Rész, Fejezet

6010       3,  5 |                 alatt. Pedig a konyha kövén türelmetlenül kopogtak már a vendégek
6011       4,  3 |                      csak egy csúnya hegyes tüske. Úgy a tenyerébe fúródott,
6012       4,  10|                  amelyiknek befelé nőttek a tüskéi, de azért a legyecskének
6013       4,  3 |                 abban a pillanatban már egy tüskerózsa körül karikázott. Nagy vigyázva
6014       4,  15|                        Nem sokat ér ennek a tüze se.~- Nyers fának hideg
6015       2,  1 |                      kegyetlen miákolással. Tüzel a szeme, mint a parázs,
6016       1,  2 |                    az ember a vásárba, hogy túladjon azon, amije van, és vegyen
6017       4,  4 |                    engem csősznek, meglásd, túljárok én a farkas eszén!~- Mondasz
6018       4,  3 |                    Mégis elkésett vele. Jól túljárt az idő a délen, a juhász
6019       3,  2 |                apukám, láttam már én azt! - tűnik el az aranyerdő az ajtó
6020       1,  6 |                   Ugyan mért uralják úgy? - tűnődtem magamban. Sehogy se tudtam
6021       1,  5 |                     legalább sose hallottam turbékolni szegény jámbort, hanem a
6022       4,  5 |                   be, az eresz alatt gilice turbékolt, s gyöngyvirágillat áradott
6023       3,  19|                     szalonna volt meg friss túró. De olyan jóízűen evett
6024       3,  12|                    De már ezt én se győztem tűrömfűvel. Kinyitottam sarokra a szobaajtót,
6025       4,  1 |                 csak azzal van tele.~- Hej, túrótlan rétes, álmatlan béles! -
6026       3,  14|                    akkorára dagad, mint egy tuskó.~No, ki is telt az esztendeje
6027       4,  15|                leveletlen fácskához. - Nagy tűzön süssük meg ezt a kis halat.
6028       2,  1 |                     segítségünkre küldték a tűzoltókat.~Így van az, mikor a szegény
6029       2,  1 |                    Pici, s egyszerre csak a tűzoltótrombita is megharsant az ablakunk
6030       4,  15|                    fácska már ragyogó piros tűzruhába öltözködött. Világított,
6031       3,  6 |                    A porcelán kisasszony.~- Tyuhaj - ütöm össze a bokámat -,
6032       3,  11|                  pedig alig tettünk egy-két tyúklépést. Csak egy-két csendes kis
6033       4,  2 |                  volna, mikor a kendermagos tyúkom akkora tojást tojt, mint
6034       4,  10|                    tőle, mint a magnak való uborka, de a legyecskének kutyabaja
6035       2,  6 |                 nagy szemet meresztettem.~- Uccu mákos, hát teneked már mesterséged
6036       1,  8 |                     akart fúratni az iskola udvarán.~- Sebaj, no - vigasztalta
6037       4,  1 |                  abba ejtegette, úgyhogy az udvarát árvíz fenyegette.~- Bánja
6038       4,  10|                     maga elé parancsolta az udvarmestert:~- Hallod-e, nekem azt a
6039       3,  16|                 bácsi azzal szokta volna az udvart söpreni.~Olyan is lett a
6040       1,  6 |           gyümölcsfákkal telis-tele volt az udvarunk.~Hát hiszen nem mondom,
6041       2,  5 |                 mondja -, ott esett le a mi udvarunkon, éppen az ól tetején.~Nagyon
6042       3,  18|                     hogy a Piri baba sokkal ügyesebb, mint az öreg Rozál. Hanem
6043       3,  20|                    azt kukorékolta, de Kata ügyet se vetett rájuk. Csak azon
6044       1,  6 |                 igen járkált különben, csak üldögélt a nagy karosszékben. Jó
6045       4,  10|          icike-picike legyecske.~- Hopp, te üldöztél engem kilenc borbély képében! -
6046       1,  6 |                   alatt legjobban szerettem ülni kisgyerekkoromban, ma sem
6047       3,  3 |               meghallgatom!~Fogom a széket, ülök a sarokba, s mondom a fecskének:~- 
6048       3,  3 |                   sose nézed meg, hogy hova ülsz?~Pergett a nyelve, sergett
6049       3,  8 |                    déli harangszóra már ott ültem a sarokban a macskaasztalnál.~- 
6050       4,  2 |                     a csicseriek nyelvét.~- Ültessük el a tojást: mi kel ki belőle?~- 
6051       3,  15|              angyalok bizonyosan a főhelyre ültetik az Úristen aranyasztalánál.~
6052       3,  11|                     legpuhább párnás székbe ültette, azt is az ablakhoz gurította
6053       3,  11|            születtem. Egyszer aztán vasútra ültettem, és hazavittem abba a kisvárosba.
6054       1,  6 |                   sétát.~Délben csak hárman ültünk az asztalnál. Nagyapó elkocsikázott
6055       3,  6 |              sarkantyús csizmámat, hamar az ünneplő gúnyámat, mert itt már csak
6056       3,  13|                  két várat is vehetünk. Egy ünneplőt meg egy hétköznapit.~- Nem
6057       3,  8 |                   országút. Király őfelsége ünnepnap se eszik olyan ebédet, mint
6058       2,  3 |                   morzsolsz a vizébe, akkor ünnepnapja lesz. A nyáron meg majd
6059       3,  5 |             sarkantyúm - az ám, de egy éhes ürgefiók beleharapott a sárgarépa
6060       3,  5 |                   vágjam vele a fölségsértő ürgefiókot: az ám, ha a kardom nem
6061       4,  3 |                     Gyere, Örzsike, fogjunk ürgét!~- Most nem lehet, kutyuskám;
6062       4,  1 |                 kapott a lisztes hombárhoz. Ürgette, forgatta, zörgette, kongatta,
6063       3,  3 |                mérges pulyka.~- Hiszen csak üsd le a polcról azokat a drága
6064       4,  2 |              haragosan elkiáltotta magát:~- Üsse a kő az ilyen embert!~- 
6065       4,  2 |                    házat: ott mutogassuk!~- Üssük dobra: ki ad többet érte?~- 
6066       2,  8 |                       mert mindjárt nyolcat üt az óra!~Palkó csak benyitott
6067       4,  4 |                     nekem előbb? No, hiszen üthetjük már bottal a nyomát a hat
6068       2,  1 |                   is nagyon szól, ha kicsit ütik.~- Jaj, pajtikám - cirókáltam
6069       4,  10|                parittyával nem lehet legyet ütni.~Sohsevolt királynak megeredt
6070       4,  16|                    sárguló almácskák halkan ütődtek össze a panaszosan csikorgó
6071       4,  18|                    Fussatok a hordót csapra ütögetni,~Ily kedves vendég még nem
6072       3,  6 |             porcelán kisasszony.~- Tyuhaj - ütöm össze a bokámat -, ennek
6073       3,  13|                   egyik, hol a másik lyukon ütötte ki fényes fejét, mintha
6074       4,  16|                        No, öreg vadalmafa - ütöttem rá bosszúsan a derekára -,
6075       4,  2 |                 mezőről, s ki nem veszik az ütőjét. Nyelve nélkül nem is tud
6076       3,  3 |                     arany, nézze!~Sose volt üvegből sehol sincs kosárba úgy
6077       3,  3 |                    se győzöm összeszedni az üvegcserepet.~- Gyönge fodormentám, ne
6078       2,  9 |                     Mikor hazaszabadultunk, üveges hintó röpítette abba a márványoszlopos
6079       3,  20|                   mindjárt azt nézegette az üvegjében: illik-e a kék szalag a
6080       2,  3 |                      beletettem egy takaros üvegmedencébe, és átvittem Csipetkéhez.~- 
6081       3,  14|                  rálehelte a hideg ködöt az üvegre.~- Már csak megnézem azt
6082       3,  2 |                  panaszosan mereszti rám az üvegszemét. De csak az egyiket.~- A
6083       2,  10|                     rózsafái! Mentül jobban üvöltözik sírotok fölött a tél, aludjatok
6084       2,  2 |                   eljött a nap, mikor Pétör üzelmei teljes mivoltukban napvilágra
6085       3,  12|                    ragyogó ablakban.~- Apu, ugorj ide hozzám! - mondta a kis
6086       4,  17|                  kérdezi a veréb, ahogy ott ugrál az út mentén a fűzfabokrok
6087       4,  18|                     király bácsi!”~Örömében ugrált, tapsikolt, nevetett -~S
6088       3,  3 |                     ám a jámbor, ha oda nem ugrana elejbem haragos Pannika.
