77-beleh | belei-delut | der-ezriv | ezust-gondo | gonos-ideki | idoha-kifli | kifog-legto | legyc-mehec | mehek-orome | oromi-reszk | retek-szeth | szetl-tundo | turel-zuzmo
Rész, Fejezet
3004 4, 8 | hátára, szaladj a kerékért!~Kifogták a nyergest, rápattant Fityók,
3005 3, 9 | hanem azért, mert már kifogytam minden mosnivalóból.~- Hála
3006 3, 5 | serdült, perdült, s mire kifordult, már megint a vendégek csikorgatták
3007 3, 20| a konyhán, nem bánta, ha kifut is, csak megláthassa magát
3008 4, 5 | hóban taposott, hosszan kígyózott már mögötte, mint valami
3009 4, 5 | át kicsi testét. Orcája kigyulladt, szeme ragyogott a sötétben,
3010 4, 17| öreg talicska!~Azon szokta kihordani a szőlőbe a szerszámokat,
3011 2, 4 | befordultam a kamrába, és kihoztam egy zabostarisznyát.~- No,
3012 3, 12| erszényem, osztán nincs minek kihullani belőle.~Panka kivillantotta
3013 2, 4 | tud már fogni, mert mind kihullott a foga. Nem lehet neki semmi
3014 4, 18| erdőt láttok,~Kandallóm kihűlni addig ne hagyjátok.~Jaj,
3015 4, 15| mondta az öreg halász.~A kihűlt hamut fölkapta a szél, és
3016 4, 3 | fúródott, hogy alig bírta kihúzni. A pille elröpült, és csúfolódva
3017 3, 5 | konyhámban. Én is mindjárt kijövök, csak beviszem az ozsonnának
3018 2, 6 | hogy több beleférjen, de én kikaptam a kezéből a szakajtócskát.~-
3019 2, 11| Lombos ággal~Kelteget a kikelet!~ ~
3020 1, 8 | szívéből.~Az eltemetett körték kikeltek, megeredtek, s a temetőben
3021 3, 9 | anyukánkkal. Nekem kell kikeresnem, hogy melyik áll neki legrosszabbul.
3022 3, 12| összetéve liliom kacsóit.~- Kikergetem azt a csúf bocit. A papírkosaramban
3023 3, 16| mert ahogy a bölcsőből kikerült Vilmácska, többet senki
3024 3, 8 | világhíres szakácsné, s kikiáltott a konyhába: - Kukta, hozd
3025 3, 18| a múltkoriban. Piri baba kikísérte a kapuba apukát, aki fölutazott
3026 4, 16| póktojás. Itt akarja őket kikölteni a pókocska. Jó hely ez erre
3027 4, 15| Jöttek az ég madarai, és kiköltötték pelyhes magzataikat a fák
3028 1, 8 | arcán a ráncok -, de van egy kikötésem. Ha előbb találnék meghalni,
3029 2, 1 | cirókáltam meg a prémsapka alól kikukucskáló szőke haját -, az ongora
3030 2, 2 | a pára, nem lehet rajta kilátni, ennélfogva Pétör így határozza
3031 3, 15| kisvártatva csak egy maradt a kilencből.~- No, ez nagy búcsújárás
3032 3, 15| szóhoz jutni.~- Hát ez a kilencedik kenyér? - kérdeztem azután.~-
3033 2, 2 | szép olvasmány, nyolc- és kilencéves gyermekek örömére szerkesztve,
3034 3, 15| Akad annak gazdája mind a kilencnek, lelkem - mosolyodott el
3035 3, 12| haza se hozd!~Ahogy a kapun kiléptem, az ablakból csilingelt
3036 4, 15| téli álomból, összesúgtak kilevelesedett ágaikkal:~- Nini, hát ezt
3037 3, 5 | vendégek csikorgatták a kilincset.~A Sárika meg a Klárika.~-
3038 3, 2 | szájukat az ablakban.~- Kimarkolászta belőlünk a földet Szélvész
3039 4, 1 | zörgette, kongatta, utoljára kimarkolt belőle egy marék lisztet.~-
3040 1, 4 | csapott:~- Nyergelj, legény, kimegyünk Galambosba. Megnézzük, zsendül-e
3041 2, 4 | amelyiknek hasznát veszi, és kíméletesen bánik azzal, amelyik kárt
3042 4, 2 | az állukat, s még jobban kimeresztették a szemüket a tojásra. A
3043 4, 8 | megint nagy perpatvar. Ahogy kimérgeskedi magát a gazda, fülön fogja
3044 4, 18| mind beesik;~Elázik a bábum kimosott ruhája,~Vasárnap délután
3045 4, 9 | bele az almába, akárhogy kínáltatta magát.~Letette maga mellé
3046 1, 4 | álmodban se ettél.~Nemigen kínáltattam magamat, hanem hozzáláttam
3047 4, 9 | Nincs a szeretetnél nagyobb kincs a világon.~Nem hagyott a
3048 4, 17| nagyapó unokája. Legnagyobb kincse nagyapónak a kerek világon.~
3049 2, 9 | apánk, anyánk a világ minden kincsénél, a kastélybeli nagy úr meg
3050 2, 8 | úgy tél vége felé, ahogy kinézek az ablakon, látom, hogy
3051 2, 8 | szitált a hó, s még az ablakon kinézni is fázott az ember, mégis
3052 3, 15| akartam tovább vallatni.~„Majd kinézzük azt” - gondoltam magamban,
3053 4, 5 | befagyott pitvarajtó nem akart kinyílni. Mikor nagy erőlködéssel
3054 3, 5 | pohárban legyen egy szál kinyílt rózsa, annak legyen egy
3055 4, 14| megfogta, hát mikor a szemét kinyitja, akkor látja, hogy apuka
3056 2, 5 | pedig, dehogy! Reggel, hogy kinyitom a könnyes szemem, ott zörög
3057 3, 20| hívták Tükrös Katának. Ha kinyitotta az ablakot, mindjárt azt
3058 1, 7 | liliombokor mögé. Reszketve kinyújtottam a kezemet. Hogy visszahúztam,
3059 2, 4 | húzott a négy lábára, és így kiöltöztetve fölhajította az óltetőre.~
3060 4, 15| fűzfa.~Mikor nagy sokára kipattant a szeme, az volt első kérdése
3061 4, 5 | világba.~A nap alighogy kipillantott délfelé az ólomszín felhőkárpitok
