77-beleh | belei-delut | der-ezriv | ezust-gondo | gonos-ideki | idoha-kifli | kifog-legto | legyc-mehec | mehek-orome | oromi-reszk | retek-szeth | szetl-tundo | turel-zuzmo
Rész, Fejezet
4505 4, 3 | se tudta, mit csináljon örömiben, hogy ő hozta ki az ebédet.~-
4506 4, 14| a fellegnyájakat. Gabika örömmel kiáltott elébe:~- Nini,
4507 3, 10| vigyétek napos mezejére~Rózsás örömöknek,~Kerüljetek vele minden
4508 2, 3 | elszántan vártam a nagy örömrikoltást. Csipetke azonban egyet
4509 2, 3 | is örömében.~- Hát minek örül olyan nagyon? - kérdeztem
4510 3, 18| nagyapónak is.~S Piri baba ugyan örülhet neki, hogy nagyapó is fölébred,
4511 4, 14| megpróbálkozom vele. Tudom, hogy örülnek majd a gyerekek, ha letörülgetem
4512 2, 2 | látjátok, arra gondoltam, ti is örülni fogtok neki, hogy vannak
4513 3, 18| tojásfehérjét kell kérni Rozáltól ‑ örvendett Piri baba, s eleresztette
4514 3, 5 | Ugye nekünk hoztad, Vica? - örvendeztek a kislányok.~Vicácska azonban
4515 1, 6 | egész velő az enyém lesz - örvendeztem előre, s csak akkor vettem
4516 2, 2 | udvarra szökik le tejivás örvivel, elárulja a hideg arcocskája.~
4517 4, 3 | Giá-giá-giá-gá, ne menj, Örzse, világgá, gyere szedni pimpimpárét!~-
4518 4, 3 | hozta ki az ebédet.~- Nézd, Örzsikém, mit fogtam, én neked idekint -
4519 4, 3 | csíkot, hátrakötik a sarkát Örzsikének.~Ijedten ugrott föl Örzsike,
4520 4, 3 | édesapja nem haragudott Örzsikére. Dehogy is haragudott, inkább
4521 1, 7 | lerajzolva.~- Hja, öcsém, nem is ösmerik ám azt a könyvcsináló urak.
4522 4, 3 | viszek édesapámnak.~Más jó ösmerősökkel is találkozott az úton.
4523 1, 7 | karbunkulus korona a fején. Arról ösmerszik meg leghamarabb, mert az
4524 3, 8 | Az ám, ni, majd meg nem ösmertem. Hát ez a fekete kinek a
4525 4, 5 | jégóriásra, az elkezdett összébb-összébb töpörödni; feje, dereka,
4526 1, 7 | nappal mindig azt kerestem. Összebolyongtuk a húgocskámmal az egész
4527 2, 9 | kérdezte el-elfúló hangon, összecsókolva poros kis képét.~Pali húgom
4528 4, 3 | Örzsike a tenyerét, de hogy összecsukta, nem maradt benne egyéb,
4529 3, 5 | kislányok.~Vicácska azonban összefogta a kötőjét.~- A világhíres
4530 4, 9 | szuszékban, ládafiában összefonnyadt, megráncosodott alma volt.~
4531 2, 3 | táncolt már, mire beértünk, összeforrázva, élettelenül úszott a forró
4532 4, 9 | mikor újesztendőt köszönteni összegyülekeztek gyermekei, együtt ették
4533 1, 1 | embert? Kivette a zsebéből az összegyűrt levelet, kisimogatta a tenyerén,
4534 2, 9 | húgom megpróbálta azt is. Összeharapta a száját, és besurrant a
4535 4, 18| nyitotta,~Városa lakóit összekurjantotta:~„Olyan meleg van itt, hogy
4536 2, 2 | éppen olyan rongyoskás. Ha összemelegszünk, lehet, hogy le is fényképeztetem,
4537 3, 2 | mint mikor a liliomszirmot összeráncosítja a napsugár.~- Úgy kell a
4538 4, 5 | meggyógyul nagyanyó!~Ezzel összeroskadt a virágos patakparton. Hosszú
4539 2, 2 | végzetterhes világháború összes nagy hadvezéreiben.~Ne haragudjatok
4540 4, 15| fölébredtek a téli álomból, összesúgtak kilevelesedett ágaikkal:~-
4541 3, 16| vissza az iskolából, hogy összeszaladt ijedtében az egész ház.
4542 3, 18| tojásfehérjét. Én majd addig összeszedem ezt a sok szép aranyhajat.~
4543 2, 6 | Annak adom, aki leghamarabb összeszedi a szakajtó tollat.~
4544 3, 3 | mézesüvegeket. Estélig se győzöm összeszedni az üvegcserepet.~- Gyönge
4545 4, 12| maradok, hiába küldesz.~- Összeszorítom a markomat. Akkor meg se
4546 3, 18| langyos esőt! - fohászkodott összetett kézzel Piri baba. S úgy
4547 4, 1 | gyöngyös cselédek eszük összetették, s amit kisütöttek, aranytálcán
4548 3, 12| csinálsz? - jajgatott Panka, összetéve liliom kacsóit.~- Kikergetem
4549 3, 3 | bajuszoddal. Fölfordítod a széket, összetöröd a mézesüvegeket. Estélig
4550 3, 9 | szőnyeget, és aztán anyuval összeveszünk érte.~Egész elszomorodtam,
4551 4, 15| jóságomért.~- Mit fecsegtek összevissza? - hallgattatta el őket
4552 4, 5 | sebesen, s a sárga virágos ösvény, amit a hóban taposott,
4553 2, 2 | gyalulja, csiszolja az eszét az ötaraszos emberek számára rendeztetett
4554 3, 17| Nini, hátha lehetne is!” - ötlött hirtelen eszembe. Azzal
4555 3, 13| lyukacskákat fúrtak rajtuk, ötöt-hatot mindegyiken. Némelyiket
4556 2, 2 | melyikük az a híres Péter: ötvenkét gyerek közül egy se vállalta.
