1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2464
Rész, Fejezet
1 1 | nevezetes volt arról, hogy ott a tisztességes nevén kívül
2 1 | úgy ragad az emberre, mint a bogáncs, csakhogy persze
3 1 | lehet úgy lekefélni.~Mondom, a malajdoki uraságot meg a
4 1 | a malajdoki uraságot meg a Tilinkó cigányt kivéve mindenkinek
5 1 | volt valami figurás neve a faluban. Gyepenhegyes Viszotának
6 1 | Gyepenhegyes Viszotának hívták a kisbírót, mert mindig nagyon
7 1 | mindig nagyon peckesen járt. A keresztapám neve Rádillik
8 1 | Tányérhátú Csala Ádámnak hívták, a felsõt meg Úrleszek Takács
9 1 | játékból úgy tördöste szét a lópatkót, ahogy más ember
10 1 | lópatkót, ahogy más ember a mákos patkót szokta. Haragjából
11 1 | egyszerre kétfelé hasadt a teteje.~Az ilyen embert
12 1 | olyan szegény jobbágya volt a malajdoki uraságnak, mint
13 1 | malajdoki uraságnak, mint a többi falunépe, megsüvegelte
14 1 | falunépe, megsüvegelte még a bíró is. Hét határban nem
15 1 | megemlegette holta napjáig.~Mikor a nagy Napóleon bent járt
16 1 | Napóleon bent járt az országban a franciával, akkor már hajlott
17 1 | mint egy öreg diófa. Ahogy a franciák megszállták a falut,
18 1 | Ahogy a franciák megszállták a falut, menekült, ki merre
19 1 | sem volt menekülni. Éppen a galambokat etette az udvaron,
20 1 | nagy lármával bevágtatott a kapun.~Mindig tárva-nyitva
21 1 | öregapám zsellérkunyhójának a kapuja, most azonban az
22 1 | idebent vagyok - nevetett a francia a szeme közé, ahogy
23 1 | vagyok - nevetett a francia a szeme közé, ahogy lecihelõdött
24 1 | közé, ahogy lecihelõdött a lóról.~Öregapám persze álmában
25 1 | szót, de ezt értette ki a katona vigyorgásából, s
26 1 | idebent vagy! - lobbant egyet a nagy tüzes szeme a bozontos
27 1 | egyet a nagy tüzes szeme a bozontos szemöldöke alatt,
28 1 | alatt, azzal galléron kapta a franciát, s úgy vágta keresztül
29 1 | hogy csak úgy nyekkent a folyókában. Vitte is az
30 1 | akárhogy kiabált utána a gazda:~- Megállj, hé, hadd
31 1 | hé, hadd hajítom utánad a lovadat is!~Két napig garázdálkodtak
32 1 | Két napig garázdálkodtak a malajdoki határban a franciák,
33 1 | garázdálkodtak a malajdoki határban a franciák, de a házunknak
34 1 | határban a franciák, de a házunknak a tájára se jöttek
35 1 | franciák, de a házunknak a tájára se jöttek többet.
36 1 | Hanem azért mégse ebbõl a történetbõl tetszik meg
37 1 | Igazság szerint persze a jobbágyembernek a testi
38 1 | persze a jobbágyembernek a testi munkáján kívül semmije
39 1 | se volt abban az idõben. A feje fölött az ég az istené,
40 1 | jobbágy volt. Nagy volt a becsülete az uraság elõtt,
41 1 | csak afféle gyalogerdõ a falu alatt. A homokos gödrök
42 1 | gyalogerdõ a falu alatt. A homokos gödrök közt mégis
43 1 | bokréta. Enyhelyet adott a madárnak, árnyékot a vándornak,
44 1 | adott a madárnak, árnyékot a vándornak, rõzsét a szegény
45 1 | árnyékot a vándornak, rõzsét a szegény embernek. Az egész
46 1 | Az egész falu ott szedte a tûzre való targallyat.~-
47 1 | is, marad is - mondogatta a nagyapám, s akárhányszor
48 1 | akárhányszor maga segítette föl a rõzsenyalábot a gallyszedegetõ
49 1 | segítette föl a rõzsenyalábot a gallyszedegetõ gyerekek
50 1 | gallyszedegetés közben lehámozták a kérgét néhány fiatal jegenyének.
