77-beleh | belei-delut | der-ezriv | ezust-gondo | gonos-ideki | idoha-kifli | kifog-legto | legyc-mehec | mehek-orome | oromi-reszk | retek-szeth | szetl-tundo | turel-zuzmo
Rész, Fejezet
5009 4, 14| kergetőzöm a madárral, rétek, erdők illatával a levegőt
5010 3, 19| gyümölcsösökön, vadvirágos réteken keresztül. Messziről hallottam,
5011 3, 12| hajkurászgatna odakint a réten.~Haragosan ráncoltam össze
5012 3, 6 | Vilmácska?~- Azt a sok lyukat a rétesben, Pannácska.~Mi lesz most,
5013 3, 6 | RÉTESFOLTOZÁS~Olyan követséget se mindennap
5014 3, 6 | rétest? - sikoltott a két kis rétesfoltozó. S mérgükben úgy helybenhagyták
5015 3, 6 | másikat!~Az ám, csakhogy a rétesnek olyan természete van, hogy
5016 3, 6 | Nem is vigyáztak még úgy rétesre, mióta a rétest kitalálták,
5017 3, 6 | éppen csak a nyoma marad a rétestésztának. Tenger sok morzsa, elég
5018 1, 8 | ha nekem adod a bodomi rétet - szegezte testvérére hideg
5019 2, 9 | karokkal eléje vetette magát a rettenetes állatnak.~A szilaj ló megtorpant
5020 3, 18| zsebkendő-korbácsnál is rettenetesebb volt.~- Jaj, jaj, most már
5021 3, 20| Kis tükör, nagy tükör, rézkilincs, vaslábas mind azt mondta:
5022 3, 20| kis falitükröt, de még a rézkilincset is megkérdezte:~- Tükör,
5023 4, 16| De annyi pirinyó békácska rezzent arra föl a fűből, hogy szinte
5024 3, 14| a konyhába, hogy meg ne rezzentsem valahogy Csiribirikét.~De
5025 3, 19| Ki-ri, ki-ri, ki-ri?~Ki ri? Hát bizony Panka volt az,
5026 4, 15| fájdalmában.~- Micsoda lárma ez? - riadtak fel bosszúsan éjszakai álmukból
5027 4, 16| kacagtak. A fa sűrű hegyében rigófészek volt; akkor szálltak haza.
5028 1, 4 | ki, csak ki, csak ki! - rikácsolták haragosan a seregélyek,
5029 2, 3 | ki az ajtót, és akkorát rikolt örömében, hogy valahány
5030 2, 1 | hegedű, sikoltott a síp, rikoltott a körtemuzsika, miákolt
5031 3, 17| évelődtem vele.~- Olyan nincs - rikoltotta a gyönyörű muzsika.~- Hátha
5032 1, 4 | hazaviszed neki. Tudod, mennyire rimánkodott szegényke, hogy neki is
5033 3, 5 | a nyomban el is aludtam ringatás nélkül. Ez bizony más emberrel
5034 3, 13| a virágját. Mikor a szél ringatja, mintha arany tenger hullámzana.
5035 3, 17| akár babát lehetett volna ringatni a héjában.~„Nini, hátha
5036 4, 14| enyhítem a hideget, virágokat ringatok, pilléket csókolgatok, kergetőzöm
5037 4, 14| vánkosa. Szellőcske pedig ott ringatta magát fölötte az ágakon,
5038 3, 6 | patyolatot, úgy lengett, ringott a hófehér tészta. Még a
5039 4, 18| Nekeresdországban van is nagy kopogás,~Ripegés-ropogás, siralom, zokogás.~Dolgozik
5040 2, 9 | hanem annak aztán párját ritkítja. Még a fecskefarkú pillétől
5041 4, 18| Az ajaka kláris, a foga rizskása,~Csacsog, mint az erdő zengő
5042 4, 14| égen.~Hahó, hahó, hahó!~Ki robog, ki sivít, mi dörög?~Lábam
5043 2, 9 | hazaszabadultunk, üveges hintó röpítette abba a márványoszlopos kastélyba,
5044 3, 3 | káposztapillére? Mit láttak, hallottak röptükben, szálltukban, világot jártukban?
5045 3, 1 | levele!~Fecskefarkú pille, röpülj versenyt vele!~Búzavirág-szeme
5046 2, 9 | ezredes rápattant. S ekkor röpült, mint a nyíl, szállt, mint
5047 2, 9 | s villámnál sebesebben rohant le a lépcsőkön, keresztül
5048 1, 7 | népével. Nagy pávaszemek, rókapillék, gyászpillék, tarka szárnyú
5049 2, 2 | szemmel láthatóan csak az idők rokkája tetszett neki, mert azt
5050 2, 2 | pergett le ezer év az idők rokkáján, a balsors nagy megpróbáltatásnak
5051 2, 10| rózsafáink. Azért nyesem le rólatok ezt a sok mihaszna hajtást,
5052 2, 12| falu nélkül, hanem le is rongyolódnék, s a rongyos ruhát nem lehetne
5053 2, 2 | bozontú, no meg éppen olyan rongyoskás. Ha összemelegszünk, lehet,
5054 1, 8 | építtetett, éheseket etetett, rongyosokat ruházott, s lassankint minden
5055 4, 14| mező dübörög.~Huj, huj, mi ropog?~Erdő csikorog.~Akire én
5056 4, 18| erdők, berkek,~Recsegnek, ropognak a gyümölcsös kertek.~Sok
5057 1, 3 | termett ez a cseresznye, mégis ropogósabb volt, mint a másik. Azóta
5058 1, 3 | öcsikém, ahogy a cseresznyét ropogtattam.~Ejnye, ejnye, erről egész
5059 2, 2 | asztalhoz, ami attól lehet, hogy roppant elszántsággal szopogatja
5060 1, 5 | Hi-i-i, a gyereknél nincs rosszabb portéka a világon! Az még
5061 3, 9 | Mit mostál már megint, te rosszkor lett?~- Megmostam a lekváros
5062 3, 18| Biri baba.~Az pedig nagyon rosszul járt a múltkoriban. Piri
5063 3, 17| Annyi volt ott a baba, mint rostán a lyuk, még eggyel annál
5064 1, 2 | Ott álltak hosszú sorban a rostások, a kádárok, a szappanosok;
5065 4, 1 | vászonkötős kukta hamar rostát hozott, könnyeit a király
5066 4, 2 | csurgásba állnak az eső elől, rostával mérik a vizet, megaszalják
5067 3, 18| palacsintával. Hej hogy erre az öreg Rozálra is mindig ilyenkor esik
5068 3, 18| tojásfehérjét kell kérni Rozáltól ‑ örvendett Piri baba, s
5069 3, 20| milyen szépen lengenek a rózsabimbók a kalapján, öröm nézni,
5070 3, 20| meg az esővízben, hanem a rózsabimbós kalapnak az is egészen elég
5071 4, 17| csak megnézi azt a piros rózsabimbót, fehér liliomszálat.~- Hess,
5072 3, 11| bennünket a kapuban. Harmatos rózsabokréta van a kezében, azzal köszönt
5073 2, 10| Rendre, sorra járjuk a rózsabokrokat, valamennyit megollózzuk,
5074 2, 10| Aludjatok, álmodjatok, kertünk rózsafái! Mentül jobban üvöltözik
5075 2, 10| Azt akarjuk mi is, szegény rózsafáink. Azért nyesem le rólatok
5076 2, 10| gonosz Tél mind elpusztítja a rózsafáinkat?~No hát, azért se pusztítja.