6089       1,  3 |                   másnap reggel mégis azzal ugrasztott ki bennünket az ágyból:~- 
6090       3,  12|                 heveredni a díványra, Panka ugrik elejbem, mint valami haragos
6091       3,  7 |                 liliomszál,~Nevető tulipán,~Ugy-e nekem adod,~Aranyos Julikám?’~„
6092       3,  9 |                     kalapot próbálni. (Mink ugyanis mindig együtt próbálunk
6093       4,  1 |                    a király abba ejtegette, úgyhogy az udvarát árvíz fenyegette.~- 
6094       4,  9 |                     mégis ráismert. S mikor újesztendőt köszönteni összegyülekeztek
6095       3,  12|                     a világ!~Gömbölyű, puha ujjacskáival belebökdösött a tenyerembe.~- 
6096       2,  2 |                   hogy a dermedt, vörös kis ujjacskák egyszerre fölmelegednek
6097       2,  3 |                akkor is csak amennyit a két ujjaddal föl bírsz csípni. Mikor
6098       2,  2 |                     Öt - mutogatta Pétör az ujjain, mert szólni még nem tudott
6099       2,  12|                   rongyos ruhát nem lehetne újjal pótolni. A bőrt, amelyből
6100       3,  15|                  csettintettem oda nekik az ujjammal, s a két eb egyszerre hízelegve
6101       2,  7 |                    elkezdett számolni az öt ujján.~- Az első szoba egy, a
6102       4,  1 |                    vászonkötőjével a király ujjáról, s aközben azt súgta a fülébe:~- 
6103       3,  16|        patyolatkendőt.~- Anyukám, anyukám - ujjongta már az utca sarkán -, azt
6104       2,  8 |                     Palkó csak benyitott az újsággal, s már szaladt is kifelé.~- 
6105       2,  12|                     készülnek a könyvek, az újságok, a városból indul ki a vasút,
6106       2,  8 |                  sok még a széthordani való újságom.~Másnap reggel a rendes
6107       3,  11|               nézelődsz ki az utcára, mikor unod magadat. Ellátni ám innen
6108       4,  17|                  Hiszen ez Panka, a nagyapó unokája. Legnagyobb kincse nagyapónak
6109       3,  11|                   mindjárt ölbe kapta a kis unokáját, és szaladt be vele a tisztaszobába.
6110       3,  8 |                     alól, nagyot ásított, s unottan kérdezte:~- Mi-a-ó, mi-a-jó?~- 
6111       1,  6 |                 esett jól az ebéd, akárhogy unszoltak is. Alig vártam, hogy megcsókolhassam
6112       1,  7 |               ösmerik ám azt a könyvcsináló urak. Én magam is csak egyszer
6113       1,  6 |            mosolyodik nagyapó.~- Ugyan mért uralják úgy? - tűnődtem magamban.
6114       2,  2 |                  hazánkat. I. Ferenc József uralkodása alatt kitört a vészteljes
6115       3,  14|                        Szolgálatot keresek, urambátyám. Kétfelé szegtem a kenyeret
6116       3,  15|                megkérdeztem tőle, kié ez az uras tanya.~- Berec ángyóé -
6117       1,  1 |                    sebesen. Levelet írsz az uraságnak. Szépen engedelmet kérsz,
6118       3,  15|                  hajára.~„Nini, kezdődik az uraskodás” - gondoltam magamban. Ángyó
6119       3,  15|                     nézem, fele se tréfa az uraskodásnak” - gondoltam magamban, ahogy
6120       4,  4 |                     hogy meg ne szólítsa az urát.~- Bízd csak rám, nem lesz
6121       2,  2 |                     csaló.~A gyanú a tanító úrban ébredt föl, aki talán kelleténél
6122       2,  8 |                    szoktam felhúzni, míg az úrékhoz fölszaladok.~Ilyen gyerek
6123       2,  9 |                    a labda duhogását.~- Hé, úrfi - rikkantott a fülébe Kőmives
6124       2,  9 |                   azért mégsem cserélnék az úrfival - mondta nagy bölcsen Kőmives
6125       2,  9 |                 PALI HÚGOM~Pali húgom finom úrigyerek volt. Bársonyból szabták
6126       2,  2 |               tejjel is megitatják, akár az úrigyerekeket. Szép kis csészékben adják
6127       4,  18|               cédrusfával a kandallót tele,~Urunk-királyunknak attól lesz melege!”~Nagy
6128       2,  3 |                  összeforrázva, élettelenül úszott a forró víz tetején.~Ha
6129       4,  6 |              hatalom ~A vízi malom!~Elállom utad,~Ha én akarom!”~A csacska
6130       2,  12|                  mérnökök gondoskodnak a jó utakról, amelyeken a falusi és a
6131       2,  8 |                     dolgom.~Megfordultam és utánaballagtam. Mire kiértem a kapuba,
6132       3,  13|                Pankának, még a cirmosnak is utánahajított egy káposztatorzsát, mikor
6133       4,  3 |                   ételhordót az útszélre, s utánakapott a pillének, amelyik leült
6134       2,  6 |                    udvar közepéig, de akkor utánakiáltottam:~- Pihenj már egy kicsit,
6135       4,  2 |                    harangozó sógor mindjárt utánamondta: „Drága gyermekeikkel együtt!”
