77-beleh | belei-delut | der-ezriv | ezust-gondo | gonos-ideki | idoha-kifli | kifog-legto | legyc-mehec | mehek-orome | oromi-reszk | retek-szeth | szetl-tundo | turel-zuzmo
Rész, Fejezet
3504 3, 16| maga is megijedt tőle.~- Légycsapó, poroló! Kiégne a szemem
3505 3, 2 | fájna neki.~- Kiporoljam a légycsapóval?~- Nagyon fájna neki.~-
3506 4, 10| király, s úgy odavágta a legyecskéhez a koronáját, hogy a korona
3507 4, 16| háromfelé ágazott. Csakhogy nem legyecskék voltak a hálóban: egy kis
3508 4, 10| egy éjszaka lövöldözött a legyecskére. Olyan volt már a szoba
3509 3, 10| mint a sólyommadár,~Sebesek legyetek!~ ~
3510 1, 7 | szeme fölé repült, s addig legyezgette, cirógatta, míg szép csendesen
3511 4, 3 | pipacsok bársony szirmukkal legyezgették, s a búzavirágok lehajolva
3512 1, 7 | harmatos szárnyukkal elkezdték legyezni, hűsíteni. A pillangókirály
3513 3, 1 | te rigó a nádban!~Légy a legyezője, te lapu levele!~Fecskefarkú
3514 3, 11| mákvirágok cirógatták, pillangók legyezték, méhecskék döngicséltek
3515 4, 10| egy csorba cserépbögre.~- Légyfogni jöttem, hékás! - szólt a
3516 4, 4 | farkasnál, megbirkózol vele, és legyőzöd. Nem bánom, állj be hozzám
3517 4, 2 | szóljanak kelmetek, mitévők legyünk a tojással?~A csicseriek
3518 1, 5 | legérettebb.~Gilice bácsi lehajolt a gyerekhez, mikor egyszerre
3519 4, 3 | legyezgették, s a búzavirágok lehajolva a fülébe sugdostak.~Még
3520 3, 15| szelelőlyukba. Hanem előbb lehámozgatta az égettjét.~- Nemigen bír
3521 4, 3 | nézte, míg egyszer csak lehanyatlott a feje a puha fűbe, és lecsukódott
3522 3, 5 | kulcsain, hogy a cicamica majd leharapta ijedtében a bajuszát.~-
3523 3, 4 | elborongott,~Kicsi száddal róla~Leheld el a gondot.~Virágfejecskédet~
3524 4, 5 | csikorgatta az ajtót, a hideg lehelete becsapott a törött ablak
3525 4, 14| Szélkirály. Már érezte a hideg leheletét a homlokán, már a kezét
3526 3, 5 | Valamelyik nap ebéd után leheveredtem a díványra, s abban a nyomban
3527 1, 5 | árnyéka. A nagy szál ember úgy lehorgasztotta a fejét, mint elszáradt
3528 4, 15| semmit, hogy mikor a hó lehullott, favágók jártak a füzesben,
3529 4, 13| elszálltak a város fölé, s ott lehullottak a háztetőkre, az utcákra,
3530 4, 1 | úgy szétütött a sok udvari léhűtő közt, hogy egy se állt meg
3531 4, 18| Kergeti a király ki a sok léhűtőt:~Hozzák fülönfogva az udvari
3532 1, 8 | legínségesebb esztendőben is mindig lehúzta a piros képű csengettyűkörte.
3533 4, 15| mereszkedett ott a kizöldült lejtőben, mint valami kiszáradt karó.~
3534 1, 4 | tarisznyából a kakastejes kenyeret, lekanyarított belőle egy karajt, és a
3535 4, 10| két udvari szakács mire lekapargatta a tortavágó késsel, annak
3536 1, 2 | helypénzszedőtől, aztán itt a karimáján lekapartam róla a penészt: azt néztem,
3537 4, 14| Borbélytányért táncoltatni, kalapot lekapogatni, homokhegyet rakosgatni -
3538 4, 9 | reggel a kútra szalasztották, lekerült vele Jóska bátyjához az
3539 3, 11| drótostót, a felvégen is lekívánkoznak a polcról a repedt fazekak.~
3540 4, 13| úgy hordták ki a városból.~Lekotorták a havat a tetőkről is, és
3541 3, 16| kutyaólat tapasztott vele, a lekvárosfazékkal beszélgetett-e, vagy szénvonóval
3542 3, 15| a Homokország. Fűt, fát lelegel ekkorára a szárazság. Zöld
3543 4, 10| hogy szinte elakadt bele a lélegzete. A verejték meg úgy szakadt
3544 1, 7 | elkiáltani magamat, de még a lélegzetemet is elfojtottam, s lábujjhegyen
3545 3, 9 | kacsóit a maga igazát ismerő lélek nyugalmával.~- Ne haragudj,
3546 3, 9 | legrosszabbul. Azt aztán nyugodt lélekkel meg meri venni, mert az
3547 1, 1 | akár a kapubálvány. Mi lelhette ezt a vén embert? Kivette
3548 3, 12| ugyan, apu, hát aztán volna lelked agyonnyomni azt a szegény
3549 2, 2 | kielégítem a képével azokat a jó lelkeket, akik ifjúkori ábrázatom
3550 3, 5 | ozsonnafőző konyhájába. Hát, lelkemadta, nem volt ott se konyha,
3551 2, 5 | hányta ilyenkor a hab a lelkemet. - Hát mivel különb ember
3552 2, 8 | egy pár új csizmát, s a lelkére kötöttem, hogy ezt már el
3553 2, 2 | nem nyel hozzá. Kivágja lelkesen, milyen elhatározásra jutott.
