Rész, Fejezet
1 1 | a kisbírót, mert mindig nagyon peckesen járt. A keresztapám
2 1 | találta mondani:~- Ha olyan nagyon félti kend az erdejét, vigye
3 2 | megcsóválta nagy, kócos fejét, és nagyon fölháborodva mondta, hogy
4 3 | levenni, mert csakugyan nagyon kicsire maradtam a növésben.
5 3 | tõled, legyen a tied.~- Nagyon kicsi cethal ez, ezért nem
6 3 | Hát aztán minek örül olyan nagyon? - hajolt a dézsa fölé gyanakodva
7 4 | TILINKÓ~Noha nagyon ágrólszakadt öreg cigány
8 4 | kell mutatnom õt is, mert nagyon belejátszott az életembe.~
9 4 | didereg a szegény Tilinkó, s nagyon nyomakodna befelé az ajtón,
10 4 | Hanem ezt a tréfát mégis nagyon zokon vehette Tilinkó, mert
11 5 | vacsorácskám.~Gazdag Hamar Heverné nagyon meg volt elégedve a munkámmal.
12 5 | örült is annak édesanyám nagyon, mert így nekem adhatta.~-
13 6 | föl a kilincset.~Ha emiatt nagyon búnak eresztettem a fejemet,
14 8 | kincsek voltak, csakhogy nagyon veszedelmesek. Bécsben már
15 8 | veszedelmesek. Bécsben már akkor nagyon féltek a fiatal követtõl,
16 8 | annyit tudtam, hogy nekünk nagyon felvitte az isten a dolgunkat.
17 8 | Annyi bizonyos, hogy én nagyon szépeket álmodtam mint dinnyésgazda.
18 8 | dinnyemagok kikelnek. De ha nagyon letemetted õket, meg se
19 8 | Hadd nézlek, megfogtad-e.~Nagyon elszomorodtam, mert nem
20 9 | szokta neki mondogatni, ha nagyon fölbosszantotta:~- Megállj,
21 9 | sétáinkon.~Mind a hárman nagyon szerettük ezeket a sétákat,
22 9 | egyszer a vállamra, mikor nagyon belefáradtam már a futkározásba -,
23 9 | csakhogy a nagy körtefa nagyon fösvényen fizetett azon
24 9 | a nagy igazságot, de nem nagyon hittem, nem is nagyon értettem.
25 9 | nem nagyon hittem, nem is nagyon értettem. Sok nyomorúságon
26 10 | öregember - ülünk mink össze nagyon.~Hanem azért én mégis öregebb
27 10 | panaszolta a tiszttartó, hogy nagyon öreg már Pongrác apó, s
28 10 | Gáspár úr -, az üzeneted is nagyon hetvenkedett, amit küldtél.
29 10 | ültettetek magatoknak.~Hát nagyon nekiörültünk a diófaültetésnek.
30 12 | életében.~Szép is lett volna az nagyon, csakhogy az utolsó reggel
31 13 | kis Dióbélhez illik, mikor nagyon fáj a szíve, és mégis örül
32 15 | mindenáron.~Meg is próbálta nagyon alázatosra fogni a szót.~-
33 17 | legalább a botomat fogadja el. Nagyon szép bot. Farkasfej van
34 17 | összeszorítja az ember a kezével, nagyon szépen szól.~Abban a percben
35 18 | öreg Tilinkó. Hanem most ne nagyon ismerkedzsünk, inkább saladjunk,
36 19 | én meg katonának álltam, nagyon elkomorodott az öregúr élete
37 19 | Malajdoki-házban a szokás, hogy ha nagyon elöregedett a családfõ,
38 22 | mától fogva az én segédem. Nagyon jóravaló fiatalember az,
39 23 | csinálni. Segény öregek nagyon sokat búsultak utánad; hogy
40 23 | Szaladjunk, Tilinkó, mert már nagyon vágyom innen a farkasok
41 24 | NÁDORSZÁGBAN~Nagyon rajtafeledkeztem a Cipóhalom
42 24 | mindenfelé elutazgatnak, mert nagyon szeretnek világot látni.
43 25 | Fölemeltem a malackát, nagyon takaros kis jószág volt,
44 25 | legeltetni és fülön fogni, ha nagyon elkóválygott. Ez pedig rendesen
45 26 | korpa.~Egyszer azonban mégis nagyon rám ijesztett az öreg cimbora.
46 26 | Egy zsák volt a hátán, nagyon fickándozott benne valami.~-
47 26 | a nagy bársonyszékbe.~- Nagyon konosz?~- Ojjé! Akkora bajusa
48 26 | vén gézengúz szájába.~- Nagyon feszedelmes?~- Bizs azs
49 26 | Rossjancsi úr a kezsibe kaphatna, nagyon megsorítaná a nyakravalómat.~
50 28 | súrolgatta a fenekét, és nagyon elsavanyodott az ábrázata:~-
51 29 | virágaival, dalos madaraival nagyon szép az ifjú tavasz. Csupa
|