77-beleh | belei-delut | der-ezriv | ezust-gondo | gonos-ideki | idoha-kifli | kifog-legto | legyc-mehec | mehek-orome | oromi-reszk | retek-szeth | szetl-tundo | turel-zuzmo
Rész, Fejezet
4005 4, 15| szelíden az egyik fa. - Méhek döngicséltek körülöttem,
4006 4, 15| semmire. Én nem akarok a méheknek virágozni, a kosárkötőknek
4007 4, 12| egy pohárkába. Leviszlek a méhesbe. Ott ugyan meg nem talál
4008 3, 18| megszabadítani.~Sebaj, ha az olló nem mehetett az aranyhajhoz, az aranyhaj
4009 3, 9 | Legalább holnap nyugodtan mehetünk kalapot próbálni. (Mink
4010 2, 2 | csarnokát. Először is, itt melegebb van, mint otthon. Másodszor,
4011 2, 10| Sápadt a napsugár, nem tud melengetni. Cudar télidőnek haragja
4012 2, 6 | feszítette ki Gyurka a mellét kevélyen, és úgy nézett
4013 4, 17| Nem is maradt el a kosár mellől többet, míg ki nem értek
4014 1, 3 | testvéreim is úgy elgurultak mellőlem, mintha soha ott se lettek
4015 4, 1 | Úgy megijedtek az udvari méltóságok, hogy bújtak volna már a
4016 3, 11| bim-bam-bumm - kongott nagy méltóságosan az öreg harang.~- Ez is
4017 1, 6 | ölelt, szépnek, nagynak, méltóságosnak, égig érőnek láttam, mint
4018 4, 15| vastagodjon még.~A fácska olyan mélyen aludt, hogy ebből se érzett
4019 3, 12| agyonnyomni azt a szegény párát?~- Melyiket, lelkem? - kérdeztem ijedten. -
4020 2, 2 | iskolájukban, és megkérdeztem, melyikük az a híres Péter: ötvenkét
4021 3, 8 | No, apum, próbáljuk meg, melyikünk bír belőle többet megenni!~
4022 4, 3 | mákos tésztácska.~Hát ahogy mén sebesen, egyszer csak a
4023 4, 5 | pusztaságon.~Ahogy megy, mendegél, egyszerre csak eléfeketéllik
4024 4, 5 | Kérdezni se tudta kitől, merre menjen, hol keresse, mert senkit
4025 4, 5 | úgy érezte, mintha már menne is hetedhét ország ellen
4026 2, 10| ébrednek a rózsák, inkább most mennek aludni.~Aludjatok, álmodjatok,
4027 4, 12| hívnak, mennem kell.~- Hova mennél? Ki parancsol neked?~- A
4028 4, 12| Nem lehet. Már hívnak, mennem kell.~- Hova mennél? Ki
4029 4, 14| Villámostort forgatok,~Mennydörög, ha pattogok,~Rázkódik a
4030 3, 15| gyújtogatják az angyalok a mennyei lámpásokat.~Én pedig arra
4031 1, 4 | hazaviszed neki. Tudod, mennyire rimánkodott szegényke, hogy
4032 3, 8 | szurkálni.~- Elitta a levét - mentegetődzött Panka. - Kukta, hozd be
4033 3, 15| rágni szegényke - mondta mentegetődzve.~- Kicsoda, Berec ángyó?~-
4034 4, 3 | is találkozott az úton. Mentek elébe nagy gágogással a
4035 4, 2 | megállítják a toronyórát, hogy mentől tovább tartson a nap.~Ezekből
4036 2, 10| sarkamban az ordító förgeteg. Mentsd meg előlünk, amit féltesz,
4037 2, 10| közelget: rejtsetek előle, mentsetek meg tőle!~Azt akarjuk mi
4038 2, 10| álmodjatok, kertünk rózsafái! Mentül jobban üvöltözik sírotok
4039 1, 2 | szerencsét próbálni.~Ki is mentünk, hanem én egy kicsit megcsalatkoztam
4040 3, 6 | Pannácska.~- Táncolhatsz a menyasszonnyal - ígérte Vilmácska.~- Megkóstolhatod
4041 1, 7 | pillangókirályt is.~Majd kőbálvánnyá meredtem, úgy elszomorodtam.~- Milyen
4042 3, 14| szobalánynak, ha be mersz állni.~- Merek én mindent - adott csattanós
4043 1, 3 | szörnyen igazságos legénnyel: mérek neked egy kis ropogós cseresznyét.~
4044 3, 19| sápadt városi gyereknek merem ezt az orvosságot ajánlani:
4045 2, 9 | mindenféle fajta puskák haragosan merészkedtek rá a falról.~No, most volt
4046 2, 4 | Mi lesz ebből, bácsi? - meresztette Palkó a szemét nagy ijedten.~-
4047 2, 6 | erre megint nagy szemet meresztettem.~- Uccu mákos, hát teneked
4048 4, 5 | amelynek padkáján Böske meresztgette csillagszemét a terjedő
4049 3, 2 | gubbaszkodik, panaszosan mereszti rám az üvegszemét. De csak
4050 3, 11| legelésznek, és kíváncsian meresztik felénk a hosszú nyakukat.
4051 1, 4 | millió, kell-e dió, fiú?~Mérgemben majd hozzávágtam a petrezselyemszőlőt.~-
4052 1, 5 | hová fért el benne a nagy mérgesség. Azt hiszem, a nagy báránybőr
4053 4, 5 | megbetegedtél. Akkor adta ki a mérgét a tél, másnap már elkergette
4054 3, 6 | két kis rétesfoltozó. S mérgükben úgy helybenhagyták Garas
4055 3, 9 | aztán nyugodt lélekkel meg meri venni, mert az mindenki
4056 4, 2 | állnak az eső elől, rostával mérik a vizet, megaszalják a havat.
4057 2, 8 | kötöttem, hogy ezt már el ne merje ajándékozni. Dehogy merte,
4058 3, 3 | Piros, mint a rózsa.~- Mérjen vagy egy vékát a kosárba,
4059 3, 18| Szeretném azt látni, aki bántani merné az én aranyhajú, aranyszívű
4060 3, 16| hogy a verebek azóta se mernek a házuk tájára menni. De
4061 3, 2 | kukucskáltam be. Jaj, dehogy merném én ide betenni a lábamat!~-
4062 2, 12| vasút, a telefon, a városi mérnökök gondoskodnak a jó utakról,
4063 3, 14| Megfogadlak én szobalánynak, ha be mersz állni.~- Merek én mindent -
4064 1, 8 | annak annyi, hogy lapáttal mérte aranyát, szakajtóval a bankót.
4065 3, 6 | Nemhogy szólni: pillantani se mertek, úgy nézték a patyolat tésztát.
