77-beleh | belei-delut | der-ezriv | ezust-gondo | gonos-ideki | idoha-kifli | kifog-legto | legyc-mehec | mehek-orome | oromi-reszk | retek-szeth | szetl-tundo | turel-zuzmo
Rész, Fejezet
5510 4, 2 | csudatojást, a tojás egyszerre szétloccsant a márványtéglán, öregbíró
5511 4, 13| Alig várták a reggelt, hogy szétnézzenek a városban.~De mire kireggeledett,
5512 4, 1 | az adó!~A kis kukta akkor szétnyitotta a markát, s belehullajtotta
5513 4, 5 | töpörödni; feje, dereka, keze szétolvadt. Ami a Böske karjai közt
5514 2, 10| ahogy hozzáérünk, egyszerre szétomlik. Illata még egyszer betölti
5515 4, 15| akarok százesztendőskoromban szétporladni - feleselt a fiatal fűzfa -,
5516 2, 6 | maradt a szakajtóban. Úgy szétröppent az egész, hogy megtollasodott
5517 4, 7 | eltapostam,~Szénaboglyát szétrugdostam,~S belüle~Kilátszott egy
5518 3, 18| nagy ollóhoz, amely úgy széttátotta a két állkapcsát, mint valami
5519 4, 1 | az egyszeri király, s úgy szétütött a sok udvari léhűtő közt,
5520 4, 14| sss, sss, a harangszót szétvinni messzire; sss, sss, sss,
5521 1, 1 | Azért, mert engem akkor szidnak meg otthon, ha nem tanulok,
5522 4, 18| Nekibúsult erre a didergő király,~Szigorú paranccsal a kapuba kiáll:~„
5523 3, 14| fejecskéjét, és bámult bele nagyon szigorúan a mosdótálba.~- Mit nézel
5524 4, 5 | apró lábával a hóba, mely szikrázó volt és szúrós, mintha csupa
5525 2, 2 | Mindenáron ki akarja belőle szikráztatni a talentumot. Melyik a legelmeélesítőbb
5526 1, 5 | volt azokon a termés. A szilva akkora, mint minálunk az
5527 4, 17| piros almát, a nagy szemű szilvát, a korán érő szagos szőlőt.~
5528 4, 9 | almát a ládafiába. Csak Szilveszter délutánján vette elő, amikor
5529 3, 17| főkötőcskét illeszteni rá színes papírból, s olyan baba nevet
5530 4, 17| mondják az emberek, akik szintén kifelé igyekeznek -, mindenkit
5531 2, 10| betölti az egész kertet, szirmait táncra kapja a forgószél,
5532 4, 3 | kalászok, a pipacsok bársony szirmukkal legyezgették, s a búzavirágok
5533 2, 8 | majd elvitték a háztetőt, szitált a hó, s még az ablakon kinézni
5534 3, 16| a friss vizet a kezére a szivárványos kútból, azóta se bírom a
5535 2, 3 | úgy rángatja, mintha én szivattyús kút volnék.~- Mit akarsz,
5536 1, 8 | vághatta ki vele az emberek szívéből.~Az eltemetett körték kikeltek,
5537 2, 8 | Olyan boldogan szorongatta szívéhez, hogy öröm volt nézni.~-
5538 1, 6 | szeretnék lenni, ki is mondtam a szívemen valót:~- Nagyapó szeretnék
5539 1, 7 | Nagy-nagy fájdalom fogta el a szívemet, sírva borultam le egy vén
5540 4, 18| ereszte.~Szemében buggyan ki szívének harmatja,~Szöghaját a lánynak
5541 1, 6 | állt nagyapó is, s ahogy a szívére ölelt, szépnek, nagynak,
5542 1, 6 | furcsa bemetszéseket.~- Ezt a szívet én vágtam bele nagy deák
5543 2, 9 | édesanyjával az apa szerető szívét is odatemették volna a vadszőlős
5544 2, 9 | néma kriptától, a maga kis szívétől:~- Miért nem szeret engem
5545 1, 8 | pénzét elsebajozta a jó szívével.~Föld, erdő, szőlő, minden
5546 3, 11| tereferélni, friss levegőt szívni. Innen is, onnan is barátságosan
5547 1, 7 | is letöri. De mikor olyan szívrehatóan könyörög.~- Hát nem szereted
5548 1, 6 | tudok dolgozni - borultam szívszakadva az asztalra.~- Nagyapó pedig
5549 2, 9 | udvaron. Olyankor nézte szívszorongva és mégis büszkén, hogy az
5550 2, 8 | mikor megint megesett a szívünk a Palkó gyereken. Mérges
5551 2, 9 | pamlagon. A gyerek dobogó szívvel emelt le egy kardot a szögről,
5552 3, 12| tűrömfűvel. Kinyitottam sarokra a szobaajtót, kezembe vettem a szőnyegporolót,
5553 3, 2 | kisurran Szélvész kisasszony a szobából, ki a konyhából, de még
5554 4, 5 | szárnyaival. Bent, a tanyaház szűk szobácskájában még hamarabb beesteledett,
5555 3, 14| aprófát!~Elkocogott az én szobalányom sebesen, de lassan se akart
5556 3, 2 | KISASSZONY~Tegnap alig lépem át a szobám küszöbét, a kitömött sárgarigó,
5557 3, 2 | királyfi azóta őrzi is a szobámat. Nem mer abba a világon
5558 3, 6 | amilyen tegnap délután az én szobámba beállított. Elöl Pannácska,
5559 2, 7 | tisztaszoba három...~- Ohó, én nem szobát mondtam, hanem házat!~-
5560 4, 18| buggyan ki szívének harmatja,~Szöghaját a lánynak végigsimogatja:~„
5561 2, 9 | szívvel emelt le egy kardot a szögről, és megpróbált vele suhintani.
5562 3, 12| hunyhattam be, olyan lármával szökdécselt Panka le s fel a szobában.
5563 2, 11| Nyújtogatja ágkezit.~Ha szökellő~Őszi szellő~Simogatja sudarát,~
5564 2, 2 | az emeletről az udvarra szökik le tejivás örvivel, elárulja
5565 3, 18| a nagy ollót, hogy el ne szökjön valahová, s Piri baba gyámoltalan
5566 2, 3 | hogy Csipetke le akart szökni a Tiszára a halászokhoz.