5077 2, 10| Legutolsó ágán a legutolsó rózsafának megtaláljuk a legutolsó
5078 2, 10| a kerek világon egy-két rózsafánál.~Az ám, a rózsafák! Azok
5079 1, 4 | úgy kenyér nélkül. Hanem a rózsalugashoz már nem éreztem semmi étvágyat.
5080 2, 10| tanulunk nótát a fülemülétől. Rózsánál egyebet nem tudunk adni
5081 3, 8 | fehér patyolat a ruhája, rózsapiros az orcája, kis fatányér
5082 3, 5 | Vilmácska is visszakocogott a rózsaszállal, de annak nem volt bimbója.~-
5083 3, 16| Vilmácska elindult az iskolába, rózsaszínre csókolta a hófehér kacsóját.~-
5084 3, 2 | fekete tenger locsog. Fehér rózsaszirom úszkál rajta csónak gyanánt,
5085 3, 11| neki Panka -, tinektek még rózsátok is van!~- Van bizony, még
5086 4, 3 | pillének, amelyik leült egy rozskalászra. De abban a pillanatban
5087 4, 3 | miatt elaludt Örzsike a rozsok közt.~
5088 4, 3 | bekanyarodott a dűlőútra, a rozstáblák közé. Ha innen kiér, akkor
5089 3, 20| nevetés! Még a libák meg a rucák is nevettek:~- Gi-gá-gá,
5090 4, 8 | úgy, hogy kettőt előre a rúdhoz, kettőt hátra a saroglyához.
5091 4, 8 | hanem az oldalát is, a rúdját is.~- Ó, te esze fitty! -
5092 2, 10| Nincs már ág, amit letörjön, rügy, amit megdermesszen, bimbó,
5093 3, 3 | befőtteket. Úgy, úgy, csak rúgd fel azt a szamócás kosarat.~
5094 4, 1 | Ezer szolgámon arany a ruha, csupán énrajtam rongyos
5095 4, 15| volt a fején. Ragyogó piros ruhába öltöztetett, úgy világítottam
5096 3, 3 | anyuka, csak bekeverd a ruhádat azzal a csokoládétortával.
5097 3, 9 | átmászni az embernek ezen a ruhahegyen, mint hangyának a vakondtúráson.~-
5098 3, 15| magyarázóformán simított végig a ruháján.~- Most már jöhetnek a népeim!~
5099 2, 9 | szabták annak még a hétköznapi ruháját is. Mikor az iskolába ment,
5100 1, 3 | iskolára, kenyérkére, új ruhára. Hanem azért ne búsuljatok:
5101 4, 18| végigsimogatja:~„Ne félj, a babádat ruhátlan nem hagyom,~Bíborköntösömet
5102 1, 8 | éheseket etetett, rongyosokat ruházott, s lassankint minden pénzét
5103 2, 2 | Pétör azonban egy idő óta sajátságos stratégiát vett alkalmazásba.
5104 3, 14| erről mondani. Amelyiktek sajnálja, fogadja meg szobalánynak.~
5105 4, 18| koronám, kenyerem~Tőle nem sajnálom, véle megfelezem!”~Százegy
5106 3, 3 | egér vagyok. Bezzeg nem sajnált ez a kőszívű Pannika. Csípőjére
5107 2, 3 | összerezzent bele. Meg is sajnálta a kis halászinas úgy, hogy
5108 3, 2 | is. Már kint ijesztgeti a Sajó kutyát a hóban:~- Úgy ám,
5109 1, 2 | valami kovácslegénytől. Sajtot vett tőlem.~- No lám - csudálkozott
5110 2, 3 | kertünkben a földieper. Sanyika éppen a cicánkat tanította
5111 2, 3 | nagyon kedves kis cimborám. Sanyinak hívják, de én csak Csipetkének
5112 2, 8 | lábán volt a csizma. Palkó sápadtan hebegett:~- Ne tessék rám
5113 1, 5 | hiszem, a nagy báránybőr sapkájában tartogathatta, azért nem
5114 3, 12| kabátodat.~- De bizony már a sapkámba is belebújtam.~- Apu, eredj
5115 3, 2 | szája elé tartja.~- Csupa sár a szám. Szélvész kisasszony
5116 2, 6 | kicsit elszomorodva. - De már sárból gyúrtam pogácsát.~- Az is
5117 3, 5 | ürgefiók beleharapott a sárgarépa sarkantyú taréjába. Kirántanám
5118 3, 5 | ákom-bákom király, akinek sárgarépából van a sarkantyúja. Pengetném,
5119 3, 19| kint voltunk a pusztán. Sárgarigók köszöntöttek bennünket,
5120 3, 19| örömömben visszafütyültem a sárgarigónak:~- Áldja meg az isten azt
5121 4, 16| a szél a fejem fölött. A sárguló almácskák halkan ütődtek
5122 2, 6 | el. - Csakhogy akkor te sárgyúró Gyurka vagy, nem vasgyúró
5123 3, 15| kötőjének felgyűrve az egyik sarka, babos kendővel hátrakötve
5124 1, 4 | petrezselyemszőlő?~Bekotródtam a szoba sarkába, s tán még most se jöttem
5125 2, 10| kemény fagy, velem a zúzmara, sarkamban az ordító förgeteg. Mentsd
5126 2, 5 | végében Selyem Jánoska is sárkánnyal vesződik. A sárkány is oly
5127 3, 5 | beleharapott a sárgarépa sarkantyú taréjába. Kirántanám a kardom,
5128 3, 5 | akinek sárgarépából van a sarkantyúja. Pengetném, pengetném a
5129 2, 9 | mindjárt elborult a jókedve. Ha sarkantyúpengést hallott, ijedten bújt el
5130 3, 6 | már fele se tréfa! Hamar a sarkantyús csizmámat, hamar az ünneplő
5131 2, 5 | legelgettek a többi fiúk sárkányai.~Én meg sóhajtottam nagyokat,
5132 2, 5 | gyerek fölébe kerül a maga sárkányával a másikénak, nagyot ránt
5133 2, 5 | porban.~- Visszahoztam a sárkányod - azt mondja -, ott esett
5134 2, 5 | jószágommal azok fölé a kevély sárkányok fölé?~Szerencsére megláttam,
5135 4, 14| olyan magasra felvinni az én sárkányomat. Hát mi jóban fáradsz?~-
5136 3, 6 | mondani. Befoldjuk az egyik sarkával a másikat!~Az ám, csakhogy
5137 4, 8 | a rúdhoz, kettőt hátra a saroglyához. Hát ahogy hajtaná, nem
5138 3, 5 | az ám, ha a kardom nem sáslevél volna. Hozzávágnám a koronám:
5139 3, 19| megértettem. Szedtük-vettük a sátorfánkat, s másnap már kint voltunk
5140 1, 2 | ki meg a mézeskalácsos sátrak körül tátotta a száját.