3554 2, 8 | tette éjszakára. Örült a lelkünk, mikor hallottuk Palkó csizmáinak
3555 4, 10| azt a haszontalan legyet lelövöd!~Az udvari vadász elővette
3556 4, 18| volt éjjele, nappala.~Hideg lelte-rázta, fázott keze-lába.~Sűrű
3557 4, 13| KÍVÁNCSI HÓPELYHEK~A nap éppen lement, mikor az erdő felett elkezdett
3558 1, 3 | elmosolyodott, hanem azért mégis lemetszett egy suhogós vesszőt a fűzfabokorról.~-
3559 4, 3 | bolondos pillangó. Bizonyosan len virágnak nézte a szemét,
3560 2, 9 | mereszkedett nagy kevélyen, s lenézte a nádtetejű zsellérportákat.~-
3561 4, 7 | koronám tök hajából,~A paripám lenge nádból~S hajaha!~Répából
3562 3, 20| vízbe.~Lám, milyen szépen lengenek a rózsabimbók a kalapján,
3563 3, 16| az iskolából hazafelé úgy lengette, lobogtatta ám, mint valami
3564 2, 12| bőrnek, amit termel, meg a lennek, kendernek, gyapjúnak, ha
3565 1, 5 | neki, még ha tulajdon magam lennék is.~Kisborus Sós Imre csak
3566 2, 9 | ha egy kicsit katonásabb lennél.~Szegény Pali húgom megpróbálta
3567 2, 9 | nekivágódott a szemének, mert lenvirágnak nézte.~Pedig egyéb sem kellett
3568 4, 18| Gyöngyharmat tündöklik lenvirágszemibe.~Az ajaka kláris, a foga
3569 4, 8 | szólt. Kiment az erdőbe, lenyesett két gallyat, beletette a
3570 4, 5 | nagyanyám.~S egyszerre csak leolvadt a fákról a zúzmara, hajtásaik
3571 3, 6 | elejtettem a bádogjuhászt a lépcső alján, nyakig merült a sárba
3572 2, 9 | villámnál sebesebben rohant le a lépcsőkön, keresztül az udvaron, ki
3573 4, 17| Nagyapó lekapta a kosárról a lepedőt, hát egy kislány volt alatta,
3574 4, 17| van takarva vékony fehér lepedővel.~- Ugyan, mi van a talicskán,
3575 2, 7 | kérdem, miközben közelebb lépek.~- Azért, mert én most villamost
3576 3, 2 | SZÉLVÉSZ KISASSZONY~Tegnap alig lépem át a szobám küszöbét, a
3577 2, 10| megdermesszen, bimbó, amit lepergessen.~Legutolsó ágán a legutolsó
3578 4, 9 | Lajoska minden harmadik lépésnél megállt, forgatta, nézegette
3579 2, 6 | szelet, hogy a harmadik lépésre már egy szál toll nem maradt
3580 1, 1 | elvörösödött, s olyan rengő léptekkel ment a belső szobába, mintha
3581 1, 7 | ilyenről, könyvekben sincs lerajzolva.~- Hja, öcsém, nem is ösmerik
3582 1, 4 | a csizmácskámat kellett lerántani a lábamról. Másfél óra járásra
3583 2, 5 | enyimmel, mint a nyíl, s úgy lerántottam, hogy Jánoska csak akkor
3584 4, 15| keresztülrobogtak rajta a szélparipák, s lerázták róla az utolsó levelet is.
3585 4, 10| király, de abban a percben leröppent a legyecske a gerendáról,
3586 3, 15| Úgy kell azt érteni, hogy lerúgta a cipőcskéit. Nincs annál
3587 3, 15| őszirózsával.~A tanya mögött aztán lesbe álltunk, de nem sokáig kellett
3588 2, 3 | másnap már megint szomorúan lesett az ajtajukban.~- Bácsim -
3589 3, 16| Bodri kutya. Kakasuccse, lesikálják Vilmácskának a kezéről a
3590 4, 15| fejét, valahányszor a szellő lesodort róla egy levelet.~- Velem
3591 1, 7 | Nagyot sóhajtottam, és lesoványodott kis kezébe tettem a lepkét.~-
3592 3, 13| kíváncsiskodott Panka.~- No csak lessed őket, lelkecském, hátha
3593 3, 13| repcéjét, még tán éjszaka is leste a szegfűs kis ablakából.
3594 2, 5 | Legyen a tied - mondtam lesütött szemmel -, hiszen a zsinegje
3595 2, 8 | tyúk a kenyeredet?~Palkó lesütötte a buksi fejét.~- Magunk
3596 3, 5 | Sárika meg a Klárika.~- Lesz-e jó ozsonna, világhíres szakácsné?~-
3597 1, 3 | fa alá értünk, mindjárt leszakítottam belőlük kettőt.~- Először
3598 1, 3 | azzal ment dolgára, mi pedig leszaladtunk a kert végibe. Messziről
3599 2, 3 | halászinasból halászmester leszel, akkorra a kis cethalból
3600 2, 9 | az ezredesnek arra, hogy leszökjön a nyeregből, s karjára kapja
3601 3, 12| hogy már a díványomról is leszorít! Nem baj, no, fogtam a kisszéket,
3602 2, 10| jobb fekvése legyen bennük letarolt fejeteknek. Azért hajlítom
3603 2, 2 | meggyőződni, hogy csakugyan létezik-e az a Pétör, akiről hallottam
3604 1, 7 | Tán még a koronáját is letöri. De mikor olyan szívrehatóan
3605 2, 10| hadserege! Nincs már ág, amit letörjön, rügy, amit megdermesszen,
3606 1, 3 | cseresznye, hogy az ágát majd letörte, akkor így búsított bennünket
3607 4, 14| örülnek majd a gyerekek, ha letörülgetem az arcukról a verejtéket,
3608 4, 1 | kukta azt a kis lisztet is letörülgette a vászonkötőjével a király
3609 1, 6 | az van a legmagasabban. Létrán se érne nagyapó odáig. Hiszen
3610 2, 3 | hogy a földiepret is csak létráról éred el - incselkedtem vele.~
3611 1, 3 | mellőlem, mintha soha ott se lettek volna. Mire én is beértem,
3612 4, 5 | megfáztál, s olyan beteg lettél, hogy már azt gondoltam,
3613 1, 3 | a cseresznyét.~Pirosabb lettem a piros cseresznyénél, és
3614 2, 9 | Mert minket zsellérgyerek létünkre is jobban szeretett apánk,
3615 3, 5 | van benne kis szék, ott is leülhetnék - hajlongott Vilmácska,
3616 1, 4 | közül kiértem az országútra, leültem pihenni a gyepszélre. Fáradt
3617 2, 1 | cirokseprűnek két szálát levágni: s már készen is volt a
3618 4, 16| Hanem azt az egy ágadat levágom, amelyik az ablak előtt
3619 3, 8 | Suhintott leves.~- Csak a leve sok legyen!~- Pulykapecsenye.~-
3620 2, 5 | úszkált szép szelíden a levegőégben. Nem is kellett ezt láncra
3621 2, 10| száraz hársfalevél ez az én levelem. Szélpostás hozta, Tél apó
3622 2, 10| ezt írja Tél apó a száraz levélen. - Előttem a hideg szél,
3623 4, 15| hulladozott le az alvó füzek levelére.~
3624 1, 5 | Mert a cserebogár csak a levelét eszi le a fának, de a gyerek
3625 3, 1 | Födjétek be, zsályák, dús leveletekkel,~Szelíd széki füvek, csillagfejetekkel!~
3626 2, 2 | aki vót, annak az obsitos levelin.~- Megállj Pétör, látom,
3627 1, 1 | hoztál, Gáspár?~- Ezt a levélkét hoztam Forintos uramnak.