3062 3, 2 | sarokba?~- Nem, fájna neki.~- Kiporoljam a légycsapóval?~- Nagyon
3063 2, 2 | Tudom magamról, mert én már kipróbáltam. Bent jártam az iskolájukban,
3064 3, 13| találtunk a tokocskákban. Mind kirágta őket a furulyás bogár az
3065 4, 3 | dűlőúton, hogy meg ne szúrja a királydinnye.~- Sose féltsen engem, édesanyám -
3066 3, 2 | asztallábhoz támasztva. Porcelán királyfinak is éppen az orrára, annak
3067 3, 2 | sarkán, éppen arra a porcelán királyfira, akit ott felejtett Szélvész
3068 3, 2 | meg ezt a szófogadatlan királyfit szerecsennek, s tegyük meg
3069 3, 2 | csináljunk ezzel a szófogadatlan királyfival? Bezárjuk a pincébe?~- Megijedne
3070 4, 10| tőle bölcsességet az egész királyi udvar. Ha az udvari bolond
3071 3, 17| nyugodott meg a babák királynéja.~Ez csakugyan olyan baba,
3072 4, 15| vadkacsáknak odvasodni. Én csak a királyt várom.~S csakugyan hiába
3073 3, 5 | sárgarépa sarkantyú taréjába. Kirántanám a kardom, hogy kétfelé vágjam
3074 4, 13| szétnézzenek a városban.~De mire kireggeledett, akkorra a hópelyheknek
3075 1, 7 | szelíden, lágyan, s egyenként kirepültek az ablakon. Utoljára maradt
3076 1, 8 | kalaptól a csizmáig úgy kiruházta Fütyűt, hogy grófnak is
3077 3, 18| lecsicsiskál anyuka mellé a kiságyába, s föl se ébred addig, míg
3078 4, 3 | gyönyörködve nézett utána a kisajtóból, hogy milyen takarosan kocog
3079 1, 4 | olvasgatni őket. Éppen beértem a kisajtónkon, amikor bekaptam az utolsó
3080 3, 17| azok közt szolgálóbaba is, kisasszonybaba is, de még bárókisasszony
3081 3, 12| úgy? S mivel mulatja magát kisasszonyfölséged?~- Őrizgetem azt a csillagos
3082 3, 19| majd segítek ezen a városi kisasszonyon. Nem kell neki más orvosság,
3083 3, 14| taplósapkám. ‑ Kapd hamar a kisbaltát, hasíts vele aprófát!~Elkocogott
3084 1, 1 | kelmed fia se lenne azzal kisebb ember, ha tudományt szerezne
3085 1, 3 | hogy így kisemmizted a kisebbeket? Hát ez az igazság?~Hirtelen
3086 1, 3 | szégyenled magad, hogy így kisemmizted a kisebbeket? Hát ez az
3087 3, 8 | felkötötte zsebes kötőjét, s úgy kiserdült a konyhára, hogy mire kiértem,
3088 2, 2 | fakadt. - Mindig el szokott kísérteni, osz itt várja meg, míg
3089 1, 6 | legjobban szerettem ülni kisgyerekkoromban, ma sem tudom bizonyosan,
3090 1, 1 | zsebéből az összegyűrt levelet, kisimogatta a tenyerén, forgatta előre-hátra,
3091 2, 2 | is formázza Pétör a magam kisiskolás korát. Éppen olyan tatárképű,
3092 3, 15| is sokat megriasztottak kiskoromban.~- Gurulj, ne, Lapulj, te! -
3093 3, 6 | öltöztetni, a rétest rábízta a kislányokra:~- Vigyázzatok a tésztára,
3094 3, 18| álmos!~- Így már szeretem a kislányomat - cirógatta meg anyuka azt
3095 3, 16| tanító néni, hogy az én kislányomnak olyan a keze, mintha a házmester
3096 3, 6 | kerekre nyílt szemmel a két kisleány. Nemhogy szólni: pillantani
3097 4, 5 | öregasszonynak meg egy gyámoltalan kisleánynak, amilyen a csillagszemű
3098 4, 5 | haragos beszéde. Vigyázz, kisleányom, szépen beszélj vele.~Böske
3099 2, 1 | tudakolta gyanakodva kökényszemű kispajtásom.~- A vonója melyik? - zavarodtam
3100 4, 1 | csigabigának jött vissza.~- Van már kisszék, csak lába kék, uram király,
3101 3, 14| elébe.~Ült szép nyugodtan a kisszéken, térdeire támasztotta a
3102 3, 12| leszorít! Nem baj, no, fogtam a kisszéket, vittem a kályha mögé, s
3103 2, 7 | Az első szoba egy, a kisszoba kettő, a tisztaszoba három...~-
3104 4, 12| Fölszippantotta a hirtelen kisütő nap. A világ vándora már
3105 4, 1 | eszük összetették, s amit kisütöttek, aranytálcán a király elé
3106 3, 2 | aranyerdő az ajtó mögött. S kisurran Szélvész kisasszony a szobából,
3107 3, 11| megérteni, milyen volt az a kisváros, ahol én születtem. Egyszer
3108 3, 11| ültettem, és hazavittem abba a kisvárosba. Apám, anyám még most is
3109 3, 11| apukám? - tudakolta Panka.~- Kisvárosban mindenki ismeri egymást.
3110 1, 7 | nagy vergődéssel igyekezett kiszabadulni. Társai szomorú bugással
3111 3, 8 | tornácra, s tán a világból is kiszalad, ha utána nem küldöm Vilmácskát:~-
3112 2, 5 | vagyok én, kis gazdám?~Ahogy kiszaladok, látom ám, hogy Selyem Janika
3113 3, 11| őket látogattuk meg.~Ahogy kiszálltunk a vonatból, a Panka fülét
3114 3, 11| Aztán meg nem is volna neki kit vinni. Ki hova igyekszik,
3115 3, 6 | rétesre, mióta a rétest kitalálták, mint ahogy ezt őrizte kerekre
3116 1, 3 | megfeledkeztem! Sebaj, mindjárt kitaláltam, hogy mivel vigasztaljam
3117 2, 10| gondolja a bohó, megint kitavaszodott már.~Eredj csak vissza,
3118 4, 4 | szólt az asszony:~- Jó lenne kitekinteni a farkasverem felé, és megszámlálni
3119 3, 14| hamar ám, mert mindjárt kitelik az esztendő!~Korcsolyáját
3120 3, 2 | gyanánt, az meg a vázából van kitépve.~No, ez már több a soknál.