5567 4, 4 | a hat szép kecskének! - szörnyülködött az asszony.~- Hagyd el,
5568 2, 12| fehérneműnkhöz való vásznat szövik, a falu termeli. De bizony
5569 3, 2 | kezét.~- Megállj csak, kis szófogadóm. Hagyjuk meg ezt a szófogadatlan
5570 2, 2 | olyan díszítőjelzőhöz, ami szokatlan a világtörténelemben, noha
5571 3, 20| odaugrott, és megkapta a szoknyácskáját. Így csak a fejét mártotta
5572 3, 15| szegény nép, s mind ide van szokva. Ezeknek sütögetek én mostanában,
5573 4, 2 | öregbíró éppen meg akart szólalni, mikor a harangozó sógor
5574 4, 8 | kerék. De azért meg nem szólalt volna a világért sem. Csak
5575 3, 15| búcsújárás volt, ángyó - szólaltam meg, mikor magunk maradtunk.~-
5576 4, 5 | hallgatás után szepegve szólamlott meg Böske:~- Nagyanyókám,
5577 2, 9 | iskolába ment, cifra gúnyás szolga vitte utána a könyveket.
5578 4, 2 | csicseri bírót maga helyett szolgabírónak!~Másnap a hajnali harmat
5579 4, 2 | ne hozzon a falujára.~A szolgabírót elfutotta a pulykaméreg,
5580 4, 2 | ilyeneket kívántok ti a szolgabírótoknak?~Úgy elszaladtak a csicseri
5581 2, 6 | pajtás, előbb meg kell ám azt szolgálni - fogtam karon a nagy erőművészt,
5582 3, 17| is több. Volt azok közt szolgálóbaba is, kisasszonybaba is, de
5583 4, 5 | halálos álmomból. De meg is szolgálom, fuss csak vélem versenyt:
5584 3, 2 | Úgy ám, öreg, ha nem szolgálsz szépen, akkor megúsztatlak
5585 4, 1 | betevő falat kenyerem. Ezer szolgámon arany a ruha, csupán énrajtam
5586 3, 14| A nevemen szoktak engem szólítani. Próbáld meg csak, tudnál-e
5587 2, 2 | tudatlan ember Péternek szólítja, arra nem ért. Tudom magamról,
5588 2, 3 | az ajtajukban.~- Bácsim - szólított meg keseregve -, még most
5589 4, 5 | göröngyökön. Könyörögve szólította meg őket:~- Kedves búbos
5590 4, 4 | az asszony, hogy meg ne szólítsa az urát.~- Bízd csak rám,
5591 4, 2 | esett Csicseren. Most már szóljanak kelmetek, mitévők legyünk
5592 3, 17| azért vettem meg, hogy ne szóljon többet. Elkezdte fújni már
5593 4, 2 | rajta, hogy még most is szólna a csicseri harang, ha a
5594 1, 4 | testvérjét. No, Ferkó, szóló szőlő-e a petrezselyemszőlő?~Bekotródtam
5595 1, 5 | magában sem. Azt mondta a szőlőcsősznek, Kisborus Sós Imrének:~-
5596 1, 4 | kiejtettem a kezemből a szőlőcsutkát. Édesapám fölkapta, és tenyerére
5597 1, 4 | tudom, mindig éltem-haltam a szőlőért. Ma is azt tartom, hogy
5598 1, 4 | támadt, csak a nagy levelű szőlőgallyak bókolgattak körülöttünk,
5599 1, 5 | valahány fecskéje volt a szőlőhegynek, az mind elvándorolt a másik
5600 1, 5 | jártam először a Gilice bácsi szőlőjében, s akkor is azt gondoltam,
5601 1, 4 | megláttak bennünket. A magunk szőlőjéből tessékeltek ki bennünket
5602 1, 4 | terem a szóló szőlő!~Ahogy a szőlők közül kiértem az országútra,
5603 1, 4 | Feleletképpen közéjük hajított egy szőlőkarót, erre egyszerre elfüstölt
5604 4, 18| minden ékességét,~A szóló szőlőnek arany venyigéjét,~A mosolygó
5605 1, 4 | beszédjét.~Elálmosított a szőlősuhogás, a méhecskedongás, a tücsökcirpegés,
5606 1, 5 | hívtuk gyermekkoromban a szőlőszomszédunkat Gilice bácsinak. Annyi erővel
5607 1, 4 | végiben nyomorgott egy árva szőlőtőke. Apró fodor a levele, ritka
5608 4, 17| tolja a talicskát kifelé a szőlőúton. Hej, nem lehetne azt elmondani,
5609 3, 13| mondani:~- Megérkeztem, mit szólsz hozzám?~- Azt mondom én
5610 3, 17| királykisasszony babám nem volt - ezt szólta. - Azt adj nekem, bácsim,
5611 3, 9 | Pankának. Szólni ugyan nem szóltak semmit, mert nekik nem természetük
5612 4, 8 | mézes teringette, mért nem szóltál előbb!~- Meg a kerék is
5613 3, 15| maradtunk.~- Így van ez minden szombaton este, lelkem - felelte Berec
5614 1, 4 | gyepszélre. Fáradt is voltam, szomjas is voltam: lecsíptem egy
5615 1, 8 | lombjait; mikor a gyümölcsével szomját oltja a vándor, vagy a futkározó
5616 2, 7 | Ház nincs több, csak egy - szomorodott el Palkó.~- Az se igaz ám!
5617 3, 11| múlva te is ismered még a szomszédék macskáját is.~Mire hazaértünk,
5618 4, 4 | véletlennek, amely őt Mackó szomszédnak útjába ejtette, és mint
5619 2, 2 | ha vóna!~- No, kérd el a szomszédodét, és nyisd föl akárhol -
5620 2, 7 | MINDENFÉLE HÁZAKRÓL~Intek a kis szomszédomnak, a Palkó gyereknek, aki
5621 4, 4 | Ugyan mifélét?~- Hát Mackó szomszédot!~- Mackót? Megbolondultál?
5622 1, 8 | Tót Gáspár mohón kapott a szón. Amúgy is régen szúrta a
5623 3, 18| Biri baba meg ott hevert a szőnyegen kócosan, fésületlen. De
5624 3, 9 | Pankával telecsepegtetjük a szőnyeget, és aztán anyuval összeveszünk
5625 3, 12| szobaajtót, kezembe vettem a szőnyegporolót, és suhantottam vele a levegőbe
5626 2, 2 | hogy roppant elszántsággal szopogatja ki a csészikéből az utolsó
5627 4, 16| Nem mondom, hogy szorul szóra ezt mondta az öreg fa, de
5628 3, 9 | szokott a rendes ebéd utáni szórakozásom lenni, hogy Pankával telecsepegtetjük
5629 2, 1 | égnek áll a szép fehér szőre. Hej, egér meg a farka,
5630 3, 8 | fáj, lelkem, hol fáj? - szorongattam a Panka kis kacsóját. -
5631 3, 5 | másikkal fodorkötőcskéje sarkát szorongatva.~- Nini, Vilmácska, te vagy
5632 1, 5 | Megálljatok csak, hadd kötöm szorosabbra a nyakravalótokat!~De hiszen
5633 3, 13| abba megyünk lakni. El is szórtuk a repcemagot első tavasznevetésen.