3628 2, 10| mit írt Tél apó a száraz levélre.~- Apukám, én sírok.~- Már
3629 1, 4 | csendesség támadt, csak a nagy levelű szőlőgallyak bókolgattak
3630 1, 5 | tartogathatta, azért nem merte levenni a fejéről még nyár derekán
3631 1, 7 | pillangót, forró kezével mind leveri a tündöklő porát. Behasítja
3632 4, 3 | abroszra vigyázz, hogy be ne levesezd, s mindig a lábad alá nézz
3633 4, 3 | édesapja az útra: jön-e már a leveske meg a mákos tésztácska.~
3634 3, 11| szobába -, mert húzzák a levesnótát.~Delet harangoztak a toronyban.
3635 3, 8 | kellett szurkálni.~- Elitta a levét - mentegetődzött Panka. -
3636 2, 8 | Hát az lett, hogy az egyik levetette a csizmát, a másik meg,
3637 2, 9 | öregek, fiatalok, mindnyájan levett kalappal köszöntünk Pali
3638 3, 20| Sorra járta a tükröket, levette a kis falitükröt, de még
3639 4, 12| Belebújtatlak egy pohárkába. Leviszlek a méhesbe. Ott ugyan meg
3640 3, 8 | irgalmatlan bogrács, amit lezöttyent az asztalra. Tele van a
3641 3, 20| Ahogy a konyhaajtóba kiállt, liba azt gágogta, kakas azt kukorékolta,
3642 3, 15| ángyó.~De már akkor egy kis libapásztorlányka is ott ácsingózott. Két-három
3643 4, 3 | elröpült, és csúfolódva libegtette a szárnyát, ő pedig leült
3644 2, 3 | szaggatni, amiért kicsúfoltál - lihegte az én kis pajtásom nekivörösödve.~-
3645 1, 7 | lábujjhegyen surrantam a liliombokor mögé. Reszketve kinyújtottam
3646 3, 5 | galambot - csak egy fehér liliomot. Vilmácska állt előttem
3647 4, 17| piros rózsabimbót, fehér liliomszálat.~- Hess, hess, méhecske -
3648 3, 2 | a homlokát, mint mikor a liliomszirmot összeráncosítja a napsugár.~-
3649 3, 5 | hogy nem is az volt, hanem liliomvirág bársony szirma: mégiscsak
3650 3, 16| Onnan lebegtette ki a két liliomvirágot, s kiáltozott bele a világba
3651 4, 14| Szellőcske nagyot kacagott.~- Lirum-lárum, pajtikám, nem ismertél,
3652 4, 1 | király, mire ez a marék liszt a te markodba kerül, megtudod,
3653 3, 2 | de csak a fejével, amin lobog, ragyog az aranyerdő.~-
3654 2, 9 | szórta a tajtékot, sörénye lobogott, mint valami fekete zászló,
3655 3, 15| ki a füst, mintha kendőt lobogtatna valaki:~- Kerülj beljebb,
3656 3, 16| iskolából hazafelé úgy lengette, lobogtatta ám, mint valami patyolatkendőt.~-
3657 4, 5 | belecsúszott a kis patakba nagy loccsanással.~Ebben a percben hirtelen
3658 4, 8 | benne.~Erre aztán már a lőcs után kapott a gazda.~- Gyere,
3659 3, 2 | valóságos fekete tenger locsog. Fehér rózsaszirom úszkál
3660 3, 18| öntözni abból a szép piros locsolóból.~S ki hallott ilyet, Piri
3661 3, 9 | játékot tudsz. Tán már megint locsolót csináltál a cilinderemből?~-
3662 4, 13| Mire delet harangoztak, locspocs lett a városi hóból, így
3663 4, 2 | harangkötélbe, s akkorát lódított rajta, hogy még most is
3664 2, 6 | haragosan Gyurka, és nagyot lódítva magán, elkezdett szaladni
3665 2, 6 | nincs nehezebb a világon - lökdöste Gyurka a fát nagy lihegve.~-
3666 1, 1 | Forintos Gergely haragosan lökte el maga elől az irkát.~-
3667 4, 10| s egy nap, egy éjszaka lövöldözött a legyecskére. Olyan volt
3668 4, 7 | szállt fölöttem,~Mogyoróval lövöldöztem,~S ott maradt~Másfél szúnyog
3669 3, 5 | feszítve egy kötél, azon lógott egy nagy fehér abrosz, a
3670 1, 5 | onnan a nyakravalót, hogy lóháton se lehetett volna bennünket
3671 2, 10| üde lombot ifjú ágon, üde lomb közt ringó bimbót, s ha
3672 1, 8 | kicsiny körtefaerdő zúgatja lombjait; mikor a gyümölcsével szomját
3673 4, 14| dudorászva megcirógatta a lombokat. Nagyon szép nótákat dúdolgatott,
3674 4, 16| dolmányuk átcsillogott a zöld lombokon, ahogy a fahegyben ugráltak.
3675 2, 11| Átaluszod a telet -~Új virággal,~Lombos ággal~Kelteget a kikelet!~ ~
3676 4, 5 | égre, földre ráborulva lomha szárnyaival. Bent, a tanyaház
3677 3, 15| pityergett ijedten.~Két lompos kutya buffogott elejbünk.
3678 1, 4 | hogy nyulat lehetne vele lőni.~- Ne törődjél vele, fiacskám.
3679 4, 18| Bölcsekkel az időt ne lopjuk, azt mondom,~Hívjátok elő
3680 4, 4 | virgonc állatok, sokat lótnak-futnak?~- Már nem.~- Hová tetted
3681 4, 8 | ló nyakába akasztja, úgy lovagol vissza.~Persze, mire kiért
3682 1, 2 | cimborámat: az a forgó komédiában lovagolt valami furcsa lovon, amelyiknek
3683 4, 14| Hühühü, hehehe.~Ha dobog a lovam lába,~Por kavarog a nyomába,~
3684 2, 9 | valami fekete zászló, s lovasa halálra vált arccal dőlt
3685 2, 9 | toporzékolt, ficánkolt, három lovász is fogta, míg az ezredes
3686 1, 2 | komédiában lovagolt valami furcsa lovon, amelyiknek a farka helyén
3687 4, 14| Gabika feje fölött az egész lugas. Olyan sűrűn hullott a homok,
3688 3, 11| kicsit a kertben, a hűvös lugasban. Nagy fejű mákvirágok cirógatták,
3689 4, 17| veréb is. Ott csipogott a lugaskarón:~- Lássuk hát azt a szépen
3690 3, 5 | patkó, diós torta, ropogós lugasszőlő.~- Tessék hozzám átsétálni -
3691 3, 6 | fülét:~- Jaj, jaj, milyen lusta vendéghívogató vagy te,
3692 3, 17| ott a baba, mint rostán a lyuk, még eggyel annál is több.