3121 2, 9 | udvaron, ki az utcára, s kiterjesztett karokkal eléje vetette magát
3122 1, 7 | szegett kék selyemszárnya kiterjesztve, nagy, pörge bajusza tele
3123 3, 2 | át a szobám küszöbét, a kitömött sárgarigó, mely a könyvesszekrényemen
3124 3, 8 | ha ráértek. Aki megfogja, kitörheti benne a fogát.~
3125 4, 5 | találkozott. Kérdezni se tudta kitől, merre menjen, hol keresse,
3126 1, 4 | gyerek vagy-e. Még azt is kitudom tőle, hogy szereted-e a
3127 3, 11| kiálltak egy kicsit a kapuba, kiültek a ház elé a padra tereferélni,
3128 3, 3 | Úgy, csupa játék? Azért is kiültem a tornácra, kellős közepébe
3129 3, 8 | gombócba - hát uramfia, kiugrik a gombóc, gurul a konyhába,
3130 1, 8 | körtefa.~- Nem bánom, de őszre kivágatom - mondta mogorván az öcs.~-
3131 1, 6 | haza.~- Mire az öreg diófát kivágjuk, akkorra itthon lesz. ~Tán
3132 4, 16| megszólalt:~- Ugye, apu, ha kivágod a fát, nem volna helyette
3133 1, 3 | marad is. Amit a madár kivágott, mind a tietek lesz. Az
3134 4, 15| favágók jártak a füzesben, s kivágtak egy-két veszni tért fát.
3135 4, 8 | megyünk az erdőre fáért, amit kivágtál.~Kapja magát Fityók, megkeni
3136 3, 17| hirtelen eszembe. Azzal kiválasztottam a legnagyobb diót, hosszában
3137 4, 15| szakálluk. Alig várták, hogy kivallathassák a fácskát. Hanem az éppen
3138 3, 11| fehér libák legelésznek, és kíváncsian meresztik felénk a hosszú
3139 3, 13| hogyan szól a furulyájuk - kíváncsiskodott Panka.~- No csak lessed
3140 3, 16| liliom is nyit. Gyerünk oda, kívánjunk neki jó reggelt!~Mire a
3141 3, 8 | megkóstolod, apu! Tudom, sose kívánkozol többet paprikás krumplira.~-
3142 3, 14| módosan, meg is kérdezte a kívánságom nagy tisztességtudással:~-
3143 4, 2 | Szedte-vedte népei, hát ilyeneket kívántok ti a szolgabírótoknak?~Úgy
3144 1, 2 | pávaszemes, tulipántos, selyemmel kivarrott suba volt. Ahhoz való volt
3145 4, 8 | megállni rajta. Kapja magát, kiveri belőle a küllőket, a kereket
3146 1, 4 | hanem ez az ígéret egyszerre kiverte a szememből az álmot. Hej,
3147 4, 3 | az ebéd, de nem volt, aki kivigye az arató gazdának. Kint
3148 3, 12| kihullani belőle.~Panka kivillantotta gyöngyfogát pici piros ajka
3149 4, 3 | Örzsike a tépelődésbe -, úgy kiviszem én az ételt apámuramnak,
3150 1, 2 | láttam a házunknál.~- Mind kivitték azt a vásárba még hajnalkor -
3151 2, 2 | megérdemelné a lapátravaló, hogy kívülről meg kelljen neki tanulni
3152 4, 18| lenvirágszemibe.~Az ajaka kláris, a foga rizskása,~Csacsog,
3153 4, 2 | elkiáltotta magát:~- Üsse a kő az ilyen embert!~- De a
3154 1, 7 | pillangókirályt is.~Majd kőbálvánnyá meredtem, úgy elszomorodtam.~-
3155 4, 3 | kisajtóból, hogy milyen takarosan kocog az ő kislánya. Olyan büszkén
3156 3, 15| nagyobb öröm, mint mezítláb kocogni Homokországban.~Egyéb öröme
3157 3, 18| azt simogatni, cirógatni, kócolgatni, fésülgetni! Legalább majd
3158 3, 18| meg ott hevert a szőnyegen kócosan, fésületlen. De olyan nagyon
3159 3, 11| kellett átjönnünk. Erre még kocsi is olyan keveset jár, hogy
3160 3, 17| s olyan baba nevet ki a kocsiból, hogy öröm nézni. Megérdemli,
3161 3, 17| is szerkesszen az ember a kocsijára.~Nem telt bele félóra, már
3162 4, 17| szegény ember, s talicskával kocsikázik, akinek lóra nem telik.~
3163 3, 19| harmatos hajnalon megállott kocsink a fehér tanya előtt. S uramfia,
3164 2, 7 | Azt se szabad megkérdezni kocsivezető úrtól, szereti-e a mogyorót?~-
3165 2, 7 | csigabigákkal.~- Hát aztán?~- A kocsivezetőnek beszélgetni tilos.~- Azt
3166 1, 2 | sok suba, az a tömérdek ködmön. El nem bírjuk mi azt szaggatni,
3167 3, 14| ablakon, s rálehelte a hideg ködöt az üvegre.~- Már csak megnézem
3168 4, 5 | miért gyertyát gyújtani. Köhécselni, sóhajtozni, dideregni sötétben
3169 2, 1 | tudakolta gyanakodva kökényszemű kispajtásom.~- A vonója
3170 4, 16| egyszerre rájöttem, hogy nem köles van abban a zacskóban, hanem
3171 4, 16| volt, mint egy borsószem, a kölesszemek aprók, mint a mákszem.~-
3172 1, 5 | Hi-i-i, szedte-vette rossz kölöncei! Megálljatok csak, hadd
3173 2, 7 | húzódik a rossz idő elől, ott költi ki a fiókáit.~Palkónak fölcsillant
3174 1, 4 | szóló szőlő! - kötözködtem könnybe lábadt szemmel.~- Majd megválik -
3175 4, 5 | záporeső. S ahogy forró könnyei hullottak a jégóriásra,
3176 4, 1 | legyintett a király. - Könnyeimet addig el nem állítjátok,
3177 3, 10| minden olyan tájat,~Hol könnyek teremnek.~Mikor elviszitek,
3178 3, 16| kétségbeesve tapasztotta a szemére könnyektől nedves tenyerecskéjét.~-
3179 2, 9 | elalélt gyereket. Olyan könnyen kapta föl, mint egy szál
3180 4, 14| édes álom,~Szállj le rája könnyű szárnyon,~Szempilláit fogd
3181 4, 18| nevetett a bolond,~S nevetett köntösén a sok arany kolomp.~Kergeti
3182 3, 12| szobába, Panka mind a két könyökéig benne van a papírkosárban,
3183 1, 8 | szegény vagyok!~- Sebaj - könyökölt az asztalra Antal úr -,
3184 3, 14| szegény vándor vagyok, könyörgöm alássan ‑ csattantotta a
3185 1, 7 | mikor olyan szívrehatóan könyörög.~- Hát nem szereted Margitkát?
