Rész, Fejezet
1 1 | patkót szokta. Haragjából pedig akkorát tudott ütni az asztalra,
2 1 | Erõs Törõcsikbe. Aki idegen pedig belebotlott, az megemlegette
3 1 | Törõcsik. A tanácsbeliek pedig körülfogták, békítették,
4 1 | emberek ijedten. Erõs Törõcsik pedig nekiszilajodva csattogtatta
5 1 | vacsorára is.~Erõs Törõcsik pedig elhajította a fejszét, és
6 1 | félre az útból, Törõcsik pedig visszaszólt, ahogy elhagyta
7 2 | egy szamárháttal. Az ára pedig egy ezüsthúszas.~A cseh
8 2 | igazságot tesz az mindjárt.~Pedig volt a kastélyban káplán
9 2 | homlokát, a tisztelendõ pedig hangosan kérdezte:~- Hát
10 3 | hanem a kis zsebembe. (Pedig olyanfajta gúnya volt rajta,
11 3 | kis dézsába. Fél óra múlva pedig szaladtam a halászhoz.~-
12 3 | Nem akar nõni az állat. Pedig gondját viselem ám. Már
13 3 | víz tetején. Bedegi bácsi pedig mérgesen vakarta meg a füle
14 4 | szellõzködésre kieresztett bárányok pedig dideregve fúrták be magukat
15 4 | förmedt rá édesapám.~Tilinkó pedig méltóságosan felelte:~-
16 5 | Mégpedig bundás gombócot. Az pedig a hajában fõtt krumplinak
17 6 | tulipántost, a markába pedig libazsíros lángost!”~Ezen
18 7 | verebet fogjon, az egereknek pedig volt annyi eszük, hogy elkvártélyozták
19 7 | úrdolga, te Tilinkó!~- De pedig azs azs volt - erősködött
20 7 | kötõje zsebébe, a macskát pedig átnyújtotta az új gazdának.~-
21 7 | cselédek.~„Az én kisfiamat pedig az éhség gyötri otthon!” -
22 7 | ásta a gödröt, Tamás úr pedig nézte. Mögötte vasládika
23 8 | tartotta volna õket, ha pedig magánál tartja, bajba keveredik,
24 8 | csinált az uraság, engem pedig beparancsolt a kastélyba.
25 8 | hopmester urat, szólítani pedig nemzetes uramnak kellett.
26 9 | unokáimat, vagy se.~Meglátta pedig, hamarább, mint gondolta
27 9 | falu végére hörcsögnek, pedig akkor Tilinkó bográcsába
28 9 | kaptam föl a fejemet.~- Hát pedig az a jó mesterség, mert
29 9 | Petykónak nagy hirtelen, pedig a szemét le nem tudta venni
30 10 | benne soha; parancsolni pedig most többet parancsol, mint
31 10 | magammal a nyerget is. Az pedig meg nem esett velem, míg
32 10 | három-három diót, Tamás úr pedig megfogta a kezünket:~- Mondok
33 11 | Nem tudta senki, senki. Pedig már kezdett mosolyogni a
34 11 | ébredezett a falu. A hátam mögött pedig hirtelen fölcsendült a Matykó
35 11 | Az itt felejtett angyalka pedig nevetve csattantotta össze
36 12 | percig se nyugodtan maradni.~Pedig olyan esze volt Matykónak,
37 12 | elment mellette. Petykó pedig soha úgy ki nem ment a házból,
38 13 | idegenek se soká olvasták pedig. Petykó már régen köhécselt,
39 15 | is hallja Málé Tót János, pedig lóhalálában gurult tovább
40 15 | tovább a piacról. A diákember pedig arra nyomban szétosztotta
41 17 | hadakozott a seregével, én pedig Bicske felé igyekeztem a
42 17 | a szabadságharc idején pedig még kisebb volt. Nem a háza
43 17 | ugrándozta körül a gazdáját.~Én pedig fölkeltem, és körüljártam
44 17 | ijedten rezzent össze.~- Pedig oly szép farkasfej. Érzem
45 19 | úrfi hírt adott magáról, az pedig igencsak minden hónapban
46 19 | de az hamar elfogyott, új pedig nem került helyére a nagy
47 19 | fogadta kegyelmébe Tamás úr. Pedig az ezüstkoporsó dolgát is
48 19 | semmi hír. Várta, várta pedig Tamás úr, egyszer aztán
49 19 | aranyért. A maradék egy aranyon pedig vett egy kövér borjút Tamás
50 20 | beállítottam a majorba. Pedig elõször nem akarta elhinni,
51 20 | Tessék!~Abban az írásban pedig az volt, hogy a rend és
52 21 | biztattam nagy bátran, pedig én is úgy meg voltam riadva,
53 22 | vértanúkat kivégeztette. Az pedig úgy vigyáztatott ránk, mint
54 22 | ezeknek a pesti deákoknak.~Pedig most jött még csak a legcifrább
55 22 | többet.~Malajdoki Matykó pedig, mikor hazaértem a kvártélyunkra,
56 22 | beszélgetésünket.~Reggel pedig, ahogy fölértem az egyetemre,
57 23 | helyére. Az irodám ajtaját pedig sohase merik kinyitni többet
58 24 | ránk estellik. Setítben pedig nem jó a nád közt járni,
59 24 | esed majd az édestormát. Pedig azs is jó étel ám annak,
60 24 | is beeresztik maguk közé. Pedig az el nem ereszti, amit
61 25 | nagyon elkóválygott. Ez pedig rendesen olyankor esett
62 25 | a nyelve a fáradtságtól. Pedig most már a tarisznyáért
63 25 | azst a tarisnyát!~A malacka pedig nyilván érezte a bûnét,
64 26 | vadonunkba nem jött senki, én pedig ki nem mozdultam belõle.
65 26 | naccságos Rossjancsi úr.~Aközben pedig olyan nyugalommal fogta
66 26 | a zsebébe. Az embereinek pedig kiadta a parancsot, hogy
67 26 | lázadótól telhet. Hrosziancsik pedig láthatta, ha akarta, hogy
68 28 | szomorítottuk egymást. - Nekünk pedig nincs, csak pénzecskénk.~
|