Rész, Fejezet

 1       1   |               országban a franciával, akkor már hajlott korú ember volt,
 2       1   |           volt, de kemény tartású még akkor is, mint egy öreg diófa.
 3       1   |            volt Törõcsik nagyapó. Azt akkor mutatta meg, mikor az erdejét
 4       1   |              kivágtam volna az erdõm. Akkor aztán nem tudom, mivel tüzeltetek
 5       2   |          szolgált az én édesapám esze akkor is, ha nagy urakkal volt
 6       2   |               többi az ezüstkanállal. Akkor aztán szépen kétfelé szakította
 7       3   |           esztendõmben jártam, de még akkor is csak ágaskodva értem
 8       4   |          kerülte a házunk táját. Csak akkor jött el, mikor kiüzentünk
 9       5   |              Az is jó volt nekünk már akkor, a fonnyadt alma. Olyan
10       5   |             öreg fogam, fiacskám.~Még akkor is a sajtot majszoltam,
11       5   |        Hármunknak mindennapi kenyere.~Akkor tanultam meg igazán, mi
12       6   |               krajcárom se.~- No, hát akkor azt is én adom - mondta
13       6   |              jármozta az ökröket, már akkor a falra volt szögezve a
14       6   |         beletalálok én, az enyém lesz akkor korona és lepény.~De bizony
15       7   |         mondotta egy férfihang.~- Hát akkor lássunk hozzá - felelte
16       8   |            veszedelmesek. Bécsben már akkor nagyon féltek a fiatal követtõl,
17       8   |            Értem hát.~- No, ha érted, akkor tanuld meg azt is, hogy
18       8   |           dióbél lett volna, ha éppen akkor nem nyílik az ajtó, és be
19       8   | szarkafészekben hány tojás van.~- No, akkor többet tudsz, mint én -
20       8   |              Hat, édesapám.~- No, hát akkor lépj hatot. Amekkorát kilépsz,
21       8   |              volna tizenkettõnek is - akkor az édesapám a markomba nyomott
22       8   |        szívformájú levelecskéje éppen akkor nyílt szét a napsugárban,
23       9   |              végére hörcsögnek, pedig akkor Tilinkó bográcsába kerülsz!~
24       9   |             leghegyében, ott is éppen akkor akarta neki pártját fogni
25       9   |           fahegybe mászni?~Matykó már akkor fönt volt a fél lábával,
26       9   |          elmentek érte mind a hárman. Akkor egyikteknek az uraságán
27       9   |      sárga-piros haja. Tamás úr éppen akkor csattantotta be a bicskáját,
28      10   |         nehézkesen csúszik a papíron. Akkor puha, fehér kis gyerekkéz
29      10   |      megtanulnánk tõle károgni.~- No, akkor legalább a kis uraságoknak
30      10   |               Pongrác apó se sajnálná akkor az öreg fáját. Egész erdõ
31      11   |          válok el a testvéremtõl.~Már akkor ott is állt mellette, és
32      11   |           vállat Gáspár úr komoran -, akkor elmehettek mind a hárman.~
33      12   |              huszárosan Petykó, s már akkor vetette is a bukfencet,
34      12   |           kellett emelni, mert már az akkor ott ült a bakon. Engem is
35      13   |              ha a haza hív bennünket, akkor megint találkozunk.~Úgy
36      13   |               találkozunk.~Úgy sírtak akkor az öregemberek is, mint
37      13   |             Tilinkó maradt utolsónak, akkor is úgy kellett kituszkolni
38      13   |       tornácnak. Mikor visszatértünk, akkor már az ajtó mögül ugrott
39      13   |              emlegette az apját, csak akkor változott ólomszínûre az
40      13   |             És ment, ment a levél még akkor is, mikor a pesti doktorok
41      13   |               ölelésre.~De ha valaha, akkor ebben a percben bizonyosan
42      14   |            csak bólintott egyet. Csak akkor sütött ki a régi lelke az
43      14   |           engem megláttak az emberek, akkor csak azt mondhatják, hogy
44      14   |          nagyocska deákok voltunk már akkor, mikor egyszer Bögre Márton
45      15   |        leereszkedõen, hanem a süvegét akkor se billentette meg.~- Ha
46      15   |                mint kegyelmednek, hát akkor mért köszönjek én kelmédnek
47      16   |           diófához. Megemberedtek már akkor, s a rügyezõ ágak búcsút
48      16   |             muzsikáljon egyet.~- Jaj, akkor inkább lóra ilek - sóhajtotta
49      16   |             most már bosszúsan.~- Hát akkor inkább csak gyaloghuszár
50      16   |    ijesztgetni próbálsz a hegedûddel, akkor lehúzatom rólad a piros
51      16   |             az idõben az osztrákot -, akkor engem Villám ezredes úr
52      16   |               tovább fél esztendõnél, akkor csak elõvette a hegedût.
53      17   |               nem is ezredes volt már akkor, hanem tábornok. Guyon tábornok,
54      18   |        megszorította a kezemet:~- Hát akkor sép álmokat, vitéz úr!~S
55      18   |             nímet ránk tesi a kezsét, akkor sose látsuk többet a Csipóhalmot.
56      18   |            többet a Csipóhalmot. Mert akkor a varnyú mondsa a semünknek,
57      19   |      oldalában éjszakáztunk. Nem volt akkor Magyarországon nagyobb bűn,
58      19   |               legnagyobb újságot csak akkor mondta el Tilinkó, mikor
59      19   |           aztán mégiscsak fölhördült. Akkor volt az, mikor Tamás úr
60      19   |               elöregedett a családfõ, akkor már életében elkészíttette
61      19   |              szíve keserûsége, s csak akkor ugrott föl, mikor kardcsörömpölést
62      19   |               halálnak, hogy „gyere”, akkor a halál szót fogad. Itt
63      19   |            Milyen szép dalia volt még akkor! Õ meg még csak suhanc volt.
64      19   |          módosan rakta az már a lábát akkor is! Malajdoki-arany ez végtülen-végig.
65      19   |             Tilinkót is meghívta, aki akkor éppen szabadságon volt otthon,
66      22   |         szabadságharcban. Haynau volt akkor az úr Pesten, az az osztrák
67      22   |               akartuk beleavatni, még akkor se, mikor a sok járás-kelés
68      22   |              settenkedik körülöttünk. Akkor aztán hangosra vettük a
69      22   |               lett, mint a pléhnyakú, akkor nem fog már éhen halni.
70      22   |           mikor ezen kiörültem magam, akkor gondoltam rá, hogy nini:
71      24   |              attól, lelkem dzserekem! Akkor les itt csak sép világ,
72      26   |              harmadnapra tért meg, de akkor meg nem akartam elhinni,
73      27   |               varrta a papucsot, csak akkor hagytak föl vele, ha olykor
74      27   |             gunyhó földjén a szénát.) Akkor szólalt meg Matykó:~- Elhiszed-e
75      28   |             hiába fáradunk itt, hanem akkor a szívünkbe nyilallott a
76      28   |           lelte? - néztünk össze.~Már akkor szaladt Tilinkó visszafelé.