Rész, Fejezet

 1       1   |            minden rajtavalóval együtt mind az uraságé. De Erõs Törõcsik
 2       2   |            ami fa a szamár hátán van, mind az enyém a húszasomért.
 3       6   |              a Nevenincs király, hogy mind a harminckét foga kilátszott
 4       6   |             foga kilátszott volna, ha mind el nem hullajtotta volna.~-
 5       6   | szolgálatommal, sok fáradságommal ezt mind én takarítottam meg. Kinek
 6       7   |            meg a jobbágyra. Az uraság mind a két kezével szorította
 7       7   |       bennünket, mutatja nagy büszkén mind a hármunknak, mintha csak
 8       8   |        dinnyeföldemtõl. Mit ér az, ha mind a föld alatt erednek meg
 9       9   |         fogadott a reggeli sétáinkon.~Mind a hárman nagyon szerettük
10       9   |             Tamás úr -, elmentek érte mind a hárman. Akkor egyikteknek
11      10   |               vadászmesterhez.~Persze mind a hárman talpon voltunk
12      10   |              el tõlem a kis uraságok.~Mind a hárman kaptunk három-három
13      10   |       hozzájuk tartozó öt faluval, az mind a Malajdokiakat vallotta
14      10   |            elõ Petykó -, nekem megvan mind a három dióm. Mindnyájunknak
15      11   |           komoran -, akkor elmehettek mind a hárman.~Aztán magunkra
16      11   |              elalvás azon az éjszakán mind a hármunknak. A két testvér
17      11   |               húztam a vánkos sarkát: mind nem ért az semmit.~„Hátha
18      12   |      kergetõztek az útszélen, azok is mind utána kiabáltak:~- Kalács,
19      12   |               s aki csak hallotta, az mind azt mondta rá, hogy még
20      13   |               a malajdoki kastélyban, mind azt írta, amit Gáspár úr
21      15   |           maradtak az öreg urasággal. Mind ott nyüzsgött az másnap
22      16   |            ért.~De bizony aludtunk mi mind a két fülünkre. Amelyikünket
23      16   |              lukba - kapott a fejéhez mind a két kezével a cigány,
24      17   |               magabíró ember volt, az mind beállt honvédnek. Asszonyokon,
25      17   |              Kinek mi drágasága volt, mind oda hányta rakásra.~- A
26      18   |          ostoba ágyúgolyó úgy elvitte mind a két lábamat, hogy magam
27      18   |             tábor. Aki ott maradt, az mind olyan csendes ember volt
28      19   |                máskor Párizsból, s az mind azzal végzõdött, hogy: „
29      19   |             aranybillikomokra. Azokat mind Bögre úrnak kellett felhordani
30      19   |              a többi Malajdoki uraság mind ezüstkoporsóban nyugszik -
31      20   |           voltam, hirtelen haragú is. Mind elmúlt az már. Sok könnyem
32      20   |              szülém sütött útravalóul mind a kettõnknek kukoricamálét,
33      21   |         Láttuk, hogy az: keze, kötője mind tele volt mézeskalácskovásszal.
34      21   |              vezetését. Azért kaptunk mind a ketten gúnyát. Néha ünnepnapokon
35      21   |        emberségedbõl élek? Te keresel mind a kettõnkre. Hát én ezt
36      23   |              a hóhér kössön pántlikát mind a két nyakára!~- Nem ám,
37      24   |           maga faluja Nádországban, s mind megfizeti az nekünk az adót.
38      27   |          világból.~Sokáig hallgattunk mind a hárman. Csuri az ölembe
39      27   |               Nádország millió békája mind varrta a papucsot, csak
40      28   |            néha az ásó, odaszaladtunk mind a hárman: terméskõ volt
41      28   |     diófacsemetével. Ha azs a sok dió mind kikel, Malajdokon még azs
42      28   |              aztán bementünk a faluba mind a hárman. Bekopogtattunk
43      28   |              Ember nem lakja már azt, mind átköltözött a népe Újmalajdokra.