|
Intek a kis szomszédomnak, a Palkó gyereknek, aki a
kertjükben guggol a fűben.
- Gyere csak, Palkó! Kérdezni akarok valamit.
Palkó csak a feje járásával feleli, hogy nem lehet.
- Aztán miért nem lehet? - kérdem, miközben közelebb
lépek.
- Azért, mert én most villamost játszom a
csigabigákkal.
- Hát aztán?
- A kocsivezetőnek beszélgetni tilos.
- Azt se szabad megkérdezni kocsivezető úrtól,
szereti-e a mogyorót?
- Azt igen - ugrott talpra Palkó, és tartotta elém a
markát.
- Várjunk csak - mondom. - Előbb számold össze,
hány ház van ezen az udvaron! Ahány házat megszámolsz, annyi szem mogyorót
kapsz.
Palkó elkezdett számolni az öt ujján.
- Az első szoba egy, a kisszoba kettő, a
tisztaszoba három...
- Ohó, én nem szobát mondtam, hanem házat!
- Ház nincs több, csak egy - szomorodott el Palkó.
- Az se igaz ám! Nézd meg csak, hány fecskefészek
van az eresz alatt!
- A négy sarokban négy.
- No lásd, ez négy szem mogyoró. A madárnak a fészek a
háza. Ott hál éjszaka, oda húzódik a rossz idő elől, ott költi ki a
fiókáit.
Palkónak fölcsillant a szeme.
- Akkor az egérlyuk is ház, meg a békalyuk is?
- Az is ház, Palkó! Ahol az állat lakik, az a háza!
Tartsd a markodat!
Palkó azonban a kalapját tartotta elém.
- Tessék ezt telitölteni mogyoróval!
- Már miért tölteném? Hát hol van itt az a nagyon sok ház?
- Hát ez a sok csigaház szanaszéjjel? - táncolt
örömében Palkó.
Az utolsó szemig oda kellett neki adnom a mogyorómat.
Palkó azonban gavallérosan kárpótolt. Zsebembe dugott két csigabigát.
- Legalább
villanyossal megy a bácsi hazáig.
|