5141 1, 4 | Jutkának mégiscsak nagyon savanyú volna.~A második szem még
5142 4, 1 | marad belőle se író, se savó! Kis balta nagy foka: mi
5143 1, 8 | baj lesz még ebből a sok sebajból.~S az lett abból csakugyan,
5144 3, 10| hazahozzátok, mint a sólyommadár,~Sebesek legyetek!~ ~
5145 4, 15| mindjárt észrevették a tövén a sebet, mikor fölébredtek a téli
5146 2, 4 | nem madár.~- Ejnye, de sefüle-sefarka beszéd az ilyen, Palkó! -
5147 4, 18| takargat aranyos palástom!~Aki segít rajtam: koronám, kenyerem~
5148 2, 4 | belőled valakinek? Tudsz-e már segíteni apádnak kenyeret keresni?~-
5149 4, 15| boldogan bólogattak: úgy, úgy, segítesz bennünket! De a leveletlen
5150 1, 2 | belőlük. Ehol-e, még a fiam is segített benne. Ő nyögött helyettem,
5151 4, 5 | szíve. Istenkém, hát nem segíthet ő nagyanyón, akit a világon
5152 1, 8 | nézett körül, hogyan is segíthetne ő ezen az isten szegényén,
5153 2, 2 | és nyisd föl akárhol - segíti ki a tanító úr.~Pétör szót
5154 1, 8 | bajának, maga sietett oda a segítséggel:~- Sebaj, atyámfia, megtámasztlak
5155 2, 1 | nagy zenebona, s mindjárt segítségünkre küldték a tűzoltókat.~Így
5156 2, 10| nyújtogatják elibénk:~- Segítsetek már rajtunk, édes gazdánk!
5157 1, 8 | sépen - hunyorgott Fütyű. - Ségyellem, hogy azs egés város kösön
5158 3, 14| szántogatni, betűmagot vetni, seholnincs kertemben rózsát szedegetni.~
5159 3, 9 | szaladtam oda rosszat sejtve.~Ő pedig boldog mosolygással
5160 3, 17| Megérdemli, hogy diribdarab selyemből függönyt is szerkesszen
5161 1, 2 | pávaszemes, tulipántos, selyemmel kivarrott suba volt. Ahhoz
5162 3, 20| aranyhaja. Jaj, hátha még a selyemszalagot is megláthatná a nyakán!~-
5163 2, 8 | tréfálgattam vele. Egyszer azonban semennyiért se lehetett szavát venni.
5164 4, 5 | pusztaságon. Sem ember, sem állat semerre, ameddig a szem elláthatott.
5165 4, 15| sietett a fölébredéssel. Semmiben sem akart olyan lenni, mint
5166 3, 19| volt a kislányom, pedig semmije se fájt. Csak étvágya nem
5167 4, 15| Pedig úgyse megy velem semmire. Én nem akarok a méheknek
5168 2, 1 | Nevenincs királynak a fülébe a senkisehallja nótát.~No, erre egészen
5169 1, 8 | Oka van annak, kérem sépen - hunyorgott Fütyű. - Ségyellem,
5170 4, 13| munkások, megkínálták a havat seprűvel és lapáttal. Aztán rakásra
5171 3, 5 | valókat.~Került, fordult, serdült, perdült, s mire kifordult,
5172 1, 6 | egyszer, mikor az édesapám séta közben azt kérdezte tőlem,
5173 3, 11| elmentünk nézelődni a városban. Sétálgattunk le s fel a Nagy utcán az
5174 3, 9 | óra sétálója is sebesebben sétált örömében. - Ez nem olyan
5175 3, 6 | aki szépet akar látni, siessen, aki olyat akar enni, amilyet
5176 3, 11| szentjánosbogarak volnának.~- Siessünk, apám - noszogatott Panka. -
5177 4, 17| énekelni, mint ez!~- De siet, nagyapó - mondják az emberek,
5178 3, 13| egyet se - mondtam neki. De siettem is megvigasztalni, úgy elszomorodott. ‑
5179 3, 16| karom. Vilmácska akkorákat sikított, hogy a verebek azóta se
5180 4, 2 | lebbencsleves.~- Hát miért sikítottál akkorát, hogy a kaszanyél
5181 4, 14| de meg se bírt mozdulni. Sikoltani akart, de egy hang nem jött
5182 4, 2 | nélkül.~- Hát már hogyne sikoltottam volna, mikor a kendermagos
5183 3, 18| Piri baba pedig azért tud sikoltozni, mert ő kislány, noha olyan
5184 3, 18| Igaza is van neki. Inkább sikoltson az ember fésülés közben
5185 3, 15| Ángyó pedig magyarázóformán simított végig a ruháján.~- Most
5186 3, 4 | nekem ágyat.~Szelíden te simítsd~Puhára a vánkost,~Ágyam
5187 3, 9 | anyu, csak teszi magát - simogattam meg a szöszke haját.~- Hiszen
5188 3, 5 | patyolatkezével az arcom simogatva, a másikkal fodorkötőcskéje
5189 3, 1 | Virágtestvérkéi, vigyázzatok rája!~Simulj puha pázsit lába alá lágyan,~
5190 3, 10| az egész~Szegedi vásárba,~Simuljatok lágyan virágszemű Panka~
5191 2, 1 | cincogott a hegedű, sikoltott a síp, rikoltott a körtemuzsika,
5192 4, 14| egyszer-kétszer belefújt az arany sípjába, hát, uram teremtőm, egyszerre
5193 2, 1 | küszöbön Gyuszi sivíttatja a sípot, a másikon Ili baba zengeti
5194 4, 5 | szegény búbos pacsirták siránkoztak a fagyos göröngyökön. Könyörögve
5195 2, 2 | addig tiltotta kettőjük sírását, míg az ő könnye is ki nem
5196 2, 2 | szólni még nem tudott a sírástól.~Öt nagy csatát nyert meg
5197 4, 11| égnek.~Mikor a nap hunytát~Siratja a harmat,~Terelgetik őket~
5198 4, 18| Fészkit ezer madár jajgatva siratta.~A rengeteg fákból egy szál
5199 1, 7 | konyhára. A dada a küszöbön sírdogált.~- Rossz fiú, ilyenkor kell
5200 1, 8 | Antal úrnak van a legszebb síremléke. A behorpadt sír felett
5201 1, 4 | nekem azonban egyszerre sírhatnékom támadt.~- Hiszen ez csak
5202 1, 3 | két szem cseresznyét.~- Ne sírj, Janikám, látod, most már