4557 2, 5 | apja, nekem is. Csakhogy az övé szegény szűcsmester, az
4558 4, 1 | belerázogatta a tenyerét az övébe. - Mindnyájuknak lisztes
4559 3, 18| anyuka le nem csukta az övét, s nagyapó is el nem szenderedett
4560 4, 1 | suba! Tenger jobbágyom, özön az adó, s nem marad belőle
4561 1, 8 | mikor a Nekopogi kovács özvegye állt alája nagy jajszóval:~-
4562 4, 2 | amelyik örök emlékezet okáért föl van írva a csicseri
4563 4, 1 | állítjátok, ameddig a nincsnek okát nem adjátok.~Gyémántos szolgák,
4564 2, 5 | szerint nem is volt semmi okom Jánoskára haragudni. Soha
4565 2, 1 | sárba, megyek a vásárba - okosítom föl.~Bizony vesztemre tettem,
4566 1, 2 | nekünk készül az, fiam - okosított föl az édesapám.~- Hát ugyan
4567 2, 2 | Pétörnek tagadhatatlanul okozott némi gyötrelmet a vészteljes
4568 1, 6 | már, buksi, hogy milyen oktalanságot beszéltél?~Megszégyenlettem
4569 4, 2 | rajta, hogy a csicseri bíró oktatta társait:~- Ahogy a szolgabíró
4570 3, 11| besötétedett. Az utcai olajlámpák nagyon gyenge világosságot
4571 3, 12| kérdeztem tőle.~- Hát csak az ólat tisztogatom a bocikának -
4572 3, 3 | Adjon egy vederrel, hogyha olcsón méri.~- Egy peták az ára,
4573 3, 16| miben járt velük. Bogrács oldalához törülgette-e, vagy kutyaólat
4574 4, 16| hely ez erre nagyon. A fa oldalán a sűrű mohában csak úgy
4575 4, 10| átröpült a gerendának a másik oldalára.~Hej, Sohsevolt király mérgében
4576 4, 8 | nemcsak a kerekeit, hanem az oldalát is, a rúdját is.~- Ó, te
4577 3, 14| az esztendő!~Korcsolyáját oldozgatta, nagykendőjét bogozgatta
4578 4, 10| árkon át, bokron át nagy ollócsattogással, s egyre azt kiabálják a
4579 3, 18| aranyhaj hajolt oda a nagy ollóhoz, amely úgy széttátotta a
4580 4, 5 | kipillantott délfelé az ólomszín felhőkárpitok mögül, megint
4581 4, 15| földíszítették velem az oltárt. Aranyhajú angyalok nevettek
4582 2, 4 | kiöltöztetve fölhajította az óltetőre.~A szegény állat kétségbeesetten
4583 1, 8 | mikor a gyümölcsével szomját oltja a vándor, vagy a futkározó
4584 3, 16| néni, csuda, hogy el nem olvadt a kezem, mikor a nap rásütött,
4585 1, 4 | meg már eszembe se jutott olvasgatni őket. Éppen beértem a kisajtónkon,
4586 1, 8 | öccséhez. Az akkor is pénzt olvasgatott, s ahogy a bátyját meglátta,
4587 2, 2 | világháborúról szól. Borzasztó szép olvasmány, nyolc- és kilencéves gyermekek
4588 2, 2 | kelljen neki tanulni a saját olvasmányát. Hanem majd mást kérdezek
4589 2, 2 | szót fogad, s éppen arra az olvasmányra nyit, amelyik a világháborúról
4590 1, 1 | levelet, s úgy tett, mintha olvasna.~- Köszöntetem a nagyságos
4591 2, 2 | betűkkel van nyomtatva az olvasókönyvben.~A tanító úr azonban nem
4592 2, 2 | De mit olvassak?~- Hát az olvasókönyvedet.~- Az ám, ha vóna!~- No,
4593 2, 2 | Pétör?~- Tudok.~- No, akkor olvass!~- De mit olvassak?~- Hát
4594 2, 2 | akkor olvass!~- De mit olvassak?~- Hát az olvasókönyvedet.~-
4595 2, 2 | El tudnád-e mondani, amit olvastál, Pétör fiam?~Nem Pétör fiam
4596 4, 2 | kéményébe korommal. Ott olvastam én is, s ahogy én elolvastam,
4597 2, 5 | sárkánnyal vesződik. A sárkány is oly gyámoltalan volt, mint a
4598 1, 5 | csak egyetlen darab, hanem olyanban nem vásik még tán a tündérek
4599 4, 10| legyet.~- Kell is nekem olyanféle, ugyan mit csinálnék véle? -
4600 2, 5 | megállt egy pillanatra, s olyanfélét gondolhatott magában:~„Ejnye,
4601 2, 12| falu nélkül maradt. Mondjuk olyanformán, hogy a falusi emberek egy
4602 1, 5 | minálunk az alma, az almák olyanok, mintha négyből nőtt volna
4603 2, 2 | vissza negyvenegynéhány omladék esztendő elejéről. Amúgy
4604 4, 15| ahogy suttogtak, csak úgy omlott róluk a száraz levél.~-
4605 2, 1 | kikukucskáló szőke haját -, az ongora nem szegény embernek való
4606 2, 1 | hozzál nekem valami szép ongorát abból a vásárból. Olyant
4607 2, 11| ALJÁN~ ~Kertem alján~Lombot ontva~Vén akácfa vetkezik,~Ablakomba~
4608 4, 18| nagy Meseországban...”~.oOo.~
4609 3, 20| azt, hogy a kalap szép-e őrajta. Sorra járta a tükröket,
4610 2, 9 | csak úgy kékült bele az orcácskája. Úgy megriadt a szép katonagúnyától,
4611 3, 2 | cukros mandulát, a királyfi orcáján megszáradt a tinta. Fekete
4612 2, 10| a zúzmara, sarkamban az ordító förgeteg. Mentsd meg előlünk,
4613 3, 1 | füvek, csillagfejetekkel!~S őre a mezőnek, szép jegenyenyárfa,~
4614 4, 5 | tudta, hová legyen. Egy óriás oszlopforma magaslott előtte
4615 4, 10| nyílvesszőtől, mint valami óriási sündisznó, amelyiknek befelé
4616 3, 12| magát kisasszonyfölséged?~- Őrizgetem azt a csillagos homlokú
4617 3, 13| bácsi.~Attól fogva aztán őrizgette is Panka a repcéjét, még
4618 1, 5 | is az a gyémánt, amit úgy őriznének, mint Gilice a fáját. Egész
4619 1, 1 | meg otthon maradt malacot őrizni. Pedig még az édesapám is
4620 3, 6 | kitalálták, mint ahogy ezt őrizte kerekre nyílt szemmel a
4621 4, 5 | aki bizonyosan angyalokkal őriztette. Mikor fölnyitotta a szemét,
4622 2, 3 | méreg lakik benne, mint egy oroszlánban.~Ezt a nyáron tudtam meg,
4623 4, 10| fejét, s odaült a mézes orrának a leghegyébe. De bele is
4624 4, 10| édes mézzel a király fájós orrát, hogy az egyszerre szeretett
4625 2, 2 | elvörösödik az örömtől, és orrcimpái reszketnek a gyönyörűségtől,
4626 3, 17| borsót ráerősíteni, annak orrot, szemet, szájat festeni,
4627 1, 7 | nem egyedül, hanem egész országa népével. Nagy pávaszemek,
4628 1, 7 | pillangókirály, a magad országába. Mért bántanának téged,
4629 4, 1 | abba ejtegette, már egész országát árvíz fenyegette.~Úgy megijedtek
4630 4, 18| egyszer egy király Nekeresd országba.~Nevenincs királynak nagy
4631 1, 5 | Azt gondolták, itt akarnak országgyűlést tartani a vércsék.~- Jaj
4632 4, 10| KIRÁLY BÁNATA~Seholsincs országnak Sohsevolt királya egyszer
4633 4, 10| parittyamestert:~- Fél koronám, fél országom a tied, ha azt a hitvány
4634 4, 10| kavics a szobában, mint az országúton. Jutott belőle még Sohsevolt
4635 1, 4 | szőlők közül kiértem az országútra, leültem pihenni a gyepszélre.
