Rész, Fejezet

 1       7   |            két Malajdokit meglátta. Gáspár urat meg Tamás urat, az
 2       7   |            apját, az öreg uraságot. Gáspár úr verejtékezve ásta a gödröt,
 3       7   |             is azt hiszem - felelte Gáspár úr. - Itt meg nem orrontja
 4       7   |          bántsuk, apám - törülgette Gáspár úr a homlokát. - Majd behavazza
 5       7   |           az? - kérdezte belülrõl a Gáspár úr riadt hangja.~- Én vagyok,
 6       7   |        micsoda kincs? - hökkent meg Gáspár úr. - Ki beszél itt kincsrõl?~-
 7       7   |           elhagyta az uraság házát. Gáspár úr maga kísérte ki a kapuig,
 8       8   |       Kossuth Lajos levelei, amiket Gáspár úrnak írogatott az ország
 9       8   |           jussa van a szabadsághoz. Gáspár úrra is azért néztek görbén,
10       8   |   kisinasból az uraság kis barátja.~Gáspár urat ritkán láttam, mert
11       9   |             váratlanul hazaérkezett Gáspár úr. Mégpedig nem is egyedül
12       9   |            édesapám - csókolt kezet Gáspár úr az öreg Malajdokinak. ‑
13       9   |     lehetett ijeszteni, csak ezzel. Gáspár úr szokta neki mondogatni,
14      10   |         Tamás úr jött velünk, hanem Gáspár úr is. Fülheggyel ki is
15      10   |         telik - mosolygott Tamás úr Gáspár úrra. - Annyit mondok neked,
16      10   |     alázatosan.~- Nono - szólt bele Gáspár úr -, az üzeneted is nagyon
17      10   |          megfogadják.~De erre már a Gáspár úr komoly arcán is kisütött
18      10   |            három diócskának, amikor Gáspár úr megszólalt:~- Nem úgy
19      10   |             harangoztak delet, mire Gáspár úr kilenc kis gödröt lyukasztott
20      10   |         tieidbõl - parancsolta neki Gáspár úr.~- Én? Nem adok én! -
21      10   |             a Cipóhalomban - mondta Gáspár úr az apjának.~- Már az
22      10   |          lehetne találni, hiszed-e, Gáspár?~- Meg ám, csak jó helyen
23      10   |      keresni - dobbantott a lábával Gáspár úr.~Jól megjegyeztem a helyet,
24      11   |           azt a nyári estét, amikor Gáspár úr megmondta Matykónak,
25      11   |         Nekem mindegy - vont vállat Gáspár úr komoran -, akkor elmehettek
26      12   |           Malajdoki uraság hintája, Gáspár úr maga is ott ült rajta,
27      12   |             eperfán a száraz levél.~Gáspár úr mosolyogva odasúgott
28      12   |          Engem is odaintett közéjük Gáspár úr, Biczók mestertõl kialkudott
29      13   |         veled, barátom - ölelte meg Gáspár urat -, a jövõ héten találkozunk
30      13   |           szorította vissza a kezét Gáspár úr. - Amilyen világ most
31      13   |  sarkantyúját -, nemzetes Malajdoki Gáspár urat keresem.~Tamás úr nekitántorodott
32      13   | nekitántorodott a tornácpárkánynak, Gáspár úr nyugodtan lépett elõ.~-
33      13   |             öcsém - simította végig Gáspár úr a fekete szakállát. ‑
34      13   |     kastélyban, mind azt írta, amit Gáspár úr rendelt. Sólyom Miklós
35      13   |            csak le, Márton - küldte Gáspár úr a hopmestert -, tudd
36      13   |          lesz az, öregem - nevetett Gáspár úr. - Te is jobban teszed,
37      13   |             véreim - csendült föl a Gáspár úr szava -, azért hivattalak
38      13   |         sokkal rövidebben búcsúzott Gáspár úr. Csak annyit mondott
39      13   |         végigheveredtek a tornácon. Gáspár urat is hallottuk jönni-menni,
40      13   |             katonák már közrefogták Gáspár urat. Tamás úr betegen feküdt,
41      13   |           nyelvét.~Indulni kellett. Gáspár úr karjára kapta a fiát,
42      13   |              Két hét beletelt, mire Gáspár úrtól megjött az elsõ levél.
43      14   |        esztendeig élt még Malajdoki Gáspár a hazaszabadulás után, és
44      14   |    befutotta a lonc meg a vadrózsa. Gáspár úr szeretett itt óraszámra
45      14   |             is egészen elfelejtette Gáspár úr. Testét-lelkét megviselte
46      14   | kalendáriumban.~Siettünk a hírrel a Gáspár úr szobájába. Csöndesen
47      19   |         aranypénze van. Emezt meg a Gáspár úr születésekor kapta, isten