51 1 | Nagyapót fölharagította a dolog, és bement panaszt
52 1 | és bement panaszt tenni a faluházára. Éppen együtt
53 1 | esküdteket, és jól megmosta a fejüket.~- A fát csakúgy
54 1 | jól megmosta a fejüket.~- A fát csakúgy nem szabad kínozni,
55 1 | is meg kell ám tanítani a gyerekeket. Ha ti meg nem
56 1 | megtanítom én!~Szóra szót adtak a falu bölcsei, s az egyikük
57 1 | fordult, s úgy rántotta meg a kilincset, hogy a nehéz,
58 1 | rántotta meg a kilincset, hogy a nehéz, vassal szegett ajtóból
59 1 | indulatosan, s azzal vállára kapta a legnagyobb favágó fejszét,
60 1 | erdõbe.~Akkorra ott várta már a fél falu, s leste szörnyûködve,
61 1 | csinál majd az erõs Törõcsik. A tanácsbeliek pedig körülfogták,
62 1 | körülfogták, békítették, a nyakába estek kérlelõ szóval.~-
63 1 | fordulással, azzal fölemelte a fejszét, és belevágta a
64 1 | a fejszét, és belevágta a szélsõ tölgyfa tövébe.~Vastag,
65 1 | vissza az elsõ fejszecsapást. A másodikra azonban nagyot
66 1 | azonban nagyot reccsent, s a harmadikra szörnyû ropogással
67 1 | szörnyû ropogással zuhant rá a szomszédaira.~- Teremtõ
68 1 | nekiszilajodva csattogtatta tovább a fejszét. Nem is vágta, hanem
69 1 | vágta, hanem kaszálta már a fákat, s minél elõbbre haladt,
70 1 | ereje. Utoljára úgy tördöste a nagy szálfákat, mint a gyerek
71 1 | tördöste a nagy szálfákat, mint a gyerek a száraz nádat.~Egyszer
72 1 | szálfákat, mint a gyerek a száraz nádat.~Egyszer aztán
73 1 | egy vadalmafácskára került a sor. Nem is fa volt, inkább
74 1 | dühében azonban mellévágott a fejszével. A fácska csak
75 1 | mellévágott a fejszével. A fácska csak megrázkódott,
76 1 | ijedt csettegés hallatszott a sûrû lombja közül:~- Csett-csett,
77 1 | Törõcsik hirtelen fölkapta a fejét, és odanézett a fára.
78 1 | fölkapta a fejét, és odanézett a fára. Parányi kenderike
79 1 | ki ijedten és könyörgõen a levelek közül:~- Te nagy
80 1 | Törõcsik megint ráemelte a fejszét a fára, s abban
81 1 | megint ráemelte a fejszét a fára, s abban a percben
82 1 | fejszét a fára, s abban a percben kiugrott a kis madár
83 1 | abban a percben kiugrott a kis madár az ághegyre. Csöpp
84 1 | szégyellte meg magát a fanyüvõ ember, azzal széthajtva
85 1 | az ágakat, bekukucskált a lombok közé.~Kenderikefészek
86 1 | ijedtek meg. Mohón kapkodtak a Törõcsik feléjük nyúló ujjához.~-
87 1 | csip-csip! - tátogatták a fülig érõ szájacskájukat.
88 1 | Törõcsik pedig elhajította a fejszét, és lehajtott fejjel
89 1 | Szerencsétek, hogy már nem bírom a fejszét - lökött félre egy
90 1 | egy nagy faderekat, ahogy a szájtátók közé ért. - Másképp
91 1 | mivel tüzeltetek volna a télen.~Az emberek némán
92 1 | ahogy elhagyta õket:~- Ezt a kis forgácsot meg hordjátok
93 1 | gyújtónak - mutatott rá a kivágott fákra.~Ilyen ember
94 2 | hanem Okos Törõcsik. Neki a nagy eszérõl meséltek olyan
95 2 | történeteket, mint öregapámnak a nagy erejérõl. Ezek közül
96 2 | tetszett legjobban, ahogy a Pukkancs Bavina borbélyt
97 2 | kifigurázta.~Bavinának hívták a mi falunk cseh borbélyát.
98 2 | való ember volt.~Egyszer ez a Bavina télidõben fát akart
99 2 | télidõben fát akart venni a piacon. Hát hiszen volt
100 2 | Akárkitõl kérdezte, hogy hogy a fa, mindenki azt felelte
101 2 | édesapámmal állt alkuba a borbély. Édesapám akkoriban
102 2 | mindent végzett, amiben a szamárkája segíthetett neki.
103 2 | egyéb dolga nem volt, kiment a szamárkával az erdõre, föltette
104 2 | szamárkával az erdõre, föltette rá a fanyerget, s megrakta hulladék
105 2 | odatoronykodott mellé.~- Hogy ez a marék szemét?~- Nem szemét
106 2 | ára pedig egy ezüsthúszas.~A cseh nagyot szítt a fogán,
107 2 | ezüsthúszas.~A cseh nagyot szítt a fogán, és azt kérdezte:~-
108 2 | minden fa az enyém, ami a szamár hátán van?~- Hát
109 2 | utolsó darab is?~- De még a legutolsó is - mosolyodott
110 2 | figurás kedvét látta ennek a harapós borbélynak.~Azzal
111 2 | borbélynak.~Azzal megfogta a szamárka kötõfékjét, bevezette
112 2 | szamárka kötõfékjét, bevezette a borbély udvarába, lehányta
113 2 | udvarába, lehányta róla a gallyat, és tartotta a markát
114 2 | róla a gallyat, és tartotta a markát a pénzecskéért.~-
115 2 | gallyat, és tartotta a markát a pénzecskéért.~- Ohó - azt
116 2 | Bavina -, vegye csak le a nyerget is, mert az is hozzátartozik
117 2 | mert az is hozzátartozik a szamár terhéhez!~- Ne figurázzon
118 2 | terhéhez!~- Ne figurázzon az úr a szegény emberrel - nézett
119 2 | föl édesapám meghökkenve a borbélyra.~- Nem figurázok
120 2 | úgy alkudtunk, hogy ami fa a szamár hátán van, mind az
121 2 | hátán van, mind az enyém a húszasomért. Márpedig a
122 2 | a húszasomért. Márpedig a szamárnyereg fából van,
123 2 | az édesapám szíve, mikor a borbély a nyerget is a gallyak
124 2 | édesapám szíve, mikor a borbély a nyerget is a gallyak közé
125 2 | mikor a borbély a nyerget is a gallyak közé hajította.