4636 1, 7 | megbetegedett. Jöttek-mentek az orvosok, apám-anyám egyre sírt.
4637 3, 19| Már látom, hogy használ az orvossága. Hát még ha a tücsökmuzsika
4638 4, 5 | napsugár, az lesz az én orvosságom. Csak hozná már a jó Isten!
4639 3, 2 | szerecsen királyfi azóta őrzi is a szobámat. Nem mer abba
4640 4, 4 | barlangja felé a sűrűbe osonjon.~- Hová, hová, édes csőszöm?~-
4641 4, 11| Közibük cikázik,~Mintha ostor volna,~Sugarakból fonva.~
4642 1, 1 | menni, de megsántult az ostorhegyesük.~Kevély Forintos Gergely
4643 2, 3 | bírsz csípni. Mikor egy kis ostyácskát morzsolsz a vizébe, akkor
4644 2, 11| Nyújtogatja ágkezit.~Ha szökellő~Őszi szellő~Simogatja sudarát,~
4645 1, 5 | bácsi, s rámutatott egy őszibarackfára. Nem volt azon barack, csak
4646 3, 15| cseréptetejű, városba beillő, őszirózsák kukucskáltak ki a rácskerítésen.
4647 3, 15| míg föl nem bokrétázott őszirózsával.~A tanya mögött aztán lesbe
4648 4, 5 | hová legyen. Egy óriás oszlopforma magaslott előtte a hajnali
4649 3, 15| felénk egy takaros tanyaház. Oszlopos tornácú, cseréptetejű, városba
4650 1, 8 | körtefa.~- Nem bánom, de őszre kivágatom - mondta mogorván
4651 2, 2 | Akadémia nyelvtudományi osztálya. Beérem annyival is, hogy
4652 3, 12| egyebem. Lyukas az erszényem, osztán nincs minek kihullani belőle.~
4653 1, 3 | cseresznye van a fán, azon osztoztok meg hárman. Te vagy a legöregebb,
4654 1, 6 | az egész házban. Mindig őtőle kérdezik meg, mi legyen
4655 3, 3 | apja, lánya!~Pannika is otthagyta a véges-végig csupa boltot,
4656 3, 5 | az abrosz alá, a Pannika ozsonnafőző konyhájába. Hát, lelkemadta,
4657 3, 5 | tudjátok mit, lelkeim? Ehhez az ozsonnához takarosan fel kell ám teríteni.
4658 3, 12| díványomon hempergett, az ozsonnámat megette; bizony még éjszakára
4659 3, 5 | kijövök, csak beviszem az ozsonnának valókat.~Került, fordult,
4660 3, 17| most is a fejem törném, ha ozsonnára diót nem törtem volna. De
4661 4, 5 | meg őket:~- Kedves búbos pacsirtáim, a jó isten áldjon meg benneteket,
4662 4, 5 | búbos kemencére, amelynek padkáján Böske meresztgette csillagszemét
4663 1, 8 | valami viseltes kalap a padláson.~- Minek az neked, te Fütyű? -
4664 3, 9 | bográcsokat hordtam le a padlásról. Annyi volt a korom szegényeken,
4665 4, 18| hullongázik, eső is szemezik,~A mi padlásunkra az most mind beesik;~Elázik
4666 3, 12| csak úgy rengett bele a padló.~- Egyebe sincs neki, csak
4667 3, 11| kapuba, kiültek a ház elé a padra tereferélni, friss levegőt
4668 4, 3 | pörge bajusza. Tulajdon az a pajkos pillangó, amelyik miatt
4669 1, 1 | Forintos Gyurka lenni, mikor te Pajor Palkó vagy? - nevetett tanítóm.~-
4670 2, 9 | ijedősek voltak, mint ő.~Más pajtása akkor sem volt neki, mikor
4671 1, 2 | sürgött-forgott kicsije-nagyja. A pajtásaim is mind itt hizlalták a
4672 2, 3 | kicsúfoltál - lihegte az én kis pajtásom nekivörösödve.~- Csakhogy
4673 3, 6 | úgy helybenhagyták Garas pajtást a porolópálcával, hogy sohse
4674 4, 1 | Látod-e ezt a marék lisztet?~- Palacsinta, bukta: látom ám, kukta!~-
4675 3, 18| teleszedte a tányérkáját mazsolás palacsintával. Hej hogy erre az öreg Rozálra
4676 4, 10| azért csak megkapta már a palástja szélét, a második már verte
4677 4, 18| Hiába takargat aranyos palástom!~Aki segít rajtam: koronám,
4678 2, 8 | másik meg, a mi Törőcsik Palink, fölhúzta, s fölszaladt
4679 2, 8 | gyerek ez a mi Törőcsik Palkónk. Mezítláb húzta ki a telet,
4680 2, 8 | nyomban föl is húzattuk Palkóval. Harmadnap megint csak mezítláb
4681 4, 1 | egyszeri király. - Száz palotámban ezer terem, s nincs egy
4682 2, 12| bogárhátú, kertes kis házakat a palotás várostól. És nem is juthat
4683 2, 9 | falnak fordulva aludt a pamlagon. A gyerek dobogó szívvel
4684 3, 9 | nekik nem természetük a panaszkodás, hanem bánatában kinek az
4685 4, 1 | apjának. Őfelsége többet sose panaszkodott, étele-itala meg nem fogyatkozott,
4686 3, 2 | Szélvész kisasszony - ezt panaszolja a félszemű rigó.~A virágcserepek
4687 1, 8 | így, mert ha szegény ember panaszolta neki a baját, azt mind azzal
4688 3, 8 | Egyszerre úgy meggyógyult az én Pankám keze, hogy már tapsikolni
4689 3, 9 | szórakozásom lenni, hogy Pankával telecsepegtetjük a szőnyeget,
4690 3, 8 | eszünk utána? - tudakozta Panna.~- Kenyeret, haját, bélit,
4691 2, 10| Rózsafákat temetünk, Pannikám.~Szelíd bókolással fogadnak
4692 3, 3 | szóhoz juthatna haragos Pannikától, haragos Pannikának kereplő
4693 4, 5 | már mögötte, mint valami pántlika. A tanya, a gémeskút, a
4694 3, 5 | való törött kulcs a kötője pántlikáján, nagy fejű fakanál a csöpp
4695 2, 10| ha tudjuk.~Nem kell ahhoz pápaszem, látni azt úgy is, hogy
4696 4, 17| életemben.~Arra fölteszi a pápaszemet, s fölírja krétával az asztalra
4697 2, 5 | Toldott-foldott vastag papír a feje, papsajt nehezék
4698 2, 5 | egyre azt csörögte a papírfarka, míg piros szeme vágyakozva
4699 3, 2 | belecsúsztatja a zsebkendőt a papírkosárba, s már mosolyog is a szája.~-
4700 3, 12| két könyökéig benne van a papírkosárban, s úgy kotorja ki belőle
4701 2, 5 | szeme is volt neki piros papirosból. Nem ért az semmit, ha a
4702 1, 6 | könyveket, amikbe cifra papirosok voltak raggatva. Ezeket
4703 3, 3 | elhajítok tintát, tollat, papirost - nem írok én mesét most.