4066 3, 2 | Úgy? Hát te akkor hogy mertél bejönni?~- Én? Hiszen én
4067 1, 7 | Úgy megijedtem, hogy nem mertem eléjük kerülni. Lassan sompolyogtam
4068 3, 6 | bádogjuhászt a lépcső alján, nyakig merült a sárba szegény feje. Anyuka
4069 1, 4 | az mi fán terem?~- Hát a mesében, édesapám.~- Jaj, gyermekem,
4070 3, 4 | éjszakára~Csillagot beléje.~Mesélj is majd egyet~Szegény apukádnak,~
4071 3, 4 | Szegény apukádnak,~Úgy, mintha mesélnél~A hajas babádnak:~„Volt
4072 4, 15| szegény emberek öröme voltam - mesélte a harmadik. - Hajlós vesszeimből
4073 4, 10| nagyra nem vitte volna, az én mesém is tovább tartott volna.~
4074 3, 4 | Volt egy szegény ember~Nagy meseországba,~Nem volt mása, csak egy~
4075 3, 19| Azért persze egy kicsit messzebb kellett menni. Aranyos búzaföldeken,
4076 1, 2 | sokadalomban, a sok mindenféle mesterember közt. Ott álltak hosszú
4077 2, 6 | A hangyának nem az a mestersége, ami nekem.~De már erre
4078 1, 5 | nem értette volna ezt a mesterséget.~Vékony, keszeg ember volt
4079 3, 15| most már nem folytatja a mesterségét. Föl vitte isten a dolgát.
4080 4, 13| ismer magára, olyan fehérre meszeljük még a háztetőket is.~Voltak
4081 2, 9 | fülébe Kőmives Pista -, gyere métázni!~- Köszönöm szépen - mondta
4082 2, 9 | ha megszólították. Mikor métáztunk az iskola kertjében, bedugta
4083 1, 1 | olyan az írásom, mint a metszés, lehet még belőlem íródeák
4084 3, 3 | lelkem itten?~- Van-e finom méze?~- Mint az arany, nézze!~
4085 4, 16| a takácsiparra. A mester mezei munkára adta magát. Nézzük,
4086 3, 10| Szelíden vigyétek napos mezejére~Rózsás örömöknek,~Kerüljetek
4087 3, 3 | nem tudtam én, hogy itt mézesbolt van.~Azzal fogom a széket,
4088 3, 3 | kis lányodnak! Beleülsz a mézesboltnak a kellős közepibe, mind
4089 3, 3 | Isten, jó napot adjon, mézesboltos kisasszony!~- Adjon isten,
4090 1, 2 | bicskahányást nézegette, ki meg a mézeskalácsos sátrak körül tátotta a száját.
4091 3, 12| tubukám. Tarisznyával hozom a mézeskalácsot, zsákkal a szentjánoskenyeret.~-
4092 3, 3 | Fölfordítod a széket, összetöröd a mézesüvegeket. Estélig se győzöm összeszedni
4093 1, 4 | fehér bajor szőlő édesebb a méznél.~Egy fürtöt se hagytam belőle
4094 4, 14| mi dörög?~Lábam alatt a mező dübörög.~Huj, huj, mi ropog?~
4095 4, 13| kíváncsi hópelyhek! Az erdők, mezők hava pedig tavaszig megmaradt
4096 4, 2 | csicseriek haza nem szaladnak a mezőről, s ki nem veszik az ütőjét.
4097 1, 5 | égessen, s áthajítottam a mezsgyén. Abban a percben hallatszott
4098 4, 17| ahogy billegeti a farkát a mezsgyeszélen.~- Vendég, te csacska madár,
4099 3, 8 | unottan kérdezte:~- Mi-a-ó, mi-a-jó?~- Az ebéd, Gabó cica, az
4100 3, 8 | ásított, s unottan kérdezte:~- Mi-a-ó, mi-a-jó?~- Az ebéd, Gabó
4101 2, 1 | szalad elébem, kegyetlen miákolással. Tüzel a szeme, mint a parázs,
4102 2, 3 | éppen a cicánkat tanította miákolni az ajtónkban, ahogy indultam
4103 3, 5 | alázatosan.~- Eszünk, ha lesz miből - feleli kevélyen a világhíres
4104 1, 5 | Határos volt a szőlője a mienkkel; egyszer a nagy tüköralmafája
4105 4, 4 | az ember~- Csőszt? Ugyan mifélét?~- Hát Mackó szomszédot!~-
4106 2, 10| nyesem le rólatok ezt a sok mihaszna hajtást, amely úgyse hozna
4107 3, 16| Vilmácskának a kezéről a kesztyűt, mihelyt iskolába adják.~De hiszen
4108 3, 16| hogy nem is tudom őket mihez hasonlítani. Úgy hallottam,
4109 2, 8 | suhancot, aki az újságot szokta mihozzánk hordani reggelenként. Jókedvű
4110 2, 7 | miért nem lehet? - kérdem, miközben közelebb lépek.~- Azért,
4111 1, 4 | nagy vidáman:~- Van dió, millió, kell-e dió, fiú?~Mérgemben
4112 3, 13| fúrtak rajtuk, ötöt-hatot mindegyiken. Némelyiket éppen munkában
4113 2, 2 | hagyja magát, se Pétört. Mindenáron ki akarja belőle szikráztatni
4114 2, 5 | különb ember ő énnálam? Ő is mindenből egyes, én is az vagyok.
4115 4, 4 | bele fog-e esni?~- Bele az mindenestül - dicsekedett a gazda nagy
4116 3, 3 | Amúgy is szellős, napos, mindenképpen nagyon barátságos: azért
4117 2, 5 | nemhogy engem. Olyan volt mindenkihez, mint a lágy kenyér. Szerette
4118 2, 12| nem volna mit vacsorázni. Mindennapi kenyerünk a szántóvető falusi
4119 4, 5 | a hó, bent árnyék borult mindenre. A szegényes vacokra, ahol
4120 2, 12| Egyforma hasznát veszi mindkettőnek, és csak a kettővel együtt
4121 4, 9 | gyereknek, aki a legárvább mindnyája között.~Lajoska pékinas
4122 1, 6 | fa kérgén, s az édesapám mindnyájáról tudott valami történetet.