126 2 | gallyak közé hajította. Még a szamárka is megcsóválta
127 2 | Ez aztán ebben elmúlt, s a borbély rég elfeledkezett
128 2 | borbély rég elfeledkezett már a szamaras emberrõl, mikor
129 2 | napot, mester! Hogy méri a borotvát?~- Öt pénz - mondta
130 2 | kicsit, aztán behuppant a mûhelybe.~- Hát kettõnket
131 2 | borotválna meg? Engem meg a cimborám?~- Tíz pénz - fenegette
132 2 | pénz - fenegette Bavina a borotvát a fenõszíjon. De
133 2 | fenegette Bavina a borotvát a fenõszíjon. De aztán gyanakodva
134 2 | van e! - olvasta le apám a tíz pénzt, és elvetette
135 2 | tíz pénzt, és elvetette a széken magát urasan. - Elõször
136 2 | tisztítson föl az úr, mert a társam késik egy kicsikét.~
137 2 | az apám tüskés álla, mint a pólyás babáé. Mikor aztán
138 2 | Jöhetsz már, cimborám!~Abban a percben bedugta az ajtón
139 2 | percben bedugta az ajtón a rettentõ bozontos fejét
140 2 | rettentõ bozontos fejét a szamárka, és beköszönt szép
141 2 | nevetett csúfondárosan, s még a fülét is billegette hozzá.~
142 2 | hozzá.~Bavina kiejtette a kezébõl a borotvát ijedtében,
143 2 | Bavina kiejtette a kezébõl a borotvát ijedtében, de édesapám
144 2 | ám!~- Kicsodát? - hebegte a mester.~- Hát a szamárkámat -
145 2 | hebegte a mester.~- Hát a szamárkámat - veregette
146 2 | veregette meg apám szeretettel a szamárka tarkóját. - Tudja,
147 2 | árát.~- De hiszen kelméd a cimborájáról beszélt! -
148 2 | Nincs nekem jobb cimborám a szamárkánál. Hozzám tartozik,
149 2 | szamárkánál. Hozzám tartozik, mint a fához a nyereg.~- Ne figurázzék
150 2 | Hozzám tartozik, mint a fához a nyereg.~- Ne figurázzék
151 2 | figurázzék kend! - tette össze a kezét Bavina.~- Eszembe
152 2 | sincs! - húzta föl édesapám a seprõforma szemöldökét. -
153 2 | Tudja mit, Törõcsik! - rázta a hideg egész hosszában a
154 2 | a hideg egész hosszában a borbélyt. - Inkább visszaadom
155 2 | borbélyt. - Inkább visszaadom a tíz pénzt, csak menjen kend
156 2 | beszéd - dugta zsebre apám a krajcárkáit -, mert így
157 2 | legalább leborotválkoztam a nyergem árát.~De jól szolgált
158 2 | aratókkal volt baj, akár a dézsma körül volt valami
159 2 | mihozzánk szalajtotta az uraság a hajdút:~- Hívjátok csak
160 2 | az mindjárt.~Pedig volt a kastélyban káplán is, íródeák
161 2 | hogy olyan nagyra tartja a tudatlan jobbágyot. Nemcsak
162 2 | morgolódtak, egyszer nyíltan is a szemére térítették borozgatás
163 2 | annyiszor elejbünk teszi azt a tahó parasztot? Hiszen még
164 2 | Hiszen még deákul se tud a jámbor.~- Az bizony lehet,
165 2 | azért mégis ésszel van tele a feje búbjától a lába ujjáig.
166 2 | van tele a feje búbjától a lába ujjáig. Tanulhatnának
167 2 | emberek is.~Felzúdult erre a három úr, mint a darázs,
168 2 | Felzúdult erre a három úr, mint a darázs, ha füstöt vetnek
169 2 | uraság maga is megbánta a nagy õszinteséget. Tréfával
170 2 | urak! - emelte koccintásra a poharát. - Idehozatom vasárnap
171 2 | szerint volt az uraknak a dolog, nagyot ittak rá.
172 2 | kocsin járjon.~- Lenyelem a fejem, ha csúffá nem tesszük
173 2 | fejem, ha csúffá nem tesszük a parasztot - súgta oda a
174 2 | a parasztot - súgta oda a hopmester az uraságnak,
175 2 | kipróbálni az urak, mekkora a tudományod.~- Nem félek
176 2 | Úristenen kívül senkitõl a kerek világon - emelte fel
177 2 | világon - emelte fel nyugodtan a fejét a jobbágy.~- No, ha
178 2 | emelte fel nyugodtan a fejét a jobbágy.~- No, ha már éppen
179 2 | jobbágy.~- No, ha már éppen a jó Istenrõl beszél kend,
180 2 | kérdezni valamit - kapott a szóba a kastélykáplán. -
181 2 | valamit - kapott a szóba a kastélykáplán. - Hát azt
182 2 | Malajdoki Tamás is összeráncolta a homlokát, a tisztelendõ
183 2 | összeráncolta a homlokát, a tisztelendõ pedig hangosan
184 2 | húzódott hátra mosolyogva a tisztelendõ úr. - Hát csakugyan
185 2 | csakugyan igaz az, hogy a jó pap holtig tanul.~Most
186 2 | nagyeszû ember: hol van a világ közepe?~- Éppen itt,
187 2 | mindjárt meg akarná lépni a világ közepét. Annál hányivetibben
188 2 | Annál hányivetibben állt elõ a hopmester.~- No, paraszt,
189 2 | Azt mondd meg nekem, mi a különbség köztem meg a lovam
190 2 | mi a különbség köztem meg a lovam közt.~- Semmi se,
191 2 | erre olyan nevetés, hogy a tisztelendõ úr is megbékült,
192 2 | megbékült, az íródeák is, csak a hopmester kapkodott a kardjához:~-
193 2 | csak a hopmester kapkodott a kardjához:~- Ne bántsuk
194 2 | kardjához:~- Ne bántsuk azt a gyíklesõt, barátom - legyintette
195 2 | vállon az uraság -, inkább a kést-villát forgassuk ahelyett.~
196 2 | ahelyett.~Azzal leültek a csupa ezüsttel fölterített
197 2 | fölterített diófa asztalhoz, a jobbágy éppen a földesúr
198 2 | asztalhoz, a jobbágy éppen a földesúr mellé, aki mindjárt
199 2 | hozzá, szolgám - merítette a drága jó suhantott levesbe
200 2 | becsületes ember megeszi a levesét.~Ette volna ám szegény
201 2 | egy kalácscipót, kiszedte a fehér belét, a hajával meg
202 2 | kiszedte a fehér belét, a hajával meg úgy bekanalazta
203 2 | hajával meg úgy bekanalazta a leveskét, hogy õ hamarább
204 2 | hamarább készen lett vele, mint a többi az ezüstkanállal.