5203 2, 11| Gallya rebben,~Halk zörejben~Sírja vissza szép nyarát.~Puszta
5204 4, 18| Csattognak a fejszék, sírnak erdők, berkek,~Recsegnek,
5205 3, 14| tüzet, hogy minden viaszbaba sírni fog örömében.”~Csiribiri
5206 1, 8 | fám, temessetek el velem a síromba egy kosárka körtét. Legalább
5207 1, 8 | koronáján:~- Ugye hogy a síromban is gondjukat viselem a szegényeimnek?~
5208 2, 10| Mentül jobban üvöltözik sírotok fölött a tél, aludjatok
5209 2, 9 | édesanyja ölébe rejteni. Ott sírta ki kis szíve tenger keserűségét:~-
5210 4, 14| Lángolt az ég, rengett a föld, sírtak a felhők, csikorogtak a
5211 4, 15| mint a nap, de recsegett, sistergett fájdalmában.~- Micsoda lárma
5212 1, 5 | szegény jámbort, hanem a sivalkodása még most is hasogatja a
5213 4, 14| hahó, hahó!~Ki robog, ki sivít, mi dörög?~Lábam alatt a
5214 2, 1 | az egyik küszöbön Gyuszi sivíttatja a sípot, a másikon Ili baba
5215 3, 16| azzal szokta volna az udvart söpreni.~Olyan is lett a Vilmácska
5216 3, 14| eredj szónak! Hanem fogd a söprűt, kapd a kefét, állj dologba
5217 4, 5 | csillagszemét a terjedő sötétségbe. Drága a gyertyavilág, nem
5218 3, 6 | násznagy.~- Jaj, apuka - sóhajtja el magát Pannácska -, csakhogy
5219 4, 14| fáradsz?~- Ss, sss, sss, sóhajtok, szélmalmokat hajtok; sss,
5220 3, 13| csak nem lesz ebből arany - sóhajtotta Panka.~- Várj, várj, lelkecském -
5221 4, 4 | vermet ásni. Nagy zajjal, sóhajtozással folyt a nehéz munka. Felverte
5222 4, 5 | gyertyát gyújtani. Köhécselni, sóhajtozni, dideregni sötétben is lehet,
5223 3, 12| apjának.~- Jaj, lelkeim - sóhajtozott anyuka -, de nagyon kopogós
5224 1, 5 | mindig úgy hallom, mintha sok-sok angyalka csilingelne rajta
5225 1, 2 | Alig találtuk meg a nagy sokadalomban, a sok mindenféle mesterember
5226 2, 2 | a bárány: nagyon szeret sokadmagával lenni. Harmadszor, itt úgy
5227 1, 4 | szőlőt, hogy még meg is sokallod a beszédjét.~Elálmosított
5228 3, 12| akkorákat, hogy magam is sokalltam.~- Apám, aranyos jó apám,
5229 1, 2 | bizakodik, hogy ahol ilyen sokan vannak, ott könnyebb adni-venni.~
5230 4, 17| rá. Világéletében mindig sokdolgú ember volt, most is az.
5231 3, 2 | kitépve.~No, ez már több a soknál. Veszem a zsebkendőm, megfonom
5232 2, 2 | minden mozdulatát. Lassan somfordált a gyerek az ajtóig, de a
5233 2, 9 | gyerek lángba borult képpel sompolygott be az apja szobájába. Sose
5234 4, 3 | istenem, mitévő legyek? - sopánkodott a gazdasszony. - Ha magam
5235 4, 15| zizegés futott át a füzek során. Ilyen furcsát még soha
5236 3, 11| napocskát a virágos akácok sorától.~- Nagyanyó - fordult vissza
5237 1, 2 | közt. Ott álltak hosszú sorban a rostások, a kádárok, a
5238 4, 17| akarnak hinni. Pedig én sosem hazudtam életemben.~Arra
5239 2, 2 | se unta meg az iskolát, sőt minden reggel késedelem
5240 3, 5 | kétségbeesetten.~Tejbekása sótalan, a szakácsné szótalan. Mi
5241 3, 15| Berec ángyó népei közül. Egy sovány, kócos, öreg juhászkutya.
5242 4, 14| Hát mi jóban fáradsz?~- Ss, sss, sss, sóhajtok, szélmalmokat
5243 2, 2 | azonban egy idő óta sajátságos stratégiát vett alkalmazásba. Tudniillik
5244 4, 11| Teli hold világa,~Aranyos subába.~ ~
5245 2, 11| szökellő~Őszi szellő~Simogatja sudarát,~Gallya rebben,~Halk zörejben~
5246 4, 1 | pára.~- Vak varjú látta, süket tyúk hallotta! - legyintett
5247 4, 10| nyílvesszőtől, mint valami óriási sündisznó, amelyiknek befelé nőttek
5248 1, 2 | városunk népének is kint sürgött-forgott kicsije-nagyja. A pajtásaim
5249 2, 5 | nagyot rántott a karomon, sürr, elszakadt a zsineg! Lengett,
5250 3, 18| violám?~- Hát hogy le ne süssön a nap, míg fölmászok a tetőre.~
5251 2, 8 | nekividulva dugta zsebébe a süteményt.~- Hazaviszem. Kis húgom
5252 1, 6 | karosszékben. Jó időben a tornácon sütkérezett, szeles, esős napokban a
5253 2, 3 | reggel éppen a kályhánál sütkéreztem, mikor Csipetke nagy lihegve
5254 3, 15| Berec ángyó még most is sütöget? Ebben a nagy módban?~Ángyó
5255 4, 18| Asztalt terigetni, ökröt sütögetni,~Fussatok a hordót csapra
5256 3, 15| ángyó. Kisgyerek koromban ő sütögette nekünk a kakastejes kenyeret,
5257 2, 3 | meleg volt, hogy szinte sütött.~Nem ám, a kis cethal csakugyan
5258 3, 16| azt kérdezi:~- Napocska, sütöttél-e már ilyen kicsi kézre? Szelecske,
5259 2, 2 | kézbe fogni, mert olyan jó sütős, hogy a dermedt, vörös kis
5260 3, 3 | haja, fehér bele.~Senki se sütte cipó belecsusszant a senki
5261 1, 5 | percben hallatszott a félelmes süvöltés:~- Hi-i-i, még ilyen gyereket
5262 1, 5 | Gilice bácsi réges-régen nem süvöltözik már. Idegen kézre került
5263 1, 5 | Nagyon szeretett volna süvöltözni, de hiába: nem bírt sehogy
5264 2, 1 | neki adta a cirokhegedűt.~Süvöltöztem én is, de nem ért az semmit.
