Rész, Fejezet
1 1 | nem volt teremtett lélek, aki bele mert volna kötni Erõs
2 1 | volna kötni Erõs Törõcsikbe. Aki idegen pedig belebotlott,
3 2 | afféle szamaras ember volt, aki mindent végzett, amiben
4 2 | beköszönt szép hangosan, mint aki tudja, mi az illendõség :~-
5 2 | éppen a földesúr mellé, aki mindjárt kínálta is szíves
6 3 | egy öreg halászember volt, aki a vízparton lakott egy nádkunyhóban.
7 4 | erõvel hozta vissza Tilinkót, aki egyre azt hajtogatta:~-
8 5 | ember. Jó étel az annak, aki szereti, de én hamarosan
9 6 | babszemjankó kisgyerek, aki megvigasztalódik rajta.~„
10 6 | képmásodat a vörös krajcáron. Aki legjobban célba talál, arra
11 7 | a pénze, vén embertelen! Aki a Hékámra azt mondja, hogy
12 7 | dobbant nagyot a szíve. - Azé, aki megtalálja. Akárki megtalálhatná.
13 8 | féltek a fiatal követtõl, aki olyanokat hirdetett az országgyûlésen,
14 8 | Törõcsik - biztatta az apámat, aki minden szombat este bejött
15 9 | az egyik, melyik a másik. Aki a nagyapó poharát eltörte,
16 9 | eltörte, az Matykó volt; aki magára vállalta, az Petykó
17 9 | vállalta, az Petykó volt. Aki a pávák farkát kiszaggatta,
18 9 | kiszaggatta, Matykó volt; aki a szivárványos tollakat
19 9 | jobbágygyerekeknek, az Petykó volt. Aki a hopmester úr ágyába sündisznót
20 9 | dugott, az Matykó volt; aki még a kisbéresnek is megemelte
21 9 | süvegét, az Petykó volt. S aki soha énmellettem úgy el
22 9 | megint csak Matykó volt; s aki soha anélkül hozzám nem
23 9 | legnagyobb úr, lelkeim, aki nem szorul szolgára.~Ekkor
24 10 | az asztalt:~- Gyerekek, aki reggeli második kakasszóra
25 10 | míg én vagyok a gazda, s aki jó barátságban akar velem
26 11 | Biczók mester keze alá, aki fűzfavesszővel szelídíti
27 11 | Dicsértessék, csicseri, aki megnyugasztott, dicsértessék,
28 11 | dicsértessék, ficseri, aki felvirrasztott!~- Pittypalatty,
29 11 | fölcsendült a Matykó hangja, aki térdepelve imádkozott az
30 12 | meg a galamboknak is, s aki csak hallotta, az mind azt
31 13 | õket egy szegény vak ember, aki tudta már, hogy õrajta nem
32 15 | gazdag paraszt volt ez, aki valamikor a macskát megvette
33 15 | mégiscsak a gõgösségérõl volt.~- Aki pénzes, legyen kényes -
34 15 | enyémet meg száz arany húzza! Aki pénzes, legyen kényes, akinek
35 16 | fejjel menekültek vissza. Már aki menekülhetett. Nagyobb részük
36 16 | megölelte az öreg Tilinkót, aki egyik kezében a kardot fogta,
37 17 | volt kisebb, hanem a népe. Aki magabíró ember volt, az
38 17 | odafordultam egy öregasszonyhoz, aki már rég ott ácsorgott körülöttem.
39 18 | tábor, se muszka tábor. Aki ott maradt, az mind olyan
40 18 | kívánom az öreg Tilinkótól, aki kölyökkorom óta tegezett,
41 19 | föld megmaradt, nem volt, aki szántsa-vesse.~Így aztán
42 19 | uramnak az a rossz unokája, aki miatt öregkorunkban betevõ
43 19 | szemem elé ne kerülj, mert aki az én unokámról azt merte
44 19 | többit elküldte Matykónak, aki akkoriban valahol az Óperenciás-tengeren
45 19 | alássan kérem...~- Csönd! Aki engem meggyászoljon, se
46 19 | meggyászolni. A torra borjút vágj. Aki jó embered van, azt is meghívod
47 19 | kastélyba. Tilinkót is meghívta, aki akkor éppen szabadságon
48 21 | Találkozott egy emberséges ügyvéd, aki fölfogadott másolónak. Kaptam
49 21 | becsületes szabómester, aki rám bízta az üzleti könyvei
50 22 | az az osztrák generális, aki az aradi vértanúkat kivégeztette.
51 22 | lehet az a sehonnai ember, aki még az Úristennel való beszélgetésünket
52 22 | fordult, és úgy tett, mint aki alszik. Lám, gondoltam,
53 22 | fogva a magyarokat. Volt, aki ott õszült meg, volt, akit
54 22 | aranygalléros úr elé állítottak, aki keményen kivallatott, mint
55 23 | megütöttem a falat. Mindig volt, aki a másik oldalról visszaüssön.
56 23 | fölvittek a pléhnyakú úr elé, aki tudtomra adta, hogy most
57 23 | próbálni a becsületes szabóhoz, aki helyett én tudtam az egyszeregyet.~
58 24 | azs is jó étel ám annak, aki sereti.~Ilyen bõséges koszton
59 24 | hol tanultad te azt, hogy aki jó sorba jutott, vesse meg
60 26 | elárvult öreg cigányhoz illik, aki Kossuth Lajos katonája volt
61 26 | nevetni nem volt szabad. Aki sírt, arra azt mondták,
62 26 | magyar szabadságot siratja; aki nevetett, az meg bizonyosan
63 26 | meg a nevetõt is. Hát még aki fütyülni mert az utcán!
64 26 | fütyülni mert az utcán! Hát még aki Rosszjancsi füle hallatára
65 29 | lelke lebegne felettünk, aki betöltött mindeneket az
66 29 | mindeneket az ő áldásával. Aki nemcsak ígért: adott is,
67 29 | Aztán van itt még valaki, aki velem van lépten-nyomon,
68 29 | ezen a földön, csak annak, aki embertársait szereti.~ ~.
|