Rész, Fejezet

 1       8   |         girbegörbe betûket meg a Matykó veti. Petykó szelíd galamb,
 2       8   |      veti. Petykó szelíd galamb, Matykó vad csikó.~Egy-két hónap
 3       9   |          a Petykó!~- Én vagyok a Matykó!~No, nem telt bele három
 4       9   |      nagyapó poharát eltörte, az Matykó volt; aki magára vállalta,
 5       9   |        pávák farkát kiszaggatta, Matykó volt; aki a szivárványos
 6       9   |     ágyába sündisznót dugott, az Matykó volt; aki még a kisbéresnek
 7       9   |    öltötte volna, az megint csak Matykó volt; s aki soha anélkül
 8       9   |       vigasztalt olyankor, mikor Matykó valami csintalansággal kibuggyantotta
 9       9   |     bográcsába kerülsz!~Ilyenkor Matykó visított, mint akit nyúznak,
10       9   |        egy csengettyûs bárányka, Matykó mindig vádaskodott, mint
11       9   |    restell érte fahegybe mászni?~Matykó már akkor fönt volt a fél
12      10   | pityeregve.~Nagyot kacagott erre Matykó:~- Nagybél vagy te, nem
13      10   |       Nem adok én! - vont vállat Matykó. - Nekem sincs. Én eldobáltam
14      10   |   legédesebb dió. Jobbról lesz a Matykó fája, az termi a legkeményebb
15      10   |    taszított oldalba csúfolkodva Matykó.~Ahogy lefelé csúszkáltunk
16      10   |          Attila kincsét. Keresni Matykó is segíthet, de ha meglesz,
17      11   |        nevemre a rosszaságoddal.~Matykó elsápadt, de nem szólt egy
18      11   |     tanítót hozatok a kastélyba.~Matykó még sápadtabb lett, Petykó
19      11   |      durcásan vonogatta a vállát Matykó, átölelte a két karjával.
20      11   |        kifelé indult a szobából, Matykó rántott egyet magán, mintha
21      11   |     pedig hirtelen fölcsendült a Matykó hangja, aki térdepelve imádkozott
22      12   |     teremtette? - furakodott oda Matykó, csúfolódóan húzva félre
23      12   |       incselkedett vele ilyenkor Matykó. - Nem úrnak való az a nagy
24      12   |    házõrzõ kutyája. Persze, mert Matykó mindig belerúgott az oldalába,
25      12   |    hintónk! - kiáltotta el magát Matykó.~Az volt az csakugyan, a
26      13   |                       AZ A ROSSZ MATYKÓ GYEREK!~Három napig volt
27      13   |  reszketett, mint a nyárfalevél, Matykó morcosan nézte a katonákat,
28      13   |    utánaszaladtunk a katonáknak. Matykó a szájába tömte az öklét,
29      13   |        volt a kastély kapuja, és Matykó csak a rácskerítésen át
30      13   |       írok én - mondta elszántan Matykó. - De a te nevedben, úgy,
31      13   |     Nehéz verejték gyöngyözött a Matykó homlokán, mire készen lett
32      13   |         a nagyapa meg az a rossz Matykó gyerek. A kis Dióbél, az
33      13   |     kérdezte:~- Melyik halt meg?~Matykó hirtelen lezárta szelíden
34      13   |         is, meghallgatta a rossz Matykó imádságát. Most úgy szerette
35      13   |    rózsákat hintett arra a rossz Matykó gyerekre.~
36      14   |    hallgatni kellett:~- Nos, kis Matykó, unod-e már magad odalent
37      14   |          Látod, látod, rossz kis Matykó, ha a haláloddal meg nem
38      14   |        ujjaival végigcirógatta a Matykó arcát, és kereste bennük
39      14   |         Édesapám - térdelt elébe Matykó -, nagy örömet mondok.~-
40      14   |         néztem rá: ez már megint Matykó volt, nem Petykó.~Az ajtóból
41      14   |         egyszer búcsút intettem. Matykó összefont karral, keserû
42      19   |       kitört a szabadságharc, és Matykó úrfi világnak ment, én meg
43      19   |     olyankor elevenedett meg, ha Matykó úrfi hírt adott magáról,
44      19   |         nekem, a többit elküldöd Matykó úrfinak.~Ekkor történt az,
45      19   |      érkezett haza, az elveszett Matykó. Ha Bögre úr föl nem fogja,
46      20   |       rendbe - szõtte a terveket Matykó. - Szegény embereknek adjuk
47      20   |           Hát aztán? - nézett rá Matykó.~- Mondom, Hrosziancsik
48      20   |          volt a szándékunk, hogy Matykó beiratkozik jogásznak, én
49      21   |       belekóstolnánk - sóhajtott Matykó, ahogy a Duna-parton ácsorogtunk.~-
50      21   |         egyszer azt mondja nekem Matykó:~- Dióbél, tudod-e te azt,
51      21   |      természetû.~- Ahogy akarod, Matykó!~- Valamikor pompás vívó
52      21   |        mester - felelt jókedvûen Matykó -, fel akarok csapni vívómesternek.~-
53      21   |        láncot vernek a lábára.~- Matykó, ennek a fele se tréfa -
54      21   |        nemhogy karddal játszani.~Matykó nem szólt semmit. Mérgesen
55      21   |    kezdve se tett, se vett engem Matykó. Arra büszke volt, hogy
56      22   |        Jobb azt neked nem tudni, Matykó. Rossz vége lehet annak,
57      22   |       már tudom is! - mosolygott Matykó gúnyosan. - No, ne félj,
58      22   |      látta ott többet.~Malajdoki Matykó pedig, mikor hazaértem a
59      22   |     kenyerének felese, Malajdoki Matykó tette ezt velem? Hanem a
60      22   |      megkönnyebbített. Hiszen ha Matykó olyan nagy úrnak a segédje
61      23   |         nem kérdeztem tõle, hogy Matykó méltóságos úr üzent-e valamit.~
62      27   | nyújtottam neki:~- Isten hozott, Matykó, ha jó szándék hozott.~Matykó
63      27   |    Matykó, ha jó szándék hozott.~Matykó lehajtotta a fejét, mint
64      27   |    bontakozott ki az ölelésembõl Matykó. - A hivatalomból elküldtek,
65      27   |       szénát.) Akkor szólalt meg Matykó:~- Elhiszed-e már nekem,
66      28   |           nádi emberek kosztján.~Matykó bánatosan hajtotta a tenyerébe
67      28   |         is hajába száradt a dió.~Matykó fölugrott, és a vállamra
68      28   |      nádast. Én az egyik sarkát, Matykó a másikat, Tilinkó a harmadikat.~
69      28   |   másikat, Tilinkó a harmadikat.~Matykó leghamarabb elvégezte a
70      28   |         méltóságos úr volt, csak Matykó bácsinak hívja mindenki,
71      29   |   hiányzik közületek csak egy, a Matykó fája. Azt kivágtam: belõle