Rész, Fejezet

 1       1   |          szét a lópatkót, ahogy más ember a mákos patkót szokta. Haragjából
 2       1   |              akkor már hajlott korú ember volt, de kemény tartású
 3       1   |            levelek közül:~- Te nagy ember, mit akarsz te énvelem,
 4       1   |      szégyellte meg magát a fanyüvõ ember, azzal széthajtva az ágakat,
 5       1   |             a kivágott fákra.~Ilyen ember volt az öregapám. Sok történetet
 6       2   |           Hosszú, vékony, nyakigláb ember volt, úgyhogy maga is elfáradt,
 7       2   |     szívtelen, kapzsi, magának való ember volt.~Egyszer ez a Bavina
 8       2   |           akkoriban afféle szamaras ember volt, aki mindent végzett,
 9       2   |          hopmester is, csupa tanult ember. Rossz néven is vették az
10       2   |              ha kend olyan nagyeszû ember: hol van a világ közepe?~-
11       2   |          tõled. Olyant, amit minden ember tud. Azt mondd meg nekem,
12       2   |   ezüstkanalát -, minden becsületes ember megeszi a levesét.~Ette
13       2   |       levesnek.~- Minden becsületes ember megeszi a kanalát - hunyorított
14       3   |           Azt már elmondtam, milyen ember volt a nagyapám. Erõs, mint
15       3   |            Azt is elmondtam, milyen ember volt az édesapám. Okos,
16       3   |        kezét:~- No, csak szerencsés ember ez a Törõcsik. Bölcsõrõl
17       5   |        MINDENNAPI KENYERÜNK~Szegény ember dolgát boldog isten bírja.
18       5   |            tököt csúfolja a szegény ember. Jó étel az annak, aki szereti,
19       5   |         étel az, ha jól megsózza az ember.~- Hanem tudod mit? - törülgette
20       6   |       csupacsöpp vagyok. Hiszen kis ember kis karaj kenyérrel beéri.
21       6   |             ki nem tálalhatom.~Okos ember volt az öregbéres, mindig
22       7   |             nincs semmi baj, míg az ember jókedvvel győzi. Olyan aranyhíd
23       7   |     markoláb, könnyen beleszédül az ember a fekete semmibe.~Mire az
24       7   |     tyúkocskánkat elvitte valami jó ember emlékbe. Egyéb háziállatunk
25       7   |            nads úr! Sép nads dagadt ember, csak azs a különös, hods
26       7   |          Használja szerencsével, jó ember - mondta csendesen, de aztán
27       7   |               Hanem mondja csak, jó ember, ha meg nem sértem, lesz-e
28       7   |           fortyant föl dühösen a jó ember, s két hátsó lábánál fogva
29       7   |  lélegzettel az uraság.~- Egy rossz ember, nagy jó uram. El akarja
30       7   |            kérésem.~- Ki az a rossz ember?~- Én vagyok, uram - csuklott
31       8   |         vagy tányéron nyújtja át az ember az italt annak, akit kiszolgál.
32       8   |           jól fog az eszem.~- Tudós ember lesz a fiából, Törõcsik -
33       9   |           az én unokám ezután, öreg ember vagyok már én, közel a napáldozatom,
34      10   |      Szemnek tetszõ szépség, aminek ember még soha hasznát nem vette.
35      10   |     vízimadaraknak sivatag tanyája. Ember lakója nem volt annak, csak
36      10   |      kincset keresett valami bolond ember a Cipóhalomban - mondta
37      12   |         kalács, amit maga szerez az ember!~Bent az iskolában is mindenki
38      12   |           beszélni. Aztán egy másik ember beszélt, aztán egy harmadik,
39      12   |       elfehéredve, s odaállt a nagy ember elé.~- Érdemes férfiú... -
40      13   |          most jár, sohasem tudja az ember esti lefekvéskor, mire ébred
41      13   |          Nem látott még engem futni ember fia, öcsém - simította végig
42      13   |       csókolta õket egy szegény vak ember, aki tudta már, hogy õrajta
43      13   |     Malajdoki Gáspárt - szegény vak ember forradalmától mi félnivaló
44      13   |            fiam! - támolygott a vak ember elé az öreg ember. - Magához
45      13   |             a vak ember elé az öreg ember. - Magához vette az Isten.~
46      13   |      Matykóka halt meg, apám.~A vak ember szemébõl kiesett a könny,
47      14   |             kapta fel a fejét a vak ember. - Lengõ zászlókkal, rohanó
48      15   |        amerre eldöcögött a sokpénzû ember, de õ még a fejével is olyan
49      15   |        süvegét a magamformájú módos ember elõtt.~Lett erre olyan kacagás,
50      17   |          hanem a népe. Aki magabíró ember volt, az mind beállt honvédnek.
51      17   |     mondogatták a falubeliek.~A vak ember szomorúan mosolygott, kivette
52      17   |        magam is elmosolyodtam:~- Jó ember, mit csinálna maga a kutyája
53      17   |             a kardcsörrenésre a vak ember ijedten rezzent össze.~-
54      17   |              de ha összeszorítja az ember a kezével, nagyon szépen
55      18   |       maradt, az mind olyan csendes ember volt már, hogy azóta se
56      18   |           én, hogy énelõttem minden ember haptákot álljon, különösen
57      18   |         Hadnadzs? Jaj, csak figurás ember vadzs te! Hadnadzs vadzs
58      19   |             ne szomorítsa. Az ilyen ember lehet könnyelmû, lehet hirtelen,
59      19   |     hopmester úr.~Becipelte a három ember a nehéz ezüstkoporsót a
60      22   |            azok, sohase tudhatta az ember, miért viszi be a porkoláb.
61      22   |              Ki lehet az a sehonnai ember, aki még az Úristennel való
62      22   |           magyarázni, hogy õ rendes ember, s minket akar rajtakapni,
63      22   |         keserû düh volt. Hát magyar ember tehette ezt magyar emberrel?
64      23   |        szorítottam meg a becsületes ember kezét. - Nem megyek én azért
65      23   |      köpönyeget.~- Mit beszélsz, te ember?~- Na, na, hát mondom madzsarán.
66      24   | mézsesdzsökér, amit minden ezsredik ember se tud, hogy micsoda! Olyan
67      24   |           szórja el levelét? A nádi ember olyan gyermeke a természetnek,
68      25   |          TILINKÓ UTOLSÓ LOPÁSA~Nádi ember korom második esztendejében
69      25   |            szem kell hozzá, hogy az ember a szerencsét meglássa. Olyan
70      26   |        adott azs Isten, ostán ilyen ember formájú vadzsok vele?~Rosszjancsi
71      26   |        parancsot, hogy akit ez a jó ember ide vezet, azt nyomban tömlöcbe
72      26   |             az utcán látni, meglett ember ki nem ment a házból, hogy
73      27   |            állt a vendég. Szép szál ember, de hajlott termetû, látszott
74      28   |           fölbokrosodott már a gaz. Ember nem lakja már azt, mind
75      29   |      bizakodás, csupa vágyakozás az ember lelke.~Szép, szép a tavasz,