205 2 | szépen kétfelé szakította a levestõl megpuhult cipóhajat,
206 2 | cipóhajat, és utánaküldte a levesnek.~- Minden becsületes
207 2 | becsületes ember megeszi a kanalát - hunyorított oda
208 2 | se tudott ott többet enni a nagy nevetéstõl, s attól
209 2 | senki se vetette szemére a földesúrnak, hogy mindenféle
210 3 | elmondtam, milyen ember volt a nagyapám. Erõs, mint a vasék.
211 3 | volt a nagyapám. Erõs, mint a vasék. Azt is elmondtam,
212 3 | az édesapám. Okos, mint a hét bölcs mester. Hát most
213 3 | mikor megszülettem, hogy a keresztanyám, Hadara Setét
214 3 | Kalára nevetve csapta össze a kezét:~- No, csak szerencsés
215 3 | csak szerencsés ember ez a Törõcsik. Bölcsõrõl se kell
216 3 | se kell neki gondoskodni a fia számára. Belefér egy
217 3 | dióhéjba. Hiszen csak akkora a szentem, mint egy dióbél.~
218 3 | Rajtam veszett aztán ez a Dióbél, hiába keresztelt
219 3 | hiába keresztelt Pálnak a pap. S már csak azért se
220 3 | nagyon kicsire maradtam a növésben. Már az ötödik
221 3 | csak ágaskodva értem fel a pitvarajtónk fakilincsét.
222 3 | idõben Bibolygós Bedegi volt a legjobb barátom. Ez egy
223 3 | öreg halászember volt, aki a vízparton lakott egy nádkunyhóban.
224 3 | egyszerre akkora leszek, mint a hét sing szakállú óriás.
225 3 | ma is sokszor ott állok a homokparton, és kitárt karral
226 3 | és kitárt karral repdesek a csónak felé: benne lesz-e
227 3 | persze sohase találta meg a halász, hanem a tûrömfûvel
228 3 | találta meg a halász, hanem a tûrömfûvel annál többször
229 3 | megbékített.~Egyszer, ahogy ülök a kapuban, és tanítgatom az
230 3 | kismacskásan miákolni, arra megy a Bibolygós Bedegi, vállára
231 3 | mondja nekem, menjek ki vele a vízpartra szedrezni.~Az
232 3 | kétszer hívni. Megfogtam a halász kezét, ballagtunk
233 3 | kezét, ballagtunk kifelé a faluból.~- Az ám, csakhogy
234 3 | hozni.~- Minek volna az a létra, Bedegi bácsi? - néztem
235 3 | olyan kicsi vagy, hogy még a szedret is csak létráról
236 3 | egy oroszlánban. Nekiestem a Bedegi karjának, és úgy
237 3 | nekivörösödve.~- Csakhogy én a zsebembe teszlek ám - mondta
238 3 | képpel -, mégpedig nem is a nagy zsebembe, hanem a kis
239 3 | is a nagy zsebembe, hanem a kis zsebembe. (Pedig olyanfajta
240 3 | se veszlek, csak odalent a vízen, ott rászúrlak egy
241 3 | bizonyosan nem tátja ki rád a száját. Azt mondja, hogy
242 3 | aztán már igazán eltört a mécses. Úgy ordítottam,
243 3 | ordítottam, mintha máris a horog hegyén volnék. Abba
244 3 | Abba se hagytam addig, míg a ravasz Bedegi össze nem
245 3 | Bedegi össze nem csattantotta a két nagy tenyerét.~- Hû,
246 3 | ide látszik, ahogy hányja a bugyborékot!~Én ugyan semmit
247 3 | befejeztem.~- Mekkora az a cethal, Bedegi bácsi?~-
248 3 | bácsi?~- Az, öcsém? Fejitõl a farkáig egy mélyföld, a
249 3 | a farkáig egy mélyföld, a farkától a fejéig megint
250 3 | egy mélyföld, a farkától a fejéig megint egy mélyföld,
251 3 | megint egy mélyföld, de a pukkantója külön számít.
