Rész, Fejezet

 1       1   |        senki. Noha õ is csak olyan szegény jobbágya volt a malajdoki
 2       1   |     árnyékot a vándornak, rõzsét a szegény embernek. Az egész falu
 3       1   |             mit akarsz te énvelem, szegény kis madárral?~Erõs Törõcsik
 4       2   |              Ne figurázzon az úr a szegény emberrel - nézett föl édesapám
 5       2   |           a levesét.~Ette volna ám szegény apám, ha kanala lett volna,
 6       4   |            hívja vissa - didereg a szegény Tilinkó, s nagyon nyomakodna
 7       4   |            meg az édesapám szíve a szegény cigányon. A konyhán meg
 8       5   |               MINDENNAPI KENYERÜNK~Szegény ember dolgát boldog isten
 9       5   |         csak ünnepnap jár az ilyen szegény helyre, örüljünk neki, hogy
10       5   |            a sült tököt csúfolja a szegény ember. Jó étel az annak,
11       7   |      hallott még ilyet Malajdokon?~Szegény szülém szégyellte is magát,
12       7   |          maguknál jó helye ennek a szegény pára állatnak?~- Hát amilyen
13       7   |           kiszaladt.~Úgy jött haza szegény anyám, hogy csak úgy támolygott.
14       8   |        tett különbséget nemesúr és szegény jobbágy közt, és hogy a
15       9   |          tollakat szétosztogatta a szegény jobbágygyerekeknek, az Petykó
16      10   |       jáger. - Ezt a kilenc diót a szegény halott fa hegyében találtam.
17      12   |            reggel szétosztogatja a szegény gyerekek közt.~- Hát az
18      12   |  nemzetünkért kik élünk és halunk.~Szegény Petykónak álló hétig se
19      13   |           jobbágyot is, embernek a szegény embert is, magammal egyformának
20      13   |         annak, hogy az õ apja csak szegény majoros gazda, nem hatalmas
21      13   |         hajtotta tenyerébe a fejét szegény öregember. - Nem lát írni
22      13   |            a lábáról. Ágynak esett szegény, s úgy fogyott, mint a megszegett
23      13   |            sorra csókolta õket egy szegény vak ember, aki tudta már,
24      13   |            már Malajdoki Gáspárt - szegény vak ember forradalmától
25      13   |        szívéhez az apa.~- Fiam, én szegény fiam! - támolygott a vak
26      13   |        aranyos fejére:~- Matykóka? Szegény kis Matykóm! De talán jobb
27      14   |    szolgálatra kész, mintha csak a szegény jó kis testvére lelke szállta
28      14   |         volt az egész város, úr és szegény egymás nyakába borult az
29      15   |           megy.~- Nem szabad azt a szegény, tehetetlen öregembert magára
30      15   |           azelõtt mifelénk, valami szegény vándorló diák lehetett,
31      15   | megbillentheti a sapkáját az ilyen szegény diák!~A szegény diák megcsörrentette
32      15   |           az ilyen szegény diák!~A szegény diák megcsörrentette a markában
33      17   |        kézzel megállott elõttem.~- Szegény koldus vagyok - kezdte halk,
34      17   |           Mire támaszkodna azután, szegény világtalan? Nekem lesz mire
35      20   |                     ROSSZJANCSI ÚR~Szegény szülém egy óra hosszáig
36      20   |        szõtte a terveket Matykó. - Szegény embereknek adjuk árendába.
37      21   |      nappal meg úgy sincs otthon a szegény deákember, hanem szalad
38      22   |          felsõbbségbõl!~S megrázta szegény Holló Pált, mint kutya az
39      23   |        mint most van.~- Édesanyám, szegény, nem köhög? Mindig féltem
40      24   |          sorba jutott, vesse meg a szegény atyafiait?~Hogy meddig tartott
41      25   |       országúton, de alkalmasabb a szegény embernek. Az országúton
42      26   |      urasodtam ídzs el.~Az történt szegény Tilinkóval, hogy jó áron
43      26   |        Lajos katonája volt valaha. Szegény feje megfeledkezett róla,
44      26   |           is ölelgette a nagy úr a szegény cigányt, s egy vadonatúj
45      28   |     Tudod-e még, mennyit emlegette szegény nagyapám, hogy kincs van
46      29   |            Sebaj, hadd pihenjen el szegény, elvégezte dolgát! Aranyszemű