5634 4, 16| pártfogóimat.~Nem mondom, hogy szorul szóra ezt mondta az öreg
5635 3, 5 | Tejbekása sótalan, a szakácsné szótalan. Mi lesz ebből, uram teremtőm?
5636 3, 3 | nézz rám - békítem kérő szóval Pannikát -, hiszen nem tudtam
5637 4, 9 | esztendeje, hogy szegény Adorján szűcsöt magához vette a jó Isten.~-
5638 1, 2 | kinek?~- Mindenkinek, akinek szüksége van rá. Akad ennek mindnyájának
5639 1, 1 | adhatunk lovat, mert nekünk is szükségünk van rá. Beviszlek a városba,
5640 2, 12| fény a faluba. A városokban születnek az új találmányok, amelyek
5641 3, 11| volt az a kisváros, ahol én születtem. Egyszer aztán vasútra ültettem,
5642 4, 15| szegény jámbor! Ismerjük a szülődet. Becsületes öreg fűzfa volt.~-
5643 1, 4 | hozzá szőlőt, ha le nem szüretelték már az érettjét a seregélyek.~-
5644 4, 16| való. Folt hátán folt a szürke gúnyája, ijedt a szeme pislogása.~-
5645 4, 5 | magaslott előtte a hajnali szürkületben, csupa hóból, csupa jégből,
5646 3, 20| Pajtás kutyát, aki a küszöbön szundikált ‑, hadd látom meg magamat
5647 3, 12| kályha mögé, s megpróbáltam szundítani egyet a sarokban. De a szemem
5648 3, 11| Panka aranyhaját.~Ebéd után szunnyajtott Panka egy kicsit a kertben,
5649 4, 3 | a dűlőúton, hogy meg ne szúrja a királydinnye.~- Sose féltsen
5650 3, 8 | szegényke, hogy villával kellett szurkálni.~- Elitta a levét - mentegetődzött
5651 3, 8 | a kést, kapom a villát, szúrom a gombócba - hát uramfia,
5652 1, 8 | kapott a szón. Amúgy is régen szúrta a szemét, hogy a bátyja
5653 4, 9 | mosolygó alma, dehogy. Polcon, szuszékban, ládafiában összefonnyadt,
5654 2, 2 | végzetterhes világháború.”~Pétörnek tagadhatatlanul okozott némi gyötrelmet
5655 3, 3 | CSUPA BOLT...~Szép nagy, tágas tornác ez a mienk, ha a
5656 3, 16| azóta se mernek a házuk tájára menni. De nem ért az semmit.
5657 2, 1 | hordtam az irhát sebesen még a tájáról is a szépen szóló hegedűnek.~
5658 3, 10| Kerüljetek vele minden olyan tájat,~Hol könnyek teremnek.~Mikor
5659 1, 6 | eregette a füstmacskákat a nagy tajték-pipából, és nézegetett mindenféle
5660 2, 9 | Bőszült nyerítéssel szórta a tajtékot, sörénye lobogott, mint
5661 4, 16| nyilván rossz idő jár a takácsiparra. A mester mezei munkára
5662 4, 16| vezetett ki. Ott volt a takácsműhely, ahol a fa dereka háromfelé
5663 1, 2 | kádárok, a szappanosok; takácsok kínálták a hófehér vásznat,
5664 4, 16| Nem teszem földönfutóvá a takácsokat. Én úgyis csak a koronára
5665 2, 10| meg előlünk, amit féltesz, takard el, ami drága.~Nagyon emberséges
5666 4, 18| reszketek és fázom,~Hiába takargat aranyos palástom!~Aki segít
5667 3, 15| kenyeret. Fehér kendőbe takargatta, és föltette a polcra, a
5668 4, 5 | nagyanyó didergett szellős takaródzója alatt, az öreg búbos kemencére,
5669 4, 5 | ledobta magáról vékony kis takaróját, úgy érezte, mintha már
5670 3, 13| fogadkozott Panka.~A szél elől takarta is, de nem a gyémántbogarak
5671 4, 17| van rajta, az is le van takarva vékony fehér lepedővel.~-
5672 3, 8 | többet megenni!~Éppen a tál fenekét kapargattuk, mikor
5673 4, 8 | vissza a kerékért. Meg is találja, illegeti a ló hátára, de
5674 4, 2 | Nem is állnak, míg nem találják a párját a kendermagos tyúk
5675 4, 14| a zsebembe, hogy meg ne találjon.~Alig értek be a tornácra,
5676 4, 8 | meg nem állt.~Amelyiktek találkozik vele, fogadja föl cselédnek.~
5677 2, 9 | S a katonacsapatok, ha találkoztak vele, úgy tisztelegtek neki,
5678 2, 12| városokban születnek az új találmányok, amelyek megkönnyítik és
5679 1, 8 | egy kikötésem. Ha előbb találnék meghalni, mint a fám, temessetek
5680 1, 7 | óta már meg kellett volna találnom. Nagy-nagy fájdalom fogta
5681 2, 2 | egészen olyan, mintha én találtam volna ki. Azt én nem bánom,
5682 1, 2 | kellett megkeresni. Alig találtuk meg a nagy sokadalomban,
5683 3, 13| repcemag nem sok, annyit se találtunk a tokocskákban. Mind kirágta
5684 2, 2 | akarja belőle szikráztatni a talentumot. Melyik a legelmeélesítőbb
5685 4, 17| ránt a szegény ember, s talicskával kocsikázik, akinek lóra
5686 1, 6 | másképp járni, csak botra támaszkodva. Nem is igen járkált különben,
5687 3, 14| nyugodtan a kisszéken, térdeire támasztotta a kacsóját, ebbe a fejecskéjét,
5688 4, 2 | A csicseriek a kezükre támasztották az állukat, s még jobban
5689 1, 5 | külön-külön fel kellett támogatni.~- Ide nézz, öccse! - csapott
5690 4, 2 | jobbat tud, tartsa meg a tanácsát magának.~- Éljen a csicseri
5691 4, 9 | gyermekeire egyebet ennél a jó tanácsnál. A szegény fiúk apjuk halála
5692 2, 3 | Nevet, bácsim, de még táncol is örömében.~- Hát minek
5693 3, 6 | biztatott Pannácska.~- Táncolhatsz a menyasszonnyal - ígérte
5694 4, 7 | furcsát álmodtam!~Lábam nélkül táncoltam,~Falu tornyát eltapostam,~
5695 4, 14| Szelecske?~- Borbélytányért táncoltatni, kalapot lekapogatni, homokhegyet
5696 4, 14| Megérkezett Szellőcske bátyja, ő táncoltatta a leveleket, ő terelgette
5697 2, 3 | Sanyika éppen a cicánkat tanította miákolni az ajtónkban, ahogy
5698 4, 16| ugráltak. A kicsinyeiket tanították fuvolázni.~Gonosz ember,
5699 1, 1 | akkor haragszanak, mikor tanul.~Nem volt pedig ennek a
5700 4, 10| megtette udvari bölcsnek, hogy tanuljon tőle bölcsességet az egész
5701 1, 1 | szidnak meg otthon, ha nem tanulok, Forintos Gyurkára pedig
5702 4, 17| kell ezt olvasni. Ő úgy tanulta az iskolában.~- De már látom,
5703 4, 2 | Meg is értették, meg is tanulták. Kisbíró koma egész úton
5704 2, 10| gondot. Rózsák árnyékában tanulunk nótát a fülemülétől. Rózsánál
5705 3, 5 | Nincs neki párja hat üres tanyában - dörmögött bele a beszédbe
5706 4, 5 | hófúvások úgy betemették az apró tanyaházakat, hogy csak a kéményük látszott
5707 2, 12| amelyeken a falusi és a tanyai emberek bejönnek a városba.~
5708 3, 15| dolgát. Kiment lakni a maga tanyájára, most ott uraskodik.~De
5709 4, 16| se. Aki annyi teremtésnek tanyát ad, azt én el nem pusztíthatom.
