Rész, Fejezet
1 1 | haragítgatja meg senki. Noha õ is csak olyan szegény jobbágya
2 2 | édesapámnak is. Csakhogy õ már nem Erõs Törõcsik volt,
3 2 | édesapámért az üveges batár, de õ bele nem ült isten világáért,
4 2 | ballagott. Azt mondta, nincs õ megsántulva, hogy kocsin
5 2 | hé?~- Hegyet völgy nélkül õ sem teremthet - volt az
6 2 | szájáról látta. Erre aztán õ is elnevette magát, kétfelé
7 2 | bekanalazta a leveskét, hogy õ hamarább készen lett vele,
8 3 | Szúnyogot kell neki fogni, az az õ pecsenyéje.~- Attól ugyan
9 3 | nõne! Fázik ám ilyenkor õ is.~Harmadnap végre jó hírt
10 5 | meg azon erõsködött, hogy õ is vacsorázott már. Mégpedig
11 7 | édesapám szavára. Nem egyezik õ abba bizonyosan. De csak
12 9 | már kérdezni se kellett, õ kérdezetten is megvallotta,
13 9 | róla. - Menjen érte Dióbél, õ a legkisebb.~Hát én mókusnak
14 10 | meginvitált bennünket ebédre. Fõz õ, azt mondja, olyan varjúpaprikást,
15 12 | Petykónak. A napsugár az õ padja szélén táncolt a legszebben,
16 13 | parancsokat osztogatni. Õ is hallhatott keserves zokogást
17 13 | mégis örül annak, hogy az õ apja csak szegény majoros
18 13 | is, s kicsi fehér kezével õ is rózsákat hintett arra
19 14 | neve változott meg, hanem õ maga is. Engedelmes lett
20 15 | kije marad Tamás úrnak, ha õ is világgá megy.~- Nem szabad
21 15 | garasa az övénél. Arra aztán õ is rávicsorította a fogát
22 15 | eldöcögött a sokpénzû ember, de õ még a fejével is olyan kelletlenül
23 16 | fogát messzirõl, mintha õ volna a legvadabb oroszlán.
24 16 | fülemülék is elhallgattak már, s õ még mindig cincogott. S
25 16 | már megint szóltak, mikor õ hajnal szürkülésén visszalopódzott
26 16 | másnap elhagyta. Nemcsak õ, hanem én is. Napvilágon
27 16 | Tilinkónak a mellébe.~- Nem õ volt a hibás, hanem én,
28 17 | arra kért engedelmet, hogy õ odaadhassa az apai örökségét
29 17 | egyebet kívánt, mint hogy õ közelrõl megnézhetné, igaz-e
30 17 | csinálnék vele a háborúban?~- Õ a legnagyobb kincsem. Jó
31 18 | magam: - Nini, Tilinkó!~Õ volt biz az, de milyen gúnyában,
32 19 | Bögre úr. Elõször ugyan õ is fölcsapott katonának,
33 19 | gazdájához, nem tudott már õ anélkül élni, hogy neki
34 19 | Azt üzente ki neki, hogy õ a világ számára már meghalt.
35 19 | vállalta az apja elõtt, hogy õ halt meg, csak hogy az apai
36 19 | Ahogy mondta, úgy lesz. Ha õ azt mondja a halálnak, hogy „
37 19 | halál szót fogad. Itt már õ nem tehet semmit. Ami parancs,
38 19 | szégyellni a másvilágon, hogy az õ utolsó ágyát deszkából vetették?”~
39 19 | szép dalia volt még akkor! Õ meg még csak suhanc volt.
40 19 | a Tamás úré. Ebbõl fogja õ neki visszaváltani az ezüstkoporsót.~-
41 19 | terített asztalhoz:~- Ezt is õ parancsolta!~Alig ülnek
42 19 | Cipóhalomhoz értünk.~Ott õ el is vált tõlem. Hívtam
43 20 | mit harapni neki. Azonban õ másra volt éhes.~- Hrosziancsik
44 20 | vissza, hogy holnap reggel õ maga fog beköszönni a kastélyba,
45 22 | elhúzódtunk tõle. Ahová õ odadugta a hegyes orrát,
46 22 | Bizonyosra vettük, hogy õ is ott lesz este tízkor
47 22 | akarta magyarázni, hogy õ rendes ember, s minket akar
48 23 | tudtam az egyszeregyet.~Azóta õ is megtanulta. Neki is értésére
49 23 | rajta szép rongyosan, ahogy õ szokott.~- Nini, Tilinkó! -
50 23 | senki se teneked? Hát azs õ tanyája nem jó less teneked?
51 24 | adót. Tilinkó a végrehajtó: õ tudja, melyik mikor költ,
52 24 | mint a szarvas, mint a fa. Õ se olvassa az esztendõket.~
53 25 | malacpásztort neveltünk.~Az õ kötelessége volt a malackát
54 25 | azt mondja Tilinkó, hogy õ reggel bemén a faluba.~-
55 25 | mondta, hogy nem eszik már õ többet korpát se.~- Segény
56 26 | nem akartam elhinni, hogy õ az. Olyan simára volt borotválva
57 26 | Rossjancsi úrral, ost azs õ kedvéért urasodtam ídzs
58 26 | Rosszjancsi úrral, mert õ az ország dolgában járt.
59 26 | rekesztette be a tömlöcbe. De õ maga is fickándozott örömében,
60 27 | bement ágyazni, (így nevezte õ azt, mikor szétterigette
61 28 | volt ezs, hanem édesapámé. Õ volt azs öreg Tilinkó, mikor
62 28 | gondoltam magamban. - Majd eljön õ érte, ha süksége les rá.
|