3693 3, 13| repcetokocskákból. Szép kerek lyukacskákat fúrtak rajtuk, ötöt-hatot
3694 4, 16| ugráltak be a fa tövén levő lyukakba.~Megesett a szívem a papucsos
3695 3, 6 | Vilmácska?~- Azt a sok lyukat a rétesben, Pannácska.~Mi
3696 3, 13| hol az egyik, hol a másik lyukon ütötte ki fényes fejét,
3697 3, 8 | már ott ültem a sarokban a macskaasztalnál.~- Kész-e az ebéd, világhíres
3698 3, 11| ismered még a szomszédék macskáját is.~Mire hazaértünk, besötétedett.
3699 2, 4 | Hólyagot kötött az öreg macskájuk fejére, dióhéjcipőt húzott
3700 3, 3 | utolsó sarokba, hogy a cirmos macskánk a vállamra ugrott a párkányról;
3701 3, 18| aranyszálam, de te meg hozzad a macskát. Ahol mosakszik a háztetőn,
3702 2, 4 | Álarcosbált játszom a macskával.~- Nagyon nemszeretem játék
3703 4, 15| való vesszőt. Jöttek az ég madarai, és kiköltötték pelyhes
3704 2, 9 | csendesek voltak, mint ő, meg a madarak, amelyek éppen olyan ijedősek
3705 2, 10| Már miért tennéd azt, édes madaram?~- Hát mit csináljak egyebet,
3706 3, 6 | morzsa, elég lenne egy erdő madarának.~Mire visszaértem, ragyogott
3707 2, 4 | tanultam az iskolában, hogy a madárkákat nem szabad bántani. Gyönyörködtetik
3708 1, 4 | neki is juttassunk egy kis madárlátta szőlőt.~- De ez nem szóló
3709 4, 14| csókolgatok, kergetőzöm a madárral, rétek, erdők illatával
3710 3, 11| ki az utcára, mikor unod magadat. Ellátni ám innen messzire.~
3711 3, 16| a szakállát, mint ahogy magaformájú tudóshoz illik, aztán felugrott
3712 2, 5 | is kötöztem a zsinegjét a magaméhoz.~- Ne vedd el, Tamás, az
3713 3, 3 | a széket is elrántottam magammal.~- Jaj, apuka, apuka, mennyi
3714 3, 15| köhintett egyet-kettőt.~- Csak magamnak sütögetek, lelkem. Tudja,
3715 4, 3 | Örzsike -, tudok én vigyázni magamra.~Édesanyja gyönyörködve
3716 2, 2 | szólítja, arra nem ért. Tudom magamról, mert én már kipróbáltam.
3717 4, 5 | Ahogy lázas álmában ledobta magáról vékony kis takaróját, úgy
3718 4, 5 | patakot. Meg is találta magas partjai közt, de alva, jégszemfödele,
3719 4, 5 | legyen. Egy óriás oszlopforma magaslott előtte a hajnali szürkületben,
3720 4, 14| Szelecske, te szoktad olyan magasra felvinni az én sárkányomat.
3721 4, 9 | hanem aztán úgy, hogy a magjából sem maradt.~
3722 4, 10| Akkorára dagadt tőle, mint a magnak való uborka, de a legyecskének
3723 3, 13| elszomorodott. ‑ Hanem majd ami magot terem ez a sok szép virág,
3724 2, 2 | nem magukért csalnak, csak magukat csalják meg a testvéreikért.~
3725 3, 18| Bolondság - gondolták magukban -, hiszen nekünk sincs hajunk,
3726 2, 2 | olyan csalók is, akik nem magukért csalnak, csak magukat csalják
3727 1, 5 | mikor nagyon megbecsültük magunkat.~Annál nagyobb híre volt
3728 2, 10| hasznát nemigen vehetjük neki. Magunkfajta szegény embernek hátán háza,
3729 1, 2 | mindennap másikat veszünk is magunkra.~- Nem is nekünk készül
3730 2, 2 | Józsefnek, mert a legelső magyar ember a király.~Pétör ezt
3731 3, 15| gondoltam magamban. Ángyó pedig magyarázóformán simított végig a ruháján.~-
3732 2, 3 | megnövekszik a friss víztől - magyaráztam én. - Olyan az neki, mint
3733 4, 15| és kiköltötték pelyhes magzataikat a fák odvában. Áldották
3734 3, 11| hűvös lugasban. Nagy fejű mákvirágok cirógatták, pillangók legyezték,
3735 3, 14| ahogy a pillangó toppant a mákvirágon. - Elláttam magamat télre-,
3736 1, 1 | Gyurka meg otthon maradt malacot őrizni. Pedig még az édesapám
3737 3, 3 | a szúnyog? Fodorodik-e a mályvarózsa levele? Mit álmodott a bagoly
3738 3, 9 | tán a kéményt mosogattad máma? - kérdeztem tőle.~- Ó,
3739 3, 9 | egy fióktigris, akinek a mamukáját kell védeni, s megcsóválta
3740 1, 8 | én nem kösönhetek, mert mán hús estendeje elvesejtettem
3741 3, 16| szép feketére mocskolni a mancsomat, mint Vilmácska a kacsóját.
3742 4, 12| cseppecském. Tudod mit? Maradj itt nálunk.~- Nem lehet.