4704 4, 5 | becsapott a törött ablak papírral beragasztott fiókján. Böske
4705 3, 12| kotorja ki belőle a sok papírt, hogy alig látszik ki közüle.~-
4706 1, 6 | Girbegurba betűk, nagy papmacska-hernyók gyanánt feketéllettek a
4707 2, 5 | Toldott-foldott vastag papír a feje, papsajt nehezék a farkában.~Hanem
4708 4, 3 | Gyere, Örzsike, együnk papsajtot!~Jaj, dehogy ér ő rá, mikor
4709 4, 10| négyfelé rúgta mérgében a két papucsát, s maga elé parancsolta
4710 3, 1 | a búzamezőbe,~Pillangós papucsba, hófehér kötőbe.~Dalolgatva
4711 3, 14| alássan ‑ csattantotta a papucshoz a korcsolyát.~- Hát aztán
4712 4, 16| lyukakba.~Megesett a szívem a papucsos famílián, s föltettem magamban,
4713 4, 16| léptem közelebb a szegény papucsoshoz. De annyi pirinyó békácska
4714 4, 18| didergő király,~Szigorú paranccsal a kapuba kiáll:~„Vágjátok
4715 4, 8 | parancsot is. Ez volt a parancs:~- Eredj, Fityók, fát vágni
4716 4, 12| kell.~- Hova mennél? Ki parancsol neked?~- A nap az én uram,
4717 3, 8 | szakácsné?~- Tessék helyet parancsolni - csörgette a kulcsait a
4718 4, 12| neked?~- A nap az én uram, parancsolóm. Akárhonnan fölszippanthat,
4719 4, 18| király a konyhára,~Rájuk is parancsolt mindjárt a kuktákra:~„Asztalt
4720 1, 4 | Ferkó fiam, akinek én azt parancsoltam, hogy hozza haza a szőlőt
4721 4, 8 | talált gazdát is, kapott parancsot is. Ez volt a parancs:~-
4722 4, 15| se.~- Nyers fának hideg a parazsa - mondta az öreg halász.~
4723 3, 14| kezem. Behunyta a kályha parazsalló szemét, hamuvá égette minden
4724 4, 15| pedig álmosan verte szét a parazsat az evező nyelével.~- Nem
4725 2, 9 | ablaküvegre nyomva, mikor a paripa visszafelé nyargalt. Most
4726 2, 9 | eleget. Az édesapja szilaj paripákban találta legtöbb örömét.~
4727 4, 7 | A koronám tök hajából,~A paripám lenge nádból~S hajaha!~Répából
4728 2, 9 | rántással a legszilajabb paripát is.~Egyszer valami csudaszép
4729 4, 10| kezében se létra, se nyíl, se parittya, csak egy csorba cserépbögre.~-
4730 4, 10| udvari főparittyás elővette a parittyáját, s egy nap, egy éjszaka
4731 4, 10| készülne. Utoljára az udvari parittyamester is hétrét görnyedt a király
4732 4, 10| maga elé rendelte az udvari parittyamestert:~- Fél koronám, fél országom
4733 4, 10| életem-halálom kezedbe ajánlom: parittyával nem lehet legyet ütni.~Sohsevolt
4734 2, 9 | fogódzott bele az ablak párkányába.~Még akkor is ott állt,
4735 2, 10| ki az ablakot, odaesik a párkányra egy levél. Ejnye, ki küldte,
4736 3, 3 | macskánk a vállamra ugrott a párkányról; bizonyosan azt gondolta,
4737 3, 11| tisztaszobába. Ott is a legpuhább párnás székbe ültette, azt is az
4738 2, 10| ezeket a gödröket, még ki is párnázom jó puha homokkal, hogy jobb
4739 3, 14| mindent - adott csattanós parolát. - Tudok én mindent. Homokot
4740 1, 5 | akkor elmehetsz oda, ahol a part szakad. Ha rajtakapsz valakit:
4741 3, 15| kis cseléd mindjárt úgy pártfogásába vette, mintha egymaga akarná
4742 4, 16| egymással. Elküldöm hozzád a pártfogóimat.~Nem mondom, hogy szorul
4743 4, 16| A PÁRTFOGÓK~Nagyon megharagudtam a nyáron
4744 4, 15| senki.~Hanem egy este a parti halász kötött ki fiával
4745 4, 5 | patakot. Meg is találta magas partjai közt, de alva, jégszemfödele,
4746 1, 4 | többet a hajnal, mert mire a pászta végére értünk, csak a csutkája
4747 4, 11| Elalusznak szépen,~Álmuk a hű pásztor~Virrasztja az égen:~Teli
4748 3, 13| bogarat?~- Nem én, te bogarak pásztora. Soha hírét se hallottam
4749 4, 8 | tegnap vágtál?~- Itt van a patakban - mutatja Fityók a két szál
4750 4, 12| pára, holnapután harmat a patakparti nefelejcsen.~- Fáradt lehetsz,
4751 4, 5 | Ezzel összeroskadt a virágos patakparton. Hosszú bolyongása közben
4752 3, 8 | kacsóját. - Megállj, van az én patikámban erre is orvosság.~- Siess,
4753 3, 5 | látni is sok volt. Mákos patkó, diós torta, ropogós lugasszőlő.~-
4754 4, 8 | az ekeszarvát, szabóhoz patkolni a csizmát.~Mikor az apja
4755 4, 8 | teringette, fogj hamar egy lovat, pattanj a hátára, szaladj a kerékért!~
4756 2, 10| vigyázattal, hogy meg ne pattanjon, gondos szeretettel, hogy
4757 4, 14| forgatok,~Mennydörög, ha pattogok,~Rázkódik a föld bele,~Hühühü,
4758 3, 3 | tornácon.~Pannika haragosan pattogott.~- Itt nincs semmi tornác.