5710 3, 18| harmadszor is teleszedte a tányérkáját mazsolás palacsintával.
5711 3, 8 | mire kiértem, már a második tányérnak csorbította le a szélét.~-
5712 3, 5 | csörgött a kés-villa az üres tányérokban.~- Hosszú az asztal, keskeny
5713 3, 5 | szaladj haza abroszért! Sárika tányért hozz! Klárika kést, villát,
5714 4, 1 | főudvarmesternek. Ide is ragadt, oda is tapadt belőle, végre semmi se maradt.~-
5715 3, 16| törülgette-e, vagy kutyaólat tapasztott vele, a lekvárosfazékkal
5716 3, 16| Csibuskám kétségbeesve tapasztotta a szemére könnyektől nedves
5717 2, 2 | tenyerét a csésze szájára tapasztva.~Mire a tanító úr utolérte,
5718 3, 14| azt - kaptam le előtte a taplósapkámat. - De hát a décbundához
5719 4, 2 | pulykaméreg, s dühösen vágta a taplósipkáját a csicseriek közé.~- Szedte-vedte
5720 4, 5 | virágos ösvény, amit a hóban taposott, hosszan kígyózott már mögötte,
5721 1, 4 | ölében Jutka húgom, vígan tapsikolva elém két kis tenyerével.~-
5722 4, 15| font korona volt a fején, tapsolt és nevetett.~- Tudod mit,
5723 3, 16| is úgy fölmeresztette a taraját, hogy tán azóta se bírta
5724 3, 5 | beleharapott a sárgarépa sarkantyú taréjába. Kirántanám a kardom, hogy
5725 4, 3 | elhalad rajtam az idő, pedig tarhonyát kellene gyúrni délután.~-
5726 1, 4 | Édesapám kivette a csíkos tarisznyából a kakastejes kenyeret, lekanyarított
5727 3, 18| fél fején éppen az arany tarlója maradt neki.~- No, ez éppen
5728 3, 15| felhője kavarog a szúrós tarlók felett.~Annál jobban megörültünk,
5729 1, 7 | igyekezett kiszabadulni. Társai szomorú bugással repültek
5730 4, 2 | a csicseri bíró oktatta társait:~- Ahogy a szolgabíró úr
5731 1, 5 | itt akarnak országgyűlést tartani a vércsék.~- Jaj neked,
5732 3, 8 | labdája?~- Jaj, apukám, minek tartasz olyan rossz szemet, hiszen
5733 3, 2 | a két kezét a szája elé tartja.~- Csupa sár a szám. Szélvész
5734 3, 3 | pléhhuszárhoz, bizonyosan itt tartjuk a lakodalmát. Amúgy is szellős,
5735 1, 5 | nagy báránybőr sapkájában tartogathatta, azért nem merte levenni
5736 4, 4 | elárulni, meglepetésnek tartogatta számára.~Másnap szólt az
5737 3, 8 | az ebéd, az lesz a jó. Tarts velünk te is, ha szereted
5738 4, 2 | szolgabíró úrnak. Aki jobbat tud, tartsa meg a tanácsát magának.~-
5739 2, 7 | állat lakik, az a háza! Tartsd a markodat!~Palkó azonban
5740 4, 2 | toronyórát, hogy mentől tovább tartson a nap.~Ezekből is látni
5741 1, 8 | bátyját meglátta, mérgesen taszította be a fiókot.~- Magam is
5742 2, 2 | kisiskolás korát. Éppen olyan tatárképű, éppen olyan fésűt nem álló
5743 3, 2 | virágcserepek szomorúan tátogatják a szájukat az ablakban.~-
5744 1, 5 | fejét, és elkezdte a száját tátogatni. Nagyon szeretett volna
5745 1, 5 | mint az öklöm, mindjárt úgy tátogatta rá a száját, mint a harcsa.
5746 4, 13| erdők, mezők hava pedig tavaszig megmaradt ragyogó fehéren.~
5747 3, 13| szórtuk a repcemagot első tavasznevetésen. Esőcskét is, napocskát
5748 4, 2 | mikor se, ha nem tegnap, tegnapelőtt, egyszer a csicseri bíróné
5749 3, 2 | tegyek vele?~- Tudod mit? Tégy a tenyerébe egy szem cukros
5750 3, 2 | Nagyon fájna neki.~- Hát mit tegyek vele?~- Tudod mit? Tégy
5751 4, 14| bennünket a Szélkirály. Hadd tegyelek a zsebembe, hogy meg ne
5752 3, 2 | királyfit szerecsennek, s tegyük meg ajtónállónak. Hadd ijedjen
5753 2, 2 | hogy a nyelvtan. Pétörnek tehát a nyelvek mezején kell valami
5754 3, 12| megfogja, neveljen belőle tehenet.~
5755 1, 8 | Visszaadod a Kovácsné tehénkéjét, s tied a körtefa.~- Nem
5756 1, 8 | vagyok, lelkem. Elvitte a tehénkémet zálogba Gáspár tekintetes
5757 3, 19| friss tejért.~No, a Bimbó tehénnek még a baba sem kellett,
5758 3, 9 | szappannak. Az ember ilyenkor nem tehet mást, mint hogy megmosdatja
5759 3, 20| Azt ugyan a fejére nem teheti többet senki kislánya.~No,
5760 3, 3 | sarokba. De ott még le se tehettem a széket, mikor már úgy
5761 3, 5 | kiabáltak kétségbeesetten.~Tejbekása sótalan, a szakácsné szótalan.