4123 4, 1 | belerázogatta a tenyerét az övébe. - Mindnyájuknak lisztes lett a marka, nekem
4124 1, 3 | Tudjátok mit, gyerekek? Igaz-e, mindnyájunknak két-két szem cseresznye
4125 1, 4 | nyergelés hamar megesett. Mindössze a csizmácskámat kellett
4126 4, 2 | ugráltak keresztül, hogy minél előbb a bíró házához érjenek.~-
4127 4, 3 | se.~- Istenem, istenem, mitévő legyek? - sopánkodott a
4128 4, 2 | már szóljanak kelmetek, mitévők legyünk a tojással?~A csicseriek
4129 4, 15| közülük.~- Hát ez a seb mitől van a lábadon? - kérdezte
4130 2, 2 | mikor Pétör üzelmei teljes mivoltukban napvilágra kerültek. A tanító
4131 3, 16| tudom olyan szép feketére mocskolni a mancsomat, mint Vilmácska
4132 3, 15| is sütöget? Ebben a nagy módban?~Ángyó megzavarodva köhintett
4133 3, 14| csengetésre, meg is hajolt módosan, meg is kérdezte a kívánságom
4134 2, 2 | a képe otthon nálatok?~- Mög. Az édösapám apja, aki vót,
4135 4, 5 | taposott, hosszan kígyózott már mögötte, mint valami pántlika. A
4136 1, 6 | Mire fölemeltem, akkorra mögöttem állt nagyapó is, s ahogy
4137 3, 15| ágrólszakadt öreganyó is lappangott mögöttük. Ez mind kapott egy-egy
4138 1, 8 | őszre kivágatom - mondta mogorván az öcs.~- Sebaj - szaladtak
4139 2, 7 | No lásd, ez négy szem mogyoró. A madárnak a fészek a háza.
4140 4, 1 | Vékával méri becsületed, mogyoróhéjjal a hiteledet. Annyi már nála
4141 2, 7 | oda kellett neki adnom a mogyorómat. Palkó azonban gavallérosan
4142 3, 7 | Julikám?’~„Hajlós fűzfavessző,~Mogyorósuhogó:~Fényes aranykrajcár,~Mint
4143 4, 16| nagyon. A fa oldalán a sűrű mohában csak úgy hemzseg a milliom
4144 1, 8 | megveheted?~Fukar Tót Gáspár mohón kapott a szón. Amúgy is
4145 3, 18| Ette is az aranyhajat nagy mohósággal.~- Csitt, csatt, csitt,
4146 4, 4 | eszébe.~- Hé, szomszéd, mondanék én egyet, kettő lesz belőle:
4147 4, 10| Sohsevolt király ezt a bölcs mondást mindjárt felíratta a kéménybe
4148 4, 4 | túljárok én a farkas eszén!~- Mondasz valamit, Mackó! Igaz biz
4149 2, 2 | vészteljes és végzetterhes mondat, amiből szemmel láthatóan
4150 2, 2 | jutott. Mégpedig teljes mondatban, ahogy a pedagógiai becsület
4151 2, 2 | hamar valami időhatározó mondatot!~Pétör fölnéz a feje fölé,
4152 3, 8 | nevetett anyuka.~Nem is mondatta ezt Panka másodszor magának.
4153 3, 3 | Kezdhedd már, csicseri, mondhadd már, figyeri!~Kezdené ám
4154 2, 2 | József!~- Igenis, tudom.~- Mondjad, no!~- A Ferenc Jóska.~-
4155 4, 17| ez!~- De siet, nagyapó - mondják az emberek, akik szintén
4156 4, 5 | isten áldjon meg benneteket, mondjátok meg nekem, hol találom meg
4157 2, 12| hogy falu nélkül maradt. Mondjuk olyanformán, hogy a falusi
4158 2, 2 | kérdezem tőled, hogy mért mondod Ferenc Jóskát első Ferenc
4159 2, 8 | fázik szegény gyereknek - mondogattuk boldogan.~Egyszer úgy tél
4160 4, 2 | is! - sietett a kisbíró a mondókájával.~- Drága gyerekeikkel együtt! -
4161 3, 18| levelei el nem suttogták a mondókájukat:~- Jaj, milyen nagy hajad
4162 1, 5 | Kisborus Sós Imre csak annyit mondott, hogy:~- Ne féljen, gazduram,
4163 4, 2 | Drága gyerekeikkel együtt! - mondotta utána gyorsan a harangozó,
4164 4, 4 | keresnivalója a farkasnak.~- Mit mondtál?~- Azt, hogy a farkas nem
4165 2, 11| vetkezik,~Ablakomba~Búcsút mondva~Nyújtogatja ágkezit.~Ha
4166 3, 9 | fiam, micsoda munka ez - morogtam bosszúsan -, úgy kell átmászni
4167 3, 3 | én ott egy verébnek való morzsát sem, hanem azért nagy engedelmesen
4168 3, 6 | Hasad, reped, foszlik, morzsolódik, s mire szélitül a közepéig
4169 2, 3 | Mikor egy kis ostyácskát morzsolsz a vizébe, akkor ünnepnapja
4170 3, 18| meg hozzad a macskát. Ahol mosakszik a háztetőn, ni!~Piri babának
4171 4, 9 | beszegődött kanásznak.~Anyjuk mosással kereste meg a betevő falatot.
4172 3, 9 | teknő mellett.~Meg ám, még a mosdó mellett is. Mert ott is
4173 3, 14| bele nagyon szigorúan a mosdótálba.~- Mit nézel abban a mosdótálban,
4174 3, 9 | mert már kifogytam minden mosnivalóból.~- Hála legyen az istennek -
4175 3, 9 | magamat. De nincs az az igazi mosóasszony, aki olyan jóízűeket nyögjön,
4176 3, 9 | kinek jutna eszébe kéményt mosogatni? Csak a régi bográcsokat
4177 3, 9 | Nini, te tán a kéményt mosogattad máma? - kérdeztem tőle.~-
4178 1, 8 | De kedves, szelíd arcán mosoly gyanánt futott végig a napsugár,
4179 1, 8 | öcs.~- Sebaj - szaladtak mosolyba Antal úr arcán a ráncok -,
4180 3, 9 | rosszat sejtve.~Ő pedig boldog mosolygással terjesztette elénk a szappanos
4181 3, 8 | Elfanyarodott erre a Panka mosolygós ábrázata, mint aki vadalmába
4182 1, 6 | a kezét, míg csak el nem mosolyodik nagyapó.~- Ugyan mért uralják
4183 3, 15| számban van az íze.~- Mit mosolyogsz, cselédem? - kérdezte tőlem
4184 3, 9 | tenyerecskéivel. - Most a babákat mosom sorra.~Hanem a babáknak
4185 3, 9 | csak keserves kenyér a mosónéé. Még az életét is megunja
4186 3, 9 | nagymosás volt nálunk!~- Mit mostál már megint, te rosszkor
4187 3, 16| kapu is. Hát akkor minek mostam én meg a kezemet?~
4188 4, 16| haragosan a pókocska, s nagy motollával eltakarja testével a zacskót. „
4189 1, 5 | zörgés. Alighanem hörcsög motoszkál itt. Gilice bácsi széthajtotta
4190 4, 17| hó, hanem a képe piros, a mozdulata fürge, a járása sebes. Ha
4191 2, 2 | tanító úr figyelte minden mozdulatát. Lassan somfordált a gyerek
4192 1, 7 | haragos-dacosan, s ki nem mozdultam volna onnan a világért.