4759 3, 15| vándor!~Kis kanászgyerek pattogtatta a karikását az út szélén,
4760 3, 8 | Vilmácska, patyolat a ruhája, patyolatabb az orcája, üres a két kacsója,
4761 3, 16| elvesztegetett rá, hogy azzal patyolatfehérre lehetett volna mosni a világ
4762 3, 16| lobogtatta ám, mint valami patyolatkendőt.~- Anyukám, anyukám - ujjongta
4763 3, 5 | talpig hófehérben, egyik patyolatkezével az arcom simogatva, a másikkal
4764 3, 6 | lebegtetnének valami mesebeli patyolatot, úgy lengett, ringott a
4765 1, 7 | egész országa népével. Nagy pávaszemek, rókapillék, gyászpillék,
4766 1, 2 | bajuszú juhász. Valami szép pávaszemes, tulipántos, selyemmel kivarrott
4767 4, 5 | gyertyavilág, nem lehet pazarolni a szegény embernek.~Nincs
4768 3, 19| kolompolt a csorda, mikor a pázsiton nekiültünk a vacsorának.
4769 2, 3 | neki szúnyogot, az az ő pecsenyéje.~- Attól ugyan meg nem növekszik -
4770 3, 8 | máskor mink visszük el a Gabó pecsenyéjét. Kukta, hozd be a lekváros
4771 2, 2 | teljes mondatban, ahogy a pedagógiai becsület kívánja:~- Azért
4772 4, 9 | mindnyája között.~Lajoska pékinas volt, éppen útra készült
4773 4, 1 | kenyeremnek! Hozzatok hamar a péktől egy kalácscipót! Béle foszlós
4774 2, 5 | Selyem Jánoskáról vegyetek példát!~„Miért Selyem Jánoskáról? -
4775 4, 5 | KERESI~Esett a hó sűrűn, nagy pelyhekben, a szél bömbölve szórta
4776 4, 15| madarai, és kiköltötték pelyhes magzataikat a fák odvában.
4777 1, 2 | karimáján lekapartam róla a penészt: azt néztem, jó pénz-e.~-
4778 3, 19| hallottam, hogy milliom tücsök pengeti a hegedűjét a tiszteletünkre:~-
4779 1, 2 | huszonöt birkát adtam el száz pengőért, most meg öt birkának a
4780 3, 12| tisztogatom a bocikának - pengyegett ki a kosárból.~- Micsoda
4781 1, 2 | penészt: azt néztem, jó pénz-e.~- Jó ez, csak volna belőle
4782 1, 8 | van Gáspár öcsémnek annyi pénze, hogy olvasni se győzi.~
4783 1, 8 | asztalra Antal úr -, annyi pénzed csak van, hogy a körtefámat
4784 1, 8 | ruházott, s lassankint minden pénzét elsebajozta a jó szívével.~
4785 4, 1 | grácia, üres a ládafia. Nagy pénznek kis helye: csak azzal van
4786 2, 2 | Pétör elvész, s néha öt perc is beletelik, mire újra
4787 1, 7 | mint a szivárvány.~Ettől a perctől fogva nem volt nekem nyugodalmam
4788 3, 3 | a sok kalácscipót, friss perecet, ropogós kiflit?~Nem láttam
4789 3, 15| törülgette le az ábrázatáról a pernyét, és tessékelt be a tisztaszobába.~-
4790 4, 8 | Lett ebből megint nagy perpatvar. Ahogy kimérgeskedi magát
4791 3, 3 | hogyha olcsón méri.~- Egy peták az ára, hanem meg is éri.~
4792 2, 2 | világtörténelemnek. Az egyszerű Péterből a tej miatt lett Pétör,
4793 2, 2 | Péternek, akit keresek.~A Pétereket a körte se szédítette meg.
4794 2, 2 | Nem a hírességet, hanem a Péterséget. Ezt abból hiszem, hogy
4795 2, 2 | tetszett föltenni a kérdést. Pétörök, fölállni!~Fölugrott hat
4796 2, 2 | ezek közül most már az én Pétöröm?~- Ez ni - mutatott rá a
4797 2, 2 | kérdezek én ettől a híres Pétörtől. Azt mondd meg nekem, pajtás,
4798 1, 4 | lecsíptem egy szemet a petrezselyemszőlőből.~- Nini - mondtam -, nem
4799 1, 4 | szemű, hitvány a termése, petrezselyemszőlőnek csúfolják a jámbort. Erről
4800 1, 4 | Mérgemben majd hozzávágtam a petrezselyemszőlőt.~- Edd meg a diódat, ha
4801 1, 2 | Csakhogy ahány száz ember van a piacon, annyi ezer ember van a
4802 3, 10| lágyan virágszemű Panka~Picike lábára.~Szelíden vigyétek
4803 3, 12| belerekedtünk volna. Csak úgy pihegtünk a fáradtságtól, mikor anyuka
4804 2, 6 | akkor utánakiáltottam:~- Pihenj már egy kicsit, Gyurka fiam,
4805 1, 6 | ágain énekesmadárka nemigen pihent meg. Volt nekik hova szállni,
4806 1, 6 | vacsora után fölsóhajtott:~- Pihentető Isten, mikor vetsz nekem
4807 4, 3 | rozskalászra. De abban a pillanatban már egy tüskerózsa körül
4808 2, 5 | sárkányom pedig megállt egy pillanatra, s olyanfélét gondolhatott
4809 1, 7 | se nappal. Éjjel mindig a pillangókirályról álmodtam, nappal mindig
4810 1, 7 | meg nem szerzed hozzá a pillangókirályt is.~Majd kőbálvánnyá meredtem,
4811 1, 7 | Kék selyemszárnya van a pillangónak, piros bársonycsipkével.
4812 1, 7 | Eldicsekedtem neki egy gyönyörű pillangóval.~- Nem sokat ér ez, öcsém,
4813 3, 6 | kisleány. Nemhogy szólni: pillantani se mertek, úgy nézték a
4814 2, 3 | meg nekem. Már vitte is a pillefogó hálót, mikor az Etel dada
4815 4, 3 | meg kell fogni, mert ilyen pilléje még egy lánynak se volt.
4816 4, 14| hideget, virágokat ringatok, pilléket csókolgatok, kergetőzöm
4817 4, 3 | útszélre, s utánakapott a pillének, amelyik leült egy rozskalászra.
