kezének semmit. Egyet perdült, kettőt
2955 3, 16| lesikálják Vilmácskának a kezéről a kesztyűt, mihelyt iskolába
2956 3, 5 | szakácsnét? Ujját megégette, kézit leforrázta, mozsarat a lábára
2957 4, 2 | tojással?~A csicseriek a kezükre támasztották az állukat,
2958 4, 2 | a kaszanyél is kiesett a kezünkből?~Most meg éppenséggel akkorát
2959 3, 18| fohászkodott összetett kézzel Piri baba. S úgy kell lenni,
2960 2, 1 | hegedűt, a Mici meg a tetőn kiabálja, hogy jaj, de szép ez.~El
2961 4, 10| ollócsattogással, s egyre azt kiabálják a fülébe:~- Megállj csak,
2962 3, 5 | ejtette?~- Pannika! Pannika! - kiabáltak kétségbeesetten.~Tejbekása
2963 4, 10| de hogy össze nem ragadt, kiadta megdrótoztatni, aztán maga
2964 4, 18| Szigorú paranccsal a kapuba kiáll:~„Vágjátok ki kertem minden
2965 3, 20| szépet! Ahogy a konyhaajtóba kiállt, liba azt gágogta, kakas
2966 3, 11| látni. Dolgukat végezve kiálltak egy kicsit a kapuba, kiültek
2967 4, 2 | Éljen a csicseri bíró! - kiáltották a csicseriek, a bíró pedig
2968 3, 16| ki a két liliomvirágot, s kiáltozott bele a világba szép, értelmes
2969 4, 4 | tudom én azt, mint te.~Ezzel kiballagott az erdő szélére, és még
2970 3, 20| Igaz, hogy azt se lehet kibeszélni, micsoda szép kalap volt
2971 3, 20| látták.~- Nini, de korán kibimbózott idén a vadrózsa!~No, de
2972 4, 5 | beszélj vele.~Böske megrázta kibomlott hajtfürtjeit, ökölbe szorította
2973 1, 2 | is kint sürgött-forgott kicsije-nagyja. A pajtásaim is mind itt
2974 4, 14| járnod?~- Nem ám, mert én még kicsike vagyok, de ha akkora leszek,
2975 1, 8 | A behorpadt sír felett kicsiny körtefaerdő zúgatja lombjait;
2976 4, 16| a fahegyben ugráltak. A kicsinyeiket tanították fuvolázni.~Gonosz
2977 3, 15| mondta mentegetődzve.~- Kicsoda, Berec ángyó?~- Aki a kenyeret
2978 3, 12| a múltkor, ahogy anyuka kicsókolta belőle a reggeli álmot.
2979 3, 2 | akkorra a fekete tengerből kicsordult a fekete patak. Kipp-kopp,
2980 2, 3 | akarlak szaggatni, amiért kicsúfoltál - lihegte az én kis pajtásom
2981 2, 2 | nagykendőbe. Beható vizsgálat kiderítette, hogy a nagykendő alul két
2982 1, 2 | nincs.~Másnap reggel, mire kidörgöltem szememből az álmot, se egy
2983 3, 18| olyankor Piri baba mindig kidugja az ablakon az aranytarlót:
2984 4, 5 | rögtön kizöldült a pázsit, s kidugták sárga fejüket a földből
2985 3, 15| szélén, megkérdeztem tőle, kié ez az uras tanya.~- Berec
2986 2, 12| faluval és a várossal is. Kiegészítik egymást, rá vannak szorulva
2987 3, 16| tőle.~- Légycsapó, poroló! Kiégne a szemem szégyenletemben,
2988 4, 2 | öregbíróra. Ez hirtelen kiejtette a kezéből a csudatojást,
2989 1, 4 | édesapám.~Szégyenletemben kiejtettem a kezemből a szőlőcsutkát.
2990 2, 2 | le is fényképeztetem, s kielégítem a képével azokat a jó lelkeket,
2991 4, 3 | rozstáblák közé. Ha innen kiér, akkor már mindjárt kint
2992 4, 3 | apámuramnak, hogy el se hűl, mire kiérek vele.~- Te, te csöppség?
2993 4, 12| mennyi testvéred van odakint! Kieresszelek-e közéjük?~- Ha hívnak, megyek,
2994 4, 17| értek a szőlőbe.~De mire kiértek, akkorára kint volt ám a
2995 1, 4 | kellett odáig gázolni.~Mire kiértünk, átlépett már a juhász az
2996 4, 8 | Fityók. Pedig látta, hogy kiesik a kerékszög, utána a kerék.
2997 4, 4 | Eszeljen ki kelmed valamit!~- Kieszeltem már.~- Hadd lám, mi az?~-
2998 3, 1 | Ha a dűlőúton szegényke kifáradt,~Szagos fodormenta, te vess
2999 4, 4 | hanem a kecskék egészen kifárasztottak.~- Ugye, fürge, virgonc
3000 4, 8 | Aztán megette az árpacipót, kifeküdt a napra, s így aludt estig.
3001 3, 9 | konyhában, hogy nem tudtam tőle kiférni az ajtón.~- Ejnye, fiam,
3002 3, 5 | markában narancshaj, a másikban kiflivég. Ölében a fatányér, abban
3003 3, 5 | kakas is arról kukorékol!~Kiflivel, gyümölccsel besurrant az
|