6136       3,  9 |                    Az szokott a rendes ebéd utáni szórakozásom lenni, hogy
6137       4,  5 |                     az isten: mutasd meg az utat a télhez, hogy meggyógyuljon
6138       1,  1 |                jóízűt nevetett. Már a másik utcába is befordult, de még onnan
6139       3,  11|                hazaértünk, besötétedett. Az utcai olajlámpák nagyon gyenge
6140       3,  11|                     utcánk. Az a legnagyobb utcája a városnak, azért hívják
6141       3,  11|        villamoskocsi. El se férne a keskeny utcákon. Aztán meg nem is volna
6142       4,  13|                lehullottak a háztetőkre, az utcákra, a terekre. Alig várták
6143       3,  11|                 városnak, azért hívják Nagy utcának. Ott van a városháza is,
6144       3,  11|                    mi is ideértünk már a mi utcánkba, pedig alig tettünk egy-két
6145       4,  3 |                     pedig leült az útszélre útilevélfüvet keresni a tenyerére.~Talált
6146       4,  4 |                  amely őt Mackó szomszédnak útjába ejtette, és mint aki dolgát
6147       4,  2 |                     a kettőnek éppen a fele útján esik Csicser. Nagyon csinos
6148       3,  1 |                   búzavirágok!~Kakukkfű, az útját jó szagoddal hintsd be,~
6149       1,  4 |              cselédem, most már jó lesz, ha útnak veszed magad. Én még egy
6150       3,  5 |                  elinalt erre az ürge, hogy utol nem érte volna száz csigabiga.
6151       1,  5 |                    lehetett volna bennünket utolérni! Hanem azért nem telt bele
6152       3,  15|                    öröme úgyse igen volt az utunknak. Nyár végén nagyon szomorú
6153       4,  5 |                  szeret? Jaj, ha el lehetne űzni ezt a goromba telet!~A szél
6154       3,  12|                feküdt volna, ha világgá nem űzöm!~Azzal becsaptam az ajtót,
6155       2,  1 |                    körtemuzsikáért. S ahogy uzsonnára hazaértem, cincogott a hegedű,
6156       3,  3 |                  foszlós friss kaláccsal:~- Uzsonnázni, apja, lánya!~Pannika is
6157       3,  3 |                     Mármost majd csak apuka uzsonnáztat meg téged. Itt az arany
6158       1,  4 |                folyik. Az öreg diófán éppen vackolt a sárgarigó, rám kiáltott
6159       4,  18|                    egy fogam van már, az is vacog bele!”~Nekeresdországban
6160       4,  5 |                borult mindenre. A szegényes vacokra, ahol a nagyanyó didergett
6161       3,  19|                     a pázsiton nekiültünk a vacsorának. Biz az csak húsos szalonna
6162       2,  12|                      és végre nem volna mit vacsorázni. Mindennapi kenyerünk a
6163       3,  8 |                mosolygós ábrázata, mint aki vadalmába harapott.~- Nem is tud anyuka
6164       4,  16|                 mind beeregette.~- No, öreg vadalmafa - ütöttem rá bosszúsan a
6165       4,  16|                      A nyitott ablakon át a vadalmafához vezetett ki. Ott volt a
6166       4,  16|               megharagudtam a nyáron arra a vadalmafára, amelyik az ablakom alatt
6167       4,  16|                  vadon erdő ez, lehet benne vadászni.~No, mondom, megkegyelmezek
6168       4,  15|                   De azért ő is álmodott.~- Vadkacsák raktak fészket az odvamban.
6169       4,  15|                     kosárkötőknek ágazni, a vadkacsáknak odvasodni. Én csak a királyt
6170       1,  7 |               álmodni. Egy hajításra tőlem, vadliliom kelyhében ott ült a pillangókirály.
6171       4,  16|                     apró bogárka. Valóságos vadon erdő ez, lehet benne vadászni.~
6172       3,  20|                    korán kibimbózott idén a vadrózsa!~No, de Kata nem azt nézte,
6173       3,  20|                   szép kalap volt az! Olyan vadrózsabimbók voltak rajta, hogy a vadrózsabokron
6174       3,  20|         vadrózsabimbók voltak rajta, hogy a vadrózsabokron se nőnek különbek. A méhecskék
6175       4,  14|                ijedten lapultak a földre, a vadszőlőágak jajgatva verődtek össze,
6176       4,  14|                  SZÉL~Gáborka kint hevert a vadszőlőlugasban. Szagos fodormentavirágokból
6177       2,  9 |               szívét is odatemették volna a vadszőlős kriptába: olyan egyedül
6178       3,  19|                      árnyas gyümölcsösökön, vadvirágos réteken keresztül. Messziről
6179       1,  8 |               megtartották. Gáspár úr hiába vágatta ki másnap az öreg körtefát,
6180       1,  8 |              körtefát, a bátyja emlékét nem vághatta ki vele az emberek szívéből.~
6181       3,  5 |           Kirántanám a kardom, hogy kétfelé vágjam vele a fölségsértő ürgefiókot:
6182       4,  18|                 paranccsal a kapuba kiáll:~„Vágjátok ki kertem minden ékességét,~
6183       4,  8 |               parancs:~- Eredj, Fityók, fát vágni az erdőre. Amit vágsz, holnap
6184       4,  3 |                     egyszer csak a szeminek vágódik egy bolondos pillangó. Bizonyosan
6185       3,  18|                    legelni, s bánatában úgy vágódott a falhoz, hogy erre menten
6186       4,  16|                   szívecském, csak egy ágat vágok le a fáról.~Már rá is fogtam
6187       4,  16|               magamban, hogy csak a derekán vágom el a fát. A tövének megkegyelmezek,
6188       4,  8 |                   fát vágni az erdőre. Amit vágsz, holnap hazahozzuk négylovas
6189       4,  8 |                    Hol az a fa, amit tegnap vágtál?~- Itt van a patakban -
6190       1,  6 |            bemetszéseket.~- Ezt a szívet én vágtam bele nagy deák koromban.
6191       4,  14|                amerre a hatalmas Szélkirály vágtatott.~De Gabika már nem félt
6192       1,  6 |                  egy törött kard van a fába vágva, bilincs van a markolatán.