5265 4, 5 | fölhasadt a hajnal, piros sugarai virágmezőkre hullottak,
5266 4, 11| cikázik,~Mintha ostor volna,~Sugarakból fonva.~Mire besötétül,~Elalusznak
5267 2, 12| a városban ég, és onnan sugárzik ki a fény a faluba. A városokban
5268 4, 3 | búzavirágok lehajolva a fülébe sugdostak.~Még tán most is ott aludna,
5269 1, 8 | végigcirógatta a törzsét, súgott-búgott neki. S úgy kell lenni,
5270 4, 1 | gyöngyös cselédek addig súgtak-búgtak, míg valahára megint észhez
5271 1, 8 | olyankor mindig vidáman suhan át a szellő a fák koronáján:~-
5272 2, 8 | Palkónak hívták azt a kis suhancot, aki az újságot szokta mihozzánk
5273 3, 12| konyhába, megsiettetem a suhantott leveskét, hogy hamarabb
5274 3, 12| vettem a szőnyegporolót, és suhantottam vele a levegőbe akkorákat,
5275 2, 9 | szögről, és megpróbált vele suhintani. Vézna kezéből csörömpölve
5276 1, 3 | azért mégis lemetszett egy suhogós vesszőt a fűzfabokorról.~-
5277 4, 4 | magát, hogy barlangja felé a sűrűbe osonjon.~- Hová, hová, édes
5278 4, 15| Én még szebbet álmodtam - susogta a másik. - Ágakat szedtek
5279 2, 5 | És fáj a szívem, ahogy suttogja a sírásra görbült puha szájacskája:~-
5280 4, 5 | mint a parázs. Elkezdett suttogni:~- Tudom már, hogy kell
5281 4, 15| nevettek össze, s ahogy suttogtak, csak úgy omlott róluk a
5282 3, 18| addig, míg a levelei el nem suttogták a mondókájukat:~- Jaj, milyen
5283 3, 15| megyek én, Berec ángyó - szabadkoztam -, jobb lesz a konyhán.
5284 1, 6 | bele, mikor bujdosott a szabadságharc után, mint honvédtiszt.~
5285 2, 2 | hideg van odakint.~Ez olyan szabályos időhatározás, mintha az
5286 2, 2 | számára rendeztetett és szabatott tudomány.~Igen, és Pétör
5287 3, 6 | juhászlegény bocskorát ‑ szabódtam a nagy tisztességtől.~-
5288 4, 8 | élesíteni az ekeszarvát, szabóhoz patkolni a csizmát.~Mikor
5289 1, 2 | csizmadiák a csikorgós csizmákat, szabók a sok szép ruhát.~Édesapám
5290 2, 9 | úrigyerek volt. Bársonyból szabták annak még a hétköznapi ruháját
5291 3, 3 | kellene!~- Eszem a csöpp szádat, ne bántsd apukádat - kérleltem
5292 3, 4 | Nagyon elborongott,~Kicsi száddal róla~Leheld el a gondot.~
5293 3, 15| majd fölvetette a drága jó szag. Kilenc nagyocska cipó mosolygott
5294 3, 1 | búzavirágok!~Kakukkfű, az útját jó szagoddal hintsd be,~Bújj a lába elül,
5295 3, 18| is lehet? - tátotta el a szájacskáját Piri baba.~- De lehet ám!
5296 2, 2 | lefelé, tenyerét a csésze szájára tapasztva.~Mire a tanító
5297 3, 17| ráerősíteni, annak orrot, szemet, szájat festeni, szép főkötőcskét
5298 4, 10| egyszerre szeretett volna szájjá változni.~„Inkább a számba,
5299 3, 18| kérdezte sírásra görbült szájjal:~- De ugye, nagyapó, a te
5300 2, 9 | veszett. Szállt szájról szájra, s meg sem állt az édesapjáig.
5301 2, 9 | aztán rajta veszett. Szállt szájról szájra, s meg sem állt az
5302 3, 2 | virágcserepek szomorúan tátogatják a szájukat az ablakban.~- Kimarkolászta
5303 4, 10| mézbe úgy, hogy két udvari szakács mire lekapargatta a tortavágó
5304 3, 9 | ijedtünk meg az ajtóban. Szakácsnénk ott bóbiskolt a konyhaszéken,
5305 3, 5 | kivágja az ajtót a forgószél. Szakácsnésan bekötve a feje a forgószélnek,
5306 4, 10| lélegzete. A verejték meg úgy szakadt róla, hogy száz feneketlen
5307 2, 6 | egy szál toll nem maradt a szakajtóban. Úgy szétröppent az egész,
5308 2, 6 | én kikaptam a kezéből a szakajtócskát.~- Elég ez a mi vasgyúrónknak,
5309 3, 2 | kisasszony. Cipót gyúrt pogácsát szakajtott Szélvész kisasszony.~Az
5310 4, 18| Sűrű könnye pergett fehér szakállába:~„Akármit csinálok, reszketek
5311 4, 18| megvesz az Isten hidege,~Már a szakállam is csak úgy reszket bele!”~
5312 4, 15| csitt! - zúgták haragosan a szakállas öreg füzek. - Jobb lesz,
5313 4, 15| se, hiába van olyan nagy szakálluk. Alig várták, hogy kivallathassák
5314 4, 3 | levelet, de ahogy le akarta szakítani, észrevette, hogy egy csigabigácska
5315 1, 4 | csúfolják a jámbort. Erről szakított le édesapám egy fej szőlőt.~-
5316 2, 6 | kengyelfutó. De vert is ám a szaladásával akkora szelet, hogy a harmadik
5317 3, 6 | vendéghívogató vagy te, Garas! Szaladd be hamar az alvéget, felvéget:
5318 3, 11| villamosok?~Nem ám, mert itt nem szaladgál az utcán villamoskocsi.