4818 4, 3 | megfogta álmában az aranyos pillét, mert nagyon mosolygósra
4819 2, 9 | ritkítja. Még a fecskefarkú pillétől is megriadt, mikor tévedésből
4820 3, 13| kötőjével.~- Hess, hess, pillike, hess, hess, méhike, meg
4821 4, 3 | Örzse, világgá, gyere szedni pimpimpárét!~- Me-ee, me-e-e, ne szaladj
4822 4, 5 | sárga fejüket a földből a pimpimpárévirágok.~Ment Böske, ment sebesen,
4823 3, 2 | királyfival? Bezárjuk a pincébe?~- Megijedne szegényke.~-
4824 4, 17| pipájára. Úgy füstölt a pipa, hogy a méhecske arra se
4825 2, 6 | Piros volt a képe, mint a pipacs, verte a verejték a homlokát,
4826 4, 3 | altatót zizegtek a kalászok, a pipacsok bársony szirmukkal legyezgették,
4827 4, 17| addig, míg rágyújtott a pipájára. Úgy füstölt a pipa, hogy
4828 4, 17| szempillanatig tartott a pipáragyújtás, de azalatt a szellő föllebbentette
4829 3, 12| a vásárba.~- Megyek már, pipikém, jövök már, tubukám. Tarisznyával
4830 3, 18| én aranyhajú, aranyszívű Pirikémet!~Hiszen az aranyszív megvan,
4831 4, 16| szegény papucsoshoz. De annyi pirinyó békácska rezzent arra föl
4832 1, 6 | a másik felét a nagyapó pirított kenyerére teszik.~Nekem
4833 1, 3 | elosztottad a cseresznyét.~Pirosabb lettem a piros cseresznyénél,
4834 3, 9 | kell védeni, s megcsóválta pirosbabos kendővel hátrakötött fejecskéjét.~-
4835 3, 5 | pattogatott kukoricával, pirossal, mint a rózsa, fehérrel,
4836 2, 8 | hova tette a csizmát, fülig pirulva felelte:~- Odaadtam a testvéremnek.~
4837 3, 18| aranyhajat.~Nem telt bele egy piskótamegevésnyi idő, már akkor Biri baba
4838 4, 16| szürke gúnyája, ijedt a szeme pislogása.~- Nini, hát te itt zsellérkedel? -
4839 4, 10| elefántcsont gerendára, s onnan pislogott lefelé a három szál bajuszra.~-
4840 4, 1 | elolvadt, mint a hó!~- Hiszi a piszi! - legyintett a király.
4841 3, 8 | tud anyuka egyebet főzni - pittyesztgette a száját.~- Főzz te jobbat -
4842 4, 5 | hajadonfővel. A befagyott pitvarajtó nem akart kinyílni. Mikor
4843 1, 3 | Megetted a részemet! - pityeredett el az öcsikém, ahogy a cseresznyét
4844 3, 15| belebújni.~- Jaj, a kutyák! - pityergett ijedten.~Két lompos kutya
4845 3, 3 | bodor babát férjhez adjuk a pléhhuszárhoz, bizonyosan itt tartjuk
4846 4, 10| kutyabaja sem esett. Olyan vígan pödörgette a bajuszát a feje búbján,
4847 3, 16| másik galagonyapille ijedten pödrött egyet a bajuszán.~- De hiszen
4848 4, 9 | kocsiút porából egy nagy piros pogácsaalma. Egész éjjel azon törte
4849 4, 9 | gyermekei, együtt ették meg a pogácsaalmát, hanem aztán úgy, hogy a
4850 3, 19| törött lábú babámat egy pohár friss tejért.~No, a Bimbó
4851 1, 6 | kis tányérom, aranyos kis poharam nem volt az asztalon.~-
4852 3, 5 | Vilmácska? Te meg hozz egy poharat, abban a pohárban legyen
4853 3, 5 | hozz egy poharat, abban a pohárban legyen egy szál kinyílt
4854 4, 12| csöppikém. Belebújtatlak egy pohárkába. Leviszlek a méhesbe. Ott
4855 3, 19| friss tejet. Nem is egy pohárral, hanem kettővel, örömömben
4856 4, 16| abban a zacskóban, hanem póktojás. Itt akarja őket kikölteni
4857 4, 9 | már mosolygó alma, dehogy. Polcon, szuszékban, ládafiában
4858 3, 17| Egy gerezd diót be kell pólyázni, egy szem borsót ráerősíteni,
4859 4, 5 | barkát termettek. Olyan pompás nyárfaliget zúgatta koronáját
4860 4, 14| Ha dobog a lovam lába,~Por kavarog a nyomába,~S a fejemmel
4861 1, 7 | szárnyú lepkét látok az út porában, mindig fölemelem, és fölteszem
4862 1, 7 | kezével mind leveri a tündöklő porát. Behasítja a szárnyát. Tán
4863 2, 5 | kucorog a sárkány mellett a porban.~- Visszahoztam a sárkányod -
4864 3, 16| megijedt tőle.~- Légycsapó, poroló! Kiégne a szemem szégyenletemben,
4865 3, 6 | helybenhagyták Garas pajtást a porolópálcával, hogy sohse felejti el,
4866 3, 20| ilyen tükrösködő gyereket! - porolt az anyukája. - Nem csoda,
4867 1, 5 | hozz egyet ennek a beteg porontynak e! Hallod-e, érted-e, tudod-e?
4868 4, 15| hogy hálálkodtak a csipogó porontyok a jóságomért.~- Mit fecsegtek
4869 1, 5 | gyereknél nincs rosszabb portéka a világon! Az még a cserebogárnál
4870 3, 16| a kezére, hogy csak úgy porzott.~Anyukának repesett a szíve
4871 2, 10| levelet. Olyan, mintha ezüst porzóval volna behintve.~- Jövök
4872 3, 3 | idejárnak. Ők az én kis postásaim, ők hoznak meg nekem mindenféle
4873 2, 8 | volt a lába, mint a kék posztó.~Akadt a kamrában valami
4874 2, 12| kövezeten legelészik, amelyről a posztónak való gyapjút nyírják.~Szerencsére
4875 2, 12| belőle csizmát, vásznat, posztót?~De ezeken kívül is ezer
4876 2, 12| ruhát nem lehetne újjal pótolni. A bőrt, amelyből cipőnk
4877 3, 2 | Kipp-kopp, kipp-kopp - potyogott le az íróasztal sarkán,
4878 3, 14| virágos décbunda a vállán, prémes. Pillangós papucs az egyik
4879 2, 1 | pajtikám - cirókáltam meg a prémsapka alól kikukucskáló szőke
4880 3, 14| szoktak engem szólítani. Próbáld meg csak, tudnál-e te úgy?~
4881 2, 6 | fának. ‑ Éppen az erőmet próbálgatom, mert sok erő kell ám a
4882 3, 8 | paprikás krumplit.~- No, apum, próbáljuk meg, melyikünk bír belőle
4883 3, 9 | Mink ugyanis mindig együtt próbálunk kalapot az anyukánkkal.