5762 2, 2 | titokban leeresztgeti a tejecskét az udvaron a csatornába.
5763 3, 19| babámat egy pohár friss tejért.~No, a Bimbó tehénnek még
5764 2, 4 | látom, hogy azóta mindig tejes a Cirmos bajusza.~
5765 2, 2 | emeletről az udvarra szökik le tejivás örvivel, elárulja a hideg
5766 1, 7 | pillangókirály.~Hirtelen fölvillant a tekintete.~- Mutasd meg, bácsikám!
5767 1, 8 | csűribe.~S végigsimogatta tekintetével az öreg fát, mintha csak
5768 2, 5 | Soha meg nem bántott egy tekintettel se. Mást se, nemhogy engem.
5769 4, 16| csikorgó ágon.~- Nézd, nézd - tekintettem körül a fán -, ezen az egyetlen
5770 3, 9 | életét is megunja az ember a teknő mellett.~Meg ám, még a mosdó
5771 3, 9 | szemét felejtette ott a teknőben.~- No, lelkem - kérdem este
5772 2, 8 | Jól benne jártunk már a télben, mikor megint megesett a
5773 3, 9 | szórakozásom lenni, hogy Pankával telecsepegtetjük a szőnyeget, és aztán anyuval
5774 2, 12| városból indul ki a vasút, a telefon, a városi mérnökök gondoskodnak
5775 4, 1 | szomszéd ajtaját is mind telekrétázta vele.~- Hej, kécskei kecske,
5776 3, 13| kakaslábatlan kis házunkban telelünk ki.~
5777 2, 9 | aki arról volt híres, hogy télen-nyáron vászonzubbonyban járt az
5778 2, 2 | minden oka megvan rá, hogy telente így kedvelje a tudományok
5779 3, 18| délben, s harmadszor is teleszedte a tányérkáját mazsolás palacsintával.
5780 4, 5 | isten: mutasd meg az utat a télhez, hogy meggyógyuljon az én
5781 2, 10| nem tud melengetni. Cudar télidőnek haragja közelget: rejtsetek
5782 4, 17| kocsikázik, akinek lóra nem telik.~Ehol most is csikorog már
5783 1, 6 | megáldott gyümölcsfákkal telis-tele volt az udvarunk.~Hát hiszen
5784 2, 7 | tartotta elém.~- Tessék ezt telitölteni mogyoróval!~- Már miért
5785 4, 5 | messze elmaradt már, de a téllel még nem találkozott. Kérdezni
5786 3, 14| mákvirágon. - Elláttam magamat télre-, nyárravalóval, mit tudom
5787 2, 9 | a nagy, üres kastélyban.~Teltek a hetek, múltak a hónapok,
5788 1, 8 | találnék meghalni, mint a fám, temessetek el velem a síromba egy kosárka
5789 2, 10| TEMETJÜK A RÓZSAFÁKAT...~Tegnap reggel
5790 1, 8 | kikeltek, megeredtek, s a temetőben ma is Antal úrnak van a
5791 2, 10| ott, apukám?~- Rózsafákat temetünk, Pannikám.~Szelíd bókolással
5792 4, 12| folyóba, folyó elvitt a tengerbe. Tengerből a nap fölkapott,
5793 3, 2 | apuka íróasztalán a fekete tengerben.~Mire az ölemben visszacipeltem
5794 4, 14| sss, sss, sss, madárnak tengeren átkelni; sss, sss, sss,
5795 1, 3 | életemben, pedig én már tengeri herkentyűt is ettem. Meg
5796 3, 9 | játék. Anyukád is jobban tenné, ha nem játszana olyant.~
5797 2, 10| Apukám, én sírok.~- Már miért tennéd azt, édes madaram?~- Hát
5798 4, 16| bántani tudja. Jaj, dehogy tenném szerencsétlenné ezt a boldog
5799 2, 8 | Nem tudom, hogy hányan tennétek meg ilyent a testvéretekért!~
5800 3, 9 | magyarázta Panka a habos tenyerecskéivel. - Most a babákat mosom
5801 3, 16| szemére könnyektől nedves tenyerecskéjét.~- Ma délután nem kell iskolába
5802 3, 14| vége már - tartom eléje a tenyerem. - Megfogadlak én szobalánynak,
5803 4, 12| felelt a csöppecske. Nézem a tenyeremet: hát már nincs ott. Fölszippantotta
5804 1, 4 | tapsikolva elém két kis tenyerével.~- Ehol hozza neked Ferkó
5805 3, 13| teremtésre - tartotta a tenyérkéjét Panka a gyémántbogár fölé. -
5806 3, 3 | Pannikát -, hiszen jut tán egy tenyérnyi hely nekem is ezen a nagy
5807 4, 3 | kottyant bele Örzsike a tépelődésbe -, úgy kiviszem én az ételt
5808 2, 9 | édesapám?~- Nem haragszik az terád, szívem - simogatta meg
5809 3, 14| szép nyugodtan a kisszéken, térdeire támasztotta a kacsóját,
5810 2, 2 | utolérte, Pétör már ott térdelt a kapusarokban, s öntögette
5811 3, 2 | szegényke.~- Kukoricára térdeltessük a sarokba?~- Nem, fájna
5812 4, 5 | dőlt be rajta a hó, hogy térdig elborította. Nem törődött
5813 4, 5 | jégszemfödele, hóterítője alatt. Térdre borulva kiáltott le hozzája:~-
5814 3, 11| kiültek a ház elé a padra tereferélni, friss levegőt szívni. Innen
5815 4, 13| háztetőkre, az utcákra, a terekre. Alig várták a reggelt,
5816 4, 11| hunytát~Siratja a harmat,~Terelgetik őket~Friss, fürge fuvalmak~
5817 4, 14| táncoltatta a leveleket, ő terelgette a fellegnyájakat. Gabika
5818 3, 10| olyan tájat,~Hol könnyek teremnek.~Mikor elviszitek, mint
5819 2, 5 | másikkal:~- Ugye hogy ármányos teremtés vagyok én, kis gazdám?~Ahogy
5820 2, 2 | nagyobb örömem volna ebben a teremtésben, mint a vészteljes és végzetterhes
5821 4, 16| koronádat se. Aki annyi teremtésnek tanyát ad, azt én el nem
5822 3, 13| rosszat erre a gyönyörű kis teremtésre - tartotta a tenyérkéjét
5823 1, 7 | Nézte, nézte a gyönyörű teremtést, szelíden megsimogatta,
5824 4, 18| mindjárt a kuktákra:~„Asztalt terigetni, ökröt sütögetni,~Fussatok
5825 3, 5 | ozsonnához takarosan fel kell ám teríteni. Én pedig elvesztettem a
5826 1, 5 | csúszott-mászott a földre terített gyékényponyván. Nagyon meglátszott
5827 1, 6 | észre, hogy nekem nem is terítettek. Rózsás kis tányérom, aranyos
5828 4, 5 | meresztgette csillagszemét a terjedő sötétségbe. Drága a gyertyavilág,
5829 2, 12| hasznát venné a bőrnek, amit termel, meg a lennek, kendernek,
5830 2, 12| való vásznat szövik, a falu termeli. De bizony a birka sem a
5831 2, 2 | kell valami káprázatosat termelni.~- Mondj hamar valami időhatározó
5832 1, 3 | benne.~Nem ám, mert ha szűk termést adott az Isten, mindig azzal
5833 3, 6 | csakhogy a rétesnek olyan természete van, hogy nem szereti, ha
5834 2, 12| szemedet?~Erre a kérdésre természetesen csak azt lehet felelni,
5835 3, 9 | szóltak semmit, mert nekik nem természetük a panaszkodás, hanem bánatában
5836 1, 6 | ágai száradóban. Ezrivel termette száz esztendőn át a gyümölcsöt,
5837 4, 15| sehogy se akart nyugovóra térni. Mindig akaratosan csóválta
5838 4, 15| kivágtak egy-két veszni tért fát. Az egyik favágó a fácska
5839 1, 4 | bennünket. A magunk szőlőjéből tessékeltek ki bennünket az arcátlanok.
