Rész, Fejezet
1 1 | én szülõfalum, Malajdok, mindig nevezetes volt arról, hogy
2 1 | hívták a kisbírót, mert mindig nagyon peckesen járt. A
3 1 | lármával bevágtatott a kapun.~Mindig tárva-nyitva volt az öregapám
4 2 | erejérõl. Ezek közül nekem mindig az tetszett legjobban, ahogy
5 3 | lakott egy nádkunyhóban. Mindig azzal csalogatott, hogy
6 3 | szedrezni.~Az ilyenre én mindig kantáros legény voltam,
7 6 | házunk előtt, én meg még mindig nem érem föl a kilincset.~
8 6 | eresztettem a fejemet, édesanyám mindig az ölébe vett, és megcirógatta
9 6 | ember volt az öregbéres, mindig a keze ügyében tartotta
10 7 | meséjébe, de míg mesélt is, mindig szivárgott a könny a szemébõl.~
11 7 | kastélynak, erdõnek beillõ, mindig nyitott kapujú, oda botorkált
12 7 | Hiába hunyta le a szemét, mindig maga elõtt látta a ládikát.~„
13 8 | kerek öregember volt, és mindig olyan gangosan lépkedett,
14 8 | levelet, s azokat nekem mindig meg kellett néznem.~- Látod,
15 9 | került-fordult, engem is mindig magával vezetett.~- Úgy
16 9 | ne mosolygott volna, az mindig Petykó volt.~- Ne sírj,
17 9 | Megállj, gézengúz, ha mindig kötözködsz, egyszer kicsaplak
18 9 | nézett az apjára. Petykó mindig úgy törleszkedett hozzá,
19 9 | csengettyûs bárányka, Matykó mindig vádaskodott, mint egy farkasfiók.
20 9 | mert ilyenkor Tamás úr mindig figurázott velünk.~- Fogadjunk,
21 10 | mikor leszállok a lóról, mindig lerántom magammal a nyerget
22 10 | együgyûek - felelte Tamás úr. - Mindig az Attila kincsét akarják
23 11 | kipirult orcáját -, maradj mindig ilyennek.~Nekem is nyomott
24 11 | szememet, csak kipattant az mindig. Forgottam elõre-hátra,
25 12 | S ahogy kiírom a nevét, mindig úgy érzem, nem is papírra
26 12 | bele, az ugrabugrál ott mindig, azért nem tudsz egy percig
27 12 | senki se. Még a Kõrös is mindig utána kapott, a kvártélyos
28 12 | kutyája. Persze, mert Matykó mindig belerúgott az oldalába,
29 12 | az ormótlan nagy fejével mindig odatörleszkedett Petykóhoz,
30 12 | kezedben!~Bóbitás galambok mindig utána turbékoltak a háztetõrõl,
31 13 | felejtsd el, hogy te voltál mindig az életem legnagyobb öröme.
32 13 | levél elment, de Matykót még mindig hiába vártuk. Tûvé tettük
33 13 | megharapta.~Ettõl fogva mindig csukva volt a kastély kapuja,
34 15 | mindenkinek visszaköszönnék, mindig járna a karom, mint az óra
35 15 | kalapját.~Olyan név ez, amit mindig kalaplevéve fognak emlegetni
36 16 | sûrejét az ellenségnek, de mindig úgy csikorgatta raja a fogát
37 16 | eszébe se jutott volna; így mindig fájt érte a szíve.~Nem is
38 16 | elhallgattak már, s õ még mindig cincogott. S a fülemülék
39 16 | szerét ejthette Tilinkó, mindig kiszökött közülünk, s nádasok
40 19 | Malajdokiakat, újesztendõre mindig egy aranytallért kapott
41 19 | Bögre úr világéletében mindig engedelmességhez szokott,
42 19 | elkészíttette az ezüstkoporsóját, s mindig a szeme elõtt tartotta a
43 21 | falatomat, el is fogadta mindig, de mogorván és kelletlenül.
44 23 | néha megütöttem a falat. Mindig volt, aki a másik oldalról
45 23 | Édesanyám, szegény, nem köhög? Mindig féltem szegényt, mikor ilyen
46 24 | koszton éltünk mink ezután mindig. Nádország nem hagyja éhen
47 25 | megtartani - azt mondja -, mert mindig attul félek, eccser itt
48 26 | faluba, noha én olyankor mindig megpirongattam:~- Baj lesz
|