3743 3, 5 | vendéget.~- Tessék csak odakint maradni, Vilmácskám. Nem szeretem,
3744 4, 12| marasztalsz. Ha nem hívnak, maradok, hiába küldesz.~- Összeszorítom
3745 1, 7 | apa is, az orvos is. Magam maradtam a beteggel.~Egyszerre valami
3746 3, 15| szólaltam meg, mikor magunk maradtunk.~- Így van ez minden szombaton
3747 4, 12| Ha hívnak, megyek, hiába marasztalsz. Ha nem hívnak, maradok,
3748 3, 5 | bekötve a feje a forgószélnek, marékra való törött kulcs a kötője
3749 3, 5 | se szaladtak a vendégek, máris visszaszaladtak. Még Vilmácska
3750 4, 1 | Mindnyájuknak lisztes lett a marka, nekem csak az ujjam hegyére
3751 2, 7 | lakik, az a háza! Tartsd a markodat!~Palkó azonban a kalapját
3752 4, 1 | mire ez a marék liszt a te markodba kerül, megtudod, hova lett
3753 1, 6 | fába vágva, bilincs van a markolatán. Ezt nagyapó vágta bele,
3754 4, 12| küldesz.~- Összeszorítom a markomat. Akkor meg se bírsz mozdulni.~-
3755 3, 3 | odavezettem az én asztalomhoz.~- Mármost majd csak apuka uzsonnáztat
3756 4, 9 | ajándék almát.~Péterke két marokra fogta az almát, úgy szaladt
3757 4, 3 | közül kiért, elejbe állt a Maros kutya.~- Gyere, Örzsike,
3758 3, 20| szoknyácskáját. Így csak a fejét mártotta meg az esővízben, hanem
3759 4, 18| nyomban a sok szegény ember,~A márvány-téglákon nyüzsgött, mint a tenger.~
3760 2, 9 | s vitte egyenesen a kapu márványoszlopának.~Pali húgom elsikoltotta
3761 2, 9 | üveges hintó röpítette abba a márványoszlopos kastélyba, amelyik a város
3762 4, 2 | egyszerre szétloccsant a márványtéglán, öregbíró uram pedig haragosan
3763 3, 4 | Nagy meseországba,~Nem volt mása, csak egy~Aranyhajú lánya...”~ ~
3764 4, 14| mulattasson. Nekem úgyis másfelé van dolgom. A szegény föld
3765 2, 1 | többinél, bácsim? Hát van másforma hegedű is? Hát ez micsoda
3766 2, 5 | kerül a maga sárkányával a másikénak, nagyot ránt rajta, beleakaszkodik
3767 3, 11| Közel a város egyik széle a másikhoz. Mikor az alvégen elkurjantja
3768 3, 18| mondta, de Piri baba egészen máson törte a fejét. Ő nem akarja
3769 4, 4 | nem tudom. De jobb lesz másvalamit kitalálni. Én gondoltam
3770 1, 5 | mosolygósra csücsörítette össze maszatos kis száját, és dicsekedve
3771 4, 18| DIDERGŐ KIRÁLY~ ~Mese, mese, mátka, pillangós határba:~Volt
3772 3, 18| teleszedte a tányérkáját mazsolás palacsintával. Hej hogy
3773 4, 3 | szedni pimpimpárét!~- Me-ee, me-e-e, ne szaladj úgy, Örzsike,
3774 4, 3 | gyere szedni pimpimpárét!~- Me-ee, me-e-e, ne szaladj úgy,
3775 2, 3 | kezében levő mákos rétest a medencébe.~- Megállj, hozok neked
3776 2, 3 | halásztam ki a rétest a medencéből. - Kenyérmorzsácska kell
3777 4, 4 | A KECSKECSŐSZ~Medveországban történt.~Egy ember azt mondta
3778 1, 5 | beleharapni. Bizonyosan megakadt volna a torkomon. Félve
3779 1, 6 | szállni, virágos bokrokkal megáldott gyümölcsfákkal telis-tele
3780 1, 5 | barackjának. Azt most is megáldotta az Isten: éppen száz darab
3781 4, 2 | embernek kellett a két karját megállítani.~- Hol a tűz, hol a tűz?
3782 4, 2 | gyerek, aratáskor pedig megállítják a toronyórát, hogy mentől
3783 1, 5 | szedte-vette rossz kölöncei! Megálljatok csak, hadd kötöm szorosabbra
3784 3, 19| mikor harmatos hajnalon megállott kocsink a fehér tanya előtt.
3785 4, 2 | rostával mérik a vizet, megaszalják a havat. Fát nem ültetnek
3786 3, 18| neki, hogy nem jó az esőben megázni!~
3787 2, 9 | gyerek fájdalmát. A szeme megbágyadt, az arca megfakult, s az
3788 2, 12| az egyik szemét csakúgy megbecsüli, mint a másikat. Egyforma
3789 4, 13| Majd meglátjátok, hogy megbecsülnek ott minket - mondták a falura,
3790 1, 6 | való.~- Az öregségéért kell megbecsülni - hajtottam le a fejemet.~
3791 2, 8 | ajándékozni. Dehogy merte, úgy megbecsülte, hogy tán még a feje alá
3792 1, 5 | csicsókát kaptunk, mikor nagyon megbecsültük magunkat.~Annál nagyobb
3793 1, 7 | királyát.~Egyszer a húgom megbetegedett. Jöttek-mentek az orvosok,
3794 4, 5 | Éppen ma négy hete, hogy megbetegedtél. Akkor adta ki a mérgét
3795 4, 4 | erősebb vagy a farkasnál, megbirkózol vele, és legyőzöd. Nem bánom,
3796 1, 4 | amelyik fölérne vele.~Magam is megbizonyosodtam róla, hogy a fehér bajor
3797 2, 9 | dőlt hanyatt a hátán.~A megbokrosodott állat elragadta, s vitte
3798 4, 4 | Mackó szomszédot!~- Mackót? Megbolondultál? Mit fizetsz neki?~- Mit
3799 4, 5 | beragasztott fiókján. Böske megborzongott, de abban a percben hirtelen
3800 4, 5 | vetés, s a vetés tövében megbújó pacsirták vígan fütyörészték:~-
3801 1, 7 | húgocskámmal az egész környéket. Megbújtunk minden bokrot, megkutattunk
3802 1, 2 | mentünk, hanem én egy kicsit megcsalatkoztam a vásárban.~- Nini, édesanyám,
3803 2, 2 | ravasz fondorlattal nem lehet megcsalni. A tanító úr megsejtette,
3804 2, 10| látni azt úgy is, hogy megcsípte már a dér ezt a levelet.
3805 2, 9 | orcájú, de ha az apja kardja megcsörrent, mindjárt elborult a jókedve.
3806 1, 6 | unszoltak is. Alig vártam, hogy megcsókolhassam nagyapó kezét. Kérdeztem
3807 3, 14| mosdótálban, te?~- Hát várom, hogy megdagadjon.~- Micsoda, te?~- Hát ami
3808 2, 10| nincs már enyhe szellő. Megdermed a harmat, nem tud éleszteni!