5840 3, 5 | legyen egy bimbója: azt tesszük az asztal közepére. Olyan
5841 4, 16| nagy motollával eltakarja testével a zacskót. „Megeszlek, ha
5842 2, 9 | a hirtelen eléje zuhant testtől, s nagyot horkantva kapta
5843 1, 3 | kengyelfutó! Várd meg a kis testvéreidet!~Mikor a testvérkéim belekapaszkodtak
5844 2, 2 | csak magukat csalják meg a testvéreikért.~
5845 4, 13| mondták a falura, mezőre hulló testvéreiknek. - Még székkel is megkínálnak,
5846 1, 3 | se lett volna. De a kis testvéreim is úgy elgurultak mellőlem,
5847 2, 8 | haragudni, kérem szépen. Imre testvérem a dohánygyárba jár dolgozni,
5848 1, 8 | bodomi rétet - szegezte testvérére hideg nézésű szemét.~- Sebaj,
5849 2, 8 | hányan tennétek meg ilyent a testvéretekért!~
5850 1, 4 | szereti-e ez a gyerek a kis testvérjét. No, Ferkó, szóló szőlő-e
5851 1, 3 | kis testvéreidet!~Mikor a testvérkéim belekapaszkodtak a két karomba,
5852 2, 4 | azzal, amelyik kárt nem tesz.~Palkó bizonyosan megértette,
5853 4, 9 | Tudom, hogyha ezt a zsebedbe teszed, mindjárt könnyebb lesz
5854 1, 4 | Én még egy kis kerülőt teszek a keresztapádék szőlője
5855 1, 3 | meglátom, milyen igazságot teszel, igazságos Mátyás.~Édesapám
5856 2, 3 | Csakhogy én meg a zsebembe teszlek ám - mondtam komoly képpel -,
5857 3, 6 | lengett, ringott a hófehér tészta. Még a Garas kutya is úgy
5858 4, 3 | már a leveske meg a mákos tésztácska.~Hát ahogy mén sebesen,
5859 3, 9 | lekváros tésztát piszkos tésztának hívják. De a mienk már nem
5860 3, 6 | kislányokra:~- Vigyázzatok a tésztára, lelkeim, míg én helyrehozom
5861 3, 9 | csak Panka tette össze a tésztás kacsóit a maga igazát ismerő
5862 4, 2 | poros: igaz, hogy a házak teteje csak szalmából van, de azt
5863 3, 16| aztán felugrott a ketrec tetejére, hogy az egész ház meghallja
5864 4, 18| Minek szedetted le a házunk tetejét?~Hó is hullongázik, eső
5865 4, 10| mert máskülönben a lábadhoz tétetem a fejedet!~Az udvarmester
5866 4, 13| városból.~Lekotorták a havat a tetőkről is, és elsárosodva vitték
5867 2, 1 | a hegedűt, a Mici meg a tetőn kiabálja, hogy jaj, de szép
5868 3, 18| süssön a nap, míg fölmászok a tetőre.~Nagyapó látja, hogy ennek
5869 4, 5 | odakint, majd elvitte a tetőt, csikorgatta az ajtót, a
5870 3, 17| fátyolt a legkisebb babájáról. Tetőtől talpig arany volt a ruhája,
5871 3, 9 | mindenki másnak bizonyosan tetszeni fog.)~Hát nyugodtan elmentünk,
5872 2, 2 | zavartan mosolyog.~- Igen, tetszik tudni, ez mint jelmondat
5873 4, 4 | lótnak-futnak?~- Már nem.~- Hová tetted őket?~- Megettem. Abba fáradtam
5874 4, 1 | aranytálcán a király elé tették.~- Uram király, az adó úgy
5875 4, 5 | vígan csörgedezte:~- De jót tettél velem, hogy felébresztettél
5876 1, 5 | szőlőcsősz, ha elő nem adod a tettest!~Valahol a harmadik szőlőben
5877 3, 11| mi utcánkba, pedig alig tettünk egy-két tyúklépést. Csak
5878 2, 9 | pillétől is megriadt, mikor tévedésből nekivágódott a szemének,
5879 2, 7 | kocsivezetőnek beszélgetni tilos.~- Azt se szabad megkérdezni
5880 2, 2 | is, és a tanító úr addig tiltotta kettőjük sírását, míg az
5881 3, 11| tapsikolt neki Panka -, tinektek még rózsátok is van!~- Van
5882 3, 10| mint az ólommadár,~Lassan tipegjetek,~Ha hazahozzátok, mint a
5883 4, 15| SZÉPET ÁLMODOTT~Mikor a Tisza-parti füzesben télire vetkőződtek
5884 2, 3 | Csipetke le akart szökni a Tiszára a halászokhoz. Azt mondta,
5885 3, 15| majd meg nem ismertem. Szép tiszta ruhát öltött, csipkés főkötőt
5886 3, 6 | juhászlegényt: gyerünk, atyafi, tisztálkodni! Anyuka meg bement a menyasszonyt
5887 3, 16| szívecském, hogy nincs szebb a tisztaságnál? Tudtam én azt, hogy hamar
5888 2, 7 | egy, a kisszoba kettő, a tisztaszoba három...~- Ohó, én nem szobát
5889 4, 1 | főkincstároséba.~- Tedd, ami tiszted: add tovább a lisztet!~Főkincstáros
5890 4, 1 | csak lába kék, uram király, tisztel a pék. Vékával méri becsületed,
5891 2, 9 | ha találkoztak vele, úgy tisztelegtek neki, akár egy öreg generálisnak.~
5892 3, 11| öreg harang.~- Ez is a te tiszteletedre szól olyan szépen - simogatta
5893 2, 6 | mesterséged is van? - emeltem meg tisztelettel a kalapomat. ‑ Hát aztán
5894 3, 19| tücsök pengeti a hegedűjét a tiszteletünkre:~- Ki-ri, ki-ri, ki-ri?~
5895 1, 1 | uramnak. Tessék elintézni, tisztelteti szépen az uraság. De úgy,