5319 3, 8 | meg, még most is szalad. Szaladjatok utána, ha ráértek. Aki megfogja,
5320 4, 4 | farkas, hogy a veremnek szaladjon.~- Nem? Hát akkor hogy essék
5321 4, 14| keltegeti, az fogja a kezét.~- Szaladjunk, öcskös, mert mindjárt elkap
5322 4, 2 | ha a csicseriek haza nem szaladnak a mezőről, s ki nem veszik
5323 2, 6 | lódítva magán, elkezdett szaladni a szakajtóval, mint valami
5324 4, 3 | szaladj úgy, Örzsike, gyere, szaladozzunk a gyepen!~- Ka-kukk, ka-kukk,
5325 2, 3 | nagyon? - kérdeztem kifelé szaladva.~- Hát annak, hogy meleg
5326 3, 20| üvegjében: illik-e a kék szalag a hajába. Ha tejet forralt
5327 3, 18| esztendőmacskák húzogatták ki szálanként, mikor megöregedtem.~Piri
5328 4, 9 | Mikor aztán reggel a kútra szalasztották, lekerült vele Jóska bátyjához
5329 2, 1 | elővenni, a cirokseprűnek két szálát levágni: s már készen is
5330 2, 9 | volt a Pali húgom édesapja, szálfatermetű, zord ábrázatú, kevély katona.
5331 3, 18| akkorára Biri babát egy szálig elhagyta az aranyhaj. Olyan
5332 1, 7 | hogy azt se láttam, merre száll.~Azt hittem, meghasad a
5333 4, 14| Álom, álom, édes álom,~Szállj le rája könnyű szárnyon,~
5334 2, 10| tarka szárnyú folyosópille! Szállna szegény, de csak lebeg.~
5335 1, 6 | pihent meg. Volt nekik hova szállni, virágos bokrokkal megáldott
5336 4, 12| szárnya hordozgatott. Égen szálló felhő voltam, tenyeredbe
5337 4, 12| csinálod azt, csöppecske?~- Szállok szárny nélkül, járok láb
5338 4, 16| hegyében rigófészek volt; akkor szálltak haza. Aranyos dolmányuk
5339 3, 3 | láttak, hallottak röptükben, szálltukban, világot jártukban? Mind
5340 4, 5 | kemencének az az egy-két marék szalma.~Böske sietett válaszolni:~-
5341 4, 2 | hogy a házak teteje csak szalmából van, de azt legalább könnyebb
5342 4, 9 | magát.~Letette maga mellé a szalmazsákra, s álmában is a markában
5343 4, 10| szájjá változni.~„Inkább a számba, édes fiam” - akarta is
5344 3, 15| kenyeret, aminek még most is a számban van az íze.~- Mit mosolyogsz,
5345 3, 3 | úgy, csak rúgd fel azt a szamócás kosarat.~Nagyon megszégyelltem
5346 4, 17| nagyapó -, ez a virág nem a te számodra termett.~Ahogy beértek a
5347 2, 7 | Várjunk csak - mondom. - Előbb számold össze, hány ház van ezen
5348 2, 7 | mogyorót kapsz.~Palkó elkezdett számolni az öt ujján.~- Az első szoba
5349 4, 17| krétával az asztalra ezt a számot: 77.~- Hát igaz-e, hogy
5350 4, 14| verejtéket, mikor nehéz lesz a számtani feladat.~- Hát bátyád is
5351 2, 9 | Ohó, húgom - szólt oda szánakozva az ezredes -, nem főzőkanál
5352 2, 7 | Hát ez a sok csigaház szanaszéjjel? - táncolt örömében Palkó.~
5353 3, 15| az egészet.~- Kettőnknek szánta pedig ezt, ugye, Berec ángyó? -
5354 4, 13| gyertek - csalogatták őket a szántóföldek -, jó ám a vetésnek a jó
5355 3, 14| az íróasztalomhoz. Tollal szántogatni, betűmagot vetni, seholnincs
5356 2, 12| Mindennapi kenyerünk a szántóvető falusi ember tenyerén van.
5357 3, 14| kapd a kefét, állj dologba szaporán. De hamar ám, mert mindjárt
5358 3, 9 | ez az apu! Mosdani lehet szappan nélkül is, de mosni nem
5359 3, 9 | után hiába hívtam Pankát szappanbuborékot fújni. Az szokott a rendes
5360 3, 9 | helye volt másnap reggel a szappannak. Az ember ilyenkor nem tehet
5361 3, 9 | mosolygással terjesztette elénk a szappanos tenyerét.~- Megint nagymosás
5362 1, 2 | a rostások, a kádárok, a szappanosok; takácsok kínálták a hófehér
5363 3, 16| beszél. Hárman fogták, ketten szappanozták Vilmácskát tegnap reggel
5364 3, 16| Pedig az minden reggel annyi szappant elvesztegetett rá, hogy
5365 3, 15| kérdeztem azután.~- Az se szárad rám, lelkem - felelte ángyó,
5366 1, 6 | Levelei úgyis hullóban, ágai száradóban. Ezrivel termette száz esztendőn
5367 4, 17| volt, most is az. Még nem száradt föl a harmat, mikor már
5368 3, 15| fát lelegel ekkorára a szárazság. Zöld mezőnek, dalos madárnak
5369 3, 3 | méhecskék? Haragszik-e még a szarkagábor a káposztapillére? Mit láttak,
5370 4, 12| azt, csöppecske?~- Szállok szárny nélkül, járok láb nélkül.
5371 4, 5 | földre ráborulva lomha szárnyaival. Bent, a tanyaház szűk szobácskájában
5372 4, 14| álom,~Szállj le rája könnyű szárnyon,~Szempilláit fogd le lágyon,~
5373 1, 7 | Margitka fölé, s harmatos szárnyukkal elkezdték legyezni, hűsíteni.
5374 3, 7 | Oda nem adhatom~Senki szép szaváért.”~,Fehér liliomszál,~Nevető
5375 3, 19| Nagyot néztem az orvos szavaira - de aztán megértettem.
5376 4, 6 | akad,~Kattogva neki~Dölyfös szavakat:~„De nagy hatalom ~A vízi
5377 3, 3 | haragos Pannikának kereplő szavától:~- Jaj, apuka, apuka, csak
5378 1, 5 | angyalka csilingelne rajta édes szavú ezüstcsengőcskékkel.~
5379 1, 5 | aranyhúsú csengő barack. A századik, a legbársonyosabb, legérettebb.~
5380 3, 11| Nézz csak föl az égre. Százannyi csillagot látni rajta, mint
5381 1, 7 | tarka szárnyú szenderek százával jöttek, tódultak be az ablakon.