4193 4, 3 | csigabigácska legelészget rajta. Úgy mozgott a szájacskája, hogy öröm
4194 4, 16| tollszár fölemelkedik, és úgy mozog, mintha valami láthatatlan
4195 4, 17| vendég!~A lepedő elkezdett mozogni, s megszólalt alóla valaki:~-
4196 3, 5 | megégette, kézit leforrázta, mozsarat a lábára ejtette?~- Pannika!
4197 4, 8 | megmondom, hogy az úton meg ne mukkanj, mert megkeserülöd - förmed
4198 3, 18| rántást, mint hogy meg se mukkanjon. Mert akkor úgy jár, mint
4199 3, 18| baba, ha akarna, se tudna mukkanni, mert ő csak baba, noha
4200 3, 9 | nyilván nem tetszett annyira a mulatság, mint Pankának. Szólni ugyan
4201 4, 14| Van bizony, az csak a mulatságos fickó.~- Ej, de szeretném
4202 4, 14| megállj, majd előhívom, hogy mulattasson. Nekem úgyis másfelé van
4203 4, 5 | már a jó Isten! De sose múlik el ez a goromba tél.~Nagyanyó
4204 2, 9 | kastélyban.~Teltek a hetek, múltak a hónapok, s valamennyi
4205 3, 18| pedig nagyon rosszul járt a múltkoriban. Piri baba kikísérte a kapuba
4206 3, 13| mindegyiken. Némelyiket éppen munkában értük, hol az egyik, hol
4207 4, 15| engem áldottak, mikor a munkájuk árán kenyeret vettek.~A
4208 4, 16| takácsiparra. A mester mezei munkára adta magát. Nézzük, no,
4209 4, 13| beesteledett. Jöttek a hóhányó munkások, megkínálták a havat seprűvel
4210 1, 4 | magamat, hanem hozzáláttam a mustos fehérhez, most már csak
4211 3, 18| Piri baba elé, s amit az mutat, az még a zsebkendő-korbácsnál
4212 4, 8 | Itt van a patakban - mutatja Fityók a két szál vesszőt. -
4213 1, 5 | Imre!~Szőlőcsősz Imre nem mutatkozott, hanem a kukorica közt egyre
4214 4, 4 | három napig nem merte magát mutatni otthon. Harmadnap azután
4215 3, 17| a grófkisasszony baba - mutatta be büszkén.~Meghajtottam
4216 4, 2 | Építsünk neki házat: ott mutogassuk!~- Üssük dobra: ki ad többet
4217 1, 4 | Hát ez a fehér bajor - mutogatott tovább édesapám -, nincs
4218 1, 4 | bókolgattak körülöttünk, büszkén mutogatva mosolygó fürtjeiket.~- Nézd
4219 2, 12| a várost meg a falut. A művelődés lámpája a városban ég, és
4220 4, 16| szerencsétlenné ezt a boldog muzsikás családot! Megfenyegettem
4221 4, 18| Csacsog, mint az erdő zengő muzsikása:~„Ejnye, de rossz bácsi
4222 2, 1 | ott szót érteni a gyönyörű muzsikától. Még délutáni álmomban is
4223 3, 1 | Fütyülj neki szépet, te rigó a nádban!~Légy a legyezője, te lapu
4224 4, 7 | hajából,~A paripám lenge nádból~S hajaha!~Répából volt a
4225 2, 1 | álmomban is mintha éles náddal hasigatták volna a fülem.
4226 2, 1 | reggel óta süvöltözött azon a nádsípon, amiért Ili babának neki
4227 2, 9 | nagy kevélyen, s lenézte a nádtetejű zsellérportákat.~- Mindegy
4228 1, 7 | kellett volna találnom. Nagy-nagy fájdalom fogta el a szívemet,
4229 4, 5 | nem is volt semmi bajom, nagyanyóka volt beteg.~- Jaj, galambom,
4230 4, 5 | Istenkém, hát nem segíthet ő nagyanyón, akit a világon legjobban
4231 4, 5 | hogy kell meggyógyítani nagyanyót. Elmegyek hetedhét ország
4232 3, 11| városháza is, ott van a nagyapóék háza is.~Nagyapó már kint
4233 1, 6 | édesanyám is sírva borulnak nagyapóra, és addig csókolgatják a
4234 3, 18| csinálni ezzel a szegény nagyapóval? - kérdezte Piri baba odalent
4235 2, 2 | vizsgálat kiderítette, hogy a nagykendő alul két kis lábacskában,
4236 2, 2 | öntögette befelé a tejet egy nagykendőbe. Beható vizsgálat kiderítette,
4237 3, 14| Korcsolyáját oldozgatta, nagykendőjét bogozgatta Csiribiri Birike.~
4238 3, 9 | Ne haragudj, apukám, nagymama egyszer azt mondta, hogy
4239 3, 9 | Pankát -, vége van-e már a nagymosásnak?~- Ó, dehogy, apu, a java
4240 1, 6 | szívére ölelt, szépnek, nagynak, méltóságosnak, égig érőnek
4241 1, 7 | Repített az öröm, aminél nagyobbat azóta sem éreztem. A tornácon
4242 2, 9 | a hónapok, s valamennyi nagyobbra dagasztotta a gyerek fájdalmát.
4243 3, 15| a drága jó szag. Kilenc nagyocska cipó mosolygott a konyha
4244 4, 15| csillagok feltünedeztek, a nagyravágyó fácska már ragyogó piros
4245 1, 1 | olvasna.~- Köszöntetem a nagyságos urat, mondd meg, hogy ebéd
4246 4, 4 | dicsekedett a gazda nagy fennen. A nagyszerű alkut nem akarta feleségének
4247 4, 1 | mogyoróhéjjal a hiteledet. Annyi már nála az adósságunk, hogy a harmadik
4248 2, 11| akácom,~E világon,~Nincsen nálad boldogabb!~Viharával,~Nyomorával,~
4249 2, 2 | Ugye, megvan a képe otthon nálatok?~- Mög. Az édösapám apja,
4250 2, 6 | VASGYÚRÓ GYURKA~Tegnap, ahogy napáldozat felé odalent járkálok az
4251 4, 16| mintha csak kacagnának.~Napáldozatkor azt is megtudtam, mit kacagtak.