5896 3, 6 | bocskorát ‑ szabódtam a nagy tisztességtől.~- Másképp nem lesz lakodalom!~-
5897 3, 12| tőle.~- Hát csak az ólat tisztogatom a bocikának - pengyegett
5898 2, 2 | nyilvánosságra hozni, hát titokban leeresztgeti a tejecskét
5899 3, 14| egyszerűbben már csakugyan nem titulálhatnál - csaptam félre a taplósapkám. ‑
5900 3, 2 | kis kacsa fürdik fekete tóban.~- Jaj, apukám, láttam már
5901 3, 6 | Megkóstolhatod a mákos rétest - tódította a Garas.~Micsoda, hát még
5902 1, 7 | szenderek százával jöttek, tódultak be az ablakon. Legelöl a
5903 3, 18| törte a fejét. Ő nem akarja többé ezt a kopasz babát látni,
5904 4, 15| belevágta a fejszét, de a többiek azt mondták neki:~- Ne bántsd,
5905 4, 16| egyetlen ágon van termés, a többin egy szem se.~S azzal elhajítottam
5906 2, 1 | Miért különb hegedű ez a többinél, bácsim? Hát van másforma
5907 1, 3 | legyen az enyém, amiért a többit elosztottam köztetek.~Ekkorra
5908 4, 7 | voltam álmomban.~A koronám tök hajából,~A paripám lenge
5909 2, 2 | mikor úgy tele van a világ tökéletes nagy csalókkal, én erről
5910 2, 12| csak a kettővel együtt lát tökéletesen.~Így áll a dolog a faluval
5911 2, 2 | nagy csalókkal, én erről a tökéletlen kis csalóról írtam. De látjátok,
5912 1, 5 | a szélben. Gilice bácsi tölcsért csinált a tenyeréből, s
5913 1, 7 | sírva borultam le egy vén tölgyfa mohos tövébe, s utoljára
5914 2, 7 | mogyoróval!~- Már miért tölteném? Hát hol van itt az a nagyon
5915 4, 10| meg lehetett volna vele tölteni.~Nem ért az semmit, az egyik
5916 1, 2 | a tenger sok suba, az a tömérdek ködmön. El nem bírjuk mi
5917 2, 6 | szakajtót, még le is akarta tömködni, hogy több beleférjen, de
5918 1, 4 | piros szagos szőlővel, a tömött szemű gránáttal, az aranyos
5919 3, 2 | Szélvész kisasszony belém tömte a cipót, velem etette meg
5920 4, 5 | elkezdett összébb-összébb töpörödni; feje, dereka, keze szétolvadt.
5921 3, 15| Berec ángyó? - hajoltam le a töpörödött anyókához.~Berec ángyó ernyőt
5922 4, 5 | elborította. Nem törődött vele, töprengés nélkül, bátran nekivágott
5923 3, 2 | kezemet.~- Hát persze - törleszkedett hozzám Szélvész kisasszony. -
5924 3, 17| Még tán most is a fejem törném, ha ozsonnára diót nem törtem
5925 1, 4 | lehetne vele lőni.~- Ne törődjél vele, fiacskám. Jutka húgod
5926 4, 5 | térdig elborította. Nem törődött vele, töprengés nélkül,
5927 2, 5 | Jánoska még akkor is a szemét törölgette, mikor én már a harmadik
5928 1, 6 | nagy deák koromban. Bele is tört a bicskám. Azt Pista bátyád
5929 4, 2 | legjobban megtetszik a következő történetből, amelyik örök emlékezet
5930 2, 2 | Péternek is, de akkor mi lesz a történeti hitellel? Pétör az ő neve,
5931 3, 15| szemöldökérül.~Már akkor törülgette le az ábrázatáról a pernyét,
5932 3, 16| velük. Bogrács oldalához törülgette-e, vagy kutyaólat tapasztott
5933 2, 6 | birkózna a kapufélfával - törülgettem meg a szememet.~- Az egészen
5934 3, 18| saját maga fésülködik - törülközővel!~- Mit kellene csinálni
5935 1, 8 | alája, végigcirógatta a törzsét, súgott-búgott neki. S úgy
5936 4, 5 | a zöld vetés, s a vetés tövében megbújó pacsirták vígan
5937 4, 16| már csakugyan előbújt a tövéből az első pártfogó.~- Mit
5938 4, 16| holnap reggel fejszét fogok a tövedre.~Az öreg fa megrázkódott,
5939 4, 16| derekán vágom el a fát. A tövének megkegyelmezek, hadd nevelje
5940 4, 4 | ember csak vakarta a füle tövét, és három napig nem merte
5941 4, 3 | azzal fölvette a kereszt töviből a kalapját.~Egy nagy pillangó
5942 4, 10| Sohsevolt király bújában tövig rágta a három szál bajuszát,
5943 4, 2 | kimeresztették a szemüket a tojásra. A nagy csendességben újra
5944 4, 2 | kendermagos tyúkom akkora tojást tojt, mint egy borsószem!~Csakugyan
5945 1, 4 | fürtöt se hagytam belőle a tőkén.~- De még azt a fekete kadarkát
5946 3, 13| a virágját, s hosszú kis tokocskák nőttek a helyén.~- Csupa
5947 3, 13| sok, annyit se találtunk a tokocskákban. Mind kirágta őket a furulyás
5948 4, 17| mindenkit.~- Pedig talicskát is tol, nagyapó.~- Inkább a talicska
5949 2, 5 | gyámoltalan volt, mint a gazdája. Toldott-foldott vastag papír a feje, papsajt
5950 2, 2 | Most még csak azt kérdezem tőled, hogy mért mondod Ferenc
5951 3, 15| nagy bumfordi fejét.~- Szép tőletek, hogy úr korotokban is rám
5952 4, 17| föl a harmat, mikor már ő tolja a talicskát kifelé a szőlőúton.