6193       1,  4 |               estére, hogy szófogadó gyerek vagy-e. Még azt is kitudom tőle,
6194       2,  5 |                 papírfarka, míg piros szeme vágyakozva nézett fel a magasba, hol
6195       1,  8 |               annyit szeretnék megmenteni a vagyonomból.~- Hóbortos volt világéletében -
6196       2,  12|                    tenyerén van. A tejet, a vajat, a húst, a főzeléket mind
6197       4,  1 |                    elszállt, mint a pára.~- Vak varjú látta, süket tyúk
6198       4,  4 |               kecskét.~A szegény ember csak vakarta a füle tövét, és három napig
6199       3,  6 |                     bocskora, hogy csak úgy vakított. De mit ér ez, ha oda van
6200       3,  9 |                ruhahegyen, mint hangyának a vakondtúráson.~- Hja, kérem - rakta Panka
6201       4,  15|            akaratosan csóválta meg a fejét, valahányszor a szellő lesodort róla egy
6202       4,  1 |                    addig súgtak-búgtak, míg valahára megint észhez nyúltak.~- 
6203       1,  5 |                     elő nem adod a tettest!~Valahol a harmadik szőlőben lakott
6204       3,  18|                   ollót, hogy el ne szökjön valahová, s Piri baba gyámoltalan
6205       2,  4 |                    Hát haszna van-e belőled valakinek? Tudsz-e már segíteni apádnak
6206       1,  5 |                  part szakad. Ha rajtakapsz valakit: se irgalom, se kegyelem
6207       2,  1 |                     nádsípot is elcserélnéd valakivel, mire hazajövök!~Gyuszi
6208       4,  9 |            legkisebbik pedig, Péterke, akit valamennyien legjobban szerettek, beszegődött
6209       4,  5 |                 marék szalma.~Böske sietett válaszolni:~- Ó, nagyanyó, engem ne
6210       4,  11|                Lassan ezüstgyapjuk~Violásra válik,~Néha egy-egy villám~Közibük
6211       3,  15|                   cseléd is mindjárt magára vállal egyet.~Azzal a legpirosabb
6212       2,  2 |                ötvenkét gyerek közül egy se vállalta. Nem a hírességet, hanem
6213       1,  3 |            veregette meg édesapám nevetve a vállamat. Hanem azért másnap reggel
6214       3,  14|                   fején, virágos décbunda a vállán, prémes. Pillangós papucs
6215       2,  6 |                    én pedig megveregettem a vállát.~- No, Gyurka, kinek adjam
6216       3,  15|                     hogy nem akartam tovább vallatni.~„Majd kinézzük azt” - gondoltam
6217       2,  8 |               kergették volna. Másnap aztán vallatóra fogtam a kis legényt:~- 
6218       1,  1 |                  iskolába, hogy szégyent ne vallj, mint az édesapád. De így
6219       1,  1 |                     Forintos uram, senki se vallott még azzal szégyent, amit
6220       3,  5 |                 csak beviszem az ozsonnának valókat.~Került, fordult, serdült,
6221       2,  9 |                    zászló, s lovasa halálra vált arccal dőlt hanyatt a hátán.~
6222       1,  1 |             gazdasága mellé.~Ahogy így szót váltanak, éppen benyitott az uraság
6223       4,  10|            egyszerre szeretett volna szájjá változni.~„Inkább a számba, édes
6224       4,  14|                   derékalja, puha gyepből a vánkosa. Szellőcske pedig ott ringatta
6225       4,  5 |              áradott be a kis kertből. Puha vánkosán ott dorombolt mellette a
6226       4,  5 |                rajta. Beletemette a fejét a vánkosba, s csak nagy sokára bírt
6227       3,  4 |                Szelíden te simítsd~Puhára a vánkost,~Ágyam szélire is~Te ülj
6228       2,  10|                szereti a rózsát!~Nini, ahol vánszorog a tarka szárnyú folyosópille!
6229       3,  11|                   háza is.~Nagyapó már kint vár bennünket a kapuban. Harmatos
6230       3,  15|              álltunk, de nem sokáig kellett várakoznunk.~Hamarosan megjelent az
6231       1,  3 |                    Megállj, te kengyelfutó! Várd meg a kis testvéreidet!~
6232       4,  8 |                  ecetet, kötözni a homokot. Vargához vitte élesíteni az ekeszarvát,
6233       3,  15|                  híre sincs már. Éhenkórász varjak fekete felhője kavarog a
6234       1,  5 |                    Hi-i-i szélhordta népei! Várjatok csak, hadd járatom el veletek
6235       2,  7 |                   tartotta elém a markát.~- Várjunk csak - mondom. - Előbb számold
6236       1,  2 |                    csak úgy nyüzsgött, mint varjúsereg a mezőn. A mi városunk népének
6237       4,  18|              tükörablakot sarokra nyitotta,~Városa lakóit összekurjantotta:~„
6238       3,  11|                     Nagy utcának. Ott van a városháza is, ott van a nagyapóék
6239       2,  12|               ablakot. Semmi közük többet a városhoz, éljen, ahogy tud!~Hát bizony
6240       2,  12|                 éppen úgy rá van szorulva a városra, mint a város a falura.
6241       2,  12|                  áll a dolog a faluval és a várossal is. Kiegészítik egymást,
6242       2,  12|                kertes kis házakat a palotás várostól. És nem is juthat eszébe
6243       1,  2 |                    varjúsereg a mezőn. A mi városunk népének is kint sürgött-forgott
6244       1,  8 |                 gazdag embere volt a mi kis városunknak. Egytestvérek voltak, a
6245       3,  13|                 szép virág, azért ad nekünk várra való aranyat a boltos bácsi.~
6246       1,  2 |                  Hat legénnyel, két inassal varrta a sok szép subát, tulipántos
6247       3,  16|                     aminek Vilmácska nem is várta a végét. Mire apu odaadta
6248       4,  16|                     a-karsz, mit a-karsz? - vartyogta mérgesen. Biz ez csak egy
6249       2,  6 |                  tudsz, bácsikám. Egy mázsa vas nehezebb, mint egy mázsa
6250       4,  8 |                  mind véresre verte a kerék vasabroncsa a ló lábát. Lett ebből megint
6251       1,  2 |             penészes krajcárt. - Végy rajta vásárfiát.~- Nini - nevetett édesapám -,
6252       3,  6 |                  ugye, meg se állunk a túri vásárig?~Úgy ugrott le a három vendég
6253       4,  18|                    a bábum kimosott ruhája,~Vasárnap délután mit adok reája?”~
6254       3,  6 |                     Mit keresnénk mi a túri vásáron, mikor a mi házunknál van
6255       3,  18|                      aki fölutazott a pesti vásárra fakanalat venni, Biri baba
6256       2,  6 |                 hogy legalább gyúrtál-e már vasat?~- Azt még nem gyúrtam -
6257       2,  6 |                    neki -, én nem vagyok ám vasból. Azt mondd meg inkább, hogy
6258       2,  6 |                      mert sok erő kell ám a vasgyúráshoz.~- Már mért kellene olyan
6259       2,  6 |               szakajtócskát.~- Elég ez a mi vasgyúrónknak, Etel. Attól félek, ezt
6260       3,  20|                     nagy tükör, rézkilincs, vaslábas mind azt mondta: soha ilyen
6261       1,  3 |                     az, hogy nekünk se igen vásott benne.~Nem ám, mert ha szűk
6262       4,  15|                     neki:~- Ne bántsd, hadd vastagodjon még.~A fácska olyan mélyen
6263       2,  12|              újságok, a városból indul ki a vasút, a telefon, a városi mérnökök
6264       3,  11|                    születtem. Egyszer aztán vasútra ültettem, és hazavittem
6265       3,  3 |                    s úgy nézett rám, mint a vasvilla.~- No még csak ez hibázott,
6266       4,  1 |                   lisztet is letörülgette a vászonkötőjével a király ujjáról, s aközben
6267       2,  9 |                    híres, hogy télen-nyáron vászonzubbonyban járt az iskolába.~Nem cserélt
6268       3,  2 |                    csónak gyanánt, az meg a vázából van kitépve.~No, ez már
6269       3,  9 |                     akinek a mamukáját kell védeni, s megcsóválta pirosbabos
6270       3,  3 |                     habos kávé!~- Adjon egy vederrel, hogyha olcsón méri.~- Egy
6271       3,  14|                  hosszú bujdosásom mikor ér véget?~- Varjú mondja: kár, legyen
6272       3,  16|                    Vilmácska nem is várta a végét. Mire apu odaadta neki a
6273       3,  11|                    lehetett látni. Dolgukat végezve kiálltak egy kicsit a kapuba,
6274       3,  13|                   szemig. S Panka erre vitt véghez olyan keserves furulyázást,
6275       1,  3 |                   pedig leszaladtunk a kert végibe. Messziről nevetett ránk
6276       1,  4 |                 Ígéret: adósság.~A gunyhónk végiben nyomorgott egy árva szőlőtőke.