3809 4, 15| meglepte az álom, s éppen úgy megdermedt, mint a többi fűzfa.~Arról
3810 2, 10| amit letörjön, rügy, amit megdermesszen, bimbó, amit lepergessen.~
3811 4, 4 | Volt kilenc szép kecském, megdézsmálta a farkas, csak hat maradt
3812 4, 10| össze nem ragadt, kiadta megdrótoztatni, aztán maga elé parancsolta
3813 3, 18| a hetedik szomszédban is megégesse a szakácsné ijedtében a
3814 3, 5 | világhíres szakácsnét? Ujját megégette, kézit leforrázta, mozsarat
3815 3, 13| Panka lányommal még a télen megegyeztünk, hogy nagy hasznát vesszük
3816 2, 2 | azért a tanító úr nincs megelégedve, s neki a maga szempontjából
3817 3, 14| kenyeret édesszülémmel. Megélek én már a magam emberségéből
3818 1, 4 | csoma.~Édesapám csakugyan megelőzött. Ott ült a küszöbön, ölében
3819 3, 15| ángyóé - mondta a gyerek, és megemelte mellé a kalapját.~„Úgy nézem,
3820 2, 3 | Azért, mert nem akarja megengedni, hogy beálljak halásznak -
3821 2, 2 | tán az se, aki írta. Pedig megérdemelné a lapátravaló, hogy kívülről
3822 3, 17| kocsiból, hogy öröm nézni. Megérdemli, hogy diribdarab selyemből
3823 4, 10| ütni.~Sohsevolt királynak megeredt a könnye bánatában, s olyan
3824 1, 8 | eltemetett körték kikeltek, megeredtek, s a temetőben ma is Antal
3825 4, 16| milyen volt a termés.~Ahogy megérintettem a zacskóját, odaugrik ám
3826 3, 13| akarta volna mondani:~- Megérkeztem, mit szólsz hozzám?~- Azt
3827 3, 18| De látod, a Biri baba már megérte.~Csakugyan, a Biri baba
3828 3, 11| született, és sehogy se tudta megérteni, milyen volt az a kisváros,
3829 4, 2 | Drága gyermekeikkel együtt!” Megértették-e kendtek?~Meg is értették,
3830 3, 19| orvos szavaira - de aztán megértettem. Szedtük-vettük a sátorfánkat,
3831 3, 5 | Ez bizony más emberrel is megesik, hanem már olyat nem minden
3832 4, 16| eltakarja testével a zacskót. „Megeszlek, ha hozzányúlsz!” - bizonyosan
3833 2, 8 | buksi fejét.~- Magunk is megettük volna, ha lett volna. De
3834 2, 9 | szeme megbágyadt, az arca megfakult, s az édesapja soha meg
3835 4, 5 | a nagy hóförgeteg volt, megfáztál, s olyan beteg lettél, hogy
3836 1, 3 | Ejnye, ejnye, erről egész megfeledkeztem! Sebaj, mindjárt kitaláltam,
3837 3, 19| tudtam enni az örömtől, de ő megfelelt az én részemnek is.~Öreg
3838 1, 3 | Hirtelen bátorságra kaptam, és megfeleltem az apámnak:~- Jaj, apám,
3839 4, 18| Tőle nem sajnálom, véle megfelezem!”~Százegy kengyelfutó százkét
3840 4, 16| boldog muzsikás családot! Megfenyegettem a botommal a fát:~- Megmenekültél,
3841 4, 12| mint az országút.~- De megfiatalodom minden percben. Ma vízcsepp
3842 3, 14| tartom eléje a tenyerem. - Megfogadlak én szobalánynak, ha be mersz
3843 4, 10| Neked adom a fél fejem, ha megfogod a legyet.~- Kell is nekem
3844 2, 8 | Nem szóltam semmit. Hanem megfogtam a Palkó kezét, s elvezettem
3845 3, 2 | soknál. Veszem a zsebkendőm, megfonom korbácsnak, s átszólok a
3846 4, 18| vagy te, király bácsi!”~Megfordul a király: „Ácsi, kislány,
3847 2, 6 | nyögést hallok a hátam mögött. Megfordulok, hát az öreg kőrisfánk nyög
3848 4, 4 | menni, de egyszerre csak megfordult, mint akinek hirtelen jutott
3849 2, 8 | nagyon sietős a dolgom.~Megfordultam és utánaballagtam. Mire
3850 4, 5 | Tudom már, hogy kell meggyógyítani nagyanyót. Elmegyek hetedhét
3851 4, 5 | Jaj, galambom, engem régen meggyógyított a tavaszi napsugár. Hanem
3852 2, 2 | Mert én csak arról akartam meggyőződni, hogy csakugyan létezik-e
3853 4, 1 | evett meg, hanem a haját meghagyta nektek.~
3854 2, 10| megollózzuk, valamennyit meghajlítjuk, mindnyájának koronáját
3855 3, 17| baba - mutatta be büszkén.~Meghajtottam magam, és azt mondtam a
3856 2, 5 | hosszabbítottam. Már a falu tornyát is meghaladta a sárkányom, mikorra kibújt
3857 3, 3 | elmondhassa. De már ezt csak meghallgatom!~Fogom a széket, ülök a
3858 3, 16| tetejére, hogy az egész ház meghallja a szavát:~- Azért bizony
3859 2, 1 | egymáson a két cirokszálat, s meghallotta, hogy milyen szépen szól
3860 1, 8 | kikötésem. Ha előbb találnék meghalni, mint a fám, temessetek
3861 4, 16| A PÁRTFOGÓK~Nagyon megharagudtam a nyáron arra a vadalmafára,
3862 2, 1 | csak a tűzoltótrombita is megharsant az ablakunk alatt. Azt hitték
3863 1, 7 | merre száll.~Azt hittem, meghasad a szívem. Behúzódtam a sarokba
3864 2, 9 | született. Nagy, erős kezével meghintázgatta a levegőben.~- Hej, kis
3865 3, 14| emberségéből is - mondja.~- Meghiszem azt - kaptam le előtte a
3866 2, 1 | hazulról hamarost, s búcsúzóba meghúztam Gyuszi gallérját.~- Jaj,
3867 3, 2 | királyfival? Bezárjuk a pincébe?~- Megijedne szegényke.~- Kukoricára
3868 2, 5 | barátkoztat bennünket. Nem kell megijedni, nem volt ennek a sárkánynak
3869 4, 1 | országát árvíz fenyegette.~Úgy megijedtek az udvari méltóságok, hogy
3870 1, 7 | zokogott egymásra borulva. Úgy megijedtem, hogy nem mertem eléjük
3871 4, 8 | Megmutatta, hogyan kell, aztán megindultak.~- Hanem azt megmondom,
3872 1, 4 | hogy szereted-e a húgodat.~Megindultam a szőlővel hazafelé, de
3873 3, 15| meg a haja kevesebb.~- Megismer-e, Berec ángyó? - hajoltam
3874 4, 14| fickó.~- Ej, de szeretném megismerni!~- No, megállj, majd előhívom,
3875 4, 5 | ragyogó orcája hajolt.~- Megismersz-e, édes virágszálam? Ugye
3876 3, 15| kapott a kezem után -, megismertem a vastag szemöldökérül.~
3877 2, 2 | mostanában még tejjel is megitatják, akár az úrigyerekeket.