5382 4, 18| sajnálom, véle megfelezem!”~Százegy kengyelfutó százkét felé
5383 4, 15| fűzfa volt.~- Én nem akarok százesztendőskoromban szétporladni - feleselt
5384 4, 18| megfelezem!”~Százegy kengyelfutó százkét felé szaladt,~Tökszárdudát
5385 1, 5 | ha egy darab híja lesz a száznak, akkor elmehetsz oda, ahol
5386 4, 1 | legyintett a király. A könnye még százszor jobban záporozott, hamar
5387 3, 18| Biri baba fején most még szebben hullámzott a hajtenger,
5388 3, 14| seholnincs kertemben rózsát szedegetni.~Szedtem volna én, de fázott
5389 3, 18| Nem baj, kis kopaszom - szedegette össze nagyapó az íróasztal
5390 4, 15| keszegnél. De a gyerek, akinek szederindából font korona volt a fején,
5391 4, 15| éjszakai álmukból a füzek.~A szederindás király pedig álmosan verte
5392 1, 7 | nap múlva már virágot is szedett anyukának.~Én sohase mondtam
5393 4, 18| csöppség a szemét:~„Minek szedetted le a házunk tetejét?~Hó
5394 2, 2 | A Pétereket a körte se szédítette meg. Pedig akkora körte
5395 4, 3 | menj, Örzse, világgá, gyere szedni pimpimpárét!~- Me-ee, me-e-e,
5396 4, 2 | taplósipkáját a csicseriek közé.~- Szedte-vedte népei, hát ilyeneket kívántok
5397 4, 15| susogta a másik. - Ágakat szedtek rólam az emberek, és földíszítették
5398 4, 15| Jöttek a szegény emberek, és szedték a kosárnak való vesszőt.
5399 3, 19| de aztán megértettem. Szedtük-vettük a sátorfánkat, s másnap
5400 3, 10| papucsok, legszebbek az egész~Szegedi vásárba,~Simuljatok lágyan
5401 4, 16| volt, a békáknak is csak a szegényebbjéből való. Folt hátán folt a
5402 1, 8 | ember -, megtalálnak engem a szegényeim a körtefám alatt is.~S úgy
5403 1, 8 | S azt is elszánta már a szegényeinek!~- Sebaj, lelkem! - villant
5404 1, 8 | s másnap már furatta a szegények kútját.~Iskolát, kórházat
5405 3, 9 | padlásról. Annyi volt a korom szegényeken, hogy alig bírtam róluk
5406 2, 10| vagyunk. Nagyon megtépázta már szegényeket az ősz, levél nélkül maradt
5407 1, 8 | Úgy bizony, ezt a fát a szegényeknek meg a gyerekeknek hagyom,
5408 1, 8 | segíthetne ő ezen az isten szegényén, mikor egyebe sincs már
5409 4, 5 | árnyék borult mindenre. A szegényes vacokra, ahol a nagyanyó
5410 1, 8 | a bátyja a város minden szegényét odacsődítette a fája alá.~-
5411 2, 3 | meleg friss vizet öntöttem szegénykére, mert nagyon fázott a hideg
5412 3, 9 | Alig bírtam megvigasztalni szegénykét:~- Nono, csacsikám, hiszen
5413 2, 9 | Annyi bátorsága sose volt szegénynek, hogy az édesapjától kérdezze
5414 1, 8 | ládafiába, mikor a felvégi szegénysoron kutat akart fúratni az iskola
5415 4, 18| lett melege,~Majd megvette szegényt az Isten hidege.~Körmét
5416 1, 7 | Piros bársonycsipkével szegett kék selyemszárnya kiterjesztve,
5417 1, 8 | nekem adod a bodomi rétet - szegezte testvérére hideg nézésű
5418 3, 13| még tán éjszaka is leste a szegfűs kis ablakából. Pille ha
5419 3, 14| keresek, urambátyám. Kétfelé szegtem a kenyeret édesszülémmel.
5420 1, 3 | vette a szót édesapám:~- Nem szégyenled magad, hogy így kisemmizted
5421 4, 10| király elé, s azt vallotta szégyenszemre:~- Felséges királyom, életem-halálom
5422 3, 5 | van házam, van benne kis szék, ott is leülhetnék - hajlongott
5423 3, 11| Ott is a legpuhább párnás székbe ültette, azt is az ablakhoz
5424 4, 8 | holnap hazahozzuk négylovas szekérrel. Nesze ez az árpacipó, élj
5425 3, 1 | dús leveletekkel,~Szelíd széki füvek, csillagfejetekkel!~
5426 4, 13| hulló testvéreiknek. - Még székkel is megkínálnak, talán hintóba
5427 3, 5 | Én pedig elvesztettem a szekrényem kulcsát, se abroszom, se
5428 4, 14| sss, sss, segítek a búzát szelelni; sss, sss, sss, madárnak
5429 3, 15| járást, mert egyenesen a szelelőhöz ment, felágaskodott, s elszaladt
5430 3, 15| meg odatette a mezőre néző szelelőlyukba. Hanem előbb lehámozgatta
5431 3, 15| Aki a kenyeret elviszi a szelelőlyukból - hebegte az öregasszony.
5432 4, 18| Teli van énnálam ésszel a szelence:~Hideg ellen legjobb a meleg
5433 3, 2 | Hát a porcelán királyfi szeleskedett itt? - csaptam össze a kezemet.~-
5434 2, 6 | ám a szaladásával akkora szelet, hogy a harmadik lépésre
5435 1, 5 | bennünket Gilice bácsi:~- Hi-i-i szélhordta népei! Várjatok csak, hadd
5436 3, 20| TÜKRÖS KATA~A szeme szelídkék volt Tükrös Katának, a haja
5437 3, 4 | Puhára a vánkost,~Ágyam szélire is~Te ülj ide már most.~
5438 3, 6 | foszlik, morzsolódik, s mire szélitül a közepéig ér a két kislány,
5439 4, 5 | fejecskéjüket a langyos szellőben, bogár zsongott, pillangó
5440 3, 6 | rengett-ringott minden szellőrezzenésre, s olyan buborékokat vetett,
5441 4, 14| Ss, sss, sss, sóhajtok, szélmalmokat hajtok; sss, sss, a vízen
5442 2, 6 | és fújt akkorákat, hogy szélmalmot hajthatott volna vele.~-
5443 4, 5 | A tanya, a gémeskút, a szélmalom mind messze elmaradt már,
5444 4, 2 | legalább könnyebb elhordani a szélnek.~Amilyen szemrevaló a falu,
5445 4, 15| toporzékolnak már Tél király szélparipái?~„Mi közöm hozzájuk?” -
5446 4, 15| keresztülrobogtak rajta a szélparipák, s lerázták róla az utolsó
5447 2, 10| hársfalevél ez az én levelem. Szélpostás hozta, Tél apó küldte, ezt
5448 3, 6 | nem nagyon nézegettem én a szemébe, volt nekem egyéb látnivalóm
5449 4, 18| jégszive harmatot ereszte.~Szemében buggyan ki szívének harmatja,~
5450 4, 3 | álmot se dörzsölte ki a szeméből, úgy sietett az étellel.