6277       1,  8 |          családjához szokott.~Odaült alája, végigcirógatta a törzsét, súgott-búgott
6278       2,  1 |                    békült. Különösen, ahogy végighúzta egymáson a két cirokszálat,
6279       2,  2 |                    elölről kezdte. De azért végigküzdötte emberül az egészet, csak
6280       4,  18|               harmatja,~Szöghaját a lánynak végigsimogatja:~„Ne félj, a babádat ruhátlan
6281       3,  8 |             tenyerembe vettem, s a másikkal végigsimogattam:~Nyúlháj:~Daruháj:~Majd
6282       3,  13|              kertünknek. Repcét vetünk bele végtelen-végig. Amit terem, azt aranyon
6283       1,  2 |               szörnyen penészes krajcárt. - Végy rajta vásárfiát.~- Nini -
6284       4,  17|                  megszólalt alóla valaki:~- Vegyél ki, nagyapó!~A veréb odaröppent
6285       1,  2 |                túladjon azon, amije van, és vegyen helyette olyant, amije nincs.~
6286       2,  5 |                     Fiúk, Selyem Jánoskáról vegyetek példát!~„Miért Selyem Jánoskáról? -
6287       3,  12|                   látszik ki közüle.~- Mire végzed, szentem? - kérdeztem tőle.~- 
6288       2,  2 |                 gémberedett kis arcocskában végződött.~- Ki ez, Pétör? - kérdezte
6289       2,  10|                     ámbátor hasznát nemigen vehetjük neki. Magunkfajta szegény
6290       3,  17|                 délután törtem a fejem, hol vehetnék én királykisasszony babát.
6291       3,  13|                      hogy azon két várat is vehetünk. Egy ünneplőt meg egy hétköznapit.~- 
6292       3,  3 |                    rózsa.~- Mérjen vagy egy vékát a kosárba, szentem!~- Álmában
6293       4,  1 |                 uram király, tisztel a pék. Vékával méri becsületed, mogyoróhéjjal
6294       4,  5 |                     is szolgálom, fuss csak vélem versenyt: elvezetlek a tél
6295       1,  5 |              Várjatok csak, hadd járatom el veletek a kutyakopogóst!~Sehogy
6296       4,  4 |                   nagyon örült a szerencsés véletlennek, amely őt Mackó szomszédnak
6297       1,  6 |                 barátjához.~- Most az egész velő az enyém lesz - örvendeztem
6298       1,  6 |                 mindig csak a felét kapom a velőnek, a másik felét a nagyapó
6299       1,  6 |                lábujjhegyen kell járni. S a velőscsontból én mindig csak a felét kapom
6300       3,  6 |                      Jaj, jaj, milyen lusta vendéghívogató vagy te, Garas! Szaladd
6301       4,  18|                      A szóló szőlőnek arany venyigéjét,~A mosolygó almát, a csengő
6302       1,  1 |                    az arcába szaladt tőle a vér. Hanem azért csak úgy csendesen
6303       1,  5 |                     országgyűlést tartani a vércsék.~- Jaj neked, Kisborus Sós
6304       1,  4 |              ballagtam, mint akinek az orra vére folyik. Az öreg diófán éppen
6305       3,  3 |               kiflit?~Nem láttam én ott egy verébnek való morzsát sem, hanem
6306       4,  1 |                    megint észhez nyúltak.~- Verejtékből pergett az adó rakásra:
6307       4,  14|                  letörülgetem az arcukról a verejtéket, mikor nehéz lesz a számtani
6308       4,  4 |             kérdezte:~- Nos, meg van ásva a verem?~- Meg bizony! Olyat még
6309       4,  4 |               megmenteni, és a komát ebbe a verembe ejteni.~- Hát csak ásd,
6310       4,  4 |                 együgyű ám a farkas, hogy a veremnek szaladjon.~- Nem? Hát akkor
6311       4,  14|                    ijedtében elállt a szíve verése. Szeretett volna elszaladni,
6312       4,  8 |                 mire kiért a gazdához, mind véresre verte a kerék vasabroncsa
6313       1,  7 |       pillangókirály. Alig fért benne, nagy vergődéssel igyekezett kiszabadulni.