3878 2, 2 | reggel késedelem nélkül megjelenik benne. Pétör nagyon is szeret
3879 3, 15| kellett várakoznunk.~Hamarosan megjelent az utolsó is Berec ángyó
3880 4, 8 | kivágtál.~Kapja magát Fityók, megkeni a szekeret, de mindenütt,
3881 2, 7 | beszélgetni tilos.~- Azt se szabad megkérdezni kocsivezető úrtól, szereti-e
3882 4, 5 | Elmegyek hetedhét ország ellen, megkeresem azt a goromba telet, s elkergetem,
3883 3, 18| fölmászik ő oda is. Csak előbb megkeresi a kék selyem napernyőjét.~-
3884 1, 2 | Előbb édesapámat kellett megkeresni. Alig találtuk meg a nagy
3885 4, 10| a legyecskét élve-halva megkerítsd, mert máskülönben a lábadhoz
3886 2, 1 | visszafordulni, az Etel szobalányt megkérni, hogy adja elő a cirokseprűt,
3887 4, 8 | úton meg ne mukkanj, mert megkeserülöd - förmed rá a gazda Fityókra.~
3888 4, 13| testvéreiknek. - Még székkel is megkínálnak, talán hintóba is ültetnek.~
3889 4, 13| Jöttek a hóhányó munkások, megkínálták a havat seprűvel és lapáttal.
3890 2, 12| új találmányok, amelyek megkönnyítik és megszépítik a falusi
3891 1, 4 | fiacskám. Jutka húgod ezt is megköszöni, ha hazaviszed neki. Tudod,
3892 3, 6 | menyasszonnyal - ígérte Vilmácska.~- Megkóstolhatod a mákos rétest - tódította
3893 3, 8 | Hát még ha a főztemet megkóstolod, apu! Tudom, sose kívánkozol
3894 3, 8 | lekváros gombóc!~- De ezt már megkóstolom, ha addig élek is! - fohászkodom
3895 1, 7 | Megbújtunk minden bokrot, megkutattunk minden faodút. Hasztalan,
3896 4, 10| szál bajuszra.~- No, ezért meglakolsz! - illesztgette össze a
3897 4, 4 | fogadj meg engem csősznek, meglásd, túljárok én a farkas eszén!~-
3898 4, 17| mindenkit beér, akit meglát.~- De még el is hagyok mindenkit.~-
3899 3, 20| bánta, ha kifut is, csak megláthassa magát a kékmázos lábosban.~-
3900 3, 20| még a selyemszalagot is megláthatná a nyakán!~- Én látom az
3901 4, 13| várost akarták látni.~- Majd meglátjátok, hogy megbecsülnek ott minket -
3902 3, 13| vontam vállat -, majd meglátjuk.~Egy-két nap múlva aztán
3903 4, 9 | délutánján vette elő, amikor meglátogatta Péterke, a kis kanász.~-
3904 1, 3 | vagy a legöregebb, majd meglátom, milyen igazságot teszel,
3905 1, 5 | terített gyékényponyván. Nagyon meglátszott az istenadtán az ínséges
3906 1, 4 | haragosan a seregélyek, ahogy megláttak bennünket. A magunk szőlőjéből
3907 4, 4 | akarta feleségének elárulni, meglepetésnek tartogatta számára.~Másnap
3908 2, 3 | ijedtében.~Annál jobban meglepődtem a minap, hogy az én kis
3909 3, 15| őket.~- Nini - kérdeztem meglepődve -, hát Berec ángyó még most
3910 4, 15| utolsó levelet is. Egyszerre meglepte az álom, s éppen úgy megdermedt,
3911 4, 8 | közé kapta a lábát, s úgy meglódult, hogy még most is szalad,
3912 4, 13| mezők hava pedig tavaszig megmaradt ragyogó fehéren.~
3913 1, 2 | pénz. Énnálam se ért rá megmelegedni a penészes krajcár. Lovat
3914 4, 16| Megfenyegettem a botommal a fát:~- Megmenekültél, öreg fa. Nem bántom a koronádat
3915 1, 1 | jókedve.~Az öreg Forintos úgy megmeredt, akár a kapubálvány. Mi
3916 2, 12| Hol venné a falu a föld megmíveléséhez való ekét, ásót, kapát,
3917 3, 9 | nem tehet mást, mint hogy megmosdatja az asszonyt.~- No - mondom -,
3918 3, 9 | megint, te rosszkor lett?~- Megmostam a lekváros tésztát.~De már
3919 3, 9 | De most már csak azért is megmutatja, milyen gyönyörű játék az
3920 4, 8 | Ezt sem így kell csinálni!~Megmutatta, hogyan kell, aztán megindultak.~-
3921 3, 20| odaintette:~- Gyere, két cica is megnézheti ebben magát egyszerre.~Tükrös
3922 4, 17| döngicsélve a kosár fölé: már csak megnézi azt a piros rózsabimbót,
3923 4, 14| szegény föld népét kell megnéznem, azokra nagyon ráfér egy
3924 1, 7 | Most már add vissza, ha megnézted.~Nézte, nézte a gyönyörű
3925 2, 3 | kellene ebédelnem.~- Majd megnövekszik a friss víztől - magyaráztam
3926 2, 1 | nótát.~No, erre egészen megnyugodott Gyuszi, meg is békült. Különösen,
3927 1, 5 | Idegen kézre került a szőlő, megöregedett a csengő barackfája is,
3928 3, 18| húzogatták ki szálanként, mikor megöregedtem.~Piri baba nagyon megharagudott
3929 4, 9 | lakatosműhelybe, tudom, megörül neki.~István föltette az
3930 2, 1 | Gyuszi gallérját.~- Jaj, de megörülnék neki, ha a nádsípot is elcserélnéd
3931 3, 15| tarlók felett.~Annál jobban megörültünk, mikor haragoszöld eperfák
3932 2, 10| rózsabokrokat, valamennyit megollózzuk, valamennyit meghajlítjuk,
3933 4, 14| bátyám, akkor majd én is megpróbálkozom vele. Tudom, hogy örülnek
3934 2, 9 | egy kardot a szögről, és megpróbált vele suhintani. Vézna kezéből
3935 2, 9 | lennél.~Szegény Pali húgom megpróbálta azt is. Összeharapta a száját,
3936 3, 12| vittem a kályha mögé, s megpróbáltam szundítani egyet a sarokban.
3937 2, 2 | rokkáján, a balsors nagy megpróbáltatásnak tette ki imádott hazánkat.