252 3 | egy araszt. Gyerünk hamar a hálót kivetni!~Nem éppen
253 3 | lehetett volna vele fogni, ha a potyka belement volna.~De
254 3 | növendék pióca.~Az öreg kimosta a sótartó kupáját, telemerítette
255 3 | telemerítette vízzel, beleeresztette a keszeget, odanyomta a markomba.~-
256 3 | beleeresztette a keszeget, odanyomta a markomba.~- Nesze, Dióbél,
257 3 | markomba.~- Nesze, Dióbél, itt a cethal. Ne mondd, hogy sajnálom
258 3 | hogy sajnálom tõled, legyen a tied.~- Nagyon kicsi cethal
259 3 | lenni - biggyesztettem el a számat.~- Hiszen nem is
260 3 | halászmester leszel, akkorra a kis cethalból is nagy cethal
261 3 | beleállapodtam. Hazavittem a cethalfiút, és engedelmet
262 3 | édesanyámtól, hogy beletehessem a kis dézsába. Fél óra múlva
263 3 | óra múlva pedig szaladtam a halászhoz.~- Baj van, Bedegi
264 3 | Olyan az neki, mint nekünk a friss levegõ.~No, van a
265 3 | a friss levegõ.~No, van a mi házunkban olyan friss
266 3 | embernek fogába üt tõle a hideg. Egész délután vizet
267 3 | délután vizet merítgettem a cethalra. Nézem reggel:
268 3 | de azért csak kifutottam a cethaltudóshoz a szomorú
269 3 | kifutottam a cethaltudóshoz a szomorú hírrel. Úgy látszik,
270 3 | mondom, íneresztõ fû kellene a halnak is, mert nem akar
271 3 | Dióbél - rántott egyet a szûrén egy kicsit bosszúsan
272 3 | szûrén egy kicsit bosszúsan a mester -, én se növök az
273 3 | ilyen cudar idõben, nemhogy a cethal nõne! Fázik ám ilyenkor
274 3 | nemcsak hírt vittem, hanem a dézsát is.~- Ezt már érdemes
275 3 | érdemes ám megnézni. Úgy örül a cethalka, hogy még nevet
276 3 | örül olyan nagyon? - hajolt a dézsa fölé gyanakodva Bedegi.~-
277 3 | ráöntöttem, amit szülém a mosáshoz forralt. Ebben
278 3 | mert összeforrázva úszott a víz tetején. Bedegi bácsi
279 3 | pedig mérgesen vakarta meg a füle tövét.~- Attól félek,
280 4 | ágrólszakadt öreg cigány volt ez a Tilinkó, mégiscsak be kell
281 4 | életembe.~Amikor leírom a nevét, most is magam elõtt
282 4 | vedse el, ami van - ez volt a köszöntése.~- Mit adjon,
283 4 | az édesanyám, keresgetve a legfényesebb kis pénzt az
284 4 | pénzt az erszényében.~- A nyarat küldse el ide, a
285 4 | A nyarat küldse el ide, a telet hívja vissa - didereg
286 4 | telet hívja vissa - didereg a szegény Tilinkó, s nagyon
287 4 | el nem hessegetné onnan a húszassal.~- Eredj csak
288 4 | húszassal.~- Eredj csak a konyhába, Tilinkó, ott olyan
289 4 | nyár van, hogy leizzasztja a fejedrõl a sapkát.~A szobába
290 4 | hogy leizzasztja a fejedrõl a sapkát.~A szobába nem lehetett
291 4 | leizzasztja a fejedrõl a sapkát.~A szobába nem lehetett beereszteni
292 4 | mindent elvitt emlékbe, ami a keze ügyébe esett. Egyszer
293 4 | ügyébe esett. Egyszer még a szenteltvíztartó is a kezéhez
294 4 | még a szenteltvíztartó is a kezéhez ragadt. Az édesapám
295 4 | pirongatta meg -, hát mi a macskának bántod már az
296 4 | már eccser valami olyan is a házsnál, amit nem tudok,
297 4 | mikor már oda volt tûzve a putri-viskója hegyibe.~-
298 4 | villámfogdosó, hadd ledsen a segény csigánnak is, mondok,
299 4 | csigánnak is, mondok, ha a nagy uraknak van.~- Bolond
300 4 | nevetett az apám -, hiszen a villámhárítót vasból szokták
301 4 | ám, azs urak - vonogatta a vállát Tilinkó -, de a segény
302 4 | vonogatta a vállát Tilinkó -, de a segény embernek fából is
303 4 | kérem - emelte meg Tilinkó a karimátlan kalapját.~- De
304 4 | tesi, hát még? - nyílt ki a szeme Tilinkónak.~- Kapsz
305 4 | Tilinkó! - mutatta édesapám a haragot. - Mindegy, no,
306 4 | azért új húrt is kapsz a hegedûdre.~No, Tilinkó majd
307 4 | No, Tilinkó majd kibújt a bõrébõl örömében, s úgy
308 4 | megnyekeregtette pünkösdkor a hegedûjét, hogy csupa fülfájás
309 4 | hallgatni. Másnap aztán jött a bárányért, meg is kapta,
310 4 | de még jobban erilek, ha a báránybér siveget megkapom.~-
311 4 | Hja, az még rajta van a bárányon - nevetett apám.~-
312 4 | bárányon - nevetett apám.~- Hát a faddsu? - mondta gyanakodva
313 4 | Tilinkó.~- Az meg benne van a bárányban.~Tilinkó dohogva
314 4 | Tilinkó dohogva kapta vállára a bárányt.~- A hegedihúrt
315 4 | kapta vállára a bárányt.~- A hegedihúrt már nem is kérdezem.