3186 4, 5 | siránkoztak a fagyos göröngyökön. Könyörögve szólította meg őket:~- Kedves
3187 1, 7 | nem is ösmerik ám azt a könyvcsináló urak. Én magam is csak egyszer
3188 2, 12| A városokban készülnek a könyvek, az újságok, a városból
3189 1, 7 | Sose hallottam én ilyenről, könyvekben sincs lerajzolva.~- Hja,
3190 3, 2 | kitömött sárgarigó, mely a könyvesszekrényemen gubbaszkodik, panaszosan
3191 2, 2 | beleizzadt.~- No, most csukd be a könyvet - vezényelt a tanító úr. -
3192 4, 18| szegényt az Isten hidege.~Körmét fúvogatta, keserűn köhintett,~
3193 3, 18| meg nem fésülte a tulajdon körmével. Igaz, hogy az gyorsan ment,
3194 1, 7 | a húgocskámmal az egész környéket. Megbújtunk minden bokrot,
3195 1, 8 | Kovácsné tehénkéjét, s tied a körtefa.~- Nem bánom, de őszre kivágatom -
3196 1, 8 | behorpadt sír felett kicsiny körtefaerdő zúgatja lombjait; mikor
3197 1, 8 | ennek a végében egy nagy körtefája.~- Sebaj - mosolygott a
3198 1, 8 | olyan vígan kocogott haza a körtefájához, ahogy más ember a családjához
3199 1, 8 | megtalálnak engem a szegényeim a körtefám alatt is.~S úgy is lett,
3200 1, 8 | pénzed csak van, hogy a körtefámat megveheted?~Fukar Tót Gáspár
3201 1, 8 | mikor egyebe sincs már egy körtefánál! S azt is elszánta már a
3202 1, 8 | vágatta ki másnap az öreg körtefát, a bátyja emlékét nem vághatta
3203 1, 8 | TÓT ANTAL KÖRTÉI~Az én gyermekkoromban két
3204 1, 8 | együtt bólogatott a nevető körtékkel:~- Úgy bizony, ezt a fát
3205 1, 5 | egy, a gyönyörű aranyszínű körtéknek minden ágát külön-külön
3206 2, 1 | sikoltott a síp, rikoltott a körtemuzsika, miákolt a Mici, vonyított
3207 3, 17| én meg nem kérek már a körtemuzsikából.~- Nem is adom, ha kéred
3208 3, 17| Megvettem tőle a szépen szóló körtemuzsikáját. Mégpedig azért vettem meg,
3209 3, 17| asztalnál.~Még azt is a körtemuzsikán fújta ki, hogy neki már
3210 1, 5 | határban híre-hamva se volt körtének, almának. Örültünk, ha csicsókát
3211 2, 9 | nem főzőkanál ám az!~Körülbelül ez volt hozzá az utolsó
3212 4, 10| legyecske a gerendáról, körüldongta háromszor a király fejét,
3213 3, 8 | Gabó cica nagy alamuszian körülhízelegte Pankát, s visszafeküdt a
3214 4, 10| király a szemét, s ahogy körülnéz a szobában, látja ám, hogy
3215 4, 15| fa. - Méhek döngicséltek körülöttem, és gyűjtögették rólam a
3216 1, 4 | szőlőgallyak bókolgattak körülöttünk, büszkén mutogatva mosolygó
3217 1, 5 | almamegevésnyi idő, már akkor megint körülsüvöltözött bennünket Gilice bácsi:~-
3218 1, 8 | Ségyellem, hogy azs egés város kösön azs úrnak, csak én nem kösönhetek,
3219 1, 8 | kösön azs úrnak, csak én nem kösönhetek, mert mán hús estendeje
3220 2, 10| ellenség vagy te, Tél apó, köszönjük is alássan a barátságodat,
3221 3, 11| rózsabokréta van a kezében, azzal köszönt bennünket.~- Jaj, nagyapó -
3222 4, 9 | ráismert. S mikor újesztendőt köszönteni összegyülekeztek gyermekei,
3223 1, 1 | tett, mintha olvasna.~- Köszöntetem a nagyságos urat, mondd
3224 4, 4 | odacammogott az emberhez, és így köszöntötte:~- Jó reggelt, szomszéd!
3225 3, 19| voltunk a pusztán. Sárgarigók köszöntöttek bennünket, mikor harmatos
3226 2, 9 | mindnyájan levett kalappal köszöntünk Pali húgomnak. S a katonacsapatok,
3227 2, 2 | Melyik a legelmeélesítőbb köszörűkő? Persze, hogy a nyelvtan.
3228 2, 2 | a többi neveléstudományi köszörűkövekbe, de azért aranyból van a
3229 3, 5 | sarkában ki volt feszítve egy kötél, azon lógott egy nagy fehér
3230 2, 12| ezeken kívül is ezer szál köti egymáshoz a várost meg a
3231 3, 1 | Pillangós papucsba, hófehér kötőbe.~Dalolgatva ballag, egyes-egymagába,~
3232 3, 5 | világhíres szakácsné. - Mi van a kötőben?~Volt ott annyi jó, hogy
3233 3, 5 | ajtót a kis Vica. Teli a kötőcskéje pattogatott kukoricával,
3234 4, 17| csakugyan tudós lesz belőled - kötődik tovább nagyapó -, hanem
3235 4, 3 | ha az édesanyja be nem kötötte volna a fejét piros babos
3236 2, 8 | új csizmát, s a lelkére kötöttem, hogy ezt már el ne merje
3237 3, 9 | Nézze meg az ember, mennyit kötözködik ez az apu! Mosdani lehet
3238 1, 4 | De ez nem szóló szőlő! - kötözködtem könnybe lábadt szemmel.~-
3239 4, 8 | Darálni akarta az ecetet, kötözni a homokot. Vargához vitte
3240 3, 14| Tudok én mindent. Homokot kötözök, ecetet darálok, ha szónak
3241 2, 5 | észbe, mikor már hozzá is kötöztem a zsinegjét a magaméhoz.~-
3242 3, 5 | marékra való törött kulcs a kötője pántlikáján, nagy fejű fakanál
3243 3, 15| ennek előtte. Foltos kék kötőjének felgyűrve az egyik sarka,
3244 3, 13| mind elkergette őket babos kötőjével.~- Hess, hess, pillike,
3245 3, 6 | is lesz? Kötöm elejbem a kötőt, kapom kezembe a kefét,
3246 3, 5 | levél alatt. Pedig a konyha kövén türelmetlenül kopogtak már
3247 3, 6 | RÉTESFOLTOZÁS~Olyan követséget se mindennap látni, mint
3248 2, 12| De bizony a birka sem a kövezeten legelészik, amelyről a posztónak
3249 1, 1 | Pedig még az édesapám is közbenjárt érte.~- Vétkezik kelmed,
3250 3, 11| is mindjárt odaér itten. Közel a város egyik széle a másikhoz.
