Rész, Fejezet

 1       1   |            a száraz nádat.~Egyszer aztán egy vadalmafácskára került
 2       1   |     kivágtam volna az erdõm. Akkor aztán nem tudom, mivel tüzeltetek
 3       2   |          szedjen magának.~Utoljára aztán édesapámmal állt alkuba
 4       2   |          neked, mint nyereggel.~Ez aztán ebben elmúlt, s a borbély
 5       2   |         elgondolkozott egy kicsit, aztán behuppant a mûhelybe.~-
 6       2   |          borotvát a fenõszíjon. De aztán gyanakodva hozzátette, hogy
 7       2   |         mint a pólyás babáé. Mikor aztán jól kigyönyörködte magát
 8       2   |       kívánom, amire megalkudtunk. Aztán ha jól fölgondoljuk, nagy
 9       2   |          jó pap holtig tanul.~Most aztán az íródeák állt elõ. Ez
10       2   |       görbült szájáról látta. Erre aztán õ is elnevette magát, kétfelé
11       2   |            az ezüstkanállal. Akkor aztán szépen kétfelé szakította
12       3   |         egy dióbél.~Rajtam veszett aztán ez a Dióbél, hiába keresztelt
13       3   |       ilyen kis giliszta.~No, erre aztán már igazán eltört a mécses.
14       3   |          viseld neki gondját.~Ebbe aztán én is beleállapodtam. Hazavittem
15       3   |           hogy még nevet is.~- Hát aztán minek örül olyan nagyon? -
16       3   |            mosáshoz forralt. Ebben aztán már nem fázik, ugye, Bedegi
17       4   |    fülfájás volt hallgatni. Másnap aztán jött a bárányért, meg is
18       6   |          libazsíros lángost!”~Ezen aztán szülém is nevetett meg én
19       7   |  aranypántlikát a szürkületben, de aztán mindjárt belegyűrte a rongyos
20       7   |       ember - mondta csendesen, de aztán mindjárt észbe kapott. ‑
21       7   |   hallanánk a miákolását.~Estefelé aztán én kezdtem miákolni. Korgott
22       7   | Becsúsztatták a ládikát a gödörbe, aztán behúzták a földet.~- Havat
23       7   |          is régen dugtak föld alá. Aztán vigyázatosan ellépegettek,
24       8   |        Bögre úr!~Kíváncsian vártam aztán, hogy issza ki most már
25       8   |     Petykóval meg a Matykóval. Hát aztán olvasni tudsz-e már?~- Tudok.~-
26       8   |      bajusza is fakadt az oldalán. Aztán mindennap kibontottam egy-egy
27      10   |        kincsét akarják megtalálni.~Aztán megállt egy kicsit, körülnézett,
28      11   |          elmehettek mind a hárman.~Aztán magunkra hagyott bennünket,
29      11   |          utána akarna szaladni, de aztán fölvágta a fejét, mint a
30      11   |    kiáltják már: „Szabad!”~Egyszer aztán elfogyott a türelme, lekapta
31      12   |             és elkezdett beszélni. Aztán egy másik ember beszélt,
32      12   |           egy másik ember beszélt, aztán egy harmadik, és a legények
33      12   |              fogott bele a versbe, aztán kimeresztett szemmel nézett
34      13   |   mindnyájan megkapjátok, és nekem aztán egyéb kívánságom nincs is,
35      13   |       kicsit elborultan nézett rá, aztán lehajolt hozzá, és homlokon
36      13   |         Petykóval a nagy térképen. Aztán nekiültünk levelet írni.
37      13   |          cselédeket a faluba, azok aztán hoztak is róla hírt. Az
38      14   |   Akaratlanul is fölágaskodtam, de aztán le is kushadtam mindjárt.
39      15   |           a garasa az övénél. Arra aztán õ is rávicsorította a fogát
40      15   |  belecsúsztatta a mentéje zsebébe, aztán legyintett a kezével.~-
41      16   |      zümmögtek a szúnyogok. Amikor aztán Tilinkó is sietett letenni
42      16   |          úgy rengettem bele. - Hát aztán van‑e valami kívánságod,
43      16   |   pislogott sebesen Tilinkó.~- Hát aztán mi szándékkal jársz itt? -
44      16   |            lecsókolta róla a port, aztán a szívére szorítva kilopódzott
45      16   |           a suhogását is hallotta. Aztán második, harmadik felhõ
46      16   |   mormogott bosszúsan a cigány.~De aztán hirtelen észbe kapott, s
47      18   |          rajtam kétszer-háromszor, aztán elvigyorogta magát, s megszorította
48      18   |        hodzs sehodzs se lett vóna.~Aztán nekivágtunk a világnak.~
49      19   |           fölcsapott katonának, de aztán csak visszasompolygott a
50      19   |             aki szántsa-vesse.~Így aztán a családi kincsekre került
51      19   |          kerekedett. Hanem egyszer aztán mégiscsak fölhördült. Akkor
52      19   |            pedig Tamás úr, egyszer aztán azt mondta nyers-röviden
53      19   |           is térdepeltek.~Bögre úr aztán kivezette a vendégeket a
54      20   |     biccentette meg a fejét.~- Hát aztán? - nézett rá Matykó.~- Mondom,
55      21   |      botját, s bevágta az ágy alá, aztán becsapta maga után az ajtót.~
56      22   |            a pajtásaimmal.~Egyszer aztán arra is rájöttünk. Közülünk
57      22   |     settenkedik körülöttünk. Akkor aztán hangosra vettük a szót:~-
58      22   |   mögöttünk, mint az árnyék.~Mikor aztán láttuk, hogy minden rendben
59      22   |         képébe a lámpásával. Hanem aztán, ahogy a jámbor arcot meglátta,
60      23   |       megvadítana vele.~Búcsúzásul aztán még annyit mondott a pléhnyakú:~-
61      25   |             úgy hozta a foga közt, aztán letette elébem nagy farkcsóválással.
62      25   |         tepsibe fektet Tilinkó.~És aztán aludtam is reggelig, mint
63      25   |          kenyeres pajtásom.~Többet aztán nem mondott se jót, se rosszat,
64      26   |            valami fészerbe. Másnap aztán kieresztették, de alighogy
65      28   |           Megölelgettük az öreget, aztán bementünk a faluba mind
66      29   |        szeretnek: Újmalajdok népe. Aztán van itt még valaki, aki