316 4 | kérdezem. Azs is bizsonosan a báránban resket még. Jaj,
317 4 | pispeknek siletnem!~Hanem ezt a tréfát mégis nagyon zokon
318 4 | Tilinkó, mert sokáig kerülte a házunk táját. Csak akkor
319 4 | el, mikor kiüzentünk érte a falu végére. Lemosta a zápor
320 4 | érte a falu végére. Lemosta a zápor az istálló tapasztását,
321 4 | üzente vissza. - Összevestem a munkával, és holtig tartom
322 4 | munkával, és holtig tartom vele a haragot.~Ahogy azonban elszigorodott
323 4 | Veszekedett hideg volt, a verebek százával csipogtak
324 4 | verebek százával csipogtak a sövény közt, a szellõzködésre
325 4 | csipogtak a sövény közt, a szellõzködésre kieresztett
326 4 | dideregve fúrták be magukat a szalmaboglyákba.~- Elpusztulok,
327 4 | fogvacogva Tilinkó.~- Ott a boglya, nyalábolj belõle
328 4 | esett meg az édesapám szíve a szegény cigányon. A konyhán
329 4 | szíve a szegény cigányon. A konyhán meg kiadta a rendeletet,
330 4 | cigányon. A konyhán meg kiadta a rendeletet, hogy adjanak
331 4 | bort, hadd érezze magát a mennyországban tõle.~Tilinkó
332 4 | vissza hálálkodni. Levetette a szûrét, megtömte szalmával,
333 4 | megtömte szalmával, fölvette a vállára, s szó nélkül illant
334 4 | s szó nélkül illant el a kertek alatt. Helyette az
335 4 | lelkendezve.~- Szalmát visz a cigány.~- Szabadságot adtam
336 4 | Az ám, csakhogy béget a szalma - mosolygott édesanyám.~
337 4 | édesanyám.~Apámat elfutotta a méreg, s erõvel hozta vissza
338 4 | hajtogatta:~- Jussom volt a báránhozs, nekem adta gazsduram.~
339 4 | báránhozs, nekem adta gazsduram.~A bárány csakugyan a szalma
340 4 | gazsduram.~A bárány csakugyan a szalma közt pihegett, nem
341 4 | Tilinkónak esze ágában se volt a tagadás, sõt még neki állt
342 4 | neki állt feljebb.~- Hát ez a becsület, hé? Hogy mered
343 4 | hé? Hogy mered elvinni a bárányt, amikor én csak
344 4 | bárányt, amikor én csak a szalmára adtam engedelmet? -
345 4 | méltóságosan felelte:~- Nini, hisen a báránka benne volt a salmában,
346 4 | hisen a báránka benne volt a salmában, mint a faddsu
347 4 | benne volt a salmában, mint a faddsu meg a hegedihúr a
348 4 | salmában, mint a faddsu meg a hegedihúr a pinkesdi báránban.~-
349 4 | a faddsu meg a hegedihúr a pinkesdi báránban.~- No,
350 4 | oldal szalonnát akasztott a vén kópé vállára, hogy kitelelhetett
351 5 | Voltunk olyan módban is, hogy a koldus is mákos rétest evett
352 5 | olyan világ is, hogy még a koldus is nagy úr volt hozzánk
353 5 | Hosszú volt az asztal, rövid a vacsora. De még ha azt kérdeztem
354 5 | ebédre mit eszünk, az volt rá a felelet:~- Háromfélét: kenyeret,
355 5 | volna. Inkább ettem volna a kenyérrel szalonnácskát,
356 5 | szalonnácskát, mint haját meg a bélét.~- Jaj, cselédem -
357 5 | simogatta ki édesanyám a szemembõl a kócos hajamat -,
358 5 | ki édesanyám a szemembõl a kócos hajamat -, nagy úr
359 5 | kócos hajamat -, nagy úr ám a szalonna, csak ünnepnap
360 5 | helyre, örüljünk neki, hogy a mindennapi kenyerünket megadja
361 5 | mindennapi kenyerünket megadja a Jóisten.~Együgyû eszemmel
362 5 | jobban örültem annak, mikor a Jóisten elõször felejtette
363 5 | elõször felejtette el megadni a mindennapi kenyeret.~- Kertészpecsenye
364 5 | Kertészpecsenye lesz a vacsoránk - újságolta édesanyám.~
365 5 | édesanyám.~Azám, csakhogy ahhoz a pecsenyéhez nem kellett
366 5 | bicska. Kertészpecsenyének a sült tököt csúfolja a szegény
367 5 | Kertészpecsenyének a sült tököt csúfolja a szegény ember. Jó étel az
368 5 | hamarosan felmondtam neki a barátságot. Visszakívántam
369 5 | barátságot. Visszakívántam a mindennapi kenyeret.~- Jaj,
370 5 | sóhajtott édesanyám -, most már a kenyér is nagy úr lett,
371 5 | nagy úr lett, elszokott a házunktól.~Rossz esztendõ
372 5 | esztendõ járt, mostohán hozta a föld a termést. Amit meghagyott
373 5 | járt, mostohán hozta a föld a termést. Amit meghagyott
374 5 | termést. Amit meghagyott a fagy, elverte a jégesõ,
375 5 | meghagyott a fagy, elverte a jégesõ, leégette a forróság.~-
376 5 | elverte a jégesõ, leégette a forróság.~- Az idén aszalt
377 5 | termettek az almafák - hajította a sarokba esténként édesapám
378 5 | sarokba esténként édesapám a csíkos tarisznyát.~Az is
379 5 | jó volt nekünk már akkor, a fonnyadt alma. Olyan szûkös
380 5 | Olyan szûkös volt nálunk a kenyér, hogy egyszer három
381 5 | gyepes árokpartján, mikor a gazdag Hamar Heverné rám
382 5 | Hamar Heverné rám kiáltott a muskátlis ablakukból:~-
383 5 | Te, fiúcska, szaggass a malackámnak egy kis papsajtfüvet
384 5 | papsajtok bodorodtak ott, a levelüket megszedtem a malackának,
385 5 | a levelüket megszedtem a malackának, én magam meg
386 5 | én magam meg teleraktam a zsebemet szép kerek papsajtocskával,
387 5 | nagyon meg volt elégedve a munkámmal. Nagy karaj fehér
388 5 | napszámba.~- Szeretnél-e mézet a lágy kenyérhez, Dióbél? -
389 5 | tõlem.~De én már nem vártam a mézet. Szaladtam kifelé
390 5 | mézet. Szaladtam kifelé a kenyérrel, s már a kisajtóban
391 5 | kifelé a kenyérrel, s már a kisajtóban beleharaptam.
