Rész, Fejezet

 1       2   |             mosolyodott el Malajdoki Tamás -, de azért mégis ésszel
 2       2   |           nagy zúgás, maga Malajdoki Tamás is összeráncolta a homlokát,
 3       7   |            meglátta. Gáspár urat meg Tamás urat, az apját, az öreg
 4       7   |          verejtékezve ásta a gödröt, Tamás úr pedig nézte. Mögötte
 5       7   |          mély lesz már ez - mondotta Tamás úr.~- Magam is azt hiszem -
 6       7   |      hányjunk-e rá, fiam? - kérdezte Tamás úr.~- Sose bántsuk, apám -
 7       8   |            ajtó, és be nem lép rajta Tamás úr, az öregebb uraság. Méltóságos
 8       8   |    szemöldökét a homloka hegyibe, de Tamás úr elnevette magát:~- Ejnye,
 9       8   |             hopmester úr keze alól a Tamás úr keze alá, így lettem
10       8   |          nevelõdtek a nagyanyjuknál, Tamás úr minden héten kapott tõlük
11       8   |              olvasni is tudtam õket. Tamás úr maga tanított meg az
12       9   |             s úgy összeszoktunk mink Tamás úrral, hogy akármerre került-fordult,
13       9   |             az üveges tornácra, ahol Tamás úr a nagy karosszékben eresztgette
14       9   |             a sétákat, mert ilyenkor Tamás úr mindig figurázott velünk.~-
15       9   |        böktem ki a szívem szándékát.~Tamás úr elfüttyentette magát,
16       9   |        hozzáfogni nehéz - sodorgatta Tamás úr a bajuszát.~De erre már
17       9   |              urak - nevette el magát Tamás úr -, hadd látom, melyikteké
18       9   |           uramék közül? - mosolygott Tamás úr.~- Menjen Petykó!~- Eredj
19       9   |             lesz az - tett igazságot Tamás úr -, elmentek érte mind
20       9   |             a szép sárga-piros haja. Tamás úr éppen akkor csattantotta
21      10   |             hogy egy este azt mondja Tamás úr, ahogy a cselédek letakarították
22      10   |            hajnali harmaton. Nemcsak Tamás úr jött velünk, hanem Gáspár
23      10   |           zsákkal telik - mosolygott Tamás úr Gáspár úrra. - Annyit
24      10   |       csordult bele.~- No - rezgette Tamás úr szakállát a kacagás -,
25      10   |           jószándékodat - mosolygott Tamás úr -, de most nem kérünk
26      10   |            kaptunk három-három diót, Tamás úr pedig megfogta a kezünket:~-
27      10   |             Elültettük a három diót. Tamás úr takargatta rájuk a földet.~-
28      10   |            ilyen együgyûek - felelte Tamás úr. - Mindig az Attila kincsét
29      13   |       Malajdoki Gáspár urat keresem.~Tamás úr nekitántorodott a tornácpárkánynak,
30      13   |             közrefogták Gáspár urat. Tamás úr betegen feküdt, nem bírt
31      13   |             írni. Az elsõ két oldalt Tamás úr írta tele, a harmadikat
32      13   |        kertet, de se híre, se hamva. Tamás úr szétszalajtotta a cselédeket
33      13   |             tarisznya volt a vállán.~Tamás úr már lovas embereket akart
34      13   |           ólomszínûre az arca, mikor Tamás úr egyszer ijedten ejtette
35      14   |                                      TAMÁS ÚR MAGA MARAD~Hat esztendeig
36      14   |              törõdöttebbnek látszott Tamás úrnál, és közömbössé vált
37      14   |              való nap én is bementem Tamás úrhoz.~- Nagy jó uram, búcsúzni
38      14   |             fiam - borult a nyakamba Tamás úr. - Én is veled mennék,
39      14   |          mosolygással nézett utánam. Tamás úr lehorgasztott fejjel
40      15   |             mondtam, hogy kije marad Tamás úrnak, ha õ is világgá megy.~-
41      19   |            megtudtam, hogy Malajdoki Tamás úrral többet ez életben
42      19   |           anélkül élni, hogy neki ne Tamás úr adja ki minden reggel
43      19   |           míg a készpénzében tartott Tamás úrnak, de az hamar elfogyott,
44      19   |              úr lesz, mint Malajdoki Tamás” - tûnõdött el magában elkeseredve
45      19   |     fölhördült. Akkor volt az, mikor Tamás úr behívta a legbelsõ szobájába.
46      19   |          nagy uram. Az ezüstkoporsó.~Tamás úr fellibbentette a gyászposztót.
47      19   |           betevõ falatunk se maradt.~Tamás úr kopasz homlokán kidagadtak
48      19   |              sose fogadta kegyelmébe Tamás úr. Pedig az ezüstkoporsó
49      19   |              hír. Várta, várta pedig Tamás úr, egyszer aztán azt mondta
50      19   |           Azzal tisztában volt, hogy Tamás úr meg fog halni. Ahogy
51      19   |            Ni, ez volt az elsõ, amit Tamás úrtól kapott! Milyen szép
52      19   |           Petykó úrfitól küldte neki Tamás úr. Még most is látja, ahogy
53      19   | végtülen-végig. Hát legyen most is a Tamás úré. Ebbõl fogja õ neki
54      19   |          pedig vett egy kövér borjút Tamás úr torára. Mert ami parancs,
55      19   |              fogadta a kastélyban, a Tamás úr ajtaján is hiába hallgatódzott,
56      19   |           harangszóra kész is volt a Tamás úr tora. A vendégek is bekocogtak
57      19   |           Bögre úr, és megkopogtatta Tamás úr ajtaját. Nem felelt senki.
58      19   |          engedett.~Ott ült Malajdoki Tamás a nagy székben, kardosan,
59      19   |        hangon a hopmester.~Malajdoki Tamás nem szólt már semmit, se
60      28   |         kincset emlegetett Malajdoki Tamás! Hej, ha szõlõskertet, gyümölcsfaligetet