4252 2, 3 | az is csak minden három napban, akkor is csak amennyit
4253 3, 3 | Veszem a karomra. Gyere csak, napernyő, gyerünk a piacra, véges-végig
4254 3, 18| előbb megkeresi a kék selyem napernyőjét.~- Minek lesz az, violám?~-
4255 3, 11| barátságosan intett nekik a piros napernyőjével:~- Én Panka vagyok, nagyon
4256 3, 16| kakasnak akkora taraja, hogy napernyőnek is használhatta volna, ha
4257 3, 13| repcemagnál, de csillog-villog a napfényben, akár a szivárvány. Gombostűnyi
4258 4, 4 | vakarta a füle tövét, és három napig nem merte magát mutatni
4259 4, 1 | étele-itala meg nem fogyatkozott, napjában három kenyeret evett meg,
4260 4, 2 | csicseriek étlen-szomjan egész naplementig, hanem akkor megszólalt
4261 1, 6 | sütkérezett, szeles, esős napokban a kályha mellett. Mióta
4262 4, 18| Csupa siralom volt éjjele, nappala.~Hideg lelte-rázta, fázott
4263 4, 8 | az árpacipót, kifeküdt a napra, s így aludt estig. Akkor
4264 2, 2 | üzelmei teljes mivoltukban napvilágra kerültek. A tanító úr figyelte
4265 3, 5 | diós, az egyik markában narancshaj, a másikban kiflivég. Ölében
4266 3, 5 | kiflit hozott, Klárika fügét, narancsot, szentjánoskenyeret, örömében
4267 3, 6 | itt már csak én leszek a násznagy.~- Jaj, apuka - sóhajtja
4268 3, 16| tapasztotta a szemére könnyektől nedves tenyerecskéjét.~- Ma délután
4269 4, 12| holnapután harmat a patakparti nefelejcsen.~- Fáradt lehetsz, cseppecském.
4270 2, 2 | adják a tejet, van rajta nefelejcsvirág is, s nagyon jó azt a kézbe
4271 1, 5 | az almák olyanok, mintha négyből nőtt volna egy, a gyönyörű
4272 4, 10| fogni.~Sohsevolt király négyfelé rúgta mérgében a két papucsát,
4273 4, 8 | vágsz, holnap hazahozzuk négylovas szekérrel. Nesze ez az árpacipó,
4274 3, 15| Tudja, nagyon beleszoktam negyven esztendőn keresztül. Már
4275 2, 2 | gyerekhangja csendült volna vissza negyvenegynéhány omladék esztendő elejéről.
4276 2, 5 | vastag papír a feje, papsajt nehezék a farkában.~Hanem zsinegje
4277 4, 18| Volt egyszer egy király Nekeresd országba.~Nevenincs királynak
4278 4, 18| már, az is vacog bele!”~Nekeresdországban van is nagy kopogás,~Ripegés-ropogás,
4279 4, 1 | közt, hogy egy se állt meg Nekeresdtől Nevenincsig. A ládakulcsot
4280 2, 8 | megint nincs csizmád?~- Nekiadtam a másik testvéremnek - rebegte
4281 4, 18| hívatni az udvari, ácsot!”~Nekibúsult erre a didergő király,~Szigorú
4282 2, 3 | incselkedtem vele.~Nosza nekiesik ám erre Csipetke a karomnak,
4283 2, 6 | bizakodott Gyurka, s azzal megint nekigyűrkőzött a fának. ‑ Éppen az erőmet
4284 2, 5 | kellett nekem éppen. Ahogy nekilendült egy kicsit a nehéz fejű
4285 1, 3 | egész fával.~Nosza, úgy nekilódultam én a kertnek, hogy a nyomomba
4286 3, 19| csorda, mikor a pázsiton nekiültünk a vacsorának. Biz az csak
4287 2, 9 | megriadt, mikor tévedésből nekivágódott a szemének, mert lenvirágnak
4288 2, 8 | egy vajas kiflit. A gyerek nekividulva dugta zsebébe a süteményt.~-
4289 2, 3 | lihegte az én kis pajtásom nekivörösödve.~- Csakhogy én meg a zsebembe
4290 1, 8 | csörgette meg az ágait, mikor a Nekopogi kovács özvegye állt alája
4291 3, 13| ötöt-hatot mindegyiken. Némelyiket éppen munkában értük, hol
4292 3, 14| szolgálatára, tekintetes, nemes, nemzetes, vitézlő gazdám-uramnak?~-
4293 3, 16| iskolába adják.~De hiszen nemhiába volt az öreg kakasnak akkora
4294 2, 2 | tagadhatatlanul okozott némi gyötrelmet a vészteljes
4295 2, 4 | játszom a macskával.~- Nagyon nemszeretem játék az ilyen, Palkó. Nem
4296 3, 14| szolgálatára, tekintetes, nemes, nemzetes, vitézlő gazdám-uramnak?~-
4297 1, 6 | faragta, emezt meg az Ágneska nénéd. Hát ezt a csillagot látod-e?
4298 3, 15| Sok ezen a tájon a szegény nép, s mind ide van szokva.
4299 3, 15| ruháján.~- Most már jöhetnek a népeim!~Akkorra már ott is állt
4300 4, 18| soha nálam,~Mint a saját népem - nagy Meseországban...”~.
4301 1, 2 | varjúsereg a mezőn. A mi városunk népének is kint sürgött-forgott
4302 4, 14| van dolgom. A szegény föld népét kell megnéznem, azokra nagyon
4303 1, 7 | egyedül, hanem egész országa népével. Nagy pávaszemek, rókapillék,
4304 2, 9 | vigyorgott Kőmives Pista.~Ez a név aztán rajta veszett. Szállt
4305 2, 2 | legrongyosabbra. - Mondd meg a nevedet, Pétör fiam, szép értelmesen.~-
4306 2, 2 | időhatározókba és a többi neveléstudományi köszörűkövekbe, de azért
4307 3, 9 | háznál!~Nem baj, no, én jó nevelésű apa vagyok, hanem az már
4308 3, 12| megszabadultam. Aki megfogja, neveljen belőle tehenet.~
4309 4, 14| ugye, rám? Szellőcske az én nevem, vidám az én életem. Hipp-hopp,
4310 3, 14| ilyen cifrán beszélni. A nevemen szoktak engem szólítani.