392 5 | kisajtóban beleharaptam. De abban a percben eszembe jutott édesanyám,
393 5 | eszembe jutott édesanyám, s a falat nem ment le a számon.~„
394 5 | édesanyám, s a falat nem ment le a számon.~„Lesz öröm, ha hazaviszem
395 5 | magamban, s belemarkoltam a papsajtba. Most már sokkal
396 5 | Édesanyám azonban nem örült meg a kenyérnek. Inkább sírva
397 5 | ajándékot.~- Én már megettem a másik karajt - mondtam fülig
398 5 | bundás gombócot. Az pedig a hajában fõtt krumplinak
399 5 | tudod mit? - törülgette meg a szemét édesanyám. - Eltesszük
400 5 | szemét édesanyám. - Eltesszük a kenyeret édesapádnak. Jólesik
401 5 | Jólesik neki, ha hazajön a szõlõbõl.~Hanem azt már
402 5 | Hamar elnyomott az álom a dús vacsora után. Csak hajnalban
403 5 | édesanyámmal.~- Nem viszem ki a kenyeret, fiam. Egyétek
404 5 | erõsködött édesanyám, s beletette a kenyeret a tarisznyába. -
405 5 | s beletette a kenyeret a tarisznyába. - Jó az Isten,
406 5 | sajtocskát is találtunk a láda fenekén. Olyan száraz
407 5 | száraz volt már az, hogy a kés nem fogta, örült is
408 5 | fiacskám.~Még akkor is a sajtot majszoltam, mikor
409 5 | mikor az édesapám hazaért a szõlõbõl. Vígan csóválta
410 5 | szõlõbõl. Vígan csóválta meg a tarisznyáját:~- Találd ki,
411 5 | ritkaság is - ragyogott a szeme édesapámnak, s kiszedte
412 5 | édesapámnak, s kiszedte a tarisznya csücskébõl a nagy
413 5 | kiszedte a tarisznya csücskébõl a nagy kincset. - Nézd e,
414 5 | madárlátta kenyér!~Tulajdon az a karaj kenyér volt, amit
415 5 | tanultam meg igazán, mi az a mindennapi kenyér, amiért
416 6 | gondoltam, hanem arra, hogy a kis ecetfából is nagy ecetfa
417 6 | velem egyszerre született a házunk előtt, én meg még
418 6 | még mindig nem érem föl a kilincset.~Ha emiatt nagyon
419 6 | nagyon búnak eresztettem a fejemet, édesanyám mindig
420 6 | ölébe vett, és megcirógatta a fejemet:~- Nem tesz az semmit,
421 6 | is Dióbél királyfi volt a legkisebb fia, mégis azé
422 6 | legkisebb fia, mégis azé lett a királyság.~Olyan sokszor
423 6 | elmondta nekem szülém ezt a mesét, hogy még most is
424 6 | megvigasztalódik rajta.~„Nagy volt a bánata Nekeresdországban
425 6 | Se éjem, se napom, tenger a bánaton; ami szívem nyomja,
426 6 | volt az öregbéres, mindig a keze ügyében tartotta az
427 6 | még meg is gázolt. Eltörik a kis sótartó, öreg vagyok,
428 6 | vigasztalta koronás gazdáját a bölcs öregbéres -, csak
429 6 | bölcs öregbéres -, csak a lepény megmaradjon, száj
430 6 | Felségednek, telik gazda a koronára.~- Irósvaj, itt
431 6 | koronára.~- Irósvaj, itt a baj - potyogott a könnye
432 6 | Irósvaj, itt a baj - potyogott a könnye az öreg királynak. -
433 6 | királyom - pittyesztette el a száját az öregbéres -, mert
434 6 | sokkal könnyebb munka, mint a lópatkolás.~Örömében olyant
435 6 | Örömében olyant vigyorgott a Nevenincs király, hogy mind
436 6 | Nevenincs király, hogy mind a harminckét foga kilátszott
437 6 | de nem aranyáért: adom a tanácsot egy vörös krajcárért.~-
438 6 | lelkem gyerekem - motyogott a Nevenincs király -, nincs
439 6 | kevélyen az öregbéres, s kivett a szűrujjából egy vörös krajcárt. -
440 6 | takarítottam meg. Kinek a képét látod ezen, felséges
441 6 | ezen, felséges király?~- A magamét látom, mintha csak
442 6 | magamét látom, mintha csak a tükörbe néznék - gyönyörködött
443 6 | gyönyörködött Nevenincs király a saját képmásában. - Karika
444 6 | saját képmásában. - Karika a szemem, szélfogó a fülem,
445 6 | Karika a szemem, szélfogó a fülem, a pisze orrom is
446 6 | szemem, szélfogó a fülem, a pisze orrom is enyémnek
447 6 | ismerem.~- No, ha tükör, tedd a falra. Három királyfi fiad
448 6 | célba királyi képmásodat a vörös krajcáron. Aki legjobban
449 6 | célba talál, arra hagyd a birodalmad.~Az öregbéres
450 6 | jármozta az ökröket, már akkor a falra volt szögezve a vörös
451 6 | akkor a falra volt szögezve a vörös krajcár. A másik falat
452 6 | szögezve a vörös krajcár. A másik falat a három királyfi
453 6 | vörös krajcár. A másik falat a három királyfi támogatta.