6314       4,  4 |                    és kezdett egy igen nagy vermet ásni. Nagy zajjal, sóhajtozással
6315       2,  5 |                   Nem is kellett ezt láncra verni valami híres mesebeli hősnek:
6316       3,  19|                aludni nem tudott.~- Bizony, vérszegény ez a kislány - veregette
6317       2,  6 |                 mint valami kengyelfutó. De vert is ám a szaladásával akkora
6318       3,  1 |             kifáradt,~Szagos fodormenta, te vess neki ágyat!~Födjétek be,
6319       4,  15|                mesélte a harmadik. - Hajlós vesszeimből kosarat fontak, s engem
6320       3,  13|             megegyeztünk, hogy nagy hasznát vesszük az idén a két lépés széles,
6321       1,  6 |                  még nagyapónak az édesapja véste, mikor én akkora voltam,
6322       4,  4 |                    azzal is kevesebb kecske vész el.~Az ember kiment az erdőre,
6323       4,  2 |               szaladnak a mezőről, s ki nem veszik az ütőjét. Nyelve nélkül
6324       2,  12|                     a falu nemcsak a várost veszítené el, hanem magát is. A falu
6325       2,  12|                     konyha.~De nemcsak éhen veszne a város falu nélkül, hanem
6326       4,  15|                füzesben, s kivágtak egy-két veszni tért fát. Az egyik favágó
6327       2,  5 |                Selyem Jánoska is sárkánnyal vesződik. A sárkány is oly gyámoltalan
6328       2,  1 |              vásárba - okosítom föl.~Bizony vesztemre tettem, mert Gyöngyöm Gyuszi
6329       3,  7 |                  Kertem közepébe~Aranymagot vetek,~Az aranykrajcárból~Aranyfát
6330       4,  9 |              meglátta.~„Olyan szép ez, hogy vétek volna megenni” - gondolta
6331       4,  13|                     szántóföldek -, jó ám a vetésnek a jó puha hó. Az tart meleget
6332       3,  13|                vigyázni, hogy baj ne érje a vetést.~- Betakarom a szél elől
6333       2,  9 |                kiterjesztett karokkal eléje vetette magát a rettenetes állatnak.~
6334       3,  11|                  nagyon gyenge világosságot vetettek. Csak mintha nagy szentjánosbogarak
6335       2,  2 |                    semmit. Aztán az ablakra veti okos kis szemét, és ott
6336       2,  11|                     Lombot ontva~Vén akácfa vetkezik,~Ablakomba~Búcsút mondva~
6337       1,  1 |              édesapám is közbenjárt érte.~- Vétkezik kelmed, Forintos uram, hogy
6338       4,  15|                 Tisza-parti füzesben télire vetkőződtek a fák, a legfiatalabb fűzfa
6339       3,  11|                  szemének. Nagy kőfalak nem vetnek árnyékot, nem fogják el
6340       3,  14|               Tollal szántogatni, betűmagot vetni, seholnincs kertemben rózsát
6341       1,  6 |                      Pihentető Isten, mikor vetsz nekem ágyat?~És akkor nagyon
6342       4,  15|                    a munkájuk árán kenyeret vettek.~A negyedik fűzfa szinte
6343       3,  15|                gondoltam magamban, s búcsút vettünk Berec ángyótól. Hanem addig
6344       3,  13|                   hosszú kertünknek. Repcét vetünk bele végtelen-végig. Amit
6345       3,  3 |                 közepibe, mind elijeszted a vevőket azzal a te kajla bajuszoddal.
6346       3,  3 |          véges-végig csupa bolt, itt csak a vevőnek van keresete.~- Ez már aztán
6347       2,  2 |                   most csukd be a könyvet - vezényelt a tanító úr. - El tudnád-e
6348       4,  16|                   ablakon át a vadalmafához vezetett ki. Ott volt a takácsműhely,
6349       3,  14|                    olyan tüzet, hogy minden viaszbaba sírni fog örömében.”~Csiribiri
6350       3,  5 |                    örvendeztek a kislányok.~Vicácska azonban összefogta a kötőjét.~- 
6351       1,  3 |                   eltátotta a száját erre a vigasztalásra, Mariska pedig epekedve
6352       1,  3 |             mindjárt kitaláltam, hogy mivel vigasztaljam meg az öcsikémet. Megsimogattam
6353       1,  3 |                adott az Isten, mindig azzal vigasztalt bennünket édesapánk:~- Az
6354       2,  3 |                   halász, csak halászinas - vigasztaltam Csipetkét. - Mire te halászinasból
6355       3,  11|                   jó Isten ezeken keresztül vigyáz le a jó emberekre.~
6356       2,  10|                   gyönge derekatok, gyöngéd vigyázattal, hogy meg ne pattanjon,
6357       3,  6 |               menyasszony ábrázatát.~Nem is vigyáztak még úgy rétesre, mióta a
6358       4,  3 |           tüskerózsa körül karikázott. Nagy vigyázva terjesztette ki Örzsike
6359       4,  1 |                    pék se ad hitelbe! Hamar vigyetek neki egy erszény aranyat
6360       3,  10|                     Picike lábára.~Szelíden vigyétek napos mezejére~Rózsás örömöknek,~
6361       2,  9 |                 neked való az, Pali húgom - vigyorgott Kőmives Pista.~Ez a név
6362       4,  2 |                    pedig azt javallom, hogy vigyük el ezt a csudatojást ajándékba
6363       2,  11|                    Nincsen nálad boldogabb!~Viharával,~Nyomorával,~Átaluszod a
6364       4,  11|               Virrasztja az égen:~Teli hold világa,~Aranyos subába.~ ~
6365       2,  2 |                 olvasmányra nyit, amelyik a világháborúról szól. Borzasztó szép olvasmány,
6366       4,  13|                látszott. Ott a város lámpái világítottak, s ezek a kíváncsi hópelyhek
6367       4,  15|                     ruhába öltöztetett, úgy világítottam benne, mint a nap. Utoljára
6368       4,  13|                     Messze az ég alján nagy világosság látszott. Ott a város lámpái
6369       4,  5 |                  visszabújt aludni. Bágyadt világosságát eltakarta az alkonyat, égre,
6370       3,  11|                    olajlámpák nagyon gyenge világosságot vetettek. Csak mintha nagy
6371       2,  2 |            díszítőjelzőhöz, ami szokatlan a világtörténelemben, noha nyilván sok alakja
6372       2,  2 |                   sok alakja megszolgálta a világtörténelemnek. Az egyszerű Péterből a
6373       2,  9 |                 húgom elsikoltotta magát, s villámnál sebesebben rohant le a lépcsőkön,
6374       3,  11|                  itt nem szaladgál az utcán villamoskocsi. El se férne a keskeny utcákon.
6375       3,  11|                      itten nem csöngetnek a villamosok?~Nem ám, mert itt nem szaladgál
6376       2,  7 |                lépek.~- Azért, mert én most villamost játszom a csigabigákkal.~- 
6377       4,  14|                    Senkinek sincs kegyelem.~Villámostort forgatok,~Mennydörög, ha
6378       2,  7 |                  két csigabigát.~- Legalább villanyossal megy a bácsi hazáig.~
6379       2,  1 |                   látom a Gyuszi aranyhaját villogni. Hát Ili baba ül a küszöbön,
6380       3,  18|               napernyőjét.~- Minek lesz az, violám?~- Hát hogy le ne süssön
6381       4,  11|                karámba.~Lassan ezüstgyapjuk~Violásra válik,~Néha egy-egy villám~
6382       3,  13|                 repcetáblát, hogy csakugyan virágba borult. Szem annál szebbet
6383       3,  2 |               panaszolja a félszemű rigó.~A virágcserepek szomorúan tátogatják a szájukat
6384       3,  4 |                    róla~Leheld el a gondot.~Virágfejecskédet~Hajtsd szívem fölébe,~Nevess
6385       2,  11|                      Átaluszod a telet -~Új virággal,~Lombos ággal~Kelteget a
6386       4,  5 |                     a hajnal, piros sugarai virágmezőkre hullottak, ibolyák hajtogatták
6387       1,  7 |                    nagy, pörge bajusza tele virágmézzel. Karbunkulus koronája égett,
6388       4,  3 |                    pillangó. Bizonyosan len virágnak nézte a szemét, olyan kék
6389       4,  5 |           csillagszemű Böske?!~- Nem fázol, virágom? - kérdezte fáradtan, szomorúan
6390       4,  15|                    Én nem akarok a méheknek virágozni, a kosárkötőknek ágazni,
6391       4,  17|                  rózsa.~- Jaj, de csudaszép virágszál! - zümmögött a méhike.~Akkorára
6392       3,  1 |                    ballag, egyes-egymagába,~Virágtestvérkéi, vigyázzatok rája!~Simulj
6393       2,  12|                     az ő egyetértésük teszi virágzóvá és boldoggá a közös édesanyát,
6394       4,  4 |              kifárasztottak.~- Ugye, fürge, virgonc állatok, sokat lótnak-futnak?~- 
6395       4,  11|                  szépen,~Álmuk a hű pásztor~Virrasztja az égen:~Teli hold világa,~
6396       1,  8 |                     a síromban is gondjukat viselem a szegényeimnek?~
6397       2,  8 |                     Akadt a kamrában valami viselt csizmácska.~Odaadtuk neki.