4311 4, 1 | se állt meg Nekeresdtől Nevenincsig. A ládakulcsot pedig átnyújtotta
4312 3, 4 | Virágfejecskédet~Hajtsd szívem fölébe,~Nevess éjszakára~Csillagot beléje.~
4313 3, 1 | Búzavirág-szeme mosolyog reátok:~Nevessetek vissza rá, búzavirágok!~
4314 2, 5 | Selyem Jánoskát, ahogy a nevét leírom. És fáj a szívem,
4315 2, 6 | vagyok, hogy még azon se nevetek, ha valaki villával eszi
4316 4, 17| hetes.~Mikor aztán ezen nevetnek, akkor nagyapó is elmosolyodik.~-
4317 2, 9 | szelíd fiúcska lett belőle, nevetős szemű, mosolygó orcájú,
4318 2, 2 | Fölugrott hat gyerek, Pétör nevezetű valamennyi.~- Melyik ezek
4319 1, 8 | öregebbet csak Sebaj Tótnak nevezte mindenki. Fukar Tót arról
4320 2, 4 | Bölcs Palkónak csak én neveztem el. Azért, mert értelmes,
4321 3, 13| várat veszünk. Repcevárnak nevezzük, abba megyünk lakni. El
4322 3, 3 | Jaj, jaj, apuka, csak sose nézed meg, hogy hova ülsz?~Pergett
4323 4, 3 | ahol bizonyosan nagyon nézeget már az édesapja az útra:
4324 1, 6 | nagy tajték-pipából, és nézegetett mindenféle régi könyveket,
4325 3, 6 | támasztva, de bizony nem nagyon nézegettem én a szemébe, volt nekem
4326 3, 20| tükrösködés, hékám? Lám, én sose nézek tükörbe, mégis nagy a becsületem
4327 3, 14| szigorúan a mosdótálba.~- Mit nézel abban a mosdótálban, te?~-
4328 3, 11| ablak, nagyanyó?~- Innen nézelődsz ki az utcára, mikor unod
4329 1, 8 | szegezte testvérére hideg nézésű szemét.~- Sebaj, no - csapott
4330 3, 20| törte a csöpp fejét, miben nézhetné még meg magát.~- Nyisd ki
4331 3, 15| felét meg odatette a mezőre néző szelelőlyukba. Hanem előbb
4332 3, 6 | pillantani se mertek, úgy nézték a patyolat tésztát. Az meg
4333 3, 13| furulyás bogárnak.~- Gyere hát, nézzed!~S igaz is volt az csakugyan,
4334 3, 6 | bocskorú vőlegény, hadd nézzek a szemibe!~Ott állt a jámbor
4335 1, 4 | eldicsekedhetem a pajtásaimnak:~- Úgy nézzetek rám, gyerekek, hogy én már
4336 4, 1 | nem állítjátok, ameddig a nincsnek okát nem adjátok.~Gyémántos
4337 3, 13| Isten, ki is kelt, meg is növekedett, valóságos erdő lett belőle.~-
4338 2, 3 | a cethal is, nincs kedve növekedni.~Harmadnap reggel éppen
4339 2, 3 | pecsenyéje.~- Attól ugyan meg nem növekszik - kéteskedett Csipetke. -
4340 4, 4 | rövid felelet.~Másnap újra nógatta a felesége, hogy nézzen
4341 1, 2 | a bőrtörésben.~- Nagyra nőj, öcsém - ütött a vállamra
4342 3, 18| aranytarlót: hadd ázzon, hadd nőjön! De persze esernyőt is tart
4343 3, 20| hogy a vadrózsabokron se nőnek különbek. A méhecskék nem
4344 2, 3 | kéteskedett Csipetke. - Én se nőnék meg, ha szúnyogot kellene
4345 4, 4 | Otthon a felesége kérdezte:~- Nos, meg van ásva a verem?~-
4346 3, 11| volnának.~- Siessünk, apám - noszogatott Panka. - Nem látni ebben
4347 4, 14| a lombokat. Nagyon szép nótákat dúdolgatott, bizonyosan
4348 3, 13| Volt már belőlük akkora nyáj, hogy báránynak is sok lett
4349 4, 8 | kutyakopogóst.~De erre Fityók is nyaka közé kapta a lábát, s úgy
4350 4, 8 | küllőket, a kereket a ló nyakába akasztja, úgy lovagol vissza.~
4351 3, 20| selyemszalagot is megláthatná a nyakán!~- Én látom az enyimet -
4352 1, 5 | úgy elhordtuk mi onnan a nyakravalót, hogy lóháton se lehetett
4353 1, 5 | hadd kötöm szorosabbra a nyakravalótokat!~De hiszen úgy elhordtuk
4354 3, 11| meresztik felénk a hosszú nyakukat. Ugyan ki lehet ez a pesti
4355 2, 11| zörejben~Sírja vissza szép nyarát.~Puszta ágad,~Bármi bágyadt,~
4356 1, 5 | mint elszáradt csúcsát a nyárfa, s alig bírt egy-két szót
4357 4, 5 | csak eléfeketéllik egy kis nyárfaerdő. Szomorúan rázták leveletlen
4358 4, 13| varjú apó a feleségének a nyárfahegyben -, azt hiszem, holnap fehér
4359 4, 5 | termettek. Olyan pompás nyárfaliget zúgatta koronáját Böske
4360 1, 5 | akkora darab ember volt, hogy nyárfának beillett volna a dűlő végére.~
4361 2, 9 | mikor a paripa visszafelé nyargalt. Most már nem mint a nyíl,
4362 2, 2 | ajtóig, de a lépcsőn már nyargalva ment lefelé, tenyerét a
4363 3, 14| Elláttam magamat télre-, nyárravalóval, mit tudom én, hosszú bujdosásom
4364 4, 15| szét a parazsat az evező nyelével.~- Nem sokat ér ennek a
4365 4, 10| tortavágó késsel, annak nyélig elkopott a vasa.~- Így van
4366 2, 2 | nyelvtan. Pétörnek tehát a nyelvek mezején kell valami káprázatosat
4367 3, 18| baba még ért a falevelek nyelvén, egyszerre úgy beragyogta
4368 4, 2 | csakugyan felvágta a csicseriek nyelvét.~- Ültessük el a tojást:
4369 2, 2 | köszörűkő? Persze, hogy a nyelvtan. Pétörnek tehát a nyelvek
4370 2, 2 | az időt, mint az Akadémia nyelvtudományi osztálya. Beérem annyival
4371 1, 4 | édesapám nagyon értett a nyelvükön. Feleletképpen közéjük hajított
4372 2, 9 | ezredesnek arra, hogy leszökjön a nyeregből, s karjára kapja az út porából
4373 1, 4 | zsendül-e már a szőlő.~No, a nyergelés hamar megesett. Mindössze
4374 1, 4 | édesapám a vállamra csapott:~- Nyergelj, legény, kimegyünk Galambosba.