454 6 | királyfi támogatta. Tegez a vállukon, számszeríj kezükben,
455 6 | számszeríj kezükben, kérdés a szemükben: mire kell célozni?~-
456 6 | az én ábrázatom, koronám a jutalom - hirdette ki a
457 6 | a jutalom - hirdette ki a Nevenincs király. - Egyet
458 6 | király. - Egyet tapsolok a legnagyobb fiamnak, kettõt
459 6 | fiamnak, kettõt tapsolok a középsõ fiamnak, hármat
460 6 | legkisebb fiamnak.~Egyet tapsolt a Nevenincs király. Elõállt
461 6 | Nyakigláb királyfi, sas volt a szeme, acél a keze.~- Ha
462 6 | sas volt a szeme, acél a keze.~- Ha a bal füledbe
463 6 | szeme, acél a keze.~- Ha a bal füledbe beletalálok
464 6 | bizony úgy fúródott bele a krajcáron a képmás bal fülébe
465 6 | fúródott bele a krajcáron a képmás bal fülébe a nyíl,
466 6 | krajcáron a képmás bal fülébe a nyíl, hogy Nevenincs király
467 6 | Hej, mákos béles, ez a szem az éles!~Kettõt tapsolt
468 6 | Telezsák királyfi. Borotva a szeme, villám volt a keze.~-
469 6 | Borotva a szeme, villám volt a keze.~- Nyilam a jobb füledbe,
470 6 | villám volt a keze.~- Nyilam a jobb füledbe, koronád a
471 6 | a jobb füledbe, koronád a fejembe.~De olyant csendült
472 6 | fejembe.~De olyant csendült az a nyíl a képmás jobb fülébe,
473 6 | olyant csendült az a nyíl a képmás jobb fülébe, hogy
474 6 | igazi füle is csengett bele a királynak.~- Malackörmös
475 6 | Malackörmös bableves, ez a kéz ám a sebes!~Hármat tapsolt
476 6 | Malackörmös bableves, ez a kéz ám a sebes!~Hármat tapsolt a
477 6 | a sebes!~Hármat tapsolt a Nevenincs király, elõállott
478 6 | Didergett szegényke, reszketett a keze, teleszaladt könnyel
479 6 | beszegõdöm kisbéresnek, mint hogy a nyilammal a te képmásodat
480 6 | kisbéresnek, mint hogy a nyilammal a te képmásodat összelövöldözzem.~
481 6 | összelövöldözzem.~Nevenincs király a szemét törölgette, Dióbél
482 6 | királyfit szívére ölelte.~- Tiéd a jutalom, mert te fegyver
483 6 | mert te fegyver nélkül is a szívembe találtál. Hajdúk
484 6 | palástot, selymet, tulipántost, a markába pedig libazsíros
485 6 | királyságomat odaadtam volna a lángosért.~
486 7 | A MACSKAVÁSÁR~Addig nincs
487 7 | aranyhíd az, amely átsegíti a nyomorúság minden szakadéka
488 7 | azután, mikor azt is elviszi a markoláb, könnyen beleszédül
489 7 | könnyen beleszédül az ember a fekete semmibe.~Mire az
490 7 | beleértünk, úgy megette a mi jókedvünket a markoláb,
491 7 | megette a mi jókedvünket a markoláb, mint a fogyó holdat.
492 7 | jókedvünket a markoláb, mint a fogyó holdat. A tehénkénket
493 7 | markoláb, mint a fogyó holdat. A tehénkénket elvitte a végrehajtó
494 7 | holdat. A tehénkénket elvitte a végrehajtó adóba, a malackánkat
495 7 | elvitte a végrehajtó adóba, a malackánkat elvitte az uraság
496 7 | maradt, csak az öreg macska, a Hékám, az meg jobb lett
497 7 | magukat tőlünk. Mert ahol üres a kamra, ott az egereknek
498 7 | Sohase felejtem el azt a téli alkonyatot, amikor
499 7 | apám betegen gubbaszkodott a vackán; nádat vágni jártak
500 7 | uraságnak, beszakadt alatta a jég, s azóta nem bírta se
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2464 |