3251 3, 5 | győzitek emlegetni.~Erre közelébb, arra hamarább - még tán
3252 2, 6 | nagyokat.~- No, ezt már közelebbről is megnézzük - mondom -,
3253 4, 14| nekem, sietek, bátyámuram közeleg!~A kék szemű fodormenta
3254 2, 10| Cudar télidőnek haragja közelget: rejtsetek előle, mentsetek
3255 2, 9 | akkor sem volt neki, mikor közénk került az iskolába. Szinte
3256 3, 8 | úszkál a nagy fehérség közepében valami nagy feketeség.~-
3257 3, 2 | sincs benne. Hanem az asztal közepén valóságos fekete tenger
3258 3, 5 | bimbója: azt tesszük az asztal közepére. Olyan ozsonna lesz ez,
3259 3, 3 | a mézesboltnak a kellős közepibe, mind elijeszted a vevőket
3260 4, 11| válik,~Néha egy-egy villám~Közibük cikázik,~Mintha ostor volna,~
3261 4, 15| király szélparipái?~„Mi közöm hozzájuk?” - akarta mondani
3262 2, 12| virágzóvá és boldoggá a közös édesanyát, az országot.~
3263 4, 9 | aki a legárvább mindnyája között.~Lajoska pékinas volt, éppen
3264 1, 4 | ha szóló szőlő nincsen közte.~- Hát az mi fán terem?~-
3265 3, 18| csak annyi különbség volt köztük, hogy a Biri babáét a Piri
3266 2, 12| ajtót, se ablakot. Semmi közük többet a városhoz, éljen,
3267 3, 12| papírt, hogy alig látszik ki közüle.~- Mire végzed, szentem? -
3268 4, 4 | farkas, csak hat maradt közülök. Ezt a hat gyönyörű kecskét
3269 4, 15| soha senki sem álmodott közülük.~- Hát ez a seb mitől van
3270 3, 11| az ember szemének. Nagy kőfalak nem vetnek árnyékot, nem
3271 2, 12| barátságot a városnak, és kőfallal rekessze el a búzamezőket,
3272 1, 8 | csengettyűkörte. Vándor, gyerek, koldus az alól el nem ment éhesen,
3273 3, 15| ott ácsingózott. Két-három kolduska is ott csoszogott a tornácon.
3274 2, 10| nélkül maradt ágaikat csupa kolduskák gyanánt nyújtogatják elibénk:~-
3275 4, 18| nevetett köntösén a sok arany kolomp.~Kergeti a király ki a sok
3276 3, 19| keresztül a délutánt, s hazafelé kolompolt a csorda, mikor a pázsiton
3277 4, 18| kemence.~Gyújtass be csak, komám” - nevetett a bolond,~S
3278 4, 4 | szeretném megmenteni, és a komát ebbe a verembe ejteni.~-
3279 1, 2 | Jani cimborámat: az a forgó komédiában lovagolt valami furcsa lovon,
3280 1, 4 | Majd megválik - vette apám komolyra a szót. - Majd meglátod,
3281 4, 1 | Ürgette, forgatta, zörgette, kongatta, utoljára kimarkolt belőle
3282 1, 4 | az árnyéka felett: delet kongattak a galambosi csőszök. Édesapám
3283 3, 11| Bim-bam-bumm, bim-bam-bumm - kongott nagy méltóságosan az öreg
3284 3, 20| soha ilyen szépet! Ahogy a konyhaajtóba kiállt, liba azt gágogta,
3285 3, 15| Akkorra már ott is állt a konyhaajtóban a karikásostoros kanászgyerek,
3286 3, 9 | annyi volt a babaszennyes a konyhában, hogy nem tudtam tőle kiférni
3287 3, 5 | volt a világhíres szakácsné konyhája. Hanem ide már nem eresztette
3288 3, 5 | alá, a Pannika ozsonnafőző konyhájába. Hát, lelkemadta, nem volt
3289 3, 15| kenyérszagot.~No, az ángyó konyháját majd fölvetette a drága
3290 3, 5 | szeretem, ha idegenek járnak a konyhámban. Én is mindjárt kijövök,
3291 3, 9 | Szakácsnénk ott bóbiskolt a konyhaszéken, Panka pedig ott guggolt
3292 3, 18| gonosz Mica cicát akarja kopasznak látni ‑ topogott a parányi
3293 3, 18| jércikém!~- Nem baj, kis kopaszom - szedegette össze nagyapó
3294 3, 18| Nem érem azt hajasan, kopaszon is bajosan. De látod, a
3295 4, 18| Nekeresdországban van is nagy kopogás,~Ripegés-ropogás, siralom,
3296 2, 8 | hallottuk Palkó csizmáinak kopogását.~- Legalább a lába nem fázik
3297 4, 2 | járnak, hogy a csizmájuk ne kopogjon, csurgásba állnak az eső
3298 3, 12| sóhajtozott anyuka -, de nagyon kopogós csizmája van a ti bocikátoknak!
3299 3, 5 | konyha kövén türelmetlenül kopogtak már a vendégek kis cipői,
3300 2, 10| hozta ezt a levelet nekem kora reggeli időben?~Odamegyek,
3301 3, 2 | nem felejti még szerecsen korában sem.~Mire a Szélvész kisasszony
3302 2, 2 | Pétör a magam kisiskolás korát. Éppen olyan tatárképű,
3303 3, 2 | Veszem a zsebkendőm, megfonom korbácsnak, s átszólok a másik szobába:~-
3304 3, 18| bizonyosan nem azért kötött korbácsot a zsebkendőjéből, mintha
3305 3, 14| egyik lábacskáján, fényes korcsolya a másikon. Esernyő az egyik
3306 3, 14| mindjárt kitelik az esztendő!~Korcsolyáját oldozgatta, nagykendőjét
3307 3, 14| csattantotta a papucshoz a korcsolyát.~- Hát aztán mi járatban
3308 3, 14| a szalmakalap? Papucs a korcsolyával hogy barátkozik össze? Meg
3309 1, 8 | szegények kútját.~Iskolát, kórházat építtetett, éheseket etetett,
3310 2, 6 | vettem észre, hogy nem a kőrisfa nyög, hanem az én Gyurka
3311 2, 6 | Megfordulok, hát az öreg kőrisfánk nyög olyan nagyokat.~- No,
3312 2, 6 | mondom -, nyögdécselő kőrisfát úgyse mindennap látni.~Bizony
3313 3, 8 | Vilmácska, kormos a ruhája, kormosabb az orcája, de legkormosabb
3314 3, 9 | padlásról. Annyi volt a korom szegényeken, hogy alig bírtam
3315 4, 16| Megmenekültél, öreg fa. Nem bántom a koronádat se. Aki annyi teremtésnek
3316 1, 8 | suhan át a szellő a fák koronáján:~- Ugye hogy a síromban
3317 4, 16| takácsokat. Én úgyis csak a koronára haragszom.~A fa megrázta
3318 1, 7 | be az ablakon. Legelöl a koronás pillangókirály. Odaszálltak
3319 3, 15| Szép tőletek, hogy úr korotokban is rám ismertek - hajoltam
3320 4, 17| mondta, hogy mit látott a kosárban, de valami nagyon szépet
3321 4, 15| a méheknek virágozni, a kosárkötőknek ágazni, a vadkacsáknak odvasodni.