5451 1, 1 | hogy ebéd után a magam személyében ott leszek.~Gáspár hajdú
5452 3, 2 | kisasszony. - Tulajdon két szememmel láttam, ahogy föllökte a
5453 1, 8 | még a kanárimadárnak is szemenkint olvasta ki a kendermagot.
5454 3, 16| kétségbeesve tapasztotta a szemére könnyektől nedves tenyerecskéjét.~-
5455 4, 18| Hó is hullongázik, eső is szemezik,~A mi padlásunkra az most
5456 4, 11| Friss, fürge fuvalmak~Le a szemhatárba,~A kerek karámba.~Lassan
5457 3, 6 | vőlegény, hadd nézzek a szemibe!~Ott állt a jámbor a falhoz
5458 4, 3 | sebesen, egyszer csak a szeminek vágódik egy bolondos pillangó.
5459 4, 17| nagyapó. Haja, bajusza, szemöldöke fehér, mint a hó, hanem
5460 3, 15| megismertem a vastag szemöldökérül.~Már akkor törülgette le
5461 3, 12| Haragosan ráncoltam össze a szemöldököm.~- Mit csinálsz már megint,
5462 4, 14| le rája könnyű szárnyon,~Szempilláit fogd le lágyon,~Álom, álom,
5463 2, 9 | kapta föl a fejét. Ez a szempillanat elég volt az ezredesnek
5464 4, 17| sebesen és füstölve.~Csak egy szempillanatig tartott a pipáragyújtás,
5465 4, 5 | szava elhallatszott, egy szempillantásban elolvadt a hó. Ingott-ringott
5466 4, 2 | elhordani a szélnek.~Amilyen szemrevaló a falu, olyan beleillők
5467 4, 16| Reggel aztán még egyszer szemügyre vettem a fát, és odakiáltottam
5468 4, 7 | Falu tornyát eltapostam,~Szénaboglyát szétrugdostam,~S belüle~
5469 3, 18| övét, s nagyapó is el nem szenderedett az öreg karosszékben.~Akkor
5470 1, 7 | gyászpillék, tarka szárnyú szenderek százával jöttek, tódultak
5471 3, 14| hamuvá égette minden fáját, szenét.~„Sebaj - gondoltam magamban -,
5472 3, 9 | világon?~- Az nincs, de szennyes baba van - magyarázta Panka
5473 3, 11| vetettek. Csak mintha nagy szentjánosbogarak volnának.~- Siessünk, apám -
5474 2, 5 | meghasadt érte a szívem. Szentül hittem, hogy beleesett a
5475 3, 15| kormos az ábrázata, még tán a szénvonó is a régi volt a kezében.
5476 3, 16| lekvárosfazékkal beszélgetett-e, vagy szénvonóval táncolt?~Úgy hallottam,
5477 3, 5 | világhíres szakácsné? - szepegett a csöppség.~A világhíres
5478 4, 5 | hallatszott. Hosszú hallgatás után szepegve szólamlott meg Böske:~-
5479 1, 3 | hordani. Mind eladjuk a szépit - de azért nem kell ám mindjárt
5480 1, 6 | s ahogy a szívére ölelt, szépnek, nagynak, méltóságosnak,
5481 2, 10| a rózsafák! Azok teszik széppé a mi életünket. Rózsák lágy
5482 3, 11| fűnek.~Pedig van ennél a sok szépségnél még szebb is: a mi utcánk.
5483 3, 2 | szófogadatlan királyfit szerecsennek, s tegyük meg ajtónállónak.
5484 2, 2 | föl, aki talán kelleténél szerelmesebb ugyan az időhatározókba
5485 3, 20| hordóba, hogy belepottyant.~Jó szerencse, hogy a Pajtás kutya odaugrott,
5486 4, 4 | jó ember nagyon örült a szerencsés véletlennek, amely őt Mackó
5487 1, 2 | árulja. Gyerünk ki mi is, szerencsét próbálni.~Ki is mentünk,
5488 4, 16| tudja. Jaj, dehogy tenném szerencsétlenné ezt a boldog muzsikás családot!
5489 4, 9 | magához vette a jó Isten.~- Szeressétek egymást, gyerekeim! Nincs
5490 1, 4 | azt is kitudom tőle, hogy szereted-e a húgodat.~Megindultam a
5491 3, 3 | után.~Én meg éppen azért szeretek a tornácon nézelődni, mert
5492 4, 9 | egymást, gyerekeim! Nincs a szeretetnél nagyobb kincs a világon.~
5493 2, 10| meg ne pattanjon, gondos szeretettel, hogy nektek ne fájjon!~
5494 2, 9 | az édesanyja. - Csak azt szeretné, ha egy kicsit katonásabb
5495 3, 3 | nagyon barátságos: azért szeretnek a fecskék is itt hűsölni
5496 2, 9 | orcájú édesanyjával az apa szerető szívét is odatemették volna
5497 4, 9 | akit valamennyien legjobban szerettek, beszegődött kanásznak.~
5498 2, 10| tudunk adni azoknak, akiket szeretünk. Még Pannika is elpityeredik,
5499 1, 1 | kisebb ember, ha tudományt szerezne a gazdasága mellé.~Ahogy
5500 2, 1 | aki ne igyekezne örömet szerezni a bácsikájának. A nádsípot
5501 2, 1 | a gömbölyű képét -, hol szerezted ezt a tündérhegedűt?~- Elcseréltem
5502 3, 17| diribdarab selyemből függönyt is szerkesszen az ember a kocsijára.~Nem
5503 2, 2 | kilencéves gyermekek örömére szerkesztve, így kezdődik:~„Alig pergett
5504 2, 12| egyszerre felhagynának a szerszámkészítéssel, és a város boltjai felhagynának
5505 4, 17| szokta kihordani a szőlőbe a szerszámokat, a csöbröket, az eleséget,
5506 1, 7 | ér ez, öcsém, míg meg nem szerzed hozzá a pillangókirályt
5507 1, 5 | cserebogárnál is gonoszabb szerzet! Mert a cserebogár csak
5508 1, 5 | motoszkál itt. Gilice bácsi széthajtotta a leveleket, s hirtelen
5509 2, 8 | most sietek, mert sok még a széthordani való újságom.~Másnap reggel
|