|
Hol volt, hol nem volt, Nekeresden túl volt, volt egyszer
egy bolondos legény. Úgy hívták, hogy Fityók.
Ez a Fityók hátul hordta az eszét, mint juhász a botját. Darálni
akarta az ecetet, kötözni a homokot. Vargához vitte élesíteni az ekeszarvát,
szabóhoz patkolni a csizmát.
Mikor az apja megsokallta sok balgaságát, azt mondta
neki:
- Kocsiút meg gyalogút, föl is út, meg le is út.
Eredj, Fityók, szolgálatot keresni.
El is ment Fityók, talált gazdát is, kapott parancsot is.
Ez volt a parancs:
- Eredj, Fityók, fát vágni az erdőre. Amit vágsz,
holnap hazahozzuk négylovas szekérrel. Nesze ez az árpacipó, élj vele vígan.
Fityók mindent jóváhagyott, csak az árpacipót kevesellte.
- Ha
kevés, tedd a patakba, megdagad benne - mondja neki a a gazda, tréfálkozva.
Egy
szó nem sok, Fityók annyit se szólt. Kiment az erdőbe, lenyesett két
gallyat, beletette a patakba. Aztán megette az árpacipót, kifeküdt a napra, s
így aludt estig. Akkor aztán hazament.
Másnap
azt mondja neki a gazda:
- Itt
ez a darab szalonna, kend meg vele a szekeret, megyünk az erdőre fáért,
amit kivágtál.
Kapja
magát Fityók, megkeni a szekeret, de mindenütt, nemcsak a kerekeit, hanem az
oldalát is, a rúdját is.
- Ó,
te esze fitty! - förmed rá a gazda. - Nem így kellett volna ezt csinálni! No,
most már fogd be a négy lovat.
Be
is fogta Fityók a négy lovat, de úgy, hogy kettőt előre a rúdhoz,
kettőt hátra a saroglyához. Hát ahogy hajtaná, nem megy a két ló, nem bírja
egymást húzni.
- Ó,
te oktondi! - kiált rá a gazda. - Ezt sem így kell csinálni!
Megmutatta,
hogyan kell, aztán megindultak.
- Hanem
azt megmondom, hogy az úton meg ne mukkanj, mert megkeserülöd - förmed rá a
gazda Fityókra.
Szót
is fogadott Fityók. Pedig látta, hogy kiesik a kerékszög, utána a kerék. De
azért meg nem szólalt volna a világért sem. Csak amikor az erdőbe beértek,
akkor mukkant meg:
- Gazduram,
baj van!
- Mi
baj, Fityók?
- Kiesett
a kerékszög.
- Hej,
mézes teringette, mért nem szóltál előbb!
- Meg a kerék is elveszett!
- Hej, jeges teringette, fogj hamar egy lovat,
pattanj a hátára, szaladj a kerékért!
Kifogták a nyergest, rápattant Fityók, megy vissza a
kerékért. Meg is találja, illegeti a ló hátára, de sehogy se akar megállni
rajta. Kapja magát, kiveri belőle a küllőket, a kereket a ló nyakába
akasztja, úgy lovagol vissza.
Persze, mire kiért a gazdához, mind véresre verte a
kerék vasabroncsa a ló lábát. Lett ebből megint nagy perpatvar. Ahogy kimérgeskedi
magát a gazda, fülön fogja Fityókot, s azt mondja neki:
- Hol
az a fa, amit tegnap vágtál?
- Itt
van a patakban - mutatja Fityók a két szál vesszőt. - Gondoltam, majd
megdagad benne.
Erre
aztán már a lőcs után kapott a gazda.
- Gyere, Fityók, hadd járassam el veled a
kutyakopogóst.
De erre Fityók is nyaka közé kapta a lábát, s úgy
meglódult, hogy még most is szalad, ha meg nem állt.
Amelyiktek találkozik vele, fogadja föl cselédnek.
|