5953 4, 17| öcskös, sehogy se, hanem tolják.~Hát ilyen tréfás ember
5954 3, 14| visszaültem az íróasztalomhoz. Tollal szántogatni, betűmagot vetni,
5955 2, 6 | illik-e vasgyúró kezébe a tollas szakajtó. Utoljára mégis
5956 2, 6 | bevezettem a konyhára.~No, a tollért nem kellett a szomszédba
5957 3, 18| akarja kopasznak látni ‑ topogott a parányi lábával.~- De
5958 4, 15| ostoba. Nem hallod, hogy toporzékolnak már Tél király szélparipái?~„
5959 2, 9 | mint a parázs. Rúgott, toporzékolt, ficánkolt, három lovász
5960 2, 9 | sikoltozott a kis huszár jelölt torkaszakadtából, hogy csak úgy kékült bele
5961 1, 5 | Bizonyosan megakadt volna a torkomon. Félve fogtam a két ujjam
5962 3, 18| hajunk, mégis jólesik a tormalevél.”~A jó öreg almafa ága azonban
5963 3, 2 | ki a konyhából, de még a tornácról is. Már kint ijesztgeti
5964 3, 15| takaros tanyaház. Oszlopos tornácú, cseréptetejű, városba beillő,
5965 3, 11| levesnótát.~Delet harangoztak a toronyban. Bim-bam-bumm, bim-bam-bumm -
5966 4, 2 | aratáskor pedig megállítják a toronyórát, hogy mentől tovább tartson
5967 3, 5 | volt. Mákos patkó, diós torta, ropogós lugasszőlő.~- Tessék
5968 1, 8 | ki a kendermagot. Sebaj Tótot meg azért hívták így, mert
5969 1, 8 | beszéltek az emberek Sebaj Tótról, csak kalaplevéve.~Egyszer
5970 2, 8 | Jókedvű fiú volt, néha tréfálgattam vele. Egyszer azonban semennyiért
5971 4, 8 | mondja neki a a gazda, tréfálkozva.~Egy szó nem sok, Fityók
5972 4, 17| hanem tolják.~Hát ilyen tréfás ember nagyapó, mikor ráér.
5973 4, 10| Az meg úgy ugrott föl a trónusáról, mint a labda.~- Neked adom
5974 3, 12| már, pipikém, jövök már, tubukám. Tarisznyával hozom a mézeskalácsot,
5975 3, 3 | Nyílik-e már a hársfavirág? Tud-e már új nótát a szúnyog?
5976 3, 8 | magam.~- Mit eszünk utána? - tudakozta Panna.~- Kenyeret, haját,
5977 2, 2 | hívja másnak, és ha valami tudatlan ember Péternek szólítja,
5978 2, 10| már csak elolvassuk, ha tudjuk.~Nem kell ahhoz pápaszem,
5979 1, 8 | fa meg az öreg ember, ki tudná azt? Csak az biztos, hogy
5980 4, 17| nagyapó -, hanem azt mégse tudnád megmondani, hogy hívják
5981 2, 2 | vezényelt a tanító úr. - El tudnád-e mondani, amit olvastál,
5982 2, 10| a rózsafák, mintha csak tudnák, mi járatban vagyunk. Nagyon
5983 3, 14| szólítani. Próbáld meg csak, tudnál-e te úgy?~Kilibbent Csirike,
5984 4, 5 | áldjon meg benneteket, nem tudnátok megmondani, hol találom
5985 3, 17| muzsikát.~- No, pedig én tudnék olyant, amiért nekem adnád -
5986 2, 2 | mosolyog.~- Igen, tetszik tudni, ez mint jelmondat vastag
5987 2, 2 | stratégiát vett alkalmazásba. Tudniillik amikor megkapja a teli csészét,
5988 2, 2 | rendeztetett és szabatott tudomány.~Igen, és Pétör még most
5989 3, 18| beleszeretett a nagyapó tudományába, hogy azt kérdezte, ami
5990 1, 1 | most mutasd meg a nagy tudományod. Mi van ebben az írásban?~
5991 2, 2 | hogy telente így kedvelje a tudományok csarnokát. Először is, itt
5992 1, 1 | lenne azzal kisebb ember, ha tudományt szerezne a gazdasága mellé.~
5993 3, 16| mint ahogy magaformájú tudóshoz illik, aztán felugrott a
5994 4, 2 | úrnak.~Azon az éjszakán nem tudtak aludni a csicseriek. Hiába,
5995 4, 15| ezt mi lelte?~Biz azt nem tudták kitalálni az öreg fűzfák
5996 2, 10| fülemülétől. Rózsánál egyebet nem tudunk adni azoknak, akiket szeretünk.
5997 3, 19| hallottam, hogy milliom tücsök pengeti a hegedűjét a tiszteletünkre:~-
5998 1, 4 | szőlősuhogás, a méhecskedongás, a tücsökcirpegés, hanem ez az ígéret egyszerre
5999 3, 19| orvossága. Hát még ha a tücsökmuzsika megszólal ebédre!~Azért
6000 4, 18| királynak nyomban melege lett!~A tükörablakot sarokra nyitotta,~Városa
6001 1, 5 | mienkkel; egyszer a nagy tüköralmafája éppen a lábam elé hullajtotta
6002 3, 20| hékám? Lám, én sose nézek tükörbe, mégis nagy a becsületem
6003 3, 18| aranyhaj? Anyuka odatartotta a tükrét Piri baba elé, s amit az
6004 3, 20| szép-e őrajta. Sorra járta a tükröket, levette a kis falitükröt,
6005 3, 20| rámordult:~- Mire való ez a nagy tükrösködés, hékám? Lám, én sose nézek
6006 3, 20| kékmázos lábosban.~- Soha ilyen tükrösködő gyereket! - porolt az anyukája. -
6007 2, 1 | képét -, hol szerezted ezt a tündérhegedűt?~- Elcseréltem a Gyuszikával -
6008 4, 18| icike-picike,~Gyöngyharmat tündöklik lenvirágszemibe.~Az ajaka
6009 1, 7 | forró kezével mind leveri a tündöklő porát. Behasítja a szárnyát.
|