4884 4, 2 | harangozó sógor hirtelen akkorát prüsszentett, hogy a kisbíró koma ijedtében
4885 3, 4 | ágyat.~Szelíden te simítsd~Puhára a vánkost,~Ágyam szélire
4886 3, 3 | Pannika, mint valami mérges pulyka.~- Hiszen csak üsd le a
4887 3, 8 | Csak a leve sok legyen!~- Pulykapecsenye.~- Csak a csontja kevés
4888 3, 15| fényes, barna hátú, piros púpú kalácscipó. Megláttam már
4889 2, 9 | nevettek, mindenféle fajta puskák haragosan merészkedtek rá
4890 2, 11| Sírja vissza szép nyarát.~Puszta ágad,~Bármi bágyadt,~Bármi
4891 3, 19| másnap már kint voltunk a pusztán. Sárgarigók köszöntöttek
4892 4, 16| tanyát ad, azt én el nem pusztíthatom. Hanem azt az egy ágadat
4893 3, 6 | menyasszonyt öltöztetni, a rétest rábízta a kislányokra:~- Vigyázzatok
4894 4, 5 | az alkonyat, égre, földre ráborulva lomha szárnyaival. Bent,
4895 3, 15| őszirózsák kukucskáltak ki a rácskerítésen. Kéményéből úgy bodorgott
4896 1, 8 | a szegényeimnek, akiket rád hagyok örökségbe!~S úgy
4897 4, 17| tréfás ember nagyapó, mikor ráér. Csakhogy nemigen ér rá.
4898 3, 18| repülhetett arra valami ráérő angyalka, s menten felvitte
4899 3, 17| pólyázni, egy szem borsót ráerősíteni, annak orrot, szemet, szájat
4900 3, 8 | szalad. Szaladjatok utána, ha ráértek. Aki megfogja, kitörheti
4901 4, 2 | a kisbíró koma ijedtében ráesett az öregbíróra. Ez hirtelen
4902 4, 14| megnéznem, azokra nagyon ráfér egy kis hűs fuvalom.~Szellőcske
4903 4, 10| elszálltak ijedtükben a ráfestett angyalok.~- Ejnye, de jó,
4904 4, 14| Erdő csikorog.~Akire én ráfújok,~Elszalad, meg nem áll,~
4905 1, 6 | amikbe cifra papirosok voltak raggatva. Ezeket Kossuth-bankónak
4906 3, 13| ezek semmi kárt. Meg nem rágják még a levelet se.~Nem ám!
4907 3, 15| égettjét.~- Nemigen bír már rágni szegényke - mondta mentegetődzve.~-
4908 4, 10| Sohsevolt király bújában tövig rágta a három szál bajuszát, s
4909 4, 1 | ládafiából! Száz aranypengőt, ragyogót, csengőt!~Főudvarmester
4910 4, 17| letette a talicskát addig, míg rágyújtott a pipájára. Úgy füstölt
4911 3, 12| hazaérek. Én meg most is ráhagytam, mint máskor:~- Hoztam ám
4912 4, 16| egy finom ezüstfonál van ráhurkolva a tollszár végére. Mindjárt
4913 2, 5 | magam, s kantárjánál fogva ráhúztam a sárkányt a Janika karjára.~-
4914 4, 9 | volt.~Adorján szűcsné mégis ráismert. S mikor újesztendőt köszönteni
4915 4, 16| tollszár végére. Mindjárt ráismertem, hogy ezt a pókocska remekelte.
4916 4, 16| lábaival.~Én meg egyszerre rájöttem, hogy nem köles van abban
4917 1, 5 | ahol a part szakad. Ha rajtakapsz valakit: se irgalom, se
4918 3, 13| kerek lyukacskákat fúrtak rajtuk, ötöt-hatot mindegyiken.
4919 2, 10| elibénk:~- Segítsetek már rajtunk, édes gazdánk! Nincs már
4920 2, 9 | édesapjának. Hiába rakta elébe a rajzait, az írásait, hiába dicsekedett
4921 1, 6 | Mit, te?~- Hogy azt a rajzot nagyapó csinálta volna.
4922 1, 7 | pille, mindenféle fajtájú, rajzott körülötte.~Nagyot dobbant
4923 3, 14| itt az új szobalány. Rak az mindjárt olyan tüzet,
4924 4, 3 | hozzátörleszkedett a kis tarka bárány, rákiabált a kakukk:~- Giá-giá-giá-gá,
4925 4, 9 | zsemlyéskosárral, amikor a szűcsné ráköszöntötte a jó reggelt:~- Nézd, lelkem
4926 4, 14| lekapogatni, homokhegyet rakosgatni - de jaj nekem, sietek,
4927 1, 7 | anya, orvos bácsi egyre rakosgatta rá a jeges borogatást, de
4928 4, 15| is álmodott.~- Vadkacsák raktak fészket az odvamban. Öröm
4929 4, 13| lapáttal. Aztán rakásra rakták, úgy hordták ki a városból.~
4930 3, 14| bekönyökölt az ablakon, s rálehelte a hideg ködöt az üvegre.~-
4931 3, 20| kócos bundáját, és haragosan rámordult:~- Mire való ez a nagy tükrösködés,
4932 4, 9 | este hazafelé ballagott, rámosolyog a kocsiút porából egy nagy
4933 1, 5 | vállamra Gilice bácsi, s rámutatott egy őszibarackfára. Nem
4934 3, 15| régi volt a kezében. Csak a ránca lett több, meg a haja kevesebb.~-
4935 3, 2 | kisasszonyt, mire ő haragosan ráncba szedte a homlokát, mint
4936 4, 5 | s föléje a nagyanyó száz ránccal barázdált, de boldogságtól
4937 1, 8 | mosolyba Antal úr arcán a ráncok -, de van egy kikötésem.
4938 3, 12| odakint a réten.~Haragosan ráncoltam össze a szemöldököm.~- Mit
4939 2, 9 | kérdezze ezt meg.~Hiszen ránézni is csak félve mert az apjára:
4940 2, 3 | Csipetke a karomnak, és úgy rángatja, mintha én szivattyús kút
4941 1, 3 | végibe. Messziről nevetett ránk a hét szem cseresznye; ahogy
4942 2, 9 | hogy meg tudja fékezni egy rántással a legszilajabb paripát is.~
4943 3, 18| a szakácsné ijedtében a rántást, mint hogy meg se mukkanjon.