4375 4, 8 | szaladj a kerékért!~Kifogták a nyergest, rápattant Fityók, megy
4376 2, 9 | hanem mint a villám. Bőszült nyerítéssel szórta a tajtékot, sörénye
4377 4, 15| sokat ér ennek a tüze se.~- Nyers fának hideg a parazsa -
4378 2, 2 | sírástól.~Öt nagy csatát nyert meg Pétör az éhes kis gyomra
4379 2, 10| szegény rózsafáink. Azért nyesem le rólatok ezt a sok mihaszna
4380 3, 16| cukrot, akkorra már ő a kutat nyikorgatta az udvaron. Olyan záporesőt
4381 3, 3 | bizony meg is becsülöm őket. Nyílik-e már a hársfavirág? Tud-e
4382 4, 10| életem-halálom kezedbe ajánlom: nyíllal nem lehet legyet fogni!~
4383 2, 2 | hogy az ilyesmit nem lehet nyilvánosságra hozni, hát titokban leeresztgeti
4384 4, 10| Olyan volt már a szoba a sok nyílvesszőtől, mint valami óriási sündisznó,
4385 2, 12| a posztónak való gyapjút nyírják.~Szerencsére a falunak sohase
4386 4, 17| most nincs a talicskán se a nyitókapa, se a csíkos tarisznya.
4387 2, 10| RÓZSAFÁKAT...~Tegnap reggel alig nyitom ki az ablakot, odaesik a
4388 2, 6 | is megnézzük - mondom -, nyögdécselő kőrisfát úgyse mindennap
4389 2, 6 | egyszerre valami keserves nyögést hallok a hátam mögött. Megfordulok,
4390 3, 9 | mosóasszony, aki olyan jóízűeket nyögjön, mint Panka vacsora után:~-
4391 1, 2 | fiam is segített benne. Ő nyögött helyettem, mikor nagyon
4392 4, 18| királynak de minden hiába,~Nyögve gubódzik be farkasbőr bundába:~„
4393 4, 18| csak úgy reszket bele!”~Nyöszörög a fűtő: „Felséges királyom,~
4394 1, 5 | s alig bírt egy-két szót nyöszörögni:~- Itt vagyok.~Gilice bácsi
4395 2, 2 | Borzasztó szép olvasmány, nyolc- és kilencéves gyermekek
4396 2, 8 | a másik -, mert mindjárt nyolcat üt az óra!~Palkó csak benyitott
4397 3, 6 | kislány, akkorra éppen csak a nyoma marad a rétestésztának.
4398 4, 14| lovam lába,~Por kavarog a nyomába,~S a fejemmel elérem~A felhőket
4399 4, 5 | lépett, elolvadt a hó, lába nyomán rögtön kizöldült a pázsit,
4400 4, 4 | hiszen üthetjük már bottal a nyomát a hat szép kecskének! -
4401 1, 3 | nekilódultam én a kertnek, hogy a nyomomba se hághatott a kis öcsém
4402 2, 11| nálad boldogabb!~Viharával,~Nyomorával,~Átaluszod a telet -~Új
4403 1, 4 | adósság.~A gunyhónk végiben nyomorgott egy árva szőlőtőke. Apró
4404 1, 2 | vállamra a juhász, s markomba nyomott egy szörnyen penészes krajcárt. -
4405 3, 14| alma volt benne, a markába nyomtam. ‑ Lakj jól belőle, édesedj
4406 2, 2 | jelmondat vastag betűkkel van nyomtatva az olvasókönyvben.~A tanító
4407 2, 9 | arcát a hideg ablaküvegre nyomva, mikor a paripa visszafelé
4408 3, 9 | maga igazát ismerő lélek nyugalmával.~- Ne haragudj, apukám,
4409 4, 16| mondta az öreg fa öreges nyugalommal. - Majd beszélünk még efelől
4410 1, 7 | perctől fogva nem volt nekem nyugodalmam se éjjel, se nappal. Éjjel
4411 3, 9 | legrosszabbul. Azt aztán nyugodt lélekkel meg meri venni,
4412 3, 12| Pankának volt igaza. Bele is nyugodtam szépen, hogy az én papírkosaramban
4413 4, 15| legfiatalabb fűzfa sehogy se akart nyugovóra térni. Mindig akaratosan
4414 2, 2 | nem annak hívnak, az nem nyújtogathatja az ujját.~- Hát nem itt
4415 2, 11| Ablakomba~Búcsút mondva~Nyújtogatja ágkezit.~Ha szökellő~Őszi
4416 2, 10| csupa kolduskák gyanánt nyújtogatják elibénk:~- Segítsetek már
4417 3, 6 | szépet, mint ahogy anyuka nyújtotta a rétest a hosszú asztalon!
4418 1, 4 | hitványa. Olyan kemény, hogy nyulat lehetne vele lőni.~- Ne
4419 3, 8 | másikkal végigsimogattam:~Nyúlháj:~Daruháj:~Majd meggyógyul,~
4420 1, 8 | Tót Antal úr egyszer hiába nyúlt a ládafiába, mikor a felvégi
4421 4, 1 | míg valahára megint észhez nyúltak.~- Verejtékből pergett az
4422 3, 14| neki.~- Adok én neked is - nyúltam a zsebembe. Pici piros alma
4423 2, 2 | apja, aki vót, annak az obsitos levelin.~- Megállj Pétör,
4424 2, 8 | Szerencsére bírtunk még egy pár ócska csizmát keríteni, s ott
4425 3, 19| eresz alá:~- Jaj, apuskám, odaadnám a törött lábú babámat egy
4426 1, 7 | fordult velem. Istenkém, ha odaadom neki a pillangót, forró
4427 3, 16| várta a végét. Mire apu odaadta neki a feketekávés cukrot,
4428 2, 8 | fülig pirulva felelte:~- Odaadtam a testvéremnek.~Szerencsére
4429 2, 8 | valami viselt csizmácska.~Odaadtuk neki. A király bársonycsizmájának
4430 4, 10| Utoljára az udvari vadász is odaállt a király elé, s azt vallotta
4431 2, 3 | haraggal Csipetke a folyosóra.~Odabent aztán József apa elmesélte,
4432 4, 5 | Böske semmit se szólni, csak odaborult eléje. Átölelte a lábát,
4433 4, 4 | Kibújt a barlangjából, odacammogott az emberhez, és így köszöntötte:~-
4434 1, 8 | a város minden szegényét odacsődítette a fája alá.~- Nem is kell
4435 3, 18| lecsusszant az ágyról, s halkan odacsoszogott az íróasztalhoz.~- Gyere
4436 4, 17| zümmögött a méhike.~Akkorára odaérkeztek az emberek is, akiket nagyapó
4437 4, 3 | az árnyéka felett, mire odaért. Hanem azért az édesapja
4438 2, 10| alig nyitom ki az ablakot, odaesik a párkányra egy levél. Ejnye,
4439 2, 2 | Mert én ezt a körtét akarom odagurítani annak a Péternek, akit keresek.~
4440 3, 18| játszani. Nagyapó azonban odahúzta az ölébe, és eltakarta a
4441 3, 17| Nem telt bele félóra, már odahúztam az asztalon a babakocsit
4442 1, 5 | a gyümölcs, még hálni is odajárt a fa alá. S nem volt bizodalma
4443 4, 16| szemügyre vettem a fát, és odakiáltottam Pankának:~- Hozd ki, lelkecském,
4444 3, 15| Azzal a legpirosabb cipót odakínálta Pankának. Azt a kis cseléd
4445 2, 9 | szobájába. Sose szeretett pedig odamenni. Ragyogó kardok csúfolódva
4446 2, 2 | magam szempontjából, mikor odanyomom a nagy körtét Pétör markába.