6398       4,  1 |                      a kis kukta gondját is viselte úgy, mint a tulajdon apjának.
6399       1,  8 |            kerülközne-e az ő számára valami viseltes kalap a padláson.~- Minek
6400       3,  8 |                   Panka kezét, s lett olyan visítás, hogy a Gabó cica ijedtében
6401       1,  8 |                 pénz - folytatta Antal úr - Visszaadod a Kovácsné tehénkéjét, s
6402       4,  5 |            felhőkárpitok mögül, megint csak visszabújt aludni. Bágyadt világosságát
6403       3,  2 |                  tengerben.~Mire az ölemben visszacipeltem Szélvész kisasszonyt, akkorra
6404       3,  6 |                    egy erdő madarának.~Mire visszaértem, ragyogott már a vőlegény
6405       3,  8 |                    körülhízelegte Pankát, s visszafeküdt a tűzhely alá, én meg mentem
6406       2,  1 |              kellett menni, csak a konyhára visszafordulni, az Etel szobalányt megkérni,
6407       3,  19|                   hanem kettővel, örömömben visszafütyültem a sárgarigónak:~- Áldja
6408       2,  5 |                 sárkány mellett a porban.~- Visszahoztam a sárkányod - azt mondja -,
6409       1,  7 |                kinyújtottam a kezemet. Hogy visszahúztam, már benne volt a pillangókirály.
6410       3,  14|                 sebesen, de lassan se akart visszajönni. Pedig már az alkonyat is
6411       3,  12|                  hamarabb forrjon, hát mire visszajövök a szobába, Panka mind a
6412       1,  5 |                     a leveleket, s hirtelen visszakapta a fejét.~Sápadt, beteg szemű
6413       3,  5 |           visszaszaladtak. Még Vilmácska is visszakocogott a rózsaszállal, de annak
6414       3,  17|               lefaragtam, a másik felét meg visszaragasztottam az alsó hajára.~- Így ni,
6415       3,  5 |                 szaladtak a vendégek, máris visszaszaladtak. Még Vilmácska is visszakocogott
6416       1,  3 |                  meg a kis húgom. Alig bírt visszatéríteni édesapánk:~- Megállj, te
6417       3,  8 |                      mikor nagy lelkendezve visszatért a kis kukta.~- Nem állt
6418       3,  14|                benne - nevettem el magam, s visszaültem az íróasztalomhoz. Tollal
6419       2,  1 |               szegényke, hogy most mindjárt visszaveszem az ajándék hegedűt.~Ahogy
6420       3,  12|                     legeslegközepe! Másképp visszaviheted.~Persze mire a sarokra értem,
6421       2,  2 |                 szívja, de azonközben egyre visszavonulóban van az ajtó felé, s mire
6422       3,  3 |                  van.~Azzal fogom a széket, viszem a másik sarokba, hát úgy
6423       2,  2 |                     és a tej közt zavaros a viszony. A többi gyerek, ahogy megkapja
6424       3,  14|                tekintetes, nemes, nemzetes, vitézlő gazdám-uramnak?~- Hej, lelkem,
6425       3,  12|                     no, fogtam a kisszéket, vittem a kályha mögé, s megpróbáltam
6426       2,  3 |                  élettelenül úszott a forró víz tetején.~Ha a kis cethal
6427       4,  12|            megfiatalodom minden percben. Ma vízcsepp vagyok, holnap pára, holnapután
6428       2,  3 |                  kis ostyácskát morzsolsz a vizébe, akkor ünnepnapja lesz.
6429       4,  14|            szélmalmokat hajtok; sss, sss, a vízen a hajót repítem; sss, sss,
6430       3,  20|                   Ti még nem estetek bele a vizeshordóba?~
6431       2,  2 |                     egy nagykendőbe. Beható vizsgálat kiderítette, hogy a nagykendő
6432       4,  17|                    korán érő szagos szőlőt.~Vízzel főz, borral ránt a szegény
6433       2,  2 |                   jó sütős, hogy a dermedt, vörös kis ujjacskák egyszerre
6434       2,  2 |              látóhatáron.~Az ábrázata egyre vörösebb lesz, ahogy közelebb kerül
6435       3,  6 |                 jutalom?~- Kezet foghatsz a vőlegénnyel - biztatott Pannácska.~- 
6436       3,  6 |           virágszálam.~- Sáros a bocskora a vőlegénynek, meg kellene tisztogatni
6437       3,  11|               mintha nagy szentjánosbogarak volnának.~- Siessünk, apám - noszogatott
6438       3,  19|              sátorfánkat, s másnap már kint voltunk a pusztán. Sárgarigók köszöntöttek
6439       2,  2 |                olvasókönyvedet.~- Az ám, ha vóna!~- No, kérd el a szomszédodét,
6440       3,  11|                    meg.~Ahogy kiszálltunk a vonatból, a Panka fülét megütötte
6441       2,  1 |                    hogy a hegedűt húzod-e a vonón, vagy a vonót a hegedűn.~
6442       2,  1 |                  vadonatúj hegedű.~Mégpedig vonóstul.~- Melyik neki a vonója? -
6443       2,  1 |                     húzod-e a vonón, vagy a vonót a hegedűn.~Gyöngyöm Gyuszi
6444       2,  9 |      bizonyítványaival: az apja csak vállat vont rá. Ó, mit nem adott volna
6445       2,  5 |                  ezüstsárkányt is le tudnám vontatni!”~Azzal fölkapta a fejét,
6446       2,  5 |            odavontatja magához a zsákmányt. Vontattam volna én is, ha lett volna
6447       2,  1 |               körtemuzsika, miákolt a Mici, vonyított a Pici, s egyszerre csak
6448       2,  2 |                  Mög. Az édösapám apja, aki vót, annak az obsitos levelin.~- 
6449       4,  16|                  hogy nem köles van abban a zacskóban, hanem póktojás. Itt akarja
6450       4,  16|               termés.~Ahogy megérintettem a zacskóját, odaugrik ám haragosan a
6451       4,  16|             motollával eltakarja testével a zacskót. „Megeszlek, ha hozzányúlsz!” -
6452       4,  4 |                 igen nagy vermet ásni. Nagy zajjal, sóhajtozással folyt a nehéz
6453       1,  8 |                lelkem. Elvitte a tehénkémet zálogba Gáspár tekintetes úr. Mi
6454       4,  12|                     VÁNDORA~Zuhog odakint a zápor. Az eresz alól nézem az
6455       4,  5 |                    a lábát, és sírt, mint a záporeső. S ahogy forró könnyei hullottak
6456       3,  16|               nyikorgatta az udvaron. Olyan záporesőt zuhogtatott a kezére, hogy
6457       3,  16|                 kell iskolába menni. Be van zárva a kapu is. Hát akkor minek
6458       2,  9 |                lobogott, mint valami fekete zászló, s lovasa halálra vált arccal
6459       2,  1 |           kispajtásom.~- A vonója melyik? - zavarodtam meg egy kicsit. - A vonója
6460       2,  2 |                    hogy Pétör és a tej közt zavaros a viszony. A többi gyerek,
6461       2,  2 |                    tanító úr azonban kicsit zavartan mosolyog.~- Igen, tetszik
6462       2,  1 |                 nálunk, azért van az a nagy zenebona, s mindjárt segítségünkre
6463       2,  1 |                   sípot, a másikon Ili baba zengeti a hegedűt, a Mici meg a
6464       4,  18|             rizskása,~Csacsog, mint az erdő zengő muzsikása:~„Ejnye, de rossz
6465       4,  14|                     mindjárt kitört a nyári zivatar. Lángolt az ég, rengett
6466       4,  15|                 onnan néztem le rátok!~Halk zizegés futott át a füzek során.
