Rész, Fejezet

 1       1   |                bújj? - szégyellte meg magát a fanyüvõ ember, azzal széthajtva
 2       2   |          pénzt, és elvetette a széken magát urasan. - Elõször engem
 3       2   |              aztán jól kigyönyörködte magát az ablakpárkányon álló légyköpte
 4       2   |             Erre aztán õ is elnevette magát, kétfelé tört egy kalácscipót,
 5       4   |             forralt bort, hadd érezze magát a mennyországban tõle.~Tilinkó
 6       4   |          igazad, Tilinkó - nevette el magát édesapám. S olyan oldal
 7       6   |           ugyan egy cseppet se rontsa magát, uram királyom - pittyesztette
 8       7   |          Szegény szülém szégyellte is magát, örült is neki, hogy nem
 9       7   |            mérgeset, azzal kirántotta magát a gazda markából, s úgy
10       7   |              helyet, ahol meghúzhatja magát? Vetettek-e neki valahol
11       8   |        hegyibe, de Tamás úr elnevette magát:~- Ejnye, de helyes neved
12       9   |               Tamás úr elfüttyentette magát, és Petykó felé fordult:~-
13       9   |              az ökörszem is elnevette magát a tüskebokrok közt.~- Csivi-csuvi-csivi-csitt! -
14       9   |                nagy urak - nevette el magát Tamás úr -, hadd látom,
15      10   |             De a vén jáger nem hagyta magát. Azt üzente vissza, hogy
16      11   |         szelíd, félénk gyerek kihúzta magát, és odaállt az apja elé.~-
17      11   |           mégiscsak álomba forgolódta magát, de én akármilyen szorosan
18      12   |               hintónk! - kiáltotta el magát Matykó.~Az volt az csakugyan,
19      12   |    tiszteletére, ha akarja - vágta ki magát huszárosan Petykó, s már
20      12   |              kis katonám - nevette el magát Kossuth Lajos, míg a szemét
21      15   |               s ugyancsak tartotta is magát ehhez a törvényhez. Eszéért,
22      16   |            szólt. Nem is igen mulatta magát vele, csak olyankor, ha
23      16   |             lóra ilek - sóhajtotta el magát Tilinkó, de azért engedelmesen
24      16   |              ezredes megint elnevette magát, de most már bosszúsan.~-
25      16   |         papírt, mintha kardnak erezné magát.~Mikor már az ötödik csatában
26      16   |          hegyomladékokon ki‑kimulatta magát a hegedûjével. De olyan
27      17   |               mákos! - rikkantotta el magát a bíró. - Hiszen ezek a
28      18   | kétszer-háromszor, aztán elvigyorogta magát, s megszorította a kezemet:~-
29      19   |             szobájában, így szoktatta magát a nagy útra, amelyiken elõbb-utóbb
30      19   |           tornácra, és arccal vetette magát a hóba. Nagy könnyekben
31      19   |             Malajdokinak kelljen majd magát szégyellni a másvilágon,
32      19   |             mellett. Keserves sírása, magát vádoló hangos beszéde kihallatszott
33      20   |               úr, s azzal elajánlotta magát. Csak mikor a kocsijába
34      22   |              hogy a német hogy gyötri magát miattunk. Utoljára azonban
35      23   |           viselni kötelességem. Ha én magát ma befogadom az irodámba,
36      23   |            rakott, olyan jól érzi itt magát. Hát Malajdokon mi az újság?~-
37      23   |                  Ugye, fáradtnak érzi magát édesapám?~- De inkább sose
38      25   |          serencséje! - fohászkodta el magát Tilinkó, visszafordulva
39      25   |             pulyka képében kínálta is magát az árokparton.~- Baj van,
40      26   |              a fogadására készítgette magát.~- No, mi mekfan már megint
41      27   |              s egyszer elnyikkantotta magát.~- Vesedelem - vélte Tilinkó.~-
42      27   |           Hallottam, hogy valaki töri magát elõre a nádban.~Csuri felugrott:
43      27   |               ha olykor elrikkantotta magát valami éji madár. Tilinkó
44      28   |         Egyszerre Tilinkó elkiáltotta magát:~- Hej, emberek, mi van
45      28   |                Tilinkó elfüttyentette magát, s lecigánykerekezett a