Rész, Fejezet
1 2 | édesapámmal állt alkuba a borbély. Édesapám akkoriban afféle szamaras
2 2 | szedte tüzelõt árulgatott édesapám, mikor Bavina odatoronykodott
3 2 | legutolsó is - mosolyodott el édesapám, hogy ilyen figurás kedvét
4 2 | szegény emberrel - nézett föl édesapám meghökkenve a borbélyra.~-
5 2 | igaz - facsarodott el az édesapám szíve, mikor a borbély a
6 2 | csak bebukik ám az ajtón az édesapám deres feje.~- Jó napot,
7 2 | a borotvát ijedtében, de édesapám sietett neki föladni.~-
8 2 | Eszembe sincs! - húzta föl édesapám a seprõforma szemöldökét. -
9 2 | árát.~De jól szolgált az én édesapám esze akkor is, ha nagy urakkal
10 2 | vágott közbe alázatosan az édesapám.~Lett erre nagy zúgás, maga
11 3 | elmondtam, milyen ember volt az édesapám. Okos, mint a hét bölcs
12 4 | is a kezéhez ragadt. Az édesapám húzta ki az inge derekából.~-
13 4 | Tilinkó? - fogta fülön az édesapám.~- Nene, gazsduram, hát
14 4 | nagy kópé volt az öreg, az édesapám ki tudott rajta fogni. Egyszer
15 4 | vagy, Tilinkó! - mutatta édesapám a haragot. - Mindegy, no,
16 4 | neki, Tilinkó? - kérdezte édesapám.~- Erilek, erilek - hunyorított
17 4 | fûtet szalmát - esett meg az édesapám szíve a szegény cigányon.
18 4 | engedelmet? - förmedt rá édesapám.~Tilinkó pedig méltóságosan
19 4 | Tilinkó - nevette el magát édesapám. S olyan oldal szalonnát
20 5 | hajította a sarokba esténként édesapám a csíkos tarisznyát.~Az
21 5 | ébredtem föl arra, hogy édesapám ellenkezett édesanyámmal.~-
22 5 | sajtot majszoltam, mikor az édesapám hazaért a szõlõbõl. Vígan
23 7 | szólt neki kedvetlenül édesapám -, elég nekünk a magunk
24 7 | szemembõl az álom. Füleltem az édesapám szavára. Nem egyezik õ abba
25 7 | szivárgott a könny a szemébõl.~Az édesapám estefelé nem tudott már
26 7 | csikordult meg a lábuk alatt.~Édesapám karikára meredt szemmel
27 8 | lelkem kis gazdám?~- Hat, édesapám.~- No, hát akkor lépj hatot.
28 8 | tizenkettõnek is - akkor az édesapám a markomba nyomott hat szem
29 8 | gazduram? - nevetett rám édesapám.~- Még most se teremnek
30 8 | idábbnál - csendesített édesapám. - Beletelik egy hét, mire
31 8 | száracskája - magyarázta az édesapám, mikor a panaszom hallotta.~
32 8 | már csak megfogta, ugye, édesapám?~Haragudott is, nevetett
33 8 | Haragudott is, nevetett is édesapám, mikor a fejem búbjára koppantott :~-
34 9 | Hazahoztam a bécsi legényeket, édesapám - csókolt kezet Gáspár úr
35 10 | születésem örömére ültette az édesapám, isten nyugtassa szegényt.
36 11 | Hát énvelem mi lesz, édesapám?~- Te itt maradsz mellettem,
37 11 | és odaállt az apja elé.~- Édesapám, tessék nekem megengedni,
38 11 | csengett a hangja bátran. - Édesapám, én nem válok el a testvéremtõl.~
39 11 | engem, és engedd, hogy az édesapám engem is úgy szeressen,
40 14 | szunyókált a nagy székben.~- Édesapám - térdelt elébe Matykó -,
41 15 | édesapádat nem tudom, mi leli.~Édesapám föltarisznyázva állt a kamrában.
42 15 | csizmaszárába.~- Hova, hova, édesapám?~- Még én se tudom, édes
43 15 | lóhajtó.~- Nem úgy lesz az, édesapám - állottam elébe.~- Hát
44 15 | hazának, nem öregember. Édesapám már eleget dolgozott a hazáért,
45 15 | halottak? Legjobb lesz az, ha édesapám marad itt meghitt emberének.
46 19 | be hozzá, senki, még az édesapám se. Azt üzente ki neki,
47 20 | házajtónk szemöldökfájába. Az édesapám meg csak azt szerette volna
48 23 | egybeforr az megint. Hát édesapám, édesanyám?~- Kösönik sépen
49 23 | Ugye, fáradtnak érzi magát édesapám?~- De inkább sose volt olyan
50 23 | még nekem egy kis hely az édesapám portáján?~- Bizs ott már
|