Rész, Fejezet
1 1 | gondolták magukban, hogy no, ez jó nagy hernyó lesz,
2 2 | beszélt! - fakadt ki Bavina.~- No, igen - bólintott apám. -
3 2 | nyugodtan a fejét a jobbágy.~- No, ha már éppen a jó Istenrõl
4 2 | volt az alázatos felelet.~- No, ebben igazad van, fiam -
5 2 | állt elõ a hopmester.~- No, paraszt, én könnyût kérdezek
6 3 | csapta össze a kezét:~- No, csak szerencsés ember ez
7 3 | kell ilyen kis giliszta.~No, erre aztán már igazán eltört
8 3 | mint nekünk a friss levegõ.~No, van a mi házunkban olyan
9 4 | édesapám a haragot. - Mindegy, no, azért új húrt is kapsz
10 4 | húrt is kapsz a hegedûdre.~No, Tilinkó majd kibújt a bõrébõl
11 4 | hegedihúr a pinkesdi báránban.~- No, ez egyszer neked van igazad,
12 6 | egy vörös krajcárom se.~- No, hát akkor azt is én adom -
13 6 | orrom is enyémnek ismerem.~- No, ha tükör, tedd a falra.
14 7 | nagy esze a híres uradnak? No, itt egy húszas, ide a macskát.
15 7 | nevelkedett ám ez kiskorában.~- No, majd leszoktatjuk róla.~-
16 8 | érted-e?~- Értem hát.~- No, ha érted, akkor tanuld
17 8 | Törõcsik, ugye ?~- Az.~- No, Törõcsik, hát mindenkit
18 8 | nekem is, ami illetett. - No, hadd látom, tudsz-e hozni
19 8 | kiszolgál. Próbáljuk csak újra.~„No, fura szokásuk van az uraknak -
20 8 | vállamra a kezét az öregúr.~- No, felelj szépen - integetett
21 8 | szarkafészekben hány tojás van.~- No, akkor többet tudsz, mint
22 8 | gazdám?~- Hat, édesapám.~- No, hát akkor lépj hatot. Amekkorát
23 8 | letemetted õket, meg se fogják.~„No, majd kivárom én azt” -
24 9 | Petykó!~- Én vagyok a Matykó!~No, nem telt bele három nap
25 9 | nehéz volna az uraságban?~No, nekünk nem volt nevethetnékünk.
26 9 | a körtekóstoló madár.~- No, nagy urak - nevette el
27 10 | könnyük is csordult bele.~- No - rezgette Tamás úr szakállát
28 10 | megtanulnánk tõle károgni.~- No, akkor legalább a kis uraságoknak
29 10 | botjával a dombtetõn.~- No, gyerekek, elõ a diót! Kezdjed,
30 12 | mester karon fogta Petykót:~- No, fiam, most már rajtad a
31 13 | talán jobb is volt neki. No, édes kicsi Petykóm, ne
32 15 | mosolyog a szája sarka. No, Málé Tót, mindjárt oda
33 16 | lószõrt a juhbélen.~- Nézzsük, no, melyikünké a sebb muzsika.~
34 16 | irgalmatlan hegedûszót.~- No, ez csak Tilinkó lehet -
35 16 | strázsamester a cigányért.~- No, more, most lesz már, ami
36 16 | is husárnak teremtett.~- No, majd megválik, fiam - mondta
37 16 | megismerte és rákiáltott:~- No, öreg Tilinkó, megvan-e
38 16 | alatt a hársnyoszolyán.~- No, dádé, soruls most, mint
39 18 | amit utoljára hallok. - No, vitézs úr, hány hét a világ? -
40 18 | képén csörgött a könny.~- No, csak kerezsd, bibas.~De
41 20 | Rosszjancsinak mondjuk.~- No - mondom -, Rosszjancsi
42 22 | szabadságról akartunk álmodozni. No, oda nem jött utánunk a
43 22 | mosolygott Matykó gúnyosan. - No, ne félj, nem halászom el
44 22 | talpát a földhöz kegyetlen.~- No, vagytok-e még többen? -
45 22 | suttogta ijedten a derék fiú.~No, a katonának se kellett
46 23 | is házat szerzett vele.~No, éppen jó helyre mentem,
47 25 | mindjárt megbékítette.~- No - mondom Tilinkónak -, ezt
48 25 | hurkát is tölthessünk.~„No - gondoltam magamban -,
49 25 | menni, ölbe fogva a malacot.~No, azért ugyan mehetett. Akkorra
50 26 | kereset? A kenyeret neket?~- No, igen. Gondoltam, hogy ha
51 26 | pajuszt nekem hoszni?~- No, ne féljen, naccságos Rossjancsi
52 26 | fogadására készítgette magát.~- No, mi mekfan már megint teneked? -
53 26 | köszönetet mondjon neki.~- No, édes mézsem - fejezte be
54 28 | húzsta meg érte a fülem: „No, rajkó - azst mondzsa -,
55 28 | beleszórta õket a gödörbe.~- No - szólalt meg Tilinkó -,
56 28 | belehajigáltad volna a sárba. No, ugye, hogy csak jó azs
|