Rész, Fejezet

 1       1   |            Azért ragadványnév, mert ez csak úgy ragad az emberre,
 2       1   |    torkaszakadtából.~- Kinek mondja ez, hogy: bújj, bújj? - szégyellte
 3       1   |        gondolták magukban, hogy no, ez jó nagy hernyó lesz, marad
 4       2   |            való ember volt.~Egyszer ez a Bavina télidõben fát akart
 5       2   |       odatoronykodott mellé.~- Hogy ez a marék szemét?~- Nem szemét
 6       2   |           én neked, mint nyereggel.~Ez aztán ebben elmúlt, s a
 7       2   |          aztán az íródeák állt elõ. Ez olyan kérdést adott föl,
 8       3   |           No, csak szerencsés ember ez a Törõcsik. Bölcsõrõl se
 9       3   |        dióbél.~Rajtam veszett aztán ez a Dióbél, hiába keresztelt
10       3   |             volt a legjobb barátom. Ez egy öreg halászember volt,
11       3   |         tied.~- Nagyon kicsi cethal ez, ezért nem érdemes halásznak
12       4   |       ágrólszakadt öreg cigány volt ez a Tilinkó, mégiscsak be
13       4   |          nincs, vedse el, ami van - ez volt a köszöntése.~- Mit
14       4   |           Tán azt se tudod, micsoda ez.~- Hásen éppen azsért vittem
15       4   |        putri-viskója hegyibe.~- Hát ez meg már mire jó itt, Tilinkó? -
16       4   |            neki állt feljebb.~- Hát ez a becsület, hé? Hogy mered
17       4   |            pinkesdi báránban.~- No, ez egyszer neked van igazad,
18       5   |       adhatta.~- Nekem nem mén bele ez az öreg fogam, fiacskám.~
19       5   |            lelkendezve.~- Többet ér ez annál, nagyobb ritkaság
20       6   |         száját az öregbéres -, mert ez sokkal könnyebb munka, mint
21       6   |            oda.~- Hej, mákos béles, ez a szem az éles!~Kettõt tapsolt
22       6   |               Malackörmös bableves, ez a kéz ám a sebes!~Hármat
23       7   |             tejfölön nevelkedett ám ez kiskorában.~- No, majd leszoktatjuk
24       7   | leszoktatjuk róla.~- De nem tûri ám ez, hogy mérgesen kiabáljanak
25       7   |         fülét a tujabokrok mögül.~- Ez jó hely lesz! - mondotta
26       7   |         hóban.~- Elég mély lesz már ez - mondotta Tamás úr.~- Magam
27       7   |         utánuk.~„A senki kincse már ez - dobbant nagyot a szíve. -
28       7   |             De még ebben az órában. Ez az én kérésem.~- Ki az a
29       8   |            nemzetes Bögre úr!~- Nem ez az úri szokás - csóválta
30       8   |            de hát nekem mindegy. Ha ez a regula, csináljuk így.”~
31       8   |            kellett néznem.~- Látod, ez a szép, tiszta, rendes írás
32       8   |    messzirõl dicsekedtem neki:~- De ez már csak megfogta, ugye,
33      10   |            a fák. Hiszen az egyiket ez az én ráncos, fáradt, öreg
34      10   |           lettem, mint a pipacs, és ez egyszer szerettem volna
35      10   |        folytatta:~- Nagy darab föld ez, van is benne kincs, meg
36      12   |        lovas hintót.~- Nini, hiszen ez a mi hintónk! - kiáltotta
37      12   |         szemét elfutotta a könny -, ez esett nekem legjobban, mert
38      13   |            tulajdonotok, mint nekem ez a kastély. Adót nekem nem
39      13   |            szokatlan mesterség volt ez neki. Vagy a szívében érzett
40      14   |       lehetett azon a vidéken, ahol ez a Malajdoki Péter termett.~
41      14   |           meg a magyar szabadságot.~Ez a szerda volt: 1848. március
42      14   |             volt: 1848. március 15. Ez a piros betûs nap, amelyikhez
43      14   |         felém. Megütõdve néztem rá: ez már megint Matykó volt,
44      15   |            Az a gazdag paraszt volt ez, aki valamikor a macskát
45      15   |             pénzes, legyen kényes - ez volt a szavajárása, s ugyancsak
46      15   |          Lajos katonájának. Jó lesz ez a kis költség útravalónak.~
47      15   |      darutollas kalapját.~Olyan név ez, amit mindig kalaplevéve
48      16   |       irgalmatlan hegedûszót.~- No, ez csak Tilinkó lehet - néztem
49      16   |             katonásan állni.~- Mert ez a csiribiri népség még azt
50      17   |           oldalam.~- Ugyan mi lehet ez? - gombolom ki nagy kíváncsian
51      18   |          hívta a medvét, az oroszt. Ez meg jött az első hívásra.
52      19   |        Malajdoki Tamás úrral többet ez életben már nem találkozom.~
53      19   |         letakarva.~- Tudod-e te, mi ez, Márton?~- Hogyne tudnám,
54      19   |            tenni holt ura-gazdáját. Ez az utolsó hopmesteri kötelesség,
55      19   |     forgatta, számolgatta õket. Ni, ez volt az elsõ, amit Tamás
56      19   |           akkor is! Malajdoki-arany ez végtülen-végig. Hát legyen
57      21   |            a muzsikához, de azoknak ez is szép volt. Annyi garast
58      22   |             csak a legcifrább nevû. Ez ugyan se nem fütyörészett,
59      23   |          nem olyan utolsó mesterség ez. Lám, Libór mester is házat
60      24   |        szellõztetni. Nem tréfadolog ez: Nádországban élesebb a
61      25   |             ha nagyon elkóválygott. Ez pedig rendesen olyankor
62      25   |      tarisznyát, hogy egészen olyan ez a malacka, mint a mienk,
63      25   |     hazafordulni vele. Azzal együtt ez is megneveledne. Télire
64      25   |                Gyö-örgy, Gyö-örgy - ez volt az utolsó szava.~Bezzeg
65      25   |     visszafordulva mérgében. S most ez egyszer ügyet se vetett
66      26   |      végképp elfeledkezett. Nyilván ez hozta olyan dühbe, hogy
67      26   |       kiadta a parancsot, hogy akit ez a jó ember ide vezet, azt
68      27   |             Mátyást.~- Nem vezeklés ez, testvér: megváltás. Visszaadtad
69      27   |            kedvemet. Nem nyomorúság ez, testvér: ez a béke, ez
70      27   |             nyomorúság ez, testvér: ez a béke, ez a boldogság.~
71      27   |             ez, testvér: ez a béke, ez a boldogság.~Tilinkónak
72      28   |          bácsinak hívja mindenki, s ez neki jobban esik, mintha
73      29   |             olyan derült őszt, mint ez a mostani. Olyan nyugalom