4944 2, 5 | fölkapta a fejét, nagyot rántott a karomon, sürr, elszakadt
4945 3, 15| míg csak Panka meg nem rántotta a kabátom.~- Gyerünk, apu,
4946 4, 2 | többet érte?~- Süssük meg rántottának, s hívjuk meg rá az egész
4947 4, 5 | Majd elbánok én vele, csak rátaláljak! Addig cibálom a szakállát,
4948 4, 15| égbe, és onnan néztem le rátok!~Halk zizegés futott át
4949 1, 8 | napsugár, mikor odatették ravatalára a kosárka körtét. S mintha
4950 4, 14| Mennydörög, ha pattogok,~Rázkódik a föld bele,~Hühühü, hehehe.~
4951 4, 5 | kis nyárfaerdő. Szomorúan rázták leveletlen ágaikat a szegény
4952 3, 6 | volna, ha Pannácska meg nem rázza a fülét:~- Jaj, jaj, milyen
4953 4, 18| láttalak,~Mért haragszol reám? Sohse bántottalak!” -~Kerekre
4954 3, 1 | Búzavirág-szeme mosolyog reátok:~Nevessetek vissza rá, búzavirágok!~
4955 2, 11| Simogatja sudarát,~Gallya rebben,~Halk zörejben~Sírja vissza
4956 2, 8 | Nekiadtam a másik testvéremnek - rebegte ijedten.~- Hány testvéred
4957 3, 6 | karosszékbe, hogy csak úgy reccsent. Nosza, Pannácska mindjárt
4958 4, 15| Világított, mint a nap, de recsegett, sistergett fájdalmában.~-
4959 4, 14| jajgatva verődtek össze, recsegett-ropogott Gabika feje fölött az egész
4960 4, 18| fejszék, sírnak erdők, berkek,~Recsegnek, ropognak a gyümölcsös kertek.~
4961 1, 5 | tudod-e? Nono!~Gilice bácsi réges-régen nem süvöltözik már. Idegen
4962 2, 8 | szokta mihozzánk hordani reggelenként. Jókedvű fiú volt, néha
4963 2, 12| lenne. Először nem volna mit reggelizni, azután nem volna mit ebédelni,
4964 2, 9 | sietett az édesanyja ölébe rejteni. Ott sírta ki kis szíve
4965 2, 10| télidőnek haragja közelget: rejtsetek előle, mentsetek meg tőle!~
4966 2, 12| a városnak, és kőfallal rekessze el a búzamezőket, a legelőket,
4967 4, 16| ráismertem, hogy ezt a pókocska remekelte. No most már nézzük meg,
4968 4, 2 | csicseri bíró!~Ment is a dolog rendben, ahogy a szolgabíró úr elé
4969 4, 10| szál bajuszát, s maga elé rendelte az udvari parittyamestert:~-
4970 2, 2 | ötaraszos emberek számára rendeztetett és szabatott tudomány.~Igen,
4971 1, 6 | azt hiszed, hogy ez nincs rendjén?~- Én nem tudom - mondtam
4972 2, 10| hogy nektek ne fájjon!~Rendre, sorra járjuk a rózsabokrokat,
4973 4, 18| madár jajgatva siratta.~A rengeteg fákból egy szál se maradt
4974 3, 6 | meg egyre kelt, dagadt, rengett-ringott minden szellőrezzenésre,
4975 3, 16| babucinak hívták, és bölcsőben rengették. Onnan lebegtette ki a két
4976 1, 1 | búbjáig elvörösödött, s olyan rengő léptekkel ment a belső szobába,
4977 4, 7 | paripám lenge nádból~S hajaha!~Répából volt a sarkantyúm taraja.~
4978 3, 13| aztán őrizgette is Panka a repcéjét, még tán éjszaka is leste
4979 3, 13| maga se igen nagyobb a repcemagnál, de csillog-villog a napfényben,
4980 3, 13| megyünk lakni. El is szórtuk a repcemagot első tavasznevetésen. Esőcskét
4981 3, 13| ne egyétek az aranytermő repcémet!~- Ne bántsd őket, lelkem,
4982 3, 13| káposztatorzsát, mikor elsuhant a repcetábla mellett.~Hanem egyszer aztán
4983 3, 13| nap addig csókolgatta a repcetáblát, hogy csakugyan virágba
4984 3, 13| csupa furulyákat csináltak a repcetokocskákból. Szép kerek lyukacskákat
4985 3, 13| REPCEVÁR~Kis Panka lányommal még
4986 3, 13| Így aztán nem lett semmi a Repcevárból. Az idén még a kakaslábatlan
4987 3, 13| kakaslábon forgó várat veszünk. Repcevárnak nevezzük, abba megyünk lakni.
4988 3, 13| kis bogár legelészget a repcevirágon. Kicsi zöld bogár, maga
4989 3, 6 | foltot nem tűri magán. Hasad, reped, foszlik, morzsolódik, s
4990 3, 16| csak úgy porzott.~Anyukának repesett a szíve örömében. S mikor
4991 4, 14| sss, sss, a vízen a hajót repítem; sss, sss, sss, segítek
4992 1, 7 | Repülvést mentem haza. Repített az öröm, aminél nagyobbat
4993 4, 10| látja ám, hogy éppen akkor repül föl a piros bársonypaplanról
4994 3, 18| lenni, hogy éppen akkor repülhetett arra valami ráérő angyalka,
4995 3, 16| hanem frissen esett hó. Repüljünk innen, míg szépen vagyunk!~
4996 4, 17| méhecske arra se mert többet repülni.~- No, most már úgy megyünk,
4997 1, 7 | Társai szomorú bugással repültek szét.~Repülvést mentem haza.
4998 1, 7 | bugással repültek szét.~Repülvést mentem haza. Repített az
4999 3, 15| az öregasszony. De olyan restelkedve, hogy nem akartam tovább
5000 1, 3 | első kettő.~- Megetted a részemet! - pityeredett el az öcsikém,
5001 3, 19| örömtől, de ő megfelelt az én részemnek is.~Öreg diófák árnyékában
5002 1, 3 | látod, most már a Mariska részit is megettem, mégse sír,
5003 4, 18| a szakállam is csak úgy reszket bele!”~Nyöszörög a fűtő: „
5004 4, 18| szakállába:~„Akármit csinálok, reszketek és fázom,~Hiába takargat
5005 4, 16| megrázkódott, levelei lassú reszketéssel zúgtak-zörögtek a fülembe.~-
5006 2, 2 | szégyen - nagyon megijedt. Reszketett a szája széle.~- Marika.~-
5007 2, 2 | az örömtől, és orrcimpái reszketnek a gyönyörűségtől, ahogy
5008 4, 5 | sokára bírt megszólalni reszkető, fuldokló hangon:~- Jaj,
|