Rész, Fejezet
1 1 | haragra.~- Micsoda, hát te azt hiszed, hogy idebent
2 1 | könyörgõen a levelek közül:~- Te nagy ember, mit akarsz te
3 1 | Te nagy ember, mit akarsz te énvelem, szegény kis madárral?~
4 3 | néztem föl rá.~- Annak, hogy te olyan kicsi vagy, hogy még
5 3 | Hiszen nem is vagy még te halász, csak halászinas -
6 3 | nyugtatott meg Bedegi. - Mire te halászinasból halászmester
7 4 | Mit adjon, mit vegyen el, te Tilinkó? - kérdezi tõle
8 4 | uraknak van.~- Bolond vagy te, Tilinkó - nevetett az apám -,
9 5 | muskátlis ablakukból:~- Te, fiúcska, szaggass a malackámnak
10 6 | mint hogy a nyilammal a te képmásodat összelövöldözzem.~
11 6 | Tiéd a jutalom, mert te fegyver nélkül is a szívembe
12 7 | Nem lehetett az úrdolga, te Tilinkó!~- De pedig azs
13 7 | Micsoda szívességedet, te?~- Hát hodzs elvezsettem
14 7 | Okos Törõcsik felesége vagy te?~- Az én, lelkem, az vagyok.~-
15 7 | több akkora kincsem, mint a te becsületes magyar szíved,
16 8 | mintha szûrné.~- Hogy hívnak, te gyerkõc?~- Engem Dióbélnek.~-
17 8 | Bögre!~- Nagy szamár vagy te, öcsém - vörösödött el mérgében
18 8 | is tudok egyet-mást, amit te nem tudsz.~Így kerültem
19 8 | Hány esztendõs is vagy te most, lelkem kis gazdám?~-
20 8 | De hát minek tépted ki, te bolondos? Most már odavan
21 9 | támaszkodott a vállamra -, te leszel már az én unokám
22 9 | De mi szeretnél lenni, te Dióbél, ha még kengyelfutó
23 9 | Petykó felé fordult:~- Hát te, gyerekem?~- Én se leszek
24 9 | Menjen Petykó!~- Eredj te!~- Szaladjon érte Dióbél!~-
25 10 | látom, öreg, legény vagy te a talpadon még most is.
26 10 | erre Matykó:~- Nagybél vagy te, nem Dióbél!~- Hát majd
27 10 | nem Dióbél!~- Hát majd te adsz neki a tieidbõl - parancsolta
28 11 | sajnálja tőled a virgácsot, ha te se sajnálsz engem, és szégyent
29 11 | énvelem mi lesz, édesapám?~- Te itt maradsz mellettem, mert
30 11 | maradsz mellettem, mert te vagy minden örömöm és büszkeségem.
31 11 | fordult sírva és jajgatva:~- Te olyan nagy vagy, olyan messze
32 11 | vagy, olyan messze látsz, te mondd meg, hogy merre kell
33 11 | szeretlek téged, szeress te is engem, és engedd, hogy
34 12 | szivárványszínû pávatollal.~- A te szívedet, fiacskám, aranyból
35 12 | virgácsot. - Azt hiszem, a te szívedbe egy nyugtalan cinegét
36 12 | borulva.~- De nagy bolond vagy te, Petykó - incselkedett vele
37 13 | nevetett Gáspár úr. - Te is jobban teszed, ha leveted
38 13 | a kedveset:~- Fiacskám, te okos gyerek vagy. Engem
39 13 | sose felejtsd el, hogy te voltál mindig az életem
40 13 | elszántan Matykó. - De a te nevedben, úgy, mintha te
41 13 | te nevedben, úgy, mintha te írnád. Apa nem tud meg semmit,
42 13 | szabad neki megtudni, hogy te beteg vagy.~Nehéz verejték
43 14 | nem szomorítottál volna, a te kis Petykó testvéred se
44 15 | de hát kicsi vagy ám te katonának! Kisszékre kell
45 16 | rongyosabban, mint valaha.~- Hát te mit csinálsz itt, Tilinkó?~-
46 16 | térde.~- Hol termettél, te rezgõ nyárfa?~- Saladjváron
47 18 | De most már azt se bánom, te legalább hírt adsz rólam
48 18 | saladjunk Malajdokra.~- Te mehetsz, Tilinkó, ha neked
49 18 | vigyázz! Tán nem tudod te azt, hogy Törõcsik hadnaggyal
50 18 | csak figurás ember vadzs te! Hadnadzs vadzs ám, de a
51 19 | posztóval letakarva.~- Tudod-e te, mi ez, Márton?~- Hogyne
52 19 | azt merte mondani, amit te, azt én többet nem ismerem.~
53 19 | ahogy a Malajdokiak szokták. Te csak a koporsóba fektetsz
54 19 | a könnyeit -, láss hozzá te is, Bögre Márton!”~Azzal
55 21 | járatban vagyunk.~- Vagytok te egy deák?~- Nem a’, mester.
56 21 | Matykó:~- Dióbél, tudod-e te azt, hogy én már második
57 21 | már második esztendeje a te emberségedbõl élek? Te keresel
58 21 | a te emberségedbõl élek? Te keresel mind a kettõnkre.
59 22 | miatyánkból azt, hogy „jöjjön el a te országod”. Ráfogták, hogy
60 22 | hogy esetleg velünk együtt te is bajba kerülj. Azért nem
61 23 | erõltettem a jókedvet. - Hát te kit keresel ebben az idegen
62 23 | járnak.~- Ne fájjon amiatt a te fejed. Elhadzsta már a köhögést.~-
63 23 | köpönyeget.~- Mit beszélsz, te ember?~- Na, na, hát mondom
64 24 | Tilinkó, majd megtalálod azst te is. Esünk mink még rántott
65 24 | édes gazdám?~- Ne félj te attól, lelkem dzserekem!
66 24 | a rókát -, hol tanultad te azt, hogy aki jó sorba jutott,
67 25 | országutat fölmérni.~- Hej, te csudar! - rugaszkodott utána
68 25 | Még csúfolódni mers, te! - csikorította el a fogát,
69 26 | Baj lesz abból, öreg, ha te az emberek közé jársz. Nincs
70 26 | kívül esik.~- Ne félcsd te azs öreg Tilinkót - kacsintott
71 26 | jámbort maga elé.~- Hod merted te nekem pfütyölni? - szegezte
72 26 | Mit megcsinálsz mekint, te lászadó? - acsargott rá
73 26 | pulykaméreg.~- Hod mersz te olyan lászadó pajuszt nekem
74 28 | és a vállamra ütött:~- Te! Az Isten akarta, hogy te
75 28 | Te! Az Isten akarta, hogy te most a diófákat emlegesd.
76 28 | úrfi küldte ezst neked, te küldted ezst vissa azs úrfinak.
77 28 | a maga csillagait.~- Hát te, Tilinkó, elfelejtetted
|