6467       4,  15|                 Onnan aztán lassan, csöndes zizegéssel hulladozott le az alvó füzek
6468       4,  15|                   vagyok ezüstös barkával - zizegte szelíden az egyik fa. -
6469       3,  15|                 gondoltam magamban, ahogy a zöldre festett ajtót kinyitottam.
6470       4,  5 |                 fákról a zúzmara, hajtásaik zöldültek, levelet, barkát termettek.
6471       2,  11|                sudarát,~Gallya rebben,~Halk zörejben~Sírja vissza szép nyarát.~
6472       1,  5 |             kukorica közt egyre erősödött a zörgés. Alighanem hörcsög motoszkál
6473       4,  1 |               hombárhoz. Ürgette, forgatta, zörgette, kongatta, utoljára kimarkolt
6474       2,  5 |              kinyitom a könnyes szemem, ott zörög a sárkány az ablak kallantyújára
6475       4,  18|                   Ripegés-ropogás, siralom, zokogás.~Dolgozik a csákány, fűrész,
6476       1,  7 |                      A tornácon apám, anyám zokogott egymásra borulva. Úgy megijedtem,
6477       3,  9 |                 vagyok, hanem az már igazán zokon esett, mikor ebéd után hiába
6478       2,  9 |                    édesapja, szálfatermetű, zord ábrázatú, kevély katona.
6479       3,  12|         Tarisznyával hozom a mézeskalácsot, zsákkal a szentjánoskenyeret.~- 
6480       2,  5 |                     s odavontatja magához a zsákmányt. Vontattam volna én is,
6481       3,  12|                     tarisznya, nem bírnád a zsákot. Hozz inkább egy valóságos
6482       3,  1 |                    neki ágyat!~Födjétek be, zsályák, dús leveletekkel,~Szelíd
6483       1,  1 |                     a vén embert? Kivette a zsebéből az összegyűrt levelet, kisimogatta
6484       4,  9 |                  neked. Tudom, hogyha ezt a zsebedbe teszed, mindjárt könnyebb
6485       3,  12|                     vadonatúj arany húzza a zsebemet. Mire pedig délben hazakerültem,
6486       3,  8 |               gúnyácskája ujját, felkötötte zsebes kötőjét, s úgy kiserdült
6487       3,  18|                     amit az mutat, az még a zsebkendő-korbácsnál is rettenetesebb volt.~- 
6488       3,  18|                    azért kötött korbácsot a zsebkendőjéből, mintha hajdú-bíró-szegényembert
6489       3,  2 |                     több a soknál. Veszem a zsebkendőm, megfonom korbácsnak, s
6490       3,  2 |                     magát, belecsúsztatja a zsebkendőt a papírkosárba, s már mosolyog
6491       2,  9 |                    egyikünk se. Mert minket zsellérgyerek létünkre is jobban szeretett
6492       4,  16|               pislogása.~- Nini, hát te itt zsellérkedel? - léptem közelebb a szegény
6493       2,  9 |             kevélyen, s lenézte a nádtetejű zsellérportákat.~- Mindegy az, gyerekek,
6494       3,  8 |             fűrészpor.~- Dehogy, apukám, az zsemlemorzsa.~- Az ám, ni, majd meg nem
6495       4,  9 |                    mindjárt könnyebb lesz a zsemlyéskosár.~Lajoska minden harmadik
6496       4,  9 |                  volt, éppen útra készült a zsemlyéskosárral, amikor a szűcsné ráköszöntötte
6497       1,  4 |            kimegyünk Galambosba. Megnézzük, zsendül-e már a szőlő.~No, a nyergelés
6498       1,  5 |              süvöltözött körülötte, s mikor zsendülni kezdett a gyümölcs, még
6499       2,  5 |                     rajta, beleakaszkodik a zsinegébe, s odavontatja magához a
6500       2,  5 |               felett észrevettem, s annak a zsinegével mind az enyémet hosszabbítottam.
6501       2,  5 |                     már hozzá is kötöztem a zsinegjét a magaméhoz.~- Ne vedd el,
6502       4,  5 |                    langyos szellőben, bogár zsongott, pillangó csapongott, sárgarigó
6503       4,  17|                     a talicskán, nagyapó? - zümmög a méhecske a nagyapó feje
6504       4,  17|                   de csudaszép virágszál! - zümmögött a méhike.~Akkorára odaérkeztek
6505       1,  7 |                  nem csukódott. Akkor aztán zümmögtek, búgtak szelíden, lágyan,
6506       2,  10|                jámbor pille, a tornác sötét zugába, tedd el magad télire! Istenhozzád
6507       1,  7 |                  beteggel.~Egyszerre valami zúgást hallok az ablak felől. Odatekintek,
6508       1,  8 |                  felett kicsiny körtefaerdő zúgatja lombjait; mikor a gyümölcsével
6509       4,  5 |                    Olyan pompás nyárfaliget zúgatta koronáját Böske feje fölött,
6510       4,  15|                    fűzfa.~- Csitt, csitt! - zúgták haragosan a szakállas öreg
6511       4,  16|                  levelei lassú reszketéssel zúgtak-zörögtek a fülembe.~- Nono, én is
6512       2,  9 |                 megtorpant a hirtelen eléje zuhant testtől, s nagyot horkantva
6513       4,  12|                             A VILÁG VÁNDORA~Zuhog odakint a zápor. Az eresz
6514       3,  16|                    udvaron. Olyan záporesőt zuhogtatott a kezére, hogy csak úgy
6515       1,  6 |                 aranyesője pergett le róla, zuzmós, mohos ágain énekesmadárka