4447 4, 17| méhecskének se kellett több. Odarepült döngicsélve a kosár fölé:
4448 1, 2 | farka helyén is feje volt. Odarikkantott nekem is nagy büszkén:~-
4449 1, 7 | koronás pillangókirály. Odaszálltak Margitka fölé, s harmatos
4450 3, 18| hol az aranyhaj? Anyuka odatartotta a tükrét Piri baba elé,
4451 1, 7 | zúgást hallok az ablak felől. Odatekintek, hát látom ám, hogy visszajött
4452 2, 9 | az apa szerető szívét is odatemették volna a vadszőlős kriptába:
4453 1, 8 | végig a napsugár, mikor odatették ravatalára a kosárka körtét.
4454 4, 16| megérintettem a zacskóját, odaugrik ám haragosan a pókocska,
4455 3, 20| szerencse, hogy a Pajtás kutya odaugrott, és megkapta a szoknyácskáját.
4456 4, 10| Sohsevolt király, s úgy odavágta a legyecskéhez a koronáját,
4457 1, 5 | volt neki, ha az árnyékunk odavetődött a gunyhója elejbe.~- Hi-i-i,
4458 3, 3 | azonban karon kaptam, s odavezettem az én asztalomhoz.~- Mármost
4459 2, 5 | beleakaszkodik a zsinegébe, s odavontatja magához a zsákmányt. Vontattam
4460 4, 15| pelyhes magzataikat a fák odvában. Áldották a fákat, és a
4461 4, 15| Vadkacsák raktak fészket az odvamban. Öröm volt hallgatni, hogy
4462 4, 15| kosárkötőknek ágazni, a vadkacsáknak odvasodni. Én csak a királyt várom.~
4463 1, 5 | kellett támogatni.~- Ide nézz, öccse! - csapott a vállamra Gilice
4464 1, 8 | szeme. Aztán elballagott az öccséhez. Az akkor is pénzt olvasgatott,
4465 4, 9 | Akkor aztán elvitte Laci öccsének, de az sem harapott volna
4466 1, 8 | kivágatom - mondta mogorván az öcs.~- Sebaj - szaladtak mosolyba
4467 1, 8 | vigasztalta magát -, van Gáspár öcsémnek annyi pénze, hogy olvasni
4468 1, 3 | részemet! - pityeredett el az öcsikém, ahogy a cseresznyét ropogtattam.~
4469 1, 3 | mivel vigasztaljam meg az öcsikémet. Megsimogattam kerek orcáját,
4470 4, 5 | kibomlott hajtfürtjeit, ökölbe szorította parányi kis kezét,
4471 4, 18| kuktákra:~„Asztalt terigetni, ökröt sütögetni,~Fussatok a hordót
4472 3, 11| nincsen.~Nagyanyó mindjárt ölbe kapta a kis unokáját, és
4473 1, 6 | nagyapó is, s ahogy a szívére ölelt, szépnek, nagynak, méltóságosnak,
4474 3, 6 | ugrott le a három vendég az ölemből, mint a labda.~- Mit keresnénk
4475 3, 6 | Garas kutya meg a Vilmácska ölibe ugrott föl.~- No szépen
4476 3, 15| ismertem. Szép tiszta ruhát öltött, csipkés főkötőt tett a
4477 4, 15| ragyogó piros tűzruhába öltözködött. Világított, mint a nap,
4478 4, 15| fején. Ragyogó piros ruhába öltöztetett, úgy világítottam benne,
4479 3, 6 | meg bement a menyasszonyt öltöztetni, a rétest rábízta a kislányokra:~-
4480 2, 2 | térdelt a kapusarokban, s öntögette befelé a tejet egy nagykendőbe.
4481 4, 10| országot. De még tán el is öntötte volna, ha a negyedik nap
4482 2, 3 | hogy meleg friss vizet öntöttem szegénykére, mert nagyon
4483 3, 18| a virágokat meg nem kell öntözni abból a szép piros locsolóból.~
4484 3, 13| beköszöntött a nyár. Harmat addig öntözte, nap addig csókolgatta a
4485 3, 5 | Pattogatott kukorica? Öntsd a fatányérba, Vica! Hanem
4486 3, 15| tornácon. Egy-két ágrólszakadt öreganyó is lappangott mögöttük.
4487 3, 15| szelelőlyukból - hebegte az öregasszony. De olyan restelkedve, hogy
4488 4, 5 | időben a tanyán egy beteg öregasszonynak meg egy gyámoltalan kisleánynak,
4489 4, 2 | koma ijedtében ráesett az öregbíróra. Ez hirtelen kiejtette a
4490 1, 8 | fiatalabbat csak Fukar Tótnak, az öregebbet csak Sebaj Tótnak nevezte
4491 1, 8 | fiatalabbnak Tót Gáspár, az öregebbnek Tót Antal volt a becsületes
4492 1, 7 | életemben, pedig én az erdőben öregedtem meg. Kék selyemszárnya van
4493 2, 9 | Attól fogva az egész város, öregek, fiatalok, mindnyájan levett
4494 1, 5 | ritka rajta a levél, mint öregember fején a hajszál. De azért,
4495 4, 16| akkor - mondta az öreg fa öreges nyugalommal. - Majd beszélünk
4496 1, 6 | nem haszonra való.~- Az öregségéért kell megbecsülni - hajtottam
4497 4, 15| szinte kopasz volt már az öregségtől. De azért ő is álmodott.~-
4498 4, 2 | következő történetből, amelyik örök emlékezet okáért föl van
4499 1, 8 | szegényeimnek, akiket rád hagyok örökségbe!~S úgy kell lenni, hogy
4500 2, 3 | nekünk a friss levegő.~Nagy örömben hagytam ott Csipetkét, de
4501 2, 2 | isten volnék, nekem nagyobb örömem volna ebben a teremtésben,
4502 2, 2 | és kilencéves gyermekek örömére szerkesztve, így kezdődik:~„
4503 2, 1 | gyerek, aki ne igyekezne örömet szerezni a bácsikájának.
4504 2, 9 | paripákban találta legtöbb örömét.~A fiától azonban egyre
|