3938 3, 18| Tudod mit, gyöngyöm? Inkább megragasztom a Biri baba haját.~- Hát
3939 4, 9 | ládafiában összefonnyadt, megráncosodott alma volt.~Adorján szűcsné
3940 4, 2 | felelte a harangozó, s a megrémült csicseriek egymáson ugráltak
3941 4, 2 | csicseriek füle dobja bírta ki megrepedés nélkül.~- Hát már hogyne
3942 3, 15| ismertem, mert engem is sokat megriasztottak kiskoromban.~- Gurulj, ne,
3943 1, 1 | volna.~Hanem akkor nagyon megsajnáltam, mikor engem bevittek a
3944 1, 1 | városba akarnak menni, de megsántult az ostorhegyesük.~Kevély
3945 2, 2 | lehet megcsalni. A tanító úr megsejtette, hogy Pétör embör nem szereti
3946 2, 9 | Mindegy az, gyerekek, én azért mégsem cserélnék az úrfival - mondta
3947 3, 12| kerülök-fordulok, megyek a konyhába, megsiettetem a suhantott leveskét, hogy
3948 2, 9 | fürtjeit csak egyszer is megsimogatja az apai kéz!~Pedig nemsokára
3949 1, 7 | gyönyörű teremtést, szelíden megsimogatta, aztán a tenyerébe fektette,
3950 1, 3 | vigasztaljam meg az öcsikémet. Megsimogattam kerek orcáját, s megint
3951 4, 8 | a csizmát.~Mikor az apja megsokallta sok balgaságát, azt mondta
3952 3, 8 | bográcsot, a bogrács mérgében megsütötte a Panka kezét, s lett olyan
3953 1, 1 | se ismeri a betűt, mégis megsüvegeli még a földesúr is.~S olyan
3954 3, 18| bírta a szegény foglyot megszabadítani.~Sebaj, ha az olló nem mehetett
3955 3, 12| Örülök, hogy ettől az egytől megszabadultam. Aki megfogja, neveljen
3956 4, 4 | kitekinteni a farkasverem felé, és megszámlálni a kecskéket, nem hiányzik-e
3957 2, 7 | az udvaron! Ahány házat megszámolsz, annyi szem mogyorót kapsz.~
3958 3, 2 | mandulát, a királyfi orcáján megszáradt a tinta. Fekete lett, mint
3959 1, 4 | kérkedett édesapám -, a hajnal megszégyellhetné magát mellette.~Hanem biz
3960 3, 2 | kezedben vagy csokoládé?~Apu megszégyelli magát, belecsúsztatja a
3961 1, 6 | oktalanságot beszéltél?~Megszégyenlettem magam, és most már nem esett
3962 2, 12| amelyek megkönnyítik és megszépítik a falusi ember életét is.
3963 4, 5 | odaértek a tél királyához, úgy megszeppent Böske, azt se tudta, hová
3964 1, 6 | tudom - mondtam egy kicsit megszeppenve. - Te azt szoktad mondani,
3965 3, 12| a világon, mert mikorra megszólalna, akkorra elszopogatod.~-
3966 4, 5 | s csak nagy sokára bírt megszólalni reszkető, fuldokló hangon:~-
3967 2, 2 | noha nyilván sok alakja megszolgálta a világtörténelemnek. Az
3968 2, 9 | Szinte összerezzent, ha megszólították. Mikor métáztunk az iskola
3969 2, 2 | okos kis szemét, és ott megtalálja, amit keres. Az ablakot
3970 2, 10| ágán a legutolsó rózsafának megtaláljuk a legutolsó rózsát. Fáradtan
3971 1, 8 | mosolygott a jó ember -, megtalálnak engem a szegényeim a körtefám
3972 1, 8 | segítséggel:~- Sebaj, atyámfia, megtámasztlak én addig, amíg a magad lábán
3973 3, 13| lelkecském, hátha még téged is megtanítanak furulyázni - hagytam ott
3974 3, 16| Tudtam én azt, hogy hamar megtanulja ezt az én okos kislányom.~
3975 1, 1 | Elég az, ha írni-olvasni megtanult - dörmögött az öreg Forintos. -
3976 2, 4 | Jól van, Palkó, ezt szépen megtanultad.~- No ugye? - villant fel
3977 1, 8 | mosolygott volna:~- Ne félj, megtartjuk, amit fogadtunk!~S bizony
3978 1, 8 | amit fogadtunk!~S bizony megtartották. Gáspár úr hiába vágatta
3979 2, 10| járatban vagyunk. Nagyon megtépázta már szegényeket az ősz,
3980 4, 2 | csicseriek. De legjobban megtetszik a következő történetből,
3981 4, 10| az udvari bolondot pedig megtette udvari bölcsnek, hogy tanuljon
3982 2, 6 | szobalány a küszöbön. Mindjárt megtöltött vele egy kis szakajtót,
3983 2, 6 | szétröppent az egész, hogy megtollasodott még a Bodri kutya is, de
3984 2, 9 | rettenetes állatnak.~A szilaj ló megtorpant a hirtelen eléje zuhant
3985 4, 13| föléje.~- No, ezt a falut megtréfáljuk - mondták a hópelyhek. -
3986 3, 18| Legalább majd nagyapó is megtudná egyszer, mi az, mikor más
3987 4, 1 | liszt a te markodba kerül, megtudod, hova lett az adó!~A kis
3988 4, 16| kacagnának.~Napáldozatkor azt is megtudtam, mit kacagtak. A fa sűrű
3989 3, 11| vonatból, a Panka fülét megütötte a nagy csend.~- Nini, itten
3990 3, 9 | mosónéé. Még az életét is megunja az ember a teknő mellett.~
3991 3, 2 | szolgálsz szépen, akkor megúsztatlak az apuka íróasztalán a fekete
3992 4, 4 | mert attól félt, hogy őt is megvacsorálta a furfangos szomszéd ráadásul.~
3993 1, 4 | könnybe lábadt szemmel.~- Majd megválik - vette apám komolyra a
3994 3, 15| ángyó jutott eszembe. Ugyan megvan-e még?~- Meg bizony, gyerekem -
3995 4, 12| akarom, ha nem.~- No, én megvédelmezlek, csöppikém. Belebújtatlak
3996 1, 8 | csak van, hogy a körtefámat megveheted?~Fukar Tót Gáspár mohón
3997 3, 8 | mint amilyennel engem Panka megvendégelt a múltkor.~Pedig hétköznap
3998 4, 15| nem akarok itt köztetek megvénülni. Én különb akarok lenni,
3999 2, 6 | eltátotta a száját, én pedig megveregettem a vállát.~- No, Gyurka,
4000 4, 18| csak nem lett melege,~Majd megvette szegényt az Isten hidege.~
4001 3, 17| vásárt csaptam a minap. Megvettem tőle a szépen szóló körtemuzsikáját.
4002 2, 1 | valamelyik reggel.~- Hová mégy, bácsim? - kérdezi tőlem.~-
4003 1, 4 | Elálmosított a szőlősuhogás, a méhecskedongás, a tücsökcirpegés, hanem
4004 4, 17| rózsabimbó, fehér liliomszál.~A méhecskének se kellett több. Odarepült
|