3322 4, 15| szegény emberek, és szedték a kosárnak való vesszőt. Jöttek az
3323 4, 17| hallottam.~Nagyapó lekapta a kosárról a lepedőt, hát egy kislány
3324 1, 6 | voltak raggatva. Ezeket Kossuth-bankónak hívták, és nagyapó igen
3325 1, 4 | fekete kadarkát meg kell kóstolnod! Ilyet még álmodban se ettél.~
3326 3, 3 | Bezzeg nem sajnált ez a kőszívű Pannika. Csípőjére rakta
3327 3, 12| van a papírkosárban, s úgy kotorja ki belőle a sok papírt,
3328 2, 1 | ijedten Ili baba, s ugyancsak kotródott befelé a bohóka. Attól félt
3329 2, 1 | hogy jaj, de szép ez.~El is kotródtam hazulról hamarost, s búcsúzóba
3330 4, 3 | búsuljon, édes szülém - kottyant bele Örzsike a tépelődésbe -,
3331 1, 8 | ágait, mikor a Nekopogi kovács özvegye állt alája nagy
3332 1, 2 | én az előbb kaptam valami kovácslegénytől. Sajtot vett tőlem.~- No
3333 1, 8 | Antal úr - Visszaadod a Kovácsné tehénkéjét, s tied a körtefa.~-
3334 2, 5 | zsineg! Lengett, forgott, kóválygott a sárkány, s úgy bukott
3335 1, 2 | megmelegedni a penészes krajcár. Lovat nem adtak érte, vettem
3336 1, 2 | édesapám -, hazakerült a krajcárom. Reggel kaptam a helypénzszedőtől,
3337 4, 17| a pápaszemet, s fölírja krétával az asztalra ezt a számot:
3338 2, 9 | odatemették volna a vadszőlős kriptába: olyan egyedül maradt szegény
3339 2, 9 | sötét éjszakától, a néma kriptától, a maga kis szívétől:~-
3340 3, 8 | volt a felelet:~- Paprikás krumpli.~- Drága jó étel - mosolyogtam
3341 2, 12| csinálni a sok bárányával, krumplijával, kukoricájával, a tejjel,
3342 3, 8 | kívánkozol többet paprikás krumplira.~- Hát milyen lesz az a
3343 2, 5 | hogy Selyem Janika ott kucorog a sárkány mellett a porban.~-
3344 4, 2 | az ajándékhoz? Ugyan mit küld a falunak cserébe? Csak
3345 4, 12| nem hívnak, maradok, hiába küldesz.~- Összeszorítom a markomat.
3346 3, 18| adjon rá.~- Ó, Istenke, küldj hamar egy kis langyos esőt! -
3347 3, 8 | is kiszalad, ha utána nem küldöm Vilmácskát:~- Szaladj, kukta,
3348 2, 1 | s mindjárt segítségünkre küldték a tűzoltókat.~Így van az,
3349 4, 8 | Kapja magát, kiveri belőle a küllőket, a kereket a ló nyakába
3350 1, 5 | aranyszínű körtéknek minden ágát külön-külön fel kellett támogatni.~-
3351 3, 20| vadrózsabokron se nőnek különbek. A méhecskék nem győztek
3352 3, 18| mind a kettő, csak annyi különbség volt köztük, hogy a Biri
3353 3, 2 | Tegnap alig lépem át a szobám küszöbét, a kitömött sárgarigó, mely
3354 3, 5 | hogy még a kakas is arról kukorékol!~Kiflivel, gyümölccsel besurrant
3355 3, 20| liba azt gágogta, kakas azt kukorékolta, de Kata ügyet se vetett
3356 2, 12| bárányával, krumplijával, kukoricájával, a tejjel, tojással, a hússal,
3357 1, 5 | csendesség volt, csak a kukoricalevelek zizegtek a szélben. Gilice
3358 3, 2 | Megijedne szegényke.~- Kukoricára térdeltessük a sarokba?~-
3359 3, 5 | a kötőcskéje pattogatott kukoricával, pirossal, mint a rózsa,
3360 4, 18| is parancsolt mindjárt a kuktákra:~„Asztalt terigetni, ökröt
3361 4, 1 | pedig átnyújtotta a kis kuktának.~- Fiamnak mondom: te viseld
3362 4, 1 | főszakács a vászonkötős kis kuktát, vászonkötős kis kukta a
3363 3, 15| városba beillő, őszirózsák kukucskáltak ki a rácskerítésen. Kéményéből
3364 3, 2 | Hiszen én csak a kulcslyukon kukucskáltam be. Jaj, dehogy merném én
3365 3, 5 | forgószélnek, marékra való törött kulcs a kötője pántlikáján, nagy
3366 3, 5 | világhíres szakácsné a törött kulcsain, hogy a cicamica majd leharapta
3367 3, 5 | elvesztettem a szekrényem kulcsát, se abroszom, se tányérom,
3368 3, 2 | Én? Hiszen én csak a kulcslyukon kukucskáltam be. Jaj, dehogy
3369 3, 6 | Vilmácska a Pannácska ölébe kuporodott, a Garas kutya meg a Vilmácska
3370 3, 12| kergettük az istenadta bocit, s kurjongattunk neki akkorákat, hogy nem
3371 2, 5 | az semmit, ha a zsinegje kurta volt.~- Csak lent, csak
3372 2, 3 | rángatja, mintha én szivattyús kút volnék.~- Mit akarsz, Csipetke? -
3373 2, 1 | mint hajnalicskavirág a kútágasba.~- Bácsim, hozzál nekem
3374 3, 16| a kezére a szivárványos kútból, azóta se bírom a jobb karom.
3375 1, 8 | már furatta a szegények kútját.~Iskolát, kórházat építtetett,
3376 4, 9 | szorongatta. Mikor aztán reggel a kútra szalasztották, lekerült
3377 4, 10| uborka, de a legyecskének kutyabaja sem esett. Olyan vígan pödörgette
3378 3, 15| volna belebújni.~- Jaj, a kutyák! - pityergett ijedten.~Két
3379 3, 16| oldalához törülgette-e, vagy kutyaólat tapasztott vele, a lekvárosfazékkal
3380 3, 20| magát.~- Nyisd ki a szemed, kutyus - rúgta meg az öreg Pajtás
3381 4, 3 | ürgét!~- Most nem lehet, kutyuskám; látod sietős dolgom van:
3382 4, 12| Szállok szárny nélkül, járok láb nélkül. Én vagyok a világ
3383 2, 2 | a nagykendő alul két kis lábacskában, felül pedig egy gémberedett
3384 3, 14| Pillangós papucs az egyik lábacskáján, fényes korcsolya a másikon.
3385 4, 10| megkerítsd, mert máskülönben a lábadhoz tétetem a fejedet!~Az udvarmester
3386 4, 15| Hát ez a seb mitől van a lábadon? - kérdezte fejcsóválva
3387 2, 8 | öröm volt nézni.~- Inkább a lábadra húznád, Palkó - biztattam
3388 1, 4 | szőlő! - kötözködtem könnybe lábadt szemmel.~- Majd megválik -
3389 4, 16| akarta mondani a kaszáló lábaival.~Én meg egyszerre rájöttem,
3390 1, 4 | csizmácskámat kellett lerántani a lábamról. Másfél óra járásra esett
3391 3, 3 | ilyen apukát, aki mindig ott lábatlankodik, ahol nem kellene!~- Eszem
3392 3, 8 | Hát ez a fekete kinek a labdája?~- Jaj, apukám, minek tartasz
3393 3, 20| megláthassa magát a kékmázos lábosban.~- Soha ilyen tükrösködő
3394 4, 9 | estélig. Akkor aztán elvitte Laci öccsének, de az sem harapott
3395 4, 9 | Megállj, keresek egyet ebben a ládában! - S ezzel elővette az ajándék
3396 4, 1 | fejemnek grácia, üres a ládafia. Nagy pénznek kis helye:
3397 4, 9 | dehogy. Polcon, szuszékban, ládafiában összefonnyadt, megráncosodott
3398 4, 1 | neki egy erszény aranyat a ládafiából! Száz aranypengőt, ragyogót,
3399 4, 1 | Nekeresdtől Nevenincsig. A ládakulcsot pedig átnyújtotta a kis
3400 4, 14| szárnyon,~Szempilláit fogd le lágyon,~Álom, álom, édes álom.~ ~-
3401 4, 9 | sem másiknak, hanem adja Lajoskának, a fogadott gyereknek, aki
3402 4, 9 | kereset után láttak. Ki lakatosinas, ki asztalosinas lett, a
3403 4, 9 | beviszem István bátyámnak a lakatosműhelybe, tudom, megörül neki.~István
3404 3, 14| benne, a markába nyomtam. ‑ Lakj jól belőle, édesedj tőle!~-
3405 3, 3 | bizonyosan itt tartjuk a lakodalmát. Amúgy is szellős, napos,
3406 4, 10| bajuszát a feje búbján, mintha lakodalomba készülne. Utoljára az udvari
3407 4, 2 | falu, olyan beleillők a lakói. Mezítláb járnak, hogy a
3408 4, 18| sarokra nyitotta,~Városa lakóit összekurjantotta:~„Olyan
3409 4, 18| a gyümölcsös kertek.~Sok lakójuk fejét bujdosásnak adta,~
3410 2, 3 | nekem ebben a házban, ahol lakunk, egy nagyon kedves kis cimborám.
3411 4, 13| világosság látszott. Ott a város lámpái világítottak, s ezek a kíváncsi
3412 2, 12| meg a falut. A művelődés lámpája a városban ég, és onnan
3413 3, 15| gyújtogatják az angyalok a mennyei lámpásokat.~Én pedig arra gondoltam,
3414 3, 7 | Aranyos Julikám?’~„Aranyóra lánccal~Terem apukámnak,~Gyöngyös
3415 3, 18| Csakhogy édesapa mindig láncon tartotta a nagy ollót, hogy
3416 2, 5 | levegőégben. Nem is kellett ezt láncra verni valami híres mesebeli
3417 1, 7 | Arca olyan volt, mint a láng, pedig a nyitott ablakon
3418 2, 9 | valami neked valót.~A gyerek lángba borult képpel sompolygott
3419 4, 14| kitört a nyári zivatar. Lángolt az ég, rengett a föld, sírtak
3420 3, 12| ozsonnát behozta, habos kávét a lányának, piros almát az apjának.~-
3421 4, 18| csak csikorog.~Betipeg egy lányka, icike-picike,~Gyöngyharmat
3422 3, 3 | mennyi kárt csinálsz a te kis lányodnak! Beleülsz a mézesboltnak
3423 3, 13| REPCEVÁR~Kis Panka lányommal még a télen megegyeztünk,
3424 3, 5 | Ülj le minálunk, légy a mi lányunk!~- Köszönöm alássan, nekem
3425 2, 2 | írta. Pedig megérdemelné a lapátravaló, hogy kívülről meg kelljen
3426 3, 15| ágrólszakadt öreganyó is lappangott mögöttük. Ez mind kapott
3427 3, 1 | nádban!~Légy a legyezője, te lapu levele!~Fecskefarkú pille,
3428 3, 15| kiskoromban.~- Gurulj, ne, Lapulj, te! - csettintettem oda
3429 4, 14| fodormenta virágok ijedten lapultak a földre, a vadszőlőágak
3430 4, 15| sistergett fájdalmában.~- Micsoda lárma ez? - riadtak fel bosszúsan
3431 4, 2 | értjük meg egymást a nagy lármában. Van talán még ezen a híres
3432 4, 4 | mer ilyen iszonytató nagy lármát csapni.~Kibújt a barlangjából,
3433 3, 12| sem hunyhattam be, olyan lármával szökdécselt Panka le s fel
3434 2, 7 | négy sarokban négy.~- No lásd, ez négy szem mogyoró. A
3435 1, 8 | rongyosokat ruházott, s lassankint minden pénzét elsebajozta
3436 2, 9 | fegyveres szobába.~- Jaj, meg ne lásson az apám!~Az nem is látta
3437 4, 16| fa megrázkódott, levelei lassú reszketéssel zúgtak-zörögtek
3438 3, 9 | hogy az óra sétálója is lassúbbra fogta a sétát elszomorodtában.~-
3439 4, 17| csipogott a lugaskarón:~- Lássuk hát azt a szépen szóló madarat!~
3440 4, 16| úgy mozog, mintha valami láthatatlan kéz integetne vele:~- Gyere
3441 2, 2 | végzetterhes mondat, amiből szemmel láthatóan csak az idők rokkája tetszett
3442 4, 1 | fülébe:~- Uram, királyom, láthatod magad, hova lesz a te tenger
3443 2, 2 | tökéletlen kis csalóról írtam. De látjátok, arra gondoltam, ti is örülni
3444 3, 6 | szemébe, volt nekem egyéb látnivalóm is. Soha olyan szépet, mint
3445 3, 11| most is ott élnek, őket látogattuk meg.~Ahogy kiszálltunk a
3446 2, 2 | felbukkan kócos buksija a látóhatáron.~Az ábrázata egyre vörösebb
3447 3, 20| csodálkozni, mikor először látták.~- Nini, de korán kibimbózott
3448 3, 13| hozzám egyszer Panka -, láttál te már furulyás bogarat?~-
3449 4, 18| tudom, ki vagy, soha se láttalak,~Mért haragszol reám? Sohse
3450 1, 3 | ROPOGÓS CSERESZNYE~Láttatok-e már olyan gyereket, aki
3451 4, 18| ez országban amíg erdőt láttok,~Kandallóm kihűlni addig
3452 1, 7 | világért. Margitkát elővette a láz, sírt, kiabált, félrebeszélt,
3453 3, 3 | kenyeresboltig.~- Szép jó napot, szép leányka!~- Annak is, aki kívánja!~-
3454 3, 13| igazam. Mert ahogy a héten learatták a repcét, egy repcemag nem
3455 3, 12| bocit!~Amikor a lépcsőn leballagtam, utánam kiáltott:~- Fehér
3456 4, 2 | tán el is főtt a drága jó lebbencsleves.~- Hát miért sikítottál
3457 2, 10| Szállna szegény, de csak lebeg.~Előcsalta a haldokló rózsa
3458 4, 14| életem. Hipp-hopp, ide-oda lebegek, hűsítem a meleget, enyhítem
3459 3, 6 | asztalon! Mintha angyalkezek lebegtetnének valami mesebeli patyolatot,
3460 3, 16| bölcsőben rengették. Onnan lebegtette ki a két liliomvirágot,
3461 3, 18| aranyhajat. - Most szépen lecsicsiskál anyuka mellé a kiságyába,
3462 1, 4 | voltam, szomjas is voltam: lecsíptem egy szemet a petrezselyemszőlőből.~-
3463 3, 18| Akkor aztán Piri baba halkan lecsusszant az ágyról, s halkan odacsoszogott
3464 4, 5 | lecsukódott. Ahogy lázas álmában ledobta magáról vékony kis takaróját,
3465 3, 17| duzzogott Böske húgom, s leemelte a fátyolt a legkisebb babájáról.
3466 1, 1 | fölfújta az ábrázatát, s nagy leereszkedve kérdezte:~- No, mi jót hoztál,
3467 3, 16| hogy tán azóta se bírta leereszteni.~- Hol fáj, ki bántott,
3468 3, 16| volna rajta.~Búbos kakas leeresztette a szakállát, mint ahogy
3469 2, 2 | nyilvánosságra hozni, hát titokban leeresztgeti a tejecskét az udvaron a
3470 3, 9 | hogy alig bírtam róluk lefaragni a tortavágó késsel.~De már
3471 3, 17| a fölső hajának a felét lefaragtam, a másik felét meg visszaragasztottam
3472 3, 18| az a hamis szeme, mikor lefektették a puha ágyacskájába. Ki
3473 3, 5 | Ujját megégette, kézit leforrázta, mozsarat a lábára ejtette?~-
3474 4, 9 | fogadott gyereknek, aki a legárvább mindnyája között.~Lajoska
3475 1, 5 | csengő barack. A századik, a legbársonyosabb, legérettebb.~Gilice bácsi
3476 2, 12| a birka sem a kövezeten legelészik, amelyről a posztónak való
3477 2, 5 | fel a magasba, hol vígan legelgettek a többi fiúk sárkányai.~
3478 2, 2 | szikráztatni a talentumot. Melyik a legelmeélesítőbb köszörűkő? Persze, hogy
3479 3, 18| szeretett volna aranyhajat legelni, s bánatában úgy vágódott
3480 2, 12| rekessze el a búzamezőket, a legelőket, a bogárhátú, kertes kis
3481 2, 2 | Ferenc Józsefnek, mert a legelső magyar ember a király.~Pétör
3482 2, 8 | aztán vallatóra fogtam a kis legényt:~- No, Palkó, mi bajod volt
3483 3, 12| csillagnak is fekete legyen a legeslegközepe! Másképp visszaviheted.~
3484 4, 15| télire vetkőződtek a fák, a legfiatalabb fűzfa sehogy se akart nyugovóra
3485 3, 9 | cirógatta végig, ahol a leggömbölyűbb. Alig bírtam megvigasztalni
3486 4, 10| odaült a mézes orrának a leghegyébe. De bele is ragadt a mézbe
3487 3, 2 | éppen az orrára, annak is a leghegyére.~- No, ebből mindjárt szerecsen
3488 2, 9 | csak félve mert az apjára: leginkább az ablakból, mikor az édesapja
3489 1, 8 | is lett, mert azt még a legínségesebb esztendőben is mindig lehúzta
3490 4, 18| a szelence:~Hideg ellen legjobb a meleg kemence.~Gyújtass
3491 3, 17| s leemelte a fátyolt a legkisebb babájáról. Tetőtől talpig
3492 4, 9 | ki asztalosinas lett, a legkisebbik pedig, Péterke, akit valamennyien
3493 3, 8 | kormosabb az orcája, de legkormosabb az az irgalmatlan bogrács,
3494 1, 6 | hogy az egész világon ez a legmagasabb fa, és hogy ennek a hegyiből
3495 1, 6 | csinálta volna. Hiszen az van a legmagasabban. Létrán se érne nagyapó
3496 1, 3 | osztoztok meg hárman. Te vagy a legöregebb, majd meglátom, milyen igazságot
3497 3, 15| magára vállal egyet.~Azzal a legpirosabb cipót odakínálta Pankának.
3498 3, 11| tisztaszobába. Ott is a legpuhább párnás székbe ültette, azt
3499 2, 2 | mutatott rá a tanító úr a legrongyosabbra. - Mondd meg a nevedet,
3500 3, 9 | kikeresnem, hogy melyik áll neki legrosszabbul. Azt aztán nyugodt lélekkel
3501 3, 10| Pillangós papucsok, legszebbek az egész~Szegedi vásárba,~
3502 2, 9 | fékezni egy rántással a legszilajabb paripát is.~Egyszer valami
3503 2, 9 | szilaj paripákban találta legtöbb örömét.~A fiától azonban
|