Rész, Fejezet
1 2 | hozzátartozik a szamár terhéhez!~- Ne figurázzon az úr a szegény
2 2 | lehet, hogy azt tette:~- Ne búsulj, édes gazdám, nyereg
3 2 | mint a fához a nyereg.~- Ne figurázzék kend! - tette
4 2 | illedelmesen megállt az ajtóban.~- Ne félj, Törõcsik - bátorította
5 2 | kapkodott a kardjához:~- Ne bántsuk azt a gyíklesõt,
6 3 | Nesze, Dióbél, itt a cethal. Ne mondd, hogy sajnálom tõled,
7 7 | benézsek edzs kicsit ide is, ne mondhassák, hogy Tilinkó
8 7 | ahogy kapadozott utána.~- Ne kerepelj annyit, Tilinkó -
9 7 | Akárki megtalálhatná. Miért ne én találnám meg?”~Se keze,
10 7 | ahogy megcirógatott:~- Ne sírj, Dióbél. Holnap lesz
11 7 | akad hely az uradalomban. Ne félj, ebben az életben én
12 9 | el nem ment, hogy oldalba ne könyökölt volna, vagy a
13 9 | volna, vagy a lábamra rá ne hágott volna, vagy legalábbis
14 9 | legalábbis a nyelvét rám ne öltötte volna, az megint
15 9 | hozzám nem ért, hogy meg ne simogatott volna, vagy a
16 9 | volna, vagy a kezem meg ne szorította volna, vagy legalább
17 9 | legalább a lenvirágszemével rám ne mosolygott volna, az mindig
18 9 | az mindig Petykó volt.~- Ne sírj, kis Dióbél - vigasztalt
19 10 | a talpadon még most is. Ne félj, nem is lesz itt addig
20 10 | barátságban akar velem maradni, az ne merjen többet énelõttem
21 11 | gyereket. Megmondtam neki, hogy ne sajnálja tőled a virgácsot,
22 12 | egy kis asztalmaradékot ne hajított volna az öreg jószágnak.
23 12 | meg azt a kalamust, hogy ne ficánkoljon a kezedben!~
24 12 | kiabáltak:~- Kalács, kalács! Ne félj, Petykó, az a legédesebb
25 13 | császár az éjszaka, veretlen ne hagyja a magyarok istene
26 13 | fusson, amerre lát, itthon ne találják.~- Nem látott még
27 13 | mint szabad magyarok. Engem ne féltsetek, vigyáz énrám
28 13 | hogy még egyszer kezet ne csókoljon az uraságnak.
29 13 | No, édes kicsi Petykóm, ne sírj hát! Légy tovább is
30 16 | nem állhattam, hogy föl ne szaladjak a három diófához.
31 18 | én is ringattam, többet ne örülhessek?~Fölemelkedtem
32 18 | öreg Tilinkó. Hanem most ne nagyon ismerkedzsünk, inkább
33 19 | anélkül élni, hogy neki ne Tamás úr adja ki minden
34 19 | hogy az apai szívet meg ne szomorítsa. Az ilyen ember
35 19 | nekem többet a szemem elé ne kerülj, mert aki az én unokámról
36 19 | elkezdte maga elõtt pörgetni.~- Ne mondhassák Nádországban,
37 21 | Duna-parton ácsorogtunk.~- Ne félj, míg engem látsz -
38 22 | mosolygott Matykó gúnyosan. - No, ne félj, nem halászom el elõled
39 23 | Csak éppen az egyetemre ne tegyem a lábam, mert onnan
40 23 | távoztam onnan, hogy meg ne lássanak, hogy kárt ne tegyenek
41 23 | meg ne lássanak, hogy kárt ne tegyenek öreg barátomnak.
42 23 | ilyen hûvös szelek járnak.~- Ne fájjon amiatt a te fejed.
43 23 | mondom madzsarán. Azsért ne saggasd sét azs ünneplõgúnyám.
44 23 | oldalról a cigány, hogy végig ne zuhanjak a földön.~- Esem
45 23 | Esem a lelkedet, hát ne hadzsd údzs el magadat -
46 23 | tanyája nem jó less teneked? Ne félj, nem bánt ott senki;
47 24 | Tilinkó megrángatott: - Ne nézselõdj olyan soká, hanem
48 24 | telelünk itt ki, édes gazdám?~- Ne félj te attól, lelkem dzserekem!
49 25 | serencsét adott azs isten, ne serencsétlenkedjünk vele! -
50 26 | Nádországon kívül esik.~- Ne félcsd te azs öreg Tilinkót -
51 26 | pajuszt nekem hoszni?~- No, ne féljen, naccságos Rossjancsi
52 26 | nekem a történetet. - Hanem ne ledzsen Tilinkó a nevem,
53 26 | a szája sarkából:~- Pst, ne üssön lármát, naccságos
54 26 | sökhet. Hanem katonákat ne küldzsön a naccságos Rossjancsi
55 26 | a házból, hogy köszönni ne kelljen a nagy vendégnek.~-
56 28 | hogy soha többet vissza ne térjen. Esztendõ múlva fölszabadult
57 28 | Lengett‑lobogott, s hogy